Keresés

De van, a törökök

Azé', mert Marx bácsinak igaza volt, és télnyleg a lé(t) határozza meg a tudatot.

Biztos, mert túl boldogok a bizonyos zsizsik zsizsék. És főleg attól, hogy a magyarokat majd megboldogították. :-)))

1. Valószínűleg valóban így van.

2. Valószínűleg több ok együttes hatása ez.

Szerintem benne van jócskán a történelem, ahogy a cikk is utal rá a portugálok esetében. Mi is tudjuk a történelmünket és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokunknak (akár jobboldali, akár baloldali, akár konzervatív, akár liberális az ember) tudatt alatt boldogtalanságot okoz, hogy nem itt tarthatnánk, ha...

Ismerjük a nyugati világot, és úgy érezzük, hogy nekünk is ez járna.

Nem tudom más országokban mennyire feszült a politikai helyzet, de szerintem az is rátehet, hogy sokszor úgy gyűlöljük sokan az aktuális kormányt, hogy még ami jót tesz, is rossznak látjuk, arról nem beszélve ha emberek egymást utálják pártszimpátia miatt.

3. Addig fog menni, ameddig menni fog. Nagyon szerencsétlenül alakult az utóbbi 100 évünk, és sajnos a magyarok tényleg szeretik amgukat sajnáltatni, és arra várni, hogy az állam eltartson minket.

Az a nép, akiket kordonok között tartanak és ünnepjeit szétverik az ritkán boldog, de lesz ez még másképp is.

Nem tudom. Én nem vagyok boldogtalan.

Talán mert a kissebbség aránya nálunk lassan már többségbe fordul? Valami ilyesmit sejtek, de lehet, hogy tévedek. 

Tán mert az elhullott szomszéd tehenek nem hordoznak mégsem annyi örömforrást mint elsőre gondolhatták. 

A magyaroknál nincsen boldogtalanabb nép a fejlett világban

Nálunk még az is jobban örül az életnek, akire naponta lőnek, sőt az is, akinél mindig hideg és sötét van. Az OECD új módon méri a 34 fejlett ipari ország lakóinak elégedettségét, a magyarok immár hivatalosan is savanyújóskák. Tovább »

forrás: Index.hu

"Amit eddig csak sejthettünk, az most már tudományosan is igazolt tény: a magyarok rosszul érzik magukat. Nagyon rosszul. Az OECD 34 tagországa közül legalábbis a legrosszabbul..."

–        Valóban így van ez?

–        És ha igen, akkor miért is?

–        Végül, de nem utolsósorban meddig mehet ez így tovább?