Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Kedves munyamunya, nem is értettem úgy, hogy szerinted nálad lenne az egyetlen igazság, nem is írtál ilyent.
Csak az "egyetlen igazság" sok emberben vált ki ellenérzést, illetve olyan félreértést, hogy aki ezt vallja, az egyuttal azt is vallja hogy annak ő a kizárólagos birtokosa.
Ezért szerintem érdemes kettéválasztani a dolgot: más aki sokféle igazságot fogad el és megint más aki egyet, amihez több út vezet. Érdemes ezt már a legelején tisztázni, mert sok felesleges kört lehet futni miatta.
Az elnyert részigazságot meg valóban jó, sőt kell vallani/hirdetni akkor is, ha ezzel mások szemében eshet valaki "az igazság egyedüli tudójának" látsztába, mert az idővel úgyis hatni fog, aki fület kapott hozzá.
Mert hogy a biblia nem Isten szava az már biztos és sajnos már úgyvan megírva szájhagyományoltan, és nem szemtanúk által, ami már tele van hellenista mesékkel!
Akkor tetszés szerint maradandónak kell kikiáltani isten szavának a nyílvánvaló emberek szavait?
Egyetértünk, Istenhez egyetlen Út van. Az Ő elhívásának beérése azonban minden egyes választott esetében más és más, vagyis a folyamat, melynek során megismerkedünk az Ő igazságaival sokféle lehet. Ez természetes.
És nem is mondtam olyat, h a teljes igazság ismerete nálam lenne. Azonban azok a részletek, rész szerint való ismeretek, mellyekkel már megáldott az én Atyám, bizonyosan igazak, mert követem a cselekedeteket törvény szerint, és boldog vagyok azokban.
Nem tudom, honnan olvastad ki ezt, én ilyet nem állítottam. Pláne nem hülyéztem le senkit. Tessék már megpróbálni odafigyelve, a másik mondandóját tiszteletben tartva fórumozni, mert rendkívül fárasztó állandóan kiigazítani a másik által nekem tulajdonított, téves elgondolásokat (arról nem beszélve, h megint az én személyemről, mi több, hitbeli állapotomról tesz olyasvalaki kijelentést, akivel sose láttuk egymást).
Mint mondtam, nem az én igazságomról van szó, hanem Istenéről. Nem kell elfogadni semmit, amit mondok, én nem kényszerítek senkit egyetértésre. Csak annyit voltam bátor lefektetni, h VAN egyedüli igazság, és aki keres, talál. Ennyi.
Ha meg nem volnék biztos benne, h amit én megtaláltam, az AZ a bizonyos Egyedüli Igazság, akkor képmutató vagy ostoba volnék követni ezt a tanítást. Nyilvánvalóan meg vagyok győződve arról, h az általam megismert hitbeli kijelentések igazak, különben nem lennék itt, és nem beszélnék róluk.
Szerintem is egyetetlen igazság létezik és egyetlen módja Isten tiszteletének és a Felkent követésének.
De ehhez számtalan út vezet, mégpedig annyi, ahányan vagyunk.
Nem véletlen, hogy a szívek vizsgálója/ismerője egyedül Isten. Mert a látszat megtartása a rendeleteknek semmit nem ér - és a rendeletek szóban való megtagatása sem bűn, ha tettekben mégis a megtartás van.
"Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?..."
(Mt.21,28-31)
Tény, hogy egyikünknél sincs a teljes igazság ismerete, de ez egyuttal azt is jelenti, hogy mindegyikünknél van tévedés, ami bizony azt jelenti, hogy hazugságban is élünk.
Jó ezt szem előtt tartani és igyekezni kikeveregni belőle amennyire lehet, még akkor is, ha ez nem mindig nyilvánvaló más ember számára.
Ajjajjajjajj! Vagy igen "fiatal" hívő lehetsz, vagy öreg, megrögzött és menthetetlen, ha azt gondolod, hogy birtokában vagy az egyedüli, egyetlen isteni igazságnak, és aki mást mond, mint Te, az vagy hülye, vagy sátáni eredetből beszél...
A kizárólagosság nem "munyamunya-féle", hanem Isten-féle. Egyetlen igazság létezik, egyetlen Igaz Isten, egy örökkévaló törvény, egyetlen tiszta és elfogadott módja az Isten tiszteletének, és egyetlen útja a Felkent követésének. Nincs alternatív megoldás, nincs mellékösvény, nincsenek engedmények. Az engedetlenség fizetsége a halál, a kijelentett igazság ellen való cselekedet következménye pusztulás. Ádám, Káin, Mózes, Saul mind ezt példázzák, de van még számtalan minta, maga Izrael népe és annak sorsa is ezt mutatja. Egyáltalán nem mindegy, milyen módon szolgáljuk az Istent, mert még a csodákat végrehajtó uram-uramozók is el lesznek vetve, amiért a törvény megrontásán munkálkodtak.
>> "a mi gyülekezetünkre pl. kimondtad, hogy istentelenséget és sátántól való dolgot művelünk"
Nem ismerem a te gyülekezetedet, nem tudom, hogyan zajlik egy istentisztelet nálatok, hogyan élnek a testvérek, így nem is tudok semmilyen véleményt formálni rólatok. Azt viszont teljes bizonyossággal ki tudom jelenteni, h Istentől NEM rendelt dolgokat, tárgyakat, jelképeket felvonultatni az Ő színe előtt, mint ami szerintünk, emberek szerint szent - nos ez biztosan hamis forrásból eredő gyakorlat. És amikor az ember felismer valami hamisságot az életében, abból igyekszik megtérni. Ezt másik ember nem tudja kierőszakolni, csak a Mindenható tanítása hatására történhet meg. Jómagam azt kívánom, lásson végre világosan ebben a kérdésben minél több hívő.
Nem vagyok protestáns, és ha emlékeznél még régebbi vitáinkra, bizonyára nem feltételeznél ilyet, hiszen ezt már írtam neked, sőt egyetlen irányzathoz, felekezethez sem tartozom.
A vitánkról. (először a mellékszál)
Lehet, hogy te valami protestáns (noha kijelentettem többször, nem vagyok az) típusgondolkodást tartasz a-mögött, hogy úgy vélekedek, hogy az apostoli kor után gondok adódtak az egyházban, de én egészen másra alapozok. Nem, nem azt állítom, hogy az apostoli kor után véget ért az Egyház (bár mi Egyház alatt is mást érthetünk, én nem intézményt, hanem embereket, Krisztus testét, akiket eleve elrendelt Isten, hogy örököljék a királyságot), Krisztus elhagyta volna népét stb. hanem ami szinte az összes apostoli levélben megmutatkozik, hogy tévtanítók, tévtanítósok (gnoszticizmus pl.) ütötték fel a fejüket már akkor amikor az apostolok éltek (ha kell, ezt bizonyítani is tudom, bár ez itt mellékszál), és ezek a tévtanítók, akik pl. "közülün váltak ki, de sose voltak közülünk valók" alkottak egy világi vallást, intézményeket, szervezetet, ami szépen betagozódott a római birodalom uralma alá, annak uralmi struktúráját is átvéve. Az Egyház viszont köszöni szépen, tovább jól van, létezett (és létezik), immár párhuzamosan ama kialakult babiloni vonnal mellett. A két vonal innentől PÁRHUZAMOS futott, már sohasem találkozott, kivéve, ha egyeseket Isten elhívott a hamisból az ő népe közé.
Azzal kapcsolatban, hogy szerinted mit gyalázok:
Nos, nem gyaláztam semmit, nem köptem le semmit, hanem elmondtam a véleményemet a fakeresztekről, annak jellé tételéről ebben a topic-ban, amit gondolom szabadon megtehetek, hisz itt ez a téma. Semmilyen gyalázkodás nincs abban, ha tisztázzuk ezeket a dolgokat és a helyén kezeljük, hogy kimondjuk: a bitófa, a kereszt, bizony kivégzőeszköz, ami az ember (szeretett Urunk, Jézus Krisztus) kínos fulladásos halálát okozta, amiben semmi mutogatni való nincs. (hanem csak az a jó, amit Isten ez által munkált, hogy a mi átkainkat elvette, a mi szégyenünket, vétkeink miatti adóslevelet szögezte fel a fára) A rosszat rossznak, az átkot átoknak (ahogy írva van, átkozott mindaz aki fán függ) mondani bizony helyes, nem gyalázkodás, még ha ebben nem is ért mindenki egyet. Elég mélyen és részletesen leírtam, hogy miért gondolom ezt, és hogy ne érthesd félre, hogy csak egy kedvelt kegy-tárgyat gyaláznék, vagy hasonló. Nem. Ilyet nem tettem. Bálványimádást pedig nem említettem, bár az is igaz, hogy Isten egyértelművé tette azt, hogy semmilyen faragott képet, ami az égen, vagy a földön, vagy föld alatt van ne készítsünk, ne tiszteljük, így jó is hogy említed, ez egy újabb szempont amellett, hogy hanyagolni kellene a Krisztus halálát okozó eszköz mutogatását.
"A keresztet pedig a többi kínzóeszköz közül kiemelve szintén Maga Isten, Krisztus és az Apostoli írások emelték ki." - Ez az, amit igazolnod kellett volna, hogy írva van, hogy az eszközt, annak alakjával (mintegy jelet) emelte volna ki Isten beszéde, az eszközt tette volna jellé, nem pedig Krisztus haláláról beszélt volna az apostol úgy, ami kereszthalál, mint Krisztus keresztje. (Ha történetesen karóba húzták volna, akkor Krisztus karójáról tett volna említést és szintén nem lett volna jelkép a karóba húzás eszköze, a karó) Az eszköz ez esetben nincs jellé téve, alakja sem fontos (pl.: egyes helyeken csak fát említ(!) Lukács, Pál és Péter, pl.: Csel 10,39,Csel 13,29,Gal 3,13,1Pt 2,24), pont ez az, amit nem tudtál, és szerintem nem is lehet igazolni. Egyetlen dolog van, ami jellé van téve Krisztus halálára való megemlékezés kapcsán, mégpedig a kenyér (Krisztus megtört teste) és a bor (Krisztus kifolyt vére), de ezek sem mutogatni valók, nem tesszük ki falra és hasonló, senkinek még csak eszébe sem jut, hanem az Úr vacsora során élünk vele, amire Krisztus konkrét parancsot adott, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre".
1. Valóban nem ismerlek, csak annyit tudok rólad, amit ide írsz a fórumra. Mind így vagyunk.
2. A Bibliát valóban nem ismerem annyira, amennyire szeretném, de az általad említetteket meg egyáltalán nem. A hetvenes évek végén kezdtem az evangéliumokat olvasni kíváncsiságból, három évvel ezelőttig közöm nem volt semmiféle egyházhoz. Vérateistaként nőttem fel, és minden befolyástól mentesen, egyedül, csak a Bibliát olvasva jutottam el Jézushoz. Igaz, nagyon hosszú idő alatt.
Amit itt tőlem olvasol, az mind a saját magányos bibliaolvasásom terméke, lehet, hogy hülyeség, de az enyém. Ami nem, ott megjelölöm a forrást. Az elmúlt három évben kezdtem közösségbe járni, és időnként el-elolvasok egy-egy írást a teológiai irodalomból. 2007-ig semmit, abszolúte semmit.
3. A kegyes máz és vallásoskodó lelkület valóban visszataszító. Engem a gyülekezetben ezügyben néhányan gyanakodva is szemlélnek, renitensnek tartanak. Nem beszélem a kánaáni nyelvet, és időnként van pofám alapkérdésekben is vitatkozni. Nehezen viselem viszont a munyamunya-féle kizárólagosságot és mindentudást, valamint a Paleo-féle általánosítást is. Te csalódtál emberekben, és most mindenütt a Biblia és a kereszténység ellenében ágálsz a fórumon. Te tarthatod a Bibliát hazugnak, ahogy szoktad írni, ez engem semmire nem kötelez. Én nem tartom annak. És semmiféle egyházban vagy emberekben csalódás nem fog elfordítani Jézustól, mert nem emberek vezettek el Hozzá.
Ja, még annyit, hogy 15 év pünkösdi hívő voltam, 25 évet katolikusként éltem, hittan és miegymás mellett! Nemsokára 55 éves leszek...., és akár hiszed, akár nem a bibliát idestova, jelenleg is...., több, mint 40 éve olvasom...., elemzem időnként...., íbrálom, megítélem, és mások teológiai nézetét hasonlítom egymáséval!
De a lényeg, hogy a nagy katolikusok, akik jelenleg a nagy hívei, azok az igazhívők, avagy a protestánsok a nagy és isteni követők, nem hinném!
Mit tudsz arról, hogy én mit tekintek igaznak, és mit hamisnak?
A véleményem számodra bizonyára gonosztól vezettetettnek kikiáltott, ám nem minden a kegyes máz, a vallásoskodó lelkült, kérdés, te vagy é bajban, vagy én? :)
Hited sem véd meg, senki hite nem garancia!
Nos a bibliáról mit tudsz?
Nem igazán sokat, ez látszik, csak annyit, amennyit zsinatokon, egyházi miheztartás végzésekben foglaltak, megszavazott szabályrendszerek és paragrafált végzései, magyarázatai vannak szem előtt?
Miért is?
Térítettem volna?
Letőrném a kezeimet, a szívemet kitépném, ha így lenne!
Humbuk szólengető egyházi vallásiodealista hitetés távol áll tőlem, de az is, hogy ráerőltessek hittételeket másra, beszélgetünk, elmondjuk véleményeinket, mert van, sőt nekem aztán van 30 évi hívőség után, ami 25 év katolikusságban telt el!
Mit izgat téged a kereszt? neked az egész Biblia csak humbug, hagyjál már a hülyeségeiddel...én nem térítelek téged, te se téríts engem, maradhatunk ennyiben?
Ha nem kereszt lenne, hanem egy halotti lepel a falon, esetleg a töviskorona, mennyivel lenne különb?
Gondolom nem te alapítottad a vallásodat, sem egyházad működési elvét, szabályait, kitételeit, formuláját, külalakját, belső építészetét és szimbólikáinak jelenlétét?
Ha a falon egy üres kereszt áll, az ugye egy kivégzőeszközt jelent?
Hány embert is végeztek ki ilyen és ehhez hasonló tárgyon?
Mindet levették a keresztről, de ti csak egyre gondoltok, Jézusra?
Ugye az a kereszt nem az ami által kivégezték?
Tehát faragták?
Szinbólikussága megnyerő és odahat az emberek lelkébe ha ránéznek, mit is látnak, tudatuk által,
Azt amit leírtak, magyaráztak, értelmeztek?
Helyes ez?
Annak aki ebbe a közegbe belépett bizonyára igen....., hisz már jelent valamit a kereszt, nyakláncon, fityegőn, de akár a szívbezárva is, mint egy fétis, kabala, netán varázslatos tárgyként?
Istentelen e a kereszt, avagy nem?
Mit gondolsz a biblia alapján?
A reformátori buzogány, a kakas a templomtornyon, se különb!
A kereszt sok esetben vért, halált népírtást, kegyetlenkedést, kínzást is jelentett szintén a kerezstényeknek, na akkor mit is szimbólizálhat a kereszt? Fenyegetést, avagy békességet?
Kiben milyen értelemmel tőltötten?
Ugye ha ti is elítéltek más vallást, nem sátánai vagytok nekik?
Én azt látom emberi erőlködés egy hanyatló hiedelmi világban, fentartani a látszatot, ragaszkodni a hagyományokhoz, amik már rég kihülni látszanak, igazság tekintetében bizonyára látszik, hogy sohasem egy valódi Istentanításra épült, hanem a kultuszokra!
A teológiai irodalom sem utasítgat. Csak megmondja, mi a helyes. Szerinte.
A helyén kell kezelni.
Az, hogy a "kereszt istentelen és tisztátalan", nyelvileg valóban nem utasítgatás. De - meg kell mondjam - ennél ilyen dolgokban még a katolikus Josef Ratzinger is óvatosabban tárja elénk munkáiban a tulajdon hitbéli nézeteit. Legyen akár a tisztítótűzről, akár a Mária-kultuszról éppen szó. (Ezekben ugye markánsan eltér a katolikus és protestáns felfogás.)
Ezzel a kitételeddel, és az egész hozzáállásoddal a mi gyülekezetünkre pl. kimondtad, hogy istentelenséget és sátántól való dolgot művelünk, mivel a szószék mögött a falon egy üres kereszt van a gyülekezeti házunkban.
Ezügyben én a Lk. 9-14-ben foglaltakhoz tartanám inkább magam, ha megengeded.
Nem sürgős nekem a fórumvita, személyes megbeszélésre meg csak hétvégeken van módom. Levélben rögzíthetünk egyet, de azt jó előre, hogy ne ütközzön semmivel. Hétköznap használhatatlan vagyok, mert nagyon sokat biciklizek, és későn érek haza, ráadásul egyre jobban megizzadva a meleg miatt.
Nagyon jó volna minderről bizonyságot tenni, de ha lehet, nem vitaszálként való megbeszélést szeretnék, hanem személyes tanúságtevést. Nem tudom, hogy állsz szabadidővel, de nagyon jó volna már találkozni. Meghívásunk áll.
Persze, ha mindenáron fórumos kibeszélést szeretnél, abban is igyekszem majd helytállni.
Fogalmam sincs, miért kérdezel tőlem ilyet. Mi az, h "kell"? Mi az, h "helyes"?
Én legföljebb arról tudok beszámolni, ahogyan én megélem az Istenemmel való kapcsolatot. Ennek során jómagam imádkozom ülve, állva, térdelve, guggolva, ágyban fekve, összekulcsolt kézzel, felemelt kézzel, ölbe ejtett kézzel, fejemre borított kézzel, nyitott szemmel, csukott szemmel, magamban, fennhangon, suttogva, kiabálva, sírva, nevetve, otthon, utcán, metrón, közösségben, mosogatás közben, éjjel ha felriadok, stb, stb.
De mindez semmit sem számít, mert az Isten olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban borulnak le előtte. Ezért igyekszem folyamatossá tenni a Vele való kommunikációmat - szüntelenül imádkozni, az apostol szavaival - vagyis hiszem, h nem csak akkor vagyok közösségben az Atyával, amikor szép kerek mondatokban beszélek Róla, Hozzá, hanem minden pillanatban, amikor egyáltalán a gondolataimban felmerül bármi, ami az Ő szeretetével, kegyelmével, törvényével kapcsolatos.
Bizony nem lesz jó vége ennek a topiknak, ha a szokásos szombatvitává alakul át. De miután Ugrifülessel eleget vitáztam már erről, én nem fogom erőltetni. Csupán kifejezem megütközésemet e szavaidon: "a szombat parancsolat, ahogyan a tiszta ételek megkülönböztetése, és a körülmetélkedés is. [...] ezeket a cselekedeteket, amelyek valójában a hitrejutás UTÁN fokozatosan adatnak meg mindenkinek." - Itt az utolsó szó az, ami számomra újdonságot jelent a szombatista-ételkülönböztető álláspontban, no meg persze a körülmetélkedésnek ide sorolása. Vállalod, hogy ezeket itt vagy másutt megindokolod?
Valóban, a szombat parancsolat, ahogyan a tiszta ételek megkülönböztetése, és a körülmetélkedés is. (A rituális mosdások az állatáldozati rendszerhez kötődnek, így Krisztus halálakor érvényüket vesztették, lásd a kettéhasadt kárpitot.) Mindegyiket gyakorolta Pál is, Timótheust saját kezűleg metélte körül, vagyis ezekkel kapcsolatban sem az volt soha a vita tárgya, h részét képezik-e az Isten örökkévaló törvényének, hanem az, h egyesek kötelező előírást akartak belőlük csinálni. Azaz megfordítva a sorrendet, ELŐBB követelték volna meg a megtérőktől az ilyen cselekedeteket, mint ahogy azt a Szellem kimunkálná az egyénben, és nem a hitet és a bemerítkezés általi újjászületést tették meg az üdvösség/megmenekülés alapjául, hanem ezeket a cselekedeteket, amelyek valójában a hitrejutás UTÁN fokozatosan adatnak meg mindenkinek.
Vagyis nem olyan formában "szabadon művelhető szokások" ezek, h mindenki úgy és azt csinálhat, amit akar, hanem olyan formában, h senki a másik hívőnek nem teheti kötelezővé ezek megcselekvését. Azonban az is igaz, h ha valaki Istennel jár és keresi az Ő akaratát, akkor előbb-utóbb mindezeket megtanítja neki Szellem által az Atya.
>> "miközben te kategorikusan megmondod, hogy mit kell gondolni egy kereszténynek a kereszt, mint szimbólum használatáról"
Légy szíves, idézd be tőlem azt a hsz-t, ahol ezt mondtam. Mert emlékezetem szerint én végig a saját meggyőződésemről beszéltem, és senkit sem utasítgattam semmire.
Ezt most még nem igazán értem, de eltudom fogadni, mert Jézussal összeegyeztethető.
Viszont én úgy ismerem Jézust, hogy ha használt valamilyen szimbólumot, akkor annak a szimbólumnak a lelki világban is megtalálható a megfelelője, az analógiája. Ehhez a Szentlélek segítő jelenléte adhat útmutatást, valamint a józan ész.
Ezért a lelki világomban a kereszt szimbólumának megfelelője: a természetem + körülményeim.
A körülményeim pedig jelenleg olyanok, (sztem szinte mindenkinek), hogy nem tudom kikerülni azt, hogy más keresztjét is ne hordozzam.
A "nem Istentől rendelt" jelképpel az a probléma, hogy azt feltételezi, hogy szerinted minden felekezetnek tutira "Istentől rendelt jelképpel" kell rendelkeznie. Ezzel az erővel minden felekezetnek minden területen kizárólag "Istentől rendelt" dolgokkal kell rendelkeznie és foglalkoznia.
Az "Istentől rendeltség" kettős fogalom. Egyrészt minden "Istentől rendelt", hiszen semmi nem történik Isten akarata nélkül. Másfelől pedig, ha az emberi élet során csak azt szabadna keresztényeknek használni, amiről a Biblia kifejezetten ír, ha ez az "Istentől rendelt" kifejezés szándékolt tartalma, akkor eléggé bajban lennénk.
Az, hogy egy keresztény felekezet "rakva van emberi elképzeléssel és hagyománnyal", az akkor nincs rendben, ha ezek a dolgok Istentől eltávolítják az embereket. Én egyébként nem ismerek olyan keresztény felekezetet, ahol ne lennének sajátos "emberi elképzelések" és némiképp helyi szokások, "hagyományok".
Nem hinném, hogy egy szertartás alkalmas lenne arra, hogy valaki pl. jézusi keresztet magára vegye, mert ha csak azt megnézzük, hogy manapság hány ember van megkeresztelkedve és hányan vannak, akik Jézust komolyan veszik, látható, hogy a két dolog között óriási a különbség –és nem csak számbeli értelemben.
A másik, keresztény emberek sztem nem Jézusnak hisznek, hanem Jézusban hisznek, és e két dolog között is jelentős a különbség. Tehát: valakinek hinni, vagy valakiben hinni.
Nem, Jézus szava szerint az önmegtagadás ugyanaz, mint a kereszthordozás.
Erre Pál is utal a Filippi 2,3-8-ban: "Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván timagatoknál. [...] az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig."
Ha valami hordozni valót keresel, amit kereszt gyanánt cipelhetsz, vedd magadra mások gondját, tekintsd őket előbbrevalónak magadnál, és szolgáld őket.
Önmagamra vonatkoztatva: a kereszt= természetem+körülményeim.
A keresztemet mindenhová magammal viszem, mert magamat mindenhová magammal viszem, körülményeim pedig mindenhol vannak, erről nem lehet leszállni,a földi lét az ilyen.
Az általad kérdezett hiányzó tényezők egyike az önmegtagadás, amint Jézusnak ugyanott, a kereszthordozásról mondott szavai tanúsítják. Az nem olyasvalami, ami hozzánk tartozik, hanem épp ellenkezőleg: amit arról való lemondással érhetünk el, ami jog szerint a miénk volna.
Az önmegtagadás az inkább eszköz, de nem maga a keresztünk.
