>>Az az „egyes politikai erők” – a köztársasági gondolat – a rendszerváltás és a szabad választások környékén bizony az ország, a nép elsöprő többségét jelentették,
Mikor jelentettek elsöprő többséget? Az MDF-nél nem, ebben talán megegyezhetünk, de a szocialistáknak is azok az arcok hozták meg az átütő sikert(32%), akik most már a házuk táján sincsenek, talán egyedül Szili, később pedig már csak a meglévő bázis motiválása útján érvényesültek a hatalomban. Koronaúsztatásos tematizáció, huszonhárommillió románozás mindegyike negatív töltettel maradt a köztudatban, párhuzamosan a micisapkázással, ami teljesen mindegy, hogy elhangzott vagy sem, hűen tükrözi adott csoport hozzáállását az államiságunk szimbólumaihoz. Az elsöprő többség mai érvényességéről pedig annyit, hogy a közbeszédben nem véletlen, hogy jelenleg a micisapkás felvetés reakciója a mentegető magyarázat és nem mondjuk az élcelődő felhang, mint ami az eredeti felvetésben rejlik. Szerintem az általad hivatkozott elsöprő többség egyrészt sosem létezett, másrészt zajlott az a megismerési folyamat, aminek eredménye a társadalmi támogatottság elillanása volt adott politikai kör mögül, aki a kontinuitás felrúgásával házalt.
Hagyjuk már ezt a micisapkás ostobaságot, mindannyian tudjuk, hogy legenda, nem úgy és nem az volt, amire mindig fel szokás böfögni, ahányszor a kérdés szóba kerül.
Igen, bizonyos kontinuitásokat országok egyszer csak nem vállalnak többé – számtalan példa van rá. Nem tagadják meg történelmüket, de nem azt és nem úgy akarják folytatni, miközben a világ jelentőset változott körülöttük. Az az „egyes politikai erők” – a köztársasági gondolat – a rendszerváltás és a szabad választások környékén bizony az ország, a nép elsöprő többségét jelentették, és egyáltalán nincs okod olyan biztosra venni, hogy a társadalom olyan jól ellett volna azzal a múltjával, ha jeleneként lett volna kénytelen megélni. Vélelmezheted, de semmi tény nem támasztja alá: se szavazás, se választás, se semmi egyéb.
Az a nem mindegy, hogy mennyire szerves része jelenünknek. A skótok például hazavitték azt a követ Londonból, de nem gondolom, hogy bárki is azt gondolná néhány hóbortoson kívül, hogy a törvényeik érvényessége a kő nélkül megkérdőjeleződne. Nem csak egy műtárgyként kellett nekik, hanem az állami létük szimbolikus kellékét jelenti. az emberek már csak ilyenek. Kellenek ezek a tárgyak, gondolj bele csak titkos társaságokat játszó igen komoly felnőttek ilyetén felhalmozásába és eszébe sincs senkinek lemicisapkázni ezeket.
Magyarországon jelentős problémát okoz, hogy egyes politikai erők elzárkóztak attól, hogy az 1945 előtti Magyarországgal kontinuitást vállaljanak. Nem a korabeli politikai pártokkal, nem az intézményrendszerrel, hanem úgy az egésszel. Valami féle új köztársasági eszméről ábrándoztak, figyelmen kívül hagyva azt, hogy összességében a nép nagyon is jól elvolt a múltjával.
Szinte mindenre, de vegyünk egyet, mert említettétek. Szent Korona. Társadalmi alapvetésnek használhatatlan, tulajdonjogi rendszert építeni rá teljesen anakronisztikus. Mint "szent", egy parlamentáris demokráciában értelmezhetetlen, mint "korona", használhatatlan. Semmi bajom a történelmével, ne értsd félre, de történelmünk része, nem jelenünké vagy jövőnké.
Te tudod, ha számodra a vita csak akkor élvezetes, ha (szinte) mindenben egyetértesz azzal, akivel vitatkozol...
Amúgy azt sem látom be, mi köze van ennek kocsihoz, tévéhez, olvasáshoz. De megint arra utalok vissza, amit az előbb már érintettem: tévét én sem sokat nézek, kereskedelmit egyáltalán nem, olvasok, kocsiból számomra jót tartok, de egyetlen divatmajom sem tartaná trendinek, nem is új, hiszen nem rohanok lecserélni, amíg gazdaságosan szolgál. Lehet, hogy sok mindenben egyetértünk, de te is függőleges választóvonalat képzelsz közénk: ha az ideológiai oldal véletlenül nem stimmelne, akkor nem tekintesz vitapartnernek pusztán azért. Pedig azt kellene felismerned, hogy másutt is vannak megalapozott, fundamentális értékek, nem csak azon az oldalon, ahova magadat helyezed.
Azért biztosan nem, hogy az én érdekeimet, hiszen nyilvánvalóan tisztában vagyok vele, hogy egy vagyok tízmillióból, az érdekeim ezernyi kérdésben hol ezzel, hol azzal a sokmillió honfitársaméval esik egybe. Elvileg sem várhatom el tehát, hogy az én saját érdekeimet képviselje, és eszembe sem jutna ezt kérni számon rajta.
Pártot viszont azért választok, mert a programja alapján vélelmezem, hogy számomra fontos kérdésekben alapvetően úgy dönt, ahogy jónak, vagy adott esetben elfogadhatónak tartom. Programról beszélek, ugyanis (tudom, kevesen teszik) el szoktam olvasni, nem csak a szórólapokra kiszerkesztett egymondatos lózungokra figyelek. A párt, mint formáció arra van, hogy meghatározott világnézet, ideológia mentén összefüggő, koherens válaszokat adjon a gyakorlatban felmerülő kérdésekre, ennyi várok el tőle. Ha megtette, legközelebb is ugyanarra a pártra szavazok, még akkor is, ha nem minden egyes döntéssel értettem egyet, és akkor is, ha ezen döntések egy része nem az én személyes érdekemet szolgálta, de átlátom és belátom, hogy az ország érdekében történt.
Nekem az ideológiájuk teljességgel vállalható. Számomra egy olyan értéket testesítenek meg, amit már nagyon rég hiányolok a világomból és aminek a hiányától mindenféle szuperTV és jó kocsi, stb. birtoklásával együtt is szenvedek. Bármelyiket odaadnám érte.
De főleg a TV-t, úgysem nézzük soha, olvasunk inkább. :)))
Remélem nem tévedek, de Vonáék nem átlag-politikusok.
Én viszont biztos vagyok benne, hogy tévedsz. Ugyanolyanok, sőt, annyival is rosszabbak, hogy még az ideológiájuk is teljességgel vállalhatatlan. Persze, így előre nem tudom neked bebizonyítani, hogy semmivel nem lennének jobbak, sőt; viszont a magam részéről nagyon tartanék attól, ha lehetőséget kapnának arra, hogy neked is bebizonyíthassák... Nem érné meg, az ország érdekében nem érné meg ez a kísérlet.
"Abban a pillanatban szűnik meg az értelmes országirányító munka lehetősége is, amikor bevezetnék a képviselők visszahívhatóságát. Attól a perctől kezdve minden politikus éjjel-nappal csak azt lesné, melyik döntését milyen százalékban támogatnák a választói."
Szerinted mit jelent az a szó, hogy "képviselő"?
Te miért szavazol egy képviselőre? Azért, hogy a te érdekeid szolgálja, vagy a pártjáét?
Nem mitikus, de csoportról beszélünk, valahogy nevezni kell őket (és ennek még PC korrektnek is kell lennie). És nem, nem előre akarják vinni az országot, a saját számlájuk akarják előre vinni, ránk tojnak, csak az útjukban vagyunk.
A politikusaink elsősorban nem tehetségtelenek, hanem korruptak és valakinek a valakijei. Az egykori elit leszármazottai. Sok tehetséges van köztük, csak nem minket gazdagít (meg ne sajnáljuk őket, hogy szegény kis jószándékú butusok meg a hülye, gyerekes nép). A hazájuk legyen a fontos nekik ne az, hogy újra választják-e őket. Ezért is tűrhetetlen, hogy Gyurcsány maradhatott. Hatalmas hiba volt! Legalizáltuk a nyílt hazudozást a hatalomért.
A Jobbik egy fia finanszírozás nélkül ért el egy ilyen népszerűséget. Egy jó ötlettel (gárda). Tessék utána csinálni. Ja? Hogy jobban tejel eladni magunkat egyes üzleti csoportoknak?
"Attól a perctől kezdve minden politikus éjjel-nappal csak azt lesné, melyik döntését milyen százalékban támogatnák a választói."
Remélem nem tévedek, de Vonáék nem átlag-politikusok. Ilyet, aki a saját hatalmát a nép elé helyezi meg átlag-politikusok csinálnak.
Szóval ha a jelenlegi pártokra gondolunk: igazad van. A jövő parlamentjében meg jó lenne olyanokat látni, akik nem akarnak olyan áron népszerűek lenni, hogy ezzel ártsanak. Olyan, hogy mindenkinek minden tetszik, úgy sincsen.
De eddig jól nyúltak a dolgokhoz, több cigányvezető is elismeréssel beszélt róluk!!! nem az ő hibájuk ez az uszítás, ők leültek tárgyalni és jól csinálták. Szerintem ezért ez a nagy uszítás. A hatalom megrémült, hogy elveszti az irányítható cigányait.
Egyik oldalon egy bűnöző Kolompár, aki a saját népének is árt, a másik oldalon egy őszinte Gárda aki a cigányértelmiséggel ül le tárgyalni, akik viszont megérteni látszanak, hogy ez így vágóhíd mindenkinek.
Azért provokálják őket kétségbeesetten, hogy ne legyen idejük a cigányok körében is tovább növelni a népszerűségüket. Akit még lehet, azt rájuk uszítják.
Abban a pillanatban szűnik meg az értelmes országirányító munka lehetősége is, amikor bevezetnék a képviselők visszahívhatóságát. Attól a perctől kezdve minden politikus éjjel-nappal csak azt lesné, melyik döntését milyen százalékban támogatnák a választói. És mivel nincs döntés, amelyik ne szolgálná egyszerre valakik érdekét és okozna kárt, vagy legalábbis ellenérzést másoknak (sőt, két egymásra épülő, összefüggő döntés támogatottsága sincs feltétlenül szinkronban, sőt), mindenki szakmai megfontolást, érvet, tudást, jobbító akaratot egyszer és mindenkorra elfeledhetünk, és marad a Szent Közvéleménykutatás, mint országvezérlő elv.
Mondj egy pártot, amelyik visszahívhatóságot hirdet, és mutatok neked egy pártot, amelyet semmiképpen nem szabad a hatalom közelébe engedni, mert pillanatok alatt tönkreteszi az országot.
1. Az IMF nagy hibát követett el, amikor a hitel feltételei között nem kért garanciát, pl. az ellenzék bizonyos százalékának jóváhagyását. Nevezzük az ellenzéket kezesnek, vagy az IMF nyelvén co-signer-nek. A hitel időtartamából és egyéb adatokból nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a mai ellenzék-re ruházódik át a visszafizetés kötelessége.
2. Szüleim, nagyszüleim értékrendjét viszem tovább, tehát a Szent Korona tisztelete számomra egyértelmű.
Azonban. Számomra nem elég megfogalmazni azt, hogy én mit akarok, nekem garanciák kellenek. A legelső garancia az kell legyen, hogy biztosítva legyen a jogom (jogunk) a visszahívásra abban az esetben, ha ezen célkitűzéseken nem dolgoznak elfogadható hatékonysággal. A második pedig az, hogy elérhetővé tegyenek minden jelentős információt (természetesen kivétel a nemzetbiztonsági, titkosszolgálati és hasonló infók) folyamatosan, ezen kívül évente egy előre meghatározott napon külön beszámoljanak az ország sorsának alakulásáról. Még tudnék garanciaigényeket felsorolni, de azt hiszem, ez a kettő a legfontosabb.
Az a baj a gondolatmeneteddel, hogy találtál magadnak egy ellenséget, egy pofozóbábut, a mitikus "libsit", aki elhülyít, aki elvesz, aki leront. Pedig ilyen nincs. A liberális, a szocialista, a (ma) konzervatív mind előre akarja vinni az országot, csak nem egyformán.
Mára eléggé tehetségtelenül, mert álszent és demagóg módon gondoskodtunk róla, hogy ne a tehetségesebbek közül kerüljenek ki a vezetők. A politikai osztály nem merte rendbe tenni a finanszírozását, mert félt a a populista, demagóg ellenállástól. Nem merte nyíltan kimondani, hogy a négyévenkénti választás, a parlamenti demokrácia ennyibe és ennyibe kerül, az ehhez szükséges pénzt nyíltan oda kell adni a pártoknak (de el is számoltatni őket, természetesen), ezzel garantáltan megteremtették a korrupciós pártfinanszírozást. Mindenki csinálja, mert triviális, hogy a választásokhoz pénz kell, ugyanakkor mindenki sakkban tudja tartani vele a másikat. Nem merte nyíltan kimondani, hogy a parlamenti képviselőket igenis meg kell rendesen fizetni, különben csak az megy politikusnak, aki a versenyszférában (ahol sokszorosát megkapja az igazán alkalmas) képtelen helytállni. Választási (szavazzanak ránk a fiatalok) és rövidlátó munkaerőpiaci (legyenk még egy pár évig egyetemisták, addig sem jelennek meg munkanélküliként) megfontolásokból duplájára-triplájára nyitották a felsőoktatás kapuit, lassan több az egyetemünk, mint a városunk, de a diploma már nem sokkal ér többet, mint a papír, amire nyomtatták. Hát persze, hogy hígul a diplomások hada, hígul a tanárok hada, hígul az oktatás, megy lefele a hígulás az iskolákba is, ahol pedig találkozik az alulról jövő, szintén nem kedvező folyamatokkal.
És ami kevés reform beindult (oktatás, egészsésügy, nyugdíj), ott is mindjárt jött a következő, és szétverte, ahelyett, hogy előre vitte volna. Pusztán azért, mert a másik kezdte, hát csak nem hagyjuk úgy? Az ország egy nagy Nemzeti Gödör–Nemzeti Színház párossá változott: amit az egyik felépít, a másik lerombolja. Ez önmagában is tragikus és fene se tudja, hogy lábalunk ki belőle. De erre még rádobni azzal a lapáttal, hogy a "libsibolsi" rombol, a "nemlibsibolsi" épít, az már nemcsak tragikus, hanem bornírt is, mint a sötét éjszaka.
Akkor még egy hang erről. Sok érdekes dolog van, de két dolog ami engem különösen megfogott (a régi értékek tisztelete mellett: becsület, összetartás, stb).
1. Vonáék meg fogják tagadni az IMF hitel visszafizetését és elvileg jogilag is megáll azaz egy rabigával kevesebb 2. A szent koronán divat röhögni, de a szent korona mint jogi személy biztosítja, hogy a föld a koronától nem elidegeníthető (azaz külfödiek által nem felvásárolható, illetve a szerencsétlen népet nem lehet kényszer-jelzáloggal kidobni az otthonából)
Ha nincs földünk, eltűnünk. Egy darabig lehetünk rabszolgák a saját hazánkban, más tulajdonát művelve, de így ki fogunk halni. Nem tudok más reális módot a megmentésére és nem is láttam egy másik pártot sem ezzel a kérdéssel foglalkozni, csak őket és ahogy írják ez az út is járhatónak látszik.
