Jelzem, Budaházyval szivesen írnék együtt egy könyvet. Tudom, hogy ó sokkal jobban megírná - merthisz egy igazmagyar mindenben jobb, a cserebogártenyésztéstől az atomfizikáig - mint egy nemigazmagyar - de nyilván nincs ideje. Kérem, működhessek együff vele könyvírásban.
(Itt a szerzó Mussolinivel állítja párhuzamba Orbán Viktort.)
Eörsi Mátyás honlapja:
Feltűnő ugyanakkor, hogy az „élettér” kifejezés használatára nem akárhol, hanem éppen az uszító hangvétele miatt többször elmarasztalt Vasárnapi Újságban, tehát a radikális szélsőjobb műsorában került sor. Ott, ahol pontosan úgy értik Orbán Viktor szavait, ahogy azt a történelem megterhelte. Nekik beszélt Orbán Viktor feltehetően azzal a szándékkal, hogy a MIÉP szavazóit magához édesítse. S mivel ők nem fognak különbséget tenni a gazdasági és a hitleri élettér között, a különbség valóságosan is megszűnik.
Vajon észreveszi-e, hogy az „élettér” kifejezéssel játszadozó miniszterelnök lassan nem különbözik a megcélzott szélsőjobbtól?
"Kormos Valéria máig nem érti, miért nem jutott "senkinek az eszébe megkérdezni a bíróságon: miért véres a feje a kislánynak, miért szenvedtek súlyos sérüléseket a vádlottak" - fogalmazott, hiszen a véresre vert áldozatokat az elfogásukat követő napokban mint vádlottakat állították bíróság elé. Kormos Valéria szerint "ezzel a cinkosok száma egyre jobban nőtt". De persze azoké is, akik tenni akartak. Így tanúskodott például Kengyel Miklós, a Pécsi Tudományegyetem és az Andrássy Gyula Egyetem tanára, aki a Bródy Sándor utcai szolgálati lakásából látta, amikor három fiatalt végigkergettek az utcán, megvertek, majd a járdán végighúzták őket. Ám hiába tett feljelentést, nem tudták azonosítani az egyenruhás elkövetőket, s noha a rendőrségi törvény úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a parancsnokot kell felelősségre vonni, ez sem történt meg."
"Orbán Viktor egy köpönyegforgató, fasiszta patkány, ne dőljünk be neki! Pusztuljanak az egyházak! Éljen Barangó!". Ezt az sms-t olvasta be ma a Tilos Rádió egyik műsorvezetője. A rádiókban általános szerkesztési gyakorlattal ellentétesen a műsor vezetője ahelyett, hogy moderálta volna a hallgatói üzenetet, azt teljes terjedelmében felolvasta. A két műsorvezető ugyan azonnal kijelentette, hogy a hallgató véleményével nem értenek egyet, majd egyikük Orbán Viktorra célozva azt mondta: a "köpönyegforgató, fasiszta patkánnyal, avval nem értünk egyet". A műsorban a két rádiós egyébként Orbán Viktor a Történelem főutcáján című könyvén élcelődött."
Az MSZP álharcot folytat a fasizmus ellen
Mit tesz az MSZP ebben a helyzetben? Megkísérlik felmelegíteni a szélsőjobboldali veszély meséjét. Ez tisztességtelen politika. Tisztességtelen, mert valós sérelmek, valós tragédiák emlékére utal. Tisztességtelen, mert olyan kérdéseket feszeget, amiről nem lehet vitatkozni anélkül, hogy egy perccel később ne kiáltanának ki antiszemitának. Tisztességtelen azért is, mert olyankor szólít fel a fasizmus elleni harcra, amikor annak a veszélye csekély. Tisztességtelen, mert ez a politika lefegyverez. Mit fogunk tenni ugyanis akkor, ha tényleg lesz fasiszta veszély?
Az MSZP tehát az akarja újra elhitetni az emberekkel, hogy szélsőjobboldali veszély van, s ettől csak Medgyessy kormányzása mentheti meg az országot. Igen ám, de mit lehet tenni, ha Orbán nem tesz szélsőséges kijelentéseket, Kövér László nem jut szóhoz? Mit lehet tenni akkor, amikor a MIÉP nincs a parlamentben, sőt a hangját is alig hallani? Az MSZP mesterségesen táplálja a szélsőjobboldali veszély mítoszát.
A február 13-i ünnepséget a Budai Várban arra használták, hogy Kovács meghirdesse a régi-új taktikát. A múltról szólva kifejtette, hogy Horthy Miklós ugyan nem volt szélsőjobboldali, de utat engedett a szélsőjobboldalnak. Ebből adódik a sugallat: Orbán Viktor ugyan nem szélsőjobboldali, de utat enged a szélsőjobboldalnak.
A fasizmus állítólagos veszélyét persze alá kell támasztani látványos akciókkal is. A Tilos ? ..... Thürmer Gyula
a budapesti anarchisták nyomták arcába nagy molinón márc15én, h "fasiszta geci a kormány", ha jól emlékszem a kinai diáklázadás vérbefojtása után, vmi kínai mókussal kokettáltak itthon. törpeminoritás voltak.
"Antall József halála, az MDF összeomlása után, Orbán felismerte, hogy jobboldali fordulatot végrehajtva Antall örökébe léphet, és maga mö-gé sorakoztathatja a teljes jobboldalt. Így aztán - mint tudjuk - meg is nyerte az 1998-as választásokat. Az autoritárius vezetési stílus már Antall-tól sem volt idegen, Orbán a nagy elődnél is következetesebben törekedett arra, hogy minden hatalmat a maga kezébe összpontosítson. Az adott nem-zetközi helyzetben a demokratikus rendszert nem számolhatta fel, de min-dent elkövetett, hogy az ellenzék mozgásterét a minimumra szűkítse. Formálisan Horthy országa is demokrácia volt, ott is léteztek liberális, szociál-demokrata ellenzéki pártok, a baloldalnak is volt saját sajtója, csak éppen az akkori demokratikus ellenzék teljesen kiszorult a hatalomból. Az ellen-zéki sajtó szólásszabadságát kemény törvények korlátozták. Az antiszemita propagandával a már akkor is hazátlannak, idegennek bélyegzett ellenzék politikai befolyását sikerült is teljesen eljelentékteleníteni."
Európai kulturális füzetek 1999-2006.
Szûcs Zoltán Gábor
“A közjogi folytonosság házában”
A politika és a nemzeti történelem viszonya Antall József felfogásában
Ebben nem az az érdekes, hogy ellentmondást lehet találni Révész szavaiban – valószínûleg mindenkiében, aki a tizenötmilliós magyarság koncepcióját azonosítja a Horthy-korszak restaurációjával –, hanem az, hogy abban a konstrukcióban, amely Antall szavait egy bizonyos jelentéssel ruházta fel, találunk egy olyan mozzanatot, melyet elsõsorban nem eszmetörténeti érvényessége (mert akkor könnyen zsákutcába juthat az értelmezés), hanem a politikai diskurzusban betöltött identitásképzõ szerepe felõl érdemes megítélnünk. Magyarán: létezett egy olyan várakozás 1990 környékén, amely szerint Trianon és a Horthy-rendszer csak együtt jelenhet meg – elutasítandó – politikai alternatívaként. Vagy ahogy ezt Szabó Miklós egy publicisztikai írásában megfogalmazta:
A Horthy-kor utáni nosztalgia elkerülhetetlenül felidézi a szélsõjobb szellemét. A mai Magyarországon négy probléma van, amely vagy önmagában csak szélsõjobboldali módon artikulálható, vagy afelé gravitál, hogy szélsõjobboldali módon fogalmazzák meg. Kiemelés – Sz. Z. G.
Ez a négy probléma szerinte: az antiszemitizmus, a cigányellenesség, az irredentizmus, az antikommunizmus.13 Ilyen várakozások mellett persze érthetõ, ha Antall József szavai legfeljebb képtelenségnek, félreérthetõ beszédnek, magyarázatra szorulónak tûntek."
Ennyit egyenlőre, de amennyiben igényled , ajánlom neke elolvasásra Szabó Miklós
