" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Én nem is fogok. Ha nem sikerül, pálesz helyett a hagyományos módon alma kerül a kis vödörbe. Puha lesz, nem kemény, de én szeretem úgy is. Izgatottan várom a kóstolás idejét, nem tudom nem-e hagyni kéne még egy napot neki. De lehet hogy nem tudnám azt kivárni.
A bolti datolyaszilvát valószínűleg széndioxiddal kezelik. A leírásban 28 fokon tartottam a kísérletet (felgyorsítandó az érést), de működik szobahőmérsékleten is.
Várom a beszámolót a finomságról. Még annyit, hogy amelyik szelet kicsit vastagabbra sikerül azt tovább bent kell hagyni mert később aszalódik át mint a vékonyak, de zamatosabbak is lesznek. Én is pakolászok az aszalótálcákon, mert időközben már nem érnek össze a szeletek, összébb rakom, a maradék helyre teszek új szeleteket. A vékonyabbakat hamarabb ki lehet szedni mint a vastagabbakat, így mindig bepakolom azok helyét is. Sokáig megy az aszaló, nem szabad üres helyet hagyni benne.
Keményen, csersavasan meghámozom a szemeket, szeletelem, úgy megy az aszaótálcára. Pl. a Nikitát 3 szeletbe vágom, a Rosseyanka kisebb, azt csak felezem. Lassan kell aszalni, máskülönben csersavas marad. Ezért alacsony hőfokon kell, és közben pihentetni. Az első aszalás alkalmával is tudtam ezeket mert Zotya papa kioktatott, de kissé csersavas maradt mégis. De fogyasztható volt. Azóta még lassabban aszalom. Az instrukció után a saját tapasztalat teszi fel az i-re a pontot.
Az aszalványok csersavasok, amikor berakod? Szóval aránylag frissen szedettek? Tudom, hogy elvileg az aszalás során elmúlik a csersavasság, de érdekel a tapasztalat.
(A pálesz eltűnéséhez sajna nincs ötletem, de hátha másnak lesz).
1 napja vannak pálinka társaságában a szilvák, de mára eltűnt a pálesz. Beitták a datolyaszilvák? Egy kis pohárral tettem be most a szilvák közé. 3. nap végén tesztelem, van-e még csersav. Közben megy az aszaló ezerrel, szép lassan 36-40 fok között aszalok, plusz lassítás képpen éjszakára le is állítom a gépet. Nagyon finom a datolyaszilva aszalvány. Ha képes leszek rá, teszek el 1 kis dobozzal, mert érdekel meddig állna el. Nem aszalom csont szárazra.
Több topik is foglalkozik a datolyaszilvával, nem tudom, melyikben volt téma, de volt. Én pl. arra kérdeztem rá, egy vagy két éve, hogy a bolti sharon hogy-hogy édes keményen is, ha amúgy nem lenne az. (nekem is így ízlik jobban, nem puhán) És kaptam rá a választ, hogy etilénnel érlelik. Ennek kapcsán aztán jött szóba a pálinkás itthoni érlelés. De végül is az a lényeg hogy minél több emberhez eljusson az infó, hogy többféle módszer van :)
Tavalyelőtt A Rosseyanka tetejét - ahol már nem értem el a termést - egyszerűen levágtam. Azzal bosszulta meg a beavatkozást hogy minden termést ledobott tavaly, és többet visszanövesztett mint előtte volt. Ezt mutatja a kép. Idén sokat termett, de a felfelé törő ágakról megint tudom leszedni. Az alsók földig érnek már. Ezzel a fával mit kezdjek? A termés nagy részét már leszedtem, nehogy leszakadjanak az ágak.
A Nikita's Gift fám másodszor termett. Attól tatok, jövőre ennek is lefelé lógnak az ágai a termés alatt.
Kérdésem, mennyire vághatom vissza a nagyobb ágakat hogy erősödjenek, de legyen valamennyi termés is? 1/3-ot? Felét? A felfelé törőkkel mit tegyek hogy ne járjak vele úgy mint a Rosseyankával?
Gyakorlatilag 2,5 nap után eltűnt a csersav :) Lassan a kísérleti szilvák is eltűnnek a zacsiból :) Kell behozni a váltást. Nekem még a fán van a termés.
"Volt már szó róla (szinte minden évben feljön a téma, amikor érlelni kell a datolyaszilvát."
Évek óta olvasom a topikot, ez úgy látszik elkerülte a figyelmem.
Mindig az almás módszerrel csináltam. Néhány napja egy rádióműsorban egy termelőtől hallottam a pálinkásról, most kísérletképpen párhuzamosan mindkét módszerrel csinálom. Az almás még közepesen csersavas maradt és puhulósabb is lett, a pálinkás 2,5 nap után gyakorlatilag csersavmentes-édes és kőkemény /nekem a kemény jobban bejön/.
Volt már szó róla (szinte minden évben feljön a téma, amikor érlelni kell a datolyaszilvát. :)). Sőt, azt is megoldotta valaki, hogy ne legyen pálinkás a gyümölcs: elég, ha pl. egy kis pohárban/tálkában teszed mellé a szeszt. Mert az etilén érleli be, az pedig az alkohol párolgása során segíti a csersav bomlását.
Fedeles műanyag kis vödör aljába locsoltam 1 ek. pálinkát. Tettem bele 15 szem Rosseyankát. Máshogy úgyse fogyna el a pálinka, így legalább hátha hasznát veszem. Majd jelzem mi történt. Te is írd ide, nálad hány nap után tűnt el a csersav.
Nem tudom, hogy volt-e itt már róla szó, de hátha valaki még nem hallott róla: Az egyébként csak puhán édes datolyaszilva /nekem sajnos ilyen van/ az almás módszeren kívül érlelhető pálinkával is! Zacskóba néhány kiskanálnyi pálesz öntve vagy spriccelve, zacsi lezárva és kész. Működik a dolog, 2 napja tettem be, most is kőkemény de már most édes és csak kicsit csersavas. Holnap vagy azután szerintem már egészen tökéletes lesz.
De igen. Fagylaltot csinálhatsz ha hányni akarsz.😀
Se lekvárnak, se befőttnek, se aszalványnak nem való.
Én a kóstolás után felbuzdulva - mert hogy nagyon finomnak találtam - vettem 3 féle pawot. 6 ezer valamennyi volt darabja a pici oltványoknak, amiből egyet fristiben el is tört a vakond. Annak idején itt íroggattam is róluk. Mikor beértek az első várva-várt termések, többen is ettünk kóstolót belőle. Mindenkinek nagyon ízlett. A következő évben már nem kellett senkinek. Mondván finom-finom, de azért szívesebben megennének más éppen akkor termő gyümölcsöt. Én pedig oda jutottam hogy kiszedtük a fákat. Nekem se kellett. Azért hogy évente 2 szemet megegyek, ne fogja nekem az értékes helyet.
Ebből is látszik hogy ízlések és pofonok...én nem nagyon tartósítok semmilyen gyümölcsöt (amit el lehet rakni pincébe télire azt persze elrakom ha van), mert frissen szeretem őket, úgyhogy nekem ez nem szempont. Az legyen a legnagyobb bajom, hogy túl sok van, lepotyog a fáról és nem tudok vele mit kezdeni. Ráadásul van elég sok helyem, úgyhogy bőven elfér akkor is, ha évente csak 1-2 hétig eszünk róla. Én eleve erdőkert-szerűséget próbálok nevelni, ahol fontos szempont, hogy minél kevesebbet kelljen az adott gyümölcsfával törődni, itt ez teljesen megvan - bár egyébként van itt 50 éves cseresznyefa, amivel pont semmit nem csinálunk szintén, és terem szépen, meg van öreg almafa, mondjuk azt tavasszal megmetszem, de ennyi támogatást kap csak tőlem.
Aztán lehet hogy 5-10 év múlva én sem leszek ilyen lelkes a pawpaw-ra, de most kifejezetten ígéretesnek látom saját szempontomból
a hasadás veszélye.
