Nicsak, egy ismerős! :)) Szia Tengerik! Azok a görcsök jó, hogy elmúltak. Talán pici túlstimu lehetett... De a lényeg, hogy már nicsenek. A "szokásos" rosszullétek nálad jelentkeznek? Én már nagyon várom, hogy elmúljanak! Te még otthon vagy?
Szia cat, pár napja szezek ezzel a topiccal én is :) Nekem is fáj a hasam picit, meg néha a derekam is. Mindig a frász jön rám... de a hidegverítékes éjjeli görcsök már elmúltak. Ma meg hirtelen lett egy csomó kiütés a lábamon és viszketett, mint a fene. Aztán rövidnadrágra váltottam és elmúlt.
Milyen jó, hogy már sokszor szerepeltél a táblában, csak átmásoltam a 2010-es Sára Johanna sorodat.... ennyi tesót beírni... hát még felnevelni tisztességben....!
Anna, Tamás és Péter nem is élnek többnyire itthon....ketten pesten, egy pedig Vácon tanul valamilyen suliban....(eddig mindegyik valamilyen pedagogiai pálya felé indultak, söt még az ex gyámlányok is (ők ketten vannak )...megnyithatnánk a saját nevelési tanácsadonkat....
A 10. hétben vagyok. Én is ilyesmire gondolok, hogy az átalakulás miatt fáj. A dokim csak a vérzésre hívta fel a figyelmemet, hogy ha az lenne, akkor azonnal menjek. Olvastam, hogy többet kell pihenni, ha fájdalmat érzek. Igyekszek minél többet pihenni, már amennyit munka mellett lehet. Hála istennek ülő munkám van nem erőltetem magamat. Munka után otthon le is szoktam feküdni fél-egy órára, meg egyébként sem hajtom magamat, mert minden doki csak azt mondja, hogy az én előéletemmel nagyon vigyázzak magamra. Köszönöm, hogy írtál, kicsit megnyugtatott, hogy másnál is van/volt fájdalom!
Nekem mindegyik gyereknél sokáig fájt a hasa, teljesen mensi szerűen. Utána meg kétoldalt szokott, az totál természetes, nyúlnak húzódnak a méhtartó szalagok. Aztán fájt a hasam bal oldalt is, az emésztésem nem volt a régi.:-) Szóval szerintem alapvetően nem gond. Sokat nem tud az ember csinálni, szeded a magnéziumot (lehet akár 3X2-őt is), a progeszteront is, várni kell és malmozni. Ha nagyon aggódsz esetleg el lehet menni egy plussz UH_ra.
Normális az, hogy sokszor fáj a pocakom? A méhem és a petefészkeim környékén. Jó néhány percig szokott tartani. Szedek MagneB6-ot 3-szor naponta, időnként 4-szer. A petefészkem szúrkálhat attól is, hogy progeszteron pótlást kell szednem (Utrogestant és Duphastont)?
Nyugtassatok meg kérlek, hogy normális így az elején ez a fájdalom!
Most nem olyan régen történt és a terhesség tünetei jelentkeznek nállam csináltam teszteket, elsö teszt 2csikott mutatott de a másidok csik nagyon halvány volt. A másoodik tesztem egy csik volt. A hamadik 2csik volt és a második nagyon halvány. De ugyan ugy a terheség tünetei mutatkoznak. És nem tudom mit jelenthet . Fiatal vagyok még a babához. Mindig mást mutata a teszt. Mostmit kell csinálni?
Gartulálok, a két szép névhez is különösen, sógornőméknél is pont így van a két lányzó neve, Anna a nagyobbik és Adél a hugica. :-) Bár ott Adél igazi kis fiúnak készült ördögfióka. :-)
Én még tartozok egy szüléstörténettel, a lustaságom számlájára írható, hogy csak most hozom :) Ugyanis Adél nagyon jó baba, Anna sem romlott el, szóval kipihent vagyok :)
Szüléstörténet 2.
annak ellenére, hogy néha azért eszembe jutott, hogy milyen jó lenne június elején szülni, nem igazán volt várható Adél idő előtt. Június 19-re voltam kiírva, azon a héten már nem kíméltem magam (nem mintha addig a már meglévő gyerekem engedte volna), sőt a jó időre való tekintettel, nagyokat kirándult a család :) 20-án, hétfőn a reggeli NST tökéletes volt, a magzatvíz tiszta, viszont jó hírrel is szolgált az orvosom, kezdett nyílni a méhszájam. Na gondolom a homokozóban tovább nyílhatott, bár semmit nem éreztem, nagyon lekötött a csúszdázás, hintázás, rohangálás. Este viszont rámjött valami kényszer, és kitakarítottam ezredszerre Adél szobáját, kivasaltam a férjemnek egy tucat inget, és még pár dolgot bedobáltam a kórházas táskába.
Reggel fél 7-kor ébredtem arra, hogy fáj a hasam. Öt perc múlva megint fájt, így szóltam a férjemnek, hogy szerintem ez már az. Kérdezgette, hogy tényleg? meg most akkor ez komoly? de olyan nagyon nem fájt, csak éppen rendszeres volt, és a dokim azt mondta, hogy ha rendszeres, akkor az már nem jósló. 8-ig még elszüttyögtem, pakolásztam, megcsináltam Anna kakaóját, lezuhanyoztam, előkészítettem mindent, hogy Anna rendben legyen. Aztán megérkezett anyósom, mi pedig elindultunk a kórházba. Fél 9-kor találkoztam az ügyeletes szülésznővel, nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy nála szültem Annát is, és az ügyeletes doki megvizsgált, de neki már 3 perces fájásokat mondtam. Bő kétujjnyi volt a méhszáj, ezt is örömmel hallottam :) Mentünk is a (tök jó, vadiúj, hatalmas, légkondis) szülőszobába.
Fél 10-kor érkezett meg a dokim, addig a férjemmel beszélgettünk, és megkaptam az oxitocint. Onnantól tényleg jobban fájt, de nem volt vészes, csak amikor kérdeztem a szülésznőt, hogy mikorra lesz baba, azt mondta 2 körül. Hát ez nem tetszett, szóval közöltem mindenkivel, hogy délre én végezni akarok (közben kaptam egy kis gázt, lehet azért voltam ilyen határozott...). De amúgy mégiscsak volt benne valami, mert nem sokkal dél előtt tényleg éreztem, hogy jön a baba, és pontosan 12-kor meg is született Adél (persze mindenki azt kérdezgette, hogy azért lett ez a neve, mert délben született? – pedig nem azért). Nagyon könnyen jött, pici vágást kaptam, de nem is éreztem, csak akkor néztem nagyot, amikor fogadott a két csecsemősnővér, hogy lesz-e 4 kiló Adél. Végül nem lett, 3 kiló 85, és 56 centi. A szülőszobai dolgozóktól nagy dicséretet kaptam, mert mosolygósan, csendesen szültem, azt csináltam amit mondtak nekem :) Amikor visszakaptam Adélt egyből kapott cicit, és tudta is mit kell csinálnia vele :)
A gyermekágyas szakasz felejtős volt, bár a szoba szuper volt, végül nem vállaltam be, hogy egyágyasba menjek, de jófej szobatársat kaptam. Életem egyik legszebb élménye volt ez a szülés, csak egy bajom volt: nagyon hiányzott Anna. Nem vagyok egy sírós-picsogós alkat, de amikor bejött hozzám, és láttam, hogy milyen zavart a kis arca, hát elbőgtem magam. No de Adél úgy belejött az evésbe (amit azóta zabálásra fejlesztett), hogy 4 nap után azt mondták kívül tágasabb :) Volt még egy kis vérnyomás problémám, de a 4. napra az is helyrejött, Adél összesen fogyott 100 gr-ot, szóval végre mehettünk haza.
Azóta itthon hízlalom a popóját, és szerencsére Anna is úgy gondolja, hogy Adélnak velünk van a helye.
A Sehány éves kislányt én csak felnőttként olvastam, nekem akkor nem nyerte el igazán a tetszésemet. De megnéztük a gyerekekkel is, és ők nagyon szeretik:). Egyszerű, kedves kis könyv:).
Nekem a Peti, Ida és Picuriról vannak jó (gyerekkori) emlékeim, de az nagyobbaknak való, iskolásoknak inkább..
