Kezdésnek azt tudom javallani, próbáld meg a témafunkciókat, azaz tájképnél hegyecske, makrónál virágocska meg ilyenek.
Ha pedig úgy érzed mégsem az igazi, akkor a legjobb az AV beállítás.Ezzel a rekesz/blende nyitottságát tudod szabályozni.Minél nagyobb a szám, annál szűkebb a rekesz azaz annál kevesebb fény jut az érzékelőre.
Ha napos az idő, akár a géped maxát azaz az f/8-at is simán lehet, aztán ha sötétnek találod, akkor nyisd, azaz állíts be kisebb értékeket.
Ebben az a jó, hogy a gép a többi beállítást elvégzi:)
Utálok különösen tájakat, kisebb mértékben városokat fényképezni. Úgyse azt látom a képen, amit én láttam nna, ez az! de talán nem is a perifériás látás miatt, hanem amiatt, hogyha én egy tájat, várost, miegymást lefényképezek, akkor valami visszavonhatatlanul elveszik belőle. A LÉLEK! Ledegradálom azt, amit lefényképeztem. Egyszerű képeslap, leporelló válik belőle, valószínűleg gyengébb minőségű, mint amit az ajándékboltban megveszek. 2 dolog jut eszembe: 1.) Erzsi néni Nem vagyok vevő az Erzsi nénis képekre. Mit értek ezalatt? Voltunk külföldön, gyertek át, nézzétek meg a fotókat, diákat, videokat! Átmegyünk. Kényszerűen feszengünk a XY család nyári élményein. Erzsi néni a Sagrada família templom előtt. Templomból legalább a torony látható, mert Erzsi néninek széle-hossza egy Erzsi néni fogódzkodik a Monte Carlo helységnévtáblába (szerencsére jól oda van betonozva), Béla bácsi pancsizik a habokban (jó, hogy van felhajtóerő), Erzsi néni teveháton pózol a sivatagban (teve rogyadozó térdekkel) . Nem részletezem, ismeritek. Ezek a fényképek nekik családi ereklyék, másnak viszont semmit sem mondanak. Huh, remélem, senkit sem sértettem meg, bocsi!!!! Ha elutazom, néha, a rend kedvéért elviszem a gépet. Ellövök egy-két fotót. Aztán tele van a fiók az előhívatlan filmekkel. Tovább már nem érdekel. Amit a fejemben haza tudok hozni, az nekem elég. 2.) Más Óvodai anyáknapja. Anyák meghatódottan ülnek. Próbálnak kilesni apák mögül, akik felhúzott kakasú videokamerákkal és csőre töltött vakus gépekkel feszülő arcizmokkal várják a legjobb pillanatot. De mondhattam volna esküvőt is. Vagy keresztelőt. Ellőnek egyetlen mozzanatról vagy 10-20 képet. Miért? Miért nem elég egy-két kép arról az óvodai anyáknapjáról? És ha elkészült a kép, talán átélhetnék az eseményt ők is. Megélhetnék. És hagynának minket is nyugodtan megélni. De ők birtokolni akarnak. Ha valami nem kézzelfogható, akkor birtokoljuk úgy, hogy belegyömöszöljük egy dobozba. Megvolt az esküvő, ellőttem vagy ötszáz képet dicsekszenek. Nem az van emögött, hogy baromi drágába volt nekem ez az esküvő, a tortát, kaját megették, virág elhervadt, ruha vissza a kölcsönzőbe, közben meg el is váltunk. De a képek, azok itt vannak a dobozban!!!!! Valamit csak megmentettem!!! Könyörgöm, éljük már meg azokat az eseményeket. Ne csak fizikailag legyünk ott, lélekben is! DE: Amit te csinálsz, domi nick, az más!!!! Nem tudom ki mondta, talán Roueassau, hogy: a művészet a valóságnak a művészen átszűrt képe. Ha egy képen nem jön át az, aki azt a képet csinálta, akkor az csak fizika. Tudta kezelni a technikát, és csinált egy tényriportot. Így néz ki, és kész. Tehát a művészi fotók jöhetnek nálam. De az más. Az olyan, mint a többi műalkotás, egy festmény, egy szobor, satöbbi, csak más eszközzel készült. Imádom a jó portrékat. Idős emberekről, gyerekekről szenzációs fotókat lehet készíteni. Egy időben fekete-fehér művészi fotókkal akartam dekorálni a szobám falát, de valahogy nem találtam meg a forrást, hol lehetne ilyen képeket szerezni. Aztán nagyon szeretem a jó természetfotókat, és ott vannak a sajtófotók (NEM a paparazzi-képekre gondolok).
Szóval tényközlő fotókat nem, művészi fotókat igen-igen-igen!!!!
Dimag Z3 v vmi ilyesmi, felálltam ugyan, de aztán úgy döntöttem, lusta vagyok pontosan megnézni (magyarul fogalmam sincs, hova tettem, éppen átrendezem a lakást :-)))))
Én ott ragadtam le, h a vacak kis tajvankínaikoreaimittomén állíthatatlan még csak nem is normálfilmes gépikémmel csodaszép képeket lehetett csinálni, tudta hozni a színeket, tájképben is egész jó vót, csak homályos. Mos meg itt ez a Konika-Minolta, digi és egész jó, csak már alapban nincs úgy beállítva, h automatán normálisan lehetne vele kattogni, mert minden beég. Örökítőtől nem sikerült elérni, h megtaníccsa normálisan kezelni, miután már kitanulta a gyengéit és vett magának tükörreflexeset, a használatihoz meg még nem volt türelmem. De lehet, h Veled kéne eccer összeülni, és legalább az alap automatát normálisra beállítani? :-) Mert az egy dolog, h néha játszom a beállításokkal, de anynira ez nem izgat, és kellene egy üzemmód, amit bmikor előkaphatok, ha vmit gyorsan akarok. Mint régen a kis vacakot :-)
Igen, készülőben az esszé Mekszi koma számára, h milyen pszichés okai lehetnek a fényképezninemszertésnek :-)
A magam részéről ez vegyes: Utálok különösen tájakat, kisebb mértékben városokat fényképezni. Úgyse azt látom a képen, amit én láttam (ne felejtsd el, a nőknek jobb a periferiális látása), és bár jó képek készülnek, nem az, ami. Persze hiperszuper macerásbeállítós géppel többet ki lehetne hozni belőle, na de annyit meg nem vagyok hajlandó veszkődni vele. Amit szívesen csinálok: portré, nekem az emberek sokkal izgalmasabbak, ill. még a tücskürészni-bogarászni is elmegy néha.
Le van húzódva az alsó fogaimnál. Most muszáj sürögnöm-forognom, mert estére vendégeket várunk, és mégsem mondhatom azt nekik, hogy 1001-gyel az agresszió fogalmát próbáltuk új alapokra helyezni a gyerekmeséken keresztül... :-))), és azért nincsen semmi kaja! :-) De folytassuk, mert igazából nekem ez hiányzik a hétköznapokból. Mindenki belebújik a TV-be, újságba, vagy a politikára korlátozódik a beszédtéma, vagy az operatív megbeszélnivalókra. Ilyen boncolgatások, filozofálgatások kimentek a divatból. Sajnos. Nagyon sajnos. Elfelejtettünk beszélgetni. Maximum másokat kibeszélni nem felejtettünk el. Az nagyon jól megy nekünk, magyaroknak. Holnap már ráérek. És Te?
Az viszont, h nem bírod az erőszakot, za azt jelenti, h hadilábon állsz a saját agresszióddal. Sokan azt hiszik, h az csak a bajnak van, de ez egy óriási csúsztatás: persze sokaknak megéri, ha az meberben "nincs" (magyarul alaposan el van fojtva az) agresszió, mert ugye mennyivel könnyebben kezelhető az engedelmes kisdiák, gyerek, házastárs, beosztott, alattvaló... Csak éppen az agresszió nemcsak ellenségességet jelent, hanem az egészséges életerőt is. Amitől az ember aktív lesz, amitől tesz magáért és nemcsak vészhelyzetben. Nincsenek fog- v fogínyproblémáid?
Igen, a fantázia játszik nagyon fontos zserepet, ezért is fontos, h a gyerek ne képeskönyvből kapja a meséket, pláne ne videóról, dvd-ről, mert a sima verbális anyag a fantázia által válik egyedivé, a saját alkatára szabva: mkinek a maga sárkányát! :-) A kész képekkel leblokkolódik a fantázia és a krativitás: a belső látás. Holott ez nagyon fontos mféle problémamegoldáshoz.
És, mondd,az azért van, hogy én Leslie L. Lawrence-t, és ide tartozik a Harry Potter is, szóval ilyen enyhe thrillereket szívesen olvasok nagynéha, viszont filmben semmilyen erőszakot nem vagyok hajlandó megnézni, ill. ilyen jellegű történeteket még meghallgatni sem, mert: az olvasottak megjelenítése a fantáziámban - rám van bízva, és azt kezelni tudom, a hallgatást és a nézést pedig nem!? (Érthetően írtam?)
Najó :-) Olyan jóízűt nevettem itt reggelizés közben, h télleg megérdemelsz egy kis mesét :-) Mongyuk szvsz Andersennél nem nehéz jobbnak lenni: gyerekkoromban (meg most is igazából) nagy meserajongó voltam. Kettőt utáltam csak: Mórát és Andersent. Felnőttként is állítom, h nem gyereknek valók. Még Móriczot én Szabó Magdát is szívesebben olvastam (télleg gyerekként, felsős koromban, meg Veress Pétert), de azok nem is hívták mesének magukat. Oscar Wilde-ot már csak kamaszként tudtam lecsekkolni, de azért Andersennél jobbnak tűnt. Pilcher viszont télleg egész jó.
Mesék? A népmesék azért zseniálisak, mert magukba szőttek minden tudást. A sárkányos mesék megtanítják a kicsi gyereknek, h hogyan kell a félelmeket kezelni. Volt egy időben, h nagyon fellendült azon szülők ténykedése, akik úgy gondolták, h nem szabad "erőszakos" meséket olvasni a gyereknek, se sárkány, se katona, se játékpisztoly, se smi. (Ja, játékpisztoly: az egyik srácnak az apja nem engedte, így hát az első az már igazi lett...) Na, aztán ezen gyerekek rémséges rémálmokat álmodtak, szorongtak, stb. Na, jó, lázas gyereknek nem sárkányos mesét kell mesélni, mert még jobban felmehet tőle a láza, de a gyerek úgyis azt a mesét kéri, amelyik megoldást kínál az éppen aktuális problémájára, tanulnivalójára. Egészen érdekes, h hogyan szerepel a teljes szexualitás pl. a Grimm-mesékben: gondoltad volna, h mikor Hófehérke anyja megszúrja az ujját, a vércsepp jelképezi az első mentruációt és az (első) aktust is?
Vagy amikor rajzol a gyerek (meg a felnőtt is, ha nem agyal, hanem valóban csak rajzol), érdemes megnézni a formákat és pláne a színeket, amiket használ. Pl. nőknél a menstruáció előtt megjelenik a rajzokon a rózsaszín és a piros.
Figyu, 1001, nem tudom, nálad is ez-e a helyzet: elkezdett könyvek ágyam végében (kupacok, mint Demoklész kardja): valamelyik Harry Potter angol eredetije, Pilcher: Szeptember (nagyon jó kis író ám az a Pilcher), Csodakert újságok festői rendetlenségben, Zsohár: Évelők c. örökérvényű műve (ez a kispárnám), Durrell: A halak jelleme (állandó olvasmányom), aztán van ott valami asztrológiás könyv, meg egy kis NLP, meg a jó ég tudja, micsoda. Úgyhogy most per pillanat, jobban szeretném, ha te mesélnél, hidd el, jó nekem fejből is. (Jobb vagy, mint Andersen :-))) ). Naaa, légyszi!!! Tudod, a gyereknek is a fejből mesélés az igazi!!!!
Hát nemtom én ezeket mind fejből, de van néhány nagyon jó könyv. A meseelemzők közül Bruno Bettelheimet szeretem nagyon, meg érdemes olvasni Jungot, sokat ír ilyenekről. Első körben őket ajánlom, de aztán a mandalák kapcsán is van egy könyv, ami fejtegeti a szimbólumokat, v a (nemjuteszembehirtelen,milyen) Marcell könyveit is tanulságos forgatni (pl. Jelképtár).
Kedves domi nick és 1001! fél óra alatt összegyűjtöttem a "miért is nem szeretek fotózni" c. hozzászólást. Mikor megnyomtam a Mehet gombot, a rendszer valahogyan levágott a szerverről. Szöveg elszállt. Most kezdhetem előlröl. Erőt kell gyűjtenem, mert nagyon frusztrált vagyok. :-( :-) azért címeztem 1001-nek is, mert ő a pszichológiai oldalról, domi nick pedig szakmai oldalról bombázhatja majd a problémát. Most prózai dolgokkal kell foglalkoznom egy ideig, úgymint kertlocsolás, csigák likvidálása (hurrá), főzés (talán valami csigás menüt??)... stb.
Hogy miért NEM szeretsz fotózni, azt sajnos nem tudhatom, de alkalomadtán majd beszélhetünk róla, mert érdekel.A párom gépérzékeny, de Ő azt nem szereti ha fotózzák, ellentétben a kisebbik szépséggel, aki egyenesen imádja:)
Mellesleg kineziológusként egy másik szempontból találom a dolgot nagyon érdekesnek: bmilyen érdekes is az elmélet a velünk született bogár- és féregfóbiáról, a kutatások szerint cska két velünk született félelem van, és ezek egyike sem az. Viszont már gyerekként megtanuljuk, mire hogyan kell reagálni, és itt jön az, h miért pont pl. bogarak v pókok. Hát mert ezek tudat alatt kódolt szimbólumok, mint ahogy a népmesék is tele vannak ilyenekkel. Pl. a pók jelképezheti a túlságosan rátelepedő szülőt v házastársat. Hihetetlenül izgalmas :-)
Domi nick, gyönyörű ez a szitakötő!Szitakötő, ugye? Olyan aprólékos, mint egy Gross Arnold grafika. Egyébként szeretnék veled filozofálni és oknyomozni a "Miért NEM szeretek fényképezni?" témában. Analizáljuk már ezt a kérdést egy kicsit, ha mindketten fenn leszünk a topicon. Én mostmár megyek, mert szemeim kezdenek furcsán viselkedni. :-))) Jó éjt!!
1001, én nem azt mondtam, hogy tilos undorodni a csúszómászóktól, és ízeltlábúaktól. Én csak azt a szemléletet furcsállom, hogy mi,mint főemlősök kiosztjuk azt a szerepet az élőlényekre, hogy ennek több lába van, mint nekem, akkor fúj, de gusztustalan. Én sem szeretem a csótányokat, vagy az egereket, ha a lakásban rohangálnak a kamrában, mert tudom, hogy betegségeket terjesztenek. És hát, tetszik, nem tetszik, a férgeknek fontos szerepük van a biológiai lebontásban, ez tény. Ajánlott olvasmány: Baudelaire: A dög c. verse.
