Kisfiús mamáknál gyakran felmerül a "kuki-probléma", elsősorban a makkra odatapadt fityma kapcsán. Húzkodni vagy nem húzkodni, és ha igen, hogyan, mennyire és mikor? Baráti és ismerősi körben egy csomó kisfiúnak 2-3 éves kora között "visszahúzza" az orvos a kukiján az addig odatapadt bőrt, nagy traumát okozva ezzel gyereknek és mamának egyaránt. Nálatok ez hogy történt, kinek milyen tapasztalata van ezzel kapcsolatban? Ismer valaki valamilyen humánus eljárást?
Én ítéltem meg úgy, hogy nem tünik mozdíthatatlannak. Szűknek tünt, de elindult... Ebből gondoltam, hogy egy kisérletet megér. Fürdés után próbálkoztam, előbb felhúztuk a nagyobbnak, majd hosszan értekeztem róla, hogy a nagyfiúknak fel kell húzni, stb. Így a gyerek is együttműködő volt.
Honnan lehet tudni, hogy "extrém le van tapadva", vagy "csak nem jön fel"? Mi a különbség eközött?
Én próbálgatom felhúzni neki a bőrt, de nem megy; kibukkan a kuki vége, azaz húgycsőnyílés és kb. borsónyi körben a környéke látszik, de tovább nem megy, akárhogy próbálom húzni. (A gyerek most 21 hónapos.)
Elveszett egy mondat: "..a simát nem." Nem tudnátok esetleg otthon felhúzni. A kisebbiknél mi megoldottuk, igaz nem volt extrém letapadva, csak nem jött fel. Akkor nem is sírt, bekenegettük körömvirágkrémmel. Másnap panaszkodott egy kicsit, de amikor bekentük, megnyugodott. Ja, ő 3 éves.
szerintem is jobb előbb, most még elfelejtené. Nyáron praktikusabb a kezelgetés is. Úgy tudom, csak a komolyabb beavatkozást csinálják altatásban, a sima A körömvirágkrémes kenegetés megkönnyíti a tágulást.
Sziasztok! Ahogy a topikindítóban írtam, sok kisfiús anyuka szembesül a "kuki-problémával" (az előbőr születéskor rá van tapadva a makkra). Ugyanakkor ahány orvos, annyi válasz... Ki azt mondja, hogy 2 éves korig hozzá se nyúljunk, majd feloldódik magától.... ki azt mondja, hogy fél éves kor után már el kell kezdeni visszahúzogatni óvatosan, hogy táguljon...
És ami a legnagyobb kérdés: HA NEM oldódott fel magától, akkor hány évesen és HOGYAN érdemes megcsináltatni?
A nagyobbik fiamnak pl. egyáltalán nem oldódott fel. A gyerekorvos - bölcs önkritikát tanusítva - nem is kísérletezett vele, hanem elküldött a Bethesdába, ahol pikk-pakk profin visszarántották neki, 1 napig bőgött, azóta szuperul működik.
Most a 2. fiam kapcsán az a kérdésem: 1. szívesebben megcsináltatnám már most, 22 hónapos korában, mert egy 2 és fél évesnek ez már nagyobb trauma. 2. NEM tetszett, hogy szegény gyereknek mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül "tépték le" a kis fütyijéről a bőrt. Van vajon, ahhol ehhez elkábítják vagy helyi érzéstelenítéssel kezelik a gyereket? Mit tudtok ezekről?
