Intró – Topicnyitó gondolatok:
A XX. sz. második felében kialakult ún. “tömegdemokráciák” sajátos jellemzője a médiák közvetlen és döntő hatása. Az írott sajtó hatékony politikai ereje már sokkal korábban megmutatkozott. Később a náci Németországban hallatlan sikerrel – és végzetes kimenetellel - alkalmazták a rádió és a propagandafilmek megdöbbentő erejét. A televíziózás megjelenésének hatása pedig már olyan mértékű, hogy szinte lehetetlen súlyának megfelelően kifejteni jelentőségét. Mindez a demokrácia szó jelentését erősen befolyásolja…
A demokráciánál nem tudunk jobb alternatívát, de sajnos ez is folyamatos hanyatlást mutat. Mint tudjuk, elsődleges veszélye – de nem az egyetlen – a demagógia. Ismeretes, hogy ez már az athéni demokráciában is megjelent, és súlyos válságokat okozott. Ennek lényege az, hogy a “nép” ítélőképességének átlagos szintje – a dolog természetéből adódóan - soha nem érheti el egy ország, egy nemzet irányításához és vezetéséhez szükséges és nélkülözhetetlen magasabb értelem és szellemi színvonal nívóját. Ez természetes, és önmagában véve nincs vele semmi baj. De mivel a szavazásra jogosult nép ítélőképessége erősen ingatag, ezért mindig fennáll annak a veszélye, hogy vezetésére alkalmatlan, erkölcseit tekintve erősen kétes elemek és politikai kalandorok befolyása alá kerül, akik – a történelem számos példája szerint – rettenetes válságokba, sőt történelmi szakadékokba vezethetnek nemzeteket, országokat vagy akár egész kontinenseket is. A médiák soha nem látott hatalma ezt a veszélyt szinte apokaliptikus mértékűvé növelte…
A probléma távolról sem elméleti tehát. Nagyon fontos lenne megértenünk, hogy a veszély reális és valóban rettenetesen fenyegető, és igenis van személyes felelősségünk!
