A topicot az A Year Like None Other c. fanficet angolul olvasók nyitották, hogy az eseményeket és lelküket kiönthessék egymásnak, anélkül, hogy a regényt magyarul olvasók örömét elrontanák a "poénok" lelövésével.
Én azon gondolkodtam, ha vége a "tingli-tangli" fejezeteknek, hogy vajon még mit vesz át Aspen a Rowling-féle hatos-hetes könyvekből.
(Például a Félvér-herceg könyve előkerülne, érdekes helyzeteket lehetne belőle kihozni. Csak hát ugye a Piton család egy ősi és nagyra becsült família Brittania varázslótársadalomban... így nyilván aranyvérűek. Bár a pontos származást nem tudni ugye. ^^)
Na mindegy, tartok tőle, hogy rossz dolgokat vesz majd át... :-)
Egyébként az alapvető gondot az alapoknál látom (naná, hol máshol), nevezetes, hogy a szerző még az első szó leírása előtt eldöntötte, hogy Harrynek szeretnie kell Pitont, és ha ehhez kerékbe kell törnie az eredeti karaktereket, akkor bizony az eredeti karakterek kerékbe lesznek törve...
Hát épp azért... hogy "belemossák" a gyerkők fejébe, mennyire relatív és helyzetfüggő, mi az "etikus"... :) (ld. elszabadult seprű a kviddicsmeccsen :) )
Egyébként meg tényleg jó lenne tudni, hogy Piton és Dumbledore minek akarnak egy olyan tantárgyat (gyk: etikát) tanítani, amihez mindketten úgy viszonyulnak, mint vak a festészethez...
Én sem értem, hogy Harry miért éppen MOST értette meg Snape nagy szeretetét. Vagy az eggyel korábbi fordulat a berúgása volt (ami meg sima rosszul kezelt frusztráció, nem értem, mi az érték benne).
Ha már valami meggyőző, akkor szerintem az, hogy Piton meghamisította a jelenléti ívet az Etika órán (ugye, jól emlékszem?). Na EZ elgondolkoztatott volna Harry helyében. Mert ezzel Snape közvetlenül semmit nem nyert (sem pár órányi búfelejtést, sem a zsenialitása megcsillogtatását), csak kockáztatott azért, hogy Harry ne veszítsen.
Nem állítom, hogy meghatódtam volna rajta Harry helyében, de alaposan meglepődöm és elgondolkozom.
Harry végre megértette, hogy Snake mennyire szereti őt, amennyiben megoldást talált a reménytelennek látszó helyzetben... Hát, szerintem egyrészt eddig is tudta, nem ez volt a gond; másrészt viszont ez nem a szeretetnek a jele, inkább annak, hogy okos ember, sokat gondolkozott a problémán, és támadt egy remek ötlete. Persze el is titkolhatta volna, de miért tette volna? Az ember a remek ötleteit nem eltitkolni szokta, hanem elbüszkélkedik velük; a konkrét esetben meg abszolut semmi oka nem lett volna rá, hogy ellenezze Sirius és Harry találkozását
És ez a szoftver kitalált egy mesét, hogy miért nem mutatja Harry szüleit... Mellette szól, hogy Piton nem tudta megerősíteni a tükör sztoriját... Off: azokat a részeket nem nagyon szeretem, amikor Aspen valamilyen valószínűtlen részletet egy még valószínűtlenebb magyarázattal akar sebtében helyrehozni. Például, hogy ha Piton sosem lazíthat, akkor miért engedhette meg magának, hogy berúgjon, mint az atom? (lásd egy-két fejezettel ezelőtt a magyarázatot.)
Ez a fejezet tipikusan az "elaltatni az olvasót érzelmes, szívhez szóló jelenetekkel" címet viselhetné. De mint tudjuk, ilyenek után jönnek a váratlan felütések..
1. Most, hogy újra át tudunk nézni a "túloldalra", szerintem csak idő kérdése, hogy kiderüljön, Lucius halott, és ennek azért lehet következménye.
2. Örök dilemmám, Rhiannon "pasija", az állítólagos varázsló. Megírtam ezt a részt Aspen helyett, szerintem tök jól összeillesztettem a két sztorirészt, halljátok: Emlékeztek arra a jelenetre, amikor a bálon Piton és Maura táncoltak? Szó került a szülői hivatásról, amikoris Maura megjegyezte, hogy egyszer ő is úgy gondolta, hogy megtudhatja, milyen szülőnek lenni, de aztán mégsem. Ez szerintem két dolgot jelenhet: vagy terhes volt, amikor kiment Amerikába (természetesen Pitontól, hiszen előtte kapcsolatuk volt) és elvesztette a babát, de ennek így nem volna értelme. Inkább terhes volt, de a gyerek megszületése után örökbe kellett adnia. És itt jön a dél- amerikai szappanopera-csavar: ki más lehetne ez a titokzatos, művészi hajlamokkal megáldott fiatalember, Rhiannon új udvarlója, mint Maura és Piton gyereke?! Még korban is illik, hiszen nagyjából Harryékkal egyidős, talán kicsit idősebb.
Még az is lehet, hogy a Draco-nagybácsi örökbeadós hálózatán keresztül történt (és akkor már három szálat füztem össze. Jobb vagyok, mint Aspen)
Minden stimmel :)
(Jogdíjat majd egyeztetem Aspennel)
Azért azt nem tagadhatjuk, hogy a fejezet vége érdekes lett. Ez a sziszegve kinyilvánított szeretetvallomás tetszett.
Nagyon szép, nagyon jó, nagyon meg vagyok elégedve; csak éppen... csak éppen ezelőtt két évvel (vagy pár hónappal, attól függ) ott tartottunk, hogy van egy bazinagy konfliktus függőben, amit mind szeretnénk látni kirobbanni... most meg már kezd egy olyan gyanúm támadni, hogy ha be is következik majd valamikor az a nagy összeütközés, olyasmi érzésem lesz, hogy 'mi is volt ez? ki emlékszik már erre?'... (és különben is, lefogadnám, hogy ki fog derülni, hogy Dumbledore és Snape abban a bizonyos ügyben nemhogy ártatlanok, de sőt, még Harry szülei kellene szégyelljék magukat)
Spekuláció, 33.fejezet: - Albus, ugye ezt maga se gondolja komolyan? Ezek a csincsellérek [Prenglies] csak a lány tudatában léteznek! - Perselus fiam, magad is kimondtad: léteznek... - Csak Miss Lovegood... - ...továbbá van egy rendkívül hasznos és fontos tulajdonságuk: Mindig pontosan tudják, hogy Harry hol van, és kell-e aggódnunk érte, vagy sem. Ezek után bátorkodom kijelenteni, hogy óriási hiba lenne nem létezőknek tekinteni őket.
