Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
A másik sindün a Bél szójele mellett a Föld jele is szerepel négy példányban. A teremtett és rendezett világ középpontjában egy forrásból fakadó négy szent folyó térképe, amely a világot négy részre osztja. Veleméri Sindümúzeum.
Az egyik veleméri rajzos sindün a székely írás "b" betűjének megfelelőjét látni, de ez itt nem betű, hanem Bél fiúisten neve, azaz szójel. A jelet a rontáselháró szerepe miatt alkalmazták (vihar ellen védte a házat) és így ismerik a néprajzosok is a tejesköcsögökön. Tetőcserépen csak ezen az egyetlen példányon fordul elő, bár valamikor általánosan elterjedt volt a használata az Őrség falvaiban (mint arról őrségi adatközlők beszámoltak). Megtekinthető a veleméri Sindümúzeumban. Szilveszteri őrségi szállás.
Így néz ki egy veleméri tető, amelyet házilag égetett tetőcseréppel raktak meg, első ízben vagy száz évvel ezelőtt. Azóta már többször javították és ezért átrakták, miközben keveredtek a különféle cserepek.
A Belső Őrség szálláshelyein megszálló vendégek eljuthatnak az egyik autentikus fazekasmesterhez, Zsohár Gyulához, akinek Őriszentpéteren és Magyarszombatfán is van bemutatóterme, amelyekben mindig nagy választékát találja a népi kerámiáknak.
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szálláshely, amely onnan kapta a nevét, hogy a pajta végében (ahol épült) eredetileg egy csinyálóház volt (így hívták Veleméren a műhelyt, amelyben fazekastermékeket és fatárgyakat készítettek). Manapság a leggyakrabban elhangzó kérdés az, hogy mit is lehet ebben a házban csinyálni? Ezt elsősorban hölgyek szokták megkérdezni, akiknek a gondolataiba olyan nehéz belelátni. Legutóbb egy egyetemistalányokból álló csoport kanyarodott be a sarkon, a szemük csillogott, amikor átszellemülten felsóhajtották az égre: Csinyálóház!
Az "Isten országa" mondatjel a veleméri Sindümúzeum egyik boroskancsójáról. A mondatjel a székely írás "us", "nt/tn" jeléből és a magyar heraldikából ismert "ország" képjelből áll. Mégsem innen-onnan összeszedett jelhasználat ez; mert ez a fazekasok által használt népi jelkészlet az eredetét tekintve korábbi a klasszikus székely írásnál is, meg a középkori heraldika jeleinél is.
A boroskancsót az alsópáhoki Czibor Imre fazekasmester készítette, akinek három szobája is faltól-falig tele van szebbnél szemben hiteles másolattal - ezért lett ő a Sindümúzeum legfőbb szállítója.