A Fidesz arra kérte a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, utasítsák az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-t (ÁPV Rt.), hogy független szakértőket is vonjon be a Nemzeti Tankönyvkiadó magánosításának vizsgálatába. Az ellenzéki párt alelnöke szerint csak így derülhet ki, miért csökkent a vételár csaknem 700 millió forinttal a kétfordulós pályáztatás során.
Pokorni Zolán hozzátette: a győztes pályázó árajánlata összességében egymilliárd forinttal maradt el az első forduló legjobb ajánlatától.
Az MSZP szerint a Fidesz által az ügyben kezdeményezett parlamenti vizsgálóbizottságban lehetőség lesz független szakértők meghallgatására. Tatai-Tóth András, az MSZP országgyűlési képviselő szerint az ÁPV Rt. a törvények betartásával, szakszerűen végezte a privatizációt.
Budapest főpolgármestere becsapta a horvát adóhatóságot – ezzel a címmel közölt cikket tegnap a Nacional. A horvát hetilap szerint Demszky Gábor valótlan tartalmú adásvételi szerződéssel megtévesztette a helyi környezetvédelmi, fejlesztési és építészeti minisztériumot. A Nacional közölte azt is, hogy a magyar politikus egy fantomcég feketemunkásaival végeztette el tengerparti nyaralójának felújítását.
Horvátország egyik legnagyobb hetilapja egész oldalas írást jelentetett meg Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester tengerparti ingatlanvásárlásáról. Az újság szerint a helyi közvélemény akkor tudta meg, hogy a magyar politikusé a nyaraló, amikor a főpolgármester és barátai itt ünnepelték Demszky Gábor bejutását az Európai Parlamentbe.
A Nacional szerint Demszky Gábor megtévesztette a horvát környezetvédelmi, fejlesztési és építészeti minisztériumot. A főpolgármester ugyanis – állítja a hetilap – a többszintes nyaraló adásvételi szerződésében mindössze 9500 eurós vételárat tüntetett fel. „Teljesen biztos, hogy ez a szerződés, amelyet 2004. május 24-én kötött Demszky Opatiában a krsanai Bruno Donadiccsal – aki az eladót, Alda Donadicot képviselte –, nem valós, ezért az adóhivatal, illetve Krsan vagy Labin önkormányzata nem fogadhatja el” – olvasható a cikkben. A Nacional górcső alá vette a nyaraló felújításának körülményeit is. Eszerint a villa felújítását hiteles építési engedély nélkül egy fantomcég feketemunkásai végezték.
Az írás szerzője felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy a házhoz vezető utat egy év alatt tették rendbe, holott hasonló esetekben egy-egy ilyen munkálat öt évig is eltart.
A hetilap választ vár arra a kérdésre, miképpen lehetséges, hogy míg Marina Dropiulic miniszter asszony megkezdte az Adria-part teljes hosszának rendbetételét, és kiadta az engedély nélkül épített pihenőházak lebontásáról szóló határozatot, addig Demszky Gábor alapdokumentációk nélkül építheti át a nyaralóját. Az újság arra is kíváncsi: vajon a horvát külügyminisztérium adott-e engedélyt az ingatlankereskedésre, amelyet a hatályos törvények szerint köteles kiadni. A lap szerint „kérdés az is, el akarjuk-e fogadtatni a horvát törvényeket minden esetben, vagy már eldöntöttük, hogy külföldieknek korlátozás és kemény tárgyalás nélkül adunk el ingatlanokat, amelyet az uniós tagság miatt várnak el tőlünk”. Nem a Nacional az egyedüli horvát sajtóorgánum, amely foglalkozott Demszky Gábor nyaralóvásárlásával.
2004 augusztusában a Globus című horvát magazin ugyancsak terjedelmes cikket közölt az ügy apropóján. „Vettem egy házat nagyon rossz állapotban két évvel ezelőtt 90 ezer euróért, amelyre további 50 ezer eurót költöttem, és emiatt esett a polgármesteri népszerűségem Budapesten” – nyilatkozta az újságnak az SZDSZ-es politikus.
A Magyar Nemzet birtokába került ingatlan-adásvételi szerződésben ugyanakkor az olvasható, hogy a főpolgármester 19 250 euróért vásárolta a villát. A Horvátországban megjelent cikkek, illetve az adásvétel körüli ellentmondások tisztázása miatt szerettük volna megkérdezni Demszky Gábort, aki lapunk számára tegnap elérhetetlennek bizonyult.
A főpolgármester korábbi, Magyarországon tett nyilatkozataiban közölte, 19 250 euróért jutott hozzá a 130 négyzetméteres üdülőhöz, a fedezetet egy budapesti lakás eladása biztosította. A városvezető ezután szülei balatoni nyaralójának eladásából hatmillió forintot kapott, így megkezdte az ingatlan felújítását. A munkában a főpolgármester családtagjai és barátai is részt vettek, azt azonban a Fűrészmalom Bt. irányította horvát alvállalkozók bevonásával. Demszky maga is elismerte, hogy a felújítás következményeként a többszörösére növekedett a nyaraló értéke. A politikus tájékoztatása szerint az építkezés költségeit családja balatoni házainak eladása és felesége 35 millió forintja biztosította. A rokonoktól különböző csatornákon érkező összegeket azonban egyre bonyolultabb volt követni, így Demszky Gábor a politikai támadásokat úgy kívánta kivédeni, hogy január helyett már augusztusban nyilvánosságra hozta vagyonnyilatkozatát. Erre azért is szüksége volt, mert magyarországi tulajdonaival kapcsolatban is adódtak kérdőjelek. A dokumentumból aztán kiderült, hogy a főpolgármesternek még van egy 90 négyzetméteres ingatlana is.
Az SZDSZ egyik húzóembere azonban nemcsak a vásárlás és a renoválás körülményeiről volt kénytelen beszámolni, hanem az EP-kampány utáni pihenésének részleteiről is. Budapest vezetője ugyanis a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. Opel Frontera típusú terepjárójával, egy szintén ettől a cégtől a piaci ár töredékéért bérelt Volkswagen Touareg luxusdzsippel és saját sofőrrel ellátott hivatali Audi Allroad márkájú személyautójával próbálta elérni nyaralóját a tavalyi vakáció során. Demszkynek korábban gyorshajtásért elvették a jogosítványát, ezért vette igénybe sofőrjének a szolgáltatásait, a jelentős gépkocsiflottát pedig azért volt kénytelen „bevetni”, mert az FKF Rt. szolgálati Fronterája meghibásodott, a szerelést a társaság négy szakembere a helyszínen végezte el többnapos munkával.
Az Alkotmánybírósághoz fordulnak a szakszervezetek, amiért a kormány január 16-ában állapította meg a közszférában dolgozók 13. havi illetményének kifizetési határidejét. Ily módon a decemberben ki nem fizetett több mint százmilliárd forint az államháztartási hiányt csökkentette.
A szakszervezetek az Alkotmánybírósághoz fordulnak, kifogásolva, hogy a közszférában dolgozók csak idén januárban kapták meg tavalyi 13. havi fizetésüket, miután a kormány megváltoztatta a külön juttatás kifizetésének szabályait. Ily módon az érintettek egyhavi fizetése elmaradt, s a decemberben ki nem fizetett több mint százmilliárd forint az államháztartási hiányt csökkentette.
Fehér József, a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezetének főtitkára a Népszabadságnak hangsúlyozta: a szociális partnerek ellenezték a kormánydöntést, mely a külön juttatás kifizetésének időpontját egységesen január 16-ában határozta meg. Korábban a munkáltatók számára is csak a kifizetés végső határidejét szabták meg, s a rendelet mozgási lehetőséget biztosított számukra. (A gyakorlat szerint a köztisztviselők a tárgyév december 31-ig, míg a közalkalmazottak, a bírák és az ügyészek a következő év január 31-ig kapták meg a pénzt.) A szakszervezet beadványt készít az Alkotmánybíróság számára, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy míg az, aki január 1-jén jogviszonyban van, jogosult a pluszjuttatásra, ugyanakkor azt, aki az előző év december 31-én elhagyta a közszolgálatot – akár nyugdíjazás miatt is –, nem illeti meg a tizenharmadik, új nevén nulladik havi fizetés. Fehér József utalt arra is: az ügyben többször kezdeményeztek tárgyalásokat, ám a kormány visszautasította megkeresésüket, ezért így keresnek jogorvoslatot.
Mint arról már hírt adtunk, a pedagógusoknak nem mindenütt fizették ki időben a 13. havi illetményt, mivel a helyhatóságok éves költségvetésükhöz képest új kifizetést nem teljesíthetnek, ezzel meg kell várniuk az új költségvetés elfogadását.
A Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezete a közszolgálati jogviszony korlátozása miatt is kéri az Alkotmánybíróság vizsgálatát. A köztisztviselői törvény ez évtől ugyanis úgy módosult, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a hatvanötödik életév betöltésével megszűnik. A Pedagógusok Szakszervezete már pár napja bejelentette: az Alkotmánybírósághoz fordul a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása miatt, mert az a 65. életév betöltésével korlátozza a közalkalmazottak foglalkoztatását. A szakszervezet álláspontja szerint a rendelkezés hátrányos megkülönböztetést alkalmaz.
Megvannak itt az ügyek bőven, csak nem tartja őket a média úgy a köztudatban, mint ahogy azt a Fidesz kormány idején tette. Akkor még a csapból is Simicska, Happy End, Ezüsthajó folyt...
Folyamatosan ellátja milliós megbízásokkal a Hiller István szocialista pártelnök által vezetett kulturális tárca az MSZP holdudvarához sorolható vállalkozásokat. A minisztérium szerint szakmai szempontok alapján döntöttek.
Csaknem 18 millió forintnyi közpénzt kapott az elmúlt esztendőben a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korábbi üzlettársaként megismert Rákosi Ferenc a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (NKÖM) – derül ki a tárca honlapján közzétett adatokból. A jogi szakértői munkával megbízott Rákosi lapunknak korábban úgy nyilatkozott, hogy a minisztérium pontatlan adatokat közölt javadalmazásáról, mivel nem számláztak neki annyi pénzt, amennyit nyilvánosságra hoztak. Figyelemre méltó, hogy a tárcával kötött megállapodásban kiemelték: „az adott feladat elvégzésére a minisztériumnak nincs elegendő kapacitása”. Rákosi Ferenc a rendszerváltás előtt a KISZ KB egyetemi osztályának vezetőhelyettese volt, itt ismerkedett meg Gyurcsány Ferenccel és Szilvásy Györggyel.
Rákosi a később a Miniszterelnöki Hivatal pénzügyi és gazdasági területéért felelős helyettes államtitkárává előlépő Szilvásy közvetlen munkatársa lett, ráadásul az egykor Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Altus Consulting felügyelő- bizottsági tagja is volt, míg a társaság be nem olvadt Gyurcsány másik volt cégébe, a Perfekt Rt.-be.
Enyedi Nagy Mihály – aki a KISZ KB agitációs és propagandaosztályának volt a vezetője a rendszerváltás előtt – érdekeltsége, az Enamiké Kft. 1,25 millió forintot tehetett zsebre a tárca honlapján nyilvánosságra hozott adatok tanúsága szerint. Nem maradt megbízás nélkül a kormány közeli Népszava vélemény rovatát vezető Petri Lu-kács Ádám vállalkozása, a Pla-tinta Bt. sem, amely egy 2003-ban kötött szerződés szerint 2,75 millió forintot kasszírozott. Az MSZP-s pártrendezvények rendszeres moderátoraként és a Nap-keltéből is ismert Mélykuti Ilona cége sem maradt ki a pénzosztásból: az Alice Csoport több mint 1,2 millió forintos vállalkozói szerződést köthetett a kulturális tárcával 2003-ban.
Görgey Gábor korábbi kultuszminiszter jogi tanácsadójaként Szentestóth Györgyi ügyvédi irodája csaknem hatmillió forintot kapott ebben az időszakban. Csaknem egymillió forinthoz jutott a Tabula Julianus Szolgáltató Iroda, amely korábban az MSZMP-s vezető, Apró Antal fiának érdekeltségébe tartozott. Az NKÖM sajtóosztálya szerint meglepő, hogy lapunk a minisztérium korábbi szerződéses partnerei közül ötöt baloldali kötődésűnek talált, hiszen ezek szerint a többi szerződött fél vagy jobboldali vagy független. Az NKÖM-nek meggyőződése, hogy valamennyien függetlenek, hiszen a tárca szakmai teljesítmény, nem pedig pártkötődés alapján köt megállapodásokat.
Az Európai Kommunikációs Közalapítvány finanszírozza a háromnapos Európa Híd nevet viselo programot, ám a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkársága közbeiktatott egy céget. (...) a Magyar Honvédség saját gyakorlatának részeként felállít egy pontonhidat. Ennek feldíszítését és az egyelore még kérdéses kulturális programokat finanszírozza a közalapítvány. (...)
Suba János tegnap még nem tudta megmondani, mennyi pénzt fizetnek a közbeiktatott Perfekt Design cégnek amelyet a szükséges engedélyek beszerzésére kért fel a MeH. Az ilyen munkákat általában a hivatalok apparátusa szokta elvégezni, ám Suba szerint ez a projekt egyedülálló, amelyhez szakmai stáb kell.
A Tokés László vezette Királyhágó-melléki Református Egyházkerület nyertes pályázatára megítélt 320 millió forintos költségvetési támogatást a Medgyessy Péter miniszterelnök barátja, Mudura Sándor által alapított Mecénás Alapítvány kapja – értesült a Magyar Nemzet.
Az erdélyi Krónika szerint a nyertesek nem is pályáztak, csupán „elfogadták” a Miniszterelnöki Hivatal által felajánlott összeget.
Tokés László peres úton akar az egyházának már megítélt összeg birtokába jutni. Az Érmindszenten létesítendo Ady-emlékhely alapkövét már lerakták, de a pénzt az új magyar kormány a Mecénás Alapítványnak és a nagyváradi római katolikus püspökségnek adta.
A turisztikai, egyházi és kulturális célokat egyaránt szolgáló zarándokhely érdekében több ezer oldalas pályázatot nyújtottak be a költségvetési támogatásért. Rockenbauer Zoltán még mint kultuszminiszter tavaly május 24-én írásban tájékoztatta a püspököt, hogy támogatják az elképzelést, ám az új kormány nem kezdte meg a pénz folyósítását.
A Mecénás Alapítvány – melynek alapítói közt a magyar miniszterelnök barátját, Mudura Sándor román üzletembert is megtalálni – február 8-i bálján aztán kiderült, hogy a reformátusok által elnyert támogatást a Miniszterelnöki Hivatal, a Mecénás Alapítvány és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség rendelkezésére bocsátotta. Tokés László szerint elképzelheto, hogy a pénzt végül nem is Adyfalván, hanem Nagyváradon használják fel, hiszen a Mecénás Alapítványnak a városi tanács januárban egyhektárnyi területet adott a városi strand területén, egy hasonló összegbe kerülo szálló és ifjúsági-kulturális központ építésére.
Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség általános helynöke az Erdélyi Krónikának nyilatkozva elismerte, hogy nem nyújtottak be pályázatot az Ady-központra, a kezdeményezést felajánlotta nekik az NKÖM. Kiss Sándor helyi RMDSZ elnök szerint (aki szintén részvényes a nagyváradi plazában – a szerk.) nem a Református Egyházkerület Ady Endre-zarándokhely pályázatát fogadta el a magyar kormány, hanem az általuk, év végén benyújtott elképzelést. Ugyanakkor kiderült: az alapítvány meg akarta vásárolni az érmindszenti telket is, „hogy ne érje kár az egyházat”.
A nagyváradi Mudura Sándor a kormányváltás óta nem eloször jut magyarországi közpénzekhez – mint arról már korábban a Magyar Nemzet beszámolt, az állami tulajdonú Eximbank szokatlan módon hétéves futamidore adott tízmillió eurós hitelt a román vállalkozónak egy bevásárlóközpont építésére.
A Medgyessy-kormány hadügyére kiügyeskedte, hogy plusz 30 milliárd forintért, légi utántöltésre is alkalmas Gripeneket szerezzenek be az MH részére. Juhász Ferenc soha nem fogja megérteni, hogy hazánk méreteit (ezen belül légterét) figyelembe véve, vadászgépeinknek soha nem lesz szükségük és lehetoségük légi utántöltésre.
A LÉGI UTÁNTÖLTÉS FELTÉTELEI
A légi utántöltéshez két gép szükségeltetik: az egyik a tankoló repülogép, a másik pedig a “repülo benzinkút” szerepét betölto tankergép. Az akció kello gyakorlatot, és kb. 10-12 percet igényel (megközelítéssel és az üzemanyag átnyomásával), a szállítógép “utazó” sebessége és magassága mellett. A feladat bizonyos mértékben idojárás (szélerosség, szélirány) függo, és egy kritikus érték fölött végrehajthatatlan.
Mivel az MH nem rendelkezik tankergéppel, ezért az utántöltésre alkalmas Gripenekkel legfeljebb “elméletileg” gyakorolható ezt a muveletet, esetleg kölcsön (bérelt) tankerekkel fuzionálva, ami jelentos (és felesleges) kiadással, valamint gyakorlással jár.
Meg kell jegyezni, hogy a Gripenek pót(üzemanyag)tartályokat is vihetnek magukkal (külso/alsó felfüggesztéssel), amelyek jelentos mértékben megnövelik a repülés idotartamát, és repülés közben bármikor leválaszthatók a sárkánytestrol.
A LÉGI UTÁNTÖLTÉS HARCI KÖRÜLMÉNYEK ESETÉBEN
Mivel a tankergép nagyon sebezheto, ezért az oltalmazását egy géppárral kell biztosítani, tekintettel arra, hogy légi utántöltésnél a vadászgép is védelemre szorul. Az utántöltést a harctevékenységi zónán kívül kell végrehajtani, viszont hazánk földrajzi méreteit figyelembe véve, ez a feltétel nem biztosítható, hiszen a tankolási ido alatt, egy másfél vagy kétszeres hangsebességgel haladó repülogép képes légterünket bármelyik irányban (K - NY, É - D) képes átrepülni (esetleg oda-vissza is), tehát perceken belül megváltozhat a harctevékenységi zóna mérete.
Valószínu, hogy egy “éles” helyzetben, a NATO tanker gépei hazánk légterében lesznek, viszont a nagyobb távolságról érkezo gépek számára kell prioritást biztosítaniuk, tehát honi gépeink vagy várakozni kényszerülnek, vagy a földi bázis szolgáltatására szorulnak.
A GRIPENEK REPÜLÉS-TECHNIKAI SAJÁTOSSÁGAI
Az egyhajtómuves, negyedik generációs Gripen számos jó tulajdonságából (nagy manoverezo képesség, 2200 km/h feletti csúcssebesség, alacsony effektív (lokátor) visszaverodési felület, többcélúság, stb.) mellett ki kell emelni, hogy kis pályahosszúságú repülotéren, vagy elokészítetlen autópályán is képes a le-és felszállásra, tehát célszerunek látszik a földi utántöltési (feltöltési) hálózatát megszervezni, A Gripenek le-és felszállási idotartama, valamint földi tankolása nem vesz el több idot, mint a légi tankolás (emelkedési sebessége csúcsmagasságra kb. 1,5 perc). A földi tankolási ido alatt repülogépeink a légvédelmi rakéták, valamint a csöves légvédelmi tüzérség oltalmazási zónájába kerülnek, tehát túlélésük valószínuségi értéke magasabb, mint a légi utántöltésnél.
LÉGIHARC, ÜZEMANYAG ÉS FEGYVERZET (LOSZER)
Légiharc során elsosorban a (levego-levego típusú) rakéták és a gépágyú loszer gyors felhasználásával kell számolni, és csak másodsorban az üzemanyaggal, különös tekintettel légterünk méreteire és a Gripenek viszonylag alacsony üzemanyag fogyasztására.
Megfelelo (hatékony) légicél-felderítés esetében, vadászgépeink 10-12 percen belül találkoznak a légterünket megsérto (behatoló) repülogépekkel. Ha az ellenséges gépek több hullámban, több irányból és különbözo magasságon repülnek, akkor a harctevékenység bonyolultabbá válik, de annak kimenetelét - minden esetben – a mennyiségi és minoségi eroviszonyok határozzák meg. Ebben a légi utántöltés jelentosége elhanyagolható.
VADÁSZGÉPEK TÚLÉLÉSI IDEJE
A korszeru föld-levego és levego-levego típusú légvédelmi rakéták megjelenésével, a vadászgépek túlélési ideje fokozatosan csökkeno tendenciát mutat. A helyi háborúk történetei bizonyítják, hogy a légifölénnyel rendelkezo féllel szemben,- semmi esélye sincsen a gyengébb félnek! A szó szoros értelmében “öngyilkosságnak” számít ilyen helyzetben a vadászgépek bevetése. Az Öböl-háborúban, pl.: Irak Iránba mentette a MiG-29-es vadászgépeinek zömét (147 elsovonalbeli repülogépet), mert nem kockáztatta (a szövetségesek 2,6:1 eroviszonya mellett) gépei épségét. Iraknak 635 repülogépe volt a háború megindulási pillanatában, a szövetségesek elso tömeges légicsapásánál 100 gépet vesztett (MiG-21, 23, 25 és 29-es és SZU-25-ös gépeik voltak). Légiharcban,- az iraki gépek túlélési ideje nem haladta meg az 5-7 percet! Vadászgépeik egyetlenegy légi-gyozelmet sem arattak.
A hadmuveleti térségben lévo KC-10 és KC-135 típusú tankerek foként a felderíto és elektronikai zavaró gépeket, vagy a nagyobb távolságról érkezett csapásméro gépeket szolgálták ki.
KÖVETKEZTETÉSEK
Az MH számára nem indokolt plusz költség beállítása, a légi utántöltést biztosító repülogépek beszerzésére. A légi utántöltés számos olyan bizonytalansági koefficienst tartalmaz, amely megkérdojelezi alkalmazási lehetoségét és szükségességét a mi viszonyaink esetében.
Az MH jelenlegi helyzetében a szárazföldi erok mozgékonyságának, és tuzerejének fokozására kellene törekedni. Egy adott veszélyeztetettségi idoszakban célszerubbnek látszik a légi felderítés megerosítése, foként pilótanélküli felderíto gépek alkalmazásával, és az E-3C (D, F) típusú felderíto (korai riasztó és értesíto), célmegjelölo és vadászgép-irányító gépekkel való együttmuködéssel.
A HM vezetése - már évtizedek óta - értelmetlen célokra használja fel a tárca rendelkezésére álló pénzkeretet! Krónikus koncepciótlanságban szenvednek, képtelenek átgondolni egy-egy ötletük következményét, mivel elképzelésük sincsen a harctevékenység kimenetelét befolyásoló emberi, anyagi (és technikai), kiképzési (felkészültségi), erkölcsi, vezetési (irányítási, szervezési), környezeti, együttmuködési, idojárási, váratlansági és más tényezok jelentoségérol, valamint kölcsönhatásukról.
Akiket érdekel, hogy miként próbálja a keszthelyi szoci-szabaddemokrata városvezetéssel lepaktált szcientológus vállalkozás tönkretenni a hévízi tavat, az klikkeljen a következő weblapra:
Egy hosszabb cikk az ÉS-ből, érdemes elolvasni, beszarás.
Szálló a Séd partján
Molnár Gábor és Szekeres Imre ismeretsége még a rendszerváltás elôtt, 1988-ban kezdôdik, amikor a Veszprém Városi Tanács elnökhelyettese, a népszeru, sokak által nagyon kedvelt Szekeres Imre annak lehetôségét keresi, hogy a pénztelen város milyen konstrukcióban juthatna egy évtizedek óta hiányzó szállodához. Molnár friss diplomás közgazdászként az INART Mérnöki Iroda alkalmazottja, aki az iroda által tervezett projektekhez befektetôk felkutatásával foglalkozik. Veszprém város egy Séd-parti telket ajánl az építkezéshez, a terveket és a külföldi befektetôket a mérnöki iroda hozza. A hamarosan meginduló, sikeresnek ígérkezô tárgyalásokat Grósz Károly Sportcsarnokban elhangzott elhíresült, fehérterrort fölemlítô 1988 ôszi beszéde szakítja meg, amitôl számos Magyarországon tárgyaló befektetô mondja vissza az üzletet – így távoznak a veszprémi szálloda finanszírozását fontolgatók is. Két évvel késôbb, 90 elején Szekeres Imre már mint az MSZMP Veszprém megyei elsô titkára keresi a mérnöki irodánál a szálloda felépítésének lehetôségét. Tárgyalásaik ezúttal sem vezetnek eredményre, az INART munkatársai szerint amíg Grósz Károlyé és csapatáé a hatalom, komoly befektetôk nem teszik lábukat az országba. Szekeres azonban nem adja fel könnyen. Hirtelen ötlettôl hajtva K-vonalon hívatja fel a Veszprémi Egyetem rektori székébôl idôközben az MSZMP KB Tudománypolitikai Osztályvezetôjévé avanzsált Korcsog Andrást, s ami eztán következik, az évekig tartó huséges kötôdést gerjeszt Szekeres Imrében Molnár Gábor iránt. A titkárnô ugyanis, néhány perccel a hívás után reszketve és sápadtan jelenti: „Szekeres elvtárs baj van, a K-vonalakat kikapcsolták.” Szekeresen a hír hallatán kitör a páni félelem. Gyöngyözô homlokkal, dadogva magyarázza lelkiállapota vétlen tanúinak, hogy fél az esetleges „boszorkányüldözéstôl”, hol kapna ô – aki már egyetemista korában KISZ-titkár volt, most pedig megyei elsô titkár – menedéket maga és családja számára. Molnár Gábor – aki pedig Szekeres által is tudottan nem híve a kommunista rendszernek – megszánja az elsô titkárt, és zavarában felajánlja esetleges segítségét. 1991-ben, egy évvel az elsô szabad választások után Szekeres Imre már mint a profiltisztított MSZP ifjú reménysége kerül Pestre, és bár a mozgalom segítségével hamarosan lakáshoz jut a Kárpát utca egyik tízemeletes házában, a család egy évig még kényszeruségbôl Veszprémben marad, s a családfô minden hétvégén Lada Samarájával rója a Budapest-Veszprém-Budapest utat.
A váltás A rendszerváltás után kollégái Molnár Gábort is beveszik az alakuló „Ungarn Immobilien Projekt GmbH.” magyar-német mérnöki irodába, így továbbra is az iroda által tervezett projektekhez keres külföldi befektetôket. Az üzlet remekül megy, és mivel a külföldön végzett munkák ellenértékét az iroda nyugati autók vásárlására költheti, Molnár Gábor Opel Vectrával közlekedik. Mindaddig nem gondol Szekeresre, amíg cége egyik német tulajdonosa meglepô módon nagy mennyiségu juhbél beszerzéséhez kéri az iroda segítségét. Molnár Gábornak hirtelen eszébe jut a veszprémi ex-elsôtitkár, hátha van neki kapcsolata a megyeszékhely közelében fekvô Pápa húskombinátjához. Ötlete jónak bizonyul, Molnár, Szekeressel az oldalán néhány nap múlva Pápára indul juhbélért. Szekeres útközben irigykedve konstatálja Molnár Vectráját, miközben elôadja, hogy mellékesen Hollandiában élô ismerôsének, Tatár Györgynek – a magyar privatizáció mára közismert szereplôjének – keres további magyar befektetési lehetôségeket. 1993-ban, amikor Szekeresék eladják veszprémi sorház-lakásukat, élnek a Molnár Gábor által évekkel azelôtt kínált lehetôséggel, holmijaikat Molnárék huvösvölgyi házának pincéjében helyezik el. Hétvégeken gyakran találkozik a két család, hiszen a veszprémi lakásért kapott 7 millió csak egy városszéli telek vásárlására kínál esélyt Szekereséknek, s útban a város Solymár felé esô határához vagy vissza, rendre becsengetnek Molnárékhoz. Késôbb az építkezés felé menet is rendre útba ejtik Molnárékat. Barátságuk – bár politikai nézeteik alapvetôen eltérôek – vidám és felhôtlen. Molnárék ismerik Szekeresék anyagi korlátait, hisz a családi ház építéséhez el kell adniuk a kisebbik gyerekkel még otthon lévô feleség, Vásárhelyi Katalin édesapjának veszprémi lakását is. A 94-es választások félkész állapotban érik az építkezést. Az MSZP fölényes gyôzelme után a barátok néhány hónapig nem találkoznak. Molnár ugyanis nem gratulál, Szekeresék építkezése pedig átmenetileg leáll. Amikor újra nekilódulnak a munkák, bontással kezdenek. Néhány falat kiszednek és átraknak, a ház némileg átalakul, az építkezést Szekeres már egy Seat Toledóval látogatja. A 95-ös évet a határozott, agilis, rámenôs és tehetséges Vásárhelyi Katalin részben a ház igényes berendezésével tölti – immáron pénztárcája is megengedi, hogy kényes ízlésének eleget téve egyenként válogassa össze a bútorokat (Boris Sipek számozott székei, á: 350.000/db. stb.) –, részben vállalkozásba fog. Tízmillió forintos tôkével alapít egy kis céget, a Nolda Rt-t, amely többek között üzemanyag, élelmiszer és ruházati áruk kis- és nagykereskedelmével, külkereskedelemmel, üzletviteli, piaci és muszaki tanácsadással foglalkozik. A vezetést nem tervezi kiengedni a kezébôl, a tíz darab egymillió forint névértéku részvény egyszemélyes tulajdonosa ô maga, s kézenfekvô megoldásként a baráti Molnár-házaspárt kéri fel az általa elnökölt Rt. (díjazás nélküli) igazgatósági tagságára. A kérésnek Molnárék gondolkodás nélkül eleget tesznek. A felügyelô bizottság tagjai veszprémiek, a könyvvizsgáló szekszárdi lesz. A cég a Bég utcában, a VICO Rt. székhelyén kezdi meg muködését, az Úrbéres utcai családi ház csak telephelyként kerül cégbírósági bejegyzésre. 1995 vége felé Molnárék is hivatalosak Szekeresék ünnepélyes házavatójára. A fôleg régi KISZ- és pártvezetôkbôl bankárokká, nagyvállalkozókká avanzsált népes vendégseregben ôk némiképp idegenül mozognak, nem véletlen, hogy csakis ôk nem értik az est legnagyobb poénját: a veszprémi delegáció díszes ajándékcsomagjából elôkerülô literes üvegnyi MOL-motorolajat. Molnár Gábor a fentiek ellenére sem zárkózik el Szekeres Imre frakcióvezetô javaslata elôl: írjon gyorsan egy önéletrajzot – amit majd ô továbbít –, a Debreceni Dohánygyár új tulajdonosa ugyanis igazgatót keres a gyár élére. A szédítô havi fizetés végül mégsem Molnár Gábor egzisztenciáját alapozza, önéletrajza nem kellôen attraktív, a megcsillanó lehetôség hamar kútba esik.
A befektetô Szekeresék következô, Molnárékkal kapcsolatos javaslata már egészen más jellegu. 96 kora tavaszán Vásárhelyi Katalin felveti, csináljanak közösen valami vállalkozást. Pénz lenne, csak ötlet kell. Molnárék elôrukkolnak régi vágyukkal: csináljanak a fôvárosban egy jól muködô youth hostelt. Egyetemista korukban ugyanis ifjúsági szállodákban voltak recepciósok, végzésük óta pedig nyaranta – tekintve, hogy manapság ajánlatos több lábon állni, így amellett, hogy Gábor közgazdászként, Molnárné Papp Judit pedig nyelvtanárként dolgozik, és érdekeltek egy kis patika muködtetésében is – három muegyetemi kollégium youth hostelkénti üzemeltetését vállalják. Szekereséknek tetszik az ötlet, egy „feasibility study”, azaz megvalósíthatósági tanulmány gyors elkészítésére bíztatják Molnárékat, ami napokon belül el is készül. Tisztában vannak azzal, hogy vissza nem térô alkalom kínálkozik számukra, hiszen ötletük elôl a bankok mindeddig elzárkóztak. Szekeresék ugyan elôször néhány bankár-barátnál „vizsgáztatják” a tervet, de nem titkolják, hogy befektetôként mindenekelôtt közeli jó barátjukra, Tatár Györgyre gondolnak. A majdani hostel tulajdonát háromszor egyharmad arányban tervezik felosztani a befektetô, Szekeresék és Molnárék között. Molnárék Szekerestôl tudják meg: Tatár Györgynek tetszik az ötlet, így Papp Judit és Vásárhelyi Katalin azonnal ingatlan-keresésbe fognak. A megoldást egy lejárt újsághirdetés hozza: a VII. kerületi Polgármesteri Hivatal 100 millió forintos kikiáltási árral licitet hirdetett a Nyár utca 6. szám alatti ingatlanra, jelentkezô azonban nem akadt, így az önkormányzat szívesen fogadja a vételi szándékot. A sikerrel kecsegtetô tárgyalásokat a Nolda Rt. képviselôiként bejelentkezô asszonyok indítják. Molnárék hozzák a tervezôt, a statikust, a pénzemberrel Katalin tartja a kapcsolatot. A rendkívül gördülékenyen induló vállalkozás azonban a befektetô váratlan igényei nyomán néhány hét után megakad: Tatár György elvi építési engedélyt szeretne látni (ilyet csak tulajdonos kaphat, ôk még nem azok), szeretné, ha a kivitelezô a Bouygues Hungaria Kft. lenne, a terveket meg a kivitelezô álal hozott Citinvest készítené stb. Hamarosan kiderül, Tatár Györgynek erre a vállalkozásra momentán nincs pénze.
Az Ernitus színre lép Néhány hét kényszerszünet után Molnárné nyugati típusú konstrukciót ajánl a finanszírozásra: vegye meg az ingatlant egy bank, finanszírozza a felújítását is, majd a kész épületet lízingelje az üzemeltetônek. Nem telik el három nap, és Vásárhelyi Katalin örömmel közli, minden rendben, a bank a Postabank lesz, amely a komlói székhelyu DOM Rt. közbeiktatásával létrehoz egy 100 millió forint alaptôkéju kft-t, az megvásárolja a szóban forgó épületet. A felújításhoz a Postabank nyújt majd hitelt, s a kész épületre szerzôdik majd velük mint üzemeltetôvel. Vásárhelyi Nolda Rt-je mindeközben muködik még, és mivel nem hasznos a merôben eltérô profilok keverése, Katalin új kft. létrehozását indítványozza Molnáréknak. 1996 áprilisában bejegyzik az egymillió forint alaptôkéju Universum Youth Hostels Kft-t (székhelye Molnárék huvösvölgyi lakása), amelyben Vásárhelyi Katalin egyelôre nem kér üzletrészt. Úgy állapodnak meg szóban, hogy majd amikor az idôpont erre alkalmas lesz, Molnárék mellett 50 százalékos tulajdonrészt kap az Universum-ban. Júniusban bejegyzik az épület megvásárlására alakuló kft-t is – neve Ernitus lesz (Vásárhelyi Katalin imádja az író Tolkien-t, minden cég-elnevezésre vonatkozó ötletét az ô könyveibôl meríti) –, székhelye Szekszárdon van, alaptôkéje a megállapodott 100 millió forint, vezetôje pedig a DOM Rt. vezérigazgatójának felesége, Juhászné Fancsali Mária. Mivel a gyors megalakuláshoz gyorsan kellenek megbízható emberek – felügyelô bizottsági tagok, könyvvizsgáló stb. –, jól jönnek Molnárék barátai, közöttük Csankó János ügyvéd és Takács Tamás könyvvizsgáló. A VII. kerületi önkormányzatnál nem okoz fennakadást, hogy a Nolda helyébe az Ernitus lép, sôt, az Ernitusnak sikerül az ingatlan árából 10 millió forintot lealkudnia, így az alaptôkébôl az átírási költségekre is futja. Ahogy tervezték, a Nyár utcai ingatlan felújításhoz szükséges 160 millió forintos hitelt az Ernitus kéri és kapja a Postabanktól, és az üzemeltetô pedig eredeti terveknek megfelelôen az Universum Kft. lesz. Vásárhelyi Katalin már jó elôre közvetíti, hogy az Universum által az Ernitusnak fizetendô éves bérleti díj mindig azonos lesz a felújításra felvett hitel aktuális törlesztési összegével. Az eredetileg tervezett épület-lízing helyett olyan konstrukció kidolgozását tervezik, amely alapján a hitel – várhatóan hét éves – futamideje leteltével az Universumnak már csak a Nyár utcai épület kamattal terhelt eredeti vételárát kell kifizetnie az Ernitusnak, hogy a szálloda tulajdonosa lehessen. A fejtörést az okozza, hogy a vásárlási opció legfeljebb öt évre szólhat, tehát a hét évre szóló bérleti szerzôdés hiába tartalmazná az opciós jogot. Márpedig valamennyien félve gondolnak arra, hogy hét-nyolc év alatt változhat a politikai helyzet, benne a Postabank pozíciója. Ezen bizonytalanságon azonban kénytelenek valamennyien nagyvonalúan túltenni magukat, vigaszt keresve abban, hogy éppen ez a bizonytalanságokat is magában hordozó felállás szüli számukra magát az áhított megoldást. A felek számára nem marad más, mint a kölcsönös bizalom. 96 júniusában, amikor Vásárhelyi Katalin és Papp Judit irányításával már javában folyik a Nyár utcai épület felújítása, Katalin hivatalossá kívánja tenni mind tulajdonrészét, mind ügyvezetôi mivoltát az Universum Kft-ben. Molnár Gábor és felesége a megbeszéltek szerint 25-25 százalékos üzletrészérôl mond le javára. A cégbírósághoz beadott taggyulési jegyzôkönyvet és változásbejegyzési kérelmet azonban Vásárhelyi Katalin kérésére néhány napon belül visszavonják. (Éppen akkor, amikor a sajtó sokat ír Horn Gyula miniszterelnök óbudai házának ügyérôl. A ház építôje az Ernitust alapító DOM Rt. volt. Ráadásul ekkor kerül terítékre az országgyulési képviselôk vagyonbevallása is a parlamentben.) A közjáték nem befolyásolja a két asszony jó viszonyát, mindent együtt és nagy körültekintéssel intéznek. Ám hiába keresik a legolcsóbb anyagokat és megoldásokat, túlköltekeznek, az Ernitus kénytelen 30 millió forintos póthitelért folyamodni a Postabankhoz: ez nem okoz gondot, az építkezés egy pillanatra sem áll le.
A fiúk még mindig dolgoznak 1997 januárjában megköttetik a hosszú távú, 1997. május 1-tôl 2004. december 31-ig szóló bérleti szerzôdés az Ernitus és az Universum között. Az Universum vételi jogáról a szerzôdésben nem esik szó, mert – ahogy Szekeres Imre gyakran fogalmaz – „a fiúk még dolgoznak a megoldáson”. És mintha az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot volna hivatott felerôsíteni: 97 februárjában kitör a Postabank-pánik. A félelmek azonban hamar elülnek, látva részben a bank segítségére sietô államkasszát, részben pedig a „fiúk” töprengésének termékét, melynek eredményeképpen március végén a PB Invest Rt-tôl bianco tervezet érkezik faxon „Vételi jogot alapító szerzôdés” címmel. Amikor a Nolda Rt. neve már nem is Nolda, hanem MEVI, és már székhelye sem Budapesten, hanem Fonyódon van, és már a végelszámolása is folyik, halaszthatatlanná válik a Nolda által vásárolt igényes iroda- és lakberendezési tárgyak, muszaki és háztartási cikkek, valamint Vásárhelyi Katalin személyes használatú Renault Laguná-jának adásvétele. Nem megy minden egyszerre. Márciusban a kocsi, júniusban a mintegy ötmillió forintnyi, amúgy Szekeresék lakásán található ingóság – köztük íróasztal (Misura Emme), íróasztalszék (Martin Stoll), ülôgarnitúra (Dema Oblo), számítógép, muszaki cikkek: rádiótelefon, fényképezôgép, videó stb., valamint háztartási eszközök: szájápoló, lábfürdô, hajszárító, friteuse stb. – cserél gazdát. Molnárék nem gördítenek akadályt Katalin akciója elé, már csak azért sem, mert az adásvételhez szükséges összesen 7,1 millió forintot Vásárhelyi Katalin bocsátja (hitelként) az Universum rendelkezésére. (Nem minden hasonló ügylet talál nyitott kapukra az Universumnál, 97 márciusában például hiába szól a Szekeres házaspár és a két cseperedô gyermek: Hanna és András Budapest-London-Budapest repülôjegyének számlája az Univesum Kft. nevére, nem kapják meg ellenértékét.) A Marco Polo névre keresztelt Youth Hostel 1997. május 1-re tervezett átadása valamelyest késik, a muszaki átadásra június 27-én, a hivatalos megnyitóra pedig július 8-án kerül sor. Mindenki elégedett mégis, hiszen az új, egyébként egyetlen belvárosi youth hostel iránt már az elsô hetekben hatalmas az érdeklôdés. Molnárék és Vásárhelyi Katalin napi együttmuködése amúgy másfél éven át igazán felhôtlennek mondható. Molnárék a szálló szakmai vezetésével, vendégek szervezésével és a recepcióval foglalkoznak, míg Vásárhelyi Katalin – aki végül csak 1997. július 28-tól vállal hivatalosan is ügyvezetést az Universum Kft-ben, és akkortól is csak alkalmazottként – intézi a pénzügyeket, vezeti az éttermet és tart kapcsolatot az Ernitus-szal. Októberre mindenki elégedett a jelennel, a jövôvel, a szállodában alig akad üres szoba, 98-ra márciustól novemberig a szobák 90 százaléka elôre foglalt. Egyetlen dolog késik hónapok óta: az opciót is tartalmazó szerzôdés véglegesítése és aláírása. A szálló átadásának késedelme miatt nyár óta egyébként is sok szó esik a fizetési határidôt ugyan meg nem jelölô, de évi 35 millió forint + ÁFA bérleti díjról szóló szerzôdés módosításáról. Molnárék emiatti aggodalmuknak rendre hangot adnak, ám a válasz mindig a korábban is titokzatosan hangzó: „a fiúk már dolgoznak rajta, a fiúkkal majd megbeszéljük”. Különösebb okuk persze nincs az idegeskedésre, hiszen minden a megállapodások szerint alakul, akár van róla írás, akár nincs. November 16-án, épp a NATO-népszavazás napján telefont kapnak Molnárék, ugorjanak át Szekeresékhez, megbeszélendô néhány dolgot: Imre 11-ig ér rá, akkor találkozik a sajtóval a szavazóhelyiségben. Szekeresék az érkezés pillanatában teszik eléjük a bérleti szerzôdés módosítását, melyen 1997. június 15-e szerepel dátumként, s amelyben az Universum – szemben az addigi 35 millióval – 97-re csak 20 milliós bérleti díj + ÁFA megfizetését vállalja, ám a szerzôdés határozott idôre, csak 1997. december 31-ig szól. Molnárék hamar leküzdik mind a váratlanul sürgôs módosítás, mind a szerzôdés érvényessége miatti pillanatnyi megütközésüket, belátják ugyanis, hogy közeledik az év vége, az Ernitusnak szüksége van annak igazolására, hogy idôben megállapodott a bérleti díj csökkenésérôl, a rövid határidôt pedig lényegében megnyugtatóan indokolják Szekeresék azzal, hogy hamarosan elkészül a hosszú távú szerzôdés, és „a fiúk már tudják, miként lehet érvényt szerezni az opciós jognak”. Gyanakvás nélkül írják alá az alaposan módosított szerzôdést. (Meg se fordul fejükben, hogy a módosítás nem átmeneti, hisz a szálló muködési engedélyét a VII. kerületi önkormányzat nemrég a hosszú távú szerzôdés csatolása után adta ki.) Nem így a következôt, amit Szekeresék ugyancsak gyorsan eléjük tesznek, és ami az Universum társasági szerzôdésének módosítását tartalmazza, írásba foglalva végre Vásárhelyi Katalin tulajdonrészét. A leírt tulajdoni arányok azonban eltérnek attól, ami addigi szóbeli megállapodásaikban szerepelt. Korábban úgy állapodtak meg ugyanis, hogy az üzemeltetô kft-ben, az Universumban Vásárhelyi Katalin és Molnárék fele-fele részes tulajdonosok lesznek, míg a szálloda majdani tulajdonosaiként 75-25 százalékos részesedésben állapodtak meg – Vásárhelyi Katalin javára, mondván, nélküle nem tudtak volna tulajdonhoz jutni. A Molnárék elé kerülô szerzôdés azonban már az üzemeltetô Universum Kft-ben is 75-25 százalékra módosította volna a tulajdoni arányokat, Vásárhelyi Katalin javára. Molnárék azonnal hangot adnak megütközésüknek, hiszen az új tulajdoni arányok Katalint mint többségi tulajdonost bármilyen döntés egyszemélyes meghozatalára jogosítaná fel az Universumban. Nem írják alá a szerzôdést, mondván, elôbb megmutatják ügyvédjüknek, Szekeresék azonban az irományt nem engedik kivinni a Budapest határán álló házból. Vitára persze idô nincs, Imrét várja a sajtó. Molnárék november 19-én Londonba repülnek egy nemzetközi turisztikai kiállításra. Útközben igyekeznek elhessegetni rossz elôérzetüket. Egy héttel késôbb Molnárné súlyos influenzával tér haza Londonból, ágynak esik, így csak telefonon értesül Vásárhelyi Katalin távollétükben tett különös intézkedéseirôl: néhány állandó megrendelônél jelzi, hogy a Marco Polo emeli a korábban kialkudott árakat, árat emel az étteremben is stb. December 5-én Molnárnét még mindig ágyban éri Vásárhelyi Katalin telefonja: küldjön pénzt az alkalmazottak fizetésére, mert ô pillanatnyilag – bár késôbb elismeri, hogy mintegy 2,7 millió forint volt nála – a saját pénzébôl nem tud fizetni. A következô napokban egyre gyakrabban esik szó a még el nem készült hosszú távú szerzôdésrôl és az Ernitusnak fizetendô bérleti díjról. Az elsô részlet fizetési határideje november 24. (amit az Ernitus késôbb december 6-ra módosít egy „felmondás elôtti utolsó figyelmeztetés” feliratú, december 12. elôtt csak Vásárhelyi Katalin által ismert tartalmú levélben), a második részleté pedig december 20. Katalin rendre a bérleti díj azonnali átutalását sürgeti, Molnárék pedig a szerzôdést, amin a „fiúk még mindig dolgoznak”. Molnárék addig nem akarnak utalni, amíg a hosszú távú szerzôdést alá nem írják.
A fiúk már jönnek is December 12-én pénteken – hat nappal az elsô számla módosított fizetési határidejének lejárta után – késô délután Vásárhelyi Katalin távozásakor odaszól a Marco Polo ügyeletes recepciósának, hogy hamarosan érkezik egy fax, mindent tegyenek aszerint, ahogy az rendelkezik. A fax-üzenet tanúsága szerint az Ernitus ügyvezetôje, Juhászné Fancsali Mária péntek este még szorgalmasan dolgozik, 18 óra 41 perckor maga helyezi a gépbe a Marco Polo ügyeletes recepciósainak nevére küldendô faxot, mely „zálogjog érvényesítése” tárgyban íródott, s mely szerint 19 perc múlva, azaz 7 órakor a Marco Polo-ban megjelenik az Ernitus nevében eljáró Blaskovits László és a Három DOMÔR Kft. tagjai, akik érvényt kívánnak szerezni az Ernitus zálogjogának. Az eseményekrôl Molnárék a recepciósok telefonhívásából, majd faxából értesülnek. Az Ernitus megbízottai pontban 19 órakor valóban megjelennek a szállóban, és valóban igyekeznek érvényt szerezni a zálogjognak mind a készpénzre, mind az éttermi készletekre, mind a felszerelési tárgyakra, mind a használati eszközökre, mégpedig úgy, hogy az ingatlan recepciója elé biztonsági ôr áll, aki minden mozgást figyel. Szombat reggel Molnáréknál cseng a telefon. Szekeres Imre leverten közli: „Sajnálom, ezt már nem tudtam leállítani, fizetni kell.” Molnárék mint addig is többször, egyidejuséget ajánlanak: az Ernitus hozza a hosszú távú szerzôdést, ôk pedig az aláírással egy idôben fizetnek. Szekeres ehelyett úri becsületszavát adja: ha fizetnek, meglesz a hosszú távú szerzôdés. Nem jutnak dulôre, így december 15-re, hétfôre egyeztetô tárgyalásban állapodnak. Molnárék Csankó János ügyvédhez fordunak – ô ugye egyben az Ernitus felügyelô bizottságának tagja –, aki értetlenül hallgatja végig a házaspár megmagyarázhatatlan lépéseirôl szóló beszámolót. Évtizedes ismeretségük tükrében több óvatosságot és üzleti megfontolást feltételezett volna a házaspárról, semmint hogy jogi biztosítékok nélkül mennek bele mégoly csábos üzletekbe is. Tanácsára Molnárék – minthogy egyelôre ôk az Universum 100 százalékos tulajdonosai – azonnali hatállyal visszahívják ügyvezetôi tisztségébôl Vásárhelyi Katalint. Ezzel ugyanis megakadályozhatják további, ellenük irányuló intézkedéseit. Az errôl szóló határozattal indulnak a hétfôi megbeszélésre. Az egyeztetô tárgyaláson az Ernitus Kft-t Juhász József, az ügyvezetô férje és egyben a kft-t alapító DOM Rt. vezérigazgatója és a három nappal korábban a zálogjogot érvényesíteni igyekvô Blaskovits László képviseli. Jelen van még Vásárhelyi Katalin, valamint a Molnár házaspár, Csankó János ügyvéddel. Molnárék ismét elôadják, hogy addig nem fizetnek, amíg az opciós jogról is rendelkezô hosszú távú szerzôdést alá nem írják. Az Ernitust alapító DOM Rt. vezérigazgatója akkor hall elôször az épületre szóló vásárlási opcióról, és arról is, hogy Molnárék csak ennek ígéretében vállaltak a piacinál lényegesen magasabb éves bérleti díjat. Juhászt ekkortól már csak az érdekli, Molnárék vajon mekkora bérleti díjat fizetnének – opció nélkül. A tárgyalás nem vezet sikerre, de arról még nem esik szó, amirôl pedig másnap megérkezik a fax Juhászné aláírásával: az Ernitus – tekintettel a bérleti díj kifizetésének megtagadására – azonnali hatállyal felmondja a december 31-én amúgy is lejáró bérleti szerzôdést, intézkedik a közüzemeknél a szolgáltatások felmondásáról, és az épületet december 31-én víztelenítteti. Az Ernitus képviselôinek távozása után Molnárék közlik Vásárhelyi Katalinnal, hogy visszahívják ügyvezetôi tisztségébôl. Katalin az errôl szóló taggyulési határozat átvételét nem hajlandó szignálni, azt Csankó János ügyvéd kénytelen postázni. Az így nyert egy-két nap haladék a késôbbi események tükrében nyer jelentôséget. Másnap, december 16-án banki kivonatot kézbesít a posta az Universumnak, mely arról tanúskodik, hogy egy Argonat nevezetu kft. 2,1 millió forintot utalt át az Universum számlájára, és a pénzt az érkezés napján valaki fel is vette. Molnárék a bankba sietnek. A készpénzt Vásárhelyi Katalin ügyvezetô vette fel. Irány a cégbíróság. Ott újabb meglepetés várja ôket: az Argonat Kft. – melynek fô tevékenységi köre hajszálra egyezik az Universuméval – november 30-án alakult (alapítói Gönczi János budapesti és Boros György sóskuti lakosok), ügyvezetôje Vásárhelyi Katalin, székhelye pedig – a szekszárdi Ernitus írásbeli hozzájárulásával – a Marco Polo Yoush Hostel Nyár utcai épülete. Az aktus során a Marco Polo épületét az Universumnak kizárólagos használatra bérbe adó Ernitus a bérlô hozzájárulásának kikérésétôl eltekintett (pedig megkapta volna, hiszen akkor még Vásárhelyi Katalin az Universum ügyvezetôjeként nyilván aláírta volna a saját új kft-jét befogadó nyilatkozatot). Az ügylet zökkenômentes lebonyolításához Vásárhelyi Katalin személyes nagyvonalúságára is szükség volt. Mégpedig arra, hogy mint az azonos profilú Universum Kft. ügyvezetôje az ôt megbízó tulajdonosok hozzájárulásának hiányában is aláírja a cégbírósághoz beadandó nyilatkozatot, miszerint „személyemet illetôen összeférhetetlenségi ok nem áll fenn”. A felismerések és információk birtokában Molnárék visszapörgetik az idô kerekét. Kiderül, hogy Vásárhelyi Katalin személyes használatában lévô (mint már tudjuk, otthonában található) tárgyak jó idôben, már az Argonat megalakulása elôtti napokban megindulnak tulajdoni vándorútjuk legújabb állomásai felé, nehogy a 97 januárjában életbe léptetett pénzügyi rendelkezések – elôrelátás híján – akadályává legyenek az ÁFA visszaigénylésének. Az újonnan szerzett tudással Molnárék sokra nem mennek már, a következô hetek folyamataiban legfeljebb a náluk 10-20 évvel idôsebbek mozogtak volna otthonosan. A február 2-ig még hátralévô másfél hónap alatt ugyanis – amikor Molnárék végül elhagyni kényszerültek a lezárandó épületet – mintha visszafordult volna az idô kereke; mintha a sorok ismét összezárnának; mintha mindegy lenne, hol ki a tulaj, hol ül választott és hol kinevezett képviselô; mintha a jó helyrôl érkezô eligazító szavak nyomán mindenki hadrendbe állna; mintha minden ellenük esküdne össze, és az elképesztô ügyintézési sebesség és következetesség nyomán tankként gázolnának át rajtuk. Vásárhelyi Katalin mindössze egyszer, december 16-án él azzal, hogy egy nappal elôbb nem szignálta visszahívását, mégpedig amikor aláírja a MEVI (korábban Nolda) Rt-bôl az Universumba vitt, és újabban az Ernitusnak és az Argonatnak értékesített muszaki és háztartási eszközei utolsó csomagjának adásvételét. A Renault Laguna sorsa addigra már rendezôdött, a 16-án érkezett banki számlakivonat 2,1 milliós tétele jelezte, az Argonat ügyvezetôje, Vásárhelyi Katalin – nyilván megtekintett állapotban – megvásárolta a gépkocsit az Universum ügyvezetôjétôl, Vásárhelyi Katalintól, és mivel a hitelt az adásvételhez ugyancsak Vásárhelyi Katalin nyújtotta az Universumnak, joggal vette fel ô maga készpénzben az átutalt összeget. Egyéb ügyeket személyesen már nem kell intéznie. A következô felvonás szereplôi valamennyien kitunôen játsszák szerepüket, és valamennyien nagy hatékonysággal és szorgalommal dolgoznak, munkájukban pillanatnyi fennakadást sem okoznak a karácsonyi ünnepek, a közelgô újév, s ténykedésüket egyetlen esetben sem befolyásolja az, hogy intézkedésük tárgya egy újonnan bevezetett, egyre nagyobb számú külföldit vonzó szálloda. A következô komikus közjátéktól eltekintve hamarosan véresen komolyra fordulnak a dolgok: Somogyi Imre Kisdorog Juhé-pusztai lakos december 23-án egy 50 (!) fôs szekszárdi vadásztársaság számára szállást keres a Marco Poló-ban szilveszterre, majd mivel nem jár sikerrel, feljelentést tesz a tulajdonos Ernitusnál Szekszárdon (az nem késlekedik továbbküldeni a feljelentést a VII. Ker. Önkormányzat jegyzôjének), s egyben bejelenti 200 ezerforintos kártérítési igényét, mivel szállás híján nem tudta elfogyasztani 24 (!) fôre elôre kifizetett szilveszteri vacsoráját a közeli Orchidea étteremben. Végül kiderül, a Juhé-pusztai Somogyi Imre szilveszter éjszakáján 11 (!) fô társaságában jóízuen megvacsorázott az Orchideában 4.500 Ft/fô áron. Már csak azért is jól érezhette magát, mert az 54.000 forintos számlát az Ernitus nevére állíttathatta ki. Idézet az Universum ügyvezetôje által Majtényi László adatvédelmi biztoshoz írt levelébôl: „… számunkra ismeretlen személyek (…) parkoló személygépkocsikból (CZZ-103 frsz-ú Polski Fiat 126-os, illetve AST-978 frsz-ú Mazda) napi 24 órás megfigyelés alatt tartják a szálloda épületét, illetve a Hostel Marco Polo-ba érkezô és onnan távozó személyeket”. Idézet az Universum ügyvezetôje által a VI-VII. kerületi Rendôrkapitányság Bunügyi Osztályán tett bejelentésbôl: „… több alkalommal elôfordult, hogy több fôbôl álló csoport láthatóan nem fogyasztási céllal érkezett a szálló sörözôjébe (…) gyanúsan viselkedtek, jelenlétükkel félelmet keltve az alkalmazottakban és a vendégek körében…”. Az Ernitus ügyvezetôje sem tétlenkedik Szekszárdon. Mindenekelôtt – még az egyeztetô tárgyalás napján, december 15-én – kiadja az Universum használatában lévô eszközökre vonatkozó leltározási utasítást, és értesíti Molnárékat, hogy a zálogjog érvényesítésére a Nyár utcába rendelt és azóta is ott tartózkodó DOMÔR Kft. tagjainak megbízatása a birtokbavételre is kiterjed. Az Universum Kft-t képviselô Csankó János ügyvéd azonnali hatállyal lemond az Ernitus felügyelô bizottsági tagságáról, még mielôtt megkapná Juhászné Fancsali Mária levelét, miszerint: „mint fb-tag betekinthet az Ernitus ügyeibe, és az onnan szerzett információkat megoszthatja az ellenérdeku féllel, az Universummal”. (Tegyük hozzá: az alakulás óta eltelt másfél évben sem Csankó János, sem más kinevezett Ernitus fb-tag nem kapott meghívót fb-ülésre, Szekszárdon egyszer sem jártak, jognyilatkozatot ebbéli minôségükben egyetlen alkalommal sem tettek.) Csankó János segítségével Molnárék december 17-én jognyilatkozatot tesznek, miszerint az 1997. június 15-én kelt szerzôdést bíróságon megtámadják, és az 1997. január 3-án kötöttet kezelik érvényesnek, s ennek tükrében az Ernitus mindennemu, a bérleti szerzôdés megszüntetésére vonatkozó lépését törvénytelennek tekintik. Ernitus ugyancsak még decemberben közli Universummal, hogy semmilyen formában nem kíván tárgyalni a bérleti szerzôdés meghosszabbításáról, és a VII. kerületi Polgármesteri Hivatalnál soron kívüli eljárást kért a szálloda muködési és üzemeltetési engedélyének január 1-jével történô visszavonására, és kérik a dolgozókat értesíteni arról, hogy az épületet december 31-én éjfélkor hagyják el. Idézet az Universum ügyvezetôje által a VI-VII. kerületi Rendôrkapitányságon 97. december 30-án tett bejelentésébôl: „… mai napon több alkalommal telefonáltak ismeretlen személyek, akik megfenyegettek, ha 1997. december 31-én nem távozunk a fenti ingatlanból (…) akkor onnan akár erôszak alkalmazásával is kitesznek bennünket…”.
És hamarosan a sötétség Már az ünnepek utáni elsô munkanapon, január 5-én megszületik az erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal felszólítása, mely az Universumot szerzôdésszegônek tekinti, ezt követi a MATÁV, a vízmuvek, a gázmuvek és az elektromosok – néhány nap leforgása alatt több felelôs vállalati szintet megjárt – döntése, miszerint: „szolgáltatásaik megszüntetését (az Ernitus által keletkeztetett) tartozásaik megfizetése sem akadályozhatja meg” (!). A kerületi Polgármesteri Hivatal Általános Hatósági Irodájának útvesztôjében eközben néhány napra elakad az Universum január 5-én érkeztetett birtokvédelmi folyamodványa, miközben azonnal a helyes útra talál az Ernitus január 6-án kelt és 13-án érkeztetett birtokháborítás miatt tett bejelentése, s ez utóbbi alapján ki is tuzik a tárgyalást január 26-ra. S bár a hivatal elôrelátásának hála, az Ernitust képviselô öt embert, valamint az Universumot képviselô Csankó Jánost aláírásra kész jegyzôkönyv várja, Csankó nem ír alá. Mindez nem akadályozza Budapest VII. kerület Erzsébetváros jegyzôjét abban, hogy 1998. január 26-án – élve azzal a jogával, miszerint bármely kereskedelmi egységet egy alkalommal 90 napra bezárathat –, elrendelje a Nyár utca 6. szám alatt muködô melegkonyhás vendéglátó-ipari üzlet és szálloda bezárását 1998. február 2-tól május 2-ig, valamint azonnali hatállyal visszaadja azt az Ernitus Kft. birtokába. Molnárék tehát február 2-án elhagyják a szállodát – zsebükben a húszmillió forint plusz ÁFA ki nem fizetett bérleti díjjal –, amit azonnal átvesz a tulajdonos. A vendégek szép lassan elfelejthetik a Marco Poló-t. Annak ellenére is van erre esély, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998. március 2-án felfüggeszti a Polgármesteri Hivatal Általános Hatásköru Irodájának január 26-i, a bezárást elrendelô döntését. Az indoklás szerint ugyanis: „a nem lakás céljául szolgáló helyiségek mögöttes jogszabályi rendelkezése, a lakásbérletre vonatkozó szabályozás, a Ptk. 64. paragrafusa szerint birtokvédelem mindaddig megilleti a bérlôt, illetve a volt bérlôt, amíg a jogerôs kiürítési bírósági határozatot végre nem hajtják”. A következô tárgyalási nap 1998. március 27-én lesz a PKKB-n, és az Universum által a Fôvárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumához benyújtott bérleti szerzôdést támadó keresetet pedig április 9-én már érdemben tárgyalja a bíróság. Molnárék addig sem unatkoznak. A jövô hétre teljes köru APEH vizsgálatra rendelték az Universum Youth Hostel Kft-t az APEH Petneházy utcai székházába. Volt munkatársaik egyébként várhatóan nem maradnak munka nélkül. Az Ernitus megbízottai jobbnál-jobb ajánlatokkal bombázzák ôket. Talán a kilencven napot sem kell kivárniuk, kis szerencsével a szálloda már áprilisban megnyitja kapuit. Vajon Marco Polo lesz a neve?
A fiúk még dolgoznak
– jogi esetek –
Az Élet és Irodalom március 20-i számában A fiúk még dolgoznak címmel közreadott írásunk mintegy folytatásaként igyekszünk számot adni az 1998. február 2-án a VII. kerületi jegyzô által bezáratott Nyár utcai Hostel Marco Polóval kapcsolatos eljárások állásáról.
Röviden az elôzmények: Szekeres Imre MSZP-frakcióvezetô és felesége, Vásárhelyi Katalin több éves barátság nyomán több százmillió forintot igénylô közös vállalkozásba fogott Molnár Gáborral és feleségével Papp Judittal. Szekeresék, bár kapcsolataik révén a pénzt ôk szerezték a vállalkozáshoz – nem is akárhonnan: több lépcsôfokot beiktatva ugyan, de a közismerten jó anyagi helyzetben lévô, magántulajdonú Postabanktól –, maguk még a szállodát üzemeltetô egymilliós alaptôkéju Universum Youth Hostel Kft-ben sem szerepeltek tulajdonosként (így nevük a legutóbbi idôkig semmiképp nem lett volna összefüggésbe hozható se a Postabankkal, se azzal a DOM Rt-vel, amely a Nyár utcai ingatlan megvásárlására és felújítására létrehozta az Ernitus Kft-t). Ugyanakkor egy kizárólagos tulajdonos határozottságával és magabiztosságával álltak a szállótulajdonos Ernitus Kft. mellé, amikor a cél az lett, hogy az Universum birtokon kívül kerüljön, merthogy Molnárék a szóban megállapodott hosszú távra szóló együttmuködés írásba foglalásához kötötték a muködés elsô fél évére aktuális 20 milliós bérleti díj kifizetését.
A barátok között megromlott viszonyt egyik oldalról a közmuvek kikapcsoltatása, majd február 2-án az alig fél éve a piacra bevezetett szálloda bezáratása, a másik oldalról pedig rendôrségi feljelentés, fizetési meghagyás és többrendbeli bírósági feljelentés jelzi.
Bennünket mindenekelôtt a frakcióvezetônével kapcsolatos ügyek érdekelnek, nem mindegy ugyanis, mivel szembesül az ember: azzal-e, hogy a hatalom közelében élôk a demokráciában is evidensen egyenlôbbek az átlagnál, vagy azzal, hogy – eleget téve egy nevetségesen egyszerunek tunô elvárásnak: életvitelükkel, magatartásukkal teremtsenek morális alapot a szabály- és törvénytelenségek kipellengérezésére – az ô tevékenységüket szigorúbb mércével mérik. E kétféle lehetséges tapasztalás ugyanis egymástól merôben eltérô közérzetet eredményez.
1997. december 16-án Molnárék bejelentést tettek Szekeres Imre felesége, Vásárhelyi Katalin ellen a VI-VII. kerületi Rendôrkapitányságon. Szerintük ugyanis Vásárhelyi Katalin fiktív székhely megjelölésével közokirat-hamisítást követett el, amikor újonnan létrehozandó cége (Argonat Kft.) székhelyeként azt az ingatlant jelölte meg, amelyben az Universum a szállodát üzemelteti, s ahol a cég létezésérôl egyetlen ott dolgozó sem tudhatott. A rendôrség 1998. január 21-én megszüntette az eljárást, mondván, „a cég bejegyzése még nem történt meg, így a buncselekmény nem valósult meg”. Molnárék ezután az V. kerületi Rendôrkapitánysághoz fordultak, ahol feljelentésükben immáron azt is szóvá tették, hogy az Argonat Kft. alakulásakor, 1997. november 30-án Vásárhelyi Katalin hamis nyilatkozatot tett amikor az ügyvezetést elvállalta, hiszen aláírta, hogy személyét illetôen összeférhetetlenség nem áll fenn, holott még ügyvezetôje volt az azonos tevékenységi köru Universum Kft-nek. Magánokirat-hamisítás alapos gyanúját vélték felfedezni abban is, hogy Vásárhelyi Katalin az Universum ügyvezetésébôl való december 15-i visszahívását követôen, december 16-án még számlákat bocsátott ki az Universum nevében. Az V. kerületi Rendôrkapitányság nem talált kivetnivalót a frakcióvezetôné lépéseiben, így a nyomozást megszüntette. Indoklásukat Molnárék nem tartották kellôen megalapozottnak, ezért március 5-én panasszal fordultak az ügyészséghez. Beadványukra eddig nem kaptak választ.
Amikor Vásárhelyi Katalin céget vált, számos adásvételt kell lebonyolítania. Amikor például a korábban maga alapította, saját tulajdonú, 10 milliós alaptôkéju Nolda Rt. végelszámolása folyt (már MEVI Rt. néven és már fonyódi székhellyel), mind Renault Lagunáját, mind – amúgy saját lakásukban található – iroda- és lakberendezési tárgyait megvásárolta az Universum Kft. 1997. november végén, december elején ugyanezeknek a tárgyaknak az adásvételét kellett lebonyolítania, ám ezúttal az Universum nem vevô, hanem eladó volt (l. alább: egy adásvételi szerzôdés a négybôl). December 23-án, amikor a volt barátok között sor került a végsô elszámolásra, a frakcióvezetôné írásbeli kötelezettséget vállalt arra, hogy az Universum ezen adásvételek miatti ÁFA-befizetési kötelezettségének teljesítésére 1998. január 15-ig 1.002.500.- forintot bocsát Universum rendelkezésére. A határidô lejártakor azonban pénz helyett ultimátumot intézett Molnárékhoz amikor azt közölte, hogy ennek a kötelezettségének csak akkor tesz eleget, ha volt ügyvezetôi tisztségébôl nem visszahívják, hanem felmentvényt kap, azaz olyan írás birtokába kerül, amely biztosítja ôt arról, hogy a tulajdonosoknak vele szemben a jövôben semmiféle követelésük nincsen. Molnárék nem adtak ki ilyen papírt, ehelyett fizetési meghagyást nyújtottak be a II-III. kerületi bíróságra. A tárgyalást a bíróság 1998. május 14-ére tuzte ki.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság, ahol Molnárék a tulajdonos Ernitus Kft. Universummal szembeni birtokháborításának megszüntetése iránt indítottak pert, március 27-ére tuzött ki tárgyalást. A tárgyalást megelôzte dr. Tóth Barbalics István bíró 1998. március 2-án kelt végzése, mely felfüggesztette a VII. kerületi Polgármesteri Hivatal Általános Hatásköru Irodájának január 26-i, a Marco Poló bezárását elrendelô döntését. Indoklása szerint ugyanis „a nem lakás céljául szolgáló helyiségek mögöttes jogszabályi rendelkezése, a lakásbérletre vonatkozó szabályozás, a Ptk. 64. paragrafusa szerint birtokvédelem mindaddig megilleti a bérlôt, illetve a volt bérlôt, amíg a jogerôs kiürítési bírósági határozatot végre nem hajtják”. A Pesti Központi Kerületi Bíróság Varsányi Irén utcai épületében az ülnökök és az ügyvédek mellett több újságíró – köztük tévések – is megjelent március 27-én. Dr. Tóth Barbalics István bíró ezúttal két döntést hozott.
A tárgyaláson elsôként megszólaló alperesi képviselô azzal a kéréssel fordult a bíróhoz, hogy zárja ki a terembôl a nyilvánosságot, azaz az újságírókat. Kérésének indoklásaképpen arra hivatkozott, hogy a tárgyalás során olyan szerzôdések és számszeruségek kerülhetnek szóba, amelyek nyilvánosságra kerülése üzleti titkot sérthet. A felperesi képviselô ugyanakkor a kérés elutasítását kérte, mondván, a per tárgya birtokvédelem, illetve birtokháborítás és nem számszerusített szerzôdések. Néhány perces zárt ajtók mögötti tárgyalás után a bíróság meghozta elsô döntését: elutasítja alperes kérését, a tárgyalóterembôl nem zárja ki a nyilvánosságot, kivéve a televíziósokat.
A második döntés az ügy érdemi tárgyalását június 25-re napolta. Ennek kényszeru ok az a – bírósági gyakorlatban egyáltalán nem ritka – tény volt, hogy az ügy megítéléséhez szükséges iratok több (ezúttal három és fél) hét alatt nem érkeztek át az illetékes (VII. kerületi) önkormányzattól a bíróságra.
A Molnárék által a Fôvárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumához benyújtott kereset alapján – melyben Universum az Ernitus Kft-vel kötött rövid távú szerzôdés semmissé nyilvánítását kéri – 1998. április 9-re tuzött ki tárgyalást dr. Prinz Gusztáv bíró.
Az elmúlt hét során váratlanul egy lehetséges üzleti partner is színre lépett Molnárék életében. Bendicsek József vállalkozó – aki állítólag állt már üzleti kapcsolatban Szekeresékkel – úgy jelentkezett be a házaspárnál, mint aki segítségükre tudna lenni abban, hogy végül megszerezzék a Marco Poló épületének tulajdonjogát. Véleménye szerint az eladásra az Ernitus Kft., pontosabban annak tulajdonosa, a DOM Rt. is hajlana, tekintettel arra, hogy járatlan az ilyen jellegu létesítmények üzemeltetésében. Az esetleges vásárlás feltételei lapzártánkig még nem váltak ismertté Molnárék elôtt.
Molnárék, mint azt már megírtuk, egyetemista korukban ifjúsági szállodákban voltak recepciósok, végzésük óta pedig minden nyáron három muegyetemi kollégium youth hostel-kénti üzemeltetését vállalják. Erre készülnek idén nyáron is. Múlt héten azonban hírét vették, hogy a Budapesti Muszaki Egyetem gazdasági vezetése egy, a kollégiumigazgatóknak tartott értekezleten felhívta a résztvevôk figyelmét arra, hogy az ez évi szerzôdéskötéseknél legyenek óvatosak, mert az Universum Kft. ellen csôdeljárás folyik. Az eljárásról az érintettek eddig nem kaptak értesítést.
Kiss Elemér kancelláriaminiszter pénteken azonnali hatállyal lemondott posztjáról. Medgyessy Péter miniszterelnök elfogadta a lemondást. Az elmúlt napokban került ugyanis nyilvánosságra, hogy a kancelláriaminiszter ügyvédi irodája, ahol minisztersége elõtt dolgozott, állami megrendeléseket vállalt el. A miniszterelnök csütörtökön azt mondta, hogy Kiss tisztességéhez nem férhet készség. Mára azonban újabb megbízásra derült fény.
A Forgács és Kiss ügyvédi iroda végezte a Malév és a Nemzeti Autópálya Rt. átvilágítását is. Kiss Elemér kancelláriaminiszter csütörtökön bejelentette: levélben kérte korábbi munkatársaitól a Forgács és Kiss ügyvédi irodánál, hogy álljanak el az összes olyan megbízatástól, amit állami megrendelõtõl kaptak. Közben fény derült arra is, hogy az ügyvédi iroda egyik ügyvédje, László András a Nemzeti Autópálya Rt. elnöke is egyben. A gazdasági miniszter csütörtök délután felmentette László Andrást a Nemzeti Autópálya Rt. élérõl.
Kiss Elemér bejelentette, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében - Bárándy Péter volt ügyvéddel, jelenleg igazságügyi miniszterrel együttmûködve - 2 héten belül benyújtja az ügyvédi törvény módosító-javaslatát, hogy a kormánytagok érdekeltségi körébe tartozó ügyvédi irodák ne vállalhasanak állami megrendeléseket. Medgyessy csütörtökön közleményben tudatta: a Kiss és Forgács ügyvédi iroda állami vállalatokkal kötött szerzõdéses kapcsolatát jogszerûnek, de erkölcsi alapon elfogadhatatlannak tartja. "Kiss Elemér tisztességéhez nem fér kétség" - állt a nyilatkozatban. Kovács László, az MSZP elnöke ugyanakkor a Magyar Nemzet szerint azt mondta: nem tartja jónak, ha valaki a kormányból így cselekszik, akkor sem, ha jogilag nem megkérdõjelezhetõ, ami történt. "Ez az ügy olyan botlásnak tekinthetõ, amely csökkenti az MSZP 2006-os választási esélyeit" - idézte a lap Kovácsot.
Péntek reggel ugyanakkor a Magyar Nemzetben megjelent, hogy a Magyar Nemzet és a Közlönykiadó Kft. közötti szerzõdési ügylet lezárását is a Forgács és Kiss iroda bonyolítja. A Közlönykiadó százszázalékos tulajdonosa a Miniszterelnöki Hivatal. A Magyar Nemzet szerint Kiss Elemérnek tudnia kellett a megbízatásról, mert a közlönykiadó alapító okiratából kiderül, hogy a tulajdonosi jogokat és a vezérigazgató feletti munkáltatói jogokat is a MeH-et vezetõ miniszter, azaz Kiss Elemér gyakorolja.
A Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda jelenleg egy kártérítési perben képviseli a Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-t, ám valószínû, hogy a megbízást a társaság visszavonja - mondta Bodnár Zoltán, az NA Rt. vezérigazgatója. Bodnár hozzátette: az említett peres eljárást a Strabag Kft. indította az NA Rt. 2002. június elõtti vezetése ellen, mert az M3-as autópálya építésére és az M7-es felújítására 2000-ben nem írtak ki közbeszerzési eljárást.
A vezérigazgató elmondta: a folyó ügy mellett a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda 2002. decemberében készített egy 6-8 millió forint értékû jelentést az NA Rt. számára, amiben szintén az NA Rt. korábbi vezetése által kötött, két, mintegy 3,5 milliárd forint értékû szerzõdés büntetõjogi felelõsségre vonásának megalapozását kérték.
"Mi, haladók a remény politikáját képviseljük. Hiszünk a nyitottságban, a toleranciában, a kölcsönös tiszteletben, a befogadásban és a szolidaritásban. Ma még túlságosan is gyakori,hogy idegengyűlölő nacionalisták és befelé forduló csoportok a bevándorlást okolják azokért a kudarcokért, amelyek a polgárokat mindennapjaik során érik. Nemet mondunk arra, hogy bárki kihasználja az emberek félelmeit!" ...
537 milliárd forint lehet a kettős állampolgárság többletköltsége
A szaktárcák számításai szerint 800 ezer személy esetén évente összesen 537 milliárd 400 millió forint a kettős állampolgárság többletköltsége - közölte Gál J. Zoltán, a miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. ...
A családon belüli eroszak ellen küzdo SZDSZ-ben nem ügy a párt egyik vezeto politikusának tettlegességig fajuló vagyonmegosztási vitája
Csaknem hat éve húzódó peres ügyeket zárt le január végén jogerosen a Legfelsobb Bíróság. Wekler Ferenc és volt felesége, Reisz Terézia a válásuk után féltucatnyi családi cégbeli vagyonuk megosztását nem tudták elrendezni az elozo évek során.
A Legfelsobb Bíróság legutóbb két összefüggo perben utasította el Reisz Terézia keresetét. Kérdés: a korrekt törvénykezéssel igazságot is szolgáltattak-e az Országgyulés alelnökét érinto ügyekben. Reisz Terézia az utóbbi években számtalan jogorvoslati fórumon kereste az igazát. Hiába. Ma úgy érzi: jogi trükkökkel kisemmizték. Sot megdöbbento módon azt állítja: volt férje, akinek mentelmi joga van, több ízben brutálisan megverte.
Gyermekeimre való tekintettel nyolc évig hallgattam, és bíztam abban, hogy Wekler Ferenc (…) megtalálja azt az életvitelt, amelyben mindnyájunknak nyugalmat ad. Fiaim megnottek, de a zaklatások, a követelések áradata nem szunik. Mind ez idáig nem hoztam nyilvánosságra Wekler törvénytelen és etikátlan gazdasági és személyiségsérto eljárásait. Azonban megtapasztaltam, hogy csak a nyilvánosság erejével biztosítható az a társadalmi kontroll, amelynek eredményeként az elhallgatott, jogsérto ügyek megfékezése eredményesen folytatható le” – írta Reisz Terézia Polt Péter legfobb ügyésznek tavaly márciusban elküldött panaszlevelében, amelyben részletesen feltárta az utóbbi években elszenvedett bántalmakat, méltánytalanságokat és a hatóságok szándékos tehetetlenkedése miatti kiszolgáltatottságát. A bántalmazásokat dokumentáló jegyzokönyvek egy részét iktatták, a komlói rendorkapitányság és a pécsváradi rendorkapitányság levéltárában – Reisz Terézia szerint – ma is fellelhetok.
Reisz Terézia a legfobb ügyésznek írott levelében három ügycsoportban foglalta össze az ellene elkövetett jogtalanságokat. A legmegrázóbb az elso pont, amelyben elemi szabadságjogainak, így a nyugodt, háborítatlan magánélethez való jogának, a biztonságos gyermeki és anyasági jogainak a durva megsértését tárja fel.
Reisz Terézia közös megegyezéssel 1994 végén vált el politikus férjétol. Az egyezséget – az asszony elmondása szerint – Wekler Ferenc anyagi és politikai biztonságának szellemében fogalmazták meg, amelyet Reisz Terézia állítása szerint „megbotlott férjnek” mind a mai napig maradéktalanul teljesített is. A volt férj vélhetoleg ezt másként ítélte meg, ugyanis alig telt el fél év a válás után, Wekler Ferenc újabb anyagi követelésekkel lépett fel. „Miután nem ért célt, zsaroló magatartáshoz folyamodott. Gyermekeim elvételével, teljes vagyonvesztéssel, börtönnel fenyegetett” – állítja az asszony. Wekler a bíróságon is megtámadta a vagyonmegosztásról kötött szerzodést. A jogeros ítélet szerint Reisz Teréziának több tíz millió forintot kell még kifizetnie elvált férjének. Wekler követelésének behajtása most a bírósági végrehajtónak ad munkát, miközben volt feleségének felülvizsgálati kérelme a Legfelsobb Bíróság döntésére vár.
A Wekler házaspár a rendszerváltozás után több céget is alapított vagy privatizált ismert gazdasági és politikus szereplokkel. A vállalkozási birodalomról azóta szórványosan ugyan, de a gazdasági és a bulvársajtó is hírt adott (például a HVG). A családi szerepmegosztás szerint a férj politizált, az asszony pénzt keresett, vagyis asszisztált a birodalom építéséhez. A társaságok éveken át nyereségesen muködtek, Reisz Terézia több céget ügyvezetoként jegyzett. A házasság felbontása után egy ideig még együtt muködtették a családi vállalkozásokat, ám a kapcsolat a volt házastársak között egy ido után végleg megromlott.
A közösen megszerzett javakat végül a békés válás ellenére sem sikerült megosztania Wekler Ferencnek és volt feleségének. Elobb az asszony akarta kizárni a férjet a közös cégekbol, mert nem volt hajlandó vállalkozásaiból fizetni a politikus luxusfogyasztásait és kampányköltségeit. Az asszony nem írta alá azt a cégmérleget, amelyben Wekler az ellene indított gyámhatósági eljárásokat vivo ügyvéd tiszteletdíját számoltatta el. Röviddel ezután a cégekbol való kizárást a volt férjnek sikerült oly módon elintéznie, hogy miután a közjegyzo az árverést jogellenesnek minosítette, Wekler maga vezette le a licitet. Saját ügyvédjének adta el – egyenként – mindössze egyezer forint névleges összegért a csaknem féltucatnyi családi cégbol a volt feleségét megilleto ötvenszázalékos üzletrészek tulajdonjogát, majd az ügyvéd néhány hónap elteltével továbbértékesítette ezeket a „jóhiszemu” harmadik félként megjeleno, Wekler érdekeltségébe tartozó társaságoknak és családtagjainak.
Míg Wekler a váláskor megkötött vagyonmegosztási szerzodést perelte, a cégekbol kizárt feleség a cégekbol ot megilleto jussért – tulajdonrészekért, osztalékokért, tagi kölcsönök megtérítéséért, kártérítésért – harcolt a bíróságok elott. A volt feleség a bíróságon tulajdonrészeire, ingatlanjaira elidegenítési tilalmat jegyeztetett fel, ám a helyzeti elonyt kihasználva Wekler a saját üzletrészeit a kedvezo pozícióban jobb áron értékesítette, így azután a feleség tulajdonrészei elértéktelenedtek. A volt közös otthon, egy mecseknádasdi családi ház a közös akaraton nyugvó váláskor – még szerzodésben rögzítetten – az asszonyé lett, késobb azonban erre is perfeljegyzés került, így eladni már nem lehetett. Reisz Terézia a közös szolo gondozása ürügyén állandóan körülötte tartózkodó volt após és volt férj toszomszédságában kényszerült lakni, ami újabb konfliktusok forrása lett. Wekler Ferenc és felesége jogvitáját elso megközelítésben akár magánéleti ügynek is tekinthetnénk. Csakhogy a volt feleség azt állítja, hogy jogvitáját nem tudta az igazságszolgáltatás elott egyenlo eséllyel képviselni befolyásos férjével szemben. Sot azt is állítja, hogy a Baranya megyei helyi közigazgatási, rendori, jogi hatóságok elott mindvégig hátrányos helyzetben küzdött jogaiért.
Tudomásunkra jutott az is, hogy az országos szinten köztiszteletnek örvendo politikus magára nézve nem mindig tekintette kötelezo érvényunek pártjának a családon belüli eroszak visszaszorítását célzó politikáját. A lapunk birtokába jutó dokumentumok tanúsága szerint elvált feleségét több ízben is úgy megverte, hogy az orvosi ellátásra szorult. A politikus brutalitásának nyomait több alkalommal orvosi látlelet rögzítette. Az elso dokumentum szerint 1994 január elején fajult egy családi veszekedés odáig, hogy Wekler megütötte feleségét. A következo verés 1994. november elején volt, az orvosi látlelet szerint Reisz Terézia nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Elozményi adatként 1994. november 7-én a pécsi honvédkórház fül-orr-gégészeti szakrendelésén az asszony azt állította: „férje tegnap éjjel megverte, fejét és hátát ütötte, foleg a jobb fülén érték az ütések”. Az ot megvizsgáló orvos a külsérelmi nyomokat ekképpen rögzítette: „A jobb fülkagyló mögött, a csecsnyúlvány feletti borön körülbelül öt centiméternyi bevérzés. Az orrhát bal oldalán kis duzzanat ujjbegynyi bevérzéssel.” A látlelet szerint maradandó egészségromlás nem volt várható. A válást, mint említettük, 1994 decemberében mondták ki. A legközelebbi brutális verés nyolc hónappal késobb, 1995. augusztus 21-én volt.
Reisz Terézia Polt Péter legfobb ügyésznek is megírta, mi történt ezen a napon: „1995 augusztus közepén Wekler (…) házam kertjében apjával együtt brutálisan megvertek, fojtogattak (a sérülésekrol látlelet készült), majd betuszkolta a gyerekeket az SZDSZ egyik autójába, és ismeretlen helyre vitte oket azzal, hogy akkor hozza vissza oket, ha újabb milliókat fizetek, és ha elküldöm élettársamat, (…) a sebészdocenst. Amíg novérem orvoshoz vitt Pécsváradra, és ott ellátásban részesültem, Wekler bement a lakásomba, és onnan több magánokiratomat elvitte.” Késobb ezeket az iratokat a volt férj – Reisz Terézia állítása szerint – fel is használta az ellene folyó gyámügyi eljárásokhoz és a gyermekelhelyezési perhez. (A váláskor a gyermekek a megegyezés szerint az édesanyjukhoz kerültek.)
„Válásunkat követoen Wekler és apja többször tettlegesen bántalmazott lakásomban, illetve a kertemben. Ma sem használhatom pincémet, kertemet, szolomet, mert attól Wekler megfosztott. Gyerekeimmel a hátsó bejáraton közlekedünk, mert a fobejáratnál, a tujasor mögül rágalmak, ütlegelések várnak. A gyerekeim körül kialakult áldatlan állapot miatt, a neurotikus klíma csillapítása érdekében sokáig turtem, nem fordultam sem orvoshoz, sem rendorséghez. Egy ido után azonban megelégeltem a kegyetlen bántalmazásokat, és a brutális verések következményeirol látleleteket készíttettem” – áll a panaszlevélben. Például 1996 telén a brutális bánásmód miatt birtokháborítási ügyben indított eljárást Wekler és apja ellen. Ezt a Komlói Városi Bíróság felfüggesztette.
Miután Wekler nem jelentkezett ki a házból, a volt feleség a mecseknádasdi körjegyzoség segítségét kérte, az azonban felfüggesztette az eljárást. Gönczöl Katalinnak, az állampolgári jogok országgyulési biztosának kellett állást foglalnia az ügyben és „ajánlással” élnie, hogy megmozduljon a hivatal Reisz Terézia feljelentése ügyében.
Reisz Terézia több ízben is rendori védelmet kért a brutális volt férj zaklatásai miatt. Állítása szerint „a rendorség vonakodó segítségnyújtása miatt” az eseményekrol Kuncze Gábor akkori belügyminisztert is többször tájékoztatta szóban és írásban is, például 1998. február 12-én kelt levelében. Az SZDSZ-es belügyminiszternek írott levélben Reisz Terézia a brutális verésekrol még nem számolt be, „csak” a volt férje és apósa részérol elkövetett zaklatásról, a fenyegetésrol és az atrocitásról ír, a brutalitást nem rögzítette az utókornak.
Azt azonban szóvá tette, hogy a helyi birtokvédelmi hatóság és a rendorség tehetetlen az ügyben. Felpanaszolta: a megyei rendorfokapitány elzárkózott attól, hogy személyesen fogadja, meghallgassa, és segítséget nyújtson. A rendorfokapitány – a Kunczéhoz írt levél tanúsága szerint – arról tájékoztatta Reisz Teréziát, hogy tud a körülötte „zajló botrányokról, de mivel Wekler Ferenc országgyulési képviselo »pozitív diszkriminanciát« élvez, ezért nem avatkozik bele az ügyekbe”. Reisz Terézia részletesen beszámolt arról is, hogy Wekler birtokháborítása és magánokiratainak eltulajdonítása miatt kezdeményezett büntetoeljárások rendre elakadnak a hivataloknál, a rendorhatóságoknál.
Reisz Teréziának azonban Kuncze Gábor SZDSZ-es pártelnök-belügyminiszter nem segített a pártigazgató-országgyulési képviselovel szembeni eljárások tisztaságának megteremtésében, nem biztosította neki a pártatlan ügyintézést sem. Világosi Gábor volt belügyminisztériumi politikai államtitkár, az SZDSZ jószolgálati és etikai bizottságának elnöke sem talált kivetnivalót a politikus családjával szembeni viselkedésében.
A Baranya megyei illetékes hatóságok elott egyébként nyílt titok volt, hogy Wekler Ferenc legalább egy ízben megverte a feleségét. Például 1999. május 23-án Reisz Terézia a Komlói Városi Ügyészségnek és a Baranya Megyei Foügyészségnek is megírta egy nyomozást megszünteto határozat fellebbezésében, hogy bántalmazták.
„1995 augusztusában Wekler és apja a két kiskorú gyermekem elott kegyetlenül megvertek, majd amíg orvosi ellátás alatt álltam, a lakásomból megszerezte az iratokat.” Ugyanebben a levélben számol be arról is, hogy a volt apósát Wekler naponta a nyakára küldi, aki szintén többször bántalmazta, és becsületsérto, erkölcstelen magatartást tanúsít gyerekei elott személye ellen. A Wekler-ügyben a legfigyelemreméltóbb dokumentumot Somssich László alezredes produkálta 1999. június 21-én. Eszerint a rendorségnek iratai vannak az „1995. augusztus 3-i eseményrol”. Az esemény – mint ismeretes – Reisz Terézia sértett brutális megverését jelenti, mégpedig Wekler Ferenc és apja, Wekler János elköveto által. Ügyészségi intézkedés bizonyára nem történt, hiszen a parlament információink szerint nem szavazott a képviselo mentelmi jogáról.
A rendorkapitány rögzíti: Reisz Terézia 5022/5/1996, továbbá 5006/7/1997, 5006/14/1998, valamint 5006/236/1998 számok alatt különbözo buncselekmények gyanúja miatt tett bejelentést Wekler Ferenc ellen. Az iratokat azonnal továbbították a Komlói Városi Ügyészségnek, mert a „képviselo mentelmi joga miatt ez a követendo eljárás”.
A mentelmi jog felfüggesztését azonban ismereteink szerint egyik ügyben sem kérte senki a parlamenttol. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a családi ház körül elvitt ingóságok széthordása ügyében 183/1997-es számon tett feljelentéssel foglalkozott a rendorség – mentelmi jog ide vagy oda –, sot még feljelentéskiegészítést is elrendeltek, majd a „tölgyfa eltulajdonítása” miatt tett feljelentés ügyében megtagadták a nyomozást, „mivel a feljelentett cselekmény nem buncselekmény volt”. Mondhatnánk azt is a rendorkapitány szavaival: Baranyában tölgyfát lopni nem bun.
Az igazi csemege mégis az, hogy bár több Wekler családdal kapcsolatos „eseményen” megjelentek hívásra a rendorök, ám ezekrol az „eseményekrol iratot kiadni” nem tudnak, merthogy „ilyen iratok nem léteznek”. A szó elszállt, írás meg nem is készült.
A rendorkapitány magyarázattal is szolgál: „Az eltelt ido alatt a pécsváradi rendororsön az állomány jelentos része kicserélodött, így a volt kollégáktól intézkedéseik esetleges hiányosságait számon kérni nem áll módomban.”
Az asszony Pintér Sándor belügyminiszternek is eloadta a rendorség által elhallgatott, ki nem vizsgált jogsérelmeit 2001 augusztusában. A verésekrol is beszámol: „férjem válogatott eszközökkel zaklat, birtokomban háborgat, tettlegesen bántalmaz apjával együtt” – állította a panaszlevélben.
Eloadja azt is, hogy a Wekler birtokháborítását dokumentáló iratok egyszeruen eltuntek a komlói rendorkapitányságról. A belügyminiszter helyett Hipp Károly foosztályvezeto válaszolt: az ügyet „áttették az illetékességgel és hatáskörrel rendelkezo Baranya Megyei Foügyészséghez”. A legkülönlegesebb panaszt azonban Pintér Sándor belügyminiszter sem bízta másra.
E szerint ugyanis az történt, hogy 2001. február 2-án a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal és a komlói rendorkapitányság közremuködésével hatoltak be Reisz Terézia lakásába: „leszerelték a zárat, és egy papíroson tájékoztattak arról, hogy a helyi rendornél találom meg az új kulcsot. A lakásból több minden eltunt, a biztonsági rendszert hatástalanították, a lakás másik bejárati ajtaja nyitva volt.” Reisz Terézia vizsgálatot kezdeményezett, de választ nem kapott.
Reisz Terézia egyébiránt doktori címmel bíró szociológus, egyetemi oktató, több, dél-dunántúli hátrányos helyzetu roma fiatalokat támogató projekt szervezoje, Mecseknádasd önkormányzati kisebbségi képviseloje. Wekler Ferenc tudományos szocializmusból doktorált, tizenhárom éve országgyulési képviselo, az Országgyulés alelnöke, Mecseknádasd polgármestere. A vizsgálat – pedig – egy minden gyanú felett álló polgár ügyében még nem zárult le. El sem kezdodött.
* Wekler Ferenc a Magyar Nemzet megkeresésére elzárkózott a nyilatkozattól, viszont pert helyezett kilátásba lapunk ellen.
*** Részlet a Meglepetés címu hetilapban megjelent Wekler-interjúból – Néha látszik, ahogy az Országgyulés pulpitusán ülve elfogy a türelme. Otthon is elofordul ez? – A parlamentben ez legfeljebb csak a mimikámon látszik. Otthon más a helyzet. Amit politikusként lenyelek, elofordul, hogy otthon engedem ki magamból. Hamar felfortyanó ember vagyok. (Forrás: www.wekler.hu) ***
A kettős állampolgársággal kapcsolatos decemberi népszavazás óta nem csillapodnak a kedélyek, mondhatni nap mint nap újabb véleményeket közöl a tömegtájékoztatás. Döntő többségük ennek sikertelenségét szégyelli, fájlalja. Sokan, köztük a Szabadság magyarországi olvasói, fölteszik a kérdést, ki a felelős azért, hogy ez bekövetkezett.
A felelet erre az, hogy elsősorban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabaddemokrata Párt (SZDSZ) vezetői. Mindkét párt kezdetektől ellenezte a határon túliak kettős állampolgárságát. Ez egyenes következménye annak, hogy mindkettő híven követi a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kádári elnemzetlenítő politikáját. Az 1960-as évektől, amikor valamennyi ún. szocialista ország uralkodó pártja a sztálinista rémuralom, a dühöngő terror idején meggyötört, megfélemlített, kiábrándult lakosság előtt a nemzeti érzés, a nemzeti tudat előtérbe helyezésével akarta úgymond hitelessé, törvényessé tenni a hatalmát, megnyerni a többség támogatását a "szocializmus építéséhez". A forradalom vérbe fojtása után a hatalmat a szovjet szuronyok támogatásával bitorló MSZMP a proletár internacionalizmust sulykolta az emberek fejébe. Persze emellett a magyar történelmet, ennek oktatását is a lehető legmesszebbmenően mellőzte. Az elvtársak nyilván azt akarták, hogy az emberek elfelejtsék 1956-ot, hogy kiöljék belőlük a nemzeti tudatot, azt, hogy a nemzet egy része az országra kényszerített határokon kívül él, hogy senkinek eszébe se jusson többé az ország függetlensége.
Nem átallották azt az otromba hazugságot is kitalálni, hogy a trianoni határ nem is olyan rossz, amint azt gondolni lehetne: ha ugyanis ez nem jön közbe, Budapest is már román, szlovák, szerb város lenne. E politika eredménye többek között az,
- hogy az író Vámos Miklósnak a himnuszról az jut eszébe, iskolás korában ennek éneklése közben az egyik gyerek nagyot fingott; - hogy az agymosottak a magyar koronát micisapkának, a szent jobbot hulladarabnak mondják; - hogy Kolozsvárról Svédországba menekült család gyermeke, akinek vágya szerint sikerült tanulmányait Magyarországon folytatnia, ballagáskor szüleivel együtt megdöbbenéssel tapasztalta, a himnusz éneklése közben a jelenlévők többsége unott pofával, zsebre dugott kézzel álldogált, cigarettázott, fesztelenül beszélgetett. Mivel szerinte a magyar ifjúság jelentős része csak nevében magyar, úgy határozott, a magyarul beszélő nem magyarok helyett inkább a svédek között lesz magyar; - hogy a szilveszter előtt Koppándon balesetet szenvedett magyarországi busz utasai ámulva tapasztalták, az ottani "románok rendesek, segítőkészek voltak, szót sem szóltak a kettős állampolgárságról", hogy a hazai ijesztgetés ellenére "a románok nem köptek le, nem tapostak meg, nem vertek agyon, amiért december 5-én nem mentünk el szavazni". Ehelyett "az egyszerű román emberek azt sem tudták, hogy segítsenek rajtunk, tört magyarsággal vigasztaltak, nyugtatgattak, a házukba vittek melegedni".
E nemzeti tudat nélküliségére utazott a kormány, élén Gyurcsány Ferenccel, amikor elindította a kettős állampolgárság elleni gyalázatos hazugságözön kampányát. Menet közben, amikor rájöttek, micsoda badarságokkal hozakodtak elő, vissza-visszaléptek: a kezdeti hárommillió határon túlról özönlő magyarból kétmillió lett, azután kiderült, "csak" a magyar igazolvánnyal rendelkező nyolcszázezer tör rájuk, majd amint Lendvay Ildikó mondta, "komoly" számítások szerint háromszázezren települnek át. Otromba hazugság volt például a miniszterelnök által unos-untalan hangoztatott "az állampolgárság automatikus kiterjesztése", a szavazólap tartalmára vonatkozó "rossz időben, rossz helyen, rosszul feltett kérdés" is.
A harcias kampány és az ugyanolyan utókampány eszköztárából "természetesen" nem hiányoztak a "régi szép időkre" jellemző, ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások. Mint a beözönléssel kapcsolatosak, valamint Gyurcsány Ferencnek a jobboldalt, vagyis a Magyar Demokrata Fórumot, de mindenekelőtt a Fideszt illetők, melyek szerint "a jobboldal a nemzeti arrogancia, a baloldal a felelősség politikáját folytatja a kettős állampolgárság ügyében", "amennyiben a jobboldal ezt a politikát folytatja, ez nacionalizmushoz vezet", "a jobboldal klerikális és nacionalista, a baloldal nyugatos és modern", "a modern állam nem épülhet nemzeti, nemzetiségi alapra".
Ezek szerint a magyar kormány által a kettős állampolgárság ellen folytatott durva kampány a felelősség politikája, a Fidesznek és az MDF-nek a kettős állampolgárságot támogató politikája viszont a nemzeti arrogancia, vagyis pimaszság, pökhendiség megnyilvánulása. A státustörvény, a Sapientia létrehozása, a határon túliak azelőtt nem létező támogatása nyilván ugyane politika eredménye.
A szavakkal lehet ugyan játszani, de az idegen szavakkal, különösen ha a játszadozó nem ismeri jelentésüket, nem a legokosabb. Például klerikális. Úgy látszik, a magyar miniszterelnök nem tudja, ennek jelentése a Magyar nyelv értelmező kéziszótára 2003-ban megjelent új kiadása szerint 1. ’a klerikalizmussal kapcsolatos, azt szolgáló, támogató (párt, politika)’; ’egyházi, különösen katolikus papi befolyás alatt álló (személy); 3. ’a klerikalizmus híve’. Ugyanebben klerikalizmus ’(a kat. egyházban) a papság tekintélyének és befolyásának túlhangsúlyozása, illetőleg ezek erősítésére irányuló törekvés’. De ne legyünk igényesek, elégedjünk meg a kádári időkben kiadott Idegen szavak és kifejezések szótárával. Eszerint a klerikális 1. ’az egyház befolyása alatt álló (világi személy vagy párt híve, tagja); 2. ’a katolikus papsághoz tartozó’; 3. ’a klerikalizmussal kapcsolatos’. Klerikalizmus 1. ’az egyháznak világi, politikai hatalomra törekvő irányzata, visszaélés a vallással politikai célok érdekében’; 3. ’az ezt az irányzatot támogató politika, magatartás, felfogás’. Nos, bárki bármit gondolhat, de azt, hogy a jobboldal ilyen, azt mégsem mondhatja, mert nem igaz.
Érdekes a nacionalizmus, a nacionalista esete is. Gyurcsány Ferenc mindkettőt a rosszalló, elítélő kommunista meghatározás szerint érti: nacionalizmus ’törekvés a saját nemzet hatalmának más népek rovására való kiterjesztésére; a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete, a munkásosztály megosztásának eszköze’ [Idegen szavak és kifejezések szótára, 1983.]; ’nemzeti elkülönülést, más nemzetekkel szembenállást hirdető, a dolgozó osztályok érdekeit vélt nemzeti érdekeknek alárendelő burzsoá politikai és ideológiai irányzat’ [Magyar értelmező kéziszótár, 1972 és utánnyomásai]; nacionalista 1. ’a nacionalizmus híve, követője’; 2. ’a nacionalizmussal kapcsolatos’ [említett két szótár].
Közben volt egy olyan-amilyen rendszerváltozás, s a szótárak kádári értelmezés nélküli szavakkal láttak napvilágot. Így a már említett 2003. évi Magyar nyelv értelmező kéziszótára. Eszerint a nacionalizmus: 1. ’a(z egységes) nemzetállam kialakítására, védelmére törekvő politikai és ideológiai irányzat’; a magyar jobboldalra vonatkoztatható 2. jelentése egyáltalán nem rosszalló, elítélő: ’a nemzeti azonosságtudatot erősítő, illetőleg erre törekvő szemlélet, magatartás’. Ezt igazolja a spanyolországi baszk kormány pártjának neve: Baszk Nacionalista Párt, a legnagyobb galego ellenzéki párt, a Galego Nacionalista Tömb neve.
A "korszerű állam nem nemzeti, nemzetiségi alapra épül" cáfolataként a nyugat-európai országokat említhetjük, köztük Spanyolországot (nemzetiségi területi önkormányzataival együtt).
Gyurcsány Ferencnek tudnia kellene, hogy hiába vádolja a Fideszt múltba fordulónak, hiába mondja, hogy az MSZP a jövőbe tekint, mert a múltját, történelmét nem ismerő népnek nincs nemzeti tudata, e nélkül pedig nincs jövője.
Mindent egybevetve napnál világosabb, hogy különösen az MSZP ún. fiatalítása fabatkát sem ér. Mert amíg eszmeiségét nem változtatja meg alapvetően, addig nem tud kizökkenni a kádári internacionalista kerékvágásból. És addig bizony nem lesz kettős állampolgárság, csak mellébeszélés.
A budapesti Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság jogerős döntései nyomán lapzártánkig 4,2 milliárd forintot fizetett ki a K&H Equities Rt. a brókerbotrány öt - úgynevezett - károsultjának. A Heti Válasz értesülései szerint több mint egy tucat további per van folyamatban - s a precedensértékű ítéletek láttán várhatóan újabb, eddig kivárásra játszó "károsultak" akadnak majd, akik a lomhábbnak tűnő polgári peres út helyett a választottbírósági eljárásra hagyatkoznak. (Lásd Választottbírósági tempó című keretes írásunkat.) Kérdéses tehát, mire lesz elég az a nyolcmilliárdnyi céltartalék, amit a Kulcsár Attila lebukásából eredő kötelezettségek kifizetésére különített el a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.
KULCSÁR TITKOS SZOLGÁI
Az eddig megítélt 4,2 milliárd forintból a legnagyobb, 3,35 milliárdos tétel a kőbányai önkormányzatnál landolt, 681 millió jutott a Pacific Traders Company Ltd. nevű dublini off-shore cégnek, a maradék 160 millió forinton pedig három, inkognitóját sikeresen őrző magánszemély osztozott. A győztesek öröme azonban nem lehet teljes. A választottbíróság ugyanis - például a kőbányai önkormányzatra vonatkozó ítélet indoklásában - nem mulasztotta el leszögezni: az ügy tárgya nem az alkalmazottként eljáró Kulcsár Attila büntetőjogi, hanem a K&H Equities polgári jogi felelősségének megítélése volt. Vagyis "teljesen indifferens, hogy a felperest ért kár bűncselekmény következménye-e, és ha igen, a büntetőeljárás alá vont Kulcsár Attila mely személyek közreműködésével, milyen arányban hatott közre a kár bekövetkeztében". Mindez annyit jelent: a választottbíróság - idő, infrastruktúra és a Kulcsár-nyomozásban született dokumentumok, vallomások híján - nem vizsgál(hat)ta, hogy Kőbánya szocialista polgármestere, Andó Sándor (magánszemélyként) vagy a többi "károsult" a valóságban összejátszott-e a botránybrókerrel.
Emlékezetes, Magyar Nemzet által megszellőztetett, közokiratba foglalt vallomásában Kulcsár Attila épp azzal próbálta hatástalanítani a magányos brókerelkövetőről szóló elméleteket, hogy három csoportba osztotta volt ügyfeleit. Az elsőbe tartozók - állítólag - abban a hitben éltek, hogy befektetéseikkel legális pénzügyi műveletekben vesznek részt. A másodikba azokat sorolta, akik sejthették, hogy magas hozamelvárásukat csakis törvénytelenségek árán lehet beteljesíteni. A harmadikba pedig a kvázitárstettesek, a bűncselekmények közreműködői vagy tétlen szemlélői kerültek. A bukott bróker Andót is az utóbbi csoportba sorolta, mondván: az önkormányzat két potentátjával együtt összesen 500 millió forintos "különbért" tett el a kőbányai pénzek törvénytelen tőzsdei megforgatása után. (Az érintettek a gyanúsítást alaptalannak nevezték.)
A most közel 700 milliós kártérítésre érdemesült Pacific Traders szerepéről - bár a Kulcsár-vallomás nyilvánossá vált töredékeiben erre nincs utalás - korábban ugyancsak ellentmondásos hírek jelentek meg (Heti Válasz, 2004. április 1.). Az off-shore társaság Adam Jung, Adam Robert Jung, illetve Jung Ádám néven futó képviselője ugyanis nem más, mint a - Horn-időszakban a nemzetbiztonsági szervek partnereként mutatkozó, ujjlenyomat-azonosításra szakosodott - Dermo Trade Kft., majd Rt. egyik alapítója. E cégben eleinte igazgatósági, majd felügyelőbizottsági tag volt a Kulcsár-üzelmek bázisintézményeként jegyzett Britton Kft. alapembere, Kerék Csaba. (Rajta, valamint néhány, titkosszolgálati múlttal terhelt személyiségen kívül Bartha Ferenc rendszerváltáskori jegybankelnök és Füzessy Tibor korábbi nemzetbiztonsági miniszter is megfordult a Dermo-csapatban.) Jung Ádám kiemelt szerepére utal, hogy neve 2002 végén a K&H Bank beléptetési naplójában is rögzült - méghozzá Kulcsár Attila személyes vendégei között.
KÖNNYŰ KALAND
A Kulcsár-eset nyomozói tavaly év végén kapták kézhez azt a több ezer oldalas jelentést, amelyben a kirendelt könyvszakértő felvázolta, hogy mely VIP-ügyfelek tettek szert extra-extrahaszonra a pénzmágus törvénytelen ügyletei révén, illetve hogy kik tudhattak a pénzmosásokról. Miután a rendőrség előtt nem kívánt megszólalni, decemberben a Fővárosi Főügyészség szembesítette a brókert e szakértői anyaggal. A Nemzeti Nyomozóiroda az ügyészségi vallomások elemzése után a közeljövőben sajtótájékoztatón hirdet eredményt; nincs kizárva, hogy az eddig kihallgatott közel 250 tanú közül többen gyanúsítotti sorba kerülnek. Addig is: a kártérítésre kötelezett K&H Equities kénytelen megküzdeni az idővel. Míg az állami bíróság esetében - a nyomozás vagy a párhuzamos büntetőeljárás eredményeinek megismeréséig, tehát évekig - fel lehet függeszteni a procedúrát, a választottbírósági út akár fél év alatt lezavarható, és mint idéztük: közömbös lehet, hogy a "károsult" együttműködött-e Kulcsár Attilával. Tehát: a K&H csak akkor élhet "viszontperrel", ha a későbbiekben felmerül az egyes "károsultak" büntetőjogi felelőssége.
Tudomásunk szerint a választottbíróság gyors ítéletére - vagyis a mielőbbi kártérítésre - várók között számos olyan magánszemély és vállalkozás található, aki vagy amely korábban a brókergaliba VIP-szereplőjeként vált ismertté, de egyelőre nem tisztázódott az érintettségének mértéke. Ilyen a First Capital Invest (FCI) Llc., melynek képviselőjeként általában a Pintér Dezső volt TV2-elnökkel egy háztartásban élő Könnyű Attila járt el. Miként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kiderítette (Heti Válasz, 2003. július 18.), e cég is részt vállalt a Pannonplast Rt. megszerzésére irányuló, Kulcsár vezényelte tranzakciósorozatban.
A volt alkusz vallomásában rögzítette: a K&H-botrány kirobbanása után Könnyű Attila Ausztriába is utánaeredt. Az FCI számláján jelentkező hiány mibenléte felől érdeklődő Könnyűt - állítólag Pintér utasítására - a Nádor-ügyben elhíresült Szász András kísérte el a határon túlra. (A Nádor 95 Rt. a Horn-kormány idején mobiltelefon-lehallgató berendezéseket szerzett be a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak. A cég a fejlesztésre 33 millió dollárnyi hitelt vett fel egy állami tulajdonú banktól, ám csak az összeg töredékéért szállított készülékeket. A maradékkal nem tudott elszámolni.) Pintér egyébként jelenleg annál az angliai gyökerű Esplanade Hungary Kft.-nél tart fenn irodát, ahol rajta kívül Szász Andrást is a felügyelőbizottsági tagok közt tisztelik.
BUKOTT MÉDIANAGYSÁGOK
Amíg a gyanúsítottak köre nem teljes, nehéz megvonni a brókerügy mérlegét. Annyi bizonyos: Kulcsár banki, illetve brittonos munkatársain kívül leginkább a médiaelitet érte el a brókereset (a nagypolitikát, mint Andó példája is mutatja, egyelőre csak kapargatja). Érintettsége okán egy éve távozott a Nap-keltétől Forró Tamás - akit karácsony előtt immár sikkasztás gyanújával, vagyis társtettesi minőségben hallgatott ki a Nemzeti Nyomozóiroda. Az egyelőre "csak tanú" Pintér Dezső 2004. november elsejével lépett le a TV2-től, a Kulcsár által ugyancsak kiemelt ügyfélként kezelt György Gábor pedig tíz hónapja intett búcsút a Sláger Rádió vezérigazgatói székének. György már a távozása utáni napokban közölte lapunkkal: nem kapott nejlonzacskós pénzeket, nincs off-shore cége, ráadásul a károsulti oldalon jött ki a brókerügyből. Úgy tudjuk, ő is a választottbíróság ítéletére vár. Csakúgy, mint Börcsök Dezső, aki a Kulcsár-botrány előtt - egyik cégén keresztül - megszerezte a Népszava tulajdonjogát, hogy aztán tavaly áprilisban sebtiben túladjon rajta.
Szintén a hirtelen cégátrendezés eszközével élt a külügyes körökben kedvelt Diplomata Magazin egykori sztármunkatársa, Endrényi Éva. A volt MSZP-elnök, Kovács László hölgyismerőse beszüntette például a Kulcsárféle VIP-lajstromon szereplő American-Hungarian Fashion House Inc. kereskedelmi képviseletének működtetését, illetve bérbe adta a Váci utcai Paul and Shark mintaboltot. Piaci pletykák szerint Endrényi azért számolta fel egyes hazai érdekeltségeit, hogy Brüsszelbe kísérhesse az EU-biztossá előlépő Kovácsot. Mindennek ellentmondani látszik, hogy az üzletasszony változatlanul a XII. kerület villanegyedében él, vagyis itthonról várja a brókerügy folytatását.
Surányi Györgynek (MSZP, a Horn kormány idején az MNB elnökének) a haja szála sem görbült meg a bűnpártolásért, amelyet az agrobankos Kunos Péter gazdasági bűnözőnek nyujtott baráti tanácsaival merített ki.
A Németh-kormány utolsó hónapjaiban az akkor már a Miniszterelnöki Hivatal titkárságának vezetõjeként dolgozó Kunos Péter került az Agrobank vezérigazgatói székébe. Kunost az Agrobank összeomlásának okán 1998-ban jogerõsen 2 év börtönbüntetésre ítélték. Surányi György jegybankelnök jóváhagyása nélkül nem kerülhetett volna sor a nemesfémkészlet eladására.
Surányi, akinek bankelnöki karrierje nagyjából Kovács Mihály (bankár, az MNB aranykészletéhez kapcsolódó csempész, Fenyõ János és Kunos Péter egykori üzlettársa) felbukkanásának idején kezdõdött, korábban a tervhivatal államtitkára volt, míg ezzel egyidõben Kunos Péter a pénzügyminisztériumnál volt hasonló beosztásban. A jegybankelnök az Agrobank-ügyben elítélt Kunos Péterhez fûzõdõ késõi kötõdésére 1996 júniusában derült fény, amikor is Kunos Péter és Surányi György lehallgatott telefonbeszélgetésének tartalmát közölte több napilap. A vélhetõleg valamelyik nemzetbiztonsági szolgálat által rögzített párbeszéd szerint Surányi jó tanácsokat osztogatott szorult helyzetû, perbe fogott kollégájának azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjen a nyilvánosság elõtt. Surányi MNB-s karrierje nem kis mértékben kötõdik Grósz Károlyhoz, aki abban az idõben a Minisztertanács elnöke volt. Õ nevezte ki ugyanis Bartha Ferencet, az MNB akkori elnökét. Bartha Ferenc és Kemenes Ernõ, a tervhivatal elnöke a rendszerváltást megelõzõ években szorosan együtt dolgozott. A jelenlegi MNB elsõ embere, az akkori ígéretes tehetség, Surányi György Kemenes beosztottja volt. A Grósz- és a Németh-kormányok nómenklatúrájában elfoglalt helyük miatti közös kötõdések miatt a Demokratikus Chartát - amely 1991-ben egy politikai platformra hozta az SZDSZ-t és az MSZP-t - aláíró Surányi György Kovács Mihállyal hasonlóan kitûnõ kapcsolatokat ápolt, mint Kunos Péterrel.
2001 : Zámolyi cigányok utaznak ki Franciaországba mert állítólag itthon üldözik őket. Két MSZP-s politikus nagyítja föl és tárja a nemzetközi fórumok elé Magyarország, pontosabban a magyarság lejáratásának egyértelmű szándékával. Az Izraeli, de magyarországi születésű Katz Katalin Budapestre utazik és rasszizmussal vádolja a magyarságot, majd anyagilag is támogatja a demokratikusan megválasztott kormány ellen is föllépő csoportokat. A Jane’s Intelligence Digest Brit lap feltárja, hogy az orosz titkosszolgálat áll a provokáció mögött. Osztojkán Béla, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke nem tartja lehetetlennek a Jane’s Intelligence Digest állításait, mert véleménye szerint a zámolyiak egyedül nem tudtak volna nemzetközi porondra lépni.
Az MSZP óriási erkölcsi kárt okoz az országnak !
A zámolyi csoport vezetőjét azóta kiskorú megrontása miatt jogerősen elítélték.
1998. november 6-án kötött üzleti szerződés: Medgyessy Péter, a Horn–Kuncze-kormány pénzügyminisztere, még korábban a Németh-kormány miniszterelnök-helyettese, a rossz emlékű MSZMP Központi Bizottságának oszlopos tagja nem kevesebbet vállalt, mint hogy „kapcsolatot teremt” az önkormányzati hatáskörben döntésre jogosult V. kerületi szocialista képviselőkkel. Miután ezt a kapcsolatot – a szocialisták által kormányzásuk idején miniszteri székbe ültetett – Medgyessy Péter megteremtette, „közreműködik abban, hogy ezek a (szocialista) képviselők megismerjék és elfogadják a szerződés jelentőségét, előnyeit”, és természetesen szavazatukkal támogassák is a Gresco Rt. Gresham-palotára vonatkozó vagyonszerzési törekvéseit. Medgyessy Péter 30 milliót zsebelt be.
A Gresham-szerződés kapcsán nem adott világos választ arra a kérdésre, hogy befolyásolta-e az V. kerületi MSZP-s képviselők szavazatát, ahogy ezt a szerződésben az aláírásával vállalta, s akkor a befolyással való üzérkedést valósította meg, vagy pedig ezt nem követte el, akkor pedig munka és teljesítmény nélkül vett fel 30 millió forintot.
A Paksi Atomerőműben aktuálissá vált 1997-ben a kondenzátorok cseréje. Erre a munkára egy német specialista cég árajánlata volt a legvonzóbb(minőségi garanciával kb. 4,5 milliárd forint) Ezzel szemben Medgyessy Péter hathatós közreműködésével egy francia tulajdonú cég kapta meg a megbízást kb. 7,5 milliárd forintért. Az elvégzett munka minőségileg kifogásolhatóra sikeredett. Ami sikerült: kb. 3 milliárd forint plusz kiadás. Medgyessy gazdagodott, (később megkapta a francia becsületrendet is...vajh miért....?)
Csak emlékeztetőül: Pakson azóta is rendszeresek az üzemzavarok.
