Nem vitatom, vannak esetek, amikor egy iskolaba kerulese eletmento lehet a csaladi korulmenyek miatt, de ez biztosan nem az onkentesen otthonoktato csaladokra ervenyes. Viszont itt (es mashol is) olvastam hsz-okat, amik az iskola altal "elnezett" eroszakrol szolt, megoly "igazsagos" esetrol lett legyen is szo. A szulo biztatta es tapsolt a gyereknek problemai okollel intezesehez (felreertes ne essek, nem voltam meg ilyen helyzetben, meg nem bantottak a gyerekemet, nem tudom, hogyan reagalnek, de nem hiszem, hogy visszautesre biztatnam) es a tanarok is (allitolag) tudomasul vettek a dolgot. Nem hiszem, hogy hatranyara valna barkinek is, ha ebbol a tipusu szocializaciobol kimarad es csak akkor lep a kozossegbe, amikor az mar nem okoljog alapjan mukodik.
Ausztral szocializaciorol nekem sincsenek informacioim, lehet hogy nem jo, az altalam ismert 2 ausztral teljesen szalonkepes :)
Az a velemenyem (es egyre melyebb meggyozodesse valik), hogy az otthonoktatashoz nem feltetlenul szukseges tanari kepzettseg (en also tagozatos oktatasrol beszelek inkabb) sot, talan meg karos is. Elkepzeleseim szerint elsosorban turelem kell hozza, fantazia, empatia es alapveto ismeretek, kb amennyit egy gimnaziumi erettsegivel magaba sziv az ember. A tanari keszsegek tomeges oktatasra szabottak, az otthonoktatas szulo-gyerek viszony. Szvsz nem sokkal tobb annal, amit egy szulo amugyis megtesz az ovodaskoru gyerekevel. Persze lehet, hogy tevedek.
ok-ok, nagyon gyanús, h uk, de még semmi nem biztos. majd szólok, amint vmit:)) amúgy ma olyan irdatlan nagy honvágy tört rám, h majdnem hazaperültünk a hétvégére. de kiderült, h jön a hidegfront, tehát maradunk. elég nagy esztelenség lenne, másfél napért hazabumlizni:) vagy inkább :(
na mindegy, egy nap honvágy megéri a többi háromszázxet. on
Részemről megvan az ilyen törekvés, Magyar Bálint nevében nem nyilatkozhatom. Halkan hadd tegyem hozzá, hogy általában nem az iskola sugallja az erőszakos problémamegoldási módokat - közhelyszámba megy, hogy mi is "hozott anyaggal" (bocs...) dolgozunk, sokszor a családi nevelésnek is komoly hiányosságai vannak. De ebbe nem akarok belemélyedni, mert megér egy külön témát.
Az ausztrálokkal kapcsolatban továbbra is fenntartom, hogy legtöbben valószínűleg szükségből cselekszenek így, és ha nem lennének elvágva a sűrűbben lakott területektől, nem biztos, hogy ezt a megoldást választanák. Ha Magyarország akkora lenne, hogy fél Lengyelországnyi területen lakna 3 család, biztosan másról szólna ez a topik. Egyébként nem tudom, hogy ausztrálék hogy szocializálódnak, lehet, hogy rosszul :-)
A beszélgetés valóban a szocializáció felé hajlott el, de ugyanolyan fontos kérdésnek tartom az ismeretátadás kompetenciáját is. Hiába tűnik egyszerűnek a dolog, nem merném vállalni, pont azért, mert tudom, mivel jár ez a munka. Persze lehet, hogy ezzel csak a gyávaságomat bizonyítom :-)
Egyébként nálunk is vannak magán- és alternatív iskolák, de ehhez nem értek annyira, hogy érdemi vitát nyithatnék róluk, szóval ez csak egy vékonyka mellékszál volt.
Ha te (az Oktatasi Tarca) ilyen szellemben nevelne a gyerekeket mar most, akkor 20 ev mulva mar a tiednek is kevesebb problemaja lenne a boldogulasban. Akkor nem kapna a lanyod kevesebb fizetest, csak azert mert no es nem trukkoznek meg, hogy hogyan ne johessen vissza gyesrol es 50+ evesen is talalna munkat valaki (az egy eve erkezett kollegam 59 eves) es nem tennenek ra 40 evesen megjegyzeseket, hogy oreg mar.
Az ausztral pelda szvsz igen ideillo, ugyanis ott sem adodik sok alkalma egy gyereknek a szocializaciora (barmennyire is Tanarok oktatjak) es ugy tunik, ebben a beszelgetesben ez az otthontanitas letjogosultsaganak legnagyobb kerekkotoje.
2. Gondolod, annak a gyereknek jó, hogy nem találkozik sokat a hozzá hasonló korúakkal? A sok felnőtt között könnyen válhat koravén, tudálékos penészvirággá. (Nem azt mondom, hogy szükségszerűen, csak azt , hogy könnyen...)
idike, igen, lehet, hogy mittudomén ötven év múlva ilyen szép és jó lesz a társadalom, de az én (egyelőre meg nem született) gyerekemnek esetleg húsz év múlva lesz szüksége olyan tapasztalatokra, amelyek segítik őt a boldogulásban.
Az ausztrál példádat két okból nem érzem egészen idevalónak. Az egyik, hogy ezek a családok szükségből tesznek így, gondolom én. A másik, hogy tudomásom szerint Ausztráliában inkább afféle távoktatásszerűen működik a dolog, a gyerekek rendszeres kapcsolatban vannak tanárokkal (CB-kapcsolat meg ilyesmi rémlik), akik ellenőrzik, értékelik munkájukat, előmenetelüket, illetve konzultációs lehetőséget biztosítanak.
Az en tapasztalataimat csak akkor hasznosithatod, ha brit iskolaba jaratod a lanyod :) en csak kacerkodtam az otthonoktatas gondolataval, de gyozott a lustasag es a penzehseg, az itteni netezesert fizetnek ;)
Apropo, merre lesz a menet, kiderult mar? Mert ha UK, akkor szivesen megosztom a tapasztalast :) Ha gondolod, nem adom el az egyenruhat, vannak benne leanykompetens darabok is ;) ez egy NAGYON jo iskola! Teamworker kolkoknek, mint az enyem, idealis.
(Ha UK, akkor szolj elore es kuldok neked szocialis halorol infocsomagot, nehogymar bennuk maradjon egy penny is, ami jar az jar :) )
Gondolom, a torvenyalkotok, akik az ilyen szellemisegu iskolarendszert kitalaltak, abban biznak, hogy eljon majd az az ido, amikor a verekedos, "eletrevalo" emberek egyszeruen "kihalnak", illetve nem alkotjak mar a tarsadalom nyomos reszet. A nyomos reszt egy ido utan azok fogjak alkotni, akik a kollaborativ, nem versenyszellemu iskolaba jartak es ezt a szellemiseget az eletben is alkalmazzak majd, a problemaikat nem trukkokkel es eroszakkal, hanem megbeszelessel probaljak megoldani. Gondolom, ezt arra a megfigyelesre alapozzak, hogy a vilagnak azon fele, ahol mukodik a tarsadalmi szolidaritas, ahol a massag nem csufolnivalo, ahol a nehezsegekkel kuszkodoket nem izolaljak, hanem segitik beilleszkedni, az sokkal hatekonyabb (es gazdagabb), mint azon fele, ahol (jelen pillanatban is) az erosebb torvenye az ur, ahol a fegyverek szava a torveny, ahol 10 ev alatti gyerekeknel mar fegyver van.
Ausztralia eleg nagy resze sivatag, es ott is elnek csaladok. Otthontanitanak. (nem amerikai pelda :) )
Nem csúfoltak szakadatlanul mindig és mindenhol. Csak azért emlegetem ezt anniyt itt a topikban, mert néhány hozzászólásból azt éreztem ki, hogy az megkeményíti az embert és felkészíti az életre. Annyit akartam mondani, hogy engem nem keményített meg, nekem rosszul esik még most is, ha valaki bunkó velem. Lehet, hogy nem sírom el magam mint gyerekkoromban, de ki mondja meg, hogy ez csak az évek számától van-e, vagy meg is keményedtem.
A gyerekek mindig találnak valami indokot a csúfolásra. Volt egy osztálytárasm, akit kecsupnak csúfoltunk. szegény gyereken rajtamaradt. Nem tudom, hogy mit kellett volna változtania. Talán ha kiverte volna a fogát 4-5 fiúnak az osztályból, talán meggondoltuk volna magunkat. Szerintem csak azért csúfoltuk, mert nem ideges volt, hogy így hívtuk. Engem azért is csúfoltak, mert lassú voltam. Persze igyekeztem, de ma se lettem egy "szpidigonzálesz". Aztán csúfolta azért is, mert egyszer rövidebbre vágta a borbély a hajamat. Aztán megszokták, én meg igyekeztem máskor elkerülni a borbélyt. Persze egy idő után "karhatalommal" odavittek, mert sűrű és kemény volt a hajam, és egy idő után madárijesztőnek csúfoltak volna.
Engem a szemuvegem miatt csufoltak. Egyetlen otletem volt ezen tulajdonsagom modositasara, hogy nem hordtam a szemuvegem. Nem volt jo otlet, nem lattam a tablat...
A magyar iskola sem a verekedésre és csúfolódásra nevel. Viszont nem biztos, hogy jó, ha rózsaszín szappanbuborékba zárod a gyereket. Felnőve kikerülhetetlen, hogy találkozzon valamelyik helyzettel.
Persze, vannak olyan iskolások, akiket megvisel a szülőktől való folyamatos távollét. Én ezt nem is vontam kétségbe. De elképzelem, hogy akkor milyen lehet annak a gyereknek, aki szülők nélkül közösségbe zártan hetente csupán néhány órát tölt...
Biztos, hogy sokszor előfordul, hogy nem akar suliba menni a gyerek. Ha viszont betegségtünetei vannak, akkor ott már komoly lehet a gond. De nem biztos, hogy feltétlenül az otthonoktatás segít - esetleg egy iskolaváltás (ha lehetséges!) megoldhatja a gondot. Ha mégsem, akkor szakember segítsége, és végső esetben közösségtől való megvonás, de akkor is magántanulói státusz, tehát szakképzett pedagógusok járjanak ki a gyerekhez! Gyakorolni persze a szülővel is lehet, de az ismeretek átadását én rábíznám a szakemberre.
Egy gyereket könnyű kiismerni, de nem hiszem, hogy hónapokon keresztül sikerül ugyanazzal vagy hasonló trükkel rávenni a tanulásra... Szerintem ugyanannál a gyereknél is szükség van a sokoldalú motivációra. Közösségben annyival könnyebb ez, hogy a kiskölköt már önmagában a többiek tevékenysége serkentheti.
1. Nem nagyon akaródzik támadni az iskolát. Soha nem lenne vége annak a vitának, meg én csak annyira vagyok érdekelt a "tanügyi reformban", hogy az otthonoktatott családok kapjanak támogatást a pedagógusoktól, iskoláktól hivatalos keretek között.
Az iskolákkal kapcsolatban azt a követketetést vontam le, hogy az irányítás lényegi része a gyerekek kezében van és nem a felnőttekében. Ezt úgy értem, hogy a nevelés legmaradandóbb része a szünetekben történik. Biztosan ismered a "legrosszabb osztály" effektust. Szerintem ez baj, mert általában azok a gyerekek a hangadók, akik a leginkább rászorulnának a szülői szeretetre, nevelésre, tanári intésekre, megértésre.
2. Nekem sincs sok tapasztalatom az otthonoktatott gyerekekkel. Én is inkább USA gyerekekkel talákoztam, de az nem mérvadó. Egy erdélyi kisfiúval találkoztam, aki már idősebb és nem csak az írás olvasás megy neki. Szóval neki 3 testvére volt akkor, az anyuka és az apuka közösen tudták vállalni a tanítását. Intelligenciában és tudásban egy átlag gyerek volt, akit a földrajz nagyon érdekel, és alaposan kifaggatott engem, mivel megtudta, hogy voltam európában néhány helyen. A földrajzot annyira tudta, hogy csak néztem. Jár gyerekek közé is, de ritkán. Én nem láttam gyerekek között mozogni, de nyaranta el szokott menni legalább egy hétre táborba. Az írás olvasás is megy neki jól. Annak ellenére, hogy valami szemmőtét előtt állt. Nem olvashatott huzamosabb idejig, mert megfájdult a feje. Ezért is jó volt az ő esetében az otthonoktatás, mert ha már fáradt, nyugodtan abbahagyhatta.
Az is feltűnt, hogy nagyon nyugodt. Nincs sokat idegen gyerekek között, viszont rengeteg idegen felnőttel találkozik. Nem menekül el, ha vendég jön, nem küldik a szobájába, hogy nehogy beleszóljon a felnőttek dolgába. Cserébe természetesen beszélget minden vendéggel, ha a vendég is hajlandó rá.
Nem csodagyerek, nem is visszamaradott. Ezt láttam.
En nem szeretnem, ha a gyerekem megtanulna csufolodni, verekedni es az un "egeszseges versenyszellem" szabalyainak megfeleloen viselkedni. 2 eve jar kozossegbe itt, jart allami (szvsz nem jo) es magan (szvsz jo) iskolaba, de mindkettoben igen hatarozottan volt tiltva a csufolodas, verekedes minden formaja. Az allami iskolaban eme szellemiseg kibontakoztatasa nehezsegekbe utkozott, a gyerekanyag otthonrol hozott szokasai miatt, de meg ott is tiltottak az ilyesmit. Be kene iratnom Mao-n iskolaba, hogy vegre az "eletre" nevelodjon?
En 6 eves koromtol minden evben eltoltottem legalabb 2 hetet taborban a szuleim nelkul. Es bar akkoriban MINDEN gyerek iskolai oktatasban vett reszt, mindig volt olyan, akit 3 nap utan hazavittek. Vagy vegigbogte a 2 hetet. Volt olyan osztalytarsam, akit ha egy tanito megkerdezett valamirol, sirva fakadt. Irasban mindent tudott, szoban semmit. Erre ratett meg egy lapattal az osztaly bunkoinak folyamatos szivatasa. Arany elete volt a lanynak.
Nézd, én jártam óvónőibe, tanítóképzőbe, tanárképzőbe (el is végeztem mindet). Dolgoztam óvodáscsoporttal, kisiskolásokkal, felsősökkel. 7 éve tanítok általános iskolában (tudom, nem sok idő, de némi tapasztalatot már szereztem).
Az óvodában vannak olyan foglalkozások, ahol játék közben motiváljuk a gyereket bizonyos tevékenységekre. Meg kell mondjam Neked, baromi nehéz, van, hogy ötféle dolgot is be kell vetni ahhoz, hogy vegyék a lapot, és egyik gyerekre sincs biztos recept. Hamar bele lehet ám fáradni az állandó indirekt motivációkba...
1. Pedig ha támadnád az iskolát, abból lehet, hogy konstruktívabb vita kerekedne, nem ilyen egyoldalú.
Nem röhögök ki senkit, bocs, ha keményen fogalmaztam. (Néha előfordul.) De ahogy látom, Te belekapaszkodtál Ferrerónak ebbe a mondatába. Ha egyetértesz ezzel a gondolattal, akkor Veled miért nem lehet megbeszélni??
2. Valóban nincsenek tapasztalataim az otthonoktatásról. Kíváncsi lennék a Te személyes tapasztalataidra (de könyörgök, NE az USA-beli példákkal hozakodj elő!) - vagy ha már leírtad és elkerülte a figyelmemet, szólj, megkeresem. Köszi.
Nem tudom mi lesz. Lehet, hogy hülyeséget mondtam. Lehet, hogy te mondtál hülyeséget. Nem ismerjük a gyereket. Én megbízok a feleségemben, aki egész évben gyerekekkel foglalkozik, nyaranta táboroztat, tanított iskolában, stb. Egyszóval szakember, ráadásul mire rendszeres tanulásra kerül a sor, már 5 éve naponta leszünk kapcsolatban a gyerekkel, ismerni fogjuk, ő is bennünket.
Ráadásul azt írtam, hogy elmegyünk játszani és KÖZBEN tanulunk. Tehát tanulás lesz, de 1 fokkal játékosabb, nem a megszokott tárgyat vesszük elő. Erre gondoltam.
Semmi pénzért nem fogom elvenni a kedvét a tanulástól, még ha ez kicsit a fegyelem rovására is megy.
Jó ez a kis vita, egyre több dologra jövök rá. Köszönöm az értékes hozzászólásokat!
1. Nem tudom, hogy mit kell ezen röhögni. Ha meg röhögni kell, akkor tessék, lehet röhögni, nem baj, de ferrero rocher 2 kolleginával kell ezt megbeszélni. Olvasd el a hozzászólását és röhögd ki. Ezt az esetet nem én vetettem fel.
Sőt! Ha visszaolvasol, én csak annyit mondtam, hogy majd egyszer elkezdem támadni az iskolai oktatást és akkor majd lehet védeni az iskolát, tanárokat, gyerekeket. De nem támadtam, nem mondtam azt, hogy ez rossz, fölösleges, árt a gyereknek, nekem bármi bajom van vele. Nem támadtam, ti meg elkezdtétek védeni, pedig még egy kis szmálji figurát is rajzoltam oda, hogy csak viccelek.
2. Mivel csak előítéleteid vannak az otthonoktatásról, nem tudhatod, hogy mit fog csinálni. Meg különben nem attól függ, hogy hol tanult a gyerek, hanem attól, hogy milyen az idegrendszere.
Ez csak egy példa volt arra, hogy milyen konfliktusforrások lehetnek.
Ha lusta, akkor elhalasztjátok? Na neeee...... Nem lovagolok ezen többet, de ha egy nyafogásra játszani mentek, akkor kész, vége az egésznek.
Alapelvek... elméletet gyártani én is tudok sok mindenre. Éppen ezek az apró dolgok azok, amin bukhat az egész, amikre már az alapelvek lefektetésénél gondolni kell.
Az iskolai oktatás nemcsak abból áll, hogy munkafüzetben feladatokat oldanak meg. Közösségi játékok, versenyszerű játékok, dramatizálás (nagyon fontos!!), amelyek mind-mind a tananyaghoz tartoznak, a tanóra szerves részei - ezeket hogy oldaná meg a szülő egymaga?
Nagyon leegyszerűsített, amit "módszerként" leírsz, megmondom őszintén, ez nagyon kevés. Mi az, hogy "megtanulják a számokat"??
Nem vonom kétségbe a feleséged tehetségét, de nagyon merészek vagytok...
Megfenyegetem, hogy elküldöm iskolába, majd ott jól megbuktatják, aztán hazaküldik, hogy csináljak valamit a gyerkkel, mert nem akar tanulni. :-)
Ez jó válasz?
Megbeszéljük. Ha valami baja van, és azért nem akar tanulni, akkor orvosoljuk az okát, utána tanulás.
Ha csak lusta, akkor most megyünk játszani, aztán közben tanulunk. Vagy utána, vagy akármi. Nem tudok minden kifogásra előre felkészülni. Majd ha megtörténik, megoldjuk. Nem lehet elrőre minden kérdésre megadni a választ. Tudom, hogy ez reális kérdés, bármelyik gyerekkel előfordulhat, de van 1.000.000 reális kérdés, amit ha végiggondolok nem jut időm arra, hogy csináljam a munkámat, vahgy készüljek a gyereknevelésre.
Azt, hogy nem o a vilag kozepe, anyucinal is megtanulhatja. Egy megoly odaado anyucinak is lehetnek igenyei, amelyeket tiszteletben tartathat a gyerekkel, nem is kulonosebben nehez ezt elerni.
1. Csúfolódó gyerek... Ne haragudj, de ezen röhögnöm kell :-)) Szomszéd Pistike szamárfület mutat otthon tanított gyerekünknek, szerinted mit fog tenni csemeténk? Szerintem 99%, hogy "Anyúúúúú!!" visítással hazaszalad anyuci szoknyája mellé. (Ha pedig mégsem, akkor valószínűeg a suliban is bírná a gyűrődést.)
Igen, anyuka nem mindig igazaságos - anyuka elfogult. Egyébként ezzel aszülő igazságosságával vagy igazságtalanságával még mindig csak a családi nevelés színterén vagyunk, és nem léptünk ki a tágabb közösségekbe.
Szakkör? Heti 2-3 óra? Ne viccelj... Visszatérve az úszós példához: ez kb. olyan, mint "viszem én vízbe a gyerekemet, otthon a fürdőkádban jókat szokott pancsolni".
2. A 2 hét táborozás jó dolog, jó ötlet, de nem gondolod, hogy az anyuci szoknyája mellé szokott csemete sokkal rosszabbul bírná a 2 hét szülőnélküliséget, mint az, aki nem tölti velük az egész napot? Nagyon mély lenne a szakadék, és meggyőződésem, hogy ezzel rosszabbat teszel, mint ha suliba járatod.
Ja, és: mi van, ha a táborban kerül olyan közösségbe, ahol cikizik, netán kiközösítik??
