Szilva, az én lábam pont az ellentéte: nagy, de keskeny... Azonkívül nem tudok magassarkúban járni és utálom is (cipőben én járni akarok, nem billegni). Szóval a cipővásárlás rémálom.
Lehet csináltatni is cipőt? És az nagyon drága?
Azt hiszem, sikerült lenyúlnunk a topikot a pasiktól :)
Ismerős :(.
7 évesen, első osztály utolsó hetében hetes voltam az egyik fiúval. A többiek kimentek a teremből, mi szellőztettünk. A tanári asztal alatt alatt megtaláltuk a tanítónéni 34-es sárga magassarkú telitalpú szandálját. Felpróbáltam. Épp jó volt...
Na, lassan jönnek a fiúk, hogy szétoffoljuk a topikjukat...
Nem vettem bántásnak, ugyan!:)
Alapvetően az üzletvezetők hozzáállásával van baj. Mert ha minden üzletből érkeznének megrendelések 42-43-mas méretű elegáns, nőies cipőkre, akkor bizony a gyártók készítenének ilyen cipőket. Nem tudom, mennyivel egyszerűbb széttárni sajnálkozva a kezünket. Ha én üzletvezető netán tulajdonos lennék, mindent megtennék a vevőimért, és igen, boldoggá tenném a nagylábon élőket is. Majd ha lesz üzletem, szólok, mert ez egyik álmom.
Nagyon meg tudlak érteni! A barátnőmnek már gimis korunkban is 43-as lába volt (15 éve). Nem úgy ment ám be a cipőboltba, hogy megnézi mi teszik és abból kér a lábára valót. Rögtön célirányosan: "Milyen cipő van 43-as méretben?" Hát általában semmilyen nem volt. Azóta szült kétszer, panaszkodik is, hogy nő a lába..:-(
A keresztlányom 9 éves és 38-as lába van. Most adtam neki a méhecskés szobamamuszomat és teljesen jó volt rá!
Pumukli
Cicó. Nem bántani akartalak ám ezzel Benneteket. Én csak annyit látok, hogy míg a 37-39(-40) sorok roskadásig tömve, mondjuk a 42-est is nagyítóval kell már keresni a kisebbek között a cipőboltokban (mert azért néha csak bemegyek ilyen helyre, hátha az ember lánya véletlenül talál olyat, ami 1. méretre, 2. árban, 3. pofára is megfelel).
A hsz-szel mindössze ennyi célom volt. Amúgy a minőséggel egyetértek :(. Néha rávisz a kényszer, hogy futkosócipőnek egyet-egyet bevállaljak. De nem várok túl sokat tőlük (max. egy szezon), utána jó még a kertben pl. ásáshoz kicsit, feltéve, hogy nem a talpa hasadt ketté :).
Katamama, megértem a problémádat. Évekkel ezelőtt cipőboltban dolgoztam, és jött egyszer egy anyuka a kb. 13 éves lányával, akinek 40-es cipőt kerestek. 2 db-ot tudtam neki mutatni, és az sem az a fajta volt, amit egy 13 éves gyereklányra adna az ember.
De hogy értsd Te is a miénket:
Legfrissebb élményem az említett csizmavásárlás. Van ezer cipő, csizma a boltokban, de mindenhol az a két-három darab néz vissza rád. Van most ugye a velúr, telitalpú csizma, és van a hegyesorrú, magas- és vékonysarkú, csatokkal, rojtokkal, kékben, lilában pompázó förmedvény. A másodikat kizártam eleve. És az elsőt is.:) Mert nem akartam telitalpút. Na, most az a néhány, ami normál magas sarkú (értsd: nem hordhatatlanul magas és nem hordhatatlanul vékony), azt többnyire nem tudtam felcipzározni. Amit fel tudtam cipzározni, végső elkeseredésemben próbáltam fel, az pont egy billegős, csípő- és fenékriszáló kurvacsizma volt.
A minőségről: tele vannak a boltok műanyag lábbelikkel, ha megnézed a varrását, a talpát, hibák sorát fedezni fel. A Westendben láttam 2000(!!!!) Ft-ért csizmát, nem is egyet, képzelhetitek, hogy milyen minőségben és kivitelezésben, szégyen, hogy egyáltalán ki merték rakni!
Szerencsére májusban kell legközelebb szandit, papucsot venni.:))
Na, hogy akkor más szemszöget is lássatok.
Elfogadom, bár nehezen értem a "nem találok cipőt" gondjaitokat.
Az én lábamra a cipőipar már névleg sem gyárt cipőt. Igen, kicsit nagylábon élek :(. Igaz, magasságom (meg súlyom :( ) is van hozzá, no meg a gének. Itthon már a normális 41-es női cipő is ritka, nem még az ennél nagyobb. Ezért én már 14 évesen edző vagy férficipőben jártam, (amitől még alkalmatlanabb lett a lábam a női cipőkbe való belepréselődésre). Vagy átjártunk Párkányba anyuval cipőt venni (mellesleg az egész családnak, mert annyival olcsóbb volt ott, és még az én méretemre is volt). Aztán a rendszerváltás óta már itthon is lehet itt-ott cipőt venni a lábamra. De nagy választék akkor sincs. 2-3-féle csizma. 6-8-féle cipő/szandál. És az árak :(((( . És mire összeidomulunk :( . Szóval nekem bármilyen jobb darabot nagyon kell kímélnem (vannak 10 éves cipőim, igyekszem nem divat szerint választani), vagy normál napi futkosásra megelégednem egy-egy uniszexként is használható férfi cipővel a ferdeszeműektől (ezekből sokszor 2 párat is veszek :) ).
Szegény párom, ő inkább már el sem jön velem ilyen túrákra. Illetve akkor veszek cipőt, amikor éppen véletlenül látok (nem amikor már égetően szükség van rá). (Mondjuk azért a párom sem teljesen az átlagcipőt hordja, szóval neki sem könnyű...)
Igen, ilyet nem szabad venni. Mondjuk én sosem vettem olyat, ami ne lett volna azonnal jó a lábamra - csak mint említettem, bazi nehéz megtalálni. Hülyeség, hogy "be kell járatni" - valójában nem a cipő törik be, hanem az a nyomorult láb.
Tavaly egy unokatesóm járt manikűr-pedikűr tanfolyamra, én meg hozzá munkadarabnak. Ott teljesen nyíltan megtanítják nekik, hogy a pedikűrösök a női cipőiparból élnek. Időnként jött egy-egy férfi munkadarab is, attól a csajok mindig frusztráltak voltak, hogy nincs is keményedés a lábán, amit levakarni. Oktatónéni megnyugtatta őket, hogy ez teljesen normális, a pasiknak mindig közel hibátlan a talpa, kivéve ha kemény szervi nyavalyákkal küzdenek (pl cukorbetegség stb.), mert a férficipőket kényelmesre gyártják. A női cipőket meg legfeljebb tévedésből.
Átlagban én is 2-3 évente futok össze olyan cipővel, amiben járni is tudok. Ebben persze benne van az is, hogy sok rossz tapasztalat után, már egyáltalán nem veszek olyat, ami "majdnem jó, majd ha hordom kinyúlik/betörik/megpuhul".
Én is csatlakozni akartam már az előbb, csak nem engedett ez a hülye index.
Az én lábam tök normál, és mégse! találok hamargyorsan cipőt magamnak. Méret oké, de pl. csizmavásárlás: akartam egy nőcis, hosszúszárú csizmát, de persze nem kurvásat, nem olyat, amiben billegve tudok csak járni. Mondhatnánk, hogy snasszot akartam, de inkább úgy fogalmazok: elegánsat, kényelmeset, utcait, nőiest. 2 havi keresgélés után meg is találtam (150 km-rel arrébb). A csizmák 99%-ának a cipzárját nem tudtam felhúzni a lábamon, pedig esküszöm, nincsenek csülkeim! Aszonták az eladók, vegyek harisnyacsizmát. Az van! Pont "rendes" szép, bőr, végig cipzáras csizmát akartam. Most itt van a lábamon.:)
Anorexiásokra szabták őket, tutira!
Nem veszem kötözködésnek!!! Viszont a párommal egy helyen dolgozom... Csak nem egy épületben, és abszolut más területen. Nagycég... :)
Szeretnék csatlakozni! A női cipőket nem női lábakra készítik clubhoz.
Az én lábam pl. pici, de cserébe viszont széles. Kellett nekem annyit sportolni. Edzőcipő 36-os, körömcipő 38-as, viszont nem ott hajlik, ahol az én talpam. Tragédia. Csináltatni meg nem lehet, mert nincs annyi pénz a világon.
www.grobi.hu - és Budapesten működnek.
(Bár még nem jöttek meg... majd elmondom, ha kihozták - remélem kihozzák, és nem csesztem el valamit a feladásnál.)
És igazad van, mert ANŐI CIPŐKET NEM EMBERI LÁBRA GYÁRTJÁK. Ellentétben a férficipőkkel!
Totte, a női cipőket tényleg nem emberi lábra gyártják. Nem véletlenül utálok cipőt vásárolni. :(
Szilva, ha nekem tetszene egy sál, én hordanám, akármit mondanak is róla, legfeljebb nem akkor, amikor a férjemmel megyek vhova, ha neki nem tetszik. (De remélem, nem érzed úgy, hogy most veszekszem veled, mert nem állt szándékomban.)
Alice, megadod nekünk is azt a címet? Melyik városokban vállalnak házhoz szállítást?
"És a férj talán nem is mondaná meg, ha rosszul áll egy ruha, mert 1) nem akar megbántani"
Na erre muszáj reagálnom!
Kezdeném azzal, hogy a párom egy ezermester, ügyes, erős és okos, imádnivaló mackó. Egyszerűen nincs, amihez ne értene. Ja de van! Kötni és horgolni azt nem tud. :) Mindegy. Szóval azzal együtt, hogy nyugodtan lehet engem irigyelni miatta elárulom, hogy amikor a tesómtól kaptam egy gyönyörű sálat (nem téli fagyok ellen, hanem ruhára, dísznek), és felpróbáltam, akkor mintha leforráztak volna. Kedvesem ugyanis fanyalogva közölte, hogy úgy nézek ki benne, mint egy öregasszony. Na ez történik, ha ő nincs ott a vásárláskor.
Azóta a lánykám a sálat lenyúlta, és mivel 13 éves:
1) nem néz ki benne úgy mint egy öregasszony,
2) nem érdekli, hogy mit mond az apja.
Cipővásárlás nőknek!
Egy rémálom. Exnejemnek tömpe kis lába van. Pécsen a belvárosban 46522 cipőbolt, butik miegymás van, ahol nézelődhetett. Én általában elkísértem, legalábbis eleinte. Vidéken laktunk és két három alkalommal kellett bemenni pécsre, hogy sikerüljön vennie valamit. Ha tetszett neki valami, szorit felül, szorit alul, nem megy fel, nem jön le, hogy néz ki? A harmincadik próbánál persze már összevesztünk cefetül.
Mostani páromnak szép, karcsu, arányos lába van.Nemrég csizmavásárlás volt a program. Gondoltam könnyü dolgom lesz! Áááá, dehogy! Az egész ugyanúgy zajlott. Már keztem azt hinni, nem is emberi lábra gyártják a cipőket, csizmákat! De akkor én miért tudok úgy venni, hogy megtetszik, felpróbálom, kifizetem?
Jelentem, részemről befejeztem a cipőt venni szándékozó nők kísérgetését!
Nagylányoknak persze, de feleségeknek nem mindig. Vö. azzal, hogy Magyaro. egy paternalista ország (alacsonyabb fizetésű nőkkel!), ténelg + van ilyesmi, hogy GYES-GYED, amely nem arról híres, hogy a család jövedelmének fő forrása.
Csak a bevásárláshoz szólnék hozzá... szeptember óta ninscen kocsink, még a Tescoba se tudunk elmenni, azóta a bevásárlás egy rémálom. Hegyen lakunk, nagyon messze van a legkzelebbi supermarket, az se a legolcsóbb. Eddig úgy csináltuk, hogy szépen fogtuk azt a hatalmas kerekesszatyrot amit kifejezetten a férjem ellenkezése dacára vettem meg egyszer, eldzsalunk gyalog a mintegy 5 megállónyire lévő MOM parkba, ott a Match-ban bevásárolunk, dugig tömjük a szatyrot, meg még néhány kézbenfogható szatyrot is, és onnan taxival megyünk haza. Ezt a túrát minimum 2 hetente meg kell tenni, de van úgy hogy ygakrabban, mert van 2 kutya, és a lista mindig így kezdődik: 7 kiló csirkehát...stb.
MIvel 3 napja azt mondta a szerlő, hogy csak márciusra lesz kész a kocsi (a története külön mese), és mivel látom, hogy a férjem számára ez a kerekesszatyros túra valamiképp rendkívül megalázó (feltűrt gallér, sötét szemüveg, álszakáll) úgy döntöttem, hogy megpróbálom az internetes vásárlást. Valaki megadta a Grobi cég weboldalának címét, tegnap feladtam egy próbarendelést (még a macskaalmot is kihozzák) holnap kellene jönniük, szállitási díj 500 forint, az árak nagyjából megfelelnek a Match árainak... szóval majd elmondom atapasztalataimat.
Én úgy vettem észre, hogy a pasik akkor is megnézik a nőt, ha éppen nagykabátban és sapkában van. :) És a férj talán nem is mondaná meg, ha rosszul áll egy ruha, mert 1) nem akar megbántani 2) túl akar lenni a vásárláson. A nők sokkal kritikusabb szemmel nézik a dolgokat. Ezért jobb barátnővel, anyukával, lánytesóval menni vásárolni. Szerintem legalábbis.
Borzasztó rossz gondolkodás + végtelenül helytelen hozzáállásod van!
A NŐ EL KELL, HOGY CIPELJE VÁSÁROLNI A FÉRFIT! Ennek több oka is van. Túl a kapcsolatépítésen és a bizalmon fontos az is, hogy amikor felpróbálod az áhított göncöt, milyen szemmel bámul rád. Ha az látszik rajta, hogy nem tetszel, akkor nem szabad megvenned a kiszemelt árut, bármennyire is szeretnéd.
Ha egyedül mész megvenni, majd hazaviszed, és ott perdülsz benne, az régen rossz. Későn derül ki, hogy ronda vagy benne, és plusz utat csináltál magadnak, ugyanis viheted vissza cserére. Kell ez neked?!
Ha pedig sikeresen eltöltöttétek azt a másfél órát arra, hogy NEKED néztetek valami rongyot, borzasztó egyszerűen ki lehet engesztelni azzal, hogy veszel neki is 3 perc alatt egy pólót, mellé egy zoknival. Máris elfelejti, hogy mennyi ideig kellett várakoznia.
Amennyiben kirekesztetted a vásárlásból, csak annyi csapódik le a buksi fejében, hogy marha jól érezted magadat a barátnőiddel vihogva minimum 2 órán keresztül, és bezzeg ő unatkozott, és még marhára éhes is lett közben. Kaját meg nem hagytál neki otthon, és ő nem tud főzni. Világösszedőlés....
Végül egy kis mosoly:
"Sikeres férfi az, aki többet keres, mint amennyit a felesége el tud költeni. Sikeres nő az aki talál ilyen férfit."
Bocsi, hogy nő létemre idepofátlankodok, de nagyon vicces a topic :) Egyet áruljatok el, fiúk: mi a nyavalyának kíséritek el a nőket vásárolni? Pláne ruhát vásárolni? Engem agyonidegesítene, ha egy hímet kellene magammal cipelnem és ti különben se értetek ahhoz, kinek mi áll jól. :)
Általad említett oknál fogva mi szigorúan egy hónapban egyszer menünk el nagybevásárlást lebonyolítandó, szigorúan listából, szigorúan csak azt, ami szükséges.
Plusz megláttamésmegszerettem cuccokat ki-ki alapon fizetjük! Ki meglátta, ki megszerette, kifizeti.
A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza
kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel,
gondoltam hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végülis nem mondott semmit.
Csak nem alakult a beszélgetés, egész idö alatt csendben ült. Javasoltam,
hogy húzódjunk a kávézó egy csendesebb sarkába, de ez sem segített. Mikor
rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta semmi különös.
Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta nem, nem
kell nyugtalankodnom. Hazafelé úton mondtam neki, hogy szeretem, kissé
elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s
nem tudom miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra.
Otthon is éreztem, hogy egész idö alatt messze jár, s nem is akar velem
találkozni. Csak kornyadozott a TV elött, s érezni lehetett, hogy messze jár
az esze... Végülis felmentem lefeküdni. Kis idö mulva követett.
Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a símogatásokra,
szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam, hogy
rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik. Álombasírtam
magam.
Nem tudom mit csináljak. Most már egészen biztos, hogy van valakije.Az egész
életem egy katasztrófa....
