Fekete mágia elűzésére szolgáló, ún. boszorkány-üvegcsét találtak a Lincolnshire grófságbeli Navenby faluban adta hírül a BBC tegnap. A valaha hajtűt, hajtincseket és feltehetőleg vizeletet tartalmazó üvegcse a szakértők szerint boszorkányok gonosz varázslatai ellen védte a házat.
...gondtalanság... kicsit túloztam, de nem nagyon. Mindenkinek vannak gondjai, csak más-más aspektusból...
...telítődés... nem értettél meg, de annál többet nem is írhatok, amit már megtettem...
A Misztikát, a misztikummal.
Nincs ezen mit keverni, van akinek kellenek a mesék, kell a hit a megfoghatatlanban, van, akinek nincs ilyesmire szüksége.
Mondod te az analitikus pszichológiáról.
...nem, nem arról beszéltem, ne keverd meg...
van az emberben egy elvont rész, ami müködik, legfeljebb te nem veszel róla tudomást.
Nincs ilyen, legfeljebb nem értjük. Volt idő, és vannak ma is sokan, akik a fák susogásában is szellemket sejtenek. Ám tegyék, de ettől még nincsnek szellemek.
De azért te is álmodsz ugye?
Hát hogyne, embernek születtem, csak éppen nem misztifikálom azt, amit felesleges :-)
A teremtő a teremtett dolgok kvintesszenciája.
...boscáss meg, de ez nem az én világom... miért nem septesszencia?
Te:"??? SENKINEK nem gondtalan az élete, csak különböznek a helyzetek..."
Én:Ezt én nem így látom. Azt, hogy senkinek nem gondtalan az élete az nem is igaz. Persze a dolog attól függ ki, miből csinál gondot. Én momentán egészen gondtalanul élek, míg másnak lehet, hogy az életem nem tűnik annak. Ha a múltat úgy kezeled, mint egy könyvet - kiolvasod és eldobobod, hogy egy újabb olvasásába kezdj - egy gonddal máris kevesebb. Ha a jövöt úgy kezeled mint cselekedeteidnek ok-okság törvénye alapján zajló folyománya, akkor egy másik gonddot is kipipálhatsz. Akkor meg marad a MOST. Ha ezt kellően rövid pillanatra szabod, ezzel sem sok gondod akad.
Te:"Ez is félrement nálad, vagy nem értesz a fiziológiához. Az emberi elme nem robotelme, telítődik, ugyanúgy, mint a szaglószervek az illatanyagoktól..." Én:Erre csak egy észrevétel. Voltál bor-versenyen. Azt a rövidtávú telitettséget ami a szükséges érzékszerveken kialakul egészen egyszerű modon lehet megszüntetni. Az egész kérdésnek kémiai alapjai vannak. Ilyen tekintetben az ember olyan mint egy bio-kémiai labor, ahol a lefolyók a legfontosabbak.
Te:"Teljesen téves: a misztikumok feleslegesek, sőt kifejezetten károsak, olyanok, mint a kábítószerek, ami ellen állításod szerint küzdöttél... olyanok, mint a kiköpött rágógumi: beragad az emberi elmébe..." Én:Két dolgot keversz. A Misztikát, a misztikummal. Ahogy az öreg naguál mondaná, nem azonosak nálunk a szavak tartalmai.
Te:"Számomra ennek nincs értelme: feltételezni bármit lehet, alappal is, alap nélkül is... nincs értelme, ha nincs valami alapja..." Én:Mondod te az analitikus pszichológiáról. Ezt lehet mondani. Attól függetlenül tett még C.G.Jung néhány megállapítást amiről ma már tudjuk, hogy helytállóak, csak a nagy ego-val rendelkező emberek tagadják. Ez azonban az ö gondjuk. Mindazonáltal azt jelenti, hogy van az emberben egy elvont rész, ami müködik, legfeljebb te nem veszel róla tudomást. Az meg a te gondod legyen. De azért te is álmodsz ugye?
Te:"Hol, Amida, hol van a teremtő? Én nem tapasztaltam semmi ilyesmit eddig..." Én:Itt van meg ott van. Ahol akarod. Ahol nem akarod. A teremtő a teremtett dolgok kvintesszenciája. A vallásokkal az a gondja az embernek, hogy az agyával akarja felfogni. Az pedig csak egy ideig - a megismerés idejére - alanya az "agyalgás"-nak. Később lesz a hit. Ebben az esetben a psziché a "hitben hat". Ez egyszerű. Nem?
Te:"A világnak nincs szüksége emberekre, mert világ nem valaki. Amúgy értelek én valamennyire, de azt gondolom, merő illúzió azt gondolni, hogy pár száz generáción belül a jelenlegi arányok sokat változnának... túl sok a negatív hatás, mint pont a globalizáció... amúgy jó lenne..." Én:Azt, hogy a Világ mi, azt az alkimmiai konjunkció eléggé jól elmondja. Az egyesítésről írok éppen. A valóság kettősségekből áll - kedves elnyomott - és célszerü az egyesítésre némi időt szánni. Ahogy haladol, úgy nyugszol meg a dolgokban, az értelmeddel is. Megszabadulsz a "háborgó" elme dolgaitól, és békésen szemléled a Világot. Már azt ami ilyenkor tárul eléd:)
Ez a mondat valóban rólad szól. Én is így gondolkodom felőled.
...szerintem ez neked telhjsesen félrement... minek alapján? ...én spec nem ezt gondolam rólad
Gondtalan az életük.
??? SENKINEK nem gondtalan az élete, csak különböznek a helyzetek...
Az agyat nem lehet túltölteni.
Ez is félrement nálad, vagy nem értesz a fiziológiához. Az emberi elme nem robotelme, telítődik, ugyanúgy, mint a szaglószervek az illatanyagoktól...
Az agy feltételezett kapacitásainak csupán 6%-át használjuk ki, mi emberek.
...jó duma, de mi alapján van bármi is feltételezve? Amúgy nem erre a kapacitásra utaltam korábban SEM...
Ezért én azt gondolom, a rengeteg racionális mellé be kell tölteni valami misztikát, mondjuk higítónak, mondjuk oldószernek.
Teljesen téves: a misztikumok feleslegesek, sőt kifejezetten károsak, olyanok, mint a kábítószerek, ami ellen állításod szerint küzdöttél... olyanok, mint a kiköpött rágógumi: beragad az emberi elmébe...
az én-ego által bennünk levő racionalitás mellett van egy isteni részünk: az önvaló.
Számomra ennek nincs értelme: feltételezni bármit lehet, alappal is, alap nélkül is... nincs értelme, ha nincs valami alapja...
...dolgaidért te magad vagy a felelős.
...többnyire, de ugye ott vannak a nem befolyásolható külső hatások...
A "kis" kozmoszodban nem vagy egyedül, veled van a "kis" kozmoszod teremtője is.
Hol, Amida, hol van a teremtő? Én nem tapasztaltam semmi ilyesmit eddig...
Úgy értek veled egyet, hogy minden embernek kellene egy nem racionális belső tartalmat erősíteni...
Nem, nem értünk egyet. Nem gond ez.
A világnak olyan emberekre van szüksége, aki képes önmagát megteremteni.
A világnak nincs szüksége emberekre, mert világ nem valaki. Amúgy értelek én valamennyire, de azt gondolom, merő illúzió azt gondolni, hogy pár száz generáción belül a jelenlegi arányok sokat változnának... túl sok a negatív hatás, mint pont a globalizáció... amúgy jó lenne...
Kedves Amida, ne érts félre, nem kritizáltalak, csupán őszintén írtam, amit gondolok.
Ticsi! Mostan meg miket irsz itten le? Én csak saját magam mestere lehetek, s Te is csak a magadé... Istenem!!! Kóklerság Mesternek hinni magunkat vagy másokat! Apró kis szerkezetek vagyunk a nagy Müben, nézd csak, mint egy egy betü ebben a computerben is...
Pusszancs: bab
Elnezest Amida, bár nem nekem irtad, de annyit had szoljak itt bele, hogy az egész felvetés 'zötyög'...
A Te PS-ed: "A mai világ globalizáló erőinek azonban nem ez kell, hanem egy gyúrható tömeg."-
mert ez nem igaz!
A világnak olyan emberekre van szüksége, aki képes önmagát megteremteni. Aki képes az individuációra!'
Én: A mai világ globalizáló meg nem globalizáló erôi is mi vagyunk emberek. A gyúrható tömeg és a nem gyúrható tömeg is mi vagyunk. Magunkat alakitottuk ki globalizáló meg nem globalizáló erôvé, gyurható meg nem gyurható tömeggé. Senkit nem hibáztathatunk azért, ami jelenleg folyik a világban!! S mi marad? Az egyén! Az individum! Aki jobb ha csak magára figyel ebben az egyre nagyobb káoszban, különben elvész...
bab
Te:"Az emberek túlnyomó többsége nem tudatosan él, hanem valahogy egyik bapról a másikra 'gördülve' az idővel, így bennük fel sem merülnek olyan messzire vezető gondolatok, amiről itt írtál. Valóban van csatartér emberekben, talán sokakban, de szerintem nem jellemző" Én:Ez a mondat valóban rólad szól. Én is így gondolkodom felőled. Azonban legalább tisztában vagy a lényegiségeddel. Akik ugyanis így élnek, azok ezt nem tudják. Azt gondolják, "jó nekik". Gondtalan az életük. Ez így van. Cserében mit adnak? Na ezen érdemes gondolkodni:)
Te:"A ma világ ráadásul 'túlnyomja' az egyén elméjét számára felesleges információkkal a rengeteg médián keresztül. Mivel az emberi elme, főleg az élet első felében/harmadában olyan, mint egy szivacs, s mindent igyekszik magába szívni, roppant súlyosnak tartom ezt a kérdést a fiatalok szempontjából... és sötét a jövő, ami a mából látszik ezek miatt..." Én:Na ez meg az a két gondolat, amiért írhatunk egymásnak. (1)Az agyat nem lehet túltölteni. Nézz utána. A memoria passzív, aktiv elemekből áll. Az agy feltételezett kapacitásainak csupán 6%-át használjuk ki, mi emberek.(2) Valóban roppant súlyos kérdés. Ezért én azt gondolom, a rengeteg racionális mellé be kell tölteni
valami misztikát, mondjuk higítónak, mondjuk oldószernek.
Na mit gondolsz elnyomott, lehetne ez az alapvetés, hogy az én-ego által bennünk levő racionalitás mellett van egy isteni részünk: az önvaló. Ennek is adjunk egy kis "táplálékot" hátha kisegíti az egyedet - aki ezt meri vállani - a kurva szar helyzetéből. Hát ha közelebb kerül hozzád az a gondolat, hogy minden dolgaidért te magad vagy a felelős. Hogy kettőségben élsz, és ezért két világot kell látnod. Az egyik eltart, a másik megsegít. A "kis" kozmoszodban nem vagy egyedül, veled van a "kis" kozmoszod teremtője is.
Te:"Én 50 leszek az idén. Mostanában növöget két, még kicsike lánykám (12/14), s rajtuk látom, hogy mennyire más lesz az életük, mennyire más, zavaros, fertelmes világban kell majd élniük..." Én: 51. kitelt nekem. Anno Domini a Veér Andrással váltottam leveleket, hogyan foglalkozom fiatal drogosokkal, és hogy jók a mutatóim. Végül beszámoltatott a módszerről. Meghallgatott és azt mondta, ez olyan eljárás, hogy a jövőben csak supervisor felügyeletével folytathatom. A supervisor havi netto 60-at akart. Én ingyen dolgoztam. Abba hagytam. Ma 500 pszichológus hiányzik az országban. Valamit tudok amit ők nem, - nem nagyképüség, ha ismersz pszichológust -
mert a dolgot nem lehet tanulni. Ettől függetlenül: az a legrohadtabb, hogy nem tehetek semmit. És még szerencse, hogy a gyerekeim közül 15 éven át én neveltem kettőt.
Te:"Szóval: egyetértek veled, hogy kell(ene) minden (gondolkodó) embernek egy belső vezérelv, amit lehet filozófiának is nevezni. Azt a túlnyomó többség külsőként kapja a környezetétől, amivel meg is vezetik. Erre nyitottam én a korábban már belinkelt topicomat. A mai világ globalizáló erőinek azonban nem ez kell, hanem egy gyúrható tömeg. Amerikában ez megvalósult, most Európa a soros. Ezért szavaztam ellene. Az ilyen mega-államok nem az emberek érdekét képviselik, hanem a pénzemberekét." Én: Úgy értek veled egyet, hogy minden embernek kellene egy nem racionális belső tartalmat erősíteni, mert így is úgy is benne lakik, csak éppen szenved.
Erről írhatunk egymásnak a jövőben. Nem baj ha Te leszel a szkeptikus:)
Amida
ps."A mai világ globalizáló erőinek azonban nem ez kell, hanem egy gyúrható tömeg."-
mert ez nem igaz! A világnak olyan emberekre van szüksége, aki képes önmagát megteremteni. Aki képes az individuációra!
Írtam pár gondolatot tavaly abban a hozzászólásban, amire most reagáltál, azt gondolom, az válasz arra, amit itt leírtál, de kcsiit írok még róla.
Az emberek túlnyomó többsége nem tudatosan él, hanem valahogy egyik bapról a másikra 'gördülve' az idővel, így bennük fel sem merülnek olyan messzire vezető gondolatok, amiről itt írtál. Valóban van csatartér emberekben, talán sokakban, de szerintem nem jellemző. A ma világ ráadásul 'túlnyomja' az egyén elméjét számára felesleges információkkal a rengeteg médián keresztül. Mivel az emberi elme, főleg az élet első felében/harmadában olyan, mint egy szivacs, s mindent igyekszik magába szívni, roppant súlyosnak tartom ezt a kérdést a fiatalok szempontjából... és sötét a jövő, ami a mából látszik ezek miatt...
Én 50 leszek az idén. Mostanában növöget két, még kicsike lánykám (12/14), s rajtuk látom, hogy mennyire más lesz az életük, mennyire más, zavaros, fertelmes világban kell majd élniük...
Szóval: egyetértek veled, hogy kell(ene) minden (gondolkodó) embernek egy belső vezérelv, amit lehet filozófiának is nevezni. Azt a túlnyomó többség külsőként kapja a környezetétől, amivel meg is vezetik. Erre nyitottam én a korábban már belinkelt topicomat. A mai világ globalizáló erőinek azonban nem ez kell, hanem egy gyúrható tömeg. Amerikában ez megvalósult, most Európa a soros. Ezért szavaztam ellene. Az ilyen mega-államok nem az emberek érdekét képviselik, hanem a pénzemberekét.
Volt ez a topik azért süllyedt el látszólag, mert arról lehetett volna vitatkozni, kinek milyen filozófiája van az élete fenntartása vonatkozásában, mert persze mindenkinek van, ha más nem az egyszerű túlélés filozófiája. Miért gondolják sokan(legalább is akik itt nem írtak semmit), hogy nincs az életüket meghazározó filozófiájuk, ami szerint pedig müködnek. Nos mert nincs önismeretük, vagy nem szivesen néznek szembe azzal amit önvizsgálatuk során találnak, odabenn. Persze ennek ellenére mindenkiben müködik az önkontroll, ami nem tudatosult önismeretünkre alapozott, de azt meg valami okból hagyjuk müködni, pusztán hajlamosak vagyunk azt mondani a következményekre, "ezt hozta a sors".
Többek között az önismeret mérhetetlen terhet ró az egyénre, mert olyan etikai konzekvenciákhoz vezet melyek nem lehetnek (és persze tudja mindenki magáról, hogy nem is) passzív része a tudásnak. Felismerésük pillanatától gyakorlati megvalósulásra vágynak. Nos ez a gyakorlati kivitelezés azonban a morális hajlamtól függ, márpedig az egyén morális hajlami meglehetősen kétes értéküek, ezért nem igen célszerü bennük megbízni. A késztetések kivitelezésének meg vannak a korlátai. Ezek a korlátok pedig éppen olyan szükre szabottak, mint az értelem.
A csatatér mi magunk vagyunk. A küzdelem az önmagát megvalósítani szándékozó önvaló és az én-személyiség között zajlik. A probléma azonban az, hogy az "ismeretlen" önvaló, minden "irányban" túlterjed az én-személyiségen. Ezen túl az övaló maga is kettősség, van egy sötét és egy "világos" oldala, ez a tulajdonsága pedig az "ént" mindennapos döntések elé állítja, ami elől az igyekszik kitérni.
A döntés vezérlője vagy a morális bátorság, vagy pedig a belátás. Ha ezek csődöt mondanak, a "sors dönt".
Az énnek persze soha nem hiányoznak az erkölcsi és racionális ellenérvei, ezeket nem is teszi félre senki mindaddig amig ezekhez tartani tudja magát. Ehhez kellene egy saját filozófia. Vagy. Az ember hajlamos magát biztonságban érezni ha a különféle "kötelességek" közötti harc, mondjuk: "önmagától elűl". Ez az önámítás az a tényszerű állapot, amikor a cselekvő ember olyan döntés "áldozata", melyről tudja(titokban), hogy a lelke és a szíve felett hoztak. Nagyon kényelmetlen állapot. Valami "felettes" dolgot tapasztal meg, ami viszont nem más mint az önvaló. Az önvaló numinózus ereje melyet egyébként ritkán tapasztalunk, az amit az ember ősidők óta "Isten"-nek nevezett. Ugyan akkor és ezért az önvaló tapasztalása, az én vereségét jelenti.
Ennek a tapasztalásnak hihetetlen súlya van: ami pedig a valóságot megmutató "fény".
Mondjuk az én, Jób. Amaz Jahve.
Ha az én-tudat büszkesége (hübrisz) szenved vereséget, annyi. Nem nagy baj. Aznban ha általánosságban a jellemzően gyenge éntudat illetve a gyenge egyéni felelősségből származik a vereség, akkor már ügyelni illik. Ilyenkor ezek megerősítésére van szükség, és ezt nevezem az ehhez szükséges dolgokat tartom, az én filozófiám taralmának.
Lehet, azonban, hogy ehhez nem is az kell amit az a szópár, hogy az "én filozófiám" takar.
Van vélemény?
Amida
ps.:akkor nem is figyeltem rá, hogy írtak bele:)
William James nekem is az egyik kedvencem. Annak ellenére, hogy lényeges kérdésekben bizot mást képviselnék, ha élőben beszélgetnénk vele.
Az igazság, mint történés:
Csak körülírni tudom, talán, hogy mire is gondolok. Amikor nagy tudósokat kérdeztek, hogy élték át, amikor megtették a felfedezéseiket, szinte mind olyasmiről számol be, hogy úgy érezték, sok küszködés után egyszer csak elértek egy tetőre, ahonnan hirtelen beláttak mindent világosan - mint egy hegyre felérni, és rálátni a tájra. De, amit beláttak, az már nélkülük is megvolt, ők most felfedezik, de az valahogy már "ott volt", mindig is, mint a Mount Everest Hillaryéknak. Még a matematikusok nagy része is így érezte, pedig azok, aztán tényleg olyasmiknek tűnnek, amik csak az emberek fejében jönnek vagy nem jönnek létre. Pl. a komplex számok.
Tehát, amikor eljutottak az igaz törvényekhez, az inkább "megtörtént velük", mint a hegyre való feljutás, és nem kitaláltak valamit, ami nagyon hatékony, de más tartalma nincs.
Aztán Heideggert érdemes elővenni, pl. a Lét és Időt. Nála jobban én sem tudom visszaadni, ő fejti ki az elrejtettséget és feltárulást, mint eseményt, és először talán inkább költészetnek tűnik, vagy misztikusnak, aztán valahogy egyre inkább az az érzésem volt, hogy valami lényegeset fejt ki.
Még egy idézet Heideggertől: A művészet az igazság működésbe lépése.
De, látod, mégiscsak egy érzésről beszélsz az igazsággal kapcsolatban. Én, mondjuk, intuíciót mondtam, de talán egyre gondoltunk. James azért rokonszenves, mert valahogyan igyekszik rendet tenni az egymással versengő mindenféle elméletek között. Tetszik, hogy a köztük történő választást a vérmérsékletre, pszichológiai orientációra igyekszik visszavezetni, és persze tetszik a cselekvés hangsúlyozása is, hiszen az élet elsősorban cselekvés, aktivitás,
mind a többi csak ezt szolgálja. Igazság mint történés? Hm...erről bővebben kellene írnod.
Igen, a jövőről szóló állitásoknak nem lehet egyértelmű igazságértékük, de egyértelmű igazságuk (vagy hamisságuk) viszont lehet, sőt szerintem kell, hogy legyen. Az igazságérték egy esetleges dolog, csak bizonyos szubjektumok által birtokolt ismeretekre vonatkozik.
A lényeges csak az, hogy egymásnak ellentmondó lehetséges események halmazából csak egy következhet be, illetve az egyiknek be kell következnie, feltéve a halmaz lefedi az összes lehetőséget. Ez igaz múltra és jövőre is, igy szerintem az idő nem lényeges tényező.
A jövőre vonatkozó állitások közül talán lényegesek még, hogy a természettudomány fontos kitüntetettsége pont a "jóslás" képessége. Popper számára a predikció az egyik legfontosabb kritérium egy tudományos és egy áltudományos elmélet megkülönböztetésére.
tudom, milyen ágai-bogai lehetnek, ha elkezdenénk komolyan elemezni. De éppen ezért is érzem úgy, hogy valahogy nem ez a megfelelő válasz. Az igazság általában egyszerű is :)))).
Nem tudom, hogy gondolom, ill. nem teszem le vamelyik irányba a garast. Régen egyébként én is nagyon hasonlóan gondoltam, tehát eléggé a William James-féle vonalon, illetve mondhatjuk Prótagóraszt is, ha Platón ellenpárját keressük. de aztán egyre inkább hiányosnak és zsákutcának érzem, de ez inkább érzés, miszerint van valami abban, hogy az igazságok valai olyasmik, amik megtörténnek velünk, és nem csak a fejünkben létrejövő hit.
Jó a példa, erre csak azt válaszolhatnám, hogy adott körülmények között igaz volt a gondolata.
Persze, mondtam: nagyon leegyszerűsítve fogalmazok. Itt most belemehetnénk a kontextus-függőség, a választott vonatkoztatási rendszer, a verifikálhatóság problémáiba, és ez messzire vezetne (egy kész filozófiatörténet volna). Miért, hogyan gondolod, mikor állíthatom, hogy egy gondolat, egy elmélet igaz?
Én is nagyon sokat tanultam Heideggertől az igazság értelmezéséről. Számomra az ő "el nem rejtettség" fogalma mindig erősen platonikusnak tűnt, bár ő ez ellen erőteljesen tiltakozna.
Mellesleg az idealista igazságfelfogás körében megemliti még, hogy egy létező is lehet igaz vagy magyarul inkább igazi, amennyiben egy ideából részesül (pl. igazi arany), tehát a korrespondancia itt is használható.
Számomra a platonikus és a russeli igazságfelfogások szimpatikusak, a pragmatikussal sosem tudtam mit kezdeni.
A szubjektum-objektum szétválasztás valószinű a nyugat rákfenéje. Nem tudom fel lehet-e fogni a "megegyezést" azonosságként.
valószínűleg kereken végig lehet ezt vinni, de nemm forog körbe? hiszen mit jelent az, hogy "visszaigazolja"?
És ha még ezen nem is akadunk fenn, a hatékonyság nagyon labilis és szétfolyó kritérium.
Kolumbusz pl. úgy gondolta, hogy Európa és India között a távolság nyugati irányban 5-10 ezer km, és nincs közben semmi. hatékony volt ez a gondolat, mert meg tudta nyerni vele a spanyol királyi ház támogatását stb, és megtette a történelem egyik legnagyobb horderejű utazását. akkor most igaz is volt a gondolata?
Na még egy mondat a Zenon "paradoxonról" aztán többet nem érdemes beszélni róla. Zenon annak nincs tudatában (talán te sem tökéletesen), hogy az egész folyamatot csak egy bizonyos időpillanatig vizsgálja, amedig tényleg nem éri utol A a teknőst. Ezáltal ez csak látszólagos paradoxon.
Melesleg az igazi paradoxon valódi önellentmondást jelent nem csak látszólagosat.
Én valóban nehezen tudok együttmozogni egy "ideális" objektum, vagy egy "örökkévaló" igazság gondolatával. Számomra az igazság egyszerűen egy függvényérték, amit - nagyon leegyszerűsítve - akkor rendelünk egy állításhoz, amikor a tapasztalat visszaigazolja, hogy az
állítás valamiképpen hatékonyan fordítható át a cselekvésbe. Ha az ismeretelméleti hozzáállásomra vagy kíváncsi, nyugodtan elárulhatom, hogy agnosztikus vagyok.
Igen, tehát a szétválasztás világos.
Mi az igazság? (éppen erre gondoltam az igazság megértése alatt, vagyis, hoyg tudjuk, miről is beszélünk).
Nyilván létezik valami, amitől az, hogy egy gondolatunkra, kijelentésünkre az mondjuk"igaz", vagy azt, "hamis", nem csak tartalmatlan nyelvi játék, hanem valami lényegeset eltalál a valóságban. Megfelel neki? vagy részesül belőle? Leírja helyesen? Látod, ezzel már benne vagyunk a sűrűjében. Nagy vízválasztója ez a filozófiáknak. Egy platóni típusú, vagy "realista" filozófia sohasem fog belenyugodni abba, hogy az igaz csak valamilyen tulajdonsága lenne az emberi (állati) gondolatoknak. Úgyanúgy a vallási alapú filozófiák. És erős érveket lehet találni arra, hogy a megfelelési modell hiányos. Másrészt, aki nem tud együttmozogni olyasmivel, hogy létezik valami "ideális" objektum, vagy világ, az szívesen kitiltja az igazságot a fejünkön kívűl is létező dolgok közül.
No, a múltról szóló állítások látod engem is gondolkodóba ejtettek. Ennek mostmár komolyabban utána kell járnom, mindamellett továbbra is úgy látom, hogy jövőre vonatkozó állításoknak nem lehet egyértelmű igazságértékük; csak egy i V h alternációnak látom értelmét
(ami persze nem zárja ki, hogy tévedek).
Szerintem szét kell választani két dolgot: az igazság és az igazságérték.
Valóban, nekem is megfordult a fejemben, hogy itt két malomban őrölünk. Én természetesen mindvégig igazságértékről beszéltem - úgy, mint állítások lehetséges kimenetéről. Ez az, aminek nem tulajdonítok megismerőtől független létezést - ez természetes, gondolom. A
korrespodencia, és a megegyezést leíró metanyelv problémája csakugyan kemény dió, ez tudomásom szerint sem egy megoldott dolog. Viszont nem is értem, mit értesz "igazság" és
az "igazság megértése" alatt, ezt elmagyarázhatnád.
Heidegger szerintem lényegeseket tett hozzá az igazságról szóló vitákhoz. Azt pl, hogy az igazságot esetleg nem a korrespodencia mentén lehet megérteni, azt, hogy a szubjektum-objektum szétválasztása már letérít minket olyan utakról, amelyek pedig nélkülözhetetlenek. És konkrétabban az igazságról olyanokat mond, hogy az valami olyasmi, ami megtörténik velünk, ill. a lét el nem rejtettsége, feltárulkozása.
Igen, a sebesség valóban egy képzett mennyiség, nem természetes jellemzője a mozgásnak, ezért nem ismerték olyan formában az ókoriak, mint mi manapság :-) Tudod azért hívják a paradoxont annak, mert látszólagos csak az ellentmondás. Egy ideje ez nem probléma, csak tanulófeladat. Matematikusok a konvergens sorozattal, fizikusok út-idő függvénnyel jellemzik, aminek egyik jellemzője a sebesség... de hát tudod ezt te, látom...
"erről nem tehetek, de megismétlem: amit leírtál, az megoldásnak tűnik, de csak egy matematikai konstrukcióként - matematikusok így is oldják meg, csakhogy ez valójában fizikai feladvány -, s épp ez a hibája, mert az időt, mint a mozgás egyik legfontosabb jellemzőjét nem jól veszi figyelembe... írtam: a mozgást a sebesség - és a gyorsulás - jellemzi pontosabban, nem a megtett út... "
Mondd te még komolyan veszed amit mondasz, vagy csak azért vitatkozol, hogy legalább a kérdést nem értők előtt okosnak tűnj? Picinyem, a megtett út időfüggése jellemzi tökéletesen a mozgást, a többi mozgásmennyiség ebből deriválással származtatható. Visszafelé ez nem megy, mivel keletkeznek konstansok amivel nem tudsz mit kezdeni.
...erről nem tehetek, de megismétlem: amit leírtál, az megoldásnak tűnik, de csak egy matematikai konstrukcióként - matematikusok így is oldják meg, csakhogy ez valójában fizikai feladvány -, s épp ez a hibája, mert az időt, mint a mozgás egyik legfontosabb jellemzőjét nem jól veszi figyelembe... írtam: a mozgást a sebesség - és a gyorsulás - jellemzi pontosabban, nem a megtett út...
Az állitást nem utólag fogalmaztam meg, hanem előre.
Te igen, de én az elsőre utaltam, amit 1900-ban tettek meg a gondolatkísérletedben... talán nem írtam le pontosan, elnézést...
Fogalmam sincs mit értesz féligazság alatt.
Ezzel poénkodtam, kár hogy nem értetted meg: azért féigazság, mert nem veszel mindent figyelembe, s úgy akarsz valamit leírni.
Ami még eszembe jutott, hogy a múltról szóló állitások is teljesen hasonló természetűek a jövőről szóló állitásokkal. A történelem kérdéseiről sem tudjuk sokszor, hogy igazak vagy hamisak. Pedig egy konkrét múltbéli esményről szóló állitás tökéletesen egyértelműen igaz vagy nem igaz, itt nem lehet lehetőségekről, meg virtuális igazságról beszélni. Nekem továbbra is az igazság időtlensége a szimpatikus.
