az utolsó mondat is jól összefoglalja. na nem a "majd jövök a képekkel" :-D
hanem a tiszteletet parancsoló mivoltáról a helynek.
ahogy láttam vannak az időre menő "profik" aki úgy előznek be minket, meg felmegy a létrán szinte egy kézzel,
na ők is rendesek voltak maikor én mentem fel a létrán és lassú voltam...
érdekes de az utóbbi időben lettem tériszonyos, és nem akartam bevallani magamnak de így lehet.
először egy magas tátrai libegőn a lábbal lógatóson éreztem, hogy elindult és tyű-mondom huh gyomorból jött egy érzés, hogy kicsit félek.. libeg, meg lábam lóg, rossz volt. addig semmi iylen nem volt, pedig sok túrán voltam túl, libegőzésen is, nem tudom mi történt az agyammal.
na de ez van, aztán most is létrák előtt, megláttam mondom na, kösz, mégegy..
és élvezem, szuper a táj meg minden, de a létrát lecserélném liftre. :-)
persze átvitt értelemben. szóval 40 éves koromra lettem tériszonyos? :-)
persze nem akarom elfogadni és legyőztem, de rossz érzés na.
ez van. :-)
az agyam azon jár, hogy ott két gyerekem, feleség, nehogy bajuk essen, említettem hogy 11éves lányom, semmi baja nem volt de én mindig mondtam, vigyázz a vizes gyökerekre, ne lépj rá mert csúszik, itt vigyázz ott vigyázz :-)
apa para. lehet hogy így jött a para amikor jöttek a gyerekek? :-)))
:), csak a visszautakat tudnám feledni. Elsö nap még ugrándoztam (persze botjaimra támaszkodva), de aztán egyre hosszabbnak és hosszabbnak tüntek ezek a mészkötörmelékkel, gyökerekkel nehezített lejtök. De, azért nagyon szép útvonalak ezek is, csak a szurdokok drámaisága után az ember háládatlan természete háborog :).
Teljesen igaz, hogy vannak szabályok, amik már nem tudom, hogy honnan, de berögzültek nálunk.
1. a vaslétrákon
a.) nem középen kell kapaszkodni, hanem két oldalt (középen sáros, hisz oda tesszük a lábunkat, így csúszós), igaz, hogy ebben a nagy vízben mindenhol csúszós volt :(
b.) tarsunk távolságot, az elöttünk mászó jó, ha felér mielött mi nekivágunk (kivéve amikor családtagjainkat akarjuk erösíteni testi közelségünkkel)
2. a doronglétrákon a fokok közepére jó lépni, mert ott fér el legjobban az ember lába (a leszögelt széleknél a nagy, vastag fatörzs miatt megcsúszhat a sarkad, ha rálépsz)
3. a létrák melletti láncoknál meg kell(ene) várni, hogy az elötted lévö átfogjon a következöre, nehogy lerázzátok egymást, vagy becsípjétek a kezeket
4. a tériszonyosok ne nézzenek a mély felé, a lábuk alá se, ha alatta mélység van, hanem szépen óvatosan rakosgassák kezeiket, s csak akkor eresszék el a biztosan tartott láncot, vagy létrát az egyik kezükkel, amikor már jól ráfogtak a következöre.
A Szlovák Paradicsom tiszteletet parancsoló, gyorsan megváltozhat az idöjárás is, s teljes koncentrációval szabad csak túrázni, mert egy rossz mozdulat is megkeserítheti a szépnek induló kirándulást. Sajnos, a vizes cipö elöre vetíti a vízhólyagok lehetöségét is :(
Majd még jövök képekkel, amikor fiam átfésülte képeit.
vizet kicsit irigylem, nem cuppogtunk bár nekünk elég volt bőven így is.
azon gondolkodom, hogy ilyenkor amikor ekkora tömeg van valahol, nem veszélyes a létrán egyszerre ennyi ember? oké erős meg minden, és ezekszerint mindig minden oké, bírja a terep, csak belegondoltam.
láncoknál ugyanez. elvileg nem szabadna-nem kéne addig rámenni kapaszkodni egy láncba, amíg azt a kis csavaros szakaszt el nem hagyja a másik, hogy oda ne verjük vagy nyomjuk a másik kezét.
dehát ez van, amikor szabad az ember akkor kell menni.
Kiderül, hogy elözö nap az egyetlen nyitott szakaszon mentünk, s egyelöre a Sucha Bela zárva ezért autóval Pilába, majd
Piecky
Szép vízesések, kevés ember (a többség várja, hogy a Sucha Bela kinyisson) kis nyafogás, mert hideg a bakancsba óhatatlanul bejutó víz, de mindenki lelkes, dicséri az ötletemet, hogy ide jöttünk :)
Harmadik nap:
Nagy Sokol
Eleve eltévedtünk, mert a férjem figyelmeztetésével (a ház mellett jobbra kell menni) nem törödve a patak rossz oldalán, a jó úttal párhuzamosan indultunk, s a patakon, bár fiam szívesen átgázolt volna, nem voltunk hajlandók átmenni.
A víz már a legelsö lépéseknél, pilánál csörgedezett az úton, s ez csak fokozódott késöbb, így a köveken való kecses szögdécselést felváltotta a vízben való gázolás. A víz ugyan csak kicsit ért a bakancs magassága fölé, de hideg volt :(. A nagy esözések sok ágat, hordalékot is az útra sodortak, úgyhogy nem mindenhol lehetett tudni, hogy hol is kell menni, de mivel voltak, akik leelöztek bennünket, azzal vígasztaltuk magunkat, hogy csak ki lehet valahogy innen jutni :)
A patakot helyenként festöi, a mohapárnák közül elötörö oldalágak, valamint a fölénk magasodó sziklafalak dacára visszafogott sóhajtások jelezték, hogy a túra nem mint kedvenc fog a történelembe bevonulni :(, egy ág gáncsot vet menyemnek, önbizalom nulla felé közelít :(, a kanyonból kijutva sóhajok szállnak, hosszú az út Pilába
Hatalmas tömeg, sokan nagyon igyekeztek a kalandot száraz lábbal megúszni, így lassan araszoltunk, az elsö létrarendszer elött 20 percet vártunk a sorban :(, tériszony felerösödve. Sok doronglétra ami alatt zubog a víz, a vízesések nem annyira bövizüek, mint a Pieckyben voltak, visszaút (sárga, majd piros) elött sóhajok, hogy jó lenne egy taxi.
Sokan inkább a biciklit választották, de az út köves, cseppet sem csalogató, az én ízlésem szerint.
Podlesokban vettünk a fiataloknak egy részletes térképet, hátha megint lesz kedvük eljönni :).
(A térképen az utak megtételéhez szükséges idö is rajta van, vegyetek, ha nincs ilyenetek. Nem teszik ki látható helyre, nem tudom miért. Èn megmutattam, hogy milyenem van nekem, s akkor kaparászta elö a mélyböl 2 EU-ért.)
Tegnap a Nagy Sokolban túráztunk. Nagyon magas a víz, s a jelzés nagyrészt csak a patakmederben követhetö. Itt mindig kevesen szoktak lenni, most is így volt, azok, akik bennünket megeköztek, tartották bennünk a lelket, hogy ki lehet innen élve jutni :)
Tényleg nehéz volt. Csak két létra van, de sok, sok doronglétra és lefektetett, kicsit laposra gyalult fatörzs, ami mellett csak a ngy üresség, nincs mibe kapaszkodni, így ez nagy kihívás volt annak, aki nem szereti a zubogó patak fölötti kötéltáncot :).
10-kor indultunk Pilából, s 7 körül értünk vissza. Amig tegnap kétszer csavartam ki a vizet a zoknimból, ma végig a vízben gázolván, csak az út végén.
Mi már mentünk Kemencére, valószínüleg ezen az úton (a navigátor vitt), bár évekkel ezelött. Nagyon szép kis utak, de idöigényesek. Èn nagyon élveztem, de nem én vezettem :). Három év óta nagy változásokat látok most az úthálózatban, szépen kiépíették az autópályákat, de nem onnan, ahonnan indulni akartok.
Magyarországon rendszeresen túrázunk, ugyanakkor külföldön még nem voltunk.
Átolvasva a topikot, fellelkesülve a leírásoktól, képektől, a túraleírásokból ötletet merítve – melyekért ez úton is köszönettel tartozom – két napos túravázlatot terveztem az alábbiak szerint.
Szerintetek egy általános túrakondícióval rendelkező, „OKT”-n edződött hobbitúrázónak kivitelezhető a terv? Amennyiben igen, kb. mennyi időt kell tervezni rá „nem rohanós” tempóban?
Amennyiben esetleg túl sok a tervezett szakasz, hol érdemes kurtítani rajta?
A haladási irányok megfelelőek a szabályoknak? Van esetleg valami, ami hirtelen az eszetekbe jut, hogy mire érdemes figyelnem?
Tudom, tisztában vagyok vele, hogy egyrészt sokat, másrészt lehet, evidens dolgokat kérdezek, de ebben még nincs tapasztalatom, ezért fordulok Hozzátok segítségért.
A terv:
1. nap
Cingov -ból indulunk, a sárga jelzésen a Tomásovsky vyhlad -ig, onnét a zöld jelzésen le, a Hernád völgyébe. Aztán a kék jelzésen a Letanovsky mlyn hídjáig, majd tovább a kéken Klástorisko roklinaústie -ig. Onnét fel, a zöld jelzésen Klástorisko -ba. Innét a kéken, majd a sárgán le, a Kysel, ústie jelzésű helyre, aztán a zöld jelzésen a Biely potok, ústie -ig, aztán a Hernád mellett a kék jelzésen Cingov -ba.
2. nap
Podlesok – ból indulunk a zöld jelzésen fel, a Sucá Belá -n.
Felérve a tetőre, a sárga és a piros jelzésen Klástorisko -ba megyünk.
A sárga jelzésen lemegyünk a Hernád völgyébe, és Klástorisko roklinaústie -tól a kék jelzésen végig Podlesok -ig.
A tervezett idő valamikor augusztus hónapban, hét közben. Szállásokat nézegetem, de konkrét lefoglalt hely még nincs. (Esetleg ebben is valami kis segítség…? ;))
A nap a podlesoki parkolóban indult, 10 órakor szépen nekivágtunk a Sucha Bela túrának, de velünk szemben jövök figyelmeztettek, hogy a völgy le van zárva, gyorsan bementünk az információs irodába, ahol kiderült, hogy majd 2 óra múlva kinyitják, de a Piecky már nyitott, így visszaültünk az autóba, s ugyanazzal a parkolójeggyel parkolhattunk Pilában.
Pila nagyon kedvenc helyem, mindig olyan jó, amikor végre visszaérünk :)
Most is így volt, jól kidolgoztuk magunkat, mire visszajutottunk :).
Szóval, a sárga a fenti táblától indul, az út a fehér mészkövön, a kristálytiszta patak medrében fut. A víz helyenként mélyebb, ott meg lehet csodálni zöldes színét, egyébként sebes sodrása, vízesései is ámulatba ejtik a túrázót. Èn ilyen élménynek még sehol sem láttam párját. A Hernád vize is nagyon szép, de, mint lelkes tériszonyosunk megjegyezte, ez még annál is szebb :). Ausztriában is megnéztünk jópár szurdokvölgyet, amik sokkal nagyobbak, de ott kiépített fahidakról lehet menni, az nem ugyanaz.
A kanyon után vissza kellett magunkat küzdeni a kocsihoz, elöször egy jó kis emelkedö a kéken, aztán pici egyenes szakasz után piros, sárga kavicsos, gyökeres útakon lefele. A fiatalok az utolsó métereket szinte futva tették meg, mint kiderült, a szintidö javítása miatt :) Èn a túrabotjaimnak nagyon nagy hasznát vettem egész úton (kivéve a létrákat, ahol azért annyira nem örültem nekik).
