4. Miért nem adod át a helyed és várod meg a következő buszt?
Tudod, ha valaki tényleg öreg és beteg, akkor esetleg tényleg sietne haza, hogy végre ágyban lehessen
ja, és bár nem szokásom nekem küldött levelekrôl a fórumokon beszámolni, most ettôl eltérek:
üzenem a nekem yoyo1@ihug.com.au címrôl írónak, hogy a szexuálpszichológiai kategóriában a nagykörúti peep show-k színvonalán beszerezhetô ingerületeit ne az én postaládámban élje ki.
ha érdekli: nem kaptam szívgörcsöt az általa küldött fotóktól, ellenben nem gondoltam volna hogy egy ilyen téma -helyvadász öreglányok vs.átadjuk-e nekik a helyünket- ilyen mély rétegeket mozgathat meg valakinek a lelkivilágában.
Hát igen.... az alapvető udvariasság hiánya elég sok fiatalnál észrevehető, de szerintem a nevelés inkább a szülő dolga. Ma már meglepőnek számít, ha valakinek felsegítem a kabátját, vagy besegítem alá a széket. Legalábbis az én korosztályomban.
Nekem az sem szimpatikushogy egyes (sajnos nagyon sok!)fiatal, hogy ha ül, majdhogynem két helyet is elfoglal, mert nem ül, hanem elterpeszkedik, mint ahogy mondani szokták: a Nagyalföld. És a lábát meg lehetőleg az út közepére rakja ki, hogy ne is lehessen eljárni. S inkább hagyja, hogy az ember a ruháját a cipőjébe törölje. Ezen sem ártana valahogy változtani.
Frimi
Mint idősebb korosztályhoz tartozó, de még nem "roggyant" mondom:
1./ Az idős emberek közül nagyon sokan reumásak, ami betegséget a fiatal korosztály - hála Istennek! - nem ismeri. Ez végtag- és derékfájdalmakkal jár. Külső látható jelei nincsnek. Nekem is van - 35 éves korom óta -, de nem annyira problémás, hogy ne tudjak álldogálni. Ezért mindig átadom a helyem olyan idős embernek, aki láthatólag nálam idősebb, mert feltételezem, hogy ő (is) reumás - és jobban, mint én. Más bajokról (műtét stb.,) nem is beszéltem...
2./ Valóban ellenszenves jelenség, hogy idős nők csörtetnek az ülőhelyért. Bár mennyire is visszatetsző ez, az esetek túlnyomó többségében itt is a reuma áll a háttérben.
3./ Nekem sem szimpatikusak a kifestett idős hölgyek, de nem is arról van szó, hogy tetszik-e vagy nem tetszik. A rúzs nem mankó, attól még lehet valamiféle baja, ami az álldogálást nehezíti.
4./ Nekem sem szimpatikus, hogy a megtelt kocsiba a végállomáson beszáll egy idős ember és az ülőhelyeket fürkészi. Ilyenkor soha sem szoktam átadni a helyemet, mert az a véleményem, hogy megvárhatja a következő üres kocsit.
5./ Az, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket és sokszor idősebbnek kell felállnia a még idősebb helye érdekében, meg a mai pedagógia egyik katasztrófájának tartom. Ugyanis a jó modort egyetemen nem tanítják, azt valahol az általánosban kellene oktatni. Úgyhogy a sok pedagógus, meg tantervkészítőnek nem csak a helyesírásra kellene oktatnia a gyerekeket, hanem a helyes vislekedésre is. És a gyerek, ha felnő, azt a mintát fogja követni, amit szüleitől látott.
5./ Bár nem a topic témája, de ide tartozik a csörtetés is, amely nagyon sok fiatalnál tapasztalható, hogy egy ajtónál szinte félrelöknek mindenkit, csakhogy hamarabb léphessenek be.
N
a, kissé hosszú lett...
Frimi
Metrón nem nagyon szoktam utazni, de buszon is előfordul...
Majdnem mindig átadom a helyem, kivéve ha:
-Jön ezerrel az öreglány olyan sebeséggel, hogys azt senki sem nézné ki tőle és fellöki az embereket és a szeme fürgén kutat szabad hely után.. Amikor látja, hogy nincs hely, akkor elkezd remegni a keze és felszólít valakit, hogy adja át...
Sajnos van egy pár ilyen.
Azt sem nagyon szeretem, ha valaki fennhangon mondja (néha ténnyleg kell szólni, amiokr nem figyel, vagy háttal áll) : TESSÉK LEÜLNI ÁTADOM A HELYEM.
Szerintem nem is kell szólni. Felállsz és arrébb állsz, hogy odaférjen... vagy észereveszi, hogy szándékos volt, vagy nem.
Van valóban jópár buggyant akik futnak a jármű után utána meg követelik a helyet, teljesen érthető módon, na de a stilus elég durva. Személyesen csak olyan élményem volt amikor nagyon kedvesen megköszönték és volt hogy nem éltek vele, de sokat láttam már megbotránkoztató eseteket is.
Álltalában átadós fajta vagyok :) ,viszont nekem egyszer ment fel az agyvizem mikor a csúcsforgalomban ,egyébként is tele lévő buszra felszállt egy nyugdias klub nem volt semmi :( mondjuk ennyire lehetnének előrelátóak ,nem a hazamenő busszal mennek kirándulni pestről - vidékre .
másik a gyerek téma , teljesen igazatok van de ott és akkor nem fogod megpofozni -mondjuk egyébként se ,de sokkal rosszabb ha ott probálod megmagyárzni, és a gyerek szerintem ha nyafog a szülőnek a legkellemetlenebb ,nem is egy olyan sztorim a lányommal mikor azt hittem a helyszínen süllyedek el :( otthon megbeszéltük és legközelebb újra leégetett :( .
Lujzi
Nekem szerencsém volt eddig, csak angyalokkal találkoztam. Minimum háromszor megköszönik, ha átadom a helyem. Volt olyan is hogy nem ültek le, monván: köszönöm, a következőnél leszállok.
Annál csak az a rosszabb mikor nem is hagyja őket a mama vagy a "közönség" leülni, és tovább üvöltenek, akár 10 percen át. Szerencsére ritkán tömegközlekedek mostanában. Mellesleg a mama helyében ilyenkor kapna a kisgyerek 2 egyformát. Ja, meg az ODA akarok leülni szindróma ugyanez, csak egy szinttel idegesítőbb :)
Más. A gyerekeimmel, mikor azok már stabilan álltak a lábukon, lehetőség szerint nem ültem le. Attól is hülyét kapok, amikor felszállnak 4-5 éves masszív kislurkóval, s az elkezd torkaszakadtából üvölteni, hogy LEAKAROKÜLNIIIIII. A kölkek nálunk még büszkék is rá, hogy már nagyok, és utazhatnak állva.
Van igaza a topiknyitónak is, mert bizony vannak olyanok akiknek nem adnám át. Pl a vastagon kirúzsozott 70+ éves vén k*rva (nincs jobb kifejezés) aki a megálló melletti korlátvasak között egy kis futás után átbújva felszáll a járműre és azonnal helyet követel.
Meg a hasonló korú nénike, akinek épp akkor támad közlekedhetnékje a járművön belül, amikor az épp a pálya meghosszabb kanyarát veszi be, és ezért mindenbe és mindenkibe (!) bele kell kapaszkodnia elnézéstkérés nélkül. Szóval higgyétek el, az öregek között is van olyan, aki nem méltó rá...
Nekem igen.
Pedig csak olyanoknak szoktam átadni a helyem, akik tényleg öregek, és látszik rajtuk, hogy már nehezen bírják.
Azt nagyon nem bírom, mikor nálam csak kb. 10 évvel idősebb megtermett banyák, és hájas fejű pacákok bámulnak rám sértetten, amiért nem ugrálok fel a kedvükért.
Én is a felállós fajta vagyok, és őszintén megdöbbentett, hogy 8-9 hónapos terhesen, nem kis hassal végigálltam 5-6 megállót, mert nem volt lelkem 80 éves emberektől elvenni az ülőhelyet, az ifjúságnak meg eszébe sem jutott felállni... :(
Tudjátok velem már az is előfordult, hogy 2 cekkerrel hót fáradtam melódia után próbáltam a sielésből ismert "tojó" pozicóban talpon maradni - mert mélynövésű révén, ha van szabad kezem, akkor sem tudok kapaszkodni, és egy öreglány felállt és átadta a helyét. Üljön le kedves, látom fáradt, és nekem legalább szatyrom nincs szöveggel.
Jó, fogadjunk.
Tétnek felajánlom az Ipari vasöntvények minőségi összehasonlító táblázata c. keménykötéses zsebkönyvet, valamint egy jó állapotban lévő MZ TS 125 motorkerékpár gépkönyvét! :)
Te mit adsz?
én mindig felállok. akkor nem állok fel rögtön, ha rohadt fáradt vagyok, rosszul vagyok, és körülöttem elég sok életerôs faszagyerek vagy vihorászó tinédzser üldögél. de ha látom, hogy egyik se áll fel, akkor ajtócsukódás után mégiscsak felállok. láss csodát, többször elôfordult, hogy öreglány megköszönte, de nem akart leülni, mondván, hogy csak két megállót megy. és olyan is volt, hogy lehettem akármilyen fáradt, az azért megütött, hogy egy szegény öregasszony,aki nyilván szétdolgozta magát és az életét, úgy tudta megköszönni a helyet, mintha valami kegy érte volna. pedig ennyi minimum járna neki. nem mondom, találkoztam abszolút agresszív nénikével is, igaz, nem metrón, hanem trolin, de az más történet..
ha már másra nem tudsz gondolni, legalább magad képzeld el 50-60 év múlva, okostojás!
Írok neked egy fasza sztorit a témával kapcsolatban:
Utazol a metrón..
Te az Örsnél szálltál fel és jutott neked hely.
Pár megálló után már tömve van a szerelvény, az utasok tolakodnak.
Az egyik megállónál egy öreg nénikét sodor eléd a tömeg. Többen unott pofával nézik, ahogy próbálja elérni kapaszkodó gyanánt a melletted lévő csövet.
Gondolsz egyet hirtelen és felpattansz átadni a helyed. A nénike megköszöni és leül.
Többen álmélkodnak, de te nem törődsz velük.
