Rövid kis novella, érdemes elolvasni, cseppben a tenger...
Esztétika, de disszonáns..l.Baudelaire, deSade,satatöbb..Lehet gyönyörködni a lebomlási káoszban is, sőt borzongatóan érdekes, csak taszító..
Hö!
/Ma mennem kell, Cső!/
Teljesen egyetértek. A lehetőség-kimerülés az invenció és az intuició halála. Megszűnik múködni az agy eme funkciókért felelős jobb oldali hemiszfériuma.
Mégis mint Kertész és Salamov bizonyítja, eme leromlás, tévút és zsakutca szemlélése mégis kivételes esztétikai, khm, élvezetet ad.
P. s.: Lehet, hogy az "élvezet" szó nem feltétlenül adekvát itten, ebben a topicban.
Nem, sajnos nem, mert annak idején meglehetősen elriasztott a Gulag-szigetcsoport első hazai kiadása miatt kirobbant hazai botrány. Aztán úgy véltem, évekkel később, maga Szolzsenyicin is kezd alaposan megbolondulni.
A Salamov-könyv hátborítóján azonban olvasom, Sz. a GU-Lag ügyben S-t tartja igazán autentikusnak.
Ha bármi létfilozófiának kötelező jellege lenne, akkor én lennék a 6-os villamos.
De ezt nem ledorongolásilag mondom.
Ám mit kezdesz a megéléssel, ha olyan intenzív?
Tombol agyadban az átvivő-anyag? Csaknem belehalsz két fűszál vagy egy tavaszi pille látványába? Elképesztő ingert érzel arra, hogy Jane Austin-szövegeket keríts, de azonnal, a kezed ügyébe?
Valahol olvtam, hogy az emberek teljesen logikusan döntenek és cselekszenek, ha már minden más lehetőséget kimerítettek...
Uláccik az összes tévutat és zsákutcát be kell bolyongani...Talán ez a biológiai evidencia..
Halálutak és angyalok
Tehát a fázis beltartalmában kell keresni valamit. Minden ismétlődik, de ez a szélvihar mégis másképpen szakítja le ablakodról az Örök Redőnyt.
A Redőny leszakad, de ahogy leszakad, mindig más. Kiváncsi vagyok, a redőnyszerelő holnap vagy n plusz 1 nap után ugyanúgy kacsint-e, mint 15 milliárd éve (hogy egy kis Italo Calvino-féle reminiszcenciával pácoljam be eme hozzászólást, hö.)
Ha megtanultad volna a buddhista/hinduista létfilozófiát, nem fájna a fejed...
Nem lehet átugrani a karmát, csak átélni lehet, csak a megéléssel lehet túllépni rajta, ez a kötelező organikus evolúciója a léleknek..
Hö!
Nézd, Agyka, én nem akarok inkarnálódni. Különösen azért, mert mindig belebotlok ezekbe az ismétlődésekbe, és ez, khm, kissé kiborít. Legalábbis ebben az életfázisban. Folytatni ezt az ismétlődés-rock and rollt éjjel-nappal, éónokig, ez gáz, nemdebár?
Mert akkor nem tudnánk jószívvel reinkarnálódni...ha már mindent lényegében megismertünk volna...El vagyunk zárva a reinkarnációs előzményektől.
Lásd még ftv /divattévé/ ahol mindég újracsomizzák a pipiket, holott a husi a régi marad..
Kopppasznyakú egyszemü
Ebből is az következik: nincsenek eredeti sorstalanságok. A világ története három vagy négy metafora ismétlődésének története. Minden vita Arisztotelész és Platón vitája.
Lásd még:Rejtő Jenő /P.Howard/:Csontbrigád c. korát megelőző művét. Ott is rejtegették a halottat, a fejadagjának megszerzése végett...
Pattern Repeat Himself
Hö!
Ma olvastam Salamovtól A jogászok összeesküvésé-t - majdnem lepadlóztam.
Stilisztikailag rossz szöveg, vagy a fordítás rossz, de így is érzékeltem bizonyos következetlenségeket. Nagyon kevés tájleírás, nagyon kevés jellemleírás. Akció és dikció csontsoványsága, a halálközeli lét emlékfoszlányai, a beletörődés, az ötvenfokos fagy, és egy borzalmas meghurcolás története.
Kafka nem olvashatott Salamovot, ezt tudjuk. Azt nem tudjuk, Salamov olvasott-e Kafkát. (Valószínűleg nem.) Esztétikai kérdésekben nincsenek kvantitatív mértékek. De ez az elbeszélés, nem is tudom, miért írok ilyen badarságokat, 5 : 0-ra veri pl. Kafka Fegyencgyarmaton-ját.
Némiképp az az érzésem, Salamovhoz képest Kertész néha csacsog. De a két tragédia-leírás között hihetetlenek a párhuzamosságok.
"Csak két nappal késõbb "írták le". Leleményes szomszédainak sikerült a kenyérosztásnál két napig megkapni a halott adagját; a halott felemelte a kezét, mint egy bábu. Így hát két nappal elõbb halt meg halála dátumánál. És ez nem elhanyagolható részlet jövendõ életrajzírói számára."
Kertész könyvében (Sorstalanság) is van egy ehhez kisértetiesen hasonló részlet. Most nem keresem meg, nem adok URL-t hozzá.
Kérdés: mi a fentebb haldokló, majd halott költő neve?
... ám az a kérdés, hogy egy ilyen egytémájú szerzőnél milyen folytatási lehetőségek adódnak. A Sorstalanság rideg realitása után a téma egyre inkább filozófiai köntösben bukkan elő, barokkosan habosodik.
Kiváncsi vagyok, milyen lesz az új könyv, a Felszámolás.
