A kérdésedre felelve, számomra a legegyszerűbb dolog úgy élni, ahogyan azt az Úr kéri tőlünk. Mint bizonyára olvastad, négy éve kb. hogy megtértem, azaz odafigyeltem arra először, hogy, hogyan is élek valójában. Szerencsés vagyok, mert természetemnél fogva nyugott vérmérsékletű embernek számítok. De még is úgy, ahogy mindenki más, saját Istenképet kreáltam magamnak, anélkül, ,hogy a Bibliát olvastam volna. De közbeszólt az Úr. Én meghallottam a hangját, és elkezdtem keresni azt az Igét, amiről a Biblia azt Írta, hogy TITOK. Megtaláltam, és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan nehéz úgy élni, ahogyan Ő kéri. Hiszen Isten nem azt kéri tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, hanem azt, hogy jobbak. Add meg a császárnak... tudod?! Nos, keresztényként megadom én is neki. Úgy dolgozom a munkahelyemen, hogy a főnököm meg legyen velem elégedve. Nem azért, hogy neki kedvezzek, hanem mert az Úr ezt kéri tőlem. Betartok, legalább is megpróbálok betartani minden szabályt, amit az emberek alkottak, illetve betartok minden törvényt, amit emberi kéz alkotott. De csak addíg, amíg az Isteni parancsba nem ütközik. Tehát, bárki kér meg rá, nem jelentek fel senkit a bíróságon, mert az én Uram ezt nem szeretné. Bárki is próbáljon megsérteni, ha egyáltalán sikerül neki, megbocsátom azt. Akárki is akarjon fegyvert adni a kezembe, visszautasítom azt, és nincs azaz indok amiért használnám. Mert a törvény világos, és csak azért nehéz a betartása, mert mi emberek elhisszük, hogy az. Én, már nem tartozom azok közé, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen. S bár mint mondtam, nem vagyok tökéletes, életem minden egyes pillanatában arra törekszem, hogy legalább is megközelítsem az Úr Akaratát.
de talán a bölcsesség azt diktálja, hogy egy világi fórumon, ahol oly sok a nemhívő, meg a szektás olv-és írótárs, mint itt, a naivitás nem szerencsés dolog....
Szerinted mennyiben naív az, aki Istent mindenek elébe helyezi. Mennyiben naív az, akit iritál, ha Istent nem veszik elég komolyan, és poénkodnak vele. Válaszolj nekem kérlek: Jézus naív volt?
Hidd el én tudom, és érzem amiről te beszélsz. Egyébként nem négy éve hiszek Istenben, hanem négy éve tértem meg, négy éve értem el azt a szintet, hogy az Úr Hangja el tudott érni hozzám. Te tudod, hogy ezek nem nagy szavak. Ezek nem gyerekes kirohanások. Nem pillanatnyi fellángolás. Ha az lenne, már régen elszaladtam volna innen. Nem fogok. Legalább is nem akarok. Tegnap előtt találkoztam valakivel, aki valóban érdeklődött a hit iránt. Nekem ez egy időre elég fizetség lesz.És az sem utolsó szempont, hogy te is kezdesz engem megérteni. Tudom, mert szinte ugyan azokat a dolgokat mondod mint én, csak egy kicsit másképen fogalmazol. Ha te ezt nem így gondolod, hidd el, hogy meg fog változni a rólam alkotott képed. Én, csak első látásra és hallásra vagyok értelmezhetetlen. Aztán már nem is fog olyan furcsának, gyerekesnek tűnni az a szeretet, amelyet az Úr irányába érzek.
Isten az első. Ezt nem csak én tanultam, hanem minden hívő. Az, aki ezt nem így érzi, nem hisz igazán. Azoknak a lelkeknek alszik a hite. Márpedig a hitbeli alvás, nagyon veszélyes lehet, mint tudjuk a Bibliából. Köszönöm a felvilágosítást a moralizálás jelentéséről, de én még is inkább maradnék a hit szónál, mert engem Jézus hinni tanított meg. Moralizálni a kétkedők szoktak.
Nos, a szenyorral kb. én is csak a korodat illetően értettem egyet, de talán még ott sem egészen. Mert én inkább arra értem a "fiatalságot", hogy azok a kérdések ugyan jó kérdések, amiket feltettél, de éppen azt akarnám kihangsúlyozni, hogy Jézus nem úgy tette fel azokat, legalábbis az én látásom szerint. De mintha említetted volna, hogy 4 éve vagy hívő, vagy nem jól emlékszem? Szóval én arra értettem a "fiatalságot".... De ezen nyugodtan tovább léphetünk, mert egyébként respektálom a kérdéseidet, de talán a bölcsesség azt diktálja, hogy egy világi fórumon, ahol oly sok a nemhívő, meg a szektás olv-és írótárs, mint itt, a naivitás nem szerencsés dolog.... (de még mindig lehet, hogy nem tudtam jól kifejezni magam, ne érts félre addig sem...) (és még valami: a fórum nem helyettesít(het)i a keresztyén gyülekezetet, ahová minden Jézusban hívőnek tartozni kell...)
Lehet, hogy neked valami szitokszóként rögzült a moralizálás? Moralizálás: "erkölcsi prédikáció, erkölcsi tanítás, elmélkedés, eszmefuttatás, bölcselkedés erkölcsi dolgokról." (Pl vallásos magatartásunkról is )
"Isten az első.:" - Te lehet, hogy ezt tanultad , de elképzelhető, hogy más nem. Lehet hogy te emígy tanultad imádni - más másként. Ha ezt másoknak szőváteszed - nos az a moralizálás. Pont. Ettől függetlenül sok vallásos ember van még a világon akinek első vagy második az isten, de a fórumra más miatt jár. Itt azokat intézi amik negyed vagy ötödsorban fontosak.
Amit az örök életről és kárhozatról írsz az konkrétan ebben a topikban lehet mérce, de egyáltalán nem biztos, hogy más vallású embernek ez szempont, illetve egészen máshogy is láthatja.
Összességében fogalmazva az emberek (itt a fórumon is) több nagyságrenddel kedvesebbek és segítőkészebbek mint első olvasásra gondolnád.
Nem a vallásban vagy fijatal, hanem a fórumozásban. Ide nem azér jönnek az emberek hogy egyetértsenek mert az nagyon unalmas lenne, hanem hogy kedélyes de néha civakodásnak tűnő vitával elűzzék az unalmat. Olyan ez mint a sakk. Úriemberek tudják, hogy miket illik vagy szabad lépni, de nem illik felboritani az asztalt vagy nem ilik köpködni az tuti. De vannak néhányan akik aszt hiszik hogy itt vérre menő harc folyik, és vagy borogatnak vagy megijednek és moralizálnak mit te tetted.
Ha ez számodra moralizáció, akkor nagyon sajnálom. Én gyermek koromtól fogva azt tanultam, hogy Isten az első. Legyen az fórum, utca, vagy kocsma. Isten mindig, és mindenek felett az első kell, hogy legyen ahhoz, hogy megértsd egyálltalán azt, amit közölni akar veled. Hogyan mondhatod azt, hogy unalmat akarsz űzni a témával, amikor ez a téma az, ami álltal túlélheted a halálod, vagy elkárhozhatsz örökké. Mi az a negyven + pár év az örökélethez képest? Nem érzed, hogy nincsenek egy súlycsoportban? Ha netán kioktató lenne a hangsúly, kérlek bocsáss meg érte. De attól, hogy van számítógép, a világot még Isten Teremtette. Akkor melyik a fontosabb: Megfelelni a fórum akaratának, vagy megfelelni az Istennek?
Nem a vallásban vagy fijatal, hanem a fórumozásban. Ide nem azér jönnek az emberek hogy egyetértsenek mert az nagyon unalmas lenne, hanem hogy kedélyes de néha civakodásnak tűnő vitával elűzzék az unalmat. Olyan ez mint a sakk. Úriemberek tudják, hogy miket illik vagy szabad lépni, de nem illik felboritani az asztalt vagy nem ilik köpködni az tuti. De vannak néhányan akik aszt hiszik hogy itt vérre menő harc folyik, és vagy borogatnak vagy megijednek és moralizálnak mit te tetted. Próbáld meg egyszer majd kiváncsiságbol ha sok hozzászólásod lesz, hogy egy hétig nem fórumozol, hanem az igazi emberekkel beszélgetsz. Nem lesz probléma hogy közben miként fórumoznak mások. A fórumozás a világot nem változtatja meg és csak azt aki fórumozik és addig amíg. És még nem is szóltam a ténybeli tévedésről, hogy ugyanolyan istent akarunk imádni és ugyanúgy, bár ez itt majdnem igaz mer keresztény topik. Olyan a fórum mint mikor a gyerekek gyilkosocskát játszanak és van aki megijed miatta. És a világ nem is csak szeretetből és jóakaratbol áll - tudd meg ! :-)
Így van, minden körbe megy. Nincs új a nap alatt. Rég és most között annyi a külömbség, hogy most nem csacsikon, hanem repülőgépeken járunk. De minden újszülött lélek ugyanolyan bűnöket szed össze élete folyamán, mint több ezer évvel ezelőtt. Ha én ezt tudom, akkor miért is vagyok fiatal? De, hogy valamejest kielégítsem a kiváncsiságotokat azt kell mondanom, hogy a Krisztusi koron már túl vagyok. Változtat ez valamin?
A szenyor kérdése jó a korodat illetően. És - minden bántás nélkül - én is csatlakozom hozzá olyan értelemben, hogy megkérdezem: azt hiszed, hogy Te vagy az első - netán a második - aki ilyen kérdéseket tesz fel?
És mégis minden megy tovább látszólag ugyanúgy...a világ végezetéig...
Mondjátok meg nekem, hogy miről beszélgettek? Ahány féle vallást próbáltok megérteni, annál kevesebb időt foglalkoztok Istennel. Nem veszitek észre, hogy ez így nem jó? Szépen tudtok idézni a Bibliából. Van aki érti, de ahogyan észrevettem, nagyon kevesen vannak közületek. Ráadásul még ők is belemennek felesleges csatározásokba. Miért? Ha valaki feltesz egy kérdést, a tizedik hozzászóló már a negyedik válaszra reagál. Így, hogy lehessen valamiről érdemben beszélgetni. Ha valaki ide kattint mégis, az egyből azt kezdi bizonygatni, hogy nincs igazam, meg álszent vagyok, meg, hogy amit én szilárd hitnek nevezek, azt nagyon könnyű lerombolni. Mind ezt miért? Azért, mert nem tartom jónak a regulákat, amelyeket különféle egyházak kreáltak? Mit jelent a "melyik felekezethez" tartozol kérdés? Mit jelent az, hogy milyen vallású vagy? Nem veszitek észre, hogy megosztanak benneteket? Lassan olyanná válik az Istenhit, mint a politika. Az az egyház a nyerő, akinek több híve van. De valóban közel tud állni Istenhez az, akinek emberi parancsokra van szüksége ahhoz, hogy közel érezze magát Istenhez? Hiszen mindenki kimondja és tudja, hogy Isten bennünk van. Akkor miért keressük Őt kőtemplomokban, amikor a lelkünk börtönéből, azaz a testünkből is készíthetnénk templomot? Csak meg kell tisztítani a sallangoktól. Építhetnénk magunkban oltárt, hogy ne képeket és szobrokat kelljen nézegetnünk imádkozás közben, hanem lássuk meg azt a lelket, amelyet az Úr adott nekünk. Szerintetek ez nem lenne célravezetőbb? És ha nem, akkor mondjátok meg azt nekem, hogy miért? Mert szerintem ezért vagyunk ezen a földön. És minden magát hívőnek nevező embernek el kellene ezen gondolkodnia, sőt, csak ezen kellene gondolkodnia, hogy rájöjjön saját hibáira, hogy megtudjon szabadulni az ördögeitől.
Nem. "Ami késik, nem múlik." Meg: nem kell azt erőltetni, majd jön az magától.. Üdv.
Csak azt akartam kifejezésre juttatni, hogy úgy tudsz jobban "megismerkedni" e Vallás-Filozófia világi Fórum főbb résztvevőivel, ha körülnézel a többi topikban is....
Nem állt szándékomban más tollával ékeskedni. Tudom, hogy imeretlen szerzőtől van, de egy vasárnapi vallási műsorban ugyanezt a verset Weörös Sándornak tulajdonították. Nos a kiabálásom annak tudható be, hogy az én gépemen így van jelen, és én egyszerűen bemásoltam. Megpróbálok a jövőben ilyen hibákat nem elkövetni. Bár én szívesen kiabálnám ennek a versnek a mondanivalóját minden lélek fülébe. Szerintem egy sem sértődne meg érte.
Sőt, megpróbálok így élni. Bár néha elég nehéz. De ha most én felvenném a kesztyűt veled szemben, az én hitem ízetlenülne el, és nem beszélhetnék többet a megbocsátásról, mert akkor joggal hívhatnál álszentnek, "meg állj tatos"- nak.
A só = szeretet, béke, megbocsátás, Igaz Hit. A Biblia erről beszél, nem pedig a vitatkozás hiányáról. Tehát ez a rész azt üzeni a magukat keresztényeknek nevező embereknek, hogy viselkedjenek így, és ne hagyják, hogy félrevezessék őket mások, akik nem, vagy még nem látják az Igaz hitet. Ilyenkor kell bemenni a belső szobánkba, ahol csendben tudunk imádkozni, hogy békét találjunk, hogy azokat is tudjuk szeretni akik bántanak minket, hogy ahelyett, hogy háborúznánk megbocsássunk egymásnak, hogy hasonlatosak lehessünk Isten Gyermekeihez.
