A válaszaim előtt most olyanom van, hogy kicsit osszam az észt, mert ettől jó nekem. :]
Azt hiszem, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy létezik-e isten. Az számít csak, hogy az emberek mihez kezdenek a vélt vagy létező istennel. Általában vallásrendszereket, egyházakat szerveznek köréjük, vaskos írásokat lobogtatva igyekeznek bizonyítani, hogy márpedig az ő istenük igenis létezik, de számomra nagyon kilóg a lóláb. Végsősoron ez is csupán egy módszer az emberek fölötti hatalom megszerzésére, birtoklására, az emberek irányítására. Vagyis -- a politika egy formája. Véleményem szerint az az ember "él jól", aki, miután teljes bizonyossággal meggyőződött arról, hogy létezik avagy nem létezik isten, másnap pontosan ugyanúgy él, mint ahogy azelőtt.
Sikeres prédikációm után pedig a válaszok. :]
acsd: Azt hiszem Nemere István próbálta bizonygatni egyes könyveiben, hogy az óind írásokban egyértelmű bizonyítékot találni arra, hogy az istenek valójában földönkívüliek, akik repülő csészealjakkal közlekednek és atombombákat robbantgatnak.
Mittoménmelyik primitív afrikai törzs meg vallásos szövegeiben pontos csillagászati definíciót ad valamelyik csillagról (talán a Szíriuszról).
Vannak ilyen rejtélyek, de mivel a magam részéről kevés esélyt látok arra, hogy ezzel kapcsolatban valaha is megtudjam az igazságot (elsősorban hogy kizárhassam a hamisítás, csalás esélyét), csak mint érdekességet jegyzem meg, és az életemre nemigen van hatása.
Ha jól tévedek, Jézus is valami olyasmit mondott, hogy isten (ez esetben: Isten) mindenütt ott van, még a kövek alatt is, vagyis szerinte is maga a létezés az isten. Ám ennek szerintem nem feltétlenül van "külön" tudata. Ha így definiáljuk az istent, akkor isten egy nagyon-nagyon skizofrén (tudathasadásos, több-tudatú) lény, és mi mindannyian a skizofrénia tünetei vagyunk... :] Ám ha így van, akkor ez a természetes állapot, és ez egyáltalán nem elmebetegség -- itt talán épp a skizofrénia hiánya az.
Ami a kő gondolkodását illeti, ebben nem látok semmi különlegeset, ha hozzávesszük a világ méretét, meg azt, hogy jelenleg nem tudunk egyetlen, legalább a mi szellemi szintüket elérő földönkívüli életformáról sem. Talán az, amit mi tudatnak nevezünk, csak afféle kozmikus véletlen, hiszen volt rá hely is, idő is. (Ha leültetsz ötszáztrilliónyolc majmot írógépekhez, megvan rá az esély, hogy valamelyik épp a Bibliát pötyögi be -- ha elég sok időt adsz nekik.) Spirituális töltést mi, emberek adunk a létezésnek. Ebből a nézőpontból is szemlélhetjük a létezést...
elnyomott, candleinthedark: Véleményem szerint sem a villámlásból, sem a napfogyatkozásból nem következtethetünk bármely isten létére avagy nemlétére.
"Nem tudjuk, hogy a villámlásnak van-e bármi köze az istenek haragjához. Tény, hogy villámláskor elektromos töltések pattognak a felhők között, de hogy közben X istennek milyen a kedve, azt nem tudjuk." Nem tudjuk, hogy a napfogyatkozasnak van-e bármi köze az istenek haragjához. Tény, hogy napfogyatkozaskor a Hold eltakarja a Napot, de hogy közben X istennek milyen a kedve, azt nem tudjuk.
Bocsáss meg, de amit a villámlásról mondasz, az arra utal, hogy nem vagy tisztában az elektromosság elméletével. Ez nem hit, vélemény kérdése már pár száz éve, hanem tudásunk birtokában egy teljesen érthető, egyszerű természeti jelenségről van szó. Sajnálom, hogy ezt nem érted, olvass utánnak nálamnál hitelesebb forrásban, mondjuk egy általános iskolai fizikakönyvben, de adok Neked pár linket: Franklin kísérleteirôl, Meteorológiai alapismeretek, A villám, Gyakori kérdések a villámvédelemmel kapcsolatban
Teremtés-nem-teremtés: ha figyelmesen olvastál volna, megérted, hogy azt írtam, ez nem eldönthető kérdés, viszont e két alternatíva közül az egyik megáll önmagában, a teremtéshez meg el kell képzelni olyat, amiről nem tudsz meggyőződni. Az én szememben ez lényeges különbség, számodra nem, ebben különbözünk :-)
Testenkívüliség: itt teljesen offtopic, nyiss róla egyet, erre való a fórum, de szerintem találsz is, ha foglalkoztat...
...s kedves acsd, nem a kő kezdett el gondolkodni, hanem az ember... sajnálom, hogy ezt nem érted, ajánlom olvass és tanulj, de ha nem megy, mert ugye ez fáradtságos dolog ám, akkor légy boldog hiteddel...
Kedves Elnyomott,
"Mert jó pár ember jó pár kisérlete megtanította, hogy mi az elektromosság, s elég jó pontossággal utánozni is tudjuk."
Ezügyben Req véleményét osztom magam is, sokkal jobban fogalmazta meg, mire gondoltam:
"Nem tudjuk, hogy a villámlásnak van-e bármi köze az istenek haragjához. Tény, hogy villámláskor elektromos töltések pattognak a felhők között, de hogy közben X istennek milyen a kedve, azt nem tudjuk."
"teremtés-nem teremtés egyformán feltételezés"
Aha.
Te azt mondod "a világ önmaga időben visszafelé végtelen létező", más Istenre mondja ugyanezt. Miért jobb egyik a másiknál?
Hogy miért nem véltem a testenkívüliséget offtopicnak, arról korábban szóltam.
"agyunk kreatív jószág..."
"eszméletvesztés előtti utolsó gondolatokat ..." (Tzsolt)
Nem ilyenről volt szó, láttam a szakadák peremét, falát, etc. amit korábban nem láttam. Egyébként eszméletvesztés igazán nem volt, itt, s aztán ott lenn.
vegyszerek, egyebek
persze
Kedves Tzsolt,
"Öngyilkos lett a pedofil pap"
Mi köze ennek Istenhez? szvsz semmi.
Várj, tudok jobbat: 46 éves anglikán lelkész nővé operáltatta magát.
Mondjuk épp a táguló univerzum egy hindu számára teljesen világos lesz. :-)
Kedves Candleinthedark,
"Talán annyit mondhatunk, hogy eléggé valószinütlen, hogy valaki teremtette volna."
ugyanilyen valószínűtlen lehet az is, hogy csak úgy magától lett/van - ez csak megítélés kérdése. (lásd Elnyomottnak szóló rész pár sorral feljebb)
Nekem valahogy az is meseszerűen hangzik, hogy a kő elkezdett gondolkodni.
Tyű, annyi minden történt az este óta...
no mindegy, most már idekopizom amit leírtam,
aztán jövök a többivel is.
Kedves Req,
köszi a gondolataidat.
A magam számára fontos elvnek tartom az előítéletmentes gondolkodást. S lám, egyszerűen az, hogy a két eseményt egymás mellé teszem, máris prekoncepción alapul. Az egyfelől hasonló jelenségekre két egészen különböző magyarázat született. Ez jó, köszi.
Nyilván kilóg a lóláb, valami olyan jelenséget (egyszerű tapasztalatot) kerestem, amire nincs egzakt "tudományos" magyarázat, de még a környékén sem - a félelem-szülte-isten kép meghaladásához szerettem volna mutatni így egy ösvényt.
Sólyomszem fölvetésein (mi már tudjuk, őseink még nem) elgondolkodva azt látom, a régi írásokban / szentírásokban (nem kívánt rész törlendő) rengeteg szimbólum található.
A példáim óind írásokból valók lesznek, ezer bocs, de nekem ez a hazai pálya. Részlet a Bhágavata-puránából:
Az érzékekkel felfogható anyagi világ egészének gigantikus megnyilvánulása az Isten személyes teste, amelyben az univerzum teljes múltját jelenét és jövőjét megtapasztalhatjuk.
...
Az óceán a dereka, a dombok és a hegyek pedig a csontjai. A folyók a vénái, a fák testének szőrszálai, légzése az áramló levegő. Az esőfelhők az Úr haja, intelligenciája az anyagi teremtés végső gyökere. Elméje a Hold, minden változás kútfeje. Az anyagi princípium {mahat-tattva} a mindenütt jelenlévő Úr tudata - ahogyan ezt a hozzáértők megerősítik. Siva az Ő egoja.
A ló, öszvér, a teve az elefánt a körmei, a vadállatok és a többi négylábú állat pedig az övének táján helyezkednek el. A madarak az Úr mesteri művészi érzékét képviselik. Manu az emberiség atyja intelligenciájának a jelképe, az emberiség pedig a lakhelye. A mennyek lakói a gandharvák, a vidjádharák, a csáranák és az apszarák (az angyalok különféle csapatai) zenei ritmusérzékének, a démonikus harcosok pedig csodálatos bátorságának képviselői.
Karjai az Indra vezette félistenek, fülei az égtájak, hallása a fizikai hang. Orrlyukai az Asvinok, s az anyagi illat a szaglása. A szája a lángoló tűz. A világűr a szemgödrei, a Nap a látása, szemhéjai pedig a nappal és az éjszaka.
Az erényesség az Úr felsőajka, a vágyakozás az álla, a vallás a mellkasa, a vallástalanság pedig a háta. A védikus himnuszok az Úr agytekervényei, állkapcsa Jama, a halál félistene, fogsora az érzelmek művészete. Mosolya a legcsábítóbb illuzórikus anyagi energia, az anyagi teremtés e hatalmas óceánja pedig nem más, mint ránkvetett pillantása.
Maga a szöveg is meditációs technikaként említi a fentieket, a cél a világ harmóniájának meglátása, megélése.
De megpróbálhatjuk összerakni Istent a leírás szerint, aztán panaszkodhatunk: nem jó, ez ostobaság.
Más. Elég jó fantáziával lehettek megáldva e régi írások szerzői. Nagy hirtelen két részlet is eszembe jut, mely a 20. századtól kezdve egészen más értelmet kap.
Az egyiket tekintsétek találós kérdésnek. Mi ez, az alábbi idézetekben szereplő fegyver?
... borzalmas villámcikázás volt ez, amely az egész vrsni és andaka nemzetséget elpusztította. A megmaradt katonák felismerhetetlenné váltak, hajuk és körmük kihullt. Az edények minden nyilvánvaló ok nélkül összetörtek, a madarak megfehéredtek. Egy óra alatt minden étel élvezhetetlenné vált. (Mahábharat, Mausóla parva)
Ennek a fegyvernek a tüze tönkretette a városokat, s olyan fényt árasztott, mely fényesebb volt százezer Napnál. Vad szél támadt, s valamely láthatatlan tűz emésztette el az elefántokat, katonákat, harci szekereket és lovakat. E tűz következményeként kihullt az emberek haja, kezükről és lábukról levált a köröm, a madarak tolla kifakult, lábuk görcsbe merevedett. (Rámájana)
A másik egy történet. (forrás: Bhágavata-purána) A király férjhez akarja adni a lányát. Jönnek is a jelentkező hercegek. Lovagi tornát rendeznek, hogy eldöntsék ki a legkiválóbb, de bizony nem jutnak dűlőre: hol egyik győz, hol meg más. Töpreng a király, végül úgy határoz, elmegy Brahmához (az univerzum megalkotásában fontos szereppel bíró személy - nem Isten), s kikéri a tanácsát. A lányával együtt felpattan vimánájára (repülő szerkezet, bolygóközi utazásokra) s elmegy Brahmához. Ő nagyot kacag, s azt mondja: mire hazaértek, a kérők már mind meghaltak, fiaik és unokáik is. S valóban, ahogy megérkeznek, jó néhány nemzedéknyi idő eltelt elutazásuk óta. A lány, Révatí, pedig a kor kiválóságának, Balarámnak felesége lett.
Iker-paradoxon?
...hát igen, a hit furcsa dolog, nyitottam is most egy topic-ot, amit egy magát katolikus papnak mondó nick egy mondata indított el, talán nézzetek be oda is, engem jókedvre derített:
Szerintem a mai tudás a világ keletkezéséről igencsak megtorpedózza a vallási elképzeléseket, viszont az is jól tudom, hogy ilyen jellegű érvekkel nem lehet előrébb lépni. Amikor két térítővel beszélgettem, és megkérdeztem, hogy a "mi" keresztény istenünk miért olyan bujkáló és talányos, vajon miért nincs jelen az emberiség fejlődésénél, akkor azt válaszolták, hogy a fák susogása, a nap melege az isten. Hát ez ellen nehéz bármit is felhozni. A másik dolog, hogy kijelentették, hogy a tudósok is beismerték, hogy nem tudják pontosan megállapítani mikor keletkezett a Föld. Mint kiderült, ez a beismerés abból állt, hogy a 4,6 milliárd évhez, hozzájárul egy +-százmillió év, ami a műszeres hibahatár. Ezt megint nehéz megmagyarázni.
Végezetül két újságcím, amit most olvastam:
- Öngyilkos lett a pedofil pap
- Hívó házaspár klónoztatja magát.
Ezek a dolgok nem éppen a keresztény istenhit mellett szólnak...
Tudjuk, hogy a világunkat nem teremtette senki. Szóval erre még én is, mint idült ateista (avagy agnosztikus/szabadgondolkodó mittudomén) is azt mondom, hogy nem, ezt nem tudjuk. Talán annyit mondhatunk, hogy eléggé valószinütlen, hogy valaki teremtette volna. De nem tudjuk. Söt, úgy érzem soha nem is fogjuk tudni, mert a "világot nem teremtette senki" állitást logikailag igen nehéz bizonyitani, minimum kellene hozzá egy ezt kizáró, pozitiv állitás, amit viszont be lehet bizonyitani.
Véleményem szerint stresszhelyzetben (úgy értem veszélyes szituációban) az emberben sok minden végigpörög, nyilván arra is gondol, hogy meghalhat, ilyenkor az eszméletvesztés előtti utolsó gondolatokat álomként átéli, és ebben semmilyen furcsa, szellemi dolgot nem látok. Ez egy kicsit olyan, mint amikor valaki meghal és újraélesztik, utána pedig mindenféle fényes alagútról beszél, amit ugyanúgy képviselhet egy álom, mint egy műtőslámpa.
OFF
...bocs, de kimaradt: a testenkívüliség itt meglehetősen offtopic, azért nem reagáltam rá, de én is azon az állásponton vagyok, hogy agyunk meglehetősen kreatív jószág, gondolj csak az álmaidra... én pl. rendszeresen rendkívül bonyolult szituációkat álmodok meg, amelyek jó része meg is marad nappalra, tartós "emlékké" válik, vissza tudok rá emlékezni. Az emlékezet csalfa dolog, az álmot és a "valós" események emlékeit hajlamos összekeverni, lévén nincs olyan atributuma a "tárolt emlékrekordoknak", hogy álom/nem-álom :-))) Ha pedig ez így van, életveszély közepette a gyors események az időérzékelst elrontják, az itteni fikciók és valós hatások minden további nékül keveredhetnek, aminek az eredménye bármi lehet.
Ugyanilyen "keverő" hatása lehet valakire a vegyszereknek, mint amilyenek a kábítószerek is. Pl. Édesanyám érzékeny az algopirin hatóanyagára. Két éve elesett és eltört 80 évesen a combnyakcsontja, amivel kórházba került, ahol nem ismervén ezt az érzékenyéségét, algopirinnel csillapították a fájdalmát. Ennek az a szerencsétlen hatása volt, hogy amíg ki nem tisztult a szervezete, ami napokig eltartott, nem volt teljesen ura magának, hallucinációi voltak, nem tudta kontrollálni a helyzetét :-((( Még azt is megkérdezték a kezelői, hogy tiszta-e az elméje?! Ha nem jutott volna valakinek eszébe, hogy gondoljon erre a szerencsétlen érzékenységre, nagyon rosszul is járhattunk volna!!! A hallucinációk közül egy pl. az volt, hogy bogarak vannak a pénztárcájában. Mikor már teljesen elmúlt a gyógyszer hatása, nevetve mesélte el, hogy miket képzelt, s hogy néha még most is bele-bele néz, hogy tényleg nincs ott semmi ilyesmi :-) A hallucinációk egy része megmaradt emlékként! Szerencsére "jól jött vissz" a valóságba, s képes lett elválasztani a fikciót a valóság emlékeitől.
Gondolj arra, hogy egy ilyen vegyi hatású - de akár éhség okozta!!! - hallucináció pár száz évvel korábban, de még manapság is mennyi "csodát", "látomást" okoz(hat)ott :-))) Mennyi embernek tölti ki a tanult-hallott-elképzelt hitvilág mítosza a tudatos napjait, s a réveteg imákkal, elringató liturgiákkal minden további nélkül "valóságközeli" emlékképek tárolódnak el. Szélsőséges körülményeknek - akár ugye egy kis algopirin túladagolás - hatására aztán ezek előjönnek, s már meg is jelent Sz. Mária, Isten, stb., s ha ez "hiteles" személynél jön elő, párosul egy-két váratlan "gyógyulással", már kész is egy vallási zarándokhely... Ha erről aztán hall valaki ezer km-nyire pl. a papjától, aki ugye roppant "hiteles" ember, igazmondó, az már valóság is...
Ki mutathatná ki, hogy egy-egy ilyen "látomás", "csoda" vajon valós emlék, vagy hallucináció? Az emberek a jóra vágyás miatt könnyen elhisznek olyan dolgokat, amik a vágyaik irányába hatnak... s egy idő után ez a hit, a vágy, mély vallásos meggyőződéssé válik...
"Tudjuk, hogy a villámlás nem az istenek haragja."
mert?
Mert? Mert jó pár ember jó pár kisérlete megtanította, hogy mi az elektromosság, s elég jó pontossággal utánozni is tudjuk. Akár Te is megteheted, ha elég erőforrásod áll rendelkezésre... Azt remélem elfogadod, hogy mert tudunk villámokat gerjeszteni, még nem lettünk istenek ;-)
Világunk teremtése: nem, ebben szerintem Hawkeye téved, ezt nem tudjuk, legalábbis még nem. Annyit viszont tudunk már, hogy már ez alapján a tudás alapján sincs szükség arra a feltételezésre, hogy bárki is teremtette volna, s ez elég alapos ok arra, hogy feltételezhessük, nem is teremtette senki.
Azt remélem nem vitatod, hogy a teremtés-nem teremtés egyformán feltételezés? Ha pedig ez, akkor annak kell igazabbnak lennie, ami önmagában megállja a helyét.
No mármost, ha azt tételezem én fel, hogy teremtették, akkor jön a megválaszolhatatlan kérdések végtelen sora: hol a teremtő, hol a teremtő teremtője, stb., stb. a végtelenségig. Ebből számomra egyértelműen következik, hogy ettől sokkalta egyszerűbb feltételezni azt, hogy amit tudunk, az alapján a világ önmaga időben visszafelé végtelen létező. Hogy nehéz ezt megemészteni, az természetes, lévén mint írtam alább már, agyunk kapacitása nem végtelen, s az absztrakciós képességünk tart ott, ahol tart.
Mert ez utóbbi kulcsfontosságú szerepet játszik: létrehozta saját stabilitásának biztosításához az isten fogalmat :-)))
Ezért írtam a több érzékszervről szóló feltételezésem, mert a barátod esetére csakugyan nem alkalmazható a "jóslás" gondolata. De másképp is elképzelhető a dolog. Egy balesetnél nyilván mindenki izgatott. Akik megpróbálnak segíteni a sérültön, általában eléggé fokuszálják a gondolataikat, mert szeretnének segíteni. Akarnak segíteni. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez egyfajta "telepatikus" kapcsolatot létesít a sérülttel, aki az így érkező benyomásokat értelmezi, de mivel csak a "hagyományos" érzékszerveinek használatát szokta meg, az agya rögtön "lefordítja" a többi embertől érkező jeleket. Huh, remélem, nem írtam túl zavarosan. :]
Kedves Req,
ezért éreztem jobbnak az ismerősöm történetét, csak az nem az enyém, így aztán csak lopakodva hoztam elő. Ott nem stimmel a jóslat, hiszen utólag ellenőriztetett a történés - ráadásul jóval összetettebb, mint az én sztorim.
Üdv!
acsd
acsd: Gyerekkori élményedre egy lehetséges magyarázat az emberi agy hihetetlen alkotóképessége. Stresszhelyzetben az ember olyasmikre is képes, amikre egyébként, normális körülmények között nem vállalkozhatna. Talán igaz ez az agyra, a gondolkodásra is. Talán akkor megpróbáltál "jósolni", megpróbáltad kitalálni, mi fog történni veled, ha leesel (földet érsz), és erre annyira kíváncsi voltál, hogy valóságként élted meg. (A valóságot az érzékszerveinken keresztül érzékeljük, de amit érzékelünk, az nem biztos, hogy "tényleg úgy is van". Köztudott, hogy például amputációk után előfordul ún. fantomfájdalom, tehát az illető úgy érzi, hogy rettenetesen fáj/viszket a karja -- pedig már rég levágták neki.)
Aztán nem lehetünk biztosak abban, hogy az ember csakis a jelenleg ismert érzékszerveivel figyel, lehet, hogy vannak még működőképes érzékszerveink, és a tőlük érkező adatokat ilyen sajátságosan értelmezzük, hogy kívülről látjuk/halljuk/érezzük magunkat.
Természetesen nem vetem el azt sem, hogy ilyenkor a lélek, a tudat kilép a testből -- bármit is jelentsen ez. Amíg az ember nem ismeri hiánytalanul az agy működését, addig túl sok a "lehet", és ezért érdemes fenntartani a kétkedés jogát.
Kedves Hawkeye,
"Tudjuk, hogy a villámlás nem az istenek haragja."
mert?
Mire is gondolok. Látunk egy okot. De még nem zártuk ki azt, hogy nincs mögötte valamiféle elrendező személy.
"Tudjuk, hogy a világunkat nem teremtette senki."
Mert tudjuk hogyan keletkezett a világunk? Felgöngyöltünk minden okot (ezzel kapcsolatban)?
Definícióügyben.
Nem készültem, hogy megfogalmazzam, de ígérem alkalomadtán sort kerítek rá.
Viszont - ahogyan már korábbi hozzászólásaimban is írtam - szvsz sokféle ok vezethet istenkép kialakulásához (megint csak leszögezve: ennek nincs köze ahhoz, hogy van-e) s ezek közül a félelem csak az egyik.
Más.
Félre az elméleteket meg a logikai bukfenceket, beszélgessünk csak úgy. Hadd osszam meg veled (veletek) egy saját tapasztalatomat, várom a lehetséges magyarázatokat.
Kölyökkoromban barátaimmal játszottunk egy hegyoldalban. Éppen bujkáltam egy bokorban, mikor elfogyott a lábam alól a talaj, és jó pár métert zuhantam. Puhára estem, gond nem volt. Viszont amikor lepottyantam, láttam fölülről magam elterülve, láttam a szakadék falát, a környezetet, mintha kb egy méterrel a bokortól kifelé, a szakadék fölött lettem volna. Néhány pillanat volt az egész, de gondolhatod, határozott élmény.
Egy kedves ismerősömmel autóbaleset után történt némileg hasonló "testen kívüli" élmény, neki hosszabb ideig, s szépen beszámol arról, mi történt, míg "életre masszírozták".
Tipp? Magyarázat?
Nem tudjuk, hogy a villámlásnak van-e bármi köze az istenek haragjához. Tény, hogy villámláskor elektromos töltések pattognak a felhők között, de hogy közben X istennek milyen a kedve, azt nem tudjuk.
Nem tudjuk, hogy vándorol-e át belénk bármi "erő-szerű" a legyőzött ellenségeink megevésével. Mivel a megevett húsnak van táplálóereje, ez mindenképpen a táplálkozóé lesz. A dicsőségről, az ellenség elpusztításának, megalázásának tudatáról már nem is szólok.
A Föld csakugyan gömbszerű alakú és a Nap körül kering. (Bár én még nem jártam az űrben és nem néztem meg a saját szememmel, de elfogadom tényként.)
Nem tudjuk, hogy a világunkat teremtette-e bárki vagy sem. Még a Big Bang sem helyezi érvényen kívül az esetleges teremtés-elméletet, hiszen simán elképzelhető, hogy egy isten épp egy ilyen ősrobbanással kezdi a világ teremtését.
Az utolsó két megállapításoddal azonban egyetértek. De isten nem feltétlenül csak ennyi. A definíciód nem hibás, de nem is teljes.
Ezek szerint Te az vagy, aki a racionális választ képes megadni (tudományosan alátámasztva)?
Jöhetnek a kérdések?
Sajnos, ki kell ábrándítsalak. Nem én vagyok az. Néhány kérdésre, amelyek őseinknek feladták a leckét, már tudom -- tudjuk -- a választ.
Tudjuk, hogy a villámlás nem az istenek haragja.
Tudjuk, hogy a legyőzött ellenség ereje nem vándorol át belénk, ha megesszük.
Tudjuk, hogy a Föld gömbölyű, és a Nap körül kering.
Tudjuk, hogy a világunkat nem teremtette senki.
Tudunk egy csomó dolgot, és tudjuk, hogy még mennyi mindent nem tudunk.
Az isten az ismeretlentől való félelem manifesztuma.
...szerintem sem könnyű, de gondolj arra, hogy manapság a népességből 12-13% körül vannak a nem-hívők, 2.5% körül az ateisták... ugyanitt kimutatták, hogy 33% a keresztény, de ezt mi alapján vajon, amikor nincs róla sehol nyilvántartás? Mint nálunk is, ahol az ország 60%-a katolikus... egyesek szerint :-) ebbe még én is bele tartozok, lévén még élek, s anno víz alá tartottak...
OFF
...szerintem a Mikulás nem beetetés a gyerekeknek, mert valós alapja van...
Valós alap? Szt. Miklós püspökre gondolsz? Talán, de egyrészt a kereszténység nagyon "importáló" vallás, lásd csak Jézus "születésnapját", ami ugye kicsit gyanús, lévén a napforduló ősi ünnep, s december végén nem jellemzően tartanak vásárt sem akkoriban sem manapság...
Erről van szó. Annó egy ellenséges miliőbe kerültek az őseink. A megmaradás volt az elsődleges cél. Ennek pedig az volt az ára, hogy a kereszténység ránknőljön, mint egy púp.
Az egészben az a borzasztó, hogy a Mikulás az 1900-as évek elején lett piros, a Coca-Cola cég reklámja révén...
Amúgy szerintem a Mikulás nem beetetés a gyerekeknek, mert valós alapja van, és a körülötte lévő mítosz csak széppé és nem hazuggá teszi az egész történetet.
...nincs "ha" a történelemben... nem vagyok történész, de azokban sem bízhatsz ebben a vonatkozásban, lévén katolikus ezer év van mögöttünk... én csak leírtam, hogy mit gondolok erről a dologról...
Egy biztos, egész Európa tartott attól a pár százezer harcos magyartól... hogy sikereik csökkentek, hogy kérdés hogyan illeszkedhettek volna be, azt megítélni ezer év távlatából nemigen lehet... nem volt maradandó írásbeliségünk, lévén pusztai nomád nép voltunk, az ősi rovásírás élő anyagokra történt, amik elpusztultak... ami írásbeliség volt akkoriban, az a katolikusoké volt, s azt meg is tartották a múlt században a hatvanas évekig, amikortól magyarul is kántáltak már... mi másképp vészeltük át a kereszénység terjedését, mint az indiánok 500 évvel később...
A kisgyereknek egy darabig szüksége van a Mikulásra
...érdekes dolog ez... nekünk két kicsi lányunk van, akiket mi nem "etettünk" sem Mikulással, sem Jézuskával, csak szeretettel :-) A gyerekek, mikor óvodába kerültek, s jött a "Mikulás", akkor kérdezték, hogy a dajka néni miért öltözött piros ruhába? Most hazudnunk kellett volna? Nem tettük, s a pici gyerekek megértették, hogy ez játék... Nem kell a - "kegyes" - hazugság a kicsiknek, megvannak anélkül is, a szeretet és az őszinteség sokkal többet ér, ezt most érzem, amikor 10 és 12 évesen már jobban jönnek a kérdések...
