A miskolci színházat mindig anyaszínházamnak tekintem - nyilatkozta a díj kapcsán Szervét Tibor a Borsod Online-nak. - Ott indultam el a pályámon, és nagyon boldog éveket töltöttem a városban. Ami jó megtörténhet az emberrel, az velem Miskolcon mind megtörtént. Szenzációs szerepeket játszottam, ott találkoztam először a nagy karakterekkel: Jágóval, Cyranóval, Hamlettel, és ott éltem át az operettet csodáját is!
A budapesti Radnóti Színház művésze legutóbb a női Furcsa párt rendezte színházunkban.
A miskolci színházat mindig anyaszínházamnak tekintem - nyilatkozta a díj kapcsán Szervét Tibor a Borsod Online-nak. - Ott indultam el a pályámon, és nagyon boldog éveket töltöttem a városban. Ami jó megtörténhet az emberrel, az velem Miskolcon mind megtörtént. Szenzációs szerepeket játszottam, ott találkoztam először a nagy karakterekkel: Jágóval, Cyranóval, Hamlettel, és ott éltem át az operettet csodáját is!
A budapesti Radnóti Színház művésze legutóbb a női Furcsa párt rendezte színházunkban.
„A Madách Színházban a Spamalot című musical volt az első darab, amire meghívtak, így a Furcsa pár itt már a második (és egyben harmadik!) bemutatóm.
Az idei évadban következik a Radnóti Színházban Térey Sándor regényének adaptációja, a címe: Protokoll, majd a Bolha a fülbe valamelyik szerepe Mohácsi János rendezésében. És most úgy látszik, hogy ezt követően is vár még valami feladat.”
Kalocsay Katalin: Reggelente a budai hegyekben „futogatok”
„Két kiemelkedő alakítás, két kiváló színész fergeteges együtt-játszása, tökéletes egymásra figyelés. Mindkét előadás tökéletesen megáll a maga lábán, egyik sem hagy semmiféle hiányérzetet a nézőben.
Oscarként Szervét Tibor játéka folyamatos magára találás, a második részben különösen felszabadult a játéka, még a mozgása is, egyre szélesebb ívű a karaktere.
Szervét Tibor színész-egyéniségéhez Oscar közelebb áll, de Felixként is igazán szórakoztató. Ő némileg fanyarabb, kissé megbántottabb Felix, mint Gálvölgyi, szikárabb termete szikárabb bánattal párosul, mimikája visszafogottabb, nárcizmusa jobban kordában tartott, ugyanakkor öniróniája tetten érhető, a hajmosási terveivel kapcsolatos egyetlen fejmozdulatával például ellenállhatatlan kacajra készteti a nézőteret. Pedánsnak is inkább érezzük, mint a bohókás Gálvölgyi Jánost. És amikor azt hinnénk, a világon senkit nem lát magán kívül, szinte meghatón mond köszönetet barátjának azért, hogy befogadta, és teszi ezt azután, hogy Oscar kirúgta a lakásából. Palettájának színeiből igazán gazdagon kever.”
Mikes Éva: Fejtől, lábtól – Furcsa pár = kultúra.hu, 2011.10.27.
(Szervét Tibor: Két ellentétes igazság = Madách Színház - Színlap, 2011.10.15.)
„Szente Vajk: - Amikor burjánzik ez az összetűzés Félix és Oscar közt, akkor te tudod, hogy kinek van igaza?
Szervét Tibor: – Nem, nem tudom. Most, amikor feltetted a kérdést, habozás nélkül azt gondoltam, hogy Félixnek van igaza. Az elmúlt hetekben ugye én azzal foglalkoztam, hogy a saját félixes igazságaimat maximális módon elfogadjam, összerakjam, képviselni tudjam. Mindjárt neki fogunk annak látni, hogy egymás szerepét megpróbáljuk önmagunkra alkalmazni, - ez éppen ma reggel került szóba. Ha elkezdem Oscart próbálni, akkor lehet, hogy azt fogom gondolni, hogy ez a Félix egy hülye, és énnekem mint Oscarnak van teljesen igazam, hogy őt kellene most már lassan kidobni a nyolcadik emeletről, mert az egész emberiség jól járna vele.
Szente Vajk: - Nem nehéz teljes hittel és teljes odaadással mögé állni egy igazságnak, amiről tegnap még azt gondoltad, hogy az a valótlan?
Szervét Tibor: – Ez tulajdonképpen a foglalkozásunk alapszabálya, csak nem ilyen feltételrendszerben csináljuk, hanem más színdarabban. Ennek a helyzetnek az a pikantériája, hogy ugyanabban a darabban kell két teljesen ellentétes igazságot képviselni.”
Biztos voltam benne, hogy a fordított verzió is "nagyot fog ütni". :) Én csak decemberben fogom megnézni, nagyon kíváncsi vagyok.
(A bajusz nekem kicsit "fura", számomra olyan nem is tudom...nem SzT-s, persze Artúr királyos, igen, de nekem SzT. bajusz nélkül SzT. Vagy max. pár napos borostával...hmmm... :D. Persze azért bajusszal sem hagynám az ablakom alatt fagyoskodni...)
A Furcsa párt Furcsán megcsinálták! Sikerült! Hát persze, hogy... és nem is akárhogy!
Ez a két, „fordított és visszája” előadás mennyire különböző hatású tud lenni!
Elmondható, hogy Gálvölgyi született Félix, a jól kidolgozott poénok mentén nagyon komolyan, férfiasan szenved.
SzT-ről meg azt gondolnánk, hogy ő otthon is éppen pont ilyen sportosan hanyag, szarkasztikusan derűs lehet. Minden poént vettek a nézők, sőt SzT megint kivívta az előadás közbeni plusz tapsot.
Alighanem mind a két Furcsa párt meg kell néznem újra... :)
(SzT szépen növögető bajusza jól áll Oscarnak, bár lehet, hogy ez már Arthur királyé is. ;))
Képet sajnos nem tudok mellékelni, mert ehhez a változathoz nem volt!! fotóspróba :' ' '-(((
„Jó páros Gálvölgyi és Szervét. Érezhetően inspirálják egymást. Élvezettel szórják a poénokat. Belopnak a produkcióba fájdalmas pillanatokat. Ők is beszélnek a csillapíthatatlan vágyról, a jelen nem lévő párjuk után. Márton Andrásnak olyan nagyon valószínűleg nem is kellett rendeznie őket.
Megállnak a saját lábukon, és prózával operett sikert aratnak.”
Bóta Gábor: Vágy a szórakoztatásra = Népszava, 2011.10.22.
Igen, Gálvölgyinek nimbusza van, a nézők már belépésekor nevetni kezdtek, és Oscar laza határozottsága mindenkit magával ragadott.
A helyes kártyatársaság húsz perces intenzív aggódása után érkezett meg Félix, onnantól kezdve felpörgött az előadás, a nézők mindenen kacagtak. SzT ezer saját, szuper ötlettel, mozgással, játékkal színesítette Félixet, amit a nézők előadás közben meg is tapsoltak.
És hát nagyon megható volt Félix elkeseredettsége, családszeretete, rendszerető igyekezete... tényleg, hogy is lehet egy ilyen embert elhagyni?
Most erre a szereposztásra esküszöm - bár SzT szerepformálásait ismerve el tudom képzelni, hogy a fordítottjára is fogok, szóval már látom, meg fogom nézni őket párszor.
Köszi Nyuszi! Örülök, hogy belinkelted. Tegnap meg is néztem míg a lánykáim aludtak. :) Kicsit legalább hangoltam az estére...
Este volt szerencsém megnézni a Furcsa pár-t. És hát (abszolút szubjektív vélemény) egyszerűen fantasztikus volt. Imádnivaló. SzT valami hihetetlen. Ahogy az önsajnáló/önimádó szerencsétlen Felix-et játszotta, néha nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Hogy legszívesebben felpofoznám vagy megölelném. Nem tudom, hogy a színészek hogy érezték magukat a 4. előadáson, de nekem úgy tűnt, hogy nagyon élvezik a darab minden pillanatát, SzT és Gálvölgyi totálisan egyenrangú volt a színpadon. Volt olyan jelenet, ahol el is nevették magukat, annyira kedves volt az egész.
És tényleg, a fordított szereposztást is látni kell. Eddig úgy gondoltam, hogy SzT-hez jobban illik az "élő porszívó" szerepe, de a tegnapiak után talán még jobban passzolna hozzá Oscar stílusa. Remélem hamarosan azt is megnézhetem és eldönthetem melyik a kedvenc. :)
SzT harmadik bemutatója január 22-én a Térey János: Protokoll című verses regényéből készült előadásban lesz.
A Radnóti „Színház hátulról” programján Valló Péter rendező beszélt erről a darabról:
„A kortársainkat aggasztó kiút- vagy kiúttalanság-drámával állunk szemben. Van egy viszonylag fiatal ember, 40-es, és egyáltalán fogalma nincs arról, hogy mi is legyen az ő életével.
Ez a generális kiútkeresés, szerintem ez teszi olyan nagyon maivá, kortárssá, nagyon nekünk valóvá, nagyon átélhetővé az egész darabot.
Mindez nagyon élően, elevenen, hihetetlen szellemességgel, a magyar nyelv összes leleményének felhasználásával igazán sziporkázóan van megírva. Első osztályú színészekkel lesz előadva: Fekete Ernő vendégként, Szervét, Csányi, Szávai és szinte az egész társulat.”
... pedig ebben a színházban sem Montfleuryk mutatványoznak, akiknek a produkcióját dróton rángatott csavarásokkal, jegyvásárlási trükkökkel kellene érdekesebbé tenni...
mi színházrajongók ugyanis a Színészek varázslatos alakításai miatt járunk oda...
„Szervét Tibor: - Mint utóbb kiderült, mind a kettőnkben volt olyan, hogy fölhívjuk a másikat, hogy mégiscsak üljünk le, mert nagyon-nagyon erősen egymásra utalt párosság annak a két színésznek a munkája, aki a Furcsa párt csinálja. De valahogy nem jöttünk össze, és nem jutottunk hozzá, viszont az első héten kiderült, hogy mi meg fogjuk érteni egymást, tehát mi jól fogunk tudni együtt dolgozni Jánossal. Az nagyon hamar kiderül, hogy a gondolkodásmódban a humor-kezelésben, a poénok építgetésében hogy gondolkodik a másik. Ezt tényleg nagyon csak együtt lehet megcsinálni.
Szirtes Tamás hívott fel a szerepcsere vadonat-merész gondolatával. Már sokszor fölmerült, hogy ezt így kéne csinálni, mert akkora brahi lenne, de még senki nem merte megcsinálni. Tehát előbb-utóbb a színészek valahogy kifaroltak, vagy a produkció úgy alakult, hogy ezt nem sikerült létrehozni, mert nagyon-nagyon istenkísértő vállalkozás.
De, a Tanár úr úgy gondolta, hogy mi ezt meg fogjuk tudni csinálni, egy. Kettő, úgy gondolta, hogy olyan színházi világ van, amelyben már – hogy mondjam – a néző joggal vár el bizonyos bravúrokat, és ezt ő bravúrnak gondolja. Mi is bravúrnak gondoltuk, miután elengedtük azt a vasdarabot, amit így fogtunk éppen a telefonálás pillanatában. Igen, hogyha sikerül, ez egy színházi bravúr.
Lesz olyan előadás, ahol tudjuk, hogy ki játssza Oscart és ki játssza Felixet, egyszer ez, egyszer az, és lesz olyan előadás, ahol valami – még egyelőre el nem dőlt - módon, de ott az Úr kezeire lesz bízva, hogy mit játszunk. Ezt még nem tudjuk egész pontosan, hogy ez hogy lesz, hogy fogjuk tudni megcsinálni. Mi ettől nagyon félünk Jánossal.”
„Szirtes Tamás: - Ezt a darabot még nem adták elő így soha. Ez egyrészt nagy művészi kaland, másrészt a közönség számára is csalogató lehet. A Furcsa pár két egymástól eltérő, végletes karakterének eljátszásával a színészet mesterfokát mutatja be a két főszereplő.”
„Szirtes Tamás: - Egy színész mindenre képes. Kemény munka lesz két ennyire ellentétes karaktert felépíteni, a feladat mesterszínészeket kíván. A próbán járva azonban meggyőződtem arról, hogy nyugodtan hátra dőlhetek, és már csak egy feladatom lesz, hogy tapsoljak a premieren.”
„Gálvölgyi János: - Az ötlet hallatán nagyon örültem, hiszen már akkor felfigyeltem Tiborra, amikor először láttam a Cyranóban.
Szervét Tibor: - Bennem is volt egy olyanféle ösztönös rokonszenv, ami azt ígérte, jól tudunk majd együtt dolgozni. Ezt a munkát nem lehet rivalizálva csinálni. Nagyon fontos, hogy az ember tudjon beszélgetni a partnerével a próbákon. Tudnom kell, hogy neki jó-e, ha én ezt így vagy úgy mondom, csinálom. Az egyik csak akkor élvezheti a saját szerepét, ha a másik is örömöt talál benne.
Bőven elég feladat felépíteni egy karaktert úgy, hogy az jó legyen; hiteles, tempós, vicces. Én, mint Félix, hasonló küszködéseken vagyok túl, aztán amikor cserélünk, az egészet át kell tolnunk a másik elé, mint egy kupac zsetont. Tessék, válogass, használd, amire szükséged van. Ráadásul nekünk nincs közös színészi múltunk, most találkozunk először a színpadon. Fölcsapott sisakrostéllyal veselkedünk neki a munkának, egyéni kockázat nincs, csak közösen nyerhetünk, vagy veszíthetünk.
Gálvölgyi János: - Ez olyan, mint egy légtornászszám: óriási bizalomra van szükség egymás iránt, másképp lehetetlen lenne. Tapasztalatból tudom, akár megharagszik érte valaki, akár nem, nagyon nem mindegy, ki a partnered. Tudnom kell, hogy Szervétben feltétlenül megbízhatok. Erről szól amúgy a darab is – két ember rettenetesen egymásra van utalva. Ez az, amiről már beszéltem: a Furcsa pár az életünkről szól.”
Részletek a Furcsa pár sajtótájékoztatójának nyilatkozataiból
„Szervét Tibor: - A „Furcsa pár női változat” 2005-ös miskolci rendezési munkája egyrészt egy kicsikét segíti a mostani munkát, mert a helyzetek, a humorforrások tökéletesen párhuzamosak. A másik részében viszont, amikor csak az én szerepemmel, Félix szerepével kell foglalkozni, az gyakorlatilag a nulláról indul. Tehát az egészet újra kell gondolni, az egész találkozást a Jánossal kockáról kockára és napról-napra kell tapasztalni és összerakogatni.
Gálvölgyi János: - Ha az ember szül egy szerepet, az egy szerep. A szerepcserével itt ikerszülés folyik, tulajdonképpen Tibor szerepét én hordom ki, az én szerepemet meg ő hordja ki, és figyeljük egymást, le ne ejtse a gyereket. Amikor cserélünk, hát az fura dolog lesz, remélem nem a Kaukázusi krétakör lesz, amikor húzom-vonom.
Szervét Tibor: - A szerepcseréhez elsősorban vagányság kell. Azért mondom ezt így, mert a jelenlegi munkafázisban ugye ott tartunk, hogy még az „A” szereposztásban dolgozunk. Tehát még nem szembesültünk igazán azzal, hogy milyen lesz az, amikor a saját mondatainkat a másik fogja mondani. Az valószínűleg furcsa lesz egyébként.
Azt el lehet mondani nagyon sokféle okkal megtámasztva, hogy a szerepcsere miért egy istenkísértés. Viszont ami mellette szól, az az, hogy ha viszont sikerül megcsinálni, márpedig mért ne sikerülne, akkor meg tényleg egy bravúr tud belőle lenni. Ezért mondom azt, hogy az a bátorság, vagy krakélerség, vagy könnyűség, amivel azt merjük mondani, hogy igen kérem szeretettel, mi teszünk egy ilyen kísérletet, az nélkülözhetetlen. Onnan ott fönn, amikor úgy himbálóznak különböző köteleken nagy magasságban, csillogó ruhában az artisták, ők se nagyon tűnődhetnek azon, hogy most „Istenkém, á, hát szerintem nem kéne ugraaniii”, és akkor már régesrég leesett. Úgyhogy mi most itt tartunk.”
„Két kiemelkedő alakítás, két kiváló színész fergeteges együtt-játszása, tökéletes egymásra figyelés. Mindkét előadás tökéletesen megáll a maga lábán, egyik sem hagy semmiféle hiányérzetet a nézőben.
„Jó páros Gálvölgyi és Szervét. Érezhetően inspirálják egymást. Élvezettel szórják a poénokat. Belopnak a produkcióba fájdalmas pillanatokat. Ők is beszélnek a csillapíthatatlan vágyról, a jelen nem lévő párjuk után. Márton Andrásnak olyan nagyon valószínűleg nem is kellett rendeznie őket.
SzT harmadik bemutatója január 22-én a Térey János: Protokoll című verses regényéből készült előadásban lesz.
