bbtermi
"...mi a különbség a lövedékálló-és a repeszvédő mellény között? "
A lövedékálló a lövedéket, a repeszálló a repeszt "védi ki". :))
A különbség az elenálló, védelmi, energia-elnyelő képességeikben van. És nem is olyan nehezek.
Ave mindenkinek!
Meg tudná mondani valaki, hogy mi a különbség a lövedékálló-és a repeszvédő mellény között?
Egy okos könyvben szó volt a védőmellényekről, de olyan általánosságban, hogy csak azt szűrtem le belőle, hogy valamilyen különbség van.
A másik, nem nehéz ez egy kicsit éles helyzetben? Mert a rendőr rohangál benne fél órát és kész, de egy hosszútávú járőrön cipelni plusz tizenöt kilót...
Előre is köszönöm.
Bajtársi üdvözlettel:bbtermi.
Ave mindenkinek!
Kedves Transport!
Ne haragudj, de a topic címe nem az, hogy "miért olyan a sereg mintha egy bizotság tervezte volna" hanem az, hogy "szervezzünk hadsereget!" Igazad van abban, hogy ost olyan amilyen, de a cél az, hogy kielmélkedjük, hogyan lehet a lehetőségeink között lavírozva kihozni belőle a lehető legtöbbet. Ne érts félre, teljesen igazad van abban amit írtál, de próbáljunk egy kicsit előre is nézni és ne csak az árnyékokat lásssuk még akkor sem, ha azok számosak.
Kedvec vesszőparipám, Nemzetőrség, ha hagyják kibontakozni rengeteg feladatott levesz, nemcsak a sereg válláról. Játszuk azt, hogy a nyolc és félmillió vállasztópolgár több mint a fele nő. Ők kiesnek. A négymillió férfinak, jó ha felét érdekli ez a "hobbi", ezeknek jó tíz százaléka akar/képes/tud résztvenni benne, van kb. 200 000 minden szempontból vállogatott embered. Most is olyan borús a horizont?
Bajtársi üdvözlettel:bbtermi.
Örömmel veszem, hogy „pontosítási lépéseim” után közeledni látszanak nézőpontjaink. Az „egyszerűség kedvéért” visszafelé haladnék reakcióimmal a hozzászólásaidon.
A „szlovén megoldást” azért nem tartom példának, mert nálunk történelmileg másképp játszódott le a rendszerváltás, mint náluk. A mi akkori hadseregünk sokkal nagyobb volt, mint a szlovéneké, ami annyit is jelenthetett volna, hogy egy közel 100 000-es hadsereg szakadt volna az országra kellő vezetői tapasztalat nélküli, de lelkes fiatal katonai vezetőkkel az élen. Ez akár még veszélyes is lehetett volna! Ha már a „puha forradalom” útjára lépett az ország, akkor annak megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Az ilyen változásokat nem a bent maradó fiataloknak kell kezdeményezni és lefolytatni, hanem a politikai vezetésnek!
A másik két „újonccal” együtt országunk speciális helyzetben van a NATO-n belül a katonai felsőoktatás területén. Mi még talán a másik kettőre is „rátettünk” egy lapátra az akreditációval. Nem vagyok egyetem ellenes, mert egyelőre nem látok más reális lehetőséget arra, hogy a hivatásos tisztek polgári diplomához is juthassanak, ami viszont legalább valamilyen kisebb önbizalmat adhat „vészhelyzetben”. Ha viszont egyetemet akarunk, akkor oda valóban tudományos fokozatokkal bíró emberekre van szükség, akikre nem lehet érvényes a „vetésforgó”. Azzal kapcsolatban viszont kételyeim vannak, hogy a tiszti alapképzés során már adni kell-e diplomát. Szerintem szerencsésebb lenne erre a későbbiekben sort keríteni. Ebben az esetben viszont a tiszti alapképzéshez már nem kell „tudományosan minősített” oktatói gárda. Azt már szakembereknek kellene megvizsgálnia, hogy az Általad, vagy az általam említett változatnak milyenek az anyagi vonzatai. Sok hadsereg nagyon szépen elvan saját egyetem nélkül és a civil diplomára és a tudományos tevékenységre is megtalálják a „civil” megoldásokat.
Valahol kissé elkeserítő, amit a fiatal tisztek pedagógiai felkészültségéről írsz, de azért kíváncsi lennék arra is, hogy mit mondanak a fiatal civil tanárokról az idősebbek. Az én tanár ismerőseim szerint ott sem „katedraéretten” jönnek ki a főiskolákról és egyetemekről a fiatal tanárok. Mivel a „parancsnoki” szakon a hallgatók képzésének középpontjában a kiképzésre történő felkészítés áll és ennek elsajátításához szerintem igen jelentős gyakorlati lehetőséget is kapnak, kissé elkeserítő az erősen negatív véleményed.
Soha sem feltételeztem Rólad, hogy az írásaid ellenem irányulnának. Úgy gondolom, hogy már az elején letisztáztuk, hogy szerencsés módon nem teljesen egyformán látjuk a dolgokat a sereggel kapcsolatban. Minél több szemszögből nézzük a kérdést, annál jobb. Írtad, hogy én az elmélet, Te a gyakorlat oldaláról közelíted meg a dolgokat. Ha így látod ,akkor legyen így. Igyekszem nem csak a tapasztalataimat elmondani, de felvetni egy-két, talán néha kissé „fellegekben járó” ötletet is. Örülök, hogy van aki „visszahoz a földre”!
És még egy: Teljesen igazat adok Neked abban, hogy egy végzettség megszerzése még nem jelenti automatikusan azt, hogy az illetőt végzés után rögtön a végzettségének megfelelő beosztásba kell helyezni. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy azokban a konkrét helyzetekben, amelyekről meséltem, elég magas szintű és drága az a képzés ahhoz, hogy tucatszám képezzük ki ilyen szinten a tiszteket, hogy aztán valahol „eltüntessük őket a süllyesztőben”. Ez lenne az egészséges, de a jelenlegi helyzetünkben ez megengedhetetlen luxus. Az ilyen emberkékkel kiküldésük előtt el szoktak beszélgetni, hogy mi is a végzés után a velük kapcsolatos elöljárói szándék. Ha jól tudom, akkor erre most már külön rendelkezés is van! Ez így van helyén! Motiválni kell az embert! A gond csak ott kezdődik, hogy az ilyen személyügyi beszélgetések során elhangzottakat általában nem tartják be a kiküldők, amikor beosztásba helyezésre kerül a sor. Annak nem lenne szabad megtörténnie, hogy az időközben „ígéretet tevő” személy távozása miatt érvénytelennek tekintsék az akkor elhangzottakat az „utódok”. Az ilyen elbeszélgetések során készült „jegyzőkönyvek” –et gyakran egyszerűen semmisnek tekintik és nem vesznek tudomást róla. Az sem érdekel senkit, hogy milyen eredménnyel is végezted el az adott iskolát. Tisztában vagyok vele, hogy nálunk az a szemlélet uralkodik, hogy aki jól tanul, az még nem jó szakember. A civil életben is így van? A katonai főiskolán hajdanán a kiválóan végzettek „választhattak” helyőrséget a reális lehetőségek közül, és általában teljesítették is a kívánságaikat. A ZMNE-n és a külföldi tanintézetek hallgatóit mivel motiválják, hogy ne csak aludjanak az órákon, hanem minél több hasznosítható ismeretet „szívjanak fel” és minél jobban teljesítsenek? Miért érzi úgy sok „vörös diplomával” végzett tiszt, hogy hátrány a kimagasló eredménye? (Ezek most „költői kérdések”!)
Úgy gondolom, hogy egyelőre sajnos még nem megy nekünk olyan jól, hogy „pluszba” képezzünk ki tiszteket több tízmillió (!) forintért és aztán „elherdáljuk” őket. A nagyon pontosan és helyesen megfogalmazott szabályokat ezzel kapcsolatban be kell tartani és be kell tartatni! Tudom: „ És mi van, ha nem?” Akkor nem kell belenyugodni! Azzal, hogy „birkaként” belenyugszunk, az bizony csak ahhoz vezet, hogy továbbra is ez a személet lesz az uralkodó.
Volna egyébként egy "megoldás": Aki saját hibájából nem képes a maga szintjén az előírások betartására, az egyszerűen mondjon le és menjen el. Ha erre nem hajlandó, akkor el kell küldeni. Többek között ez lenne az egyik célja a civil kontrollnak.
Most pár napra én is elbúcsúzom. Addig is jó diskurálást!
Ismet udvezlet minden kedves topiclakonak aktivaknak es az inaktivakna is:)))
Egy gyors teszt utan van par percem, hogy ismet a kerdeshez szoljak, bar nehezen talalom a szavakat, amelyeket le szeretnek irni.
Nem tudom milyen karrier modell lenne a "legjobb". Nem tudom, melyik lenne igazsagos. Nem tudom milyen rendszer kinalna eselyegyenloseget. (Nem tudom megfogalmazni azt a "hadsereget" amelyet szeretnek "szervezni").
Egy irany azonban bizonyos. Valamilyen iranyba el kell indulni, mert a jelenlegi helyzet nem tarthato fenn hosszu tavon. Nem finanszirozhato, nem hatekony es nincs tarsadalmi tamogatottsaga. A napokban nagyon sokszor beszelgetek nem magyar katonakkal es oktatokkal. Merre fog elindulni a Magyar Honvedseg? Nem tudom. Szerintem sokan a politikai donteshozok kozul sem tudjak. Sokan a "seregen" belul sem tudjak megfogalmazni. Igy pedig igen nehez "szervezni" barmit is.
A piramis "szukitesenek" ki kellene talalni a modjat, mert valamilyen modon karcsusitani kell a szervezetet ott a vizfely iranyaba... Nem tudom mi lenne a megoldas. Csak annyit tudok, hogy egy objektiv merorendszernek kellene belepni. Valamikor meg kell huzni a vonalat, hogy eddig lehetett eloremenni es nem tovabb. Valahogyan mozgasba kell hozni a rendszert, mert nagyon kezd hasonlitani egy eliszaposodott csatornahoz. Nehezen folyik benne a viz:)
Szeretnem hinni, hogy lehet valamit tenni annak erdekeben, hogy a sereget erinto valtozasok olyan iranyba mutassanak, amely valtozasok soran egy hasznalhato es hatekonyabb szervezet jon letre, amely lehetove teszi a tagjai szamara az europai elet-"szinvonalat".
Megyek mert kezdodik a kovetkezo oram es megint el fogok aludni...
Hamburger :
" Tejesen igazad van abban, hogy egy gyors karrier mellett nehéz később előbbre jutni. Én nem a jó képességű, 38 éves, max-végzettségű alez-t támadom, hanem éppen azt a rendszert, amely az illetőt esetleg rajparancsnoki helyre akarja besuvasztani. "
transport :
Katonai szakterületem sajátossága, hogy többségünk civil főiskolát végzett és 30-35 éves korára már túl volt a hazai vagy külföldi akadémián is, nappali tagozaton.
Egyesek közülünk 38 évesen már a vezérkarit/ magasabb parancsnokitz is abszolválták.
Ott álltunk 60-70-en 40 évesen, s tudtuk, hogy közülünk egy fő lehet ezredes, mert szakmánk szolgálat főnöki beosztása egyedül ezredesi a MH-ben.
Két út állt mindenki előtt :
- hagyja a szakmát és elmegy katonának, akkor feljebb léphet.
- marad a (katonai) szakmában és akkor van előtte 17-19 év alezredesi beosztás és vállap.
A többség ez utóbbit választotta.
S hogy ne hülyüljünk el, a 40 és 57. életévünk közötti időben elvégeztünk, elvégzünk még egy-kettő felsőfokú iskolát, főiskolát, egyetemet.
az igasághoz hozzátartozik, hogy ezekre általában semmi szükségünk nincs a beosztásunk ellátásához de hely van, jelentkező nincs, miért ne menjünk tanulni ha más nem akar.
Az utóbbi tíz évben ez azzal módosult, hogy harmadik vagy negyedik diploma helyett belefér egy vahgy kettő, intenzív 10 hónapos nyelvtanfolyam is.
csak civileknek = A hadsereg 10 hónapos nyelvtanfolyamai azért oly sikeresek, és keresettek civilik körében is, mert 6-8 fős csoportban, 10 hónapon át, napi 8 órában, kabinet rendszerben, eredeti anyanyelvi tanárokkal tanulják a nyelvet.
akinek még így sem megy.................
a végére egy OFF
Volt jogom ilyenre beiskolázni beosztott tisztjeimet.
Nem volt jogom saját magamat beiskolázni.
ON
Hamburger :
" Ezen topic valamelyik korai hozzászólásában elmeséltem, hogy a szlovének mit tettek a probléma megoldására. Nem ezt tartom a követendő példának! "
transport :
Kár.
Nekem tetszik.
Engem is, korostályomat el kellett volna már küldenetek.
Akkor is ha ez személy szerint igazságtalan lenne, a seregnek hasznára válna.
Hamburger : ". Elismerem a védett kor „szentségét” és tudom, hogy egyszer én is elérem (remélhetően!) azt a kort, amikor más fog a helyemre törni."
transport :
Ne ismerd el.
Mindjárt "védett" korba kerülök, de nem tetszik, egészségtelen már a gondolat is.
Ne védjünk valakit azért mert elmúlt már "x" éves.
A kor nem érdem hanem állapot.
Ha jó szolgáljon 57 éves koráig.
Ha rossz küldjük el 35 évesen is.
Hamburger :Csapattisztek a katedrán: Ahogy látom, Te is így kerültél oda. Voltál olyan udvarias és elmondtad, hogy milyen végzettséged van."
transport : Igen úgy. Mielőtt életemben először, katonai oktatási intézmény katedrájára léptem volna ( 1988) már 14 éve tanítottam , polgári középiskolában, óradadó tanárként, mellékállásban.
Hamburger : "Azt is biztosan tudod, hogy nagyon sokáig a pk-i karon végzett tisztek pedagógusi diplomát kaptak. Azt is tudod, hogy immár jó pár éve mérnök-tanári diplomát kapnak civil diplomaként. Elvileg (!) tehát rendelkezik némi pedagógiai képzettséggel a tisztjeink zöme és nem nulláról kezd tanítani, mint a példádban szereplő „kolléga”."
transport : Ez a fő bajom.
Papírja van, nem hozzáértése.
Kaptam beosztott tanárnak beszédhibás tisztet. Aki küldte az Őt nem látta csak azt, hogy szentendrei papírosa van, tehát biztosan jó lesz.
Nem lett az.
Mindíg csak annyit kértem, hogy kinevezés előtt legyen próbaidő.
Aki nem odavaló ne kelljen vele kínlódnia a tanszéknek még három évig mire végre elhelyezik és amig ott van helyette dolgozni.
Hamburger :
" Talán megkövezel a következő kijelentésemért, de vállalom: A csapat igen jó pedagógiai „gyakorlótér”. Én is próbáltam mindkét „terepet” és tudom, hogy más egy írni és olvasni alig tudó sorkatonával foglalkozni, és megint más egy érettségizett és „minden hájjal megkent”, valóban értelmes tiszti hallgatóval. Ettől függetlenül közel sem jelentett akkora problémát az „átállás”, mint gondolnád."
transport : Jelent.
A mai és a közelmúlt 15 év hazai katonai felsőoktatása ugyanis NEM felsőoktatás volt hanem szakmunkás képzés, többségében általános iskolás, kisebb részben középiskolás módszerekkel.
A felsőoktatás a szellem művelése, almassá tétele a befogadóképességre és az igény felkeltése a folyamatos befogadásra.
Helyette funkcionalista szakma képzést adtunk.
Amennyiben valóban főiskolai képzés folyt volna a főiskoláinkon akkor még kevesebb csapat tiszt került volna be sikeresen az oktatói gárdába.
Így elmentek.
Valószínűleg a kivételek közéé tartozol, de emlékezz egy főiskolai állománygyűlés " átlag" oktatójára.
Ők voltak a többség.
Hamburger : " A csapatszolgálat évei alatt folyamatos önképzés mellett „ragadt” rám némi gyakorlati tapasztalat az oktatásról és az emberekkel való bánásmódból."
transport : Itt árultad el magad.
Megbuktál mint Rontenbiller 45-ben !!!!!!!!!!
: - )))
..."...folyamatos önképzés mellett.."...
Kedves Hamburger !
Te sem vagy az "átlag" magyar tiszt, én sem "átlagos" pályát futottam be.
Ne erről általánosíts.
A többség nem folyamatos, hanem semmilyen önképzésen nem vesz részt.
Hamburger : " Azt is tudom, hogy egy katonai felsőoktatási intézménybe kerülve kell az embernek 6-12 hónap, amíg „felveszi a fordulatszámot”, de nem hinném, hogy ez megbocsáthatatlan bűn lenne. Ha valaki ott marad még 2-3 évig, akkor már megérte."
transport : Stimmel.
Csak megint az eredeti számaid meg a valóság.
Ha előképzettség nélkül felveszik tanárnak, akkor jó 4 év mire olyan alapvégzettséget szerez, hogy taníthat. Ha utána ott marad 3 évig akkor összesen 7 évig volt távol a csapattól.
Ha már volt alap-alap szintű végzettsége ( szentendrei tanár papír) akkor, hogy katedra képes legyen, " felvegye a fordulatszámot" ahhoz kell két év. Maradt egy éve, hogy azt tegye amiért oda helyezték.
más
Gondolom Te is mint a topic többi tagja, tudod. Nem csak főiskolákat hanem tanszékeket is akreditálnak.
Magyarul.
Minden tanszéknek megfelelő egyetemi/főiskolai tanárral, docenssel, tanmenettel, tantervvel, módszertannal, felszereltséggel, stb kell rendelkeznie ahhoz, hogy taníthassa az adott szakott.
Ha ez nincs meg akkor oda jár a diák 3-4 évig és a végén nem kap semmit.
Volt ilyen az elmúlt 10 év alatt Pécsen, Fehérváron, legutóbb Piliscsabái katolikus egyetemen.
Nagy sajtója lett a dolognak, hogyan csaphattak be ennyi diákot, ki csalt, stb.
Tessék ezt elképzelni egy katonai főiskolán.
Felveszünk , képzünk, négy év múlva kiderül, hogy a gyerekeket szélnek ereszthetjük mert eleve nem feleltünk meg az akadémiai követelményeknek.
Négy évig csaltunk.
Ezt a Magyar Honvédség NEM ENGEDHETI meg magának.
Adjunktus 2 év után lehetsz, Docenssé jó 4-7 év alatt lehet válni, egyetemi vagy főiskolai Tanári címet 10-15 év után lehet megpályázni.
Ha három évente cserélek akkor nincs se docensed se Tanárod, tehát nincs tanszéked se.
Nincs főiskolád se egyetemed.
Akkor visszatérünk a vasúti tiszti ( forgalmista) katona tiszti iskolához.
Azt is lehet, csak akkor azt kell mondani.
Az egy újabb levélváltásunk témája lehet, hogyha holnaptól megszüntetjük a katonai főiskolákat és visszatérünk az 1971 előtti tiszti iskolai szervezethez akkor a mostani 1,1-1,2 szeres ÁTLLAGOS túljelentkézési, felvételi létszám, hogyan változik meg ?
Vonzó e ma Magyarországon ha tiszti iskolai felvételit hírdetek, diploma nélkül ?
Ugyanakkor a mi tiszti képzésünk „legmagasabb fellegvárában” is megéltem olyan előadást már 15 éve ott szolgáló kollégától, hogy engem „lefejeztek volna”, ha századparancsnokként hozzá hasonló módszertani hibákat követek el a lőkik foglalkozáson. Ugyanott olyan is akadt, aki számára az oktatás kimerült olvashatatlan fóliák felrakásában vagy éppen a szabályzat felolvasásában. Maradjunk abban, hogy embere válogatja és nem a tanintézetekben töltött évek száma, noha szerencsés esetben azért van köze a minőséghez az utóbbinak is!
Transport: „Ezt hazánk már kipróbálta egyszer ( 1949-től-1957 ig, a munkásigazgatók kora.”
Hamburger : " Ez a hasonlat itt talán egy kicsit sántít! A mai tiszteket azért nem hasonlítanám felkészültségben a munkásigazgatókhoz és az akkori „gyorstalpalós” tisztekhez. Ilyen sötéten látod a helyzetet? "
transport :
Hiszek szakértelemben.
Hiszek abban, hogy nem helyettesíthető a nőgyógyász a tűzérrel.
Hiszek abban, hogy jó cipészből nem biztos, hogy jó szakács válik attól, hogy kinevezem.
Nem hiszek abban, hogy valaki holnaptól - felkészítés nélkül - ért a katonadiplomáciához vagy az oktatáshoz mert előtte jó páncéltörő századc parancsnok volt.
Mondom előzetes feklékszítés nélkül.
Ha előtte felkészítem, megtanítom arra amire szánom akkor - szememben - már nem páncéltörő századparancsnok többé, hanem ahhoz a szakterülethez amire felkészítettem, a felkészítés szintjének megfelelő mértékben értő katona.
Nem hiszek abban, hogy vezényléssel oktatót vagy pedagógust csinálhatok.
Nem hiszek a polihisztor hadnagyok-alezredesek seregében.
Első és legfontosabb :
Nem ellened !
A seregért !
Úgy gondolom, igen hasonlóan ítéljük meg a sereg helyzetét. Te jobban az elmélet, én a gyakorlat, az elmélet megvalósíthatósága oldaláról közelítek.
Másodszor : most részletekben válaszolok, mert egyben hosszúúúúúúúúúú lenne.
Katonadiplomácia : Ahogy pontosítottad szavaidat, úgy már egyetértek.
Az első esetben, 3 évenkénti beosztás váltás, azért volt számomra és gondolom másokra is félrevezető a fogalmazás, mert abból az is következhetett, hogy egy három éves csapat szolgálati periodus után, hipp-hopp külországban találja magát a jól felkészült örnagy úr.
Ahogy most írtad úgy már jó. Utólagos engedelmeddel lefordítanám magyarra a soraidat :
- : )))
A példabeli csapattisztet kiválasztják katona diplomáciai feladatra, mert jól dolgozik + jó képességei vannak + már felső fokon beszéli mondjuk a norvég nyelvet meg az angolt.
Akkor elküldik egy év diplomáciai iskolába. Ott végez, akkor, de csak akkor kiküldik az adott országba egy 6-9 hónapos tanfolyamra cserediáknak. Ha ott is megfelelt akkor kerül katona-diplomáciai beosztásba, leginkább 4 évre.
Ha ott is végzett visszamegy csapathoz.
Akárhogyan számolom is 5-6 éve jött el a csapattól mire megint odakerül.
Így már jó.
Számomra úgy tűnik, hogy ismét homályosan fogalmaztam, vagy nem érveltem helyesen több témában. Pontosítok az Általad jól meglátott hiányosságokon:
Azt még én sem feltételeztem, hogy bármelyik szakasz-, szd-, stb-parancsnokunk bármiféle felkészítés nélkül képes lenne egy katonadiplomáciai beosztás maradéktalan ellátására. Azt viszont nem tartom egészségesnek, hogy ez a lehetőség csak a FH – tagjainak „adatik meg”. Ez kb. annyi, mint ahogy Te értetted a „kiérdemel” tartalmát. Ahhoz nem kell az USA-ba, Franciaországba, de még a németekhez sem példáért menni, hogy normál katonatiszteket lehet kiképeznek 1-2 év alatt nyelvtudás, speciális szakmai ismeret, vagy csak egyszerű jelentkezés és megfelelő kiválasztás után katona-diplomatának. Ilyen képzés nélkül még a felderítő hivatal tagjai sem látnák el megfelelően a feladatukat! A régen ismert akadémiai D-tanfolyamok már nem élnek. Van helyette más. A legtöbb országban úgy szokás, hogy az általános diplomáciai és protokoll – kiképzés után (általában 1 év) az adott katonadiplomáciai helyre kijelölt személlyel elvégeztetnek valamilyen színvonalas tanfolyamot az adott országban vagy angolul, vagy az adott ország nyelvén. Ennek során az illetőnek lehetősége van nem csak az adott ország és hadsereg sajátosságainak megismerésére, de a nagyon fontos személyes kapcsolatok kiépítésére is. Teljesnek nem nevezhető ismereteim mellett is ismerek erre több példát is. Hogy csak „kis” országokat mondjak, amelyekről tudok: Lengyelország, Csehország, Bulgária, Belgium. (Nehéz hozzánk hasonló kis „hadsereget” találni!)
Transport: „Ezt hazánk már kipróbálta egyszer ( 1949-től-1957 ig, a munkásigazgatók kora.” Ez a hasonlat itt talán egy kicsit sántít! A mai tiszteket azért nem hasonlítanám felkészültségben a munkásigazgatókhoz és az akkori „gyorstalpalós” tisztekhez. Ilyen sötéten látod a helyzetet?
A törvényekről csak annyit, hogy amit mondasz, az úgy is van. Ha viszont csak belenyugszunk a dologba és nem „harcolunk” a törvényben foglaltakért, akkor nem is fog változni semmi. Elvileg jogállamban élünk, ahol a jognak kell érvényesülnie és nem a jog mellőzésének. Valószínűleg szélmalomharcról van szó és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vállalkozik-e rá. Ezzel kapcsolatban lehet érvelni így is és úgy is. Más állásponton vagyunk.
Csapattisztek a katedrán: Ahogy látom, Te is így kerültél oda. Voltál olyan udvarias és elmondtad, hogy milyen végzettséged van. Azt is biztosan tudod, hogy nagyon sokáig a pk-i karon végzett tisztek pedagógusi diplomát kaptak. Azt is tudod, hogy immár jó pár éve mérnök-tanári diplomát kapnak civil diplomaként. Elvileg (!) tehát rendelkezik némi pedagógiai képzettséggel a tisztjeink zöme és nem nulláról kezd tanítani, mint a példádban szereplő „kolléga”. Talán megkövezel a következő kijelentésemért, de vállalom: A csapat igen jó pedagógiai „gyakorlótér”. Én is próbáltam mindkét „terepet” és tudom, hogy más egy írni és olvasni alig tudó sorkatonával foglalkozni, és megint más egy érettségizett és „minden hájjal megkent”, valóban értelmes tiszti hallgatóval. Ettől függetlenül közel sem jelentett akkora problémát az „átállás”, mint gondolnád. A csapatszolgálat évei alatt folyamatos önképzés mellett „ragadt” rám némi gyakorlati tapasztalat az oktatásról és az emberekkel való bánásmódból. Azt is tudom, hogy egy katonai felsőoktatási intézménybe kerülve kell az embernek 6-12 hónap, amíg „felveszi a fordulatszámot”, de nem hinném, hogy ez megbocsáthatatlan bűn lenne. Ha valaki ott marad még 2-3 évig, akkor már megérte. Ugyanakkor a mi tiszti képzésünk „legmagasabb fellegvárában” is megéltem olyan előadást már 15 éve ott szolgáló kollégától, hogy engem „lefejeztek volna”, ha századparancsnokként hozzá hasonló módszertani hibákat követek el a lőkik foglalkozáson. Ugyanott olyan is akadt, aki számára az oktatás kimerült olvashatatlan fóliák felrakásában vagy éppen a szabályzat felolvasásában. Maradjunk abban, hogy embere válogatja és nem a tanintézetekben töltött évek száma, noha szerencsés esetben azért van köze a minőséghez az utóbbinak is!
És akkor körül lehet nézni a külföldi katonai tanintézetek katedráin! A volt keleti blokkban kb. az van, mint nálunk. Aki egyszer oda bekerült, az kb. onnan is megy el nyugdíjba. De, hogy onnan még egyszer kimenjen csapathoz, az egyáltalán nem „divat”. Meggyőződésem, hogy nagyon jól tudnám hasznosítani a tanintézetnél szerzett tapasztalataimat bármelyik csapatbeosztásban is! Ráadásul közvetlenebb lenne a visszacsatolás is. Ha viszont megnézed a nyugati (most vonatkoztass el a földrajzi kategóriától!) katonai oktatási intézeteket, akkor azt fogod látni a „kis” belga hadseregtől kezdve a „nagy” német Bundeswehrig, hogy a tiszti iskolák (igaz, hogy nem főiskolák!), de még a vezérkari tanfolyamok tanári kara is átlagban (!) 3 évente beosztást vált. Még sem kérdőjelezzük meg a kikerült tisztjeik felkészültségét! És tudod, hogy mi benne az érdekes? Hogy ennek következtében a tanintézeteknél mindenki tisztában van azzal, hogy mi van a csapatoknál és milyenek ott az elvárások az iskoláról kikerülő tisztekkel szemben. Éppen ezért jobban tudják a súlypontot arra a tananyagra helyezni, amire valóban szükség van. Kivételek ott is vannak és akadnak, akik már 6-8 éve is egy tanintézetnél szolgálnak, de 3 évente más-más beosztásban és tényleg kivételek.
A tisztképzésre van még egy másik példa is, igaz hogy „nagy” országból: A tiszteket egy igen gyakorlatias három éves képzés során (kb. fele csapatgyakorlat!) készítik fel szpk-i szintnek megfelelő beosztások ellátásra. Nem főiskola, nem egyetem, hanem tiszti iskola! Avatás után általában két év csapatszolgálat után a fiatal tisztek mindegyike lehetőséget kap, hogy elvégezzen egy normál polgári egyetemnek megfelelő katonai egyetemet, ahol minden polgári viszonyok között folyik. Polgári tanárok, polgári öltözet, civil kollégium, stb. Hetente egy délután van számukra valamilyen katonai jellegű foglalkozás: biztonságpolitika, alaki, menetgyakorlat, lövészet, stb. A választható szakok igen sokrétűek: a számítástechnikától a közgazdaságtanon keresztül a filozófiáig, minden! Az egyetem elvégzése után a fiatal tisztek egy pár hónapos visszaszoktató és az új beosztásukra felkészítő tanfolyamokon vesznek részt. Nálunk ilyen katonai egyetem nehezen lenne elképzelhető, de talán normál civil főiskolákon és egyetemeken is diplomát lehetne szerezniük a fiatal tisztjeinknek. És még egy fontos tényező: minden tiszt olyan szerződést ír alá az egyetem előtt, amelyben vállalja, hogy legalább 8 évet szolgál utána a hadseregben. Nem éri meg neki saját hibájából korábban leszerelni! Biztosan vannak anyagi szankciói, amiket be is hajtanak az illetőn!
Úgy látom, hogy kissé félreértetted a „nyugati” jelzőt is. Szó szerint ez valóban földrajzi kategória. De azt gondoltam, hogy nálunk már általános a gondolkodásmódra történt használata is. Én sokkal inkább a vezetési szemléletre és a motiváltság érzékeltetésére szerettem volna használni. Nem voltam sikeres, elnézést! És ehhez kapcsolódva még egy dolog: Mélyen tisztelem azokat a kollégákat, akik Moszkvában, vagy más egykori szovjet városban, vagy akár Varsóban (nem tejes a felsorolás!) folytattak tanulmányokat! Nagyon jó szakembernek tartom őket, mint ahogy a saját egyetemünkről is az a véleményem, hogy sok területen igen magas szintű oktatás folyik ott. Nem tartom a „nyugaton” végzetteket semmivel sem jobb szakembernek, mint azokat, akiknek ez nem „adatott” meg. Azt viszont szerintem Te is tapasztaltad már, hogy 1-2 évig megélni azt, hogy más szellemiségben is lehet dolgozni, mint otthon, az bizony elgondolkoztató és sarkallja az embert a jobbra. Ráadásul van egy sor olyan ismeret, amelyet most ismerni kell az előrehaladáshoz és sem itthon, sem a „kelet” egykori katonai tanintézeteiben nem oktatták.
Nem szeretném, ha ugyanerre vezetnéd vissza a „generációs” problémát. Sajnos ezen a téren valószínűleg a korunk miatt valószínűleg nem egy csónakban evezünk. A feltörekvő nemzedékek földrajzi hovatartozástól és az élet területeitől függetlenül mindig is úgy érezték egy kicsit, hogy az idősebb nemzedékek gátolják őket „világmegváltó” terveik megvalósításában. Egy olyan helyzetben, ahol még a csapból is az folyik, hogy reformok és szemléletváltás szükséges, ez a „generációs” probléma fokozottan jelentkezik. Ezen topic valamelyik korai hozzászólásában elmeséltem, hogy a szlovének mit tettek a probléma megoldására. Nem ezt tartom a követendő példának! De azért talán előtted sem ismeretlen, hogy még mindig hány olyan magas beosztású katonánk van, akiknek eszük ágában sincs nem hogy beosztást, de még szemléletet sem váltani. Elismerem a védett kor „szentségét” és tudom, hogy egyszer én is elérem (remélhetően!) azt a kort, amikor más fog a helyemre törni. Nincs nekem semmi gondom a tisztességben megöregedett kollégákkal, akiktől sok dolgot ma is lehet még tanulni. Aki pedig képes úgy gondolkodni, mint Te, az számomra nem lesz "negatív" akkor sem, ha éppen "előttem áll".
Tejesen igazad van abban, hogy egy gyors karrier mellett nehéz később előbbre jutni. Én nem a jó képességű, 38 éves, max-végzettségű alez-t támadom, hanem éppen azt a rendszert, amely az illetőt esetleg rajparancsnoki helyre akarja besuvasztani. Ahogy mondtam, vannak, akiknek pont az tartozik a munkakörükbe, hogy megtervezzék az ilyen emberek pályafutását. Egy 38 éves alezredes még nem a MH parancsnoka, de ha már olyan jók a képességei, amivel ilyen gyorsan ilyen sokra vitte, akkor mutassák meg neki, hogy a jövőben kissé lassabban, de biztosan fog tudni még 1-2, vagy akármennyi lépcsőfokot előbbre jutni. Aztán majd ő is mérlegeli, hogy érdemes-e még a hadseregben maradnia, vagy elérkezett az idő, hogy „leborítson”, amivel egyszerűen kárba vész a MH számára az a sok tízmillió forint, amit „befektetett” az adott alezredesbe.
A példámban szereplő alezredes kolléga már jóval idősebb, mint 38. A jellemzése szerint igen jó eredménnyel végzett el egy állítólag igen színvonalas vezérkari tanfolyamot. A többi „jogosítványát” már írtam. Hogy kiérdemelte-e az ezredesi-beosztást? Ha alaposan olvasod az írásomat, akkor ott szerepel az is, hogy „a szerinte”. Egyébként egyetértünk. A dologhoz azért még az hozzá tartozik, hogy sok olyan ezredesünk van, aki fele olyan jó „kondíciókkal” sem rendelkezik, mint a példaként hozott illető, noha szüksége lenne hozzá a beosztása betöltéséhez és azért is mert előírás lenne (!!!). Ennek ellenére valaha mégis úgy gondolták ők is, hogy kiérdemelték az ezredesi beosztást, mert végül is elfogadták. Melyik a veszélyesebb ember?
Ahogy mondtad: aki tábornok akar lenni, az azzá is lehet. De ehhez kevés az AKARAT és az általad felsorolt önsanyargató életmód. Kell még hozzá egy hatalmas adag szerencse, jó néhány befolyásos személy ismeretsége és némi szerénytelenség is! Az egyes esetekben ezen tényezők más és más mértékben „hatnak”! Valóban mérlegelni kell, hogy megéri-e!?
Kedves Gyurex!
Ha tényleg annyira katona akarsz lenni, mint amennyire mondod, akkor tényleg menj el! Sok múlik a tanuláshoz való hozzáállástól! Ha valóban van szorgalmad és nem szégyellsz tanulni, akkor egy év alatt is elsajátíthatod azokat az alapokat, amelyekkel már kimehetsz csapathoz. Az igazi gyakorlatot ott fogod megszerezni további sok önképzés és munka útján. Főleg Rajtad múlik, hogy milyen gyorsan!
Menj el.
Legalább a felvételire.
Bár jobb idökben az már ilyenkor - májusban - hónapokja megvolt.
Szenendre.
Mai helyzetét NEM ismerem és nem is kívánom minősíteni.
Talán egy civil hasonlat segít.
Képzeld el, hogy van az ország 20 pontján 20 szakközépiskolád. Mind felvesz 18 év feletti fiatalokat, érettségivel és 1 vagy kettő év alatt szakmára tanítja őket:
Mindegyikhez tartozik egy iskola + egy kollégium, meg SZAKMÁNKÉNT úgy 10-15 szaktanterem, meg ami ennél fontosabb szakmánként 5-20 olyan tanár aki a szakterületén szakirányú felsőfokú végzettséggel + tanári oklevéllel + 10-20 év tanítási gyakorlattal rendelkezik.
Idáig elképzelted ?
Namost.
Ezeket feloszlatod, a tanárokat nyugdíjba küldöd, a berendezéseket leselejtezed és a 20 civil szakközépiskolából csinálsz egy db közös civil szakközépiskolát akárhol.
Nekik csak pár dolog hiányzik :
- hozzáértés,
- végzettség,
- szerszámok, felszerelés,
- gyakorlati tudás,
- szaktanterem.
Mi van akkor ?
- van pedagógiai végzettségük és JÓ pedagógiai gyakorlatuk,
- van lelkesedésük,
- vannak tantermeik,
- van kollégium,
- van részterületi rálátásuk,
- látják az egészet,
- jól, a régebbi rendszer tagjainál sokkal jobban tudják, az egyenruhával járó dolgokat ( alaki + menetelés + sorakozás+parancsolás+vezetés)
Az a terület amit Te választottál, - fegyverzettechnikus - alapos szakmai felkészültséget és minmális ( 3-4 fő) irányítói készséget feltételez.
Amikor az írtam, hogy látják a részterületet akkor arra gondoltam, hogy leendő tanáraid látják a fegyvezettechnikusi munka egyes területeinek , egyes szeletkéit.
Amikor azt írtam, hogy látják az egészet akkor azt írtam, hogy látják a logisztaka szerepét a harc támogató rendszerében és látják a fegyverzeti technika szerepét a logisztikában.
Mi akkor a hiba ?
A tápiószecsői környezet és tudás rajtuk soha többé nem kérhető számon.
Szentendrén sohasem lesz már 20 olyan tanműhely ami csak a fegyvereseknek van berendezve.
Ott - létszámgazdálkodási okoból - sohasem tanít már 20 olyan tanár akinek a fegyveres szakma csínja bínja a kezében van.
Amennyiben kételyeid vannak, tudom javasolni a Zrinyi egyetem Bólyai főiskolai karát, ahol még klasszikus fegyveres képzés folyik. ( 4 év)
Próbáld meg azt.
Egy kicsit OFF leszek!!
Régóta figyelemel kísérem a topicot, de mivel érdemben nem tudokhozzászólni a dolgokhoz ezért inkább csak olvasó maradtam. De most olyan téma jött elő ami engem is érint. Idén jelentkeztem a szentendrei tiszthelyettesképzőbe (fegyverműszerésznek), de azok alapján amit itt olvasok egyre inkább gondolkozom azon, hogy elmenjek-e egyáltalán a felvételire. Mert én komolyan gondolom a katonaságot, tanulással se lenne baj, viszont ahhoz meg nincs kedvem, hogy 1+3 évet feleslegesen kidobjak az életemből, mert ha tényleg úgy mennek a dolgok ahogy leírtátok (képzés szinvonala, stb.), akkor az nem igazán az amit én várok! És ahogy írjátok, nem mostanában fognak megváltozni a dolgok... AARGGGGHHH!!
Sayonara!!
Gyurex
Ui.: vagy azért annyira nem rossz a helyzet??
" Ez lenne a hivatásos katonáknak a törvényben ígért tervezhető pályakép? Az illetékeseknek az illető kiválasztásától számolva három évük volt a végzés utáni beosztás megtervezésére. "
Törvény írja elő, hogy a nők ugyanakkora fizetést kapjanak - azonos munkáért - mint a férfiak.
És mi van ha nem?
Akkor nem.
Törvény írja elő a hiv.katonák tervezhető pálya.................
És ha nem ?
Akkor nem.
Minden törvény amelyikben nincs azonnali szankció, csak gondolataink írásbeli összefoglalása.
A példabeli alezredeset nem engedték volna iskolára akkor meg azért pampogna.
Nem világos, hogy miért kellene magasabb beosztásba helyezni vaélakit aki elvégez egy tanfolyamot ?
Hamburger :
" Azaz minden hely be van töltve, még ha az ott ülők már „ezer éve” is vannak ott és nincs olyan végzettségük, mint a nyugati vezérkari tanfolyamon végzett új jelöltnek."
transport :
Az, hogy valaki nyugaton vagy keleten végzett, NEM minőségi hanem földrajzi kategória.
Ezer év .
Mit csinálsz egy 38 éves alezredessel, ki arra a korára már megszerzett minden - reálisan - egszerezhető végzettséget ? Amikor épp 48 éves akkor felállítod mert jött újabb ?
És mit csináljon.
Menjen el rajparancsnoknak 3 nyelvvizsgával, főiskolával + egyetemmel ?
Csak azért, hogy "A"-t kicseréld "B"-vel ?
Nem jobbat tettél oda hanem mást.
Az egy másik kérdés ha példabelid olyat váltott volna aki ott bnem felel de ott tartják.
De nem erről írtál.
Hamburger :
" De a régieknek eszük ágában sincs előbbre jutni, megelégednek azzal, ami van és nem engedik az esetleg már kissé új szellemben gondolkodó személyt előbbre jutni."
transport :
Akkor az egyik negatív én leszek Nálad.
Nem akarok előrébb jutni !
Logisztikai Fönöki beosztáshoz szükséges végzettségnél kettővel magasabb és több végzettséggel rendelkezem.
Nem akarok előrébb jutni mert azok a beosztások, amik felettem vannak, már nem a szakmáról oktatás vagy logisztika, hanem szakmáról és politikáról együtt vagy tisztán politikáról szólnak.
Szívesen láttam volna mögöttem a trónkövetelőket.
Nem voltak.
Szavesen láttam volna azokat akiket taníttatva egyszer majd a helyembe léptek volna.
Végül lett egy a 170-ből.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt még vagy 3-4 igen-igen fiatal is.
Hamburger :
" ...., mert ő ragaszkodik a szerinte kiérdemelt beosztáshoz.........."
transport :
Beosztást KIÉRDEMELNI nem lehet.
Az ilyen ember veszélyes.
Naívsága, idealizmusa, sokak éltébe kerülhet rizikós döntések meghozatalakor.
Hiszek benne, hogy aki tábornok AKAR lenni az azzá is lehet.
Ehhez kompromisszumok és - néha - megalázó helyzetek sokaságát kell vállalni, valamint le kell mondani a harmónikus életről.
Ez nem baj.
Aki vágyik rá, elérheti.
Mindennek ára van.
Neki megéri.
Tegye.
" Esetleg ismered aki szentendrei iskola megalapitasaban fontos szerepet jatszott? :) "
Ismerem. Egy hónapja volt itt nálam, 96-tól két évig a parancsnokom volt.
Nem pályázik.
Annak az időszaknak nem a szentendrei alapítás volt a nehézsége, hanem egy 1974-től épített kb. 20-25 szereplős képző-szervezeti-hálózat lebontása.
Lebontottunk a 25-ből 24-et és alapítottunk egyet.
Végigcsináltam.
Volt kellemesebb élményem is a haseregbeli szolgálatom alatt.
Már az alapításkor tudtuk, elöljáróink is tudták, hogy az ott képzetttek - objektív okoból - visszalépést jelentenek az 1970 ELŐTTI időszakhoz.
Talán megengedi a T.asztaltársaság, hogy olyan is belekotyogjon ki csapattól állt a katedrára.
" blue :
Az iskolak nem kerdezik meg a csapatokat arrol, hogy a vegzett tisztek-tiszthelyettesek hogyan valltak be, miben voltak erosek, gyengek. Milyen kepzes kellene meg es melyek az ami nem. "
trabsport :
Az iskolák megkérdezik.
a válasz iskola és MH, HM szinten is ismert.
Az estek 99%-ban azt a választ kaptuk, hogy nem mérnököket kérnek a csapatok hanem tiszteket.
Magyarul.
Nem főiskolát végzettekre van szükségük, hanem az adott szakmát jól ismerő, érettségizett szakmunkásokra. ( pl.: tűzér szakmunkás)
Ezt Deák parancsnok úr ki is mondta.
Amikor a Magyar Tudományos Akadémia Akreditációs Bizottsága ( ők jogosítanak iskolát, a megfelelő feltételek megléte esetén főiskolává vagy egyetemmé) meglátta, hogy mit akar az MH, akkor a professzorok azt mondták :
.."....Katona urak !
Ilyet, amit Önök akarnak csinálni, lehet tenni. Az ilyen neve viszont NEM főiskola hanem tisztiiskola... Van ilyen a vasútnál = vasúti tisztképző intézeten belül és másutt is. Gondolják át, mit akarnak ! ."
( szó szerint, mert ott voltam.)
Nyugaton :
Fordítva van.
Elvégez valaki egy főiskolát, civilt, és utána, mondom UTÁNA kerül a tiszti iskolára egy évre-két évre.
Nálunk egyszerre akarnak adni polgári felsőfokú végzettséget és katonait.
Tételezzük fel, hogy átvesszük a nyugati gyakorlatot és nálunk is a polgári végzettség UTÁN jöhet katonai tisztiiskolára a jelölt.
Akkor a polgári iskolai végzettség megszerzése után a hadseregnek sorba kell állnia a munkaerőpiacon a végzett (mondjuk) villamos mérnökökért és legalább olyan jó vagy jobb fizetést kell ajánlania az friss villamosmérnöknek mint a Siemens, hoggy polgári karrier megkezdése helyett még két év tiszti iskolát vállaljon a friss vill. mérnök.
Tisztek vetésforgója:
Értem a három éves vetésforgót de nem hiszek benne.
Az ilyen rendszer tömegével termeli ki a semmihez sem értő, de sok mindenbe belekotyogni képeseket.
A katonai diplomáciába helyezett csapattiszt kb. 2-3 év alatt jut alapismeret szintig azon a területen ahová tették.
Ezt hazánk már kipróbálta egyszer ( 1949-től-1957 ig, a munkásigazgatók kora. A 905 %-uk megbukott és sok kárt okozott. 5%-uk bevált)
Miért kellene ezt 50 év múlva ismét kipróbálni ?
Tegyük fel, hogy a csapattisztet nem katonadiplomatának nevezik ki, hanem tanintézetbe küldik három évre.
Egy hazai tanárképző főiskola 4 éves.
Úgy kezdjen tanítani, hogy nem is ért hozzá, de közben majd megszerzi ?
Mire végez addigra tovább helyezzük ?
Ez magas.
A nagy hadseregekből vett példák mindíg olyanok nekem mint mikor Kisszénás és Nagyszénás polgármestere összeül a kocsmában és olvasva a hírt, holy Párizs és Brüsszel polgármestre megállapodott a két helység közötti TGV kiépítéséről ők azt mondják :
Az is két polgármester, mi is két polgármester vagyunk.
Ha ők megállapodtak akkor mi is megállapodunk, hogy Nagysénás és Kisszénás között épüljön TGV.
Kéretik ( vagy csak én kérem) a példákat 30 000-es de 50 000 -nél semmiképpen NEM nagyobb békelétszámú hadseregből hozni.
„Tök jó”, hogy ekkora az időeltérés! Este megírom a hozzászólásomat és reggelre már válaszoltál is rá. Egyébként meddig is maradsz a „rabszolgatáborban”?
Írtad, hogy nem értesz egyet a pályáztatás rendszerével. Ezzel meg én nem értek teljesen egyet, csak annyiban, hogy nem az eddigi módon kellene történnie. A pályáztatásnak és a pk-i kiválasztás útján történő beiskolázásnak is megvannak mind az előnyei, mind a hátrányai. Az én meglátásom szerint igen is hasznos a pályáztatás, mert versenyszellemet teremt, ami jelenleg hiányzik (teljesítmény management!). Abban viszont egyetértek, hogy igen nagy hangsúlyt kellene hogy kapjon a pályázatok elbírálásánál a megelőző parancsnokok általi véleményezésnek és jellemzésnek. Ha minden igaz, akkor a ht. állomány új értékelési rendszere ennek feltételeit meg is teremtené!
Ha azt veszem alapul, hogy egy hadseregben inkább arra kéne felkészíteni mindenkit, hogy szükségesetben teljesen „idegen” emberekkel kell harcfeladatot megoldania (Ennek egy háborús vagy konfliktushelyzetben igen sok oka lehet!), sőt esetenként más nemzetbeliekkel, akkor igen is azt mondom, hogy a parancsnokoknak el kell fogadniuk azt, hogy az embereik elmennek az alárendeltségükből valamilyen oknál fogva és majd újak jönnek helyettük, akik egy idő után ugyanúgy „sajátjai” lesznek, mint a korábbiak. (A korábbi félreértések elkerülése végett először talán azt kéne tisztáznunk, hogy mit is értünk ebben az esetben "parancsnoki hatáskörön". Azt akceptálni tudom, ha a haderőnemi parancsnokról van szó, de egy annál alacsonyabb szintet már kevésbé!
Az új „humán stratégiai koncepció” kimondottan a tiszti állomány nagy személyügyi mozgásait irányozza elő! De ismereteim szerint így működik ez más NATO-hadseregekben is! Az alakulatok (dd., e, ö.z.) szellemiségének folyamatosságát nem a parancsnok kellene, hogy meghatározza azáltal, hogy ő iskoláztatja be a beosztott tiszteket, akik aztán ugyanoda kerülnek vissza, hanem a „röghöz kötött” tiszthelyettesi gárdának. Ezzel lenne biztosított az igen hasznos „csapatszellem” és „tradíció” fenntartását. (Ebben is lehetne szerepük a „vezénylő tiszthelyetteseknek!)
A magam részéről a fenti felfogásban kimondottan hátrányosnak tartom azt, hogy a parancsnokok (dd, e., ö.z., stb) határozzák meg azt, hogy kivel is akarnak beosztottként együttdolgozni. (Ez nem illik az alaprendeltetésnek megfelelő szellemiségbe, de igen „kényelmes” békeidőben!) Ennek olyan következményei lehetnek, amelyekről már Te is írtál: „sógor, koma, jó barát – effektus”, ami csak szerencsés esetben párosul képességekkel is! A tisztek vonatkozásában igen is hasznosnak találom az objektív (!!!!!!) pályáztatási rendszert, de ez csak úgy működhet, hogy arra is van elképzelése az elbíráló bizottságnak (előmeneteli bizottság?) már a kiválasztás előtt, hogy mi lesz az adott illetővel a végzése után és azt be is tartják, amit az illetőnek mondanak a kiválasztáskor. Kissé nehéz megélni, amikor az embernek kitűznek egy célt, amiért aztán keményen gürizik, aztán visszatérés után közlik vele, hogy sorry, de a jelzett helyet nem tudják biztosítani, sőt csak egy jóval alacsony „nívójú” beosztást tudnak felajánlani. Ez is a pazarlás egyik formája!
Az új szabályzók általi követelmények értelmében a tisztek előmenetelét igen is központilag (minimum haderőnemi szinten, de azt nem fogja át a beosztások teljes spektrumát!)kellene tervezni és nem „csapat-szinten”, mert ott lehet hatékonyan koordinálni ilyen volumenű dolgokat és ráadásul a már említett „belterjességhez” vezethet. Hogy az ilyen tervezés lehetetlen? Nálunk sokkal – sokkal nagyobb hadseregekben is elég jól meg tudják oldani! Nézz csak körül ott, ahol most vagy! Az én külföldi kollégáim mindegyike kb. 10 évre előre tudta azt, hogy milyen beosztásokba fog kerülni az elkövetkező 3 „fordulóban”. Azt ugyan nem garantálták neki, hogy konkrétan a világ melyik pontján, de azt igen, hogy milyen beosztásokban és feladatkörökben. Ezek a tervek kb. 80 - 90 %-ban be is jönnek! Így már kb. lehet tervezni életet, családot, stb.
Természetesen elismerem annak szükségességét, hogy bizonyos esetekben nem pályáztatás, hanem egyszerű kiválasztás útján küldenek ki valakit egy-egy tanfolyamra, vagy iskolára. De ennek kéne a kivételnek lennie, aminek nyomós oka kell, hogy legyen!
Sajnos tul hosszan nem tudok irni, mert az iskolaban (rabszolgataborban) most van este 6 es zarjak a tantermet:) Hetvegen sajna nincs net hozzaferesem.
Annyit szeretnek hozzatenni az elhangzottakhoz, hogy az elmondott pelda nem ismeretlen - szerintem hulyeseg a palyaztatas - kozelmultban talalkoztam ket ilyen emberkevel Fehervaron, az egyik meg mindig alez, a masik mar megkapta a 3. csillagot. Szoval valahonnan tavolrol ismerem a helyzetet. Valamit megis csak el kellene inditani egy uj iranyba, mert tapasztalataim szerint az allomany nagyresze varja hogy tortenjen valami. Aki csinal valami atalakitast az pedig csak nagyon kis aranyban megy el megnezni, hogy javaslatainak milyen hatasa lehet, vagy van. (visszacsatolas). Az okokat ezerszer atragtuk, atragtak, inkabb az otletek kellenenek az atalkitashoz.
A palyazatot azert tartom butasagnak, mert a szervezetnek nincs rahatasa a belso elomeneteli folyamatokra. Szerintem parancsnoki hataskorbe kell tenni a beiskolazasokat, aminek kokemeny elofeltetele, hogy van egy koncepcio a hadseregre, objektiv struktura van kialakitva es kokemeny kovetelmenyek kapcsolodnak a beosztasokhoz. Amig palyazatok vannak, addig a dolog a parancsnok szempontjabol ugy nez ki, hogy embereket veszit el egy szamara atlathatatlan es ellenorizhetetlen folyamat soran. Egeszen a kozelmultig nem volt lehetosege a parancsnoknak beleszolni a beiskolazasba. Nem biztos, hogy egyes beiskolazasok egybeestek az adott szervezet, alakulat tavlati celjaival. En egy parancsnok helyeben nem orultem volna egy ilyen helyzetnek. Abban az esetben, ha en mondhatom meg zaszloalj parancsnokkent, hogy milyen alapszintu szakmai kepzesekre van szuksegem itthon es kulfoldon a kovetkezo (kb) 2-3 evben, akkor valoszinuleg felmerem, hogy milyen emberanyag all rendelkezesemre. Tudok tervezni, adott esetben fel tudok kesziteni tobb embert is egy-egy tanfolyamra. Az egesz rendszerhez szukseges egy objektiv visszacsatolasi rendszer is, hiszen nem a parancsnok haverjait kell elkuldeni tanulni... Ha jol tudom akkor a beiuskolazasok hamarosan visszakerulnek parancsnoki hataskorbe, legalabbis egy reszuk... Az egyeneknek sajnos nem biztos, hogy mindig, mindenhol jo es igazsagos lesz a rendszer. Valszeg ott lesznek igazan sikeresek ez a rendszer ahol a szervezet es az egyen celjai egybe esnek, azaz az egyen azon a vonalon akar tovabb kepzodni. Nem biztos, hogy minden jo szakember es ember meg fogja talani szamitasat a rendszerben. Erre nem tudok megoldast.
Esetleg ismered aki szentendrei iskola megalapitasaban fontos szerepet jatszott? :)
A tiszthelyettesi kar kialakitasa csak az egyik kedvenc vesszoparipam, minden mas tema is erdekel.
Van abban valami igazság, hogy magunktól nem vagyunk képesek nagy változtatásokra. De attól is óvnék, hogy mástól várjuk a megoldást! Különösebben sincs is foganatja a „letolásoknak”. Transport reálisan festette le a képet ezzel kapcsolatban. Korábban már fejtegettem: Vannak tervek, csak nem hajtjuk végre következetesen. Hogy mindenki ragaszkodik a régihez? Ez egy régi, bevett emberi szokás. Senki sem adja fel szívesen a megszokott „komfortkörét”.
Erre is lenne megoldás, de még az új szolgálati törvény sem adta meg rá az igazi választt, mert csak annyit ír, hogy a tiszteket „mobillá” kell tenni (ne kapjon lakásvásárlási támogatást, csak „szolgálati lakást”), míg a tiszthelyetteseket „röghöz lehet kötni”. Elég furcsa és szerintem egyenlőtlen elbírálás ez. Ugyanakkor azt nem fejtik ki, hogy a tiszteknek ennek fejében biztosítani kéne, hogy legalább 3-4 évente magasabb beosztásba kerülhessen, ha arra alkalmas.
Egyébként el tudod képzelni, hogy a minisztériumban ülő kollégák kimennek csapathoz? Pedig a csapatoknál szolgálóknak is meg kéne adni a lehetőséget, hogy bizonyítsanak más területen és taníthassanak a tanintézetekben, megismerhessék a gyakorlati törzsmunka különböző szintjeit, stb. „Jobb” helyeken azon mérik le egy tiszt „jóságát”, hogy mennyire képes a legkülönbözőbb jellegű beosztásokban helytállni. Tudatosan helyezik őket csapattól tanintézethez, onnan törzsekbe, külszolgálatba (nem csak a felderítő hivatal munkatársait!) vagy éppen minisztériumba, hogy közben időről-időre csapatoknál álljanak helyt. (A sorrend nem feltétlenül így van!) Ehelyett nálunk mi van? Gondolom, nem kell ecsetelnem! Én a megoldást az új szellemű vezetésfelfogás alapjainak lerakásán kívül a fenti kb. 3 éves „vetésforgó” következetes végrehajtásában látnám. Ez részben azt a problémát is megoldaná, amit Te vetettél fel.
Engedtessék meg egy negatív példa: Egy jó pár éve (7-8) már alezredesi rendfokozatban szolgáló kollégát pályázat útján évekkel ezelőtt kiválasztottak és elküldtek egy külföldi vezérkari tanfolyamra. (Ehhez tudni kell, hogy vezérkari végzettség az új szolgálati törvény szerint csak tábornoki beosztásokhoz szükséges!) Az illető lelkiismeretesen el is végezte az iskolát és azzal a tudattal tért haza, hogy majd bizonyíthat. Nem várt tábornoki rendfokozatot, csak egy logikusan elvárható ezredesi beosztást, ami még nem is jár automatikusan a harmadik ezüst csillaggal, de lehetőséget ad annak megszerzésére, ha az ember valóban tud bizonyítani. Az illető tisztában volt vele, hogy ez sem lesz könnyű, ezrét felderítette, hogy az ő viszonylatában milyen helyek is jöhetnek szóba, ahol a jelenleg ott ülők közel sem rendelkeznek olyan „kondíciókkal”, mint ő. A vezérkari tanfolyam elvégzése előtt már időben jelentkezett az illető az megfelelő személyügyi (előmeneteli) szervnél. A válasz: nincs a végzettségének megfelelő beosztás, de még csak ezredesi hely sem. Azaz minden hely be van töltve, még ha az ott ülők már „ezer éve” is vannak ott és nincs olyan végzettségük, mint a nyugati vezérkari tanfolyamon végzett új jelöltnek. De a régieknek eszük ágában sincs előbbre jutni, megelégednek azzal, ami van és nem engedik az esetleg már kissé új szellemben gondolkodó személyt előbbre jutni. Mivel a példám szereplője eltökélt ember volt, ezért azt mondta, hogy legyenek szívesek megvizsgálni a helyzetet alaposabban, mert ő ragaszkodik a szerinte kiérdemelt beosztáshoz. (Az illető volt magasabb parancsnoki beosztásban, vannak nemzetközi tapasztalatai, három nyelven beszél felső fokon, a legmagasabb katonai iskolák, stb.) Válasz: ha valami nem tetszik, akkor akár el is lehet menni! (Ez most leegyszerűsítve került megfogalmazásra!) Ennyit a humán erőforrás-gazdálkodásról!
Ez lenne a hivatásos katonáknak a törvényben ígért tervezhető pályakép? Az illetékeseknek az illető kiválasztásától számolva három évük volt a végzés utáni beosztás megtervezésére. (Van aki ezért kapja az immár jelentősen megemelt fizetését!) És mit szólnál, ha egy akadémia végzettséggel és egy nyugati vezérkari tanfolyammal olyan helyre akarnának beültetni, ahova főiskolai végzettség kell, pedig még azt is vállalnád, hogy visszamész csapathoz? Erre is tudnék mondani egy igen közeli példát, de nem teszem. Ez is frusztráló tényező, nem? Összefoglalva: vannak szép terveink és törvényeink csak egyszerűen „gyengék” vagyunk véghezvinni és betartani őket. Nálunk nincs „versenyhelyzet” és teljesítmény-management, csak megszokás, ami pedig köztudottan „nagy úr”!
Nem tudom, hogy manapság mennyire szokás „fentről leutazni”, hogy megnézzék a tervek és koncepciók működésének eredményét. Azt viszont bizton mondhatom Neked, hogy amikor a főiskolán szolgáltam, már akkor sem volt szokás, hogy a „kiképzők” kimenjenek csapatgyakorlatra a hallgatóikkal együtt, hogy szembesüljenek a munkájuk eredményével. Azért voltak néhányan kivételek, akik rendszeresen ilyesmire „vetemedtek”. És ismerek olyanokat is, akik még ma is megteszik ezt. Sajnos nem ez az általános! Van még ma is „visszacsatolás”, csak a súlya nem megfelelő, vagy a felsőbb szabályzók olyanok, hogy mellettük lehetetlen a változtatás! Egyébként pedig meggyőződésem, hogy sok függ a parancsnokok személyiségétől, hogy ki mennyire látja a vezetésére bízott szervezet rendeltetésének lényegét! Nem szabad mindenre felülről és kívülről várni a megoldást!
Egyébként a megoldást már említetted: teljesítmény-management! Alapos és lehetőleg objektív kiválasztás után (pályázat – vegyes összetételű értékelő bizottság!) egyes beosztásokba olyan felkészült embereket ültetnék, akik egy meghatározott időszakra vonatkozóan „tejhatalmat” (én bizalomnak nevezném!) kapnak és világosan meghatározott idő alatt világosan megfogalmazott célok elérése esetén „jutalmat” kapnának, míg ellenkező esetben meneszteném őket. A kiválasztásnál az is szerepet kapna, hogy ki milyen „koncepciót” tud előterjeszteni az adott szervezetnél fennálló feladatok megoldására.
Bizonyára tudod, hogy a szentendrei tiszthelyettesképző intézet igazgatói beosztására pályázatot írtak ki. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ki fogja elnyerni a beosztást. A véletlen folytán néhányakat személyesen is ismerek a pályázók közül. A pályázatukban írtakat természetesen nem olvashattam, de ismerve a személyiségüket, el tudom képzelni, hogy ki, mire helyezné a hangsúlyt. Azt is tudom, hogy a szervezet állománya kitől tart a legjobban: aki valóban képes lenne a drasztikus változtatásra.
Üdv: Hamburger
Ui.: A szakdolgozatom nevezett részére ezek szerint várnod kell, mert nem angolul íródott.
Sajnos itt kint nem teljesen zokkenomentes a hozzaferesem, azaz maga a hozzaferes az OK csak az ido, amit irasra es gondolataim osszefogasara szanhatnek az keves.
Hamburger
A munkamnal fogva az elmult ev augusztusa ota tobbe-kevesbe a honvedseggel kapcsolatban vagyok. Munkam soran sokat talalkozom a hivatasos allomany minden szintjevel. A beszelgetesek soran rendkivul frusztralo, hogy mindenki szeretne a valtozasokat, mindenki tudja, hogy at kell alakitani a rendszert, de valojaban mindenki ul a szeken es azt varja, hogy majd valami tortenni fog. Amikor felteszem a kerdest, hogy hogyan kellene atalkitani a rendszert (MH) akkor igazabol nincs valasz, csak annyit kapok, hogy nincs penz es majd a politikusok megmondjak.
A magyar realitasok kozott elve egyet kellene ertenem veluk, hiszen az elmult 32 evem soran valahol ezen rideg tenyek kozott nottem fel. Ugyanakkor, ha a redszert szeretnenk megvaltoztatni, akkor igenis szukseg van olyan kezdemenyezesekre, amelyek lehetove teszik a valo vilaghoz kozelebb allo fegyveres testulet kialakitasat. Azaz valahol azoknak a szakembereknek is reszt kellene vennie az atalakitas koncepciojanak kilakitasaban, akik a "sor vegen allnak", azaz akik a csapatoknal a vegeken szolgalnak. Nem hiszem, hogy barmilyen jol felkeszitett "szakemberek" a HM I-IV epuletekbeol kepesek lesznek megallapitani a csapatok (vegek vagy nevezzuk oket usereknek) jellenlegi allpotat-allagat. Nem tudok rola, hogy a szakmai elkepzeleseket kidolgozo tetuletek, munkacsoportok, stb. gyakran lejarnanak megnezni, hogy a donteseik milyen hatassal vannak azokra akiket erintenek. A civil eletben talan teljesitmenymenedzsmentnek nevezhetnenk egy ilyen tevekenyseget. Az iskolak nem kerdezik meg a csapatokat arrol, hogy a vegzett tisztek-tiszthelyettesek hogyan valltak be, miben voltak erosek, gyengek. Milyen kepzes kellene meg es melyek az ami nem.
Sajat tapasztalatbol tudom, hogy valahogy elfelejtettek a lefele kommunikalas modjat a vezet szerveink. A HM nem igazan kommunikal az MH val. Az MH azt mondja, hogy a HM-re var a donteseket illetoen, de az a helyzet, hogy a HM-ben azaz allaspont, hogy ez tisztan MH dolog, csinaljak (dontsenek) maguk. a baj csak annyi, hogy ez nem mondjak meg. Mindenki ul a kis irodajaban es var arra, hogy valami tortenjen.
De az elobbiek megint egy olyan teruletet erintenek amvel nem tudok - tudunk mit kezdeni. Talan megfelelo kulso ero altal rakenyszeritheto ez a fogyokuras balna, amit honvedsegnek hivunk, hogy elkezdjen bizonyos mechanizmusokat alkalmazni, amelyeket mas orszagok hadseregei es hazank nagy vallalatai mar sikerrel alkalmaztak, alkalmaznak.
Kesobb megprobalok megint jonni.
PS Erdekel a dolgozat, ha angolul van akkor ugy is johet a cimemre.
„Ez igy jol hangzik, (lehet maskepp is csinalni) de jelen pillanatban szerintem ilyen szinten nem megkozelitheto a kerdeskor.”
Kedves Ttransport!
Olvastad Dragonfly ezen szavait? Én ezek alapján reálisnak ítélem Dragonfly szavait. Én kb. úgy értettem a szavait még a magyarázatod előtt is, mint ahogy kb. Te is magyaráztad a helyzetet és a problematikát. Arról már beszéltünk, hogy a sorkatonaság megszűntetése és a szerződéses rendszer feltöltése közel sem lesz egyszerű feladat. Abban azért bízom, hogy addig senki sem fogja „szélnek” ereszteni a sorkatonákat, amíg nem találnak megnyugtató (!)
megoldást a szerződésesekkel történő pótlásukra.
Szia Dragonfly!
Kérdezted, hogy miként lehet a döntéseket és a felelősséget (szerintem legyen inkább „bizalom”!) alsóbb szintekre delegálni. Kb. két hónapja egy nyilvános rendezvényen szerencsém volt megkérdezni Fodor tábornok urat, hogy mi a véleménye a MH-n belüli vezetésszemlélet váltásának szükségességéről – névlegesen a feladatorientált vezetés alkalmazásáról - ami az egyik vesszőparipám. Kellemesen meglepődtem, amikor egy olyan választ kaptam rá, amivel szinte szó-szerint egyet tudtam érteni. Az új szellemű vezetés szükségszerűségét ő is elismerte, de hangsúlyozta, hogy a hadseregben a politika elsőbbsége miatt mindez addig el sem kezdődhet, amíg a vezető politikusaink nem így gondolkodnak és nem így vezetnek. Ettől függetlenül ebbe nem szabad belenyugodni. Pár héttel ezelőtt érdekes címmel közöltek hírt a német lapok a Bundeswehr „vezetői értekezletéről”: A tábornokok „felkelése”. Ennek röviden az volt a lényege, hogy az adott fórumon először a Bw történetében a tábornoki kar minden felszólalt tagja egyetértett abban, hogy a politikai vezetés túlhajszolja a német hadsereget. Olyan feladatok sokaságát állítják a német katonák elé, amelyekhez nem biztosítottak a végrehajtás feltételei. Ezen addig kéne változtatni, amíg tragédiai nem történik. Magyarul: a szakmai vezetés felemelte a szavát a politikai vezetés hibás vezetési elvei ellen. Egyelőre egyetlen felszólalót sem mentettek fel a beosztásból és elég bizakodó a hangulat az visszhangok hallatán.
Tehát az új fajta vezetésszemlélet elterjedésének szükségszerűsége, beleértve a politikai vezetést is. Már a második szakdolgozatomat írtam, amely legalábbis érinti a témát, és én is ugyanerre a következtetésre jutottam. Nem elég, hogy a tiszthelyetteseink képzettsége emelkedjen, biztosítani kell a kétoldali vezetési bizalom kialakulásának feltételeit is, amelyet csak felülről lehet kezdeményezni. Érdekes módon a civil gazdasági vezetésben már a 20-as években felfedezték (az ausztrál Mayo és társai), hogy sokkal hatékonyabban működik egy-egy gazdasági egység, ha a döntési jogokat a megfelelő szintekre „leadjuk”, ahol a helyi vezető képzettségénél és környezetismereténél fogva sokkal alaposabb és gyorsabb döntésmegelőző helyzetértékelésre képes, mint az esetleg több „lépcsővel” felette ülő személy, akinek „csupán” az közvetlenül alatta szintek tevékenységét kéne koordinálnia és a saját szintjének megfelelő döntéseket kéne meghoznia a „vezérkara” közreműködésével.
Úgy gondolom, hogy addig, amíg nem is vagyunk tisztában azzal, hogy mit csinálunk rosszul (parancsorientált vezetés) és min kéne változtatnunk, addig nehéz lesz változást elérni. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezen szemlélet meghonosítása nem egyik napról a másikra megy. Hosszú elméleti oktatás és nevelés (!!!!!) kell, hogy megelőzze. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az egész társadalmunknak érdemes lenne elgondolkoznia, hogy az igazán átütő gazdasági változásokhoz a vezetés területén is szemléletmódot kell váltanunk. Mivel a hadsereg esetében a politikának elsőbbsége van (a társadalomban szinte mindenhol), ezért a politikusainkat is meg kéne ismertetni ezekkel az „új” gondolatokkal. Ez a felfogás feltételezi, hogy a vezetők nem a „rokonságukkal” és „baráti körükkel” töltik be a szakértői és alacsonyabb vezetői posztokat, hanem valóban felkészült szakemberekkel, mert a döntéseik során saját ismereteik soha sem lehetnek elegendőek a helyes döntésekhez és rá vannak utalva a „törzsükre” és az alárendeltjeikre.
Most készítem a legutolsó szakdolgozatom magyar változatát. Ha érdekel, szívesen elküldöm (ha kész lesz!) az ide vonatkozó részeket. Tapasztalataim szerint a témában igen felkészült emberkék is ülnek a ZMNE vezetéstudományi karán (vezetéselmélet!), csak nekik sincs befolyásuk a dolgok alakulására.
Háááát biza igen naív, idealista a - tegnapi - megközelítésed.
Még , hogy megnézed mi a feladata, mire akarod felhasználni.
Ez tankönyvbe való hozzáállás. Ezt nekem kell majd mondanom, ha ??? visszállok valaha a tisztképző katedrára.
A felkészültség és a logika fordítva ültet bennünket a lóra.
Nézzük a valót.
Azt írja a Dunántúli Napló, hogy kettőszázvalamennyi sorkatona szerelt le a helyi tűzérdandártól.
Ez azt jelenti, hogy kb. 500 sorkatonájuk van.
Elmúlik a sorkatonák évezred akkor marad abban a tűzér dandárban kb. 60-80 tiszt, kb. 100-110 tiszthelyettes meg vagy 40 vagy 140 szerződéses.
A helyes kérdés az lesz éveken belül, hogy mit csinálsz olyan telephellyel , melyen egy tűzér dandárnyi eszközöd megvan ugyan ( hogy működőképes e, azt most hagyjuk) de maradt hozzá 200-330 embered.
Ezek nagy része még elétében nem sütött el semmit, lévén "T"irodás Marika, meg ruharaktáros "öregfőtörzs" meg a pk-i Golf sofőrje, meg Irénke zászlós a titkárnő, meg......
Akkor is marad úgy 100 embered ki valóban ért a telephelyen maradt eszközökhöz.
Ők vegyesek. Van közöttük tiszt + tts + szerződéses is.
Mit szervezel 100 - középkorú - emberből ?
Nem az elnevezés kiválasztás lesz a gond, mindegy minek nevezed Őket, lehetnek tűzér osztlytól , tűzér hadosztályig minden, hanem, hogy mire alkalmasak ?
Ugyanez a kihívás áll a gl. csapatok előtt is.
Nem az a baj, hogy Vásárhelyről eltűnik a sorkatona, hanem a megmaradókból szervezel őrséget ?
Főtörzsők állnak majd a négyes őrhelyen éjszaka ?
Hadnagy lesz a konyhaügyeletes ?
Egyáltalán kell még konyhaügyeletes ?
Mennyire csökkented a szolgálatok havi számát ?
Ha mindenki ellátja ügyeleti feladatai + utána kapott ( járó) szabadnapjait kiveszi akkor hány munkanapon számolhatsz a létszámmal ?
Amikor kivonulnál velük kiképzésre hány %-uk jelenik meg előtted mert a többi vagy szolgálatban van, vagy szabadnapon ?
más
A NATO mindegy.
Papír van, majd kimagyarázzuk.
Évente kettőször ránk mordul egy amcsi tábornok, NATO európai erők valakije, olyankor a kormány egy tagja meg három magyar tiszt pironkodik egy órát, esetleg másfelet, de a kormány többi tagja csak annyit tud, hogy járt itt egy katona Brüsszelből és ízlett neki a túrósrétes.
A nép, az "Isten adta" pedig örül, hogy a fia nem megy otthonról katonának.
szerencsere sikerult egy kis net hozzaferest talalnom, ezert el tudom olvasni velemenyeteket.
Koszonom a hozzaszolasodat, szerintem ugyan arrol a temarol beszelunk csak ket kulonbozo iranybol megkozelitve...
Ertem amit mondasz az atalakitassal kapcsolatban. Ha rendszer szinten akarom megkozeliteni a kerest akkor valszeg onnan kell el indulni a honvedseg atalkitasaban, hogy mi a feladata, mire akarom felhasznalni (nemzeti es nemzetkekoziek). Ezeknek milyen szervezet felel meg, milyen rendszereket kell hozza rendszeresiteni... utana csak megveszem a felszerelest, rendszeresitem a technikat es felemelem a fizeteseket, hogy a kisszamu szakertonek megfelelo fizetest tudjak adni a palyan maradashoz. Ja igen es kidolgozok egy megfelelo karrier rendszert. Ezek utan ki tudom rakni azokat a tevekenysegeket, amelyek nem tartoznak kozvetlenul katonai hataskorbe. Melyek ezek a feladatok? Nincs ra valaszom, de valszeg a katonai udultetes megfelelo fizetesek mellett nem igenyelne a katonai udulo es rekreacios halozat (most KHT) fenntartasat. Valszeg szamos karbantratas-uzemeltetes feladatot meg lehetne oldani becsuletes polgari beszalitokkal (nem ex-ezredesek gittegyletevel). Nincs ra valaszom, de biztos vagyok benne, hogy bizonyos esszerusitesek utan valtozhatna a harcol-kiszolgalo/tamogato csapatok aranya. (Talan kerdeztem, talan nem de tudjatok alltabla szerint hol vannak a KK orvosai es egyeb allomanya? Erdekes tudni.)
Ez igy jol hangzik, (lehet maskepp is csinalni) de jelen pillanatban szerintem ilyen szinten nem megkozelitheto a kerdeskor.
Az en latoszogembol azon tudok gondolkodni, hogy lent hogyan lehet atalakitani. Azon tudok gondolkodni, hogy egy lovesz raj hany fobol kellene, hogy alljon. Az foglalkoztat, hogy hogyan lehet palyakepet alkotni a hadsereg jelentos reszet alkoto szerzodese es hivatasos tiszthelyetteseknek palyakepet adni. Hogyan lehet a kepzesuket atalkitani a valo vilag igenyeinek (nem hiszem, hoy egy 19 eves fiatal ferfi vagy no egy erettsegivel a zsebeben, tizhonap tiszthelyettes kepzessel a hatamogott hatekony tiszthelyettes lehet egy raj elen). Azt szeretnem tudni, hogy hogyan lehet donteseket es felelosseget delegalni alacsonyabb szintre, hogy ne a vezerkarfonok dontson egy diszvacsora menujet es ulteteset illetoen. Esetleg ha sikerulne atalakitani ezt a rendszert akkor kevesebb fejballasztra lenne szukseg es az altalad emlegetett aranyok is kedvezobben valtoznanak. Ezert erdekel egy olyan kis szelet, mint a vezenylo zaszlosok kerdeskore.
Meg egy gondolat. A koncepcio kilakitasakor feltetlenul figyelembe kell venni, hogy hazanknak vannak nemzeti igenyei es szempontjai, de mellette vannak ONKENT VALLALT kotelezettsegei. Az elso resszel nem akarok ismet foglalkozni, de a masodik reszt illetoen celszeru lenne felfogni, hogy celszeru lenne tenni valamit annak erdekeben, hogy azoknak a kovetelmenyeknek megfeleljunk, amelyek ezekkel a vallalasokkal egyuttjarnak. Nem lehet ugy felfogni egy NATO tagsagot, hogy az elonyeit elvezzuk, mint egy elokelo klubnak, de a klubtagsaginkat nem "fizetjuk" meg. Itt direkt raktam idezojelbe a fizetni szot, mert nem az anyagiakra gondoltam.
Megyek vissza a tanulashoz, de varom hozzaszolasaitokat a temahoz. Remelem nincs harag:)
Tehát :
Saját megítélésem szerint, a vezénylő tiszthelyettes és a légimozgékonyságú páncélelhárító , ejtőernyős, tengeralattjáró hadosztály megteremtésének lehetőségei Hódmezővásárhelyen című eszmefuttatások helyett, vagy mellettm inkább mellett, azon célszerű gondolkodnunk, hogy :
- egy 25 000-es hadsereg ( beleértve a honvédelmi minisztertől a záhonyi őrkutyáig mindenkit) mire elég,
- ekkora létszámból, hogyan jön ki a vágyak harcolója és a füredi szanatórium igazgató főorvos ezredese,
- beleférjen e a néptánccsoport századosa és a zenekarok zászlósi százada ?
- mi csökkenjen ?
- mennyivel ?
- lesz e olyan alakulatunk amit szerződésessel fel tudunk tölteni akár egyharmad szintre is ?
- mire jó egy egyharmad szintre feltöltött alakulat?
- van e most olyan alakulat melynek szerződésesekkel való feltöltöttsége eléri az egyharmadot ?
Úgy érzem magam - titeket olvasva - mint a csapatát már 90%-ban elvesztett zászlóalj parancsnok amikor tiszthelyettesei azon vitatkoznak a háta megett, hogy előbb a csodafegyver 1-et vagy a csodafegyver 2-öt kell e bevetni, miközben neki azon fő a feje, hogy azzal a 30 emberrel ami a zászlóaljból megmaradt most megadja magát vagy rohamozzon ?
Lehet rajta változtatni
Számmisztikával.
Pl. a híradót hová sorolod ?
Ha a harcolóhoz már is jobb az arányod.
Vagy a műszaki csapatok közül az aknatelepítőket hová teszed ?
Ha a harcolókhoz akkor már egész jó arányt kapsz.
> Ezt kell ugye felosztani ötfelé, mert négyötöde lesz a kiszolgáló+harcbiztosító+stb és egy ötöde pedig a hasaló+lövő harcos.
Kérdés: nem lehet ezen változtatni? Pl. jobb szervezés, jobb, nagyobb kapacitású szállítóeszközök. stb.
