És eltekintve a konkrét "fölindulástól" amit a megtaláló kénytelen magára venni, nem csekély mentális "átprogramozásra" is szüksége van. Nem tudom, hogy állattalan halandóként eszembe jutna-e egy talált állattal mindjárt orvoshoz rohanni.
Ezexerint a rendszer sikeressége azon múlik, hogy azok, akiknek közük sincs az egészhez, mennyire hajlandók evvel megismerkedni, együttmüködni, hercehurcát a nyakukba venni, állatorvost keresni, ami nem biztos hogy olyan kézenfekvö föladat egy sem állattal, sem gépjármüvel, sem állatszállításra alkalmas fölszereléssel nem rendelkezö, -bár alapjában kétségtelenül becsületes és jóindulatú- átlagember számára. Ahelyett, hogy megnézné az állat nyakában lógó telefonszámot és agyerüen föltárcsázná azt. Megint egy ügyes túlélö a konzumterror könyörtelen piacán; egy újabb H1N1-botrány.
Persze, a semminél mindenképp több. Csak hát ugye konkrét példák vannak, hogy még ha a tenyésztő meg is tudja mondani, kinek adta el (ez sem biztos), a vevők továbbadják a kutyát, és az a gazda már végképp megtalálhatatlan. Persze az vitán felül áll, hogy a csip mindenképpen esélyt adhat az állatnak a hazakerülésre, és jó dolog.
Szerintem marhára nem! Én nagyon ritkán , pontosabban egyszer sem hallottam elhagyott nyakörvröl, ellenben az a lehetöség, amit bárki ingyen és bérmentve bármikor helyben le tud olvasni, és ha jóérzésü, azonnal intézkedni is tud nekem kifejezetten csábítónak tünik egy többezer forintos operatív beavatkozáshoz képest. Újabb parasztvakítás!
Az egyelőre még csak vágyálom, hogy az összes menhelyes kutyát csipeznék. Vannak menhelyek, amelyeknek nemegyszer még élelemre sem telik, nemhogy csipezésre. (Az állatmenhelyek támogatásokból működnek, semmiféle hivatalos pénzforrásuk nincs.) Én nemegyszer gond a leolvastatás is, hiába a csip. Ráadásul -- úgy olvastam -- nem is csak egyféle csip van forgalomban, ez tovább bonyolítja a helyzetet. Szóval a gyakorlati állatmentésben messze nem idilli a helyzet.
A tenyésztő meg hiába csipezi a kutyát, ha az ebkét tőle megvásárló (netán aztán még tovább is adó) személy nem kerül be a nyilvántartásba, így sajnos semmivel nem javul önmagában ettől a helyzet.
Az különbözteti meg, hogy a chipet nem fogja elhagyni, mint esetleg egy nyakörvet.
Állatvédők , menhelyek, állatorvosok is le tudják olvasni már a chipszámot ha hozzájuk kerül az állat és ennek legalább már megfelelő, központi adatbázisa is van.
Hát teljesen talán nem haszontalan, bár én nem értem, ebben az estben mégis mi különbözteti meg egy egyszerü nyakörvtöl, amin rajta van a tulajdonos neve és címe, így a becsületes megtaláló egyszerüen és rövid úton kapcsolatba léphet vele. Nem kerül milliokba (igaz nem is kaszál rajta senki milliokat), és ennyit sokkal hamarabb megtesz egy jóérzésü, nem állattartó átlagpolgár.
"Mikrochip (állatmegjelölés [szerkesztés] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Ugrás: navigáció, keresés A Wikipédiában még nincs pontosan ilyen című szócikk.
* Készíts Mikrochip (állatmegjelölés című szócikket! "
