2017. 09. 06. A topik olvasóinak a figyelmébe:
Az öngyilkosságra való buzdítás büntetőjogi kategória. Amennyiben ilyet látunk, az elkövető számíthat az összes nickje nyom nélküli eltakarítására, és arra, hogy a megfelelő hatóságok megkapják az intézkedéshez szükséges adatokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html
Nem lehetne ezt finomabban tanítani? " Bukott, bűnös szellemek." - nekem ez olyan szeretettelen. Mint a legtöbb egyház - tisztelet a kivételnek, ha van.
Az egyházban is ... szellemek tevékenykednek. Én is az vagyok.
A szavak csak címkék, ha már megértetted a tartalmat amire mutat már nem fog zavarni a formája.
Pont azt jelenti amiről dr. Newton beszél.
Nem tudok utána járni de...
Állítólag eredetileg az állt az iratokban a bűn helyett, hogy vétek. Aminek az eredeti jelentése tévedés, hiba.
Elvéted a célt, hibázol.
Később tapadt hozzá az erősebb kifejezés (vétek mint bűn).
A másik fórumon ezt már leírtam. Isten a szellemeket nem tökéletesnek teremtette, hanem tisztának. Beléjük helyezte a szeretet magvát.
Minden szellem egyedi, nincs két egyforma, de mindegyik a saját célja felé igyekszik a tökéletesség felé. A cél végső soron mindenki esetében ugyan az. Nevetezesen a többiek szolgálata, boldoggá tétele. Más szóval a szeretet magnak a teljes kifejlődése. Mivel minden szellem egyedi nem egymás klónjai, ezért mindenki máshogy tudja a többieket boldoggá tenni.
A bukás pont az, hogy eltér a cél követésétől. Elvéti a célt, vétkezik. Nem táplálja a szeretetet magában és elhervad.
Bukásról is csak olyan értelemben max., ahogy egy diák osztályt ismétel.
Ha mondjuk valaki piti tolvaj, de még jobban elvakítja az anyagi világ akkor még jobban eltér a céltól.
Könnyen válhat belőle rabló. Az jobban "jövedelmez". Rosszabb esetben rablógyilkos. Ez a bukás.
Ha közelít a célhoz és nem azt nézi, hogyan szerezhetnék mégis pénzt (mert ekkor kifelé néz, az anyagi világot szemléli), hanem úgy tekint magára mint semmirekellő tisztességtelen ember (ekkor befelé néz, a szellemi világot szemléli) és ettől megundorodik, akkor fog tisztességes megélhetést keresni. Ez fejlődés. A beléje helyezett szeretet mag kezd kihajtani.
Ha nem mutat fejlődést, de nem is bukik akkor meg piti tolvaj marad. Szerintem ekkor kell osztályt ismételni.
Luk. 17. 20-21
20. Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. 21. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Isten országa nem egy fizikai hely, hanem bennünk a szeretet. Azt kell nevelgetnünk, fejlesztgetnünk.
De azért ez teljesen más megközelítés, hogy egy csecsemő tanulni jön a világra, minthogy eleve, eredendően bűnös. Ez nagy visszatetszést szül mindenféle vallással szemben, 'hogy lehet egy újszülött bűnös' - ezzel végeztek ki engem is a másik topicban. Valóban nem bűnös, csupán tökéletlen és tanulásra szorul, mert előző életeiben rengeteg adósságot halmozott fel. Ilyen egyszerű.
Nagyjából ilyen egyszerű.
A hasonló hasonlót vonz.
Próbáld úgy elképzelni a szellemvilágot mint egy pohár folyadék aminek az alja sűrű sötét és ahogy haladunk felfelé úgy egyre tisztább és világosabb. Ha valamelyik szellem nagyon eltért a céltól az a pohár alján van csupa olyan szellem társaságában akik hasonlóak mint ő. Ez a pokol ahol gyötrik egymást a szellemek. A mennyország ennek megfelelően a pohár teteje.
De pokol és pokol közt is van különbség.
Nehéz a fejlődés mert mindenki hasonló, nincs jó példa, nemesebb eszme.
Testet öltéskor azonban a szellem saját kisugárzása el van tompítva az anyagi burkolat által. A rossz nem tűnik annyira rossznak és a jó nem tűnik annyira jónak. Hasonlóbbak lesznek egymáshoz. A föld egy találka hely ahol különböző egymástól elétérő eszmét képviselő szellemek érintkezhetnek egymással. Alkalmuk nyílik a nemesebb eszméket magukévá tenni, fejlődni. Kevesen használják ezt ki, pedig vétek eldobni a lehetőséget. A test mindent eltompít az emlékek is elvesznek.
A lelki gyötrődés avagy öröm is tompább mint a szellemvilágban. Aki a test levetésekor a pokol felé indul azt kellemetlen meglepetés fogja érni, aki felfelé azt meg kellemes.
Nem lehetne ezt finomabban tanítani? " Bukott, bűnös szellemek." - nekem ez olyan szeretettelen. Mint a legtöbb egyház - tisztelet a kivételnek, ha van.
Nekem sokkal jobban tetszik, amit pl. dr.M.Newton könyveiben olvastam, reg.hipnózisban nyilatkozó sokszáz ember mondott: igen, aki a Földön él, az nincs kész, hibás, hiányos, még tanulnia, tapasztalnia kell. De szó nincs bűnről, büntetésről.
Bukásról is csak olyan értelemben max., ahogy egy diák osztályt ismétel. De azért ez teljesen más megközelítés, hogy egy csecsemő tanulni jön a világra, minthogy eleve, eredendően bűnös. Ez nagy visszatetszést szül mindenféle vallással szemben, 'hogy lehet egy újszülött bűnös' - ezzel végeztek ki engem is a másik topicban. Valóban nem bűnös, csupán tökéletlen és tanulásra szorul, mert előző életeiben rengeteg adósságot halmozott fel. Ilyen egyszerű.
"Sok helyzet van, amikor 2 felnott ember kozott a szex bun:"
Persze, vannak ilyenek, de az, hogy azonos neműek nem tartozik ezek közé, amennyiben mindketten kizárólagos kapcsolatban élnek et cetera et cetera.
"Pedig nem az. A legtobbszor a bunnek az aldozata te magad vagy."
Ezzel nem mondtál ellent, hisz akkor mégiscsak van áldozat. Más kérdés persze, hogy egyáltalán valóban áldozat-e az, aki teljes beleegyezését adta valamibe...
A földön bukott szellemek öltenek testet. Ha egyszer bukottak nem lehetnek bűntelenek. Nem a fogantatáskor keletkezik a bűn, hanem eleve bűnös szellem ölt testet. Eredendően már bűnös.
Nyilván Jézus kivétel, és minden más szellem is aki szeretet-missziót teljesít.
Az érzelmi szeretet nem bűn. Semmilyen körülmények között. Igazából az a cél, hogy mindenki mindenkit szeressen.
Ha a szellem megtisztul, szellemileg újjászületik. Akkor az érzéki szeretet is érzelmi szeretet lesz. Akkor már nem kell itt a földön testet ölteni. Ahova kerülsz ott már nem lesz szerelem. Szeretet lesz.
Persze ez is az ábrahámi vallások sajátossága, áldozat nélkül is létezik bűn, ezt mindig abszurd dolognak találtam.
Hát igen, ez nekem is fura, hogy a bűn szót használjuk rá. A hétköznapi nyelvben én is mást értek bűn alatt.
Egyébként az öngyilkosság is ilyen kérdés a szememben. Ahhoz, hogy "bűn" legyen kell áldozat és ha úgy nézzük van áldozata: a hozzátartozók.
A bibliai értelmezés szerint az öngyilkosság azért bűn mert még saját magadat is szeretned kell(ene).
A testet öltött szellemnek itt a javulás a nemesedés a feladata. A föld a szeretet iskolája. Nem öldösni jövünk.
De még mindig van egy gondom, az a bizonyos eredendő bűn. Ha jól tudom (ez is Pál szerzeménye) az a gond a tanítás szerint, hogy a gyermek bűnben (azaz a szülei közösülése következtében) fogant.
Sztem ez nagyon rossz, sőt gonosz tanítás, már csak azért is, mert Isten parancsa: "szaporodjatok és sokasodjatok!"
A nem normálison azt értettem, hogy eredetileg nem volt külön férfi és női szellem. A legelső szellembukáskor - ez még a paradicsomi bukás előtt történt - kettészakadt a duálszellem. Ez a bukás következménye.
Már a paradicsomban is van külön férfi és női szellem. A nő ugye a férfi testéből lett kiszakítva amit a borda szimbolizál. Ez utal arra, hogy valaha egy szellem volt csak kettészakadt. A borda helye pedig fel lett töltve hússal, ez pedig szimbolizálja, hogy immár a férfi szellem és a női szellem is külön egésznek tekintendő. Addig amíg - és ez nem a földön lesz - újra nem lesz a két félszellem egy duálszellem.
Ezért írtam, hogy a jelenlegi korszellem szerint nem bűn a férfi-nő közötti érzéki kapcsolat.
márpedig ha két felnőtt ember szereti és boldoggá teszik egymást abban én nem tudom mi lehet a bűn
Sok helyzet van, amikor 2 felnott ember kozott a szex bun:
- kozeli rokonok (problemas utodok)
- hazassagtores
- ugy teszik boldogga, hogy az egyik vagy mind ket fel tudja, hogy szamara / szamukra ez csak "kaland", es nem kotelezik el magukat hosszu tavon. Az ilyen fajta kapcsolatnak be nem lathatatlan kovetkezmenyei vannak (az egyik fel ongyilkos lesz, mert a masiknak ez csak egy kaland volt, de neki nem - erre vannak peldak, stb.)
Es a szexen kivul is van, amikor 2 ember boldogga teszi egymast, megis bun, amit tesznek (pl. hulla reszegre isszak magukat, stb.)
Persze ez is az ábrahámi vallások sajátossága, áldozat nélkül is létezik bűn, ezt mindig abszurd dolognak találtam.
Pedig nem az. A legtobbszor a bunnek az aldozata te magad vagy. Akkor is, ha nem igy gondolod. Pl. ha ellopsz valamit, akkor is lehet, hogy te nagyobb aldozat vagy, mint a meglopott. Ugyanis lelkiismeret furdalasod lesz (ha eleg eber a lelkiismereted), stb. Arrol mar nem is beszelve, hogy valakit megolsz. Lehet, hogy valakinek ez csabito, mert valami elonye szarmazik (orokles, stb.), de utana egesz eleteben nyomaszthatja a lelkiismeret. Tehat akkor is megbunhodik, ha nem kapjak el, es az allam nem iteli el.
Ha nem tanulsz, akkor is magadnak artasz - butabb maradsz, jelentosen csokkented a megelhetesed lehetosegeit, stb.
Ha egeszsegtelenul taplalkozol, megbetegszel testileg, lelkileg, stb.
Es itt van a drog fogyasztas, alkoholizmus, stb. - szerintem nem nagyon kell ecsetelni, hogy miert bun.
Nem az elfajzott kereszténységről beszélek, hanem a monoteizmusról. A monoteizmus egy teljesen természetellenes politikai konstrukció. Főleg az ábrahámi monoteizmus, ami történelmileg teljesen nyilvánvaló, hogy csak a nacionalista sovinizmus kozmológiai metaforája. Nem véletlen, hogy nem a primitív társadalmakban alakult ki.
Tudom a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, de ha minden ami ellentétes a szeretettel bűn akkor azért azt hiszem a szeretet maga nem lehetne bűn, márpedig ha két felnőtt ember szereti és boldoggá teszik egymást abban én nem tudom mi lehet a bűn. Persze ez is az ábrahámi vallások sajátossága, áldozat nélkül is létezik bűn, ezt mindig abszurd dolognak találtam.
De nem erre akartam kihegyezni, csak példaként hoztam hogy azért a nagy szeretet is sokszor csak üres jelszava a kereszténységnek. Szerencsére ma már toleránsabb vallás nagy átlagban nézve.
Egyébként az öngyilkosság is ilyen kérdés a szememben. Ahhoz, hogy "bűn" legyen kell áldozat és ha úgy nézzük van áldozata: a hozzátartozók. És itt persze nem élesek az erkölcsi határok, nehéz is megítélni egy öngyilkosról, hogy mennyire volt beszámítható például, de minden esetre egy kisgyermeket például magára hagyni öngyilkosság elkövetésével azért elég megkérdőjelezhető dolog.
"Pál tisztában volt vele, hogy férfi-nő közötti érzéki szeretet sem normális,"
Én érteni vélem amit kifejtesz, de a fenti sor, a fizikai világban hogyan tud megállni?
Mi az, hogy nem normális? A fizikai síkon az ember kétnemű, különböző nemi szervei vannak, amit használni kell, hogy utódok (ahogy mondod, a szellem megtestesülése) alternatíva nélküli létrehozása teljesülhessen.
Mitől nem normális ez? Nincs más lehetőség a teremtésre - itt a földön.
Az érzelmi (felebaráti) szereteten kívül minden más szeretet abnormális. Még amit mi férfi és nő közötti szerelemnek hívunk is. De ezt mindig a korszellem dönti el, hogy bűn-e vagy sem.
A mostani korszellem szerint a férfi-nő közötti (érzéki szeretet) szerelem nem bűn. Söt mi több egyenlőre kívánatos ugyanis ez biztosítja a szellem testesülését. Gyermek születése. Pál tisztában volt vele, hogy férfi-nő közötti érzéki szeretet sem normális, de túlbuzgóságában nem vette figyelembe a korszellemet. Ezért írta azt az ominózus levelet aminek a cölibátus lett a következménye. Pál médium volt, kapcsolatban állt a szellemvilággal. Az orrára is koppintottak e miatt. Később írt egy másik levelet amiben minden ilyen túlbuzgóságát tételesen helyreigazította. Nem lett része a Bibliának.
Bocs, de nem vagyok nagy Biblia tudor, nem tudom pontosan hogy szólt, de Jézus mondott egy ilyesfélét.
Isten Országában nem lesz már férfi és nő.
Ugyanis a kezdet kezdetén duálszellemek voltak. Az első nagy szellembukás során szakadt szét a duálszellem adó (férfi) és elfogadó (női) félre. Eljön az idő mikor újra egyé lesznek.
Ezen elgondolkoztam. Valami azt súgja, hogy itt a hangsúly a gyermeknemzés kizáródására tolódott el, ami össznépi szempontból károsnak minősíthető. Vajon akkor az összes többi nemi aberráció (merthogy van belőlük jó sok...) is bűn, vagy azok nem? S ha igen, vajon melyik parancsolattal ütköző?
(Vajon a 66 éves özvegy, ha csendes magányában érzéki örömet okoz magának, az is bűn?)
Furcsa ezt most így leírva észlelni. Nekem ez nem pontos, én úgy érzem inkább, hogy szeretek nézeteket csereberélni. Abból lehet leszűrni újabb ismereteket, azokat itthon rágogatni, ami belefér a világképembe magamévá tenni, a többit elengedni.
De azon vitázni, hogy van-e transzcendens, vannak-e másik dimenziók, szeret-e bennünket a szellemi világ - azt nagyon nem szeretek. Főleg nem kioktató, fölényes modorban.
Elképzelhető, hogy az életterv készítésekor az öngyilkosság is tervezett, de ez nem azonos azzal a helyzettel, amikor valaki pillanatnyi kedvezőtlen élethelyzetében, pillanatnyi felindulásában dobja el az életét.
Hatalmas, lényegi különbség van aközött, hogy a köztes létben egy lélek-team dönt az öngyilkosságról, vagy pedig a fizikai szinten egy magányos ember (nagyságrendekkel alacsonyabb információ mennyiség birtokában), tulajdonképpen fizikai kényszer alatt hoz ilyen végletes döntést.
Sztem ezt innen, fizikai létünk alapján nem lehet helyesen megítélni.
Rendben, lezárhatjuk a dolgot. Azt viszont ne várd el, hogy szó nélkül hagyjam amiket búcsúzóul a fejemhez vágsz. Mert hogy állítólagos ellentmondásaimra egyetlen alkalommal sem mutattál rá az tény (ez egyszerű hazugság a részedről). Hogy a szkepticizmus nem vallás az mindenkinek világos, aki ismeri a szavak jelentését, de gyanítom ennyire tudatlan még te sem vagy, az egész arról szól, hogy engem lerángass a magad szintjére (vagy még alá) hamisan azzal vádolva, hogy a szkepticista-tudomány nevű vallás hívője vagyok vagy mifene. Kösz nem, a hit a te asztalod, te módszered, ne vetítsd ki rám a saját problémáidat!
Én elmondtam amit ezekben az ügyekben neked el akartam mondani. Ragozhatjuk ezt még 22 évig, és nem fogunk közelebb kerülni eszmeileg. Hagyjuk meg egymást ki ki a maga hitében.
Nem gondolom, hogy a nyers kioktatásaid, számos ellentmondásaiddal egyetemben, számomra változást tudnának indukálni szemléletileg. A szkepticizmus is egy vallás, de sztem pocsékabb mint a bigott vallásosság.
A tételes valótlanságaidra sem akarok már reagálni, tök felesleges. Erre már nem szánnék energiát, ahogyan a Jehova Tanúira sem. Fontosabb dolgokra tartalékolok.
"Nos, ha ezen az alapon haladunk tovább, a te realisztikus gondolkodásod is "hit alapú", csak te nem a spirituális mestereknek hiszel, hanem a tudományos emberek leírásainak. Vajon hány tudományos bizonyítási eljáráson vettél részt? Vélem, egyen sem. Csak elolvastad valahol, aztán tetszett, és elfogadtad."
Egyrészt a "realisztikus" gondolkodásom nem pusztán a tudományokra terjed ki. Egyébként én magam is végeztem tudományos kutatásokat és publikációk olvasásakor nem az a mérce, hogy "tetszik" és elfogadom - ez a te módszered, de ne magadból indulj ki. Az olvasottakat meg kell érteni, ha szükséges és lehetőség van az adatokat ellenőrizni, akár a kísérleteket megismételni. Ezen kívül az akadémiai világban fel van építve egy rendszer, ami folyamatos ellenőrzés alá veti a kollégák munkáját, motiválja is őket arra hogy egymás eredményében felkutassák az esetleges hibát és cáfoljanak, stb. Természetesen nem tökéletes a rendszer, de eredményeket fel tud mutatni és ez maga a bizonyíték arra hogy azért minimum elégséges. Egyébként nevezheted hitnek ha annyira akarod a relatív bizalmat a kollégák munkájával kapcsolatban, de a lehetőség mindenki számára adott, hogy utána járjon a dolgoknak, tehát minden tudományos eredmény bármikor kísérletileg igazolható - ellentétben a spiritualista dolgokkal - tehát nem hit alapú.
"Én viszont úgy építettem a "hitemet", hogy a számos helyről azonos tartalommal érkező infókat sürítettem egybe, majd fogadtam el igazságként. "
Szóval kiválogattad ami megegyezett, illetve illeszkedett a képbe és elhitted. Így nagyon egyszerű hamis dolgokban hinni.
"Mert megértettem, hogy a legkülönbözőbb népek évezredes mítoszai, egymással soha nem összebeszélve, mindenképp a valóságra kell, hogy utaljanak. Évezredek óta működő gyógyítások, más világok megidézése, más világokba való betekintés, stb. egyszerűen nem lehetnek hazugságok, amikor a világ legtávolabbi tájairól érkezzenek."
Miért ne lehetnének hazugságok? Miért mindenképp valóság ezek? Észreveszed hogy nincsenek valós érveid?
"De ne hidd, hogy a "kritikai vizsgálatok" (melyek többnyire ellenérdekűen célzatosak) fölényes és fennsőbbrendűismételgetése bármilyen eredményt hozhat számodra."
Szomorú a kényszeres tagadás, de neked is érezned kell hogy az eredmények cáfolhatatlanok. A számítógéped amin bepötyögted ezt nem imádság és meditáció útján lett feltalálva. Közben a spiritalizmussal foglalkozók továbbra is teljesen üres kézzel állnak. És lehet, hogy uncsi neked hogy ezt ismétlem, ettől még nem lesz kevésbé igaz.
"Számodra az a konkrétum, ami valamely "tudományos" kisérleten átment és bizonyítást nyert. Hát én nem fárasztom magam ilyenekkel"
Pontosan, ez a baj, ez egyfajta intellektuális igénytelenség. Csak hiszel abban, ami megtetszik.
"Egy szkeptikus bármikor rávághatja, hogy ez neki kevés."
Ha kevés akkor rá is fogja vágni. Egy csomó dolgot felfedezett az emberiség, ami egykor szintén természetfeletti gondolatnak tűnhetett, mondjuk az elektromágnesesség (a fényen kívüli tartományokban), a szkeptikusokat mégis meg lehetett győzni a létezéséről.
"Nem a feltétlen egyetértés az elvárás, hanem az azonnali kizárás, ellehetetlenítés feleslegessége."
Ebből is látszik hogy nem tudod, vagy nem akarod megérteni amit mondok. Nincs azonnali kizárás, csak nincs elfogadás sem. Egyszerűen az érveid, a "bizonyítékaid" elégtelenek, azokat utasítom el. Meggyőzhetőek vagyunk, csak fel kellene tudni mutatni valamit.
"...és nem kedvelem, ha ifjú Titanicok lekezelően ki akarnak oktatni."
Ügyelek majd azokra a fránya jéghegyekre! :D
Különben a sorozatos sértődés helyett miért nem foglalkozol az érvekkel? Ja, bocs, tudom: "Nem sértődöm (Te ehhez nem vagy elég)" :D
"Mint mondtam valahol a te hited is "hit" alapú, ráadásul csak a fizikai síkon igaz."
Ez a "te is csak hiszel" duma egyszerűen arról szól, hogy lerángasd a másikat a magad - igen, leírom - alacsonyabb színvonalára. És nyugodtan kritizálj hogy fölényeskedek, nem zavar, már csak azért sem mert valódi fölény van és ez a fölény objektíven megmutatható. Üres kézzel állsz a többi spiritualistával együtt. Lehetnék aranyosabb, megértőbb fickó is és bólogathatnák nagy kedvességemben arra amiket mondasz, de egyrészt alapvetően hamis dolog lenne, másrészt azt se felejtsd el, hogy a mostani beszélgetésünk abból indult, hogy te bőszen köpködted a tudományokat és nagy nevű tudósokat, olyanokat, akik valóban tettek is le valamit az asztalra. Úgyhogy amíg te magad is bőszen élsz a verbális agresszióval, addig meglehetősen hiteltelen a kioktatásod. Nem véletlen vagyok nyersebb veled szemben, mint másokkal.
"A bírálót minősíti, ha valamire mindig az a válasza, hogy "bizonyítsd be, az én módszeremmel!"
Bizonyítsd be bármilyen módszerrel! Ha új módszered van mutasd be, hogy az miként produkál eredményt! A probléma itt van: semmiféle működő kritériumrendszeren nem mennek át azok a dolgok amikben hiszel, és persze akkor nyilván azokkal van a hiba, meg a tagadókkal, az ateistákkal, szkeptikusokkal, a lobbistákkal, poltikusokkal, az egész világgal, meg mindennel és mindenkivel, csak nem veled...
"Nagyon szűk látókörre vall, ha valaki évezredes világ-tanokra, ember-milliárdok megtapasztalásaira primitív szkepticizmussal reagál. "Anyagba fúlt a Lét". Sértődés részemről egy szál se. Remélem nálad se... :-)"
Jajj, hagyjuk már ezt a képmutatást, miután szándékosan sértegetni próbálsz két mondattal előtte...
"Hát úgy, hogy van itten egy "tábor", aki nem hisz semmiféle másik világokban, s ekkor nem beszélhetünk semmiféle bűnről, hisz' az ember azt tesz a saját életével amit csak akar."
Azért ez nem ilyen egyszerű. Ámbár valóban hiszem, hogy az embernek végső soron saját joga a haláláról döntést hoznia, de azért vannak szürke területek. Mondjuk egy kisgyermekes szülőnek "bűn"-e (nem vallási értelemben) öngyilkosságot elkövetnie? Bűn az lehet a szememben aminek áldozata is van és azért azon keveseken kívül, akik valóban teljesen egyedül állnak a világban (és nem csak így érzik például erős depresszió hatására) azok mindig hatással vannak másokra.
"A szkepticizmusodat tudományos szkepticizmusként kell értelmezni?"
Nem kifejezetten. Része.
"Én úgy gondolom a szkeptikus kicsit arra vár más kaparja ki a gesztenyét."
Ezen nagyon elcsodálkoztam és szerintem ez egyáltalán nem igaz.
"Könnyebb eldobni az elméletet ha az egyik mozaik nem stimmel, mint tovább keresni hátha lesz egy másik mozaik ami más megvilágításba helyezi a nem stimmelő mozaikot és voilá. :)
Persze ha nem lesz másik mozaik akkor meg c'est la vie. :("
A szkepticizmus nem arról szól, hogy "eldobunk elméleteket", de tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az ami legfeljebb munkahipotézis és nem tekinthető valódi elméletnek, vagy pláne ténynek.
"Így elsőre azt érzem a hívők - nem kimondottan a vallásra gondolok - hordozzák a nagyobb terheket, nagyobb részt vállalnak a fejlődésben. Igaz sok "felesleges" munkát is végeznek.
Persze a másik véglet sem jó a vakon hívők."
Mi a különbség a "hívő" és a "vakon hívő" közt a te értelmezésedben?
"Ez az egész hogyan kapcsolódik az öngyilkossághoz az viszont nem tudom?"
Szerintem a beszélgetések erénye lehet olykor, ha elkalandozunk.
"A kereszténységben azért mert ami ellentétes a szeretettel az mind bűn."
Ha két azonos nemű ember szeretik egymást az nem bűn a kereszténységben?
Az, hogy az öngyilkosság bűn, egy olyan ideológiai komplexum szerves része, ami azt tanítja, hogy az ember nem rendelkezhet a saját élete felett, mert alá van vetve egy nagy hatalmú uralomnak. És ez az ideológia hozzájárulhat az alattvalói mentalitás megszilárdulásához, és ezáltal annak a hatalmi rendszernek a politikai túléléséhez, ami magáévá tette és terjeszti ezt az ideológiát.
Itt most te az elfajzott kereszténységről beszélsz?
Az őskereszténység azt állítja van az életnek egy forrása amiből minden életforma lett és mindent ez tart életben.
Ez nem negatív értelemben vett uralkodás hanem pozitív értelemben, hiszen az uralkodó adakozik nem kizsákmányol.
A forrás nincs rászorulva az egyes életformákra, de az egyes életformák rá vannak szorulva a forrásra.
Ezért uralkodó a forrás.
Sajnos a kereszténység tényleg elfajzott, az istenkép amit ábrázol torz és való igaz inkább alkalmas negatív uralkodásra.
Hanem a másik kérdés az, hogy miért olyan elterjedt bizonyos vallásokban az az elképzelés, hogy az öngyilkosság bűn.
A kereszténységben azért mert ami ellentétes a szeretettel az mind bűn. Ebbe bele tartozik az élet szeretete is. A másoké és a sajátodé is. A többi vallásról nem tudok nyilatkozni, de feltehetően hasonló megfontolásból.
Gondolom, az egyes öngyilkosságok különbözőek, és mindezek a dolgok igazak lehetnek többé vagy kevésbé.
Hanem a másik kérdés az, hogy miért olyan elterjedt bizonyos vallásokban az az elképzelés, hogy az öngyilkosság bűn. Hogy mi ennek az evolúciós magyarázata. Nem hiszem, hogy maga a közösség túlélőképesebb lesz attól, hogy bűnnek gondolja az öngyilkosságot. Ha valaki meg akarja magát ölni, még ha vissza is tartja az a gondolat, hogy bűn, nem hiszem, hogy az ilyen emberek túlélésétől erősebb lesz a közösség.
Hanem szerintem ez nem egy evolúciós pszichológiai jelenség, hanem a memetikai evolúció terméke. Az, hogy az öngyilkosság bűn, egy olyan ideológiai komplexum szerves része, ami azt tanítja, hogy az ember nem rendelkezhet a saját élete felett, mert alá van vetve egy nagy hatalmú uralomnak. És ez az ideológia hozzájárulhat az alattvalói mentalitás megszilárdulásához, és ezáltal annak a hatalmi rendszernek a politikai túléléséhez, ami magáévá tette és terjeszti ezt az ideológiát.
Na jó, van a kitervelt öngyilkosság kategóriája is, amikor egy érett(?) személyiség azt mondja, hogy nem megy tovább. Gondolok itt mondjuk Bódy Gáborra (- bár egyes vélemények szerint megölték-), vagy Latinovitsra. Van, amikor az egész élettörténet és tapasztalás az öngyilkosság irányába mutat. ( bár én még akkor is azt mondom, hogy tudatállapot, és kell lennie kiútnak belőle, mivel idealista vagyok). De tényleg nem tudom. Mostanában vannak ilyen késztetéseim, de csak kósza gondolatok szintjén. Nergyvenes, middle-age crisisben szenvedő ember vagyok, mindent elvett tőlem az élet, ami fontos volt,- bár ezt csak a tudatom mondatja velem- de ettől még nem kell felakasszam magam. De ez mindenkinél más. Minden sorstörténet más, minden tudatállapot más. A beszűlültség a lényeg, hogy nem bír a saját bűvköréből, jelesül az öngyilkosság gondolatából kitórni.
Én egszerűbben fognám meg. Egy erősen beszűkült tudatállapot, amelyet akár évtizedes tapasztalatok, és szenvedés előzött meg, akár egy pillanatnyi fellángolás (féltékenység, kilátástalanság, végső elkeseredettség), de egy tudatállapot. Ilyen értelemben egy egzisztenciális döntés. De ettől még transzcendens is.
Nyilván transzcendens annyiban, hogy kimutat az életből. Mint minden halál.
De nem magától értetődő, hogy mennyiben transzcendens az öngyilkosság az evolúciós pszichológiához képest. Felülemelkedés a mechanikus biológiai törvényszerűségekből adódó életösztönön, és az emberi függetlenség megnyilvánulása? Vagy pedig pont ellenkezőleg: egy beépített önmegsemmisítő mechanizmus, amit a szociálpszichológiai elutasítottság érzése aktivál, és a természetes kiválasztódás vésett be az évmilliók során, hogy a közösség hatékonyabban kiselejtezhesse a fölösleges egyedeket?
Mondjuk az öngyilkosság egy transzcendens létkinyilvánítás, ennyi bizonyos.
Még ha az, aki elköveti, nincs is ennek tudatában. De ettől még transzcendens. Az ember életéről való végső döntés mindig transzcendens. Függetlenül attól, hogy az elkövető tudatában van-e ennek, vagy sem.
Az mondjuk nem derült ki, hogy miért lenne ellentétes az öngyilkosság a transzcendens elhatározássokkal. Ezzel az erővel azt is mondhatnád, hogy ha az öngyilkos nem lett volna öngyilkos, azzal a saját terveit döntötte volna romba.
Azt képzeled, hogy még a rák is "azért nem gyógyítható, mert a lélek be akarja fejezni az inkarnációját". Az öngyilkosság viszont nem azért van, mert be akarja fejezni? Eléggé furcsa, hogy a rákban látod, hogy be akarja fejezni, az öngyilkosságban viszont nem. Pedig az öngyilkosságban sokkal nyilvánvalóbb.
