Jojo, mindenki tuggya, bunko vagyok, asse tudom, mijaza répás... Ket hete meg olyan depis vagyok, hogy meg ujsagot se olvasnak fel nekem...
Merhogy olvasni se tudok...ááááá, hagyjuk.
A nepszabadsagba meg direkt ki szoktam hagyni a kulturalis topikot. A szenilitas jelei abban mutatkoznak, hogy some 20 ev utan ismet bele-belenezek az ES-be. Meg is rendel a boltos egyet minden alkalommal itt a nato-s fuszerboltban...
Kulonben is az unokahugom most jelentette meg pubertas verseit az en illusztraciomat hasznalva mulégy helyett, azt minden rokonnak kellett venni egyet 1500-ert a dedikalason, Meg jo, hogy nem mentem el... Ugyhogy elegem van az ifju nonemu versfaragokbol...
uff
Nem értetek ti a kőltészethez, te mud, te se írtál még répás verset, addig meg ne beszéljél, ráadásul a népszabadságba volt egy orsika vers a hétvégén és jó ócska. Izé, tömören, ennyi.
Nem bírom tovább. Egy éve (több is tán) már megjelent egy paródiám Orsiról (ÉS, 99/06). NEm tudom linkelni, úgyhogy fogyasztom a helyet.
KARAFIÁTH ORSOLYA:
Ismét csapok, Csopak, csapak, csopok
Örsnek, Julinak, a szerkesztôknek;
papa, mama és a cicák
„– Nem – mondta”
Mészöly M.
„Nahát? Tényleg?!”
Parti Nagy L.
„Majd hívlak!”
Zalán T.
(A további idézeteket terjedelmi okokból elhagytuk, a többi zárás után megtekinthetô a szerkesztôségben, az Orsi, mit ajánlsz? elnevezésű többkötetes dossziéban)
Kedvesem! Hajad fejeden úgy állt a múltkor,
mint Mészöly M.-é a fényképeken.
Nyugodj meg, drága, nem épp oly ôsz,
csak kócos, mint fák a Gellérthegyen.
Orrod meg tiszta Lajkó Félix;
hajh,bár ujjaid lennének azok!
Az enyém, látod mily Kemények,
de ha kell, hát (Parti) Nagyok.
A Kasi bezzeg tudta, mi kell a nônek,
vagy említhetném Téreyt meg Traklt
(Traklot, hogy könnyítsek nyelveden),
ilyen az én sorsom: szegény, hát nem meghalt?
Itt szomjúzom, sehol Woyzek, sehol Nietzsche –
jaj, hát kortársakkal vagyunk megint tele,
mint nyáron a Balatonnak beach-e.
A legyek is, lássa kérem, pohár spleenembe ragadnak.
Ó, egy fröccsöt, fôúr, mégis hozatnék magamnak!
Nem bírom tovább. Egy éve (több is tán) már megjelent egy paródiám Orsiról (ÉS, 99/06). NEm tudom linkelni, úgyhogy fogyasztom a helyet.
KARAFIÁTH ORSOLYA:
Ismét csapok, Csopak, csapak, csopok
Örsnek, Julinak, a szerkesztôknek;
papa, mama és a cicák
„– Nem – mondta”
Mészöly M.
„Nahát? Tényleg?!”
Parti Nagy L.
„Majd hívlak!”
Zalán T.
(A további idézeteket terjedelmi okokból elhagytuk, a többi zárás után megtekinthetô a szerkesztôségben, az Orsi, mit ajánlsz? elnevezésű többkötetes dossziéban)
Kedvesem! Hajad fejeden úgy állt a múltkor,
mint Mészöly M.-é a fényképeken.
Nyugodj meg, drága, nem épp oly ôsz,
csak kócos, mint fák a Gellérthegyen.
Orrod meg tiszta Lajkó Félix;
hajh,bár ujjaid lennének azok!
Az enyém, látod mily Kemények,
de ha kell, hát (Parti) Nagyok.
A Kasi bezzeg tudta, mi kell a nônek,
vagy említhetném Téreyt meg Traklt
(Traklot, hogy könnyítsek nyelveden),
ilyen az én sorsom: szegény, hát nem meghalt?
Itt szomjúzom, sehol Woyzek, sehol Nietzsche –
jaj, hát kortársakkal vagyunk megint tele,
mint nyáron a Balatonnak beach-e.
A legyek is, lássa kérem, pohár spleenembe ragadnak.
Ó, egy fröccsöt, fôúr, mégis hozatnék magamnak!
Drága marginál (remélem lány vagy, ha nem: Kedves Marginál)!
Én a magam kritikáit mindig elolvasom. Ennek (a megnemírottnak) is tudom az első három sorát. Fogsz te még egy nagyot csodálkozni! Ha vallásalapító és egyházfő leszek! A megszólítás akkor Mester, vagy Eminenciás Uram lehet csak, de Neked megengedem, hogy akkor is "pre"-nek szólíts! Persze csak a beadványokban. Méghogy én álmodozó! Miből gondolod? És ez különben is jó nálad, vagy rossz? Olyan rejtélyes vagy! Kár, hogy nem látom: mikor kacsintasz!
A., ez egy jó vers, csak ne lenne ez is ilyen rosszkedvű. Aztán a végén a szokásos "ki, ha én nem"...
én nem akarok megint erre a konklúzióra jutni, de soha nincs más kiút, hogy rohadna meg, vannak, akiknek ez muszáj a kevéske életnedv mozgásban tartásához.
És következhet egy újabb padlón kavarás.
Asszem, itt van a kutya elásva Orsiban, ha ez Orsi-vers, nem pedig egy Varró Danitól eredô, álnéven jegyzett gúnydarab.
És miért ilyen népszerű ez az Orsolya? Vezessen már be valaki a titkok oltári nagy birodalmába!
Az igaz, hogy a Szálinger Balázs ÉS-beli verse Orsi-vers?
Ha az, nem túl hízelgő, a francba. A közös többszörös? például
Ezüst füst
Habár látszatra díva volt, árván,
rangrejtve lépdelt itt közöttetek
egy lány, kinek ti muszálas sálat
néhány esztendônyit kötöttetek
üres bókokból. Most lehámozná
magáról, ám egyéni az ötlet,
s nem turitek. Testét oly aljasul
meghagynátok közös többszörösnek,
melyben ti egyesültök, és éltek
vasárnapi férfiakként, hiszen:
nôtök van, és a nô megtartva jó,
és hurcolászva, át sekély vizen,
halak között. A kávéházban is
rövid pórázán csak csahint a lány,
majd megfeszül nedves lepedôkön,
- vagy a Parnasszuson, mindegy talán,
s dicséritek: reményteli író,
pedig rágós és íztelen falat
minden bekezdés, mit papírra vet,
mégis helyekre lel a kézirat,
és díjat kap, hogy pezsgôt bontsatok,
s kuncog még. Majd kitölti a korát,
tükörhöz áll. A combja összecsap,
a rég feszes és rózsaszín brokát
ráncot nevelt (talán ô látja csak).
És elmaradnak a csütörtökön
és pénteken szokásos hívások,
s az utcán egy "nahát, minô öröm
önt látnom" jár - mint csókokért zálog.
•
S új nôk jönnek, hozván új álmokat.
Kimért és vékony, nôies, undok
mind, olcsó ék, útvégi kis kacat,
s ti, vén bakok, a fülükbe búgtok
szerelmeket és muhelytitkokat,
és én, ki rangrejtve közöttetek
éltem, most fölfedem az énemet,
s üvöltök. Én ezüst füst csak egyszer
Daney pedig meg akartam már kérdezni, hogy mit jelent ez a talányos mondat : "Süteményt vesz és elcseréli a csomagot". De akkor ezexerint te se tudod...
Hogy nincsen cicád arra nem lennék büszke, tudod a ha valakinek van 1 cicája akkor az bizonyos fokú lelki finomságot feltételez - pl. nekem is van, Garfieldnak hívják.
Ezek a sajtósok egyébként mindenfélét összevissza hazudálnak mindíg, a tényekkel nem törődve, ráadásul az Orsiról is egy pocsék képet raktak be(épp cigizik - fújj) rólad meg már ne is beszéljünk
marginal: "Tökre egyetértek az Attillával hogy Danika nemtud se nevetni se szomorúan nevetve szembenéni szomorú nevető önmagával és még eközben is nevetni, és ez nagy hiba!!!"
ettől a mondattól lefordultam a szék alá nagy röhögés közepette. HAHAHAHA
AS: olvastam, ja, mér? ezt már valaki beidézte esetleg? CSAK NEM AZT AKAROD MONDANI HOGY FELESLEGESEN KOPTATTAM A BILLENTYÜZETET????
HEE???
No, ha Orsi valóban alászáll közénk, akkor kap tôlem egy medált, mi jelben gyôzni fog, nálam legalább.
Tegnap azt álmodtam (lásd, getom, nem csak te habarodtál bele a témába), hogy megtisztelt minket egy répás kedvében írt darabbal. De, a francba is, a szövegét elfelejtettem ébredéskor, pedig milyen jól esett volna a májamnak, ha én elôbb ismertetem a világgal.
Tökre egyetértek az Attillával hogy Danika nemtud se nevetni se szomorúan nevetve szembenéni szomorú nevető önmagával és még eközben is nevetni, és ez nagy hiba!!! meg tökre félreért mindent és nem szeret engem - ez meg mégnagyobb hiba!!!
de azér ő egy tehetséges kortárs magyar költő aki bennevan a nőklapjában! úgyhogy nem szabad neki ijjeneket írni, te botor!
kösz jeszó, csak az a baj, hogy ezek a nők lapjákosok úgy hazudnak, mint a rép... (jaj, majnem kimontam)
ilyeneket írnak, hogy az Orsi angol szakos, meg hogy az észtek lassúak, meg ilyen marhaságokat
(rólam meg egyenesen azt írtak, hogy cicáim vannak meg süteményeket cserélek össze, meg hogy a vers az olyan mint a zene vagy a zene mint a vers, már nem is emlékszem, de komplett ökörség volt)
Szia Attilla (tényleg ilyen sok t meg l van a nevedben?), tökre igazad van. Mélyen egyetértek.
Marginal, neked viszont tökre nincs igazad, az Orsié a legkakasosabb vekker az univerzumban!
(Nem akarok a helyedben lenni, mikor Orsi megérkezik.)
Sziasztok!
Eddig azt hittem, hót ciki ilyen helyekre írni, de ím itt születik első hozzászólásom.
Miért? Mert Orsi szép, kedves és tehetséges. És csak Az írigyek bántják.
Ráadásul tud valami olyasmit, amit még a Varró Dani sem - pedig ez nagy szó -, mondjuk úgy, érzésekkel szembenézni. Meg nevetni önmagán, ha kell. Meg szomorúnak lenni, ha muszáj. És közben azon is nevetni.
Szóval olvassuk a könyvét, emberek!
Szegényszerencsétlenek, elhitéttek amit ez a sunyi Béla vakerált? Egy szó se igaz az egészből mer sose fog idejönni az Orsi is nem is kakasos vekkere van neki hanem répás és minden reggel arra ébred hogy réparetekriadó!
és pre abbahagyhatod az izgulást senkise fogja olvasni a kritikádat jobb is merbiztos hüjeség
én tudom eztett mer én is kritikus vagyok, és terólad leró hogy te nem vagy az csak egy nagy álmodozó!
Sziasztok, azt hiszem kiégtem. Elegem van a répákból, fáj, de ez az igazság, tudom, hogy elszomorodtok:
Színes répákkal álmodom
Színes répákkal álmodom
most már minden éjjel;
már bekúsztak az álmaimba:
ronda, hosszú, - színük sárga
Legszívesebben az ember hányna,
s ha felébredek, ott a tálba,
magam előtt, karmolászva, -
s behúznak a főzelékbe.
Legyen nyugtom, legyen végre!
A monitorrol ők fürkésznek,
Határt szabva a józan észnek.
Többet őket sose látnám!;
vagy ha igen, ledarálnám:
mindet.
Látjátok? Megyek az önismereti csoportba kikúráltatni magamat. Én, én: kiégtem.
Na szal most kivételesen nagyon ontopic leszek, saját kezüleg begépeltem nektek egy cikket, amely a Nők Lapjából származik. A cikk lényege valami olyasmi lenne, hogy márc.15 alkalmából összehoznak egy rakás fijatal költőt, zenészt, balettáncost és kőfaragót.De van egy ács is.
Sz’al nagyon bizarr.
Mindenkinek van egy mottója, meg egy kis bemutatkozás, utána beülnek egy kocsmába beszélgetni erről-arról, Répákról egy szó sem esik, inkább csak mindenféle komolytalan dologról.
De következzen Orsey:
„Menj tovább, élj boldogul”---) ez itten a mottója
Nem ontja a verseket. Lassan érleli. Csupa hétköznapi dologról ír. Valaminek történnie kell körülötte, hogy arról aztán eszébe jusson valami. Ő az, akinek a fiatal olvasói mellett számos idős rajongója van. Egy hetvenéves közgazdász írta levelében : „Kedves Orsolya, kedves Kisasszony! Az ön versei felidézik fiatalkoromat – idealista megvilágításban. Fogadja érte szívből jövő köszönetemet.” Jól érzi magát itthon, de szívesen lenne többet Észtországban. Szereti az északi tízfokos nyarakat, és a kedvesen lassú, melegszívü észteket.
Az idén az ő versét mondják el a Múzeum-kerti ünnepségen március tizenötödikén. A címe: Más lap – Részletek egy dátum nélküli naplóból.
Orsi! Ugye te is írsz majd nekünk Répaverseket??!!
Tényleg jön az Orsolya? Kicsit lámpalázas vagyok, és ideges is, mert a beígért kritika még nem készült el. Márpedig holnapig nem is fog. De minden reggel, este, sőt még napközben is Orsolyával fekszem, kelek. A teste kivételével MINDENÉT birtoklom. Hiába, ha az ember költő, ráadásul ilyen költő, ezzel számolnia kell. Remélem, nem haragszik érte, hogy ilyesfajta (intim)viszonyba bonyolódtunk. Ehelyt jegyzem meg, hogy sok minden megállapításomat revideálnom kell vele kapcsolatban, ugyanis egyre erősebb hatást gyakorol rám, és a korábban kifogásolt egyenetlenségek sem olyanok és úgy egyenetlenségek, ahogy az először nekem lejött. Ma a 80-as évek KOZMOSZ sorozatából vettem meg 10 kötetet (emlékeztek rá?), és az akkori Elsőköteteseket szeretném összehasonlítani Orsolya elsőkötetével, illetve amennyiben lehet az akkori folytatódást, a mai várható folytatódással. Na, mindegy, ezt csak úgy megjegyeztem, hogy ez a nap se múljon el hozzászólás nélkül.
