Ne izélj már Shal, nemám is ám a CD miatt jöttem vissza komolyan! A topik számomra mindig is alapvető filozófiai kérdések értő társakkal való boncolgatásának színtere volt, mint például: nem elég, hogy egy infantilis vén marha vagyok, muszáj ezt még ország-világ nyilvánossága elé tárnom?
Libi, mi ez a nagylelkű fölajánlás? Hát benned már teljesen elhamvadt tűz? Már nem áll hajdan oly büszke kötélhágcsód?
Milyen fura, hogy az egesz ott kezdodott, hogy volt egy azota mar regen elfeledett szappanopera a teveben. Innen a nicked. Jo, hogy most ezt hasznaltad, es ide irtal, mas kulonben nem ismertelek volna fel.
Nos, van nekem egy olyan könyvecském, hogy Poetry of the Romantics. Évek óta nem volt a kezemben, valahogy, valamiért. Most levettem a polcról, hogy keressek benne valamit nektek, ami nem olyan szomorú, mert most sok minden vagyok, amit nem tudnék pontosan meghatározni, de szomorú épp nem, szóval, kinyitom ezt a könyvet, és mit találok benne? Egyetlen bélám levelét, pontosabban kettőt, de ez most mindegy, szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, s eszembe jut, hogy nem hiszek a véletlenekben, mint ahogy a predesztinációban sem, így nem minden sorsszerűséget nélkülözve, álljon itt most inkább egy ajándékba kapott Woody Allen gondolat:
Két út áll előttünk. At egyik végső romlásba és kétségbeesésbe, a másik mély szakadékba és végpusztulásba vezet. Adja meg nékünk a Jóisten, hogy kellő bölcsességgel és megfontoltsággal a helyes utat válasszuk.
Pau ma Barcelonából rémisztgetett holmi képeslappal, hogy oda nekem is el kell mennem, meg hogy majd itthon mesél. Hah! Most már kivárom, ha féllábon kell állnom addig, akkor is.
No nem is annyira öngyilkos, inkább gyilkosnak nevezném, mer' a frontember 8 év börtön után nemrégen szabadult. Ettől persze még a Storm of the light's bane klasszikus. Most mán igen kiváncsi vagyok, szóval magyarázatot követelek Pautól/ról!
Pau csak kiegészítő tevékenységként ad SM órákat, amúgy egészen mást csináz, de azt nem az én tisztem beírni ide, mert még a végén kipenderítem magam szigorúan bizalmas titkok kifecsegése okán.
az haggyán, de azé' kiváncsi lennék mi lett pauból, tanárnéni vagy mi
szomorúságra meg legjobb egy frissen behűtött Dissection CD, attól igen hamar megmordálod tenmagadat és nincs több probléma, igaz, ez eléggé végső megoldás
nomeg ne keserítsd mén el Shal-t, évek óta epekedve várt itt reád, kötélhágcsódat nyugodtan az ő erkélyéhez is illesztheted, feltéve hogy van erkély (anélkül nehezebb)
És tessék, egy újabb szőrös nyíl a szívembe. Minden vállalt kín csak a CD miatt volt...
Bizonyára elhagytad a végtelen hómezőkön, vagy az ide-oda költözés közben félúton valahol, s most valami usankások hallgatják mélázva egy hatalmas lángokat vető tábortűz körül, s hálát adnak az ismeretlennek, aki megajándékozta őket a varázslatos koronggal. De ám legyen, ha annyira szeretnéd, eléneklem neked, tara-tamm-ta-ra-tamm-tatamm. Vagy készíthetek a backup copyról egy frontup copyt. Tudod, mit? Ma nagylelkű vagyok, választhatsz. Sőt, választhatod mind a kettőt. Mondjuk, sokat segítene az ügyön, ha a leveleim, melyeket hozzád írtam, nem pattantak volna sorra vissza, címzett Kamcsatkába távozott, a postafiókját már senki sem bérli üzenettel, s nem mondtam volna már le jó ideje arról, hogy szívhezszóló üzeneteimet valaha is megkapod.
Gyémánt nyakékről nem tudok, azt minden bizonnyal valamely más női hölgynek adományoztad, de ha megkerül, szívesen átvállalom az őrzését a következő négy évre.
vazzeg. ezért küzdöttem vissza magam számtalan kín és szenvedés árán a messzi kamcsatkából, hogy most kiderüljön, végig nálam volt az a nyamvadt CD? de akkor hol a fenében lehet? pedig úgy meghallgatnám azt a jó kis pörgős számot, tudod, ami úgy kezdődik, hogy tara-tamm-ta-ra-tamm-tatamm, jó hát lehet, hogy kicsit hamis voltam...esküszöm, rejtályes egy ügy... most akkor végképp nem tudom, hogy csak álmodatm eztet az egészet, vagy az oysterband CD álmodott engemet, vagy ennek a dzsuangdszi ürgének van valami keze a dologban?
na és mi a helyzet a lub szilárd anyagi bázisát képző gyámánt nyakékkel, amit letétbe helyeztem nálad távozásom előtt? ne mondd, hogy abból is csak egy backup copy maradt...
Béla, szívem, nagyon kiüthetted magad, mert az Oysterband cédédet bizony visszaadtam (csak a számomra oly kedves backup copy pihen itt a polcomon), mégpedig a második randinkon. Porig vagyok sújtva, sőt, inkább por alá, hogy ilyen mély nyomot hagyott benned ez az esemény... De még mielőtt megyek és bánatomban felkötöm magam az első cseresznyefára, ki lehet belőlem csikarni néhány keresetlen szót, amint én ki tudok magamból csikarni néhány ráérő percet, bár, ha jobban belegondolok, ezért (és mert következetesen kisbetűvel írod a nevemet, bizonyára annak okán, hogy ilyen kicsire zsugorodtam az emlékeidben), megérdemelsz annyi büntetést, hogy visszaolvass 30 oldalt, aztán lehet szó elszakadt fonalak csomózgatásáról és összetört szívek ragasztgatásáról.
Szia Libi! Sajnos nem láttam pau-t, pedig részben épp azért utaztam a sarkkörön túlra, mivelhogy egy ízben, minekután leitattam 0.0001%-os bodzasörrel, egyértelmű ígéretet tett az első éjszaka jogának visszamenőleges érvényesítésére és úgy hallottam ott minimum 3-4 hónapig tart az éjszaka, de valószínűleg az irdatlan sötétben elkerültük egymást, aztán pedig a szánhúzókutyahús annyira megfeküdte idegeskedő gyomromat, hogy többé gondolni sem bírtam a szexre, na és amint ott feküdtem a fagyott hóban a megváltó véget várva, erőm utolsó tartalékait morzsolva, akkor hirtelen eszembe jutott, hogy hiszen nem hagyhatlak itt benneteket ily könnyen, szeretett barátaim, és vissza kell térnem közétek, nehogy halálotok napjáig csak búslakodjatok és búsuljatok, hogy elveszítettetek egy igaz barátot, e nyomoronc és önző kor utolsó nemes lelkét is, megaztán shalina sem adta még vissza az Oysterband CD-met, ami mégiscsak hallatlan pofátlanság ennyi év után.
Születendő képzavaraimhoz azonban feltétlenül szükséges lenne, hogy képbe kerüljek, mivelhogy valahol elvesztettem a fonalat. Szóval, kedves shalina, volnál szíves pár keresetlen szóval összefoglalni az elmúlt háromezeregynéhányzáz epizód történéseit? Neked ebben már gyakorlatod van.
Azt hiszem, késő, Kamcsatka végleg beférkőzött az álmaimba.
mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?
Csak tudnám, mit szeretnék, tovább ringatózni ebben az édes, fűszeres álomban, vagy rájönni végre, hogy ez nem lehet igaz, és visszaszédülni a hideg, kiábrándító valóságba...
Nos, igazán nem szeretném megzavarni a szépen fejlődő interperszonális kapcsolatokat, én csak meghúzódom szerényen itt shalina agya egyik hátsó tekervényének pókhálói között.
Az az igazság, hogy miután kellő körültekintés és elővigyázatosság nélkül elolvastam egymás után két uhrin benedek könyvet, hirtelen mély kómába zuhantam és csak fél év múlva ébredtem fel kamcsatkában tompa fejfájástól és influenzaszerű tünetektől gyötörten. Azt meg ne tudjátok ki milyen odakünn a troliközlekedés, ráadásul hazafelé jövet novoszibirszkben kétszer is leszállítottak az ellenőrök, mert lejárt az évesbérletem, s mivel a lelkem nem vitt rá a további bliccelésre, egy időre kénytelen voltam elhelyezkedni a rénszarvasiparban, nahát így mire nagy nehezen valahogy hazaketlencöltem, mit ad isten, elfelejtettem a titkos belépőkódomat. Ezentúl tahát csak Shalina álmában jelenhetek meg, de végső soron nem bánom, ennél termékenyebb táptalajra úgyse hullhattam volna, szépen óriás platánná növök, madarak csicseregnek árnyas lombkoronám között, majd túl időmön elkorhadok és hangos robajjal kidőlök a valóságba.
