Próbáld ki az általad emlegetett angol esetében például készíts szógyököt.
Tisztázzuk, miről van szó! Lehet, hogy alaptalanul gyanúsítgatlak...
Ha a szógyök alatt az ad- vár- meg ilyesmiket érted, magyarul az igetöveket (és egyéb szófajú morfémákat), illetve a hozzácsapható toldalékokat, akkor egyetértünk: az angolnak nincs ilyen kiterjedt toldalékolási rendszere. Vannak ragok, és képzők, de nincs ez a kiterjedt, átlátható legószerű rendszer. Az az agglutináló nyelvek sajátja. (Azért azt érdemes megemlíteni, hogy a magyar sem tisztán agglutináló nyelv -- semelyik nyelv sem az -- de vannak a magyarnál még tisztábban agglutinálók is.) ----------------------
Először a zárójelben lévő megjegyzésedre válaszolok. Hogy érted, hogy nem tisztán agglutináló? És melyik tisztább a magyarnál?. Valahogy úgy vagyok ezekkel a megállapításokkal mint amikor néhány esetben a pidgin nyelvekre hivatkoztak nekem (kevert tipusú nyelvek) Ez is egy olyan kifejezés amelyet érvként elég sokszor alkalmaznak azoknak akik nincsenek igazában tisztában a fogalommal. Például a melanéz nyelvre alkalmazva a grottokronológiát (pidgin tipusú nyelv) -amely az angol és a helyi bennszülött nyelv keveréke- a benszülött és az angol nyelv közötti távolságot 1500-2000 évesnek kellene tartanunk.. Ez ellentmond a tényeknek és ez tulajdonképpen meghatározza a különböző elméletek alkalmazhatóságát is.
Ennyit az elméletekről.
A gyökökről
Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók amelyekből vagy belső változás vagy toldás által más-más alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szavak erednek, amelyek végül szóbokrokat is alkotnak.. A gyökök többfélék. léteznek gyökszavak amelyek minden toldalék nélkül is határozott jelentésűek és vannak az elvont gyökök vagy puszta, amelyek önállóan nem léteznek de feltételezhetően valamikor határozott jelentéssel bírtak. Ilyenek pl: fakad-fakaszt, apad-apaszt, eped-epeszt igék gyökei fak, ap, ep amelyek vonzatai az ad,ed,aszt, eszt képzők.
léteznek magánhangzóval kezdődő gyökök csak pár példa: ab, (1), v. ob, aba v. oba, ap v. op, apa v. opa, papa. Rokonai: av, ov, at, aty, ata, atya. ab, (2), ezen öszvetételben: abajgat, a mennyiben abaj törzs nem a! haj! öszvetételnek vétethetnék. ab, (3), abár, abárol; rokon a hab, habar, habarol; továbbá: kav, zav, kavar, zavar. acz, származéka nemcsak aczél, aczélos, hanem aczint, aczintos is; rokona: edz, edzett. ad, (1), adás, adat, adomány, lat. do, hellen didwmi. ad, (2), v. od, adu v. odu, adv v. odv, odor; előtéttel: pud, pudva, putri. ag, (1), agg, aggódik, aggaszt, aggastyán. ag, (2), agár, agarász, agarászat; V. ö. eg, (3). agy, (1), agyas, agyaz, agyatlan, agyvelő, agyfa. agy, (2), agyar, agyarkodik, agyarkodás, agyaras. agy, (3) agyag, agyagos, agyagoz, agyagtalan. ah, kedélyszó, ahít, ahítás, ahítat, ahítatos. aj, (1), ajak, ajt, ajtó, ajaz, ajazó, ajvas. V. ö. áj,váj. aj, (2), ajándék, ajándékoz, ajánl, ajánlás. ak, (1), akad, akaszt, akad, akar, akarat; rokona: ék. ak, (2), akó, akna, akona, aknár, aknász. al, (1), alak, alk (székelyesen: lak), alku, alkalom, alkuszik, alkot; rokona oly, a honnan alak = olyik. al, (2), alá, alatt, alól, alul, alap, alabor, alacson, aláz, alom, fordítva: la, honnan láb, mint: fe-ből fej, előtéttel: gyal, gyaláz, gyalog, tal, talap, talp.
és léteznek mássalhangzóval kezdődő gyökök Pl: CSA vagy CSÁ, elvont gyök, melynek származékai jelentenek az egyenes útról, iránytól eltérést, félrehajlást, kifelé görbedést, illetőleg ilynemű mozgást, milyenek: csáb, ettől: csába, csábít stb. továbbá csák, a régi süvegek kétfelé álló szárnyai, honnan: csákószarv, csákósüveg; csákla vagy csáklya, kifelé görbedő kajcsos eszköz; csákány, kajmós bot vagy fegyver vagy fuvó hangszer; csámpa, csámpás, kifelé görbedő lábu; csámolyog, görbegurbán jár; csajbos, csajkó, csánk, csavar vagy csafar, csáforta, stb. Rokonai: sa, a félrebiczegést jelentő sánta, és görbe nézésü sanda származékokban, továbbá: ta, mint tántorog, támolyog származékok gyöke; sza sze, té, ezen szókban: szana, szét, szél, széled, tétova.
Vagy az R hang amely a rázkódás, rezgés, remegés, rengés, rendülés, gördülés, a pergés, a gurulás, forgás, rohanás, szétesés, düledezés, rontás érzetét kelti és fejezi ki.
(Természetesen a betűképletekkel kapcsolatosan is tudok jónéhány kapcsolatot idézni.
Például a K+R-eel. Mind érdekes, de ez legyen egy későbbi téma összevetve a különböz nyelvekkel. )
reb, rebeg; recs, recseg; rep, reped; resz, reszel; rety, retyeg; rek, rekeg, reked, rez, rezeg; rí, riad, rian, rab, rabol, ragad, rág, ránt, ráz, redv, rés, rész, rifol, riad, ribál, ripacs, rohad, rojt, rost, rom, rongy, ront, roskad, ró; ar (arat), ár, (ártány, ármány, bárd, dárda, nyárs), er (ernyed), ír, (irt, irkál), or, (ort, ortovány), őr (őröl), dar (dara, darab), gyar (gyarat), ger (gerely, gereben, gereblye), her (herkél, herdel, herél), nyír (nyirkál), csor (csoroszla), dor (doroszló, doroszol), hor (horhol, horny, horp, horpad), kor (korhol), mor (morzsa), dör (dörgöl, dörzsöl), tőr (tőrök), fúr, fűr (fűrész) stb.
És mi az az ikerszó?
Az összeset a Czuczor-Fogarasi szótárból másoltam félreértés ne essék. És folytathatnám a végtelenségig.
És ezek a beidézett szavak a szógyökkel együtt tulajdonképpen szóbokrokat is képeznek. és azt is tudni kell, hogy a Czuczor -Fogarasi mintegy 2.000 alapvető szógyököt tartalmaz és ez hatalmas szókincset is jelent.. Ezek mind egyszótagúak és mintegy kétszáz képző, rag, raglánc segítségével éri el a hatalmas szókincset. Az elméleti számítógépes számítások szerint elvileg lehetséges, hogy a magyar szókincs, szókészlet 2-3 milliárd is lehet.
Ikerszók. Az összetett szók egyik külön nemét teszik az ikerszók, melyek ugyanazon fogalmat, ugyanazon szónak ismétlésével vagy némi változtatásával fejezik ki, s mintegy szószaporítva, ismétlést, sokasítást, nagyítást, vagy játszi eszmehasonlítást jelentenek. Ezek nyelvünkben fölös számúak, a magyar észjárásra különösen jellemzők, s maguk helyén kellőleg alkalmazva a népies, kivált elbeszélő költészeti nyelv képes kifejezéseit fűszerezik. Ilyenek: a) A gyermek- vagy dajkanyelvben létezők, melyek az emberi nyelv első nemződési csecsemőkorára emlékeztetnek: bel-bel álom, bibi seb, fájdalom, bumbum víz, mint ital, csecse ékes, szép, csicsi álom, csendesség, és így tovább.
Találunk más nyelvekben is, de nem akkora mennyiségben mint a magyarban nem.
b) Melyek ugyanazon önálló szavakat ismétlik, s folytonossságot, ismétlést, fölosztást vagy sokaságot jelentenek, u. m. megy-megy, világvégig megy, fut-fut, világvégig fut, néz-néz, majd kifoly a szeme; új-új, másmás, tovább-tovább, hajhaj! nono! jajjaj! c) Melyek két rokon vagy azonos fogalmat két rokonértelmű szóval fejeznek ki: apró-cseprő apró cseppnyi, ás-vés, bű-báj bűvől bájol, se bút, se bát nem mond, mindkét elem bámész csudálkozó szájtátásra vonatkozik; dúl-fúl, eszem-iszom, dir-dur, bim-bam, nyifeg-nyafog, pif-puf, lim- lom, locs-pocs
d) Midőn csak az önhangzó változik, s ekkor jobbára az első alak vékonyhangu és kicsinyező értelmű, a második vastaghangu, u. m. billegballag, bizsegbozsog, czeleczula, csihelcsahol, cselecsala, csettencsattan, csipcsop = csepkicsiségü, tipegtopog, denedana, deredara deréldarál, diribdarab diribeldarabol, dínomdánom, dérdúr, díbdáb, dünnyögdunnyog, filitfalat, gizgaz, gézengúz, gyimgyom, gyűrgyúr, genyegúnya, görbegurba, hibeghabog, hibitelhabatol, hetelhatol, hetlekotla, hebehurgya, hímezhámoz, ímmelámmal, hiphop! herczehurcza! hűhó, hejjehujja! mizegmozog, keczetkaczat, kiffegkaffog, kipkedkapkod, kelekóla, keteputa, keverkavar, kitykoty, kityegkotyog, kingkong, kipegkopog, lifinczlafancz, lifeglafog, limlom, libeglobog, lígglógg, likluk, lityloty, lityeglotyog, licslocs, licseglocsog, mézesmázos, mendemonda, nyifegnyafog, nyímnyám, nyímegnyámog, nyekegnyikog, pitypoty, pitypalaty, pittegpattog, retyerutya, ripegropog, rityegrotyog, sesesusa, szíreszóra ne hallgass, szittyszotty, szityegszotyog, teretura, tipegtopog, tityegtotyog, stb. e) Midőn az első önhangzóval, a második mássalhangzóval, s leginkább ajkival kezdődik, u. m. ajbaj, agyabugyálni, ákombákom, ángóbángó, elegybelegy, enczenbencz, ekczemoncza, erregberreg, iczegbiczeg, iczipiczi, inczifinczi, iczkeficzke, illőfillő, ihogvihog, iháczolviháczol, illegbilleg, inczenpincz, ingóbingó, iregfireg, irúlpirúl, izsegbizseg, ityipityi, ityegfityeg, irkafirka, utfut, űzfűz. f) Midőn az elűlálló mássalhangzók változnak: szőröstűlbőröstűl, csecsebecse, csenegbeneg, csigabiga, csiribiri, csinjabinja, csonkabonka, csórálmórál, czókmók, háibái, hegykebegyke, handabanda, horgasborgas, kajabaja, keczebecze, kongbong, lityegfityeg, retyemutya, suspus, suttogbuttog, szuszimuszi, tarkabarka, terefere, tengleng, tiripiri, torzonborz. Ilyenek a mesélő és játéknyelvben előfordulók: farkasbarkas, az is szép, rókabóka, az is szép, őzömbőzöm, az is szép, nyúlombúlom, az is szép, kakasbakas, az is szép, tyúkombúkom, jaj be rút! egyembegyem, bikavár; igyiridibigyiridi, váradi vaskoh stb. g) Ellentétesek: élhal, erre-arra, emez-amaz, ilyen-olyan, ittott, ideoda, ígyúgy, innenonnan, idestova, hegyvölgy, égföld. ------------------
"Akik eddig itt a fórumon szóbokrokról beszéltek, azok mindig azzal a módszerrel éltek, hogy vasvillával halomba hányták a szavakat... na az az, amit emlegettem, hogy SEMMIT, de semmit nem mond el a magyar nyelvről..."
Csak kérdésként. A magyarban létezik birtoklás úgy ahogy akármelyik indoeurópai nyelvben? Ezt hogy érted? Természetesen a birtokviszonyt ki tudjuk fejezni nyelvtani eszközökkel, mint valószínűleg bármelyik más nyelvben. -------------- Hogy gondolod?
így mint a finn?: "minum on nälkä" -nekem éhség van- éhes vagyok. vog: s'an'kaem äli' -nekem van anyám- van anyám
a magyar nem így fejezi ki a birtoklást! Ez hasonlít a habere - bír igéhez. ez flektálás s nem konjugálás!
A magyar visszajelzi a birtokviszonyt és nem birtokol mint az indoeurópaiak. Más felfogás! Mellérendelés!
Még néhány érdekesség egy előző írásomhoz.
Néhány példa arra, hogy az egyes hangok milyen érzeteket (és hogyan) keltenek tudatalattinkban, mert úgy emlékezem, hogy voltak ez irányú megjegyzésemmel szemben is kételyeid. Illetve amit írtam a magyarral kapcsolatos érzettársításokól : Ha egy gyerek elbújva, egy másik gyermeket akar megijeszteni, akkor ilyesmit kiált: vvö! vagy u! Ha a kutya ugat úkat mond: vau-vau, u-u-u, ou-ou-ou, úú-úú. A kutya "szándéka" is, elriasztani, elijeszteni, felriasztani. A kutya (u-u)gat vagy (ú)gat - ugat! (Mellesleg, itt egyetlen hangból az u-ból a -gat képzővel alkot a magyar egy szót!) Tehát az U és a V hang a hirtelen, váratlan hanghatás, de általában a hirtelenség, váratlanság érzetét, képzetét kelti. Ilyen szavak pl.: vág, vakkant, vet, vetődik, vijjog, villan, visít, ugat, ugrik, huppan, zsupsz, durran, puffan, surran, suhan, bukkan stb.
Álljunk a tükör elé és nyelvünket figyelve ejtsük ki az "l" hangot! A nyelv fentről - a szájpadlást érintve - indul és lefelé mozog. A bensőnkben ez a lefelé való mozgás érzetét kelti.
Most ejtsük ki a "le" szót! A nyelvünk az "l" után tovább mozog lefelé, amit az alsó ajaknak a lefelé való elmozdulása még kifejezettebbé tesz. Tehát a "le" szócska, mélyen a tudatalattinkban a lefelé való mozgás és irányulás érzetét kelti!
Az "l" hang kiejtésekor más érzetek is keletkeznek. Ugyanis a nyelv egy lengést, egy lágy mozgást végez, amikor lazán lebben a szájban. (Lásd még: lebeg, lobog, láng, lóbál, lódul, leffen, lendül, lifeg, lotyog, lötyög, lefetyel, lankad, lé, leves, lötty, hull, hullám, hal, billen, kullog, ballag, lappang, sallang, lenge, fátyol, száll, szél, toll, lepke, illan, szellő, fuvall, fuvallat, kellem, kellemes, dal, dallam, lélek, pillant, lég, lankad, langyos, lanyha, stb.)
Próbáld ki az általad emlegetett angol esetében például készíts szógyököt.
Tisztázzuk, miről van szó! Lehet, hogy alaptalanul gyanúsítgatlak...
Ha a szógyök alatt az ad- vár- meg ilyesmiket érted, magyarul az igetöveket (és egyéb szófajú morfémákat), illetve a hozzácsapható toldalékokat, akkor egyetértünk: az angolnak nincs ilyen kiterjedt toldalékolási rendszere. Vannak ragok, és képzők, de nincs ez a kiterjedt, átlátható legószerű rendszer. Az az agglutináló nyelvek sajátja. (Azért azt érdemes megemlíteni, hogy a magyar sem _tisztán_ agglutináló nyelv -- semelyik nyelv sem az -- de vannak a magyarnál még tisztábban agglutinálók is.)
Tudsz-e szógyökkel az angolban szóbokrokat, ikerszavakat alkotni Mit értesz szóbokor alatt? Amit az igék kapcsán megbeszéltünk, az egy toldalékolási rendszer. Nem a szavaknak vannak bokorban, hanem vannak alkotóelemek (morfémák), amelyeknek meghatározott szerepük van, amelyekből recept alapján építkezhetünk. igető+ragok/jelek+képzők.
És mi az az ikerszó?
Akik eddig itt a fórumon szóbokrokról beszéltek, azok mindig azzal a módszerrel éltek, hogy vasvillával halomba hányták a szavakat... na az az, amit emlegettem, hogy SEMMIT, de semmit nem mond el a magyar nyelvről...
Csak kérdésként. A magyarban létezik birtoklás úgy ahogy akármelyik indoeurópai nyelvben? Ezt hogy érted? Természetesen a birtokviszonyt ki tudjuk fejezni nyelvtani eszközökkel, mint valószínűleg bármelyik más nyelvben.
Ez az állítás logikailag hibás, ugye nem kell magyarázni?
Néhány példa:
A szavakról ki lehet mutatni, hogy mikor, hol, milyen alakban jelentek meg a nyelvekben, hogyan változtak, stb. A nyelvek nem azonnal idomítják magához az idegen szavakat, és ha dokumentálva vannak eredeti formájukban az átvevő nyelvben, az az átvételre bizonyító erejű.
Szintén bizonyíték lehet, ha mondjuk megtalálható három nyelvben (A,B,C) a szó, de úgy, hogy az A-ból vagy B-ből C-be való átmenet kizárható. Pl. hangtani okok alapján. Ilyenkor csak a B->A, vagy C->A átmenet képzelhető el.
Szívesen belemegyek bármelyik állításod illetve tagadásod részletes megvitatásában.
Különösen az angollal kapcsolatos állításaiddal vannak kételyeim.
Üdv
"Hoztál egy példát: ad. Ehhez mindenféle további morfémák ragaszthatók. Csakhogy a dolognak van egy rendszere, amitől az egész transzparens marad. Az ad mintájára bármelyik igéből gyárthatom a szavakat ugyanezen recept alapján."
Nos nagyon sok példát tudok hozni. Csak érzékeltetésnek szántam
"A szógyökölés (a szóelemzéssel ellentétben) nem alkalmas az alak és a funkció közötti kapcsolat bemutatására. Csupán bedobozolja a létező szavakat, de ha adok egy újat , azt a jelentés ismerete nélkül nem lesz képes a megfelelő dobozban elhelyezni. Igazából semmi jelentősége, hogy a szavakat milyen nyelvből veszi, semmit nem mond el magáról a nyelvről. Ezeket a szógyökös listákat ugyanúgy le lehet gyártani bármilyen nyelv esetében."
Ez alapvető tévedés.
Próbáld ki az általad emlegetett angol esetében például készíts szógyököt.
Tudsz-e szógyökkel az angolban szóbokrokat, ikerszavakat alkotni, vagy léteik vajon az angolban hangrendi párhuzam,
Vagy más.
Csak kérdésként. A magyarban létezik birtoklás úgy ahogy akármelyik indoeurópai nyelvben?
Hivatkozom itt Kniezsa Istvánra aki azt mondta, hogy amig a szláv szavaknak nincs kielégitő magyarázatuk, addig a magyar szót sem lehet egyszerűen belőlük származtatni és nincs kizárva, hogy éppen fordítva van a dolog...
Ez az állítás logikailag hibás, ugye nem kell magyarázni?
Néhány példa:
A szavakról ki lehet mutatni, hogy mikor, hol, milyen alakban jelentek meg a nyelvekben, hogyan változtak, stb. A nyelvek nem azonnal idomítják magához az idegen szavakat, és ha dokumentálva vannak eredeti formájukban az átvevő nyelvben, az az átvételre bizonyító erejű.
Szintén bizonyíték lehet, ha mondjuk megtalálható három nyelvben (A,B,C) a szó, de úgy, hogy az A-ból vagy B-ből C-be való átmenet kizárható. Pl. hangtani okok alapján. Ilyenkor csak a B->A, vagy C->A átmenet képzelhető el.
És a magyarban minden szóból képződtek és képezhetők újabb szavak! Igen, a magyar erősen toldalékoló (agglutináló) nyelv. Hoztál egy példát: ad. Ehhez mindenféle további morfémák ragaszthatók. Csakhogy a dolognak van egy rendszere, amitől az egész transzparens marad. Az ad mintájára bármelyik igéből gyárthatom a szavakat ugyanezen recept alapján.
ad, adakozik, adalék, adat, adás, adandó, adogat, adoma**. de ugyanígy toldalékolhatok más szavakat is: vár - várakozik, váralék*, várat*, várás, várandó, várogat. ír - írakozik*, íralék*, irat, írás, írandó, írogat. es(ik) - esekezik*, eselék, eset, esés, esendő, eseget
* Ezek nincsenek, de akár lehetnének is. A rendszer redundáns, és ezeket az alakokat nem használjuk semmire.
** pl. itt van ez a szerencsétlen adoma. Kilóg a sorból, -oma toldalék nincsen, nincs és nem is lehet olyan főnevet kreálni, hogy vároma, íroma. Az adoma pusztán ugyanúgy kezdődik, mint az ad, de semmi köze hozzá. Mint ahogy az adrenalinnak, és az addignak sincs. Hogy ez miért került bele a sorba, az nagyon messzire vezet. Mert a szógyökös játékkal _pontosan_ az a baj, hogy nem veszi figyelembe a nyelv rendszerét. Kikeres hasonló szavakat, és (pusztán szemantikai alapon) ráfogja, hogy kapcsolat van köztük. Nem. Az kevés. Formálisan is be kell mutatni, hogy a dolog működik, különben bármikor bekerülhetnek a rendszerbe ilyen adoma-féle téves elemek.
A szógyökölés (a szóelemzéssel ellentétben) nem alkalmas az alak és a funkció közötti kapcsolat bemutatására. Csupán bedobozolja a létező szavakat, de ha adok egy újat , azt a jelentés ismerete nélkül nem lesz képes a megfelelő dobozban elhelyezni. Igazából semmi jelentősége, hogy a szavakat milyen nyelvből veszi, semmit nem mond el magáról a nyelvről. Ezeket a szógyökös listákat ugyanúgy le lehet gyártani bármilyen nyelv esetében.
A magyarul beszélő, ha ismer négyezer szót, akkor felismer és megért továbbio húszezret, mert ennyit lehet belőlük képezni! Ez nem teljesen van így. Ha bedobok egy új szót, akkor körülbelül sejtheted a jelentését, a részekből összerakhatod. De hogy biztosan lehessen tudni, hogy ténylegesen mit jelent, ahhoz használatban kell lennie. Pl. mit jelent a "váralék" szó? Valami, amit megvársz? Valamennyi idő, amit várnod kell? Nem tudod, mert a szóképzésben mindig van egy kis esetlegesség. Miért jelent mást a vizez, meg a vizel?
A magyarban nem lehet félreérteni a szavak jelentését, még akkor sem, ha az első mondatnál vagyunkk! Most ez a gondolat hogy jött? Amúgy dehogynem, magyar nyelven is fordulnak elő félreértések. (Egyszerűen mert a beszélők takarékosak, és nem dolgoznak elég redundanciával ahhoz, hogy mindig egyértelmű legyen az átvitel... ez persze beszélőtől is függ :) )
A magyarnak képiessége, érzékletessége van. Minden nyelvnek van.
Köszönhető az igekötőknek amelyeknek képzetvonzó, képzetkötő szerepe van. Az igekötők viszonylag újak a magyarban. Vannak ezen kívül rengeteg más nyelvben is. Ha nem lenne igekötő, pontosan ugyanazokat a finom distinkciókat más eszközzel tenné meg a nyelv.
lenyűgöző, hogy a magyar a legkülönfélébb szavakból, szófajokból képes új szavakat alkotni! A nyelvek többsége agglutináló, és ugyanúgy képes a legkülönfélébb szavakból, szófajokból új szavakat alkotni! Amúgy szerintem egy izoláló nyelv legalább olyan tömör tud lenni, mint egy agglutináló.
a hangutánzó és hangulatfestő szavak elképesztő mennyisége és lenyűgöző érzékletessége. Ezt nem tudom, mire fel mondod. Az angolban szerintem legalább olyan érzékletesek és sokan vannak a hangutánzó szavak.
Ugyanis az ember kezdetben eljátszotta a mondandóját (taglejtések, mutogatás) és - ami a legfontosabb - olyan hangokkal kisérte, amely utánozta az állatokkal, emberekkel, természeti jelenséggel (pl. eső, szél, villám, dörgés) és más történéseknél tapasztalt hangokat Ez könnyen lehet, hogy így volt, hasonló viselkedés megfigyelhető az ausztrál bennszülötteknél -- megjegyezném, nekik is biztosan sok hangutánzó szavuk van. Ééés?
az agyban nagyon mélyen és erős gyökerekkel kötődő ősi (és egyrészt még ma is tapasztalható) érzetek sokaságához is kötődnek. Szerintem meg nem. A legtöbb embernek halvány gőze sincs arról, hogy az általa használt szavak 99%-a honnan ered.
Mi alapján állítja bárki- és most a nagy neveket tegyük félre- hogy a szlávból kölcsönöztünk szavakat amikor nincs megoldva a szlávban sem a szavak származása.
Hivatkozom itt Kniezsa Istvánra aki azt mondta, hogy amig a szláv szavaknak nincs kielégitő magyarázatuk, addig a magyar szót sem lehet egyszerűen belőlük származtatni és nincs kizárva, hogy éppen fordítva van a dolog...
"... mindaddig, amig a szláv szavak eredetét nem tisztáztuk, a magyar szóról sem lehe határozott véleményt mondani."
A bizonytalankodás alapja az a tárgyi körülmény, hogy sem a szláv alapnyelv, sem a "finnugor alapnyelv" szókincse nyelvtani szerkezete és hangkészlete nem ismeretes.
És hozzáteszem, hogy a genetikai adatok pedig a "finnugor" esetében még azt is
lehetetlenné teszik, hogy valaha az úgynevezett finnugor népekkel együtt éltünk nemhogy közös őshazában éltünk volna.
Valóban felejteni kellene már ezeket a kölcsönzési históriákat! A magyarnak sohsem volt szüksége rá.
A magyar volt minden esetben az átadó!
Egyszerüen azért, mert a magyar nyelvnek nincs szüksége és nem volt sohasem szüksége kölcsönzésre.
Nos a magyar nyelv szerkezete olyan, hogy minden magyar szó eleve, automatikusan kötődik, kapcsolódik egész sereg más szóhoz! Szóbokrok! Ugyanis a magyar szavak többsége igekötők, képzők, összetételek révén jött létre és képződik ma is szakadatlanul! És a magyarban minden szóból képződtek és képezhetők újabb szavak!
vagy másik. Ki lehet próbálni. Az egy szóból mennyi képezhető? szerintem 157.
A magyar nyelvben új szavak képzésének és létrehozásának a határa a csillagos ég, ugyanis a magyar nyelv szóképzőinek számát tekintve is messze megelőz minden más nyelvet!
A szóképzők száma több mint 250!
Ha leszámitjuk a hasonulás miatt csak alakilag különbözőket akkor is 140-150.
Az írásszótár szerint igekötőként használható szavak száma több mint 55
(bármely határozót- még képzettet is- használunk igekötőként- hely,
helyzetbe, ->helyzetbehoz!)
A magyarul beszélő, ha ismer négyezer szót, akkor felismer és megért továbbio húszezret, mert ennyit lehet belőlük képezni! S nem felejti el tudat alatt, mélyen rögzülve rengeteg szál és erős gyökerek kötik egymáshoz!
Ugyanakkor elképesztő, hogy ugyanezen eszközök minden információs követelményt kielégítenek, azaz egyszerre rendkívűli tömörséget, pontosságot és bámulatos érzékletességet nyújtanak a magyarul beszélő számára.
Ráadásul bárki, bármikopr, magától értetődő könnyedséggel képez új szvakat! Még beszéd közben is és gondolkodás nélkül is..
A magyarban nem lehet félreérteni a szavak jelentését, még akkor sem, ha az első mondatnál vagyunkk!
A magyarnak képiessége, érzékletessége van. Köszönhető az igekötőknek amelyeknek képzetvonzó, képzetkötő szerepe van.
AA szóképzőkkel ugyanez a helyzet. Magasfokú tömörség, képiesség, többszörös képzetkötés érhető el általuk.
Csak néhány
ok---- okít, okmány, okol, okos, okoz, okság....
meddig folytassam?
lenyűgöző, hogy a magyar a legkülönfélébb szavakból, szófajokból képes új szavakat alkotni!
pl: no-nógat nógatás
kivagy- kivagyiság, kivagyiskodik,
igen-igenel, egenlő, igenlés,
nem-nemleg, nemleges, ....
A szógyökök hatásai.
A magyar az egyik legősibb nyelv a világon. Ennek ékes bizonyítéka a hangutánzó és hangulatfestő szavak elképesztő mennyisége és lenyűgöző érzékletessége. Semmilyen más nyelvben ezek nincsenek ilyen mennyiségben és főleg ilyen minőségben! (Ezen magyar szavak szinte tökéletesen utánozzák, kifejezik, érzékeltetik a legkülönfélébb hanghatásokat és hangulatokat!) Ugyanis az ember kezdetben eljátszotta a mondandóját (taglejtések, mutogatás) és - ami a legfontosabb - olyan hangokkal kisérte, amely utánozta az állatokkal, emberekkel, természeti jelenséggel (pl. eső, szél, villám, dörgés) és más történéseknél tapasztalt hangokat. Nyilvánvaló, hogy az őskorban vagy még régebbi időkben az emberben több volt az ősi ösztön. Rá is volt utalva, hogy a lehető legpontosabban megfigyelje, utánozza a természetet, így ezek a hangok mindig valamilyen képhez, hangulathoz, képzetekhez, érzésekhez vagy a lélek rezdüléseihez kötődnek.
Mivel a magyar szógyökök és alapszavak az emberiség legősibb múltjában gyökereznek, így ezek nemcsak a belőlük képzett szavakhoz, hanem - érzettársítás révén - az agyban nagyon mélyen és erős gyökerekkel kötődő ősi (és egyrészt még ma is tapasztalható) érzetek sokaságához is kötődnek. Ezen kötelék nem csak erősen rögzít, de - mint láttuk - tömörít is, sőt nagyobb ismerettartalmat ad a magyar szavaknak.
Meddig folytassam?
És mégis úgy gondoljátok, hogy a magyarnak szüksége van kölcsönzésre?
El kellene már felejteni ezeket a kölcsön szavak féle historiákat. Ugyanis a szlávok még nem is léteztek amikor már a " magyar" nyelv már létezett.
Már miért kéne elfelejteni? Elég könnyen bizonyítható tény.
A második mondathoz: 1. Amikorra a kölcsönzéseket teszik, akkor már szlávok is voltak, meg magyarok is (írásos emlékek vannak mindkettőről az utóbbi évezredből). Tehát az állításodból nem következik semmi, főleg az nem, hogy nem volt mód a szavak kölcsönzésre. 2. ennek ellenére azért ha ilyen állítást teszel, akkor valami bizonyítékot várna el az ember. Ehhez mondjuk először tisztázni kéne, hogy kiket tekintesz szlávoknak, és mit tekintesz magyar nyelvnek.
Beszélsz itt mindenféle gyökökről.Szerintem azért rokon sok nyelvvel a magyar,mert sokat tudott kölcsönözni.Küldök neked példát Róna Tas Andrástól: "A KÖLCSÖNSZAVAK RENDSZEREZÉSÉRŐL
(különös tekintettel a magyar nyelv szlovákiai változataiban található szlovák eredetű kölcsönszavakra)[1]
---------------
El kellene már felejteni ezeket a kölcsön szavak féle historiákat.
Ugyanis a szlávok még nem is léteztek amikor már a " magyar" nyelv már létezett.
Emellett azt is jelentené,hogy a nyelv képtelen saját törvényei és saját szókincse alapján új szavakkal gazdagítani a szókincsét. Szerintem nem. Azt nem állítja senki, hogy nincsenek belső keletkezésű szavak. Sőt (nincs előttem statisztika, de) szerintem a legtöbb új szó ilyen. Csak nézd meg, hogy egy adott átvett szóból hány másikat kreál a találékony nyelv.
Találnak 200 egyforma magyar és szláv szót.Szerintük mind a 200-at a magyar nyelv kölcsönözte a szláv nyelvből.Ugyanez a helyzet a magyar-török szavak esetében.Szerintük 200-at a magyar nyelv kölcsönzött a török nyelvtől.
Vannak módszerek a kölcsönzés irányának meghatározására, különösen ha több, mint két nyelvben szerepel a szó. Az egész egy nagy mozaik, aminek kirakásához számos nyelv történetének mélyebb ismerete szükséges.
Szerintem senki nem tagadja a környező nyelvekben a rengeteg magyar jövevényszó. Azt nem tudom, hogy melyikben van több, de szerintem a számháborúnak semmi, de semmi értelme.
(Török példa: hirtelen a "város" szó jut eszembe, ami a török révén számos nyelvbe belekerült)
Az is igaz, hogy van olyan szomszéd, amelyik nyelvújítással igyekezett a magyar szavakat irtani (többek közt), de ilyet mi is csináltunk, igaz, akkor elsősorban a német volt a célpont és az újabb beáramlás megakadályozása -- a jóval régebbi és szervesen beépült török, szláv nyelvi réteg már nem volt ellenség.
Csak egy ok, amiért szvsz. a számháború nem jelent semmit: Sok nép, amellyel érintkeztünk, eltűnt a történelem során, vagy beolvadt a magyarságba. Tehát egy török ajkú nép, pl. a kunok adhattak nekünk török szavakat, amiknek kimutatható az oszmán-török megfelelője. Viszont ami szavakat mi adtunk nekik, azok értelemszerűen nincsenek benne az oszmán-török szókincsben, mert a kunok nem "vitték el nekik", hanem beolvadtak, nyelvük a sok magyar jövevényszóval együtt elenyészett.
Ez amúgy minden "nagy túlélő" nyelvre így megy -- az angolban is sok lenyomat van mára megszűnt (kelta, normann, indián) nyelvekből. A jövevényszavak sokasága itt is a színes történelmet és nyelvünk sikerességét mutatja. Én nem szégyenkeznék miattuk... :)
Beszélsz itt mindenféle gyökökről.Szerintem azért rokon sok nyelvvel a magyar,mert sokat tudott kölcsönözni.Küldök neked példát Róna Tas Andrástól: "A KÖLCSÖNSZAVAK RENDSZEREZÉSÉRŐL
(különös tekintettel a magyar nyelv szlovákiai változataiban található szlovák eredetű kölcsönszavakra)[1]
Lanstyák István
3. A magyar nyelv szlovákiai változataiban található kölcsönszavak rendszerezése
3.1. A kölcsönszavak típusai és csoportjai
Ami most már tulajdonképpeni témánkat, az SM változatokban található SS eredetű kölcsönszavak rendszerezését illeti, a kölcsönszavak négy fő típusát a szűkebb értelemben vett közvetlen kölcsönszók (pl. SM bombicska 1. 'szénsavpatron', 2. 'töltőtollpatron', vö. SS bombička), az alaki kölcsönszók (pl. SM Alica 'Aliz', vö. SS Alica), a kalkok (pl. SM minőséges 'jó minőségű’, vö. SS kvalitný szó szerint "minőséges, kvalitásos") és a jelentésbeli kölcsönszók (pl. SM akció 'rendezvény', vö. SS akcia 'rendezvény') alkotják. A hibrid kölcsönszók (pl. SM konyhalinka 'konyhabútor', vö. SS kuchynská linka) - melyek száma egyébként az egyneműekhez képest elenyésző - a rendszerezésben mintegy "rejtve", a kalkok egyes szerkezeti, ill. jelentéstani típusainak sajátos válfajaként jelennek meg.[23] Ami a stilisztikai kalkokat illeti (pl. SM novella 'törvénymódosítás' [semleges], vö. SS novela '~' [semleges], de MM novella '~' [szaknyelvi, régies]), ezek sem szerepelnek a rendszerezésben önálló típusként, hanem csak az általában vett jelentésbeli kölcsönszavak egyik sajátos eseteként, mivelhogy a stílusérték-kölcsönzés folyamata lényegét tekintve nem különbözik az általában vett jelentéskölcsönzéstől.
Haugen osztályozásában (1949:288–289, 1972:85, 91–92) a kalkok és a jelentésbeli kölcsönszók egy kategóriát alkotnak; ezek az ún. közvetett kölcsönszók (angolul loanshifts), ugyanakkor a hibrid kölcsönszók nála önálló csoportba kerülnek. Figyelembe véve a szóalkotás általános módjait (l. Mathiot és Rissel 1996:127–129) és Weinreich nyelvtaniinterferencia-tipológiáját (1953/1974:30–31), a hibrid kölcsönszókat a kalkok sajátos válfajának tekinthetjük,[24] ugyanakkor strukturális megfontolások és a Weinreich-féle szókészlettanikölcsönzés-tipológia (1953/1974:47–53) alapján a jelentésbeli kölcsönszók és a kalkok két külön csoportba sorolhatók.
Szerkezetileg a kalkok és a hibrid kölcsönszók kétségtelenül egy csoportot alkotnak, a jelentésbeli kölcsönszók viszont egy másikat. A kalkok és a hibrid kölcsönszók szükségszerűen legalább két, a beszélők számára elemezhető morfémából állnak, s jelentéstanilag mindig motiváltak (l. Weinreich 1953/1974:50–53). Létrehozásukkor az átvevő nyelvi beszélők az átadó nyelvi lexéma belső alaki szerkezetét vagy legalábbis jelentéstani motivációját utánozzák (Bakos 1982:182). Ezzel szemben a jelentésbeli kölcsönszavak állhatnak egyetlen morfémából is, ugyanakkor léteznie kell az átadó nyelvben egy hasonló jelentésszerkezetű lexémának (l. Weinreich 1953/1974:48–49). További lényeges különbség az, hogy míg a jelentésbeli kölcsönszók esetében egy, az átvevő nyelvben addig is meglévő lexéma gazdagodik egy vagy több új jelentéssel egy átadó nyelvi lexéma hatására, addig az egynemű és hibrid kalkok esetében egy, az átvevő nyelvben addig nem létező lexéma keletkezik. Ez azt jelenti, hogy az átvevő nyelv rendszerét ez a kétféle kölcsönszótípus más-más módon érinti. Ennek ellenére a közvetett kölcsönszóknak van egy olyan válfaja, amely mintegy átmenetet alkot a kalkok és a prototipikus jelentésbeli kölcsönszók közt.
Az egynemű (azaz nem hibrid) kalkok és a jelentésbeli kölcsönszók közötti mélyreható különbségek ellenére is hasznos megtartani a ???közvetett kölcsönszó” fogalmát is, mivel a kölcsönszavaknak e két típusa közös vonásokkal is rendelkezik, amelyek elválasztják őket a közvetlen és a hibrid kölcsönszavaktól. Mivel nem tartalmaznak átadó nyelvi morfémákat, nincs szükség hang- és alaktani beillesztésükre (puszta létrehozásuk hang- és alaktani beillesztésük is egyben). Jelentéstanilag motiváltak, s ezért az egynyelvűek számára is érthetőek. Ezenkívül, épp motiváltságuk miatt az egynyelvű és a magyardomináns kétnyelvű beszélők könnyebben megjegyzik és felidézik őket, mint a közvetlen kölcsönszavakat. A közvetlen kölcsönszók kölcsönzése akkor is lehetséges, ha az adott közösség kétnyelvűsége minimális; a közvetett kölcsönszavak nagyobb mértékű kétnyelvűséget föltételeznek, mivel a modellként szolgáló lexémákat az átvevő nyelv beszélői meg kell értsék, sőt a kalkok esetében alaktani szerkezetük elemzésére is képesek kell legyenek (Bakos 1982:182).
A kölcsönszavak négy fő típusán belüli csoportosítás nem történt azonos szempontok szerint, mivel a fő típusok lényegesen eltérnek egymástól. Az átadó nyelvből átkerülő alakulatok grammatikai szerkezete például csak a kalkoknál fontos tényező, hiszen ezek jönnek létre átvevő nyelvi morfológiai, ill. szintaktikai eszközök alkalmazásával. Ezért érthető, hogy a szerkezeti szempont csak az ehhez a fő típushoz tartozó kölcsönszavak további csoportosításában játszik alapvető szerepet. Ezzel szemben a jelentésbeli kölcsönszóknál azok hangalakjának és jelentésének az átadó nyelvi szó hangalakjához és jelentéséhez való viszonya a lényeges, ezért ezen a fő típuson belül ez a legfontosabb elhatároló szempont. A közvetett kölcsönszavaktól eltérően a tágabb értelemben vett közvetlen kölcsönszók (azaz a szűkebb értelemben vett közvetlen kölcsönszók és az alaki kölcsönszók) kategóriájába tartozó elemek további csoportosításához nem adódik ilyen egyértelmű kritérium, ezért a létrejövő csoportok itt némileg esetlegesek, s e két fő típuson belül elképzelhető(k) az általam kialakítottól eltérő csoportosítás(ok) is.
A szűkebb értelemben vett közvetlen kölcsönszók esetében az átadó nyelvi forma alaki szerkezete tulajdonképpen lényeges tényező: egyrészt azért, mert az egyetlen szabad morfémából álló alakulatok sokkal könnyebben kölcsönződnek, mint a szókapcsolatok, másrészt pedig, mert még az egyetlen szabad morfémából álló szavak alaki szerkezete is befolyásolja a kölcsönzés mikéntjét, hiszen – hogy csak a leglényegesebb tényezőt említsük – az áttetsző alaki szerkezetű szavak nemcsak közvetlenül kerülhetnek át az átvevő nyelvbe, hanem a kölcsönzés lehet közvetett is: tükörszó jöhet létre, vagy pedig valamely meglévő átvevő nyelvi szó jelentése kibővülhet. Például az SS vetrovka 'dzseki' szó, amelyben a laikus beszélők is fölismerik az SS vietor 'szél' szó egyik tőváltozatát és az SS -ka denominális nomenképzőt, nemcsak közvetlen kölcsönszóként, vetrovka formában került át az SM változatokba, hanem az átadó nyelvi forma mintájára tükörszó is alakult, az SM szélkabát; ezenkívül adatbázisunkban előfordul az MM-ben is meglévő viharkabát szó 'dzseki' jelentésben, ez pedig olyan jelentéskiterjesztés, amely jelentésbeli kölcsönszó kialakulásához vezethet (hogy az SM viharkabát 'dzseki' esetében ez bekövetkezett-e, konkrét vizsgálatok híján nem tudjuk).
Mivel az átadó nyelvi formák szerkezete – amint látjuk – a kölcsönzés szempontjából nem lényegtelen tényező, elképzelhető, hogy egy olyan munkában, melynek témája kifejezetten az átadó nyelvi szavak kölcsönzésének mikéntje, érdemes lenne a kölcsönszavakat átadó nyelvi szerkezetük szerint csoportosítani. Ez bizonyára megkönnyítené a kölcsönzés "logikájának" megértését, s jól megvilágítaná a kölcsönözhetőség fokozatainak kérdését is. Egy olyan munkában azonban, amely az átvevő nyelv elemeiként rendszerezi a kölcsönszavakat, az átadó nyelvi szerkezetet semmiképpen sem célszerű megtenni fő osztályozási szempontnak. Ehelyett munkámban figyelembe vettem egyfelől azt, hogy a kölcsönszó köznév-e vagy tulajdonnév, másrészt pedig azt, hogy azt az átlagos SM beszélők szlovák eredetű szónak, a szlovák nyelvben meglévő idegen eredetű szónak vagy pedig betűszónak gondolják-e. Ezek ugyan látszólag történeti kategóriák, valójában azonban a laikus beszélők számára is létező valóságot jelölnek a szinkróniában, ami abból is látszik, hogy – s ez számunkra a lényeges – más-más módon viszonyulnak hozzájuk (l. alább). Az alaki szempontot teljesen a szűkebb értelemben vett közvetlen kölcsönszavaknál sem lehetett mellőzni, mivel a kölcsönszó elfogadhatósága szempontjából nemcsak az lényeges, hogy azt a beszélők szlovák vagy idegen eredetű szónak, netán betűszónak gondolják-e, hanem az is, hogy egyetlen szóból vagy pedig több szó kapcsolatából álló szókészleti egységről van-e szó.
Ami az alaki kölcsönszókat illeti, ezek belső csoportosításához nem találtam lényegi kritériumot: a görög-latin és egyéb eredetű alaki kölcsönszók szétválasztása inkább csak a könnyebb áttekinthetőséget szolgálja. Az alaki kölcsönszókhoz kapcsolva mutatom be az azok használatának elkerülésére irányuló tendencia következtében létrejövő túlhelyesbített alakokat is. Ezek ugyan nem tekinthetők kölcsönszavaknak, létüket közvetve mégis a kölcsönzésnek köszönhetik.
3.2. Az egyes kölcsönszótípusok főbb jellemzői
3.2.1. Közvetlen kölcsönszók
Történetileg a közvetlen kölcsönszók olyan szavak vagy (olykor) kifejezések, melyek morfémahelyettesítés nélkül vagy csupán az átvevő nyelv alaktani rendszerébe való beépüléshez elengedhetetlenül szükséges mértékű morfémahelyettesítéssel kerültek be az átvevő nyelvből az átadó nyelvbe. A szinkrónia síkján egy lexémát akkor tekinthetünk közvetlen kölcsönszónak az SM nyelvváltozatokban, ha az SS-ben van azonos vagy hasonló hangalakú és azonos vagy hasonló jelentésszerkezetű megfelelőjük, miközben az MM változatokból ilyen lexéma nem mutatható ki (vö. 2.1.). Például sok SM beszélő használja a kopacski 'futballcipő' szót. Ennek megfelelője az SS-ben a vele azonos jelentésű kopačky, amely nyilvánvalóan a kopa 'rúg' szó -čka deverbális nomenképzős származéka (többes számban). Az MM változatokban ez a szó ismeretlen, ott ezek helyett a futballcipő és a focicipő használatos, ezért a kopacski-t közvetlen kölcsönszóként határozhatjuk meg az SM változatokban.
Előfordul, hogy egy SM szó egyszerre minősíthető alaki kölcsönszónak (3.2.2.) és jelentésbeli kölcsönszónak (3.2.4.), vagyis mind a hangalakja, mind a jelentése számottevően különbözik MM megfelelőjéétől. Ilyen pl. az SM bordel 'rendetlenség, kupleráj, kupi', amely a vele etimológiailag összefüggő MM bordély 'nyilvánosház' szótól mind hangalakjában, mind denotatív jelentésében, mind pedig stílusértékében különbözik. Az SM lexéma és MM megfelelője közti nagy távolság miatt az ilyen szókészleti elemeket is az egyszerűség kedvéért közvetlen kölcsönszóknak minősítjük. (Feltétel azonban, hogy az érintett SM kölcsönszónak a denotatív jelentése is különbözzön MM megfelelőjéétől, ne "csak" a stílusértéke, hiszen a legtöbb – ha ugyan nem az összes – alaki kölcsönszónak más a stílusértéke, mint MM megfelelőjéének.)
További példák:
1. Köznevek: a) szlovák eredetű elemek: SM párki 'virsli', vö. SS párky; SM hranolki 'hasábburgonya', vö. SS hranolky; SM alobal 'alufólia', vö. SS alobal; SM bandaszka 'marmonkanna', vö. SS bandaska; SM válenda 'heverő', vö. SS és CS válenda; SM zsumpa 'emésztőgödör', vö. SS žumpa; SM kalkulacska 'számológép', vö. SS kalkulačka; SM tyepláki ~ tyepi 'tréningruha, melegítő, mackó'; SM szlipi '(modern szabású) alsónadrág', vö. SS slipy; SM haszák 'állítható csavarkulcs', vö. SS hasák; SM vlecska ~ lecska 'pótkocsi', vö. SS vlečka; SM szanitka 'mentőautó', vö. SS sanitka; SM tercs 'céltábla', vö. SS terč; SM szlagyák 'lassú zeneszám, amelyet a párok összebújva táncolnak', vö. SS slaďák; SM szporozsíró 'lakossági folyószámla', vö. SS sporožíro; stb.; b) a szlovákban idegen eredetű szavak: SM deratizáció 'patkányirtás, rágcsálóirtás', vö. SS deratizácia; SM deratizál 'patkányt/rágcsálót irt', vö. SS deratizova; SM matrika 1. 'anyakönyv', 2. 'anyakönyvi hivatal', vö. SS matrika 1. '~', 2. '~'; SM inventúra 'leltározás', vö. SS inventúra; szkripta ~ szkriptum 'egyetemi/főiskolai (nyomtatott) jegyzet', vö. SS skriptá (t.sz.); SM kulturista 'testépítő', vö. SS kulturista; SM tunel 'alagút', vö. SS tunel; SM areál 'telep', vö. SS areál; SM perszonál 'személyzet', vö. SS personál; stb.; c) állandósult szókapcsolatok: SM (és SS) výpis z registra trestov 'erkölcsi bizonyítvány'; SM (és SS) číslo občianskeho preukazu 'személyi igazolvány száma'; SM (és SS) rodné číslo 'személyi szám'; SM (és SS) podací lístok 'feladóvevény'; SM (és SS) rodný list 'születési anyakönyvi kivonat'.[25]
2. Tulajdonnevek: a) helynevek: SM (és MM) Martin ???Turócszentmárton‘, vö. SS Martin; SM (és MM) Hronská Dúbrava ???Garamberzence‘, vö. SS Hronská Dúbrava;[26] SM (és MM) Gondova ulica ~ Gondova utca, vö. SS Gondova ulica; SM (és MM?) Slaná ???Sajó (folyó)‘, vö. SS Slaná; SM (és MM) Slovenský raj ’Szlovák paradicsom (a Gömör-szepesi-érchegység egy része)’ stb.; b) személynevek: SM (és MM?) Csóková 1. ???Csókáné‘, 2. ???Csóka (kisasszony)‘; c) intézménynevek: SM (és MM) Malá scéna ???Kisszínpad‘ (egy pozsonyi színház neve)‘.
3. Betűszók: a) tulajdonnévi eredetűek: SM eszenesz (leírva: SNS) 'Szlovák Nemzeti Párt', vö. SS esenes (leírva: SNS) ~ eseneska; SM véúbé (leírva: VÚB) 'Általános Hitelbank', vö. SS véúbé ~ véúbéčko (leírva: VÚB); b) köznévi eredetűek: SM dépéhá (leírva: DPH) 'áfa', vö. SS dépéhá ~ dépéháčko (leírva: DPH); SM icsó (leírva: IČO) 'statisztikai jelzőszám', vö. SS IČO; SM dics (leírva: DIČ) 'adószám', vö. SS DIČ; SM eszeró ~ eszerócska 'kft' (leírva: s.r.o.), vö. SS eseró ~ eseróčka (s.r.o.).
3.2.2. Alaki kölcsönszók és túlhelyesbített alakok
Történetileg az alaki kölcsönszók olyan szókészleti elemek, melyeknek hangalakja az átadó nyelvben található analóg szó hangalakjának hatására módosult, ahhoz igazodott. Weinreich (1953/1974:50) a hangalakkölcsönzést "a szókészlettani interferencia enyhe válfajá"-nak tekinti. A szinkróniában egy szó akkor minősül alaki kölcsönszónak az SM nyelvváltozatokban, ha megtalálható azonos vagy hasonló jelentésben mind az SS, mind az MM változatokban, miközben a szó SM hangalakja úgy tér el az MM hangalaktól, hogy az jobban hasonlít az SS szó hangalakjára (vö. 2.1.). Ha a két lexémának a stílusértéke is különbözik az SS és az MM változatokban, az SM jelentés rendszerint hasonlóbb az SS jelentéshez, mint az MM jelentéshez. Pl. az internát 'kollégium, diákotthon' szó kölcsönhangalak az SM változatokban, mivel mind hangalakjában, mind jelentésében jobban hasonlít a SS internát-ra, mint a MM internátus-ra. (Az internát szó mind az SS-ben, mind az SM-ben használható informális, mindennapi beszédhelyzetekben, ezzel szemben az MM-ben kihalóban van. Az SS-ben ezenkívül formális kontextusban is használatos.)
Az alaki kölcsönszók és a közvetlen kölcsönszók közt nem vonható éles határ. Ha a két nyelvben közös etimonú szavak hangalakja jelentős mértékben különbözik egymástól, az SS-hez jobban hasonlító hangalakú SM szót közvetlen kölcsönszónak is minősíthetjük. Ilyen pl. az SM loszosz 'lazac', vö. SS losos [loszosz], de MM lazac; az SM és az MM szóban végül is csak a szókezdő l az azonos, pedig egyébként történetileg a két szó nagyon szorosan összefügg, hiszen – ha a TESZ.-nek (2: 731) igaza van – az MM lazac valószínűleg SS eredetű. A két szó azonosítását a gyakorlatban – túl azon, hogy a legtöbb ember nem nagyon tudja ezt a halfajtát fölismerni, így a jelentés azonossága sem nyilvánvaló a beszélők számára – családtalansága és a hangalaki eltérés egyedisége is nehezíti.
Az SM lexéma alaki kölcsönszóként való minősítése még kevésbé indokolt, ha az SM lexémának nemcsak a hangalakja tér el az MM (etimológiai) megfelelőjéétől, hanem a denotatív jelentése is, különösen, ha az SM szó az MM jelentésben egyáltalán nem használatos. Ezt az esetet föntebb az SM bordel 'rendetlenség, kupleráj, kupi' szóval illusztráltuk; itt most további példaként megemlíthetjük. Pl. az SM bageta 'hússal, zöldséggel stb. töltött nagy kifli' (vö. SS bageta) szót; ennek etimológiai MM megfelelője, a bagett Bakos (1994:92) szerint 'franciakenyér' jelentésű. Mivel tehát az SM bageta szónak mind hangalakja, mind jelentése különbözik az MM bagett-jétől, ezt – az SM bordel-hez hasonlóan – a közvetlen kölcsönszavak közé soroltam. Ez a gyakorlati megfontolásokon nyugvó, de emellett a történeti tényeknek is jobban megfelelő elbírálás természetesen mit sem változtat a szó átmeneti jellegén."
Kedves ogurka!...Feltehetően azért,mert a magyar nyelv tartalmazza a legtöbb ősgyököt.Tudod mi az a gyök?Ezt Varga Csaba nagyon jól meghatározta.Van időd olvasni?Akkor rajta!..."MI A GYÖK? A gyök különös szerzet. Három hangból áll (legalábbis az utóbbi tízezer évben). Kétoldalt mássalhangzó, középütt magánhangzó: ez egy gyök.
-----------------
Nos véleményem szerint jóval több gyök van a magyar nyelvben és a gyök meghatározásában ők az illetékesek.
A MAGYAR NYELV SZÓTÁRA. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA MEGBIZÁSÁBÓL KÉSZÍTETTÉK CZUCZOR GERGELY ÉS FOGARASI JÁNOS. M. TUDOM. AKAD. RENDES TAGOK. PEST, EMICH GUSZTAV MAGYAR AKADEMIAI NYOMDÁSZNÁL. 1862. RÖVIDÍTÉSEK.
= olvasd: annyi mint am. = annyi mint áth. = átható ige átv. = átvitten átv. ért. = átvitt értelemben belsz. = belszenvedő ige elv. = elvontan, elvont értelemben fér. kn. = férfi keresztnév fn. = főnév fő- és mn. = fő és melléknév gyak. = gyakorlatos h. = helyett helyn. = helynév helyr. = helyragok v. helyraggal htn. = határtalan mód ih. = igehatárzó igek. = igeképző isz. = indulatszó k. = középige kics. = kicsinyező km. = közmondat ksz. = kötszó külsz. = külszenvedő ige l. = lásd m. = múlt idő magash. = magashangon mélyh. = mélyhangon mivelt. = miveltető mn. = melléknév mváros = mezőváros névk. = névképző női kn. = női keresztnév nm. = névmás névr. = névrag önh. = önható ige ösz. = öszvetett p. pl. = például par. = parancsoló mód tb. = többes szám t. i. = tudniillik tt. = tárgyeset v. = vagy v. ö. = vesd öszve.
ELŐBESZÉD.
ELŐBESZÉD. Ezen szótár keletkezése; akadémiai utasitás és a szerzők vezérelvei annak készitésében. Még 1839-ben tett az Akadémia készületeket egy nagy szótár létrehozására, e czélból utasítást dolgoztatván. Az utasítás a tagok számára 1840-ben kinyomatott és a tagok az Akadémia zsebszótára fonalán munkálataikat osztályonként meg is kezdették. Egykét évi tapasztalás az időnként befolyt mutatványok és eléadások nyomán azon meggyőződést kelté, miszerént minden egyes tag saját nyelvtudományi elveiből és készültségéből indúlván ki, az egyes czikkek sokszor a legkülönbözőbb és eltérőbb nézeteket tünteték elé. Mely eljárás ha folytattaték, a szótár csupa vegyes nyelvnézeti elemeket tartalmazandó vala. Elhatároztatott tehát 1844-ben, hogy más útra térve, az Akadémia kiválóan két szakférfit bízzon meg az egésznek elkészítésével. S e nagyszerű bizodalommal legkisebb igényünk és befolyásunk nélkül mi tisztelteténk meg. Mi érezve e megbizatás véghetetlen fontosságát s hiányos ismereteinket, aggodalommal, de az ügy létesülendése végett, hogy az egyszer általunk bemutatott munkát aztán az egész nemzet vihesse a tökély lehető fokára, minden tőlünk kitelhető áldozatra is készen állva, a választásnak, jobban parancsolatnak hódoltunk. És miután egyszer magunkat elhatároztuk, teljes erőnket és tehetségünket annak végrehajtására fordítók, az általános utasitáson kivül különösen még azon meghagyást is nyervén, hogy kettőnk közötti vélemény különbség esetében, az egyes tárgyat eldöntés végett a nyelvtudományi osztály elébe terjeszszük. De amire szükség egyszer sem vala. S hogy az Akadémia sőt az egész olvasó közönség a munka belső minőségéről is tudomást szerezhessen, magunktól is számos mutatványokat közlöttünk és független eléadásokat tartottunk, mintegy kikémlelendők illetékes férfiak nézeteit; és amik nagyobb részben mind az Akadémia mind a közönség helyeslését megnyerték vala, azokat követtük a további munkálatokban. De maga az Akadémia is azon kivül, hogy évenkinti bizottságok utján tudomást kivánt szerezni a munkálatok eléhaladásáról, több izben különösen az iránt is küldött ki kebeléből szakférfiakat, – mint alább elé fog adatni – hogy a dolgozatokat belső tartalmukban és minőségökben is megvizsgálva, illetőleg vitatva ez iránt is tegyenek jelentést az Akadémiának. Igy készült el 1844-től kezdve és csupán a politikai zavarok évei alatt megszakadva, 1861-dik évnek mintegy közepéig az egész szótár, s tett jelentésünkre a nyomtatás azonnal megkezdetett. Ennyi év lefolyta alatt kétségen kivül változhatának egyben-másban nemcsak a mi nézeteink, de a tudományok némely egyes szakmái, tételei is, melyekre vonatkozás fordúlhat elé munkálatunkban, módosulatokon mehetének által. És noha nyomdába adás előtt még egyszer keresztülfutjuk az egyes czikkeket s hirtelenében kiigazítjuk és pótoljuk a nézetünk változtával vagy tágasbultával kiigazitandókat és pótolandókat; de annyira még sem dolgozhatjuk újra, mint nagyobb tökély elérhetése végett kivánatos volna; különben még egyszer 15 év kivántatnék átdolgozásához, s ekkor alkalmasint újból kellene ez eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert, miként az irás mondja: bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret. Adjuk tehát dolgozatainkat úgy, mint a mondott körülmények között adhatjuk, legfőbb igyekezetünket arra fordítván hogy azok mi hamarább világot lássanak. Az Akadémia sőt az egész nemzet dolga aztán – amire nézve már is hol gáncsolólag, hol méltánylólag nagy részvét és igy minden tekintetben örvendetes jelenségek mutatkoznak – azokba bele tekinteni, a hiányokat annak helyén és idején kipótoltatni, a hibákat kiigazittatni s ekképen – talán egy pótlékkötetben – azokra a koronát is föltétetni. Azonban, hogy akár eljárásunk kellőleg méltányoltathassék, akár a hiányok és hibák alaposabban eltávolíttathassanak, szükséges itt egy előbeszéd alakjában eléterjesztenünk: I. Az eredeti utasítást, későbbi eléterjesztések és vizsgálatokra következett jóváhagyásokkal vagy útbaigazításokkal együtt; II. Részletesb igazolását azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a munkálatok folytán az általános utasítások nyomán szem előtt tartánk; III. Dolgozatunk rendszerét egy egészben, mely a szótár egyes czikkeinek készíténél vezérfonalúl szolgál vala. ELSŐ RÉSZ. A nagy magyar szótár belső elrendelésének s miképeni kidolgoztatásának terve. Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak. 1840. Előszó. E terv első része, gróf Teleki József akadémiai elnöknek, alapul elfogadott, koszorús munkája (Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja. Pest, 1821) után készítve, előleges tudomásul a tagok számára, 1834. kinyomatott. Azóta annyira haladván az előkészületek, hogy maga a kidolgozás is már munkába vétethetnék; e terv, 1839-dik évben, a kis gyülésekben még egyszer átnézetett, nagyobb világosság okáért helyenként példákkal toldatott meg, itt-ott a kifejezések határozottabban ejtettek; a VII-d. nagy gyülés határozata a szótár míképeni dolgoztatásáról, valamint a Vörösmarty Mihály nyelvtudományosztályi megbizott rendes tag példány-czikkelyei, miképen azok, a kis gyülésekbeni szoros vizsgálat után, el lőnek fogadva, hozzá kapcsoltattak: s mind ezek együtt, utasitásul a tagok számára, a X-d. nagy gyülés rendelétéből, ezennel kibocsáttatnak. Pesten, a kis gyülésből junius 30. 1840. D. SCHEDEL FERENCZ titoknok. I. A nagy magyar szótár belső elrendeléséről. I. szakasz. A szótár képzete. Tökéletes nagy szótárnak a nyelv gyermekkora, előmenetele, virágzása s megromlásának philosophiai történeteit kell magában foglalnia; ebből következik, hogy ily nemű szótárakban puszta előadással megelégedni nem lehet, hanem megkivántatik, hogy minden szónak eredete lehetőleg kimutattassék, változásának, vagy talán hanyatlásának kora és okai kifejtessenek. E szerint a szótárdolgozó a nyelvbeli szóknak történetirója, s mint ilyennek soha okosdásból történeti adatokat merítenie, sem valamely szónak jelen divatját elmagyarázni s megváltoztatnia nem szabad; jövendőre pedig másíthatatlan törvények színe alatt javaslatokat adni épen veszedelmes. Az ily önkény szerint dolgozott szótár csak akadályára lehetne a nyelv haladásának s kifejtődésének. A magyar szótár alkotásának, nyelvünk természete szerint, némely főbb szabályokat kivéve, különbözőnek kell lenni minden egyéb nyelvek szótárainak alkatától, valamint az eddig készült magyar szókönyvekétől is. Végre mivel e szótárban idegen nyelv nem vétethetik segédül, minden egyes szóról el kell mondani mind azt, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet, és kell a kivánt felvilágositás csak ott maradhatván el, hol azt a dolog természete, vagy nyelvünk határozatlan állapotja nem engedé. A szótár létreszei következők: a) A nyelvbeli egyes szók. b) Azoknak grammaticai tulajdonságaik. c) Értelmök tökéletes meghatározása. d) Származásuk.
Csak szemelvényként idézem ide.
A gyökszótár létezik könyvként és CD lemezként is.
Kedves ogurka!...Feltehetően azért,mert a magyar nyelv tartalmazza a legtöbb ősgyököt.Tudod mi az a gyök?Ezt Varga Csaba nagyon jól meghatározta.Van időd olvasni?Akkor rajta!..."MI A GYÖK?
A gyök különös szerzet. Három hangból áll (legalábbis az utóbbi tízezer évben). Kétoldalt mássalhangzó, középütt magánhangzó: ez egy gyök. A közrefogott magánhangzó tetszőleges lehet, nem járul hozzá a gyök alapvető jelentéséhez.
A GYÖKSKÁLA
Elsőként bemutatom azokat a gyököket, amelyek alapvető voltáról már szerteágazóan megbizonyosodtam (csak egy kiejtési változatot jelölök):
MÁL: ami részeire megy szét,
GUR: ami görbére hajlik,
RO: ami az ép állapotot megrontja,
NE: ami bővül, növekedik,
HAR: ami erőteljesen előtör.
Itt most számot kell vetnünk egy meghökkentő és könyörtelenül érvényesülő törvényszerűséggel is. Ezt fogalmazza meg az alábbi, nagyon fontos tétel:
(13) Bárki önmaga is könnyen megbizonyosodhat a szótárt lapozgatva, hogy azt, ami görbére hajlik, sohasem kezdjük MÁL gyökkel kezdődő szóval megnevezni. Azt, aminek lényege a bővülés, növekedés, sohasem kezdjük RO gyökkel kezdődő szóval megnevezni és így tovább.
Ha most ezt a felismerést is beépítjük a fenti meghatározásokba, a következővel kell szembesülnünk. Számunkra
MÁL: a világegyetemben minden, ami részeire megy szét,
GUR: a világegyetemben minden, ami görbére hajlik,
RO: a világegyetemben minden, ami az ép állapotot megrontja,
NE: a világegyetemben minden, ami bővül, növekedik, keletkezik,
HAR: a világegyetemben minden, ami erőteljesen előtör, kiemelkedik.
Ebből egyértelműen megállapítható:
(14) A gyökök axióma-rendszert képeznek. Ebből a rendszer elve is pontosan megállapítható. Az elv: a világ látható változásainak lényegük szerinti elkülönítése, szétválasztása. Maguk a gyökök pedig: ezen elkülönített részek megnevezései.
Olyan rendszer ez, mint ami a prizmával állítható elő: ha a prizmával az észrevehetetlen tiszta fényt hullámhossz szerint részeire választjuk, "húzzuk szét", akkor az elkülöníthető részek észlelhetők, miáltal megnevezhetők lesznek. És csak ezt követően tudunk beszélni, gondolkodni a fények világáról. Mindebből következően a gyökrendszer teremtett rendszer. A rendszer lényegéből megállapítható: a gondolkodás számára teremtett rendszer.
Kezdetben vala az ige. Azaz a megnevezés. Ennek valóságosságát bizonyítottuk a fentiekben.
Hogy egyelőre csak öt példát tudok hozni? Teljes biztonsággal csak ennyit; részeredmények belekeverésétől tartózkodom. De:
a) Ennyiből is megállapítható egy tiszta rendszer léte. Ez az, amit bemutattam. Ha a többi szó nem illene e mélyen szellemi rendszerbe, akkor is feltétlenül kimondhatjuk, hogy van a szókincsünkben egy elkülöníthető tiszta rendszer, mégpedig az, amit bemutattam.
b) Ha nem tiszta a rendszer, akkor már a megemlítettek esetében is erős szórást tapasztalnánk. Ám nem ezt tapasztaljuk, következésképp joggal számíthatunk arra, hogy a további feltárás során kibontakoznak e rendszer további rétegei is.
c) Ha valóban 20 körüli lenne a gyökök száma, akkor a fenti bemutató már egynegyede a teljes rendszernek.
d) Továbbá ahogy fél ábécé, fél számjelsor stb. nem létezhet, a fenti rendszer sem lehet fél, vagy negyed. Következésképp a teljes rendszernek a nyelvünkben kell lennie, legfeljebb csak az fordulhat elő, hogy időközben másféle (vagy egyenest rendszertelen) rétegek is kerültek közé, és ez elhomályosítja az összképet. Mert ez az axióma-rendszer vagy teljes, vagy nincs, és ez utóbbi esetében a fenti összefüggések sem lennének lehetségesek. (Lásd 13. és 14. tétel.)
e) Ha a gyökök rendszert alkotnak, akkor a gyöksorozat bármelyik részletéből is visszafejthető a kezdet. (Mint például a bizonyos haladvány szerinti számsor egy részletéből is megállapítható a haladvány mértéke, és a töredékekből helyreállítható a teljes sorozat.) Továbbá az előzőekben egész másra alapozva is az adatott, hogy nyelvünkből visszafejthető a kezdet.
A GYÖKÖK SZÁMA MEGVÁLASZTHATÓ
a) Láthattuk, hogy ez az axióma-rendszer úgy adódik, hogy a világot, mint teljességében érzékelhetetlen káoszt, az értelem számára "megfoghatóvá" tettük azáltal, hogy elkülönítettük egymástól a valami módon azonos lényegűnek tekinthető részeit.
b) Maga a gyökszó pedig úgy keletkezett, hogy az elkülönítés alapjául szolgáló lényegeket megneveztük.
Könnyű észrevenni, hogy a fenti két pont semmit sem mond a gyökök számáról. Vagyis szabadon eldönthető, hány részre és milyen szempontok alapján különítjük el a világegyetem látható változásait. Ha akarjuk 4, ha akarjuk 10, 20, netán 50 részt is elkülöníthetünk benne a fenti alapelvet betartva. Egyetlen kötöttség van csak: akár 4, akár 10, 20, 40 részre bontunk, a 4-nek is, a 10-nek is, a 40-nek is stb. "le kell fednie" a teljes világegyetemet. Vagyis mindegyik felbontás kerek egészet, elvontan értelmezve: mindig pontosan 1-et kell, hogy kiadjon. Mert bármennyi részt különítünk is el, mindig úgyanazt az 1-et bontjuk. Ezt könnyű belátni. (Nyelvünkből tehát feltétlenül ki kell domborodjon a Világegyetem = 1 = minden azonossága.)
Mi a hatása a felbontással kapott részek kisebb vagy nagyobb számának? Ha csak néhány részre bontjuk a világegyetemet, akkor például négy gyökünk keletkezik. Könnyű belátni, hogy e négy gyök segítségével nem lehet eléggé árnyaltan gondolkozni, beszélni a világegyetemről. Ha 80 részre bontjuk a világegyetemet, akkor pedig már nehéz eligazodni, hogy mi hova is tartozik éppen. Így van ez például a hangskálákkal is. Minél több részre osztunk egy oktávot, annál nehezebb megkülönböztetni a hangokat egymástól.
Vagyis a "használhatóság" elve is azt valószínűsíti, hogy a gyökök száma 10-20 körül lehet. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ne lehetne akár 7 rétegre való felbontással is a világról való gondolkodás számára használható nyelvet létrehozni.
Tehát gyökei számát tekintve a mi nyelvünk csak egyike az ezen az elven létrehozható lehetséges nyelveknek. (Nem elképzelhetetlen, hogy volt [netán van is?] több így létrehozott nyelv.) Az elvre pedig azt lehet mondani, hogy egész egyszerűen zseniális. (A gyökök használatához persze játékszabályok is kellenek, erről itt nincs hely szólni.) Mondhatni tehát: az így létrehozott nyelv teremtésre teremtett nyelv. Alkotásra és a lényeg lehető legmélyebb megértésére. Nem csoda hát, hogy olyan elsöprő hatással volt az ókor kialakuló nyelveire is: az ókor nagy nyelveit is ez a nyelv tette kultúrnyelvvé. Mindahányat. Ám a csak részleteket, töredékeket átvevők és utódnyelveik számára a teljességben való gondolkodás elérhetetlen.
Egy nevét, címét nem megadó nyelvész - miután levelében kifejezte elismerését, és még tanácsokkal is ellátott - ezt írta nekem feddően: Nem szép dolog felemlegetni a nem magyar nyelvek "hiánybetegségeit". Felhánytorgatni valóban nem, de a világ alakulásán nem gondolkodni: bűn.
Úgy tudom, Varga Csaba szerint sok latin szó a magyarból származik. Talán a scola is. (Nem ellenőriztem, de hívei nyilván igazolják, vagy cáfolják.)
------------------
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Szabédi László könyve: A magyar nyelv őstörténete - amelyet bezúztak- birtokomban van és ajánlhatom a figyelmetekbe ebben a témában.
Ő a könyvében nemcsak azt bizonyítja, hogy a finn és az indoeurópai nyelvek közös eredetüek, hanem a latinnak is a "magyar" nyelv az alapja.
Ebben a hitemben erősit egyébként Buróné Benedekfi Ágnes is, aki egész érdekes levezetésekre tantott meg az etruszk nyelvvel kapcsolatban.
Ugye írnom sem kell róla, hogy Rómát is az etruszkok alapították és nem a latinok?
Összefüggéseiben kell nézni a dolgokat.A finnugor elmélet szerint az a tény,hogy a magyar nyelv rokon a vogullal,osztjákkal stb.következik,hogy a magyarok együtt is éltek ezekkel a népekkel.Viszont a magyar nyelv rokon még a sumérral,akkáddal,ótörökkel,ógöröggel,szankszríttal.A kérdés akkor az,hogyan alakult őstörténetünk.Itt van szerepe a poligonális szórokonításnak,régészetnek,népdalkutatásnak,népmesekutatásnak,mondakutatásnak,haditudománykutatásnak és a genetikának is.
--------------
Nos az lehet, hogy a finnugor elmélet szerint tény, de a valóságban különös a helyzet.
Én ugyanis azt gondolom, hogy a magyar az átadó nyelv és nem az úgynevezett finnugor ősnép. Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai, 28. old.
Vagy Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései avagy a nyelvészeti dilettantizmus kritikája, 24. old.
Ugyanis sem őshaza nincs, csak feltételezések, sem elmélet nem igazolja, sem a hangrendszer és más nyelvészeti problémák is ellentmondanak az elméletnek.
Hozzáteszem, hogy a genetika szintén nem igazolja a finnugor elméletet akárcsak a néprajz és a régészet sem.
Kedves vrobee!..."A sok jövevényszó semmi mást nem jelent, mint a sokszínű kulturális kapcsolatokat, és a nyelv alkalmazkodóképességét."...Emellett azt is jelentené,hogy a nyelv képtelen saját törvényei és saját szókincse alapján új szavakkal gazdagítani a szókincsét.
Kedves vrobee!..."A szavak komoly része minden nyelvben valamely másik nyelvből átvett szó."...A furcsa az,hogy egyes nyelvészek ezt egész másképp gondolják.Találnak 200 egyforma magyar és szláv szót.Szerintük mind a 200-at a magyar nyelv kölcsönözte a szláv nyelvből.Ugyanez a helyzet a magyar-török szavak esetében.Szerintük 200-at a magyar nyelv kölcsönzött a török nyelvtől.Egy szó esetében sem mondják azt,hogy a szláv nyelv vagy a török nyelv kölcsönzött.Miféle tudomány ez?
Összefüggéseiben kell nézni a dolgokat.A finnugor elmélet szerint az a tény,hogy a magyar nyelv rokon a vogullal,osztjákkal stb.következik,hogy a magyarok együtt is éltek ezekkel a népekkel.Viszont a magyar nyelv rokon még a sumérral,akkáddal,ótörökkel,ógöröggel,szankszríttal.A kérdés akkor az,hogyan alakult őstörténetünk.Itt van szerepe a poligonális szórokonításnak,régészetnek,népdalkutatásnak,népmesekutatásnak,mondakutatásnak,haditudománykutatásnak és a genetikának is.
ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valamilyen másik nyelvből. Nyelvünk mintha másodrendű, számtalan nyelvből véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg lenne.
Ősi recept: fogj egy állítást, interpretáld hibásan, cáfold az interpretációt. Ez utóbbiban sikerrel fogsz járni :) .
A szavak komoly része minden nyelvben valamely másik nyelvből átvett szó. Minél intenzívebb kapcsolatban volt egy nyelv más nyelvekkel, annál inkább igaz. Nem hinném, hogy a magyarban több jövevényszó lenne, mint a környező európai nyelvekben. Akkor most ezek mind másodrendűek? A sok jövevényszó semmi mást nem jelent, mint a sokszínű kulturális kapcsolatokat, és a nyelv alkalmazkodóképességét. A másik ordas hülyeség azt állítani, hogy a nyelv "véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg", csak azért, mert átvesz szavakat. Az átvételben biztos van véletlenszerűség (de teljesen természetes folyamat), viszont semmi fésületlenség. Pont az a csodálatos, ahogy a nyelvünk fog egy idegen szót, és szépen beleidomítja a saját rendszerébe.
A nagy kultúrnyelvek (a latin óta biztosan) televannak jövevényszóval. De azért nehéz azt állítani, hogy a latinban ne volna rendszer...
Rokonsági kapcsolatokra? Erre Varga Csabától idézek...:"
Mindig csak ezt halljuk, és tankönyveink sem győzik hangsúlyozni: ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valamilyen másik nyelvből. Nyelvünk mintha másodrendű, számtalan nyelvből véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg lenne. A legkülönösebb: nem az idegenek, hanem a magyar tudományos réteg véleménye az, hogy a magyar nyelv csak valamiféle hordaléknyelv.
De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
- Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
- N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
- Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
- Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."
- Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)"
Három adat jól jellemzi a magyar nyelv védelmezőinek mindenkori, általános helyzetét. Czuczor Gergely börtönben írta a fent említett hatalmas szótárának jelentős részét (halálra ítélték egy 48-as verséért, de hat év után szabadult). Bajcsy Zsilinszky Endre ugyancsak börtönben írta a "Legrégibb nyelv a magyar" című könyvét. S még az 1970-es években is öngyilkosságba kergették Romániában a székely Szabédi Lászlót, miután megjelent a latin és a magyar nyelv mély azonosságát részletesen feltáró, "A magyar nyelv őstörténete" című könyve. De a közelmúltban is érdekes megfigyelésre adódott lehetőség. Nemrégiben jelent meg az olasz nyelvész, Mario Alinei "Ősi kapocs" című könyve, melynek eredeti címe: "Etruszk: a magyar archaikus formája". Vagyis hogy az etrusz nyelv a korabeli magyar nyelvvel azonos.
Kedves Dzsaffar2!...Szerinted az égetett agyagtáblákon található írásból mit tudhatunk meg? Mikor lehetett a bábeli nyelvzavar? Hogy lehet az,hogy a magyar nyelv annyi nyelvvel rokon?
-----------
Hát ezt jó lenne megmagyarázni.
De arra is kiváncsi vagyok, hogy milyen módon lehetséges a "finnugor" rokonság?
Ugyanis a genetika cáfolja még azt is, hogy valaha együtt éltünk...
Kedves Dzsaffar2!...Szerinted az égetett agyagtáblákon található írásból mit tudhatunk meg? Mikor lehetett a bábeli nyelvzavar? Hogy lehet az,hogy a magyar nyelv annyi nyelvvel rokon?
