"Lehet", de egyáltalán nem törvényszerű, sőt meggyőződésem szerint még csak nem is valószínű - kivéve nagy sztárok esetében, ők viszont eleve sokkal több pénzbe kerülnek.
Készült erről valami kutatás, felmérés, bármi?
Azaz ez most egy bebizonyított tény, vagy 'ex-has' válasz?
A 2000 ember nagyon kevés egy zenében. Ha annyiért adsz egy CD-t, mint másfél mozijegy, sokkal künnyebben kiadja rá a pénzt. Valahol 1990,- Ft kiskerárat érzem a lélektani határnak.
Szerintem ezen vagy ez alatt el lehet adni a több CD-t, persze ha a zene is emészthető. (Azaz van valamekkora közönsége.)
túlzottan leegyszerűsíted a kérdést. Nem csak apró részletekben kell gondolkozni, hanem egy teljesen új rendszerben. Egyetértek. (És persze hogy leegyszerűsítem a kérdést, hiszen itt nincs lehetőségünk órákig kitárgyalni valamit - de erre is kész vagyok bárkivel, akit tényleg érdekel a téma.) Működnek már teljesen új rendszerek, esetenként már sikerrel is. Bopat felvetése viszont arról szólt, hogy hagyományos CD-ket is lehetne 1000-1500 forintos fogy.áron kihozni - én csak erre reagáltam.
Amúgy lehet, hogy ha 1500 Ft egy CD, akkor nem 2000 példányban fogy, hanem 6000-ben, mert többen veszik. "Lehet", de egyáltalán nem törvényszerű, sőt meggyőződésem szerint még csak nem is valószínű - kivéve nagy sztárok esetében, ők viszont eleve sokkal több pénzbe kerülnek.
Az alternatív promóciós csatornákban VAN fantázia, elismerem. De mennyien hallgatják jelenleg pl. az említett Radio Paradise-t? És milyen a hallgatóság összetétele?
Megmondom őszintén , ehhez nem értek s nem is szeretnék senkinek tanácsot adni.
De azt ISMÉTELTEN NEM HISZEM hogy nem lehetne árat csökkenteni. Legfeljebb nem kell annyit harácsolni a stúdióknak és az előadóknak.
Viszont tudok egy konkrét példát mondani
Szlovákiába költöztem egypár éve és itt kissé másképpen működnek a dolgok
Tehát itt is vannak méregdrága CDk 4-5000 forintért. DE Vannak kisebb kiadók akik nem a klasszikus csatornákon árulják a CD-et. Egy itteni rádió évente 2-3 CDt ad ki a legújabb Sk+CZ előadókkal . ÉS tudod mennyiért? 199 Sk ami kb 1200 FT. Igaz nem a zeneboltokban hanem nagyobb bevásárlóközpontokban TESCO, CARREFOUR stb. Jó minőségű, igényes CDről van szó. Ne tudd meg mindenki megveszi ennyiért, én is. Nekik megéri igy is. Miért?
Ismétlem FIZETNEK jogdijat az előadóknak, minden rendben van. Hidd el SK és CZ zenét nem nagyon kell másolgatni mivel olcsón hozzá lehet jutni eredetiben.
Talán tőlük lehetne tanulni...
DaddyPop:
Szerintem túlzottan leegyszerűsíted a kérdést. Nem csak apró részletekben kell gondolkozni, hanem egy teljesen új rendszerben.
Amúgy lehet, hogy ha 1500 Ft egy CD, akkor nem 2000 példányban fogy, hanem 6000-ben, mert többen veszik. De ez csak egy dolog a sok közül.
Promóció: ez nehéz kérdés.
De mondok egy példát: napközben a Radio Paradise-t szoktam hallgatni (netes rádió). A rádió weboldala teljesen frissen van tartva, mindig lekérdezhető az aktuális szám (+előadó,+album), ami szól, de ami fontosabb, a korábbi számok is lekérhetőek, egészen egy hétre visszamenőleg. Emellett a rádióban néhány számonként bemondják, hogy milyen előadókat hallhattunk. Plusz, még lejátszás közben is látszik a zeneszám előadója és a neve (WinAmp-ban).
És az eredmény?
Amikor többedszerre hallottam egy új, ismeretlen előadótól nagyon jó számokat, akkor interneten megrendeltem a CD-t (amúgy 3200 Ft volt, +szállítás).
Ez is egy lehetőség.
De most még csak a jéghegy csúcsa, remélhetőleg óriási lehetőségek lesznek a jövőben. Az USA-ban már elérhető egy olyan műholdas rádió, amelyen jelenleg kb. 100 zenei csatorna van, minden stílusnak van legalább egy csatornája, és persze vannak vegyes csatornák.
Ha egy zeneszám vagy hirdetés egy specializáltabb csatornán jelenik meg, az sokkal hatékonyabb reklám, mintha egy "vegyes" közönségnek szórná a kiadó a reklámot.
Meséld el nekem légyszíves, hogy Te hogyan képzeled egy bruttó 1000-1500 forintos ajánlott fogyasztói árú új album elkészítésének és piacra dobásának finanszírozását! Ne ábrándokkal, hanem számokkal gyere! (Stúdióköltségek, jogdíjak, borító tervezés, CD-gyártás, vonalkód, promóció, áfa, terjesztési költségek, stb, stb.) Őszintén kíváncsi vagyok, hogy miként képzeled mindezt.
Tényleg gondolkozz el rajta, és kezdj el számolni! És gondolj bele abba is, hogy vajon milyen eszközökkel kívánod túlszárnyalni az 1-2000 példányos eladási szintet. (Ha ismeretlen az előadó, a gatyád rámegy arra, hogy megismertesd őket a közönséggel. Ha nagy név, aki netán reklám nélkül is sokat ad el, akkor szerinted mennyiért hajlandó hozzád szerződni?...)
Szóval csupa fül vagyok. Őszintén.
És ismétlem: eszemben sincs a tetű major kiadók hipokrita dumáját védeni, sőt nekem is van jópár ötletem arra, hogy mit és hogyan kéne csinálni. De hogy bruttó 1500 Ft-ért hogyan lehetne piacra dobni egy új albumot, arra nincs ötletem. Taníts!
A harmadik az elfogadható ár-érték arány. Azaz ha drága a CD, akkor adjon többet. Pl. legyen rajta plusz infó, legyen rajta egy videoklipp, ami DVD-n lejátszható, stb.
Akkor mi a konklúzió?
Az hogy NAGYON drágák a CD-k, akárki akármit is mond a kiadók védelmében. Mi a megoldás? Az MP3 annak látszik de sajnos nem jó minőség, de arra jó hogy a kiadókat nyugtalanitsa és megfossza a bevételeik egy jó részétől.
A másik az árcsökkenés...
Akkor meg?
Ha a zene kiadása üzlet, akkor legyen üzleti a megközelítés is szerintem. Az elmúlt 2 évtized pedig arról szól, hogy nem a már elkészült terméket próbálja meg az ember haszonnal eladni, hanem kideríti, mire van szükség és kb. mennyit áldoz erre a fogyasztó, és azt gyártja.
Más dolog a művészet. De valjuk be: nem a valóban művészi lemezek azok, amelyekről itt szó van.
Ahogy egy versenyző piac működik...
Szó se róla, ha valaki hozzá van szokva a (kvázi) monopóliumhoz, nehezen tudja elképzelni, hogy a valódi piac is életképes...
Nem a kiadó dönt, hanem a vásárlóerő. Ja, bocs... :)) Esetleg kifejtenéd, hogy miként képzeled el ennek a gyakorlati megvalósítását? :)))
Egyébként meg továbbra is NAGYON rossz ötletnek tartom, amit írsz. Katasztrofális következményei volnának - de nem aggódom, mert amúgy is totál megvalósíthatatlan. :)
Nem a kiadó dönt, hanem a vásárlóerő. Ha a drága CDt sokan veszik, akkor a magasabb ár ebből a szempontból indokolt.
Amit én mondok, az a szakma szmára nagyon durva: mind1, hogy mi van a lemezen, az számít, mennyi pénzt hajlandó adni érte az a vásárlókör, akiknek szánják. Ugyanis ha többe kerül, akkor nem veszi meg, hanem máshogy megszerzi. És itt már mind1, hogy a zene jó vagy rossz, vagy pedig egyszerű csipogások, ami csak Zuzu Petalsnak tetszik...
De ez mijafaszér' jó a kiadónak, hogy a lemezeket lejátszani nem lehet, másolni meg tilos. Csak nézegetni lehet, vagy mi?
Írják rá, hogy "Ez XY előadó legújabb albumának használhatatlan mintapéldánya. A hangfelvételek szigorúan titkosak, kereskedelni forgalomban nem hozzáférhetőek. Köszönjük megtisztelő érdeklődését."
Szóval te azt szeretnéd, ha a kiadók döntenék el helyetted, hogy mi a jó és rossz zene, és eszerint áraznának...
Nem, a lemezek, könyvek piaca nem így működik (hál' Istennek!). A jó könyv sem drágább a rossznál, sőt a klasszikusok még olcsóbbak is az aktuális VV-Hüjegyerek "életrajzánál".
A lemezpiacnak is sajátos árképzési gyakorlata van: részben jó (hiszen egy árkategóriában lehet az igényes és igénytelen), részben rossz (hiszen pl. ma is a 30-40 éves Beatles albumok a legdrágábbak) - de azt a lehető legrosszabbnak tartanám, ha az ún. "rétegzenéket" (vajon mitől is csúsztak le ők a réteg-kategóriába??...) eleve drágábban adnák, mint a kommersz cuccokat.
A lemezpiacon egyébként az is bevált gyakorlat, hogy az újdonságok OLCSÓBBAK, hiszen a megjelenéskor kedvezményeket adnak a kereskedőknek.
(Azzal egyetértek, hogy a gyűjtőknek szánt, exklúzívabb darabok lehetnek drágábbak - ez egyértelmű.)
Az új üzleti modelleknek pedig VAN kimutatható súlya - csak ezt az RIAA, IFPI, Mahasz (stb) nem szívesen mutatja ki, hiszen az ő demagóg érveléseiknek mondana ellent...
Az ilyen lemezeknek (CactusDataShield) a TOC-ja (azaz a tartalomjegyzéke) szándékosan meg van kavarva, ezért nem játszható le egy csomó készülékben (sokszor pl autó-CDkben sem). A másolásuk persze pofonegyszerű.
És ne feledjük, hogy ezek a szarok NEM CDk!!! hiszen nem felelnek meg a CompactDisc műszaki szabványának. Minden olyan kiadó és bolt, aki CDként árulja ezeket, az megtéveszti a vásárlót tehát perelhető.
A BMW azért drágább, mint a Dacia, mert jobb.
A jobb zene miért ne lehetne drágább? Ez minden területen így van. Itt főleg a rétegzenékről beszélek! Egy DireStraits vagy Queen szintű zene (ha még van ilyen) nem kell, hogy drága legyen, de azok a gyűjtőknek szánt darabok, amik direkt kis példányszámúak, igen.
A gyereknek úgyis drága CD-t veszel, mert nagyobb a vásárlóereje. Ezért írtam azt az elején, hogy ha már piaca van a zenének, akkor az árképzés is legyen piaci jellegű. Azaz az újdonság lehet drága, de pl. ez az egynyári vacak a következő évben már olcsóbb lesz. Így működik pl. a videokazetta kölcsönzés is (legalábbis ahol én láttam). Az új filmek drágábbak, mint a régebbiek.
Új üzleti modell pedig akkor érdekes, ha kimutatható súlya van - sajnos. Egyenlére az mp3 és az Internet párosa bevitt egy mélyütést, amire nem tudnak a nagy kiadók érdemben reagálni, csak a szorítón kívüli segítségben bíznak. De ez nem megoldás...
A nem tömegtermék zenék továbbra is drágák maradnak szerintem, pontosan az exkluzivitásuk miatt. Na EZT NEM SZABAD!!! Igenis ugyanannyiért kell adni a jó zenét, mint a rosszat, különben tényleg elmerülünk a dáridózásban... :( Elképzelni sem tudok annál rosszabbat, mint ha pl. egy szülő azért vesz DjBobót a gyerekének, mert az olcsóbb, mint Glenn Gould.
bizonyos határok között mindegy az ár. Bizonyos határok között mindenkinek mindegy az ár. Ha a gyereknek laszkecsap köll, akkor sajnos mindegy, hogy 3, vagy 5ezer. És ha netán akad még olyan (hozzám hasonlóan őrült), akinek Sly Stone kell, akkor mindegy hogy 4, vagy 6ezer. NEM elsősorban az ár határozza meg az eladást (csak kis részben), hanem az, hogy találsz-e a termékben számodra nagyon fontos értéket, vagy sem.
Az új üzleti modell meg szerintem nem pár hónap alatt alakul ki, hanem jó pár év alatt. És még nagyon az elején járunk... A legtöbb nagy kiadó valóban az elején jár (mit is várhatnál azoktól?...), de vannak sokan, akik már régóta új utakon járnak (ld. Grateful Dead, David Bowie, Prince, Ani DiFranco, stb, stb).
Mostanában egyre több olyan CD kerül a kezembe, amelyiken ott a figyelmeztetés, hogy másolásvédett, azonban nem a másolásuk, hanem a lejátszásuk lehetlen. A CD-játszó nem bír vele, de ha ráengedem a cdparanoia-t, az nagyon lassan, de szépen behúzza a lemezt. Gondolom ez a lassú olvashatóság a lejátszás akadálya, hiszen lehetetlen a valós idejű olvasás.
Ezúton szeretnék gratulálni a másolásvédelem megalkotójának, és az azt alkalmazó kiadóknak, hogy sikerült felfedezniük a csak másolható, de lejátszásvédett CDt.
Okos.
A nem tömegtermék zenék továbbra is drágák maradnak szerintem, pontosan az exkluzivitásuk miatt. De utalva a vásrálóerőre: ezen termékeknek kevésbé árérzékeny a vásárlóereje :-)
Jelesül bizonyos határok között mindegy az ár.
Az új üzleti modell meg szerintem nem pár hónap alatt alakul ki, hanem jó pár év alatt. És még nagyon az elején járunk...
Egyezzünk meg abban, hogy John Coltrane sem tömegtermék.
Egyébként meg vannak új kiadók szép számmal, akik új üzleti modellekben gondolkodnak, sőt sikerrel működnek. De az ő CD-kiadványaik sem sokkal olcsóbbak, tehát naív dolog volna arra várni, hogy "majd akkor veszek CDt, ha olcsóbbak lesznek". Nem lesznek olcsóbbak, csak lesznek (VANNAK) új forgalmazási módok is, pl. internet. Chuck D és társai (www.slamjamz.com) pl. $10.-ért 100 ÚJ, letölthető számot kínálnak. Abszolút korrekt.
A BMW nem tömegtermék, nem lehet összehasonlítani a CDvel. Ott presztizst veszel, többek között.
A tucc-tucc most is itt van, attól, hogy a hallgatható olcsóbb, ebből nem lesz több.
De a mostani helyzet nem tartható sokáig: a CD drága, ezért a zenéket máshogy szerzik meg az emberek, ettől a CD még drágább etc.
Ha és amennyiben a kiadók nem alkalmazkodnak ehhez a helyzethez, tönkre fognak menni.
Vagy lesznek újak, akik már más üzleti modellt használnak, vagy a külső körülmények lesznek olyanok, hogy bezárhatnak. Lesz biztos pár nehéz év a pop szakmában, de ez minden iparágban előfordul, márpedig ez is csak ipar, még ha szórakoztató is.
(mielőtt még valaki azt hinné, hogy a kiadókat védem - eszemben sincs!):
Meggyőződésem, hogy lehet igényes lemezeket készíteni és forgalmazni gazdaságosan is, csak ehhez el kéne felejteni a lemeziparban évtizedek óta megkövült, rossz üzleti modellt - és (horribile dictu) zenéhez is értő embereket kéne ültetni az igazgatói székekbe...
(Jaj, már megint ez a vásárlóerő-téma!...)
Könyörgöm, a BMW talán figyelembe kéne hogy vegye a magyar vásárlóerőt, és ennek megfelelően tizedáron kéne hogy adja az autóit???
Ne értsetek félre: valóban drága nálunk (és általában Európában) a CD, a normális ár szerintem 3-4000 Ft körül kéne hogy legyen (mint Amerikában - hozzáteszem hogy ott is folyamatosan tiltakozik a vásárló a magas CD-árak miatt...), de kifejezetten károsnak tartanám, hogy egy mesterségesen leszorított árhoz igazítsák a kiadók a költségkeretet. Ennek az azonnali hatása az volna, hogy még nagyobb arányban öntené el a piacot az igénytelen "zene", hiszen csak primitív "tucc-tucc-lemezeket" lehet olcsón, számítógépen összedobni. Az igényesebb műfajokban már ma is ott tartanak, hogy még ha van is komoly stúdió-keret, valódi fúvósokra legtöbbször már ebből sem tellik..!
Sajnos az igénytelenség is a kalózmásolatok beszerzésére ösztönzi az embert. Igaz. Rengeteg olyan hivatalosan forgalmazott CD van a piacon (nem csak nálunk, hanem világszinten), amiknek JOBB minőségű, de persze kalóz változata elérhető gyűjtői körökben - egyszerűen azért, mert a gyűjtők sokkal igényesebbek a nagy kiadók embereinél.
a kiadóknak több módjuk is lenne arra, hogy vásárlásra ösztönötték az embert. De ez sajnos nem jellemző. Így van. Pedig láthatnák a DVD-sikeréből, hogy ÉRDEMES minőséget és plusz tartalmat kínálni.
utálom, hogy ha veszek egy CD-t, és nincsenek benne a dalszövegek. Ez sokszor a szerző/előadó döntése. Másszor pusztán spórolás, hiszen a szöveg általában több oldalas füzetet jelentene... De Japánban pl az a gyakorlat, hogy ha az eredeti kiadvány nem is tartalmazta a szövegeket, ők HALLÁS UTÁN leíratják egy angolul (nem mindig jól) tudó emberrel, és az eredményt a japán kiadásba beleteszik, külön papíron. Jópofa és korrekt eljárás, csak így meg rengeteg durva tévedés is nyomtatásba kerül.
Érdekes ez a polémia arról, hogy miért drága a CD. Sajnos a kiadók egy dolgot nem vesznek figyelembe: a vásárlóerőt.
Márpedig aki megveszi az CD-t, az nem a kiadók éves budget-jét nézi, hanem a sajátját. Belefér, nem fér bele... Ergo annyiért kell adni a CD-t, amennyiért megveszik, és ehhez kell az előállítási költségeket igazítani. Na bumm, legfeljebb nem ebbe fogja fektetni apuka a pénzét, és megússzuk kevesebb műanyag sztárral.
Ráadásul ha egy DVD film 5-6 e HUF (ugyanaz videokazettán 3e), ha egy zene felvétel a drágább költségű audiokazettán olcsóbb, akkor az ember elgondolkozik azon, ez miért is van.
Hungarotonék ilyen "apróságokra" nem adnak. Sajnos az igénytelenség is a kalózmásolatok beszerzésére ösztönzi az embert. De a kiadóknak több módjuk is lenne arra, hogy vásárlásra ösztönötték az embert. De ez sajnos nem jellemző.
Egyébként azt is utálom, hogy ha veszek egy CD-t, és nincsenek benne a dalszövegek. Ha már annyi pénzt kifizetek érte, akkor én ezt elvárnám tőlük. (Jó, ez nemcsak a magyar kiadású CD-kre vonatkozik.)
