Keményebb logikai feladatok és játékok. Kezdő felvetésem: Kurt Gödel matematikus első nemteljességi tétele érvényes-e, vagy csak főként egy hamis dilemmára alapuló, így érvénytelen érvelési hiba? Tényleg csak két választási lehetőség van? Vagy van még is van több is? Nem kellene inkább ezt átsorolni a paradoxon példákhoz? Mint David Hilbert Grand hotel levezetése is oda van sorolva?
Én meg itt elemzem - csupán közbevetőleg -, hogy a mai emberi elmék többsége sajnos(!) - NEM kíván erőfeszítést befektetni (a tespedtségük miatt) új gondolatokba eszmékbe. S emiatt sajnos kiesnek azok köréből, akik az új eszmék szerint elemezhetnek. Pontosan ezt látom én is a saját témámban. Nem akar senki belemélyedni abba, aminek tudása megakadályozhatná őket önnön végzetüktől.
Az utolsó mondatod a legfontosabb, csupán az a kérdés, hogy mi lehet az a "rossz és helytelen megszokás"? A válaszban ugyanis szakadékszerű véleménykülönbségek vannak különböző csoportok, és a velük együtt haladók között. (Érdemes ehhez egy félredobásra ítélt műnek egy részét - szinte csak egy mondatát - értelmezni, hogy megértsük, hol a baj.)
Készítettem előtte egy 30 db-os próbanyomást papírra és odaadtam ennek-annak tesztelésre.
Tehát megvan úgy is ... de aztán az alapján még pontosítottam is és a digitális már pontosabb.
Már persze megint pontosíthatnám, mert közben is volt fejlődés.
Tehát a fontosabb könyveknek van értelme papíron is, de Te is tudod ... slágerek és könyvek .... sok a feledhető és kukázható. Ja és eleve nekem a célom az emberek tudata ... tehát nem számít az adathordozó...
Cáfold már meg kérlek az itteni "beszélgetős" olvtársat és tedd közzé a megoldást ... mert annak már többet ér, ha más is tanul belőle és ismeret lesz ... Lehet magasabb, bonyolultabb, másabb AgyTornát feltenni tehát.
Csak annyit, hogy sok évtizede megjelent már erről könyv(!) is ("A Gutemberg Galaxis vége" címmel), sugallva azt, hogy kár könyveket gyűjteni. Csakhogy a könyv olyan, hogy még háború esetén is fennmaradhat belőle példány, amelyet rögtön olvashatunk. Ám az elektronikus forma - még ha fenn is marad itt-ott - csak eszközökkel olvasható, és - durva esetekben - ennek a lehetősége "felülről" meggátolható (régen ezt a könyvégetéssel próbálták megakadályozni).
Szóval - a gyakorlatban - az elektronikus elmegy, de hosszú távon a könyv marad meg inkább. Hajlamosak vagyunk a jelent extrapolálni a jövőre, ám időnként ez téves nézetté válik (épp most jött el ennek ez ideje).
Persze a papíralapú tárolás sem tökéletes. Régi fájdalmam, hogy J. S. Bach műveinek csupán a 3/5-e maradt fenn.
Megjegyzem: a papíralapút - a lapozás, átpörgetés miatt - én még mindig előnyösnek tartom, bár a keresés funkciót nem tartalmazza. Sőt, a helyesírási hibákat úgy találom meg gyorsan, ha a szöveget kinyomtatom! Egyébként átsiklok rajta.
Erre én is csak most néztem rá, és meglepett, hogy még mindig él! Régen (talán 10 vagy több éve) gyakran voltam ott, de akkor még más néven (tcs). Azóta ez e név elveszett (megszünt Email szolgáltató miatt), és azért is hagytam ott, mert úgy tűnt, hogy megnyirbálták (talán csak helyhiány miatt).
(megjegyzem: nekem valahol - sajnos csak kinyomtatva - meg van számos ott elhangzott feladat és megoldásai, melyet egy topiktárs készített el Word dokumentumban)
A könyvolvasás, pláne a papíralapú nagyon lassú fejlődési mód ma már.
E-könyvet írtam. (epub, mobi fájlformátumokban) -> letölthetik a világ bármely részén, akár mobiltelefonra is. -> Mobilról aplikációkkal hallgatható is .... akár utazás közben is ... -> akár 70-80 féle nyelven is automatikus fordító és felolvasó aplikációkkal. Röviden írtam és terjengően.
Nemrég több könyve is megjelent magyarul (én ötről tudok).
A "Normális vagy" a legjelentősebb. A "Test lázadása" azonban egy "horror", csak erős idegzetűeknek, akik biztosan tudják, hogy a különböző esettanulmányok olvasása nem vezeti őket oda, hogy rövidesen elpatkoljanak attól, hogy megfertőzi őket az egyik - nem fertőző - civilizációs betegség. Igen! Ezek a kórok nem mikrobák (vírusok, baktériumok, gombák) által terjednek, hanem az agyunk rombolhatósága által, amely hasonló a Mém-hez.
Meglep ugyan az a "nekem semmi különös", de meg kellett évtizedek alatt tanulnom, hogy vannak olyan témák, amelyek engem érdekelnek, s másokat meg hidegen hagynak, bármennyi energiát fektetek is bele, hogy felkeltsem az érdeklődést. S ez akkor is igaz, hogyha Gábor a világ legsúlyosabb, és katasztrófa felé sodró problémájának gyökereiről ír.
(Itt eszembe jutott erről a "Gyalog Galopp" c. Monty Python film Fekete Lovag jelenete. Amikor Arthur király, a lovag másik karját is levágja a harcban, akkor az csak ennyit jegyez meg az esetről: "Bolhacsípés!").
Teljesen mindegy, hogy vallás, tagadásvallás (ateizmus), torz divat, áltudomány ...
Részben megleltem a megoldást és a javító módszertant az általad felvázolt folyamatra. Le is teszteltem és sokszorosan. Tehát az már agytornának sem jó, de ha érdekel itt tudsz róla olvasni:
Máté Gábort olvasgattam régebben (nekem semmi különös) és van egy olyan érzésem, hogy ismerem is az egyik gyerekét ... ha az és nem tévedek benne. Viszont ha ajánlasz tőle valamit, ami alapján neked fontos, örömmel veszem és elolvasom és elgondolkodom rajta.
Mentségére szolgál, hogy - talán tudatosan - olyan nézeteket terjesztett, amely a köznép számára "faék egyszerűségű". (Ma is ilyen hamis magyarázatokkal traktálnak minket, csak éppen a "gazdasági" vallás területéről). Mélyen belegondolva felfedezhetjük a hibát, de erre kevesen hajlandók. Különösen ma, amikorra teljesen eltespedtünk.
Tulajdonképpen mi is az, ami napjainkban zajlik világszerte? Nem éppen egyfajta "felrázásunk" a tespedtségből? Régen is volt ilyen felrázás, az eltespedt uralkodó réteg körében. Gyakorlatilag a történelem mindig erről szólt!
A társadalmunk már évszázadok óta súlyosan beteg. Ahogyan Dr. Máté Gábor fogalmaz: MÉRGEZŐ! És már évekkel ezelőtt is én is erre jutottam, így megerősítést nyert önmagam számára, hogy nem valami különc vagyok ebben a nézetben.
A megoldás megszerzése így, könnyű úton az egyik mérgező tényező. Amiben nincsen erőfeszítésünk, az csak könnyű, és olcsó élvezet. Élvezet egy rövid időszakra, hogy megkaptunk valamit, amire vágytunk. Hosszú távon azonban az marad bennünk, hogy sikertelenek maradtunk, s lassan a saját értéktelenség érzetünket építjük ezzel fel. Az értéktelenség érzet belülről, saját magunk számára tudatosultan észrevétlenül támad. S egyre súlyosabbá váló mentális zavarban testesül meg (ez NEM betegség, hanem az agy számára egy hibás berögzülés, amely paradoxonokban tart minket, és mások számára mind elviselhetetlenné válunk).
Csak azok az apró, hétköznapi sikerek, amik építenek minket, s amit a mentális tudomány késleltetett vágyteljesülésnek fogalmaz meg. S itt nem a vágyra adott kielégülés öröme, ami bennünk martad, hanem az, hogy megcsináltunk valamit.
A (MÉRGEZŐ!) fogyasztói társadalom erre a sikermentességre épít. Belülről értéktelennek érezvén magunkat, vágyunk valami feltöltődésre, amelyre könnyű kielégülések özönét nyújtja. Azaz ezzel tovább mérgez.
Megjegyzem, hogy bár Buddha tanításával sohasem foglalkoztam, de fel kellett ismernem, hogy pont erre tanít, de számos vallási szemlélet is ezt nyújtja nekünk (ellentétben sok más vallással, ill. szektákkal, amely meg nem tesz ilyet - tehát jogos a vallásokkal szembeni ellenérzés).
Az elvallástalanodott társadalmunk valójában vallásosnak(!) tekinthető, amely abban nyilvánul meg, hogy azt a tévedést vallja, hogy keressük csak a különféle, olcsó, könnyű élvezeteket, mert az feltölt minket, tespedtségünkből. Valóban, pillanatnyilag feltölt, de tovább mélyíti azt, ami ellen használjuk. Még tespedtebbé válunk tőle.
(OFF: véleményem szerint szándékosan történik ez, és annak a felismerésnek, hogy kezdjük ezt mind többen megérteni, a következménye, hogy már két éve elkezdődött a világ gyökeres átalakítása, egy másik szemléletű hazugsággal nyakon öntve minket :ON).
Most éppen Gödel paradoxona miatt ott tartok, hogy egy matematikussal levelezek és összekevertem Ruzsa Imrét és Fiát Ruzsa Ferencet egy írásnál... Ruzsa Imre alapította a LOGIKA tanszéket az ELTE-n. Vele még beszélgettem egykor (20-22 éve) a metalogika kérdéskörében. A fia írása azért is volt összekevert általam, mert szinte biztos, hogy részben még az apja írta.
