Nárgilé, Nárgilé.
Ez nem így megy. Fantomokat kergetsz. A holocaust bizony a haláltáborokat és zsidóság módszeres kiírtását jelenti. nem pedig különböző törvényeket, amelyek később visszavonhatók. a kiírtás nem vonható vissza.
ezek persze nem voltak jó törvények, de ezen törvények alapján senkit nem öltek meg.
amennyire Magyarországon a holocaust folytatódott a nyilas hatalomátvétel után, annyira meg is van jelenítve a Terror Házában, ahogy én láttam.
a Horthy-rendszer elítélése nem témája a múzeumnak. a kádár-rendszer sem. a kettő különben sem hasonlítható össze.
az igaz, hogy Horthy antant által támogatva jutott hatalomra, de az antant kivonulása után is fenmaradt a rendszer. Kádár kifejezetten kérte pl. Hruscsovot, hogy a szovjetek maradjanak.
egyébként a legelős választás nagyjából általános és titkos volt. és akkor is a rendszer jellegét meghatározó pártok nyertek.
"Ha nem érted, akkor a verset sem érted."
Pontosan értem. Radnóti átélte azt amit sokmillióan a században. Neki volt tehetsége és alkalma megírni.
De ebben a versben semmi nincs abból amit te hangoztatsz. Nincs számonkérés, nincs vád, csak az állapot leírása.
"Az embermentés általános jelenség volt a Holocaust idején? Ezt tanítsuk a gyerekeknek: a keresztény magyar társadalom példásan viselkedett és minden erejével próbálta menteni a zsidókat?"
Rosszul esik ilyeneket kimondani mi? Tudod ezek a számonkérés jellegű dolgok olyanok,hogy bármelyik szélsőséges korra érvényesek. Ha 1944-ben elvárod, akkor az ötvenes években, vagy 1956-ban is elvárhatod. Vagy akár 2003-ban is. Csak szerintem hülyeség. Ahhoz, hogy kritikus helyzetben valaki tegyen valamit elszántság kell, bátorság, meg még sokminden. Olyan dologk, amik csak kevés emberben jönnek össze.
Csak mellékesen megjegyzem nem árt valami befolyás is. Pl. a Horthy-közigazgatásban, vagy a nyilaspártban.
"Ezt hívták modern polgári társadalomnak?
Ezzel most mit akarsz mondani?"
Azt, hogy a szegregáció és az üldöztetés az két dolog.
"Numerus Claususnak pedig volt előzménye: két forradalom.
Előzménye volt. Igazolása nem."
Igen, elég furcsán jött le. De szélsőséges korokban nem az ész győzedelmeskedik. 1918-19-et azonosították a zsidókkal. Azok meg nem kellettek nekik.
Gondolom te nem így cselekedtél volna. 1956 után (Kádár-rendszerben) csupa forradalmárt küldesz fontos pozícióba. Mert milyen csúnya dolog nem engedni őket érvényesülni.
"Mégsem sikerült nekik
Sajnos igen. Olvasd el Radnóti naplóját."
Tudod Nargile, embere válogatja. Valaki lealjasul valaki nem. Általánosságba levonni ilyen következetéseket nem érdemes és sértő is arra nézve aki nem.
1, Meggyőződésem, hogy Ungváry Krisztián, a korszakkal foglalkozó történész egyáltalán nem kollektív felelősségről beszél. A "magyar felelősség" kifejezés nem a csecsemőtől az aggastyánig minden egyes magyar individuumra kiterjedő felelőséget jelent, mint amit a háború után pl. a németek kitelepítésénél alkalmaztak. A "magyar felelősség" a magyar állami szervek és egyes társadalmi szervezetek felelősségét jelenti. A lényeg: nem a német megszállók felelőssége volt kizárólag az egész.
2, Szerintem a lényeg az, hogy a Holocaustot nem lehet leszűkíteni a haláltáborokra. Ez okozza a legtöbb félreértést: mintha egyesek úgy gondolnák, hogy akit nem zárnak rögtön koncentrációs táborba és nem gázosítanak el, azt nem üldözhetik és nem nyomhatják el. A haláltáborok csak a Holocaust rémes végkifejlete voltak. A Holocaust a jogfosztással kezdődött. És ki hozta a zsidótörvényeket Magyarországon? A németek?
Az embermentés általános jelenség volt a Holocaust idején? Ezt tanítsuk a gyerekeknek: a keresztény magyar társadalom példásan viselkedett és minden erejével próbálta menteni a zsidókat?
Hát nem ez volt a helyzet: nagyon ritka kivételektől eltekintve a keresztény társadalom és annak fórumai legjobb esetben néma (esetenként cinikus) passzivitással figyeltek, rosszabb esetben pedig haszonleső kollaboránsként viselkedtek. Ez volt a többség. És voltak bátor emberek, akik ezzel a többségi magatartással szembeszálltak és megmutatták, hogy mit jelent kereszténynek lenni a valóságban. Tisztelet nékik.
Ezt hívták modern polgári társadalomnak?
Ezzel most mit akarsz mondani? Erkölcsileg igazolja az a zsidók jogfosztását a 20. században, hogy már középkorban is sárga csillagot kellett hordaniuk?
Numerus Claususnak pedig volt előzménye: két forradalom.
a kádár-rezsim egyedül a szovjet megszállóknak köszönhette uralmát, a horthy-rendszer pedig széleskörű konszenzusnak
A Horthy-rendszer uralmát az antant inváziónak, elsősorban a királyi román hadseregnek köszönhette. Széleskörű konszenzusra azért sem támaszkodhatott, mert általános, egyenlő és titkos választásokat nem tartottak.
Ahhoz, hogy a magyar zsidóságot vonatra tegyék és elíndítsák a sok esetben a halálba, ahhoz egyes-egyedül a német megszállás kellett és nem más. vajon a náci megszállás előtt miért nem folyt holocaust Magyarországon?
Ezek szerint a zsidótörvények meg a hivatalos antiszemitizmus oké, jogos és igazságos, a népirtás csak valamiféle "túlzás" volt?
azt hiszem Schmidt Mária több helyen is kifejtette, hogy miért nem főtémája a holocaust a Terror Házának. Ha jól tudom, a múzeum törzsanyaga a nyilas puccsal kezdődik, a ház történetéhez kapcsolódóan.addigra már lezajlottak a deportálások. egyébként egy külön múzeum készül az egész holocaustról
A nyilas puccsal nem ért véget a Holocaust. De most nem is ez a lényeg. Én nem hangoztatnám semmilyen fenntartásomat, ha a múzeum célkitűzéseit pontosan és félreérthetetlenül határozták volna meg. Engem az egész mögött álló történelemszemlélet dühít: mintha a huszadik század minden borzalmait kizárólag a nyilas és a kommunista diktatúráknak köszönhetnénk, míg a Horthy-rendszer valamiféle konszolidált, polgári társadalom lett volna, amelyet nyugodtan fel lehet vállalni, mint amelynek eszméi, döntései semmiben nem járultak volna hozzá a második világháború alatti borzalmakhoz. Mintha minden rossz a nyilasokkal és a német megszállással vette volna kezdetét. Ez egy hamis kép, és rendkívül veszélyes ezt tanítani a gyerekeknek.
"ajánlom neked Braham professzor kétkötetes könyvét, amelyben részletesen leírja, melyik hatóság, szervezet miként és mit tett a Holocaust idején."
Neked meg az embermentésről kellene olvasnod többet. Koszorús Ferenctől Szalai Pálig.
"A modern polgári társadalomban egy faji alapon kiszelektált csoport polgárjogait elvenni egy iciripicirit más. De szerintem ezt te is nagyon jól tudod. Egyébként bármilyen kisebbséget megfosztani a jogaitól bármilyen korszakban aljasság."
Hogyan is volt Amerikában? 1865-ig rabszolgaság. 1960-as évek (jóval a holokauszt után) polgárjogi mozgalmak. Ezt hívták modern polgári társadalomnak?
Numerus Claususnak pedig volt előzménye: két forradalom.
"a kereszténység fennkölt eszméit hirdető "nemzeti" politikusok hosszú évtizedekig azon munkálkodtak, hogy a zsidó közösséget egy megfélemlített, izolált, kollektív szolidaritást, társadalmi és gazdasági befolyást nélkülöző tömeggé tegyék."
Mégsem sikerült nekik.
Ungváry valóban hiányolja a "Pártmúzeum" című cikkében, hogy a T.H. múzeumban a "magyar felelősség tárgyalásának nem nagyon jutott hely".
Mit ért "magyar felelősségen"? Egy felelősen gondolkodó ember - történész -, hogy használhat ilyen szókapcsolatot. Kollektív felelősség? Egy kalap alá venni mindenkit, mint "magyart"? Magyar etnikumot? Állampolgárt? Magyarul beszélőt?
"Baloldali" és "liberális" gondolkodók az ilyen gondolkodásmódra acsarkodva zúdítanának pergőtüzet.
Ungváry vagy hajlandó pontosan meghatározni, kikre, milyen társadalmi csoportra gondol, vagy cselekedete kimeríti a Btk.-ban a "közösség elleni izgatás" bűntettét. (Jelen esetben a magyar nemzetiségűek elleniizgatásról van szó)
(654:)
A lényeg: nem lett volna népirtás Magyarországon német megszállás nélkül. A társadalom nagyobb, józanabbik része semmiképpen nem jutott volna el odáig, hogy Mo.-on haláltáborokat állítsanak fel.Ezt feltételezni nemhogy történelmietlen, de súlyosan sértő a magyar történelmi múlt ilyetén továbbgondolása és félremagyarázása.
Az odavezető útról.
Ez valóban furcsa, hogy Magyarország nyakába akarják varrni a Holocaustot (kiemelve belőle "magyar" részét). Európában az "odavezető utat" jelzik az oroszországi pogromok, a középkori európai zsidóság keletre nyomása, az ibériai antiszemitizmus, stb.
Igenis sokakat terhel felelősség. Ebből a "magyarok" (idézőjel azért, mert sokak állítják nincs is olyan, hogy magyar...)"bűneit" kiemelni, rendszeresen a gyógyulni vágyó magyar társadalom orra alá dörgölni (akár a szocializmusban, a "bűnös nemzet", "utolsó csatlós" bélyegekkel)véleményem szerint tendenciózus aljasság. Ennek az okai megérnének egy valódi polémiát.
"A kiállítás azért egyoldalú, mert a Holocaustért csakis a nyilas rezsimet és a náci megszállást teszi felelőssé, míg a Horthy-rendszert egyfajta demokratikus polgári társadalomként állítja be, mely szembenállt ezekkel a törekvésekkel." - írod
Ha jobban utánagondolsz, rájössz, hogy a Horthy rendszer szemben állt a Holocausttal (unásig ismert tények: a nyilasok szerepének a végsőkig való visszaszorítása, erős rendőri kontroll, Szálasi bebörtönzése,a numerus clausus megváltoztatása a huszas évek végére, a zsidók menekülése Magyarországra a vészkorszak kezdetén)
Hogy a Horthy-rendszert politológiai szempontok szerint hova lehet besorolni (demokratikus, irányított demokratikus,ill. parlamentáris vagy autoriter) továbbá, hogy ezeknek az államberendezkedés-típusoknak, kormányzati gyakorlatoknak milyen egyvelege jelentette a korebeli politikai mechanizmusok működési kereteit, nos ez politológiai szakmai vitakérdés.
Kedves Nargile,
1.Mint említettem, lehet ostorozni a Horthy-korszakot, de nem lehet összevetni a Kádár-rendszerrel. a jelentős különbség ugyanis: a kádár-rezsim egyedül a szovjet megszállóknak köszönhette uralmát, a horthy-rendszer pedig széleskörű konszenzusnak.
2. Ahhoz, hogy a magyar zsidóságot vonatra tegyék és elíndítsák a sok esetben a halálba, ahhoz egyes-egyedül a német megszállás kellett és nem más. vajon a náci megszállás előtt miért nem folyt holocaust Magyarországon?
3. azt hiszem Schmidt Mária több helyen is kifejtette, hogy miért nem főtémája a holocaust a Terror Házának. Ha jól tudom, a múzeum törzsanyaga a nyilas puccsal kezdődik, a ház történetéhez kapcsolódóan.addigra már lezajlottak a deportálások. egyébként egy külön múzeum készül az egész holocaustról.
Hanem még a Horthy közigazgatásé is. - mondja Nargile
Mondják a tények. Kicsit olvasgatnod kellene, ajánlom neked Braham professzor kétkötetes könyvét, amelyben részletesen leírja, melyik hatóság, szervezet miként és mit tett a Holocaust idején.
1868-ig amíg nem lettek a zsidók jogegyenlőek Magyarországon szintén holokauszt készült?
A modern polgári társadalomban egy faji alapon kiszelektált csoport polgárjogait elvenni egy iciripicirit más. De szerintem ezt te is nagyon jól tudod. Egyébként bármilyen kisebbséget megfosztani a jogaitól bármilyen korszakban aljasság.
a kiemelt kifejezés mit takar pontosan? Elzüllöttek?
Azt jelenti, hogy a kereszténység fennkölt eszméit hirdető "nemzeti" politikusok hosszú évtizedekig azon munkálkodtak, hogy a zsidó közösséget egy megfélemlített, izolált, kollektív szolidaritást, társadalmi és gazdasági befolyást nélkülöző tömeggé tegyék.
először is, le kellene szögezni, hogy a terror múzeumnak nem a fő témája a holocaust
Idéznék a TH honlapjáról: a múzeum célja "a magyar történelem e két véres korszakának bemutatása," hogy "bemutassuk, mit jelentett honfitársainknak azokban az időkben élni."
Na most, ebbe igenis beletartozik az, hogy mit jelentett több százezer zsidó honfitársunknak azokban az időkben élni. Magyarul a Holocaust, amely a múzeum által bemutatni kívánt időszak határain belül zajlott le, igenis szerves része kell legyen a múzeum kiállításainak.
Milyen alapon tesszük jelentéktelen mellékeseménnyé a huszadik századi magyar történelem legynagyobb népirtását?
Itt vagy a múzeum gyűjtőköre van rosszul és pontatlanul megfogalmazva, vagy a múzeumot létrehozó történészek nincsenek tisztában azzal, amiről beszélnek.
Magyarországon már jóval a német megszállás előtt megfosztották a zsidóságot emberi jogaitól, egzisztenciájától és jövőjétől. Ez nem a nyilasok, nem is a nácik bűne volt, hanem a Horthy-rendszer establishmentjének bűne. Az, hogy eljuthatott a magyar állam odáig, hogy vonatra tegye faji alapon kiszelektált állampolgárainak egy csoportját és a halálba küldje őket: ahhoz szükség volt arra a hosszú évtizedekig folyó antiszemita gyűlöletkampányra, melyet a Horthy-rendszer támogatott. A sajtóban megjelenő uszító cikkekre, hazugságokra, forrpontra hevített gyanakvásra, appartheid rendszerre.
Vajon mit szólnál ahhoz, ha én azt mondanám, hogy nem is volt olyan rossz az a Kádár-rendszer, hiszen a "legvidámabb barakk" volt a kommunista rendszeren belül? Tudod, a náciknál nem volt nehéz enyhébb zsidópolitikát folytatni, de ez még nem menti fel az erkölcsi felelősség alól azokat, akik ezt a politikát kitervelték és végrehajtották.
A magyar felelősségről: amennyiben a Horthy-rendszer hivatalnokait, rendőreit, csendőreit, politikusait, ideológusait te azonosítod a magyar nemzet egészével, akkor el vagy tévedve. A "magyar társadalom" egésze nem lehet bűnös. A társadalomnak azok az erői azonban, amelyek a poltikai életet szabályozták és meghatározták a közbeszédet, igenis felelősek.
Ungváry szerint egy levélfelbontó készülék demonstrálja a késő-kádár korszak szerepeltetését a terror házában. máskor nem bontottak fel leveleket? és egyáltalán ez kicsit kevés, nem?
"A Holocausthoz vezető út 1920-ban kezdődött a numerus clausus törvénnyel, amely szakított a polgári jogegyenlőség eszméjével és beemelte krományzásba, hivatalos szintre emelte az antiszemitizmust Magyarországon."
1868-ig amíg nem lettek a zsidók jogegyenlőek Magyarországon szintén holokauszt készült?
"mikor a németek megszállták az országot, már egy jogaitól megfosztott, demoralizált zsidóságot találtak"
a kiemelt kifejezés mit takar pontosan? Elzüllöttek?
" mely ellen hivatalos, államilag támogatott gyűlöletpropaganda folyt a médiában."
Mér érzem úgy, hogy ennek valami aktualitásba áthallható üzenete van?
"Ettől eltekintve maga a Holocaust végrehajtása sem kizárólag a nácik és a nyilasok bűne ..."
Hanem még a Horthy közigazgatásé is. - mondja Nargile.
Bárhogy szépítjük a dolgot, Ungváry félreérthetően fogalmazott a magyar felelősség kapcsán! Azt hiszem - és most erősen túlozni fogok - ha egyetlen egy derék magyar ember akadt volna csak, aki nem vett részt a deportálásban, akkor már nem lehetne magyar felelősségről beszélni. Akiknek felelősségük volt, mégpedig vastagon, azok valóban a magyar csendőrség a magyar rendőrség és a magyar közigazgadás azon szereplői, akik ezt végrehajtották, vagy végrehajtatták! Ungváry félreérthető volt, mert az akart lenni, de nem hiszem hogy Ungvárynak kellene lennie a magyar lelkiismeret ostorának. Ungváry liberálisnak vallja magát, de ennek semmi köze sincs a liberalizmushoz.
Nargile
először is, le kellene szögezni, hogy a terror múzeumnak nem a fő témája a holocaust.
másodszor, a Horthy-rendszer idején, egészen a német megszállásig az európai zsidóság egyik utolsó mentsvára volt Magyarország, a meghozott megszorító rendelkezések ellenére is. számos lengyel, román, szlovák zsidó menekült át hozzánk.hallottál már például Slachta Margitról?
harmadszor, Ungváry sajnos igenis a magyar felelősségről beszél, kollektív bűnösnek címkézi meg a magyar nemzetet és még önellentmondásba is keveredik: "Jellemző, hogy Schmidt Mária egyetlen olyan példát sem hoz fel, amely a magyar társadalom felelősségére utalna.
4. Nem állítottam sehol, hogy az egész magyar társadalom bűnös."
na most akkor mindenki felelős vagy nem?
a Horthy-rendszernek megvoltak a hibái de nem nevezhető totális diktatúrának, mint amilyet a nyilasok akartak (akiket a Horthy-rendszerben igyekeztek háttérbe szorítani)
A személyeskedésidet nem veszem fel, már megszoktam a jobboldali vitapartnerektől. Szóval ne fáraszd magad.
Ha elolvasod, mit írt Ungváry, akkor láthatod, hogy ő sem beszélt kollektív bűnösségről, sem pedig arról, hogy a magyar nép "egészében véve" bűnös lenne (hacsaknem abban az értelemben, ahogy Radnóti Miklós verse megfogalmazza).
Ungrávry annyit állított, hogy ha politikai rendszerek és ezeket a rendszereket kiszolgáló emberek felelősségét feszegetjük, akkor egy olyan horderejű népirtás esetén mint a Holocaust nem háríthatjuk el a felelősséget a Horthy-rendszerről és az azt kiszolgáló minden rendű és rangú hivatalnoktól, akik bármilyen módon hozzájárultak több százezer zsidó honfitársunk meggyilkolásához.
A kiállítás azért egyoldalú, mert a Holocaustért csakis a nyilas rezsimet és a náci megszállást teszi felelőssé, míg a Horthy-rendszert egyfajta demokratikus polgári társadalomként állítja be, mely szembenállt ezekkel a törekvésekkel.
Miről beszélsz Nargile, te őstulok?
Milyen több százezer?
A másik, hogy a terror házában én a tettesek között csak magyarokat láttam kirakva. szerintem schmidt arra gondolt, hogy úgy teljes egészében azért mégsem bűnös a magyar nép.
Ungváry állítása szerint e tájékoztatás alapján „a látogató azt hiheti, hogy a későbbi eseményekért csupán egy szűk réteg tehető felelőssé, holott a valóságban ez épp fordítva van”. Mi van fordítva? Esetleg arra gondol Ungváry, hogy az egész magyar társadalom bűnös a deportálásokban? Ungváry a kollektív bűnösség megállapíthatóságát vallja? Talán azért is feszíti még tovább a húrt, állítván: „A magyar felelősség tárgyalásának nem nagyon jut hely”. Mégis, milyen „magyar felelősségre” gondol?
Mintha a Holocaust egyedül a megszálló nácik és a nyilasok bűne lenne. Ez hazugság. A Holocausthoz vezető út 1920-ban kezdődött a numerus clausus törvénnyel, amely szakított a polgári jogegyenlőség eszméjével és beemelte krományzásba, hivatalos szintre emelte az antiszemitizmust Magyarországon. Bibó István már közvetlenül a háború után rámutatott arra, hogy a jóval a német megszállás előtt hozott sorozatos zsidótörvények készítették elő a társadalmat a Holocausthoz: mikor a németek megszállták az országot, már egy jogaitól megfosztott, demoralizált zsidóságot találtak, mely ellen hivatalos, államilag támogatott gyűlöletpropaganda folyt a médiában. Ettől eltekintve maga a Holocaust végrehajtása sem kizárólag a nácik és a nyilasok bűne: a Horthy-közigazgatás, csendőrség és rendőrség több százezer tisztviselője szervezte meg a gettósítást, deportálást és bevagonírozást.
NSZ • 2003. augusztus 11. • Szerző: Ungváry Krisztián
(kép: Marabu)
Amikor megtudtam, hogy Schmidt Mária válaszol a Terror Házát kritizáló írásomra [Egy történ(elmietlen)ész kritikája, augusztus 9.], először reménykedtem abban, hogy a kiállítók megértették cikkem mondanivalóját. Kíváncsi voltam arra is, találtak-e tévedést azokban az adataimban, amelyek alapján a kiállítást minősítettem. Úgy látom, nem is nagyon értették meg cikkemet, és nem is nagyon találtak valóságos hibákat benne. Schmidt Mária kifogásait alaptalannak tartom.
1. Aki elmegy a Terror Házába, az látja, hogy a kiállítás a szovjet csapatok kivonulásával zárul. A kései Kádár-rendszer vizuálisan is helyet kap a levélcenzúra bemutatásával. Schmidt Mária ezzel kapcsolatos kifogása tehát alaptalan.
2. Nem az a probléma, hogy megadják a diktatúrák áldozatainak számát, hanem az, hogy nem végzik el az összevetést és a strukturális összehasonlítást. Ráadásul a gulág esetében a valós létszám sokszorosát közlik.
3. A látogató meggyőződhet arról, hogy a holokausztról sporadikusan fellelhető információ elégtelen. Jellemző, hogy Schmidt Mária egyetlen olyan példát sem hoz fel, amely a magyar társadalom felelősségére utalna.
4. Nem állítottam sehol, hogy az egész magyar társadalom bűnös. Csupán azt állítottam, hogy Magyarországon az antiszemitizmus nem egy törpe kisebbség szenvedélye volt, és nem egyszerűen a német minták követéséből fakadt. A zsidóellenes intézkedésekből százezrek profitáltak, és a politizáló erők közül a szélsőjobb azon a választáson, ahol (rajtuk kívül) minden parlamenti párt, így a kisgazdák és a szociáldemokraták is szabadon szervezkedhettek, elsöprő eredményt ért el, és teljes politikai szabadság esetén a választást minden külső segítség nélkül is megnyerhette volna. Hiába érvel Schmidt Mária a kormánypárt 73 százalékos többségével, ha a választók egyáltalán nem ebben az arányban szavaztak rá, ráadásul a kormánypárti képviselők zöme a korabeli források szerint is szélsőjobboldali érzelmű volt.
5. Ha Schmidt Mária figyelmesebben olvasta volna cikkemet, akkor tudná: én nem kifogásoltam, hogy a választások során akadályozták a nyilasokat, hanem csupán rögzítettem ezt a tényt.
6. A nyilasok nem a nácik kópiái voltak. A külső jegyek részben a román vasgárdától (zöld ing), az ideológia pedig jelentős részben Prohászka Ottokártól (hungarizmus) származik. Nyilas és nemzetiszocialista pártok Magyarországon 1920-tól léteztek, nem kellett ezért a nácikat másolniuk.
7. Schmidt Mária továbbra sem tudja bizonyítani azt az állítását, hogy a magyar közélet 1938–1944 között antiradikális volt. Az talán mégis jelent valamit, ha egy országban a sajtótermékek jelentős része antiszemita és náci propagandát terjeszt.
8. A gulág-teremben a látogató számára nem derül ki, hogy a padlószőnyegen jelzett helységek közül melyik miért szerepel fehér keretben.
9. A halálmenetekről közölt (kevés és elszórt) információ nem teszi lehetővé, hogy a látogató megértse az ehhez kapcsolódó tragédiát. A kettős mérce látszik abban is, hogy a gulág áldozatainak egész teremszőnyeg jutott, a halálmenetekről pedig csak néhány információmorzsa található.
10. Egyes antikommunista ellenállókról azért írtam, hogy hatalomra jutásuk esetén ők is terrort alkalmaztak volna, mert mint nyilasok vagy nácik egyszer ezt már 1945 előtt megtették, vagy azért, mert közreadott programjukban ezt követelték. Az antifasiszta ellenállás kapcsán sehol sem állítottam, hogy az bárkit is felmentene későbbi bűncselekményei alól, bár nagy különbség, hogy valaki először ellenálló és utána tettes, vagy fordítva.
11. Nem elég, hogy a magyarországi németekről adott információk a Terror Házában tévesek és egymásnak is ellentmondanak, Schmidt Mária most is, ezen az úton is valótlanságokat terjeszt. Nemcsak a Parasztpárt, hanem eleinte a többi koalíciós párt is az összes magát németnek valló személy kitelepítését javasolta. Bibó István is rámutatott, hogy nem az emberbaráti szeretet, hanem a csehszlovák vezetők által elindított deportálások állították le a magyar kormány kitelepítési akciót (ti. a svábok helyébe kívánták áttelepíteni a felvidéki magyarokat). Schmidt Mária jobban tenné, ha ebben az esetben feldolgozások helyett a forrásokat tanulmányozná.
12. Három kérdésben tévedtem: az ÁVH első vezetői közül nem mindenki volt zsidó származású. Tévedtem továbbá egy keresztnév és az egyik tanú foglalkozásának megjelölésében. E tévedések talán nem érintik alapvetően cikkem mondanivalóját.
13. Bilkey-Papp Zoltánról Schmidt Mária valótlanságokat terjeszt, annak ellenére, hogy neki is átadtam az ezzel kapcsolatos iratokat. Sajátos, hogy ártatlan ellenállóként szerepeltet olyan személyt, akinek a rendszer ellen az volt a legfőbb kifogása, hogy „zsidók” csinálják…
14. Hadváry Pál a keleti fronton tömeggyilkosságokat rendelt el. Az erre vonatkozó bizonyítékokat 1998-ban publikáltam. Őt ártatlannak feltüntetni hamisítás.
15. A Magyar Közösség tagjai elleni eljárások irataiból kiderül, hogy Donáth antiszemita propagandát terjesztett. 1939 előtt „csak” politikusként, utána képviselőként támogatta a zsidóellenes törvényeket, amelyekből jóval több volt, mint amennyit Schmidt Mária felsorol (csak néhány példa: a fajvédelmi, a zsidó földtulajdon kisajátítását elrendelő, az izraelita felekezet jogállását szabályozó és a honvédelmi törvények). Sajátos, hogy ártatlannak nyilváníttatik az a személy is, aki vezetőként bűnrészes a zsidóság jogfosztásában.
16. A múzeum definíciója szerint „tettesnek tekinthetők, akik a két (…) totális rendszer (nyilas és kommunista) létrehozásához vagy fenntartásához tevőleges segítséget nyújtottak, illetve a két rendszer valamelyikének közhatalmi szerveiben felelős pozíciót töltöttek be”. A kuratóriumi tagok hozzátartozói közül egy karhatalmista és munkásőr, egy másik a nyilasok által létrehozott Dolgozó Nemzet Hivatásrendjének széktartója volt, egy harmadik személy (aki távolabbi rokon) a Belügyminisztérium azon osztályát vezette, amely a zsidóság deportálását irányította. A gyermekek természetesen semmilyen mértékben sem felelnek szüleikért, de kettős mércére utal, ha csak a politikai ellenfelek szüleinek fotóit szerepeltetik a tettesek falán, miközben a tettes definíciója igen tágan értelmezhető, és a kiállított személyek egyikénél sem szerepel, hogy az illető milyen bűnöket követett el.
17. Fiala Ferenc kapcsán arra utaltam, hogy a múzeum inkonzekvens, amikor személyét a tettesek falán szerepelteti, mert Fiala a nyilasok uralma alatt embereket mentett, a nyilasuralom előtti, valamint az emigrációs tevékenység viszont Schmidt Mária korábbi definíciói szerint nem tartozik a múzeum témái közé.
18. Schmidt Mária azt várja el, hogy amikor „bevált nemzetiszocialista különleges kezelésről” ír, akkor ne a megsemmisítésre gondoljunk, és amikor múzeumában az „átöltözés” teremben nyilas és korai ávós ruhákat jelenít meg egyértelmű pozícióban, akkor ne feltételezzük, hogy az egyikből a másikba öltöztek át. Itt válik a Schmidt Mária írása komolytalanná.
19. A szenvedés mértékének szempontjából lehet, hogy mindegy, de mégsem ugyanaz, ha valaki „áldozatot hoz” vagy „áldozattá válik”. Mivel az „áldozat” a múzeum kulcsfogalma, ezért különösen helytelen ezt összezagyválni. Ha Schmidt Mária számára az effajta különbségek „zavarosak”, akkor ne csodálkozzon, ha mondanivalóját félreértelmezik.
Speaker, a vén bolsi csak kompenzál, nem provokátor. Nyomasztja szentemet a párttagság. Volt egy "barátja", akinek az édesanyja az ÁVH-n tevékenykedett, ő meg párttag volt. Szegénykém most nem győz nyalni, hogy a "másik" oldal elfogadja. Ő egy jobbbik. :-)))
Mindig gyanakszom, hogy ennek a speakerdominusvobiscumvazelinnek a nevében valami balos kartács ökörködik. De ha nem így van, ha valódi, akkor nagyon kib@szott evvel a szerencsétlen barommal a jóisten :)
A Népszabadság 2003. július 5-i számában jelent meg Ungváry Krisztián A pártmúzeum című írása. A cikk számos hamis, félrevezető és bosszantóan történelmietlen állítást tartalmazott, nem beszélve a személyeskedésekről és a rengeteg negatív minősítő, sértő jelzőről. Kénytelenek vagyunk idecitálni Ungváry ezen állításait, hogy tételesen megcáfoljuk azokat.
1. „A pártállami rendszer története azonban tág teret kap a kiállításon, a puhuló Kádár-rendszer gyakorlatilag egy szintre kerül a nyilas diktatúrával …. (…) …a Kádár-korszak kései szakasza aligha feleltethető meg a nyilas diktatúrának” – írja Ungváry. Ezzel szemben a múzeumban nincs szó a késői Kádár-korszakról. A legutolsó, a „Búcsú” terme nem a késői Kádár-érát, hanem az idegen befolyás végét, a szovjet csapatkivonást mutatja be. A kiállítás időhatára is világosan meghatározott: az 1956 utáni megtorlással, illetve az intézményes állami terror végeztével zárul. Azt az időszakot tárgyalja, amikor a hatalom faji, illetve osztályalapon különböztette meg a polgárokat, és származásuk, illetve politikai meggyőződésük miatt gyilkolta meg sokukat.
2. „Ha felsorolnák a két diktatúra áldozatainak számát” – hiányolja a kiállításból Ungváry. Felsoroljuk: például a „Kettős megszállás”, a „Nyilas”, a „Gulág”, az „Ellenállás”, az „Át- és kitelepítések”, a „Beszolgáltatás”, a „Péter Gábor-szoba”, az „Igazságszolgáltatás”, az „Internálás”, az „1956-os” és a „Megtorlás” termek tábláin, illetve teremszövegeiben. Mindenhol a jelenleg ismert legpontosabb adatok vannak feltüntetve az áldozatok számáról. Vajon Ungváry olvasott egyet is ezek közül?
3. „A kiállításnak ugyan nem célja a holokauszthoz vezető út bemutatása, de a kérdést az alábbi mondatokkal (Ungváry négy mondatot idéz – a szerző) nem lehet elintézni”. Nem is intézzük el. A zsidóság sorsáról a „Kettős megszállás”, a „Nyilas” folyosó és a „Nyilas” terem szövege is tájékoztatást nyújt. A „Kettős megszállás” teremben többperces filmanyagot vetítünk a bergen-belseni koncentrációs táborról, részleteket Hitler beszédeiből, az SS vonulásairól; a „Nyilas” folyosón és teremben pedig öt fotó látható a Maros utcai vérengzés áldozatainak exhumálásáról, klipet vetítünk a deportálásokról, illetve arról, ahogy a pártszolgálatosok zsidókat kísérnek a Dunához. Ugyanebben a teremben egy teljes falat foglal el a zajló Duna képe, hanghatásokkal kísérve – mementóként a vízbe lőtt üldözöttek emlékére.
Ungváry állítása szerint e tájékoztatás alapján „a látogató azt hiheti, hogy a későbbi eseményekért csupán egy szűk réteg tehető felelőssé, holott a valóságban ez épp fordítva van”. Mi van fordítva? Esetleg arra gondol Ungváry, hogy az egész magyar társadalom bűnös a deportálásokban? Ungváry a kollektív bűnösség megállapíthatóságát vallja? Talán azért is feszíti még tovább a húrt, állítván: „A magyar felelősség tárgyalásának nem nagyon jut hely”. Mégis, milyen „magyar felelősségre” gondol?
A nyilasok csak az erőszakos náci fellépés hatására kerülhettek kormányra; mindez egy idegen nagyhatalom megszállása idején történt, idegen nyomásra és idegen érdekek figyelembevételével. A felelősség az idegen, megszálló hatalom képviselőié, illetve az őket kiszolgálóké volt. Azoké, akik bűncselekményeket követtek el. Felelősségük pedig az általuk elkövetett bűncselekmények súlyával arányos. A „Tettesek Galériáján” csak magyarok képei vannak kiakasztva. A politikai perek halálos ítéleteiben közreműködő bírók-ügyészek között is csak magyarok szerepelnek.
4. Érthetetlen továbbá, miért kifogásolja Ungváry azt, hogy a két háború közötti Magyarországon a kormányon levő erők igyekeztek korlátok közé szorítani a nyilasok működését. Kijelentése, miszerint a nyilasok „teljesen szabad körülmények között akár a választást is megnyerhették volna”, elképesztő, történelmietlen. Teljesen szabad körülmények között a kisgazdák és a szocdemek is szervezkedhettek volna, s ez rögtön más körülményeket jelentett volna. Teljesen szabad körülmények között Darányi miniszterelnök nem csak az állami és köztisztviselők számára tiltotta volna meg a szélsőjobboldali pártokba való belépést, hanem a kommunista párthoz hasonlóan betiltotta volna a nyilasok szervezkedését. Így már egyáltalán nem indulhattak volna az 1939-es választásokon. Egyébként ne felejtsük, hogy 1938-ban általánossá tették a titkos választást – korábban vidéken nyílt szavazás volt –, így az 1939-es választás a Horthy-korszak legdemokratikusabb választásának számított. Bár a nemzetiszocialista pártok összesen megnégyszerezték a mandátumaik számát, a kormányerő, a Magyar Élet Pártja, a mandátumok 73 százalékával rendelkezett, és abszolút fölénye volt a parlamentben. Ráadásul 1939 után a nyilasmozgalom népszerűsége rohamosan csökkent.
A teremszöveg azt állítja, hogy a nyilasok „német segítség és támogatás nélkül soha nem válhattak volna kormányzati tényezővé”. Ez pedig ténykérdés: a nyilasok csak az erőszakos náci fellépés hatására kerülhettek kormányra, korábban a Horthy-rendszer jellegétől idegen pártként megfigyelés alatt álltak.
5. „A nyilaskeresztes párt-hungarista mozgalom nem német minta szerint alakult” – állítja Ungváry. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy német minta szerint jött létre. Szálasi 1935-ben alapította meg első pártját, ekkor már az NSDAP több mint egy évtizede létezett. Arculatát és antiszemitizmussal kevert szociális mondanivalóját tekintve a nyilasmozgalom teljesen a nácikra emlékeztetett, még az egyik eredeti zászlótípusuk (nem az árpádsávos) is a német horogkeresztes zászló másolata volt, horogkereszt helyett nyilaskereszttel. Egyenruhás felvonulásaik, militáns szervezeti felépítésük, a totális államra vonatkozó terveik és vezérkultuszuk nagyon hasonlított a nácikéhoz. A nyilas ideológia illeszkedik a többi európai nemzetiszocialista mozgalom eszméinek sorába, a nemzetiszocializmus helyi változatának tekinthető.
6. „A kiállítóknak a korszak társadalmi állapotaival kapcsolatos tájékozatlanságáról tanúskodik az érintőképernyőn elérhető szöveg is… (…) …Nem a magyar közélet volt ugyanis antiradikális, hanem a politikai elit egy szűk része. A közélet állítólagos »antiradikalitása« jól mérhető az eladott sajtótermékek jellegéből: míg a Magyar Nemzet olvasótábora nem haladta meg a százezer főt, addig a nyilas Pesti Újság 1941-ben is elérte a napi kétszázezres példányszámot. De nemcsak a nyilasok lapja hirdetett radikális és uszító antiszemita propagandát: a Virradat vagy a Magyarság ugyanabban a stílusban cikkezett” – írja Ungváry. Nem lehet ítéletet mondani a magyar közéletről, a magyar társadalomról annak alapján, hogy egyes sajtóorgánumoknak mekkora olvasótáboruk volt vagy van. A magyar lakosság jelentős része – ez ma sincs másképp – egyáltalán nem vásárolt és nem is olvasott sem politikai napilapokat, sem hetilapokat.
7. „Azt, hogy hol voltak táborok, nem tudhatjuk meg, mert a szőnyegbe ezt az információt már nem hímezték bele” – írja Ungváry a „Gulág” teremről, ahol feltételezhetően nem nézett alaposan körbe. A szőnyegbe ugyanis bele van szőve azoknak a lágerközpontoknak a helye, ahol nagyobb számban raboskodtak magyarok, a többitől jól elütően, fehér keretben, latin betűkkel.
8. „Erről (ti. a halálmenetekről – a szerző) a kiállításnak semmilyen mondanivalója nincs, holott a holokauszt áldozatainak jelentős része e halálmenetekben pusztult el” – állítja Ungváry. Van szó a halálmenetekről: a „Nyilas” terem teremszövegében és ugyanezen teremben futó klipekben.
9. „A falon kis keretes szövegként szerepel az a formanyomtatvány, amelyben bűnbánó nyilasok felvételüket kérhették a kommunista pártba, de ez az utalás majdnem teljesen elsikkad” – állítja Ungváry. Ezzel szemben egyáltalán nem sikkad el, feltűnő, éppúgy, mint a Rákosi-idézet az öltözőszekrények feletti függönyön.
„…1945-ben egyetlen nyilas sem öltözött át a politikai rendőrség ruhájába (még a kiállítók bevallása szerint se), a prezentációt nehéz másnak, mint történelemhamisításnak minősíteni” – folytatja tovább. Hogy érti azt Ungváry, hogy „bevallás”? Volt vallatás is? Az „Átöltözés” teremben senki nem állítja, hogy a nyilas pártszolgálatosokból ávósok lettek. Különben is, a teremben látható egyenruha PRO-s és nem ávós – ha már Ungváry szereti az aprólékosságot. A teremszövegben pedig ugyanez világosan benne foglaltatik: „A terem közepén látható két egyenruha a diktatúrák folytonosságát szimbolizálja. A videoklip pedig arra utal, hogy mindenki »átöltözésre« kényszerült.” Nem mi „történelemhamisítunk”.
10. Az „Ellenállás” teremben említett egyes ellenállócsoportokról azt írja Ungváry: „ha hatalomra jutottak volna, ők is a terrort alkalmazták volna ellenfeleikkel szemben”. Az, hogy ezek a csoportok az antikommunista ellenállás részesei voltak, tény. És az is, hogy később nem szolgáltak ki egy másik diktatúrát. Honnan veszi Ungváry a bátorságot, hogy olyan emberekről, akik egy totális diktatúrával szembefordulva életüket és szabadságukat kockáztatták, vélelmezett, esetleges jövendőbeli cselekedeteik alapján elítélő véleményt fogalmazzon meg? Annál is felháborítóbb ez a hozzáállás, mert az antifasiszta ellenállóktól még abban az esetben sem vonja meg az ellenállóknak kijáró elismerést, ha közülük többen bizonyíthatóan egy ugyanolyan alapokon nyugvó, terrorista elnyomó rendszer szolgálatába szegődtek, illetve maguk is e terrorgépezet tagjaivá váltak. Kijelentése tehát, hogy az ávósok közül „többen az antifasiszta ellenállásban is részt vettek”, a kettős mérce elfogadhatatlan alkalmazására vall.
11. „Az át- és kitelepítésekről szóló… (…) …helységben (sic!) is elhallgatásokkal operálnak a kiállítók. A kitelepítések első áldozatai ugyanis magyarországi németek voltak, de az ő sorsukról szinte semmit nem tudunk meg” – állítja Ungváry. Ezzel szemben a teremben a következő helyeken van szó a magyarországi németekről: a teremszövegben, az adattáblán, valamint a hosszú visszaemlékezésekben/interjúkban a monitorokon. A németek kitelepítésére vonatkozó magyar döntésről szóló megállapítás a teremszövegben is szerepel, tehát nem titkoljuk el. „Emellett a teremszöveg hamis információkat terjeszt: »A győztesek döntése következtében Magyarországról elűzték a német származásúakat, mintegy 200 ezer főt«… (…) …A kormánydöntés időpontjában a Szovjetunió ilyet még nem kezdeményezett, a SZEB ekkor még semmilyen nyomást nem gyakorolt…” – állítja Ungváry, de ismét tévesen. Ungváry figyelmébe ajánljuk Romsics Ignác Magyarország története a XX. században (Osiris, 1999) című könyvét, melyben a következő olvasható: „…a potsdami konferencia határozata, és a SZEB döntése értelmében 1946–47-ben Magyarországról Németországba kitelepített 200 ezer német…” (302. oldal). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a SZEB-től a volksbundista németek kitelepítését kérte, a SZEB számos jegyzékében – a potsdami értekezlet határozatára hivatkozva – ugyanakkor a teljes magyarországi németség kitelepítését követelte. A magyar kormány és a koalíciós pártok – a parasztpárt kivételével – elvetették a kollektív felelősség elvét, és számos módon igyekezték szabotálni és lassítani a kitelepítést. Ennek a politikának is köszönhető, hogy végül a magyarországi németség mintegy felét nem szállították ki az országból.
12. „Az ávósokról csupán egy leegyszerűsítő és hamisításokkal terhelt mondat olvasható” – állítja Ungváry. Ezzel szemben az ávósokról nemcsak egy mondat olvasható, hanem többoldalnyi teremszöveg és adat. „Az ÁVO kezdeti vezetői kivétel nélkül zsidó származásúak voltak, és munkaszolgálatosként a diktatúrát először az áldozat oldaláról ismerhették meg” – folytatja. Kíváncsiak lennénk, mi alapján állítja Ungváry, hogy minden „kezdeti” ávós vezető zsidó volt? Mert nem így volt. Egyáltalán, mi az, hogy kezdeti? Arra a tényre pedig, hogy az ávósok között a zsidó származásúak felülreprezentáltak voltak, több helyen is utalunk, például a „Felekezetek” terme teremszövegében.
13. „Később pedig a »burzsoázia« és a kapitalisták ellen indított hadjárat áldozatai között felülreprezentált a zsidó áldozatok száma” – érdekes állítás, de jó lenne a tényeket is látni.
14. „A csigalassúsággal fekete aknába leereszkedő liftben hóhérsegéd mondja el akkurátus pontossággal az akasztás technikájának részleteit” – írja Ungváry. Ezzel szemben Somogyi Jenő nem hóhérsegéd volt, hanem rab, aki olyan alantas munkákat volt kénytelen végezni, mint a „kivégzőhelyen takarítás”. Ez utóbbi tény világosan elhangzik a liftben.
15. „A pince munkaszolgálatosait bemutató termének kísérőszövege a kiállítók fogalmi zavaráról tanúskodik” – írja Ungváry. Kifogásolja a Rákosi-korszak muszosait illetően az „Internálás” terem szövegében az általunk idézőjelben szereplő „különleges kezelés” kifejezést, annak ellenére, hogy utána világosan kifejtjük, mire gondoltunk: „Szögesdróttal körülvett lágerekben laktak, bányákban, utak, katonai objektumok, repülőterek építésénél dolgoztatták őket. A cél azonban nem a termelés, sokkal inkább a fiatalok fizikai és lelki megaláztatása volt”.
16. „Bilkei-Pappról nevén és születési, valamint halálozási dátumán kívül a múzeum semmilyen információt nem árul el” – állítja Ungváry. Megint nem nézett körül elég alaposan: van még információ. Nem ártatlan áldozat volt, hanem egy ellenálló, akit politikai okokból végeztek ki. Bár Ungváry Krisztián Bilkei-Papp Lászlót említi, valószínűleg Bilkey-Papp Zoltánra gondol – az ő képe látható ugyanis kiállítva –, aki szigorló orvosként Magyar Front néven – a szovjet megszállással szemben – fegyveres ellenálló szervezetet hozott létre. A dr. Kádár Mihály és társai elleni perben a Budapesti Népbíróság 1946. május 18-án halálra ítélte, amelyet a NOT 1947. május 19-én helybenhagyott. Ennek ellenére Tildy Zoltán köztársasági elnök Bilkey-Papp Zoltánt kegyelemben részesítette (1947. október 23.). A kommunista hatalomátvételt követően Molnár Erik igazságügy-miniszter – felrúgva a civilizált államok töretlen gyakorlatát – ismételten a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztette az ügyet, és halálbüntetés kiszabását kérte. A NET 1951. január 24-én megengedte a halálos ítélet végrehajtását. A kegyelmi eljárás az európai jogrendben úgy alakult ki, hogy a megkegyelmezés nem volt felülbírálható. Súlyosabb ítélet sem volt kiszabható a vádlott terhére bejelentett fellebbezés nélkül (súlyosítási tilalom), az pedig a felettes bíróság döntése volt. Tény, hogy Bilkey-Papp Zoltán az ún. Vannay-különítmény tagja volt, amelynek nyilas volta vita tárgyát képezi. Tény, hogy Bilkey-Papp a szovjet megszállással szemben lépett fel. És tény az is – ez talán a legfontosabb –, hogy a köztársasági elnök legfelsőbb elhatározásának negatív megváltoztatása önkény és jogtiprás.
17. „Hadváryt a keleti területen elkövetett tömeggyilkosságai miatt jogosan is halálra lehetett volna ítélni” – írja Ungváry. Ezt egy bírónak kell eldöntenie, nem egy történésznek. Miért érzi magát Ungváry erkölcsi-jogi etalonnak? Hadváry Pál ügyével kapcsolatban nem tudni, hogy Ungváry milyen forrásokra alapozza ezt az állítását, ugyanis a Hadváry Pál ellen lefolytatott, valóban koncepciós perben nem merült fel az a vád, hogy az említett személy bármilyen tömeggyilkosságot követett volna el a keleti fronton.
18. „Donáth és egyes társai rasszista, antiszemita brosúrákat és körleveleket terjesztettek” – állítja Ungváry. Nem mindegy, hogy Donáth vagy az úgynevezett „társai”. Nézze át Ungváry a peranyagokat, ugyanis azok másról tanúskodnak. A Donáthra vonatkozó következő állítása, hogy mint MÉP országgyűlési képviselő „az összes zsidótörvényt megszavazta, sőt mellettük vezető állásban propagandát is kifejtett”, szintén cáfolható: Magyar Sándor közösségi tag az ÁVO-n jegyzőkönyvben említette, hogy Donáth nem jelent meg a parlamentben, amikor a zsidótörvény szavazására sor került. (Az első zsidótörvényt 1938. május 29-én hirdették ki, a másodikat 1939. május 5-én. Donáth az 1939. május 28–29-én tartott országgyűlési választásokon szerzett mandátumot. Ettől kezdve volt képviselő. Ennyit az „összesről”.)
19. „A múzeum kuratóriumi tagjai között is akad olyan, akinek hozzátartozója a »tettes« múzeumbeli definíciója szerint elvileg kihelyezhető volna, de mégsem került ki a tettesek falára… (…) …ez az eljárás minősíthetetlen” – állítja Ungváry. Az ő eljárása minősíthetetlen. A valóság ugyanis az, hogy a kuratórium egyik tagjának sincs ilyen hozzátartozója. Az Ungváry Krisztián ellen valótlan és sértő kijelentése miatt indított jogi eljárás már folyamatban van.
20. Érthetetlen, hogy Ungváry Fiala Ferenc esetében miért nem tartja bűnnek az antiszemitizmust, amikor másoknál igen? Csak hogy pontosan lássuk a tényeket: Fiala a Szálasi-kormány sajtófőnöke volt. 1946-ban Tutsek Gusztáv népbírósági tanácsa először életfogytiglani kényszermunkára, majd Bojta Béla tanácsa halálra ítélte. Kegyelemből büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. 1956-ban szabadult, Nyugatra távozott, ahol különböző „késő nyilas” újságokat vezetett. Meggyőződéses nyilas volt, nem elhanyagolható szerepe volt a nyilasmozgalom és Szálasi rezsimjének népszerűsítésében. Tevékenyen hozzájárult a zsidógyűlölet állandó napirenden tartásához, a fajgyűlölet szításához.
21. „A kiállítók fogalomzavarára utal a kiállítás prospektusának zárómondata is: »A terror egykori háza ma azt példázza, hogy a szabadságért hozott áldozat nem hiábavaló. A két gyilkos rendszer elleni harcból a szabadság és a függetlenség erői kerültek ki győztesen«. Ez egy hamis mondat. A Duna-parton agyonlőttek, a Recsken meggyilkoltak, az életük végéig megnyomorítottak szenvedése csak akkor lehetne »áldozat«, ha létezett volna számukra egyéb alternatíva. A kitelepítetteket, deportáltakat, bebörtönzötteket, kényszermunkára hurcoltakat azonban nem azért sújtotta a balsors, mert a »szabadság és függetlenség« aktív harcosai voltak, hanem azért mert zsidónak vagy »burzsoának« születtek”. Egyszerűen zavaros, érthetetlen és egészen elképesztő Ungvárynak ez a kijelentése. Milyen „alternatíváról” beszél? Mibe akar belekötni még? Először is, a prospektus idézett mondatában nem azt mondjuk, hogy minden áldozat az elnyomás elleni küzdelmében lett azzá. Voltak, akik ellenállóként, mások pedig más miatt váltak áldozattá. A prospektus és a kiállítás egésze erről szól. Felháborító és az áldozatok emlékét meggyalázó gondolkodásmód az, amely bárkitől, akit üldöztek, megnyomorítottak vagy életét elvették, elvitatja az áldozat megnevezést, bármilyen ideológia, fantazmagória vagy publicisztikai fogás miatt!
22. „Így viszont maradt a sterilizált és aktuálpolitikailag jól felhasználható kiállítás, amelynek végén a »mi« fogalmával megegyező »jó« győzedelmeskedhet az »idegennek« megfeleltethető »gonosz« felett” – hangzik Ungváry utolsó mondata. Ki az a „mi”? Ki az az „idegen”? Értelmetlen és érthetetlen. Ungváry számára újfent leszögezzük: a múzeum egyéni és nem kollektív felelősséget vizsgál. Az általunk bemutatott időszak ebből a szempontból egy fekete-fehér korszak volt. Az egyik oldalon álltak azok, akik embertársaikat politikai nézeteikért és származásukért üldözték, a másikon pedig azok, akik ezt elszenvedték. Senkinek sem volt kötelező üldözővé válni. Mi nem ítélkezünk, mi csak felmutatjuk azt, hogy a bűnnek is van arca. És a felelősség mindig egyéni. A múlttal nagyon nehéz szembenézni, nehéz az áldozatoknak és a tetteseknek is. Mégis muszáj.
Ungváry szerint a múzeum és a kiállítók „politikai célú”, „durva történelemhamisítást” követnek el, „tudományosan nincsenek felkészülve”, „hamis” és „megtévesztő információkat” nyújtanak, a „ kiállítók nincsenek tisztában a tényekkel”, tájékozatlanok. „A tényeket a kiállítás feltűnően elhallgatja”, a „tájékoztatás teljesen félrevezető”, „pontos információk helyett… számokkal dobálódzik”, „körvonalazatlanul és pontatlanul” mutat be dolgokat. Továbbá „tényekkel alá nem támasztott”, „leegyszerűsítő és hamisításokkal terhelt mondatokat” használnak, ezek „valóságtartalma megkérdőjelezhető”, a bemutatás „egyoldalú”, „a kiállítók fogalmi zavaráról tanúskodik”, „feltűnő és aktuálpolitikai szempontokról árulkodik”; a kiállítás „sterilizált és aktuálpolitikiailag jól felhasználható”, „a Fidesz – MPP ideológusai saját történelemszemléletüket kívánták megörökíteni” általa. Ungváry szerint a kiállítók „elhallgatásokkal operálnak”, „tendenciózusan elhallgatnak”, szuggerálnak, „téves következtetéseket keltenek a látogatókban”, „minősíthetetlen”, „különösen ízléstelen” módon, „szakmailag megalapozatlanul” járnak el, „kicsinyes politikai bosszú is motiválja” őket”.
Az írásunkban felsoroltak fényében igencsak kétséges, mindezen jelzők kire vonatkozhatnának valójában. Aki ilyen durva szakmai tévedéseket követ el, felületesen és tendenciózusan kezel tényeket, az egyvalakit minősíthet csak: saját magát.
