Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Azért is érdemes "ide járni" a jó társaság mellett,mert mindig olyan jó ötleteket kapok ! Időtlen idők óta,de legalább 10 éve nem voltam itt Pesten az állatkertben.... Persze én konvencionális vagyok, tehát nappal megyek majd. (Hogy ez a szabadságom alatt nem jutott eszembe.....)
Tegnap volt az Állatkertek Éjszakája. Már jó ideje tervezem, hogy egyszer megnézem, végre sort kerítettem rá. Előrelátó voltam, mert korán és kedvezményesen váltottam meg a jegyet, és érdeklődve vártam, milyen lesz. Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Ami az élőlényeket illeti, a legtöbb, amit láttam, a homo sapiens fajhoz tartozott, minden korból, és nemből. Annyian voltak, hogy a legtöbbször csak az előttem állók hátát láttam. Ez alól üdítő kivételt jelentettek az elefántok és a zsiráfok, őket nem nagyon lehetett eltakarni. Az orrszarvúakat majdnem! Mindkét rinó a hátát (finom körülírás) fordított felénk, és ezt nem is vehettem zokon tőlük. Aztán egy ízletes falat szénáért megfordultak, és akkor profilból is megcsodálhattam őket, határozottan impozáns látványt nyújtottak.
A vizilovaknak nem kellett rejtőzködnie, arra célra ott volt a víz! Az egyikük kegyeskedett kidugni a fejét, és a fülét is billegtette, ami osztatlan tetszést váltott ki a közönség részéről.
Az utakat fényfüzérekkel, időnként fáklyákkal világították meg, sok dolgozó is segített, információt adott, eligazított. Érthető, hogy a büfék is kinyitottak, elég szép forgalmuk is volt.
Végül is nem bántam meg, hogy elmentem, mert a rendezvénynek nagyon érdekes hangulata volt. Viszont ha legközelebb meglátogatom az állatkertek, az nappal lesz.
Ma én is megkóstoltam az ország cukormentes tortáját, meglepően jó lett, eltekintve a tetején látható, szerintem túl édes díszítéstől.. Azért írom, hogy meglepően, mert a tavalyi teljesen íztelen és száraz volt, csak úgy tudtam megenni, hogy rányomtam egy szép dag tejszínhabot. Persze könnyen lehet, hogy az eredeti recept ennél sokkal jobb volt, csak nem volt megfelelő az alapanyag, vagy nem követték pontosan a receptet. A mostani viszont nagyon finom!
Ja, én is úgy vagyok vele, ha használok egy úgy mond adatbázist, akkor azt igyekszem építeni, megírom a tapasztalataim, hogy másnak is legyen hasznára. Olyan jól sikerült választásaim voltak, hogy maximálisan elégedettek voltunk.
Azt a kapros-túrost egy jó babgulyás után tudnám jóízűen elfogyasztani, cukiban nem választanám.
Amikor még szállást kellett foglalni, én mindig a szallas.hu-n tettem ezt, mert elég jó eséllyel lehetett jókat találni, sőt utána még értékeltem is. Ahol 9 fölött volt az értékelés, az már jónak számít meglátásom szerint. Különböző okok miatt már vagy 2 éve nem utazom sehova a nyári szabi alatt, lakóhelyemen próbálom hasznosan eltölteni az időt, ez szokott is sikerülni:)
Nem voltunk az Orczy-kertben, a két múzeum között csak egy gyors ebéd fért bele a napba...
Cukrászdába én is naponta tudnék járni, és nem csak egy szelet sütit ennék,hanem többet is, de sajnos csak mértékletesen,a cukormentes dolgokat ehetem. (Hál istennek egyre több helyen lehet ilyenekre bukkanni.) Aki nálam jobban szereti az édességet,süteményeket, az hazudik:) - kivéve a kapros-túros sütit, abból a részemet boldogan másnak adom !
Bátrak voltatok, hogy ilyen hőségben rászántátok magatokat a kirándulásra! A türbe kellemes program, és nem is nehéz megközelíteni. Igen, kicsit kevesebb kő nem ártott volna, de ehet, hogy így nem kell annyit gyomlálni.
Jó volt olvasni a beszámolódat!A Hopp Ferenc Múzeumban jártam már a nyugdíjas csoporttal, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnám még egyszer megnézni.
Ami Nopcsát illeti, ő is egyike volt a dualizmus korának színes alakjainak. Végül is, mi egyéb várható Fatia Negra unokájától? Irodalmi pletykák szerint Jókai róla mintázta az álarcos báró/rablóvezért. Szintén állítólag Nopcsa László pisztollyal a kezében "kérte" Jókait, hogy fejezze be a történetet, ő pedig be is fejezte. Ezért ha valaki lezáratlannak érzi a Szegény gazdagokat, nem is téved. A Nopcsa-família persze másként mondja, itt már nem lehet igazságot tenni. Ráadásul Móric bácsinak senkit nem kellett szomszédba küldeni, hogy kérjen már kölcsön egy kis fantáziát!
Érdekes, hogy kezd divatba jönni, egy regény és egy életrajz is megjelent róla mostanában.
Visszatérve a fősodorba: én is kezdek rájönni, hogy úgysem tudok mindent egyszerre megnézni egy nagyobb múzeumban, jobb, ha azokat nézem figyelmesen, amik mondanak nekem valamit. A fentebbi múzeumban a földszinten látható kép volt a kedvencem, egy öszvéren ülő öregurat ábrázolt.
Ami a Természettudományi Múzeumot illeti, régóta tervezem, hogy megnézem, sort fogok keríteni rá!
És a legfontosabbat persze kifelejtettem : Csimpolya nyomán én és két barátném ellátogattunk a Gül baba türbéhez.
Ehhez az egyik legmelegebb vasárnap délutánt sikerült választani, de ettől még nagyon élvezetes program volt. Amikor leszálltunk a légkondit nem működtető 45 fokos buszról, a 38 fokos árnyék szinte hűsnek tetszett, kis gyaloglás és már ott is voltunk. Először kint néztünk szét a rózsák között, most is nagyon szépek voltak és illatosak(!) /Közbevetőleg: névnapra vettem valakinek rózsát, gyönyörű, egyenesszárú, nagyfejű, de illat egy deka se..../ Bár azért azt is megállapítottuk,hogy a sok kőváza helyett inkább földbe is ültethették volna a virágokat, kicsit kevesebb térkővel is beértük volna. A türbébe most csak bekukkantani lehetett az ajtón. Sokáig üldögéltünk a kis szökőkutacskánál, mielőtt bementünk volna megnézni a kiállítást,ami nem olyan nagy, egy jó fél óra alatt megnézhető,de elég alapos képet ad a dervisekről, a török világról Magyarországon. Bónuszként volt egy herendi kiállítás is éppen,ennek különösen örültem, imádok szép porcelánokat nézegetni. Egyébként elgondolkodtatott, hogy milyen szerencse, hogy ez a türbe fennmaradt, bár történetének egy részében katolikus kápolnává alakult.....
Ez a program is hol fejeződhetett be volna máshol, mint cukrászdában :)
Olyan biztos lenne a lottó ötösöm,mint ahogy biztos voltam benne, Csimpolyától kapunk beszámolót a Mesterségek Ünnepéről! (egyszer már el kellene mennem nekem is....) Élvezetes beszámoló volt!
Én most kicsit arról számolok be, hogyan "kulturálódtam" a sajnos már eltelt szabadságom alatt. Idén sem gazdagodtak meg belőlem a szálláshelyek, ellenben múzeumban, moziban és cukrászdában szórtam el a fölös pénzemet:)
Na de komolyabbra fordítva a szót: Tartottunk tanárnő unokatesómmal egy múzeumi napot, amikor is a Természettudományi Múzeum és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum volt a célpont. Mindkettő unokatesóm választása, azzal a kimondott céllal is,hogy mint az eljövő tanévben osztályfőnök, olyan szemmel is nézze a kiállításokat, hogy hova tudja elhozni a leendő osztályát. A Természettudományival kezdtük, engem érdekes módon az ásványtani kiállítás is elbűvölt, a sok csodás,csillogó ásvány, kőzet... Aztán pedig az állatok világa, a Magyarország területén talált őskori csontok, a Hungarosaurus maradványai a Bakonyból. Ezek kapcsán volt ismertetés báró Nopcsa Ferencről is, aki nekem egy kicsit hasonló alaknak tűnik,mint Indiana Jones....
Volt még hatalmas mamut is kiállítva és előtte - hogy látható legyen a méretbeli különbség - a neandervölgyi és a homo sapiens... Itt azért elgondolkodtunk,hogy a mamut leterítéséhez mennyi minden kellett, összefogás, kommunikáció, stb.
Magyarország élővilágát is megidézték, annak meg külön örültünk,hogy néhány Arany János versidézet is szerepelt a kiállításon azok közül,amelyekben a költő madarakat említ.
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban most zárva az állandó kiállítás, de van egy másik, ami a múzeum 100. évfordulójára készült. Érdekes keleti világ, érdekes, az én "nyugati" szememnek különös-szép tárgyak. Itt az az érdekesség ragadott meg, hogy elmeséli a kiállítás egyik része azt,hogy az 50-es években a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek rengeteg fémhulladékot vásárolt Keletről (ugye a vas és acél országa akartunk lenni) és ebben a fémhulladéktengerben a muzeológusok rengeteg értékes tárgyat találtak, amit megmentettek a beolvasztástól. Ebben a múzeumban is akadtam számomra kedves tárgyra, egy kis - talán jáde- faragványra : kisfiú cicával. Kellemes kis kertje is van a múzeumnak a híres és sokat fényképezett Holdkapuval,amit Hopp Ferenc készíttetett.
A múzeumokkal kapcsolatban kezdek rájönni,hogy nem kell nekem kényszeresen minden egyes tárgyat megnéznem és minden egyes feliratot elovasnom, inkább csak az engem megragadó dolgokat nézem és így sokkal többet kapok:)
A mozi az Oroszlánkirály volt, nekem újdonság,mivel a híres Disney-rajzfilmet nem láttam. Valóban fantasztikus, hogy milyen élethű "élőszereplős" filmet tudtak csinálni a mai technikával. A történet kissé tanmese, hatalomról, felnőtté válásról.
Cukrászdáról szólva, én csak most,szabadságom alatt kóstoltam meg a tavalyi cukormentes országtortát, ami azt hiszem Három kívánság névre hallgatott, finom volt. Az ideihez még nem volt szerencsém.
Egyébként meg olvastam-olvastam-olvastam.... Aztán kénytelen voltam visszaszokni a munkás hétköznapokba.... (bocs a hosszúságért...)
Úgy emlékszem, hogy tavaly is meg tavaly előtt is a te élményeidből merítkeztem, úgy alakul vagyis alakítjuk, hogy ezt a hosszú ünnepet - meg a többit is - utazásra használjuk mostanság.
Szombaton látogattam meg a Mesterségek Ünnepét, méghozzá kellemes társaságban! Örülök, hogy akkor sikerült, mert később jóval melegebb lett.
Már sok éve járok oda, ezért aztán jó néhány hely és árus ismerős, még az is feltűnik, ha valaki olyan hiányzik, akit sokáig láttam.
A kiállítása elvileg a lábbelik körül forgott, de én sokkal több sálat és kendőt láttam, mint cipőt. Azért egy, a szegedi papucsról szóló kiállítást érdeklődve néztem végül, hajdanán nekem is volt hasonló.
Annyi minden volt, hogy felsorolni is sok. Idén Japán volt a díszvendég, rövid ideig elgyönyörködhettem egy kardpárbajban, egy vékonyka fiatal lény és egy szintén fiatal férfi küzdöttek, alighanem döntetlen lett a végeredmény. Fából készült kardokkal harcoltak, és ezt csak helyeselni tudtam, hiszen ennyi ember között nem túl jó ötlet lett volna éles fegyverrel hadonászni. Úgy láttam, az összecsapásnak volt valami szertartáson jellege, de az európai kardvívók is tisztelegnek egymás előtt.
Persze volt sushi-árusítás is, de nem éreztem magam elég elszántnak ahhoz, hogy az evőpálcikákkal megküzdjek. Viszont vettem két szép képeslapot, az egyiken egy pár tusvonással felrajzolt macska, a másikon két koi ponty volt. Jobban örültem volna, ha nem „közönséges” cirmos, hanem kurillian bobcat lett volna, elvégre az Japán macskája. De ez csak magánvélemény.
A kalapok is nagy számban képviseltették magukat, elsősorban szalmakalapokat mutattak be, sokféle volt, a kedvencem egy majdnem szabályos kúp alakú modell volt.
Persze enni-innivaló is volt bőven. Az egyik helyen azt írták ki – angolul – hogy hagyományos magyar konyha, erre mi volt az első, amit megláttam? Egy gyrosz-sütő. Enyhítő körülmény, hogy lángos is volt, méghozzá egész jó. Elég hosszú, de gyorsan fogyó sor állt előtte.
Ami meglepett, az volt, hogy az emberek időnként használták a kérem, illetve bocsánat kifejezéseket! Azt hittem, ez már kiment a divatból.
Jó sokáig nézegettünk, de legföljebb a felét láttuk annak, amit nézni kellett volna. Arra gondoltam, hogy még visszamegyek, de kissé túlzottnak találtam a meleget.
A filmről azt írják, hogy vígjáték, nos ez egyáltalán nem vígjáték, még ha időnként kis nevetgéléssel lehet oldani a feszültséget. Jack Nicholson és Shirley MacLaine is oscart kapott az alakításért.
Még a kőszínházi előadás előtt láttam szabadtéri színpadon, Hernádi Judit és Gyabronka József főszereplésével. A film és a könyv után a történetet biztos nem ismeretlen. Szóval van ez az anya, aki ugyan próbál őszinte lenni a lányához (magához más sokkal kevésbé), de ez az őszinteség kissé szúrós, sértő, tapintatlan, néha kegyetlen is, minden mögött a saját félelme, bizonytalansága és szeretetéhsége húzódik meg. Ezt a formát Hernádi kiválóan hozta a szavakon túl, a testével, a rezdüléseivel, mimikáival. Gyabronka meg azt a fickót, aki az összes hendikepjével is vonzó pasast alakít. Nem volt könnyű darab, nevetni azért lehetett, de ha jól végig gondolom, kőkemény jelenetek ezek, és elég életszagúak.
Aztán volt egy Karinthy kabaré cím alatt futó felolvasó színház. Nem tetszett, egyrészt azt éreztem, hogy eljárt az idő a jelenetek felett, másrészt ez a felolvasósdi nem jött be. Az, hogy Udvaros Dorottya szerepelt, azért dobott a tetszési indexemen.
Már megint moziban kulturálódtam múlt pénteken, a Yesterdayt néztük meg a kolleganőimmel.
Úgy indultunk neki a film megnézésének, hogy ha nem is lesz jó maga a film, aBeatles-zenék biztos megmentik:) Nos, a film szerintem önmagában is jó, kellemes kikapcsolódás, a gombafejűek zenéje pedig még mindig ütős.
A rövid történet: Egy sikertelen, indiai származású angol zenész fiatalember egy közlekedési balesetben,ami egy egész világra kiterjedő 12 másodperces áramszünettel van kapcsolatban, beveri a fejét,elájul, kórházba kerül. Eszmélése után rájön,hogy ebben a világban senki sem ismeri a Beatlest, mert egyszerűen nincsenek. Csak ő ismeri a számaikat és kihasználva a lehetőséget, hatalmas sztár válik belőle. Azért valahol kicsit nyomasztja a dolog, hogy mások tollaival ékeskedik.... Szerettem a filmben,hogy nem próbálta semmilyen hülye indokkal megmagyarázni, miért történt ez így, semmi "csak álmodta a srác az egészet" meg ilyenek. Érdekes volt látni,hogy a Beatlesen kívül mi minden hiányzik még a világból: pl. a Harry Potter vagy a cigaretta. A Harry Pottert még csak megpróbáltam megérteni, valószínűleg Rowlingra talán a Beatles is hatott regényfolyama megálmodásakor és ha ők nem voltak, nem jöhetett létre a varázslók világa sem. De a cigaretta nemlétezését már nem tudtam megmagyarázni magamnak.... A filmben Ed Sheeran is megjelenik, önmagát játssza.
Tegnap megnéztem a Három egyforma idegen c. filmet. Már régen terveztem, most rászántam magam, nem is bántam meg. A történetben három egypetéjű ikerfiút örökbe adnak egy szervezeten keresztül, három házaspárhoz. Miután nem teljesen a saját hibámból, de kissé késve érkeztem, azt nem tudtam meg, hogy kettő hogy találta egymásra 19 éves korában. A hírből viszont elsőoldalas szenzáció lett, és kiderült, hogy van egy harmadik ikerfiú is! Amikor az egyik nevelőszülő telefonon értesült erről, felkiáltott: Beindult a futószalag! Azért negyedik nem lett.
Először persze volt nagy örömködés, a fiúk mindenhová együtt jártak, kiélvezték mindazt, amit a hetvenes évek New Yorkja csak nyújtani tudott, és ez nem volt kevés. Aztán kezdtek felfigyelni néhány érdekes dolgira. Például, hogy mindhármuknak volt egy nővére (szintén nevelt lány) aki pontosan két évvel volt idősebb náluk. A három családból az egyikben munkás, a másikban tanár, a harmadikban elég menő orvos volt a nevelőapa. Próbáltak utánanézni, de a közvetítő cég nem sokat árult el nekik. Lassan-lassan derült ki, hogy egy kísérlet részei voltak, amiben az öröklött, illetve szerzett tulajdonságok hatását vizsgálták, Kinyomozták a biológiai anyjukat is, egy érettségi buli utóhatásaként szerezte be őket, és alighanem azt gondolta, hogy ami sok, az sok!
Lassan, nagyon lassan az is előkerült, hogy jó pár ikergyereket adtak szétválasztva nevelőszülőknek. Nem hinném, hogy hármasikreket, hiszen ezek elég ritkák, és még ritkább, hogy örökbe akarják adni őket.
Ami a három fiút illeti, a bulizós évek után mindhárom megnősült, bár a feleségek elismerték, hogy eleinte nem volt könnyű eldönteni, ki is a párjuk. Vendéglőt nyitottak, ők voltak a fő attrakció, mindenki velük akart fotózkodni. Aztán szép lassan kiderült, hogy egy étterem vezetéséhez több kell, törés jelent meg a csoporton belül. Az egyikük felmondott, majd a másik öngyilkos lett, a harmadik pedig legalább úgy akart külön ember lenni, hogy szakállat növesztett.
A történet magában is érdekes, és számos morális kérdést vet fel. Óriási anyag van róla, de a 2066-os évig titkosították.
Az ilyen reklámos filmekre csak úgy tudok időt szánni - emellett bosszant is, hogy negyedóránként kizökkentenek reklámmal vagy egy másik filmelőzetessel - , hogy felveszem a beltéri egységre és onnan nézve simán áttekerem a reklámokat. Ez a szolgáltatást már szerintem mindegyik szolgáltató biztosítja kb egy ezresért. És ez akkor is nagyon jó, ha számomra alkalmatlan időpontban van egy műsor. Az ilyen résekben nem tudok olvasni, se erre se arra nem megy a figyelmem.
Mást téma: a napokban kellemes meglepetés ért, mert véletlenül rátaláltam egy tévécsatornán a Kagylókeresők c. filmre, ami a regény alapján készült, és meglepően jó lett. Az más kérdés, hogy a hosszú-hosszú reklámok nagyon bosszantottak. Aztán rájöttem, hogy nem kell kapcsolgatnom, nyugodtan olvasgathatok, amíg tart.
A szúnyog rosszabb, mint az eső. Volt néhány hét, amikor nem lehetett kint maradni a kertben sem, vízparton meg egyenesen idegbaj. Mostanra már volt irtás.
