Mivel ez a rovat Babarczy Eszterről és - utóbb - Gespenstről szól, illetve azért is, mert megnyitója a törlése mellett kampányol, engedelmeddel jobb híján az MSZP-s antiszemitizmus rovatban fogok válaszolni, amint érkezésem lesz.
"...hol van a parlamenti jobboldali pártok programjaiban antiszemita programpont!.."
Ezt azért nem hiszem, hogy rajtad kívül bárki kritériumnak tekinti, amikor ÁJ véleményét vitatja.
Az antiszemitizmust ma nyíltan csak a legszélsőségesebb nácik vállalják fel, de még ők is gyakran a kódolt beszédet választják. Szerencsére szélsőséges eszmékkel ma nem igen lehet Eu-ban tényezővé válni. Az antiszemitizmus távolibb szimpatizánsai, vagy akik --akárcsak szavazatmiximalizálás céljából -- hozzájuk dörgölőznek, megelégszenek a kódolt üzenetekkel, vagy annak jelzésével, hogy közös követ fújnak a náci eszméket többé-kevésbé nyíltan is vállaló médiával, könyvekkel.
Hü, de érdekeseket irsz már megint, illetve mindig, amikor a jobboldalról állandóan csak az antiszemitizmus jut eszedbe.
a jobboldal kénytelen az antiszemitizmus fogalomtárából meríteni.
Kénytelen??? Miért, különben nem lenne elég szavazója?
Mutasd már meg kérlek hol van a parlamenti jobboldali pártok programjaiban antiszemita programpont! Vagy hogy gyakorlatukká tették-e a hetköznapi politikájukban az antiszemita "fogalomtárat".
Nem esetleg forditva van, hogy a szürke Mállománynak ismert, önmagukat definiálni képtelenek társasága az, amelyiknek létszükséglete az antiszenmitizmus állandóan napirenden tartása? Akik azért egy valamiben mégis tudják definiálni magukat, mégpedig hogy amióta a miép kiesett a parlamentböl, új ellenség után kellett nézni. Megtalálták tehát az egész jobboldalt! Nem lehet, hogy beteges szenvedély hajt titeket? Megszállottság a köbön?
Maga a "nemzeti oldal" illetve a "keresztény-nemzeti eszme" voltaképpen a zsidóságtól mint csoporttól és a zsidóságtól, mint metaforától való elhatárolódást és az ezen keresztül történő öndefiníciót jelenti
0. Biztosan ezt jelenit. Ha te mondod! Enélkül nem is tudnák definiálni önmagukat. Az Újszövetség ehhez nagyon kevés. Söt ezek a keresztények igy határolódnak el az ibaditáktól, szunnitáktól, vahabitáktól, jezidiktöl is. Ne felejtsd ki öket se a listáról, mert majd még megvádolnak téged kisebbség elleni diszkriminációval. S csak egy kérdés: és mi van az ateistákkal? Öket is kizárja a "keresztény-nemzeti" oldal a nemzetpolitikából?
1. A zsidók mint metafórák? Ez jó! Van még ehhez hasonló szürrealizmus a tarsolyodban?
2. Ehatárolódás? Ld. az elöbb: ki mondta, hogy a "nemzeti" politika kizárja a nem keresztényeket? Meg tudnád mutatni hol van ez a doktrina lefektetve a parlamenti jobboldali pártok programjaiban? Vagy hogy hol érvényesül a politizálásukban?
3. Ha tehát azt akarod kihozni, hogy a "keresztény" definició a nemzeböl, az országból való kirekesztést hozza a nem keresztényekre, akkor tehát a "zsidó állam" vagy a magukat egyéb más (fö)vallással identikáló nemzetek mind a kirkesztést hirdetik meg?
Ebben a országban teljesen tök mindegy ki az elnök! Akár köztársasági, akár miniszter! Ez a szerény véleményem.
Na, jó. Talán: Toller, Deutsch, Kuncze, Lezsák, Horn, Orbán, Szili, Rogán, Pető, Kövér, Mécs, Mádl, Göncz, Pokorni, stb. Mind alkalmasak lennének elnöknek, biztos mind a tudása legjavát adná és a választópolgárok érdekeit tartaná mindig a szeme előtt. Ezért szerintem Torgyán Józsi-bohóc lenne a legjobb!!!!
Úgyhogy Babarczy Eszternek semmi esélye! De ne adja fel!!!
azért az nem úgy van, hogy ha egy megtartott tudatállapotú ember kap egy fenyegető levelet, amelyben benne van az, hogy szeretteinek milyen veszélyes időtöltései vannak, akkor a helyszínt egy igen könnyen felderíthető faluban megjelölve felteszi a netre ezt a levelet, egy olyan fórum olyan rovatába, amelyben korábban már közölte nevét, mert tudja, hogy ezáltal egyrészt mások számára is célponttá válhat, másrészt - ha nem kapja meg az IP-címet - megnehezítheti az elkövető azonosítását.
És én éppen ezt a szelíden fogalmazva is következetlenségnek nevezhető magatartást próbáltam racionális magyarázattal ellátni, mert többnyire csak akkor hiszem el valakiről, hogy krónikusan következetlen, ha minden más racionális magyarázatot kimerítettem.
Ezért vetettem fel azt, hogy ez az illető esetleg a további inzultusokat tervezőket félrevezetendő nem a valós adatokkal tette közzé, amit közzétett. Ez nem gyávaság volna egyébként, hanem célirányos kárenyhítés.
És az sem úgy van, tisztelt Gespenst, hogy egy névtelen fenyegető levél megírásával kapcsolatban az emberiséget, illetve szűkebben vitapartnereinket két részre osztjuk, úgymint antiszemitákra és nem antiszemitákra, és amennyiben az "antiszemiták" korrekten érvelnek, akkor a "nem antiszemiták" körének tulajdonítjuk az irományt.
Hanem úgy van, tisztelt Gespenst, hogy ha gyanúnk van konkrétan valakivel vagy valakikkel szemben, akkor azt megpróbáljuk bizonyítékokkal alátámasztani arra az adott személyre illetve személyekre nézve, és nem keverünk az ügybe "antiszemitizmusuk" vagy "nem antiszemitizmusuk" alapján a dologgal egyébként semmilyen kapcsolatba nem hozható személyeket.
És most majdnem azt írtam, hogy különösen akkor nem, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a Világ egyik - regisztrált vagy nem regisztrált - Igazát tisztelhetjük nagyapánkban.
De mégsem: ez az elismerésre méltó tény valójában mindezektől, azaz mind az elemi civilizációs szabályok (egyebek mellett az önkényesen definiált csoportokra vonatkozó vádaskodás tilalma) betartásának belső parancsától, mind pedig ennek a nagyszerű embernek az emlékére való méltatlan hivatkozás("És persze győzött mindenki ezen a topikon, mindenki, akinek a zsidókért életüket kockáztató emberek emléke nem jelent többet egy ócska poénnál.") kerülésétől teljesen független és ekként kezelendő.
Ha én kapnék egy fenyegető levelet, és nem lennék egy közepes szinten disszimulált komplex személyiségzavar büszke tulajdonosa, akkor a következőket nem csinálnám:
1) nem közölném le és nem ismételném meg a fenyegető levelet annak személyes adataimra és körülményeimre utalásokat tartalmazó elemeivel együtt, hogy ezáltal lehetőleg mind szélesebb körben tegyem közkinccsé ezeket az adatokat,
2) ha esetleg még ráadásul paranoid és megalomániába hajló se lennék, ami természetesen nem zárná azt ki, hogy ne üldözzenek egyszersmind, akkor nem kerálnék egy hamis levelet megtévesztő adatokkal és utalásokkal, hogy kuncogva vezessem félre a nyugalmamra törő világot,
3) nem gyanúsítanék kollektívan egy meglehetősen faragatlan és értelmetlen és tulajdonképpen minősíthetetlen bornírtsággal módon képzett csoportot, tudniillik a "nem antiszemitákat" az "antiszemitákkal" szemben, nem osztván az érvényesség és a következtetések levonására való alkalmasság hitében mindazokat, akiket a közelmúltban vérig sértettem vagy vérig szándékoztam sérteni,
4) nem fenyegetőznék teljhatalmammal és bosszúálló potenciálommal, hanem belátnám erőim korlátait és megpróbálnék meganulni kicsinek lenni (embert próbáló feladat, a felnőtté válás egyik szinonímája),
5) miután közöltem nevemet, pontosabban közöltem egynevet egy hozzászólásban, nem merengenék azon, hogy anyám neve alapján azonosítanak az index fórumán jártasak,
6) nemírnám, hogy "nekem nincs szükségem bizonyítékra", sem effélét, mégha nem tartanék is attól, hogy szánakozva kiröhögnek,
7) a közepesnél alig jobb stilisztaként és nyelvészetileg tájékozatlan emberként nem kritizálnék penetránsan, szakszerűtlenül és igaztalanul
8) ezzel szemben nagyon szégyellném magam mindezekért és bocsánatot kérnék azoktól, akikbe megpróbáltam beletörölni a lábamat, tartozzanak bár azok közé, akiket ellenségnek illetve azok közé, ]akiket hozzám dörgölőző páriáknak vagy efféléknek tituláltam.
A vázolt helyzetet pedig nem tekintem állandónak és sorsszerűnek, hanem egy sajátos magyar társadalomfejlődési kisiklás és Trianon, illetve feldolgozatlansága felszámolható következményének
Ez így már teljesen más. Ezzel már tudok azonosulni. A feladat tehát az, hogy mindez egyszer és mindenkorra lebontódjon. És ez -- megítélésem szerint -- a magyar értelmiség feladata. Történelmi bün, nekem nagy szívfájdalmam, hogy minderre a mai napig kicsinyes és önös érdekek miatt nem került sor. Hozzátenném, hogy mindaddig, amíg a nemzetállami koncepció él és létezik (látod, nekem ez a rögeszmém), meglátásom szerint nem is igen lesz mód.
Az alábbi idézet, a fenti címről - ami egyébként nyilvános és bárki által hozzáférhető -forrásból származik.
A Braun-malom
Borda Emil egykori malomtulajdonossal
beszélget Vágréti László
"...– Emil bácsi is malomtulajdonosnak készült?
– Dolgoztam a malomban. Biztosan tudod, a nagyapád, néhai Belanka Pál, nálunk szabadult föl mint molnársegéd, s én egy ideig mellette voltam inas… Nem hiszed?
– Dehogynem.
– Akkor min mosolyogsz?– Nem tudtam, hogy a nagyapám (mint szegény, nehéz sorsú viharsarki agrárproletár) egy zsidó burzsoát csuklóztatott a malomiparban…"
A saját nevedet Te magad közölted (lásd:276 -os hozzászólásod)
Az ezredforduló táján a politikai elemzők és a társadalomtudósok a legtöbb fejlett demokráciában megkongatták a vészharangot. Az értelem kora véget ért. Nem lehet már nem észrevenni, hogy a felvilágosult, felelős polgárt kiszorították a manipulálható, érzelmes tömegek, amelyek szavazataira spindoktorokkal és PR-szakértőkkel felszerelkezett, üzletszerűen bájolgó politikusok vadásznak.
A szórakoztató média illúziói elhomályosítják a valóságot, az áttekinthetetlen globális folyamatok pedig olyan intellektuális labirintusba csalnák a még érdeklődő állampolgárt, hogy hamar feladja a megértés igényét. A gondolkodás helyét a hit foglalja el - és igen, nézzen magába mindenki: amit a legracionálisabb, legjózanabb döntésének gondol, vajon annak milyen mélységig látja át indokait és következményeit? Egy kaotikus világban más iránytű híján megszokásokra, szimpátiákra és pánikszerű reakciókra hagyatkozunk - kinek volna ideje és ereje arra, hogy a sok félinformációból kihámozzon valami használható magot?
Az apokaliptikus szomorúság persze mindig gyanúra ad okot. A felvilágosult, tájékozott polgár nyilván sosem létezett a maga eszményi valójában, de ha létezett is, aligha mondhatjuk, hogy a történelem menetén jelentős nyomot hagyott. Nem is ez az új irracionalitás lényege véleményem szerint, hanem az, milyen súlyos terhet rak mindannyiunkra, mindennapi életünkben a világ rendjébe vetett bizalom elvesztése, a kiszámíthatatlannak megélt környezet és a tájékozódó képességünk elvesztése. A cselekvési képességünk csorbul, és a cselekvési képességünkkel az önbecsülésünk is. Hogyan kezdhetnénk neki felépíteni valamit az életünkben, ha elképzelésünk sincs arról, hogy a környező világ hogyan működik? Hogy döntünk, ha nem tudjuk, mik a tétek és mik a következmények? És hogyan taníthatnánk meg a gyerekeinknek, ha mi magunk sem tudjuk? Egyszóval, az értelem és a megértés igényének kényszerű feladása egy szóban foglalható össze: kiszolgáltatottsághoz vezet.
De lássuk már, egyáltalán miért kezdtem éppen most írni ezt a cikket, elvégre az irracionalitás és a kiszolgáltatottság örök. Azért, mert két olyan kezdeményezést is láttam nemrégiben - és félek, hogy elsikkadnak az érzelmi zsibongásban -, amelyek - a panaszkodáson és a borongáson túl - valódi megoldásokkal kísérleteznek. Ha a világ bonyolult, és az információk sosem megbízhatóak, vagy roppant fáradságos őket beszerezni, mi ad némi reményt mégis? Legalább a gyerekeink számára? Meglehet, hogy ezért megköveznek néhányan, de itt a válasz: a számítógépes játék, pontosabban az, ami mögötte van, a szimulációs modell és a cselekedve tanulás koncepciója.
Néhány nappal ezelőtt a legnagyobb örömömre és okulásomra részt vehettem az Országos Közoktatási Intézet nagy éves konferenciáján, ahol a legkitűnőbb oktatási szakemberek éppen azt a kérdést járták körül, hogyan kellene a közoktatási rendszert átalakítani, olyan eszközöket adni a gyerekek kezébe, amelyek csökkentik kiszolgáltatottságukat ebben a gyorsan változó világban. Azok a forradalmi változások, amelyek a fejlett világ közoktatásában most kezdődnek, külön eszmefuttatást igényelnek (és remélem, bőségesen lesz még róluk szó itthon is). Egy gondolatot idéznék csak fel most az előadások közül. Nem tananyagot kéne a gyerekeknek tanítani, hanem megismertetni őket összetett rendszerekkel. Megtanítani őket modellezni, oksági folyamatokat felismerni, valószínűségeket és kockázatokat mérlegelni, tervezni, kísérletezni, aztán a tanulságokat levonni és beépíteni a megalkotott modellbe. Önök azt hiszik, ez egy egyetemi filozófia kurzus menete, pedig dehogy: ez a sarki közért hatékony működtetéséhez szükséges készségek lajstroma. Akár tetszik, akár nem, a munkavégzés, pénz, a nyersanyag, az infrastruktúra, a kiegyensúlyozott költségvetés és a kutatás-fejlesztés jelenségéről és jelentőségéről iskoláskorú gyerekeink sokkal többet tanulnak a SimCity-ből vagy akár a stratégiai harci játékokból, mint - félek kimondani - az iskolai tananyagból és a szülői okításból együttvéve.
Nem új felismerés, hogy a játék és a szimulációs modell segít eligazodni a komplex rendszerekben (nevezzük így most az átláthatatlannak tűnő és gyorsan változó környező világot). Már a személyi számítógép forradalma előtt is használtak szimulációkat sokszereplős, bonyolult játszmák - például diplomáciai konfliktusok - tanítására. (A leghíresebb az ENSZ fiataloknak szánt konfliktusmegoldó szimulációja, amely nemzetközi gyerekcsapatokat mozgat - további információ nyerhető a honlapjukon: http://cyberschoolbus.un.org/ modelun/over.html). A kilencvenes években aztán egyre több olyan oktatási program és játék jött létre, amelyek célja a szórakoztatva tanítás volt - a Sim játékairól híres Maxis cég például kifejezetten az egészségügyi rendszer működtetésének megértéséhez alkotta meg a SimHealth nevű programot, amelyet egy ökológiai modellező SimEarth és egy mezőgazdasági üzem rejtelmeibe beavató SimFarm követett.
Manapság a játékfejlesztők nem is rejtik véka alá, hogy szórakoztató játékaikat egyben nevelő célzatúnak szánják - világszintű egyesületük van a "komoly játékoknak" (www.seriousgames.org)
és a "társadalmi hatású játékoknak" (www.socialimpactgames.com). Természetesen az oktatási szakma is felfigyelt erre, és több szakmai egyesület és műhely foglalkozik a játékok hasznosításával az oktatásban.
Innen ugornék most jelen írás másik apropójára. A fentiek fényében óriási előrelépésnek látom a magyar politikai kultúrában, hogy néhány hete - a költségvetési törvény tárgyalásával egy időben - a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából egy internetes lap látott napvilágot, a www.koltsegvetes2005.hu. Az oldal lehetővé teszi, hogy a látogató megtekintse a főbb költségvetési fejezetekre szánt kiadásokat, és át is alakítsa a maga elképzelései és preferenciái szerint. A szép, grafikus program aztán összegzi a látogató döntéseit, és láthatóvá teszi, hogy más látogatók összességében milyen irányban módosítanák a magyar költségvetést.
A költségvetés éppen az a komplex rendszer, amely minden politizálás alfája és ómegája - a kormányzás kemény magja -, noha nemhogy az egyszeri polgár, de még a szakújságírók is nehezen igazodnak el benne. Így állhat elő az a szomorú helyzet, hogy a költségvetési prioritások világos megfogalmazása és indoklása helyett - hiszen ez kellene hogy egy választási, majd kormányprogram lényege legyen - csattanós ideológiai szlogenek közt választunk, miközben a költségvetésről jóformán alig esik szó, hacsak nem meglehetősen demagóg kontextusokban.
A "koltsegvetes2005" játék a számos nemzetközi példa közül a leginkább leegyszerűsített változatokhoz, például Massachusetts állam költségvetési modelljéhez vagy a belga nemzeti költségvetési játékhoz áll közel. Ezek általában fiatalokat céloznak meg (a belga honlap kedélyesen tegeződik a látogatóval), és a céljuk - ezt nem is titkolják -, hogy némi leegyszerűsített betekintést adjanak a kormány és a honatyák dilemmáiba a költségvetés megalkotásakor. A pártatlan oktatási célhoz képest azonban a magyar szimulációs játék, minden erénye és forradalmi jelentősége ellenére, szomorú példája a magyar politikai kultúrának. Egy olyan politikai kultúrának, amely nem hisz benne, hogy a tájékoztatás hosszú távon stabilabb szavazótáborhoz és jobban működő demokráciához vezet, mint a manipuláció. A játéknak a költségvetéshez benyújtott módosító indítványokra vonatkozó része ugyanis inkább propaganda az ellenzéki javaslatok költségnövelő hatásáról, mintsem valós tájékoztatás.
Ha a jelenlegi kormány ezt a forradalmian új politikai kultúrát valóban ki szeretné alakítani (mondanom sem kell, hogy ez nem kétéves feladat), ha meg akarja mutatni, hogy hisz a választóiban, és érdemesnek tartja őket arra, hogy a politika valódi anyagát tárja eléjük, és ezzel próbáljon győzni, akkor ezt a nemes és talán jelenleg minden más politikai célnál fontosabb célt nem szabad parlamenti vitákkal kevernie. Kell az nekünk, hogy az ideológiai háború régi kérdése: "ki tanítja a tanítókat?", visszatérjen kísérteni, hogy elvegye a kedvünket a racionális megközelítéstől? Nem kéne eljutnunk odáig, hogy a szép új világban majd nyilván azt kérdezzük magunktól: "ki paraméterezi a szimulációs modelleket?" Éppen ezért - a jelenlegi irracionális és bizalmatlan közéletben - talán szerencsésebb ezeket a demokratikus oktató feladatokat független kutatóintézetekre vagy egyetemi tanszékekre bízni (már amennyiben léteznek még ilyenek Magyarországon), hasonlóan a nemzetközi előképekhez. Egy újfajta demokratikus kultúra felépítése olyan erős közérdek és olyan hosszú távú érdek, amelyet a mai bizalmatlan világban érdemes volna a napi politika fölé emelni.
Az irracionalitás kora után legszívesebben még itt helyben bejelenteném a demokratikus értelem forradalmát, a lassan induló, de egyre szélesedő mozgalmat, amely komplex szimulációk játékos használatán keresztül a felelős modellezésen át egészen az államháztartás átláthatóságáig és saját adónk nyomon követéséig, sőt akár egyéni elosztásáig terjed. Csakhogy amint szépen végigböködtem a szimuláció kiadási sorait, minduntalan az jutott eszembe, hogy adnék én x-re többet, de mi a garancia arra, hogy az inkompetens vagy a korrupcióval küszködő államigazgatás lassú gépezetében nem fordul ellenkezőjére a legjobb szándék is? Ez pedig egy másik bizalmi válság, egy másfajta kiszolgáltatottság - és egy másik tanulási folyamat.
ezt a mondatot nem kinyilatkoztatásnak, hanem egymondatos összefoglalásnak szántam, és szerintem az is.
A vázolt helyzetet pedig nem tekintem állandónak és sorsszerűnek, hanem egy sajátos magyar társadalomfejlődési kisiklás és Trianon, illetve feldolgozatlansága felszámolható következményének.
Ebből vezetem le illetve ehhez társítom a jelenlegi magyar jobboldal ( ez az általánosítás természetesen a hozzászólásnak, mint megnyilatkozási formának az elméleti és terjedelmi korlátaiból ered) koherens öndefinícióra való képtelenségét és így azt, hogy - egyébként tényleges és személyes indulatoktól és indoktrinációktól függetlenül - kénytelen az antiszemitizmus fogalomtárából meríteni. Maga a "nemzeti oldal" illetve a "keresztény-nemzeti eszme" voltaképpen a zsidóságtól mint csoporttól és a zsidóságtól, mint metaforától való elhatárolódást és az ezen keresztül történő öndefiníciót jelenti: ez, mint mondtam, illetve becsültem, a harmadik asszociációs körben vaskövetkezetességgel meg is jelenik.
Ma alkalmam volt megtekinteni a jobboldali majálist a Magyar Nemzeti Fronntól az MDF-ig. Megnéztem a könyvkínálatot és beszélgettem a jelenlevőkkel, illetve meghallgattam, amit beszéltek. Nem változott a véleményem, hogy semleges kifejezést használjak.
Ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy antiszemitizmus a belátható jövőben lesz Magyarországon, ezt önmagában nem is tekinteném különösebb bajnak.
Sokszor nekifutottunk már ennek a tárgykörnek: a rovatnak vagy legalább utolsó húsz-harminc hozzászólásának az elolvasása nyomán bizonyára megérted, hogy e helyt nem szeretnék és nem is fogok a továbbiakban olyan vitákat itt folytatni, amelyek nem szorosan a tárgykörről illetve a kialakult "ellenérzésekről" szólnak.
Az a létét semmire támasztani nem képes jobboldal egyetlen valódi öndefiníciója, világképének központi szervezőelve.
Elnézést kérek, hogy kéretlenül és illetlenül beleszólok. Bár nem értek egyet ezzel a kinyilatkoztatásoddal, de tételezzük fel, hogy ez így van. Ha pedig így van, akkor ez elöhozza a farkába harapó kígyó efektusát. Demokráciában mindig lesz konzervatív, liberális és szocialista opció. Annak elég kevés a valószínüsége, hogy csak az utóbbi kettö lenne parlamenti tényezö, az elsö pedig nem. Ha így van -- márpedig szerintem így van -- akkor tisztelt AJ a fenti mondatod egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon mindig lesz antiszemitizmus, olyan antiszemitizmus, amely nagy tömegeket képes mozgatni. Jól értem a mondat kódolt üzenetét?
Másrészt pedig, szerintem nem biztos, hogy en bloc az egész magyar jobboldalt le kell antiszemitázni. Söt, ezt így túlzott kijelentésnek tartom. Szélsöségek mindig vannak, s megítélésem szerint riadót akkor kell fújni, ha az a társadalom öt százát tudja közvetlenül megmozgatni, illetve befolyásolni. Most ettöl messze vagyunk.
A végére pedig egy kérdés (a napokban újra szóba került itt az Indexen): mi van azokkal a felmérésekkel, melyek azt mutatják, hogy százalékban az mszp bázisában van a legtöbb antiszemita? Te ezt a fentiek tükrében hogyan kommentálod?
sajnálom, hogy - bárha feltételes módban fogalmazol is - érdemben nem észrevételezed a hozzászóló teljesen szakszerűtlen és hibás megjegyzését, mellyel egyik mondatodat illeti ("Nem tudom, alkalmas vagyok-e rá, de ha felkérnének, nagyon komolyan gondolkodnék rajta.")
A hozzászóló azt állítja, hogy a "gondolkodnék" helyett az "elgondolkodnék" igekötős formát kellett volna használnod, hogy azt fejezd ki, amit véleménye szerint ki akartál fejezni.
Nem világos, hogy honnan veszi az introspekcióhoz és az abból levont következtéshez a bátorságot, valamint azt, hogy e számára magátólértetődőnek tűnő bátorságosság után a igei szintagma további elemeit minden indoklás nélkül és az igétől elkülönülten ítélje meg, méghozzá a következő magvatlan módon: "egy neves stilisztának két gyerekfürdetés között is illene tudni, hogy a 'nagyon komolyan gondolkodnék' változatban nincs a helyén se a nagyon, se a komolyan, se a gondolkodnék fogalom".
Nincs a helyén, ha kiszakítja a helyéről és ha önkényesen szétszabdalja a szintagmát.
Akkor formálhatna jogot a javításra, ha az általad használt forma nem illeszkedne a kontextusba, illetve zavaró és feloldandó ellentmondás keletkezne a kifogásolt forma és a kontextus egésze között. Ez azonban nincs így, korántsem.
El is tekintek attól, hogy sem a "nagyon", sem a "komolyan", sem a "gondolkodnék" nem fogalom, sem a szó köznapi, sem pedig nyelvészeti értelmében: ezt egyszerű igénytelenségnek tekintem.
Mert ezeket a hibákat minden keresetten és görcsösen fogalmazó ember elkövetheti, ebben a műfajban efféle pongyolaságot nem érdemes tollhegyre tűzni.
Visszatérve az introspektív kritika érdemére: egészen egyszerűen nem igaz az, hogy a "nagyon komolyan gondolkodnék" ne lenne itt helyénvaló.
Anyanyelvi beszélői használata szerint ugyanis ez az alkalmi kifejezés olyasfélét jelent, hogy "erősen hajlanék rá", "a pozitív döntéshez közelebb állok a mérlegelésben", "belegondolva egészen jó ötletnek tartom" és hasonlókat.
És a kontextus tanúsága szerint te éppen ezt kívántad mondani, nem pedig azt, amit a "nagyon komolíyan elgondolkodnék" jelent, azaz "jelentős szellemi energiákat lennék hajlandó a mérlegelés során kifejteni": ez utóbbiból hiányzik a "pozitív döntés felé hajlanék" jelentésmozzanat.
Anyanyelvi beszélők példáiból: "Ha nem lennék eljegyezve, én is komolyan gondolkodnék a dolgon." Azaz: "hajlanék rá". Kijelentő módban: "Komolyan gondolkodom rajta, hogy ha ez életbe lép elmegyek jogásznak."
Kedves Eszter, pontosan azt írtad amit írni akartál.
Nagyon óvatosnak kell lenni, amikor valmiféle purifikátori igénnyel lépünk fel, hogy a szintagmák elemeit ne válasszuk el egymástól, mert az alkalmi kifejezések, azaz az egészükben a részek egymás mellé helyezett jelentéséhez képest módosult jelentésű szintagmák sokkal gyakoribbak annál, mintsem az avatatlan nyelvművelő gondolná: voltaképpen ez a nyelv "működésének" természetes formája.
Arra a műfaj sajátosságainak és a médium használati módjának teljes félreértéséről tanúskodó megjegyzésre már nem is térek ki, amely szerint nem helyes a rendelkezésre álló, esetleg a megfontolt alkotás formába öntéséhez szükségesnél rövidebb időben hozzászólni.
Fiatal köztársaság, fiatal KE-öt érdemel/ne. A tempót, a dinamizmust hiányolom vezető politikusainkból ... !
Orbánban és Gyurcsányban is a fiatalságukból fakadó dinamizmus ami igazán (talán egyedül?) elfogadható (ami nem elfogadható, arról inkább most nem beszélek).
A korhatárral nem feltétlen értek egyet. Ott vannak a szakértők, tanácsadók azoknak megvan a koruk is, tudásuk is, tapsztalatuk ... stb.
A fiatalok munkabírására, kezdeményezőkészségére nagy szükség lenne az ország irányításában (és minden egyéb területen is).
Én sem ütköznék meg azon, ha már most Ő ülne be a KE székbe!
Az Ő érdeke, hogy ne most kerüljön rá sor. Magyarországon még nincs kidolgozva a tisztes visszavonulás. Maximum 2 ciklust lehet KE. Többet soha nem lehetne civil.. Mindig Ő lenne a Köztársasági Elnök.. bármit csinál, bárhova megy..
Helyesnek tartom az usában lévő alsó korhatárt. Kell egy bizonyos élettapasztalat egy ilyen tisztséghez.. Méghozzá olyan amit nem megtanul, hanem megél az ember.
Emberileg, gondolkodását tekintve már ma lehetne az én szememben.. Egyenrangú jelölt lenne bármelyik felmerült név mellett. sőt...
Még véletlenül sem szeretnék párhuzamot állítani Orbán Viktórral, mert szerencsére teljesen más személyiség, de Ő sem tud mit kezdeni magával.. Igazán most lett volna itt az ideje, hogy kormánytzati szerephez jussanak először 2006-ban.. Talán akkor minden másként alakult volna... na de ez már tényleg nem ide való..
"Tekintve , hogy gyakorlatilag mindenkit megsértett ezen a fórumon..."
A hirtelenfelindulásból fakadó - jogos felháborodást követő - gyanakvás, emberi, nagyonis emberi vonás. A magam részéről EG megnyilvánulását nem tartom sértésnek, "akinek nem inge...".
Sokkal inkább sértőnek tartom EG-re és minden becsületes forumozóra egyaránt, az EG által bekopizott gyalázkodó és fenyegető levél tartalmát, amit a leghatározottabban visszautasítok és elitélek.
"...a szélsőségesek leleplezése közügy , tehát az eljárás kötelező."
Maximálisan egyetértek.
(A polmodikat ápr. 30-án tájékoztattam az esetről. Intézkedésüket követően pedig kértem őket, hogy a kialakult helyzetre tekintettel megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a topicra, megakadályozandó az - indulatokból fakadó - esetleges eszkalálódást.)
Igazad van! Maradjunk a topik témájánál.... csak kicsit másként..
Gondolkodjunk a jelenlegi patt helyzet megoldásán. Tartom magam természetesen ahhoz, hogy ma korainak tartanám Babarzcy Esztert KE székbe, de 5-10 év mulva, ha Ő is úgy akarja, akkor kíváló KE lehet belőle!
De térjünk vissza a mai lehetőségekhez. Remélem nem lesz off- nak mínősítve..
Az mszp elkövetett szerintem 1 hibát. Ha a konresszus elé vitte, és tudta, hogy az szdsz választani akar, akkor a konresszusi % arányokra hivatkozva Szili Katalint és Glatz Frenecet kellett volna az szdsz elé tárni. Az szdsz is követett el hibát, hisz a küldötteik, a tagjaik bevonása nélkül mondott nemet Szili Katalinra!
Tehát ha azt vizsgáljuk, hogy az mszp a két jelöltjét az szdsz elé viszi, avval, hogy az ő kongresszusuk milyen arányban támogatta a jelölteket, akkor jártak volna el demokratikusan és a koaliciós partnernek a kívánságai szerint. Ha az szdsz ezek után a 2 jelöltet küldöttgyűlés elé viszi, és ott a küldöttek szavaznak, akkor már a két eredményt össze lehet vetni. Aki a 2 párt küldöttei szerint a legtöbbet kapja, azt kell jelölni KE-nek, és a frakcióvezetők dolga, hogy a döntéshez híven a frakció megszavazza.
Én úgy gondolom, hogy még nem késő. Remélem felismerik mindketten, hogy a demokratikus szabályok megkövetelik ezt az eljárást és végig is viszik.
A kölcsönös "meghátrálás" javukra szólgál és bizalmat növelő lépés lenne.
Én már felvettem a freemail szolgáltatóval a kapcsolatot , leírtam a helyzetet , várom a válaszukat.
A kérdéses e-mail freemail címről jött EG-nek , szintén freemail címre. Ezt csak a freemail szolgáltató képes kideríteni , hogy milyen IP-ről , milyen szolgáltatótól érkezett. Onnantól kezdve a sértett eldöntheti , hogy kinyomoztatja-e az illetőt , ami nem vesz többet igénybe 1-2 napnál.
Tekintve , hogy gyakorlatilag mindenkit megsértett ezen a fórumon /"Babarcyék"/ , a vizsgálat és a büntetés után lehet majd "meakulpázni" .
Azonkívül a szélsőségesek leleplezése közügy , tehát az eljárás kötelező.
Ha szeretnénk/elvárjuk, hogy EG állja a szavát, akkor a jövőben a személyét és hozzászólásait ne kommentáljátok, ha mégis megteszitek, ezt Ő - esetleg -provokációnak és személyére nézve dehonesztálónak vélheti, ami Őt jogos viszontválaszra késztetheti...
Kérem, hogy adjuk meg EG-nek a tisztes - feltételhez kötött, önként vállalt -visszavonulás lehetőségét.
