1: U és a V totál más hangok, egyik magánhangzó, míg a másik egy igazi mássalhangzó, mert valódi akadályhang, másképp ki sem lehetne ejteni. Butaság ezeket egy lapra tenni, ráadás ez a V egy "rendes" mássalhangzó képzésre is. Amiről írsz az inkább a H meg a J hangokra igaz de nem a V hangra. Az F a közvetlen rokona, majdnem ugyanaz a manőver képzéskor is.
2: Csak szemléltettem hogy a magyar nyelvben még a tényleges rokonhangok esetén is (V-F) különböző értelműek az azonos alakú szópárok többségében.
3: Itt egyetértünk.
4: Az arab is a CSAVAR szót használja (eredetileg) meg a török is. Azért írtam a török CEVIR-mek dolgot, mert az náluk az angol TURN és ROTATE szinonimája is, az angol "turn" meg CSAVAR igét is jelent.
Hogy a nyárson pörgetést nevezték éppen csavarásnak, vagy a hús tésztába tekerését az nekem édes mindegy, duplán is van oka a hangalaknak CSAVAR szót használnia. És a török nyelvben egyaránt jelenti a két hasonló hangalak az ételt is, meg a fordítós/tekerős/csavaros mozdulatú igét is. Ez mutatja hogy a kapcsolat több mint helyes lehet...
5: A magyar hangalak az eredeti a folyóra, a kiterjedt FOLY-ra épülő szóbokraink a bizonyíték rá. Meg a magyar ragozások, amelyek önmagukban már eldöntenek itt mindent. A többi átírás és kész. Az angol FLOW hasonmásai megvannak a régi nyelvükben is. De ez az egész már a latin nyelvből került oda a "FLO" meg a "FLUO" és a többi alakból, kilométernyi szómennyiséget ki tudok írni a latinból több hangalakban is, írtam is már ki jó néhányat onnan.
Maga a FLOW is már egy ragozott magyar, mivel a FOLY-ból lesz FOLYÓ ami így ebben a formában a nyelvünkben egyszerre melléknév is lehet meg főnév is lehet.
GLOW is magyarul ragozott, mert GYÚLÓ.
Amúgy meg gyakran egyébként a régi hangalak még magyarosabb is ráadásul, többek közt épp az angol nyelvben is előfordul gyakorta ez...
Én az R hang későbbi megjelenéséről beszéltem. Amiből persze, azt a logikus következtetést lehet vonni, hogy az R hanggal ejtett szavak L hangos változatai a korábbiak.
"Az U és a V hangok alapjaiban egészen mások, az első egy mély magánhangzó"
Csak részben mások. Az U valóban egy mély magánhangzó, de a V is az. A V hang nem igazi mássalhangzó (hamis mássalhangzó), mivel hosszasan ejtheted a V hangot mély kísérőhanggal, ami nem magánhangzó, nem Vö, vagy Vé, hanem VVVVV, egy kvázi magánhangzó!
"VALÓ és FALÓ nagyon nem egy. "
Szerintem sem, de ezt most miért kevered ide? Ez egy teljesen más kérdés, hiszen - ahogy Te is írtad - mindkettő foghang, a különbség csupán annyi, hogy az egyik zöngés, a másik zöngétlen.
"A SAVANYÚ szónak a SAV illetve a SÓ amihez köze van."
Igaz!
"A SHAWARMA szónak szerintem a CSAVAR fogalmához lesz köze, már a török CEVIR szóelem is erre hajaz, és ezt az ételt már régen is tésztafélébe CSAVARVA készítették el."
Meglehet, hogy van ilyen török étek, de az nem shawarma. A shawarma török megfelelője a döner kebab, azaz forgó kebab. Nem csavarták bele semmibe, hanem tányéron szolgálták föl. Ennek utcai változata, mikor ketté választott pita közé tették a tölteléket és a hozzávalókat. Ennek görög neve a nálunk is elterjedt girosz.
Amúgy a shawarma nem a CEVIR szóból származik, hanem eredetileg is arab szó...
az arab سَاقَ aminek a jelentése csavar (ige) az első betűje pedig SA: سَا kiejtve sza. A teljes szó kiejtése kb: szaha
Viszont a sawarma első betűje SHA, azaz: شا kiejtve sa. A teljes szó kiejtve saurma... Tehát nem a "csavar" jelentésű szóból származik.
S miután ez az U hang lett más nyelvekben és a magyarban is - V, így azzal érvelni meddő igyekezet, hogy "alapjaiban egészen mások" .
Ahogy a weekend-ből nálunk vikend lett... Mert, ugye, itt is a W (U) hangból lett V hang.
A tényekkel nem lehet vitatkozni. Nekem is, - aki nem vagyok a hangváltozások híve - meg kellett emészteni ezt a jelenséget, és kifogások helyett inkább magyarázatot kerestem rá.
"de az angolban előfordul hogy "betéthangként" valamiért ott van a szóban, pedig sokszor ki sem ejtik rendesen."
Ez az angol messze nem az eredeti. Shakespeare-korabeli óangolt csak tolmács (fordítóprogram) segítségével értik a maiak.- És még az sem volt az eredeti...!!!
Írásukban még ott a W(U) hang, de már nem ejtik.
Erre a szóra hasonlít az észt VOOLU "magyarul" FOLU, azaz FOLU, vagy FOLÓ, mai alakjában FOLYÓ. (Érdekes itt a V-F változás)
Valószínűleg az angolban ezt az U hangot jelöli a W. Persze, náluk nem FOLW, hanem FLOW a hangok sorrendje.
Old Saxonseola, Old Norsesala, Old Frisiansele, Middle Dutchsiele, Dutchziel, Old High Germanseula, GermanSeele, Gothicsaiwala), a word of uncertain origin.
kifejtettem miért az R eredeti a valószínűbb. nem 1, hanem 2 érvet soroltam fel. az az erősebb érv, eléggé valószerűtlen, h kvázi egyszerre R-re váltottak volna egy feltételezett L-es szóalak központi helyétől nyugatra, észak-nyugatra és délre is.
de itt van egy 3.érv is: a burját zele szóalak ütközik a mongol szél* szóalakjával ami салхи szalgi (a -gi egy jellegzetes altai képző, lásd a korábbi szóalakokat is), azaz a zele átvétel.
a szél korai altai szónak néz ki
amelyik alakváltozatai a csuvas sil, az üzbég samol (nyugat-altai és dél-altai) és az s-ből lett j (a türkben)
és nem j-ből s ahogy az etimológiai szótár hamisan sugalmazza
Az U és a V hangok alapjaiban egészen mások, az első egy mély magánhangzó. A V hang meg egy zöngés mássalhangzó, egy foghang úgymond, a két hangot sehogyan sem lehet egy lapra tenni, mert annyira más még puszta hallásra is. Képzésre is ég és föld.
Ezenkívül még réshang a V hang. Képzésre és hallásra is a legközelebbi párja és rokona a zöngétlen F hang, és még egy néhány kivételes esetet leszámítva ezeket a párokat sem keveri össze és cseréli fel a magyar nyelv.
VALÓ és FALÓ nagyon nem egy. VÉR és FÉR sem. VESZÍT---FESZÍT, VÉSZEK---FÉSZEK , --VAL---FAL,
--VEL ----FEL , többnyire teljesen mást jelentenek, pedig ezek tényleg rokonhangok valóban. De nem az U-val azok, csak egymással. Az idegen nyelv az más tészta, ők rendesen keverik a két hangot gyakorta, mármint az ősszó eredetijét F-V csereberékkel.
Magyar nyelvben meg ha találunk azonos szópárt ami csak V-F hangokban tér el egymástól , kivételes esetekben kapunk hasonló értelmű szavakat. U-val végképp nem, egyedül néhány szó toldalékolásánál fordul elő, hogy a kimondhatóság megkönnyítendő bekerül a V, ha a szó vége magánhangzó.
A SAVANYÚ szónak a SAV illetve a SÓ amihez köze van. A SHAWARMA szónak szerintem a CSAVAR fogalmához lesz köze, már a török CEVIR szóelem is erre hajaz, és ezt az ételt már régen is tésztafélébe CSAVARVA készítették el.
Az angol sem egyféleképpen ejti, néha hatalmas a különbség a csak brit és az amerikai kiejtés közt. Pedig ugyanazt az írásban egyezőt mondják ki teljesen másképpen. Utóbbi hangsúlyos első szótaggal kimondja a CSA-WAR dolgot "rendesen" , a brit ehhez képest nagyon furán mondja valóban. Az amerikai meg CS hangot is ejt az elején.
A SÁV gyökben igazad lehet, többfelé előfordulhat ez is. Az angol SHAW (SÁV) kapcsolat felvetése is szerintem helytálló, teljesen passzol a facsoportra (erdősáv), bozótsáv, stb...
"A Shawl pedig nemes egyszerűséggel SÁL"
Jó meglátás, ez pontosan az ! A W nem is kéne oda jelen esetben, de az angolban előfordul hogy "betéthangként" valamiért ott van a szóban, pedig sokszor ki sem ejtik rendesen. Szó végeken például, FLOW szó is a magyar FOLYÓ eredetileg, vagy a GLOW szót is könnyű beazonosítani hogy ez a magyar GYÚLÓ szó volna egészen pontosan eredetileg, csak elváltoztatott hangalakban.
Talán a hosszú magánhangzó okán írták oda ezt a W hangot, talán csak azért írták oda hogy más legyen a hangalak. Ehhez meg "OLD ENGLISH" fejjel kéne gondolkodnunk, hogy vajon mi motiválta őket akkoriban ebben...
"Az üzbég és hasonló nyelvekben is megvan a "SERIYA" (SOR-JA) szó és ezek hasonmásai amelyek a SOR szóhoz köthetőek, azaz a SAF/SAFF és hasonlók mögött én egy már másik szót sejtek."
Jól sejted!
"Maga a SÁV (SÁVOLY) szó a SZÖVés SZŐ (szövet, szövés) kapcsolódó szava."
A szövet gyökéhez nem kapcsolódik, hanem a SÁV-hoz, a minta színes csíkjához van köze.
Amúgy a SAVanyú, SAVó szavak gyöke is...
shawarma (angolul kiejtve kb így hangzik: SAUrma, és arabul is!!!)
Tudjuk, hogy ez az étel Levante (a bibliai Kánaánt is magába foglaló terület) térségéből származik, és vékony szeletekre, SÁVokra vágott, nyársra SORba felhúzott és megsütött húsból készül.
Az angol SHAW (sou, ahol az U hang csak sejthető) jelentése facsoport, bozót, ahova kis jóindulattal beleérthetjük a faSOR jelentést is.
a Shawl pedig nemes egyszerűséggel sál. Azaz SÁV alakú ruhadarab. De nem úgy ejtjük, hogy SAVL..
Arabul is sál-nak ejtik, és ott is sál a jelentése.
Két okból írtam ezeket a szavakat:
- a SÁV gyök - többek közt) az angolban (németben is) sőt, az arabban is megtalálható.
- A gyök kiejtése azonban eltérő, mivel a V helyett U hangot hallunk (vagy még azt sem...) igazolva, hogy más nyelvekben is föllelhető az AV helyén az AU változat nem csak Röcsögén...
Az üzbég és hasonló nyelvekben is megvan a "SERIYA" (SOR-JA) szó és ezek hasonmásai amelyek a SOR szóhoz köthetőek, azaz a SAF/SAFF és hasonlók mögött én egy már másik szót sejtek.
Szerintem a SAF mögött a SÁV szó lehet F-re írt véggel.
Maga a SÁV (SÁVOLY) szó a SZÖVés SZŐ (szövet, szövés) kapcsolódó szava. Egy minta sorba/csíkba szövése az anyagon. Ez persze csak a kezdet, ma már kiszélesedett értelmű szó lett a SÁV, a belső sávban haladva a belső sorban haladunk, és igen így rokonértelmű a két szó már. A sávok is egyfajta sorok, és egy X idegen nyelv asszociálhatott efféleképpen.
ASSOCIATE : összekapcsol, társít, egyesül -------- Ez egy összetett magyar szó eredetileg elváltoztatva. ASSO = ÖSSZE és CIATE = KÖTŐ elbarmoltan, ez az ÖSSZEKÖTŐ kifejezésünk, és parádésan stimmelünk értelmileg.
A "latin" ASSOCIATES mögött az ÖSSZEKÖTÉS forma lehet...
"azért mert ez egy jól dokumentált nyelvi jelenség volt a türk nyelvcsoportban."
Szerintem csak ez az elképzelés lett jól dokumentálva, ugyanis nem tudok sok-száz éves írásos emlékekről, melyekből tényleg kiderülne ez a hangváltozás, ami szerintem nem volt, hanem eleve így alakult ki. Ti. senki nem tudja megmondani, hogy előtte milyen hangot használtak.
Ugye, a magyar nyelv alakulását is tengernyi "szabályos" hangváltozással próbálják magyarázni, aminek a fele sem igaz. Lásd, hogyan csináltak a kotá-ból ház-at...
Nem tartom lehetetlennek, hogy az L-es változat a régebbi, abból az időből, mikor az emberiség még nem ejtette ki az R hangot, ami valószínűleg kései megjelenésű.
Az R hang tulajdonképpen "pergetett" L .
Ugye, az angolok ma sem ejtenek tiszta R hangot, csak egy elmosódott raccsoló változatát. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna olyan etnikum, amely jóval korábban rájött az R hang kiejtésére, míg más térségek lakói csak jelentős késéssel, vagy egyáltalán nem találtak rá erre a hangra.
Az emberiség fejlődése nyilván különböző volt az egyes földrajzi területeken, s ez a hangok artikulálásában is megmutatkozott. Nem véletlenül hiányzanak egyes nyelvekből különböző hangok, és az sem, hogy az egyes hangokat is sokféleképp ejtik, és még ma is számottevő a "köztes" hangok száma. Az IPA által nyilvántartott kb. 100 féle hangból egy-egy nyelv csak max. kb. 30-40-et használ.
A piraha 10-et, a hawaii 13-at, az eredeti latin 21-et, az angol 23-at, a francia, a német 26-ot, a spanyol 27-et, a finn 29-et, a lengyel 32-t, az orosz 33-at, a magyar és cseh 42-t.
azért átvett szóalak a mongoloknál (illetve egyik népcsoportjuknál), és maradt úgy ahogy átvették, miközben körülöttük R-es formában van ugyanaz a szóalak.
volt az emberiségnek egy olyan része amelyik ki tudta ejteni. nem az volt h L es volt eredetileg és mindenhol (uralnál, a baltikumnál, perzsiánál) R-re váltottak. az L-es alak láthatóan jóval ritkább.
"1. a szir sziz kapcsolata: a türk nyelvekben az R Z-re változott"
Miért változott volna? Ezek hallásra is távoli hangok egymástól, nem úgy a V és az U.
Ha egy nyelv átvesz valamilyen hangsort, (gyököt) azt nemigen változtatja meg, nem jellemző.
Pl a K_R gyök a magyarban, a latinban, de az újlatin nyelvekben, szlávban is, északi nyelvekben és még a japánban is K_R maradt. (legföljebb a K változott leírva néhol C-re...)
Korona:
Angol: crown (kroun)
Dán: krone
Német: Krone
Norvég: krone
Észt: kron
Finn: kruunu
Lett: kronis
Francia: couronne (kuron)
Albán: kurorë
Baszk: koroa
Belorusz: карона (karona)
Bolgár: корона (korona)
Cseh: korun
Orosz: корона (korona)
Katalán: corona (korona)
Latin: corona (korun)
Portugál: coroa (koroe)
Román: coroană koroane)
Spanyol: corona (korona)
Csuvas: korona
Jakut: корона (korona)
Komi: корона (korona)
Japán: kuraun (khüran)
"2. szizik csizik kapcsolata: vagy sz lett cs, vagy a cs egy korábbi s maradványa"
Erre sem vennék mérget...
A CS, az SZ, és az S hangok más-más természeti hangokat utánoznak:
A CS hang a víz csobogó, csurgó, csepegő, valamint tárgyak csikorgó, csapódó, a madarak csivitelő, csipogó, csicsergő hangját utánozza.
Az SZ hang a levegő sziszegő hangját (szellő, szél, száll...)
Az S hang pedig a súrlódó tárgyak hangját - és az ezt a hangot létrehozó mozgást - hivatott megjeleníteni. (súrol, sikál, sereg, sürög, sóder...)
Persze, különböző nyelvterületeken különböző hangokat használtak, még ma is kb. 100 hangot tart nyilván az IPA.
A beszéd kezdetén nyilván sokféle hangot használtunk, melyek idővel vagy "letisztultak" mint a magyarban, vagy maradtak köztes hangok, mint az angolban a W, mely sem nem U, sem nem V, hanem valahol a kettő közt hallatszik. Ott, ahol a hangok letisztultak, a köztes hangok vagy az egyik, vagy a másik "tiszta" hang hangzását vették föl.
Más szóval: Nem az egyik "tiszta" hang (pl. CS) lett egy másik "tiszta" hanggá, (pl: S) hanem a valamikori köztes hang (ami se nem CS, se nem S, hanem valahol a kettő közt volt) tisztult ki a hozzá közelebb eső hangra. Természetesen a jelentése is ennek megfelelően alakult ki a mai formájában.
Ugye, ma már mi sem különböztetünk meg nyílt és zárt E hangot, noha még érezzük, hogy melyik nyílt és melyik zárt.
"a sor: szira, sziz, szizik, csizik (szef. mongol cuvaa)"
Hiába az azonos jelentés, a gyökök meglehetősen különbözőek. A mongolban egyetlen hang sem stimmel... Sőt, a szirá-n kívül a többiben sem...
A SOR-hoz legközelebb a SZIRA áll, de itt is csak egyetlen hang azonos, ugyanakkor a a SZI- ősgyök háromban is azonos. Ennek a SZE változata található a japán és koreai nyelvben.
Persze, nálunk a SZIR- gyök mást jelent: Szirt, szirom, szirup...
És a SZEN- gyökkel alkotott szavaink is nagyon eltérő jelentést hordoznak: szende, szenes, szennyes, szenved, szent...
SZIZ- gyökünk meg nincs...
Tehát nyelvi rokonságról nemigen beszélhetünk. Sőt, átvételekről sem...
Max. annyi tételezhető föl, hogy ezeket a gyököket (ahogy minden más gyököt is) ugyan abból az ősi, önálló jelentéssel bíró hangokból építették föl. Ezért fordul elő esetenként a jelentésbeli azonosság/hasonlóság mellett egy-két hang azonossága, vagy hasonlósága.
Az is látható, hogy a török nyelvekben a SZI- ősgyök a domináns, ezzel alkották a SZIR, SZIZ, SZIZIK gyököket. A CSIZIK viszont a CSI- ősgyökkel készült Z hang (ez is ősgyök) hozzáadásával.
"Idegen nyelv szópárjaival ezért kell nagyon vigyázni, mert ami egynek tűnik, az gyakran nem is egy dolog, csak majdnem ugyanolyanra van megírva a már módosult külalakja. Hiába csak egy -i toldás van "ugyanazon" , valójában nem ugyanazon van, aminek ez látszik."
Ezt bizony nagy igazság, és nem árt mindig szem előtt tartani!
"A török nyelv elfejlődött a magyar mellől így etimológiai kapcsolatai nem olyan tiszta gyökűek , mint a magyarban "
Pontosan így van ez, és ez nem csak a török nyelvre igaz. (latin, germán stb...)
Még majdnem azonos külalakú szavakat sem értelmezhetünk feltétlen "azonos gyökű" szavaknak, mert a majdnem egyre írt hangalak mögött két teljesen különböző dolog áll, két másik alapszó és annak az értelme.
Nézzünk egy példát most az ominózus törökből, ha már ez jött fel :
SIKI : szoros és most figyeljünk mert még SZŰK is a jelentése.--------------- Ez a magyarul érthető SZŰK szavunk lesz.
SIK : gyakori , sűrű ------------------- Ez ugyanakkor már a SOK szavunk lesz.
Idegen nyelv szópárjaival ezért kell nagyon vigyázni, mert ami egynek tűnik, az gyakran nem is egy dolog, csak majdnem ugyanolyanra van megírva a már módosult külalakja. Hiába csak egy -i toldás van "ugyanazon" , valójában nem ugyanazon van, aminek ez látszik.
A magyar szópár viszont inkább ellentétes értelmű egymással viszonyítva, hiszen képezve a szavaink SZŰKÖSSÉG és SOKASÁG , elsőnek "hiány" értelme, míg a másodiknak "bőség" értelme...
"A török sereg-seregély szópárosban nincs közvetlen kapcsolat, mint a magyarban sem szóalakban, sem jelentésben. Ugyanakkor a Harc és szorítás távoli rokonítasa lehetséges."
Nincs, mert a török "sereg" = ordu
"A török nyelv elfejlődött a magyar mellől így etimológiai kapcsolatai nem olyan tiszta gyökűek, mint a magyarban."
Az előbbi hozzászólásomban kigyűjtött török és magyar szavak alaki és jelentésbeli egyezései és különbözőségei azt feltételezik, hogy a magyar és a török nyelv szóalkotásának logikája két különböző utat választott nyilván a két nép egymástól mért földrajzi távolsága miatt. (nem volt rendszeres kapcsolat köztük, ami a közös logikai utat biztosította volna.) Sőt, miután a gyökeik sem olyan "tiszták", mint a magyarban, ez a külön út már korábban, a gyökök kialakulását megelőzően megmutatkozott. (Ugye, van ahol csak a SER gyök első tagja (SE) azonosítható csak, a második már nem:
seregély = sığırcık -lar
serény = sakin
Ez utóbbi szóban én a SAK gyököt vélem felfedezni, és itt is ugyan az a képlet, mint az előbbi gyöknél.
Seregély: török sığırcık From Proto-Turkic *sïgïrčïk. Ennek a sereghez nincs köze törökül. "Szorítassal" létrejött állathangra vezetik vissza, ill. ebből származó szavaikhoz pl.: sığırcığa çekirgekuşu, çoğurcuk, sakızgan, sar, sarec, sari.
Magyarul: "ÚESz: Az elnevezés a madár jellegzetes viselkedésmódjára, sűrű csapatban való repülésére vonatkozik."
Összegezzünk:
A török sereg-seregély szópárosban nincs közvetlen kapcsolat, mint a magyarban sem szóalakban, sem jelentésben. Ugyanakkor a Harc és szorítás távoli rokonítasa lehetséges.
Nézzük a magyart:
Magyarban tiszta etimológiai kapcsolat van és nem csak a két szó között, hanem a sereg tulajdonságai közé tartozik a szoros összerartozás éppen úgy mint a sorok kialakulása. A logikai lánc sokkal tökéletesebb, mint a törökben és mellesleg a perzsa szóalakhoz is közelebb áll.
A török nyelv elfejlődött a magyar mellől így etimológiai kapcsolatai nem olyan tiszta gyökűek, mint a magyarban.
Van egy kis baj ezzel az etimológiával... Nem is kicsi...:D
- Ha átvételről beszélünk, miért nem az újperzsa čerīk-et vettük át, melyeknek hangalakja közelebb áll a "sereg"-hez?
- Amennyiben valóban átvételről van szó, akkor az összes, erre a gyökre épülő szavunk későbbi keltezésű, és egyik sem lehet átvétel. Ugye, logikus?
Ezzel szemben mit látunk:
Sürög: "A szórokonság korábbról adatolható tagjai (pl. →serdül, →serény, →serkent, →sűrű stb.)" (ÚESZ)
Sűrű: "Származékszó. | ⌂ Az alapszó igen régi tőige lehet," (ÚESZ) - Tehát nem átvétel.
Serte: "A szócsalád alapja, a serte vitatott eredetű. [...] 1. Eszerint a *širte magyarba átkerült alakja egy kihalt, csuvasos típusú ótörök nyelvből származhat, 2. Belső keletkezésű, a →szőr szó származéka; vö. még →sörény."
Ha az alapszó (nem meri kimondani, hogy GYÖK) igen régi, akkor nem származhat más nyelvekből... Igaz?
Tehát "kissé" kaotikus a magyarázat. Bár a "sürög" szócikkben - és részben máshol is - felismeri a SÜR, SER, SÖR... gyökökre épülő szócsalád létezését, mégsem von etimológiai szempontból párhuzamot más, hasonló alakú gyökökkel, mint pl. a SŰRű, SORs, SÍR, ...
De írhatnám a súrol, serceg, siklik, sima, stb. gyököket is, melyekben C-F is felismertek egy ősi természetes hangot, igaz ők nem vették észre, hogy ez a hang az S, ami minden felsorolt gyökben közös, és ennek megfelelően a rokon jelentések hordozója sem lehet más, mint ez a hang. ... Lássuk:
"SER, (1), természeti hang, melyben az e hangzó éles é, mely inkább az i-hez jár közelebb, s külön bözik az e'-töl, mely zártan hangzik. Eléjön 1) mint sisergő hang e következő szókban : sercz, serczég, ser- cség, serpég, serpenyő; 2) mint a sebes mozgást vagy haladást utánzó és suhogással jelenkező hang serény, serde, serdít, serte-perte, serlö (= sellő) stb. szókban; [...] sireg7 sirül, sürög, surran igék sir, sűr, sur gyökeivel, továbbá azon szókóival, melyek a nagy sokaság, sűrűség miatt pizsegve, suhogva mozganak, mint: sereg, seregély; v. ö. SEREG."
Az S hang két, vagy több tárgy egymáson történő elmozdulásából származó hang, s ennek megfelelően ilyen mozgások, jelenségek és/vagy a benne résztvevő tárgyak egykori "megnevezésére" szolgált.
Sőt, a törökben is található ilyen terjedelmes szó/gyök bokor:
seregély = sığırcık -lar
serény = sakin
csorda (sorda) = sürü -lar - Jellemző egy csordára, ahol az állatok sűrűn egymás közelében vannak.
sor = sira-la
súrlódás. = sürtünme -ler
Ugyanakkor ugyan ez a gyök a magyarban nem szerepel más szavak esetében, miközben a magyar szavak jelentésében felismerhetjük a SER gyökcsalád jelentését
folyamat = süreç -ler. - sorban, egymásután zajló események
tömény = sert. - sűrű
kúszik = sürün - azaz siklik...
húzza = sürüklemek. - ha valamit húzunk, az súrlódik
vagy ahol nem ismerhető fel ez a jelentése:
kancsó = sürahi -lar
lovaglás. = sürme -ler
Itt viszont a török szavakból hiányzik ez a gyök.
serdül = o büyüyor
serken = o anın etkisiyle
serte(s) = dumuz
sörény. = yele
sors = kader -ler, yazgı -lar
Amint látható a törökben is és a magyarban is vannak olyan SER/SÜR/SÖR... gyökkel alkotott szavak, amelyek a másik nyelv azonos jelentésű szavaiban nem találhatók ezek a gyököt
Lásd: folyamat = süreç illetve: serdül = o büyüyor...
Szerintem itt nem beszélhetünk semmilyen irányú átadásról, hiszen mindkét nyelvben vannak olyan azonos jelentésű szavak is szép számmal, amelyek felváltva, hol az egyik, hol a másik nyelvben jelennek meg SER gyökkel alkotva.
Ezeket a szavakat miért nem vettük át egymástól? Ráadásul pont azokból a szavakból van a legkevesebb (alig egy-kettő) amelyekben mindkét nyelven megtalálható a SER gyök, az is sokszor csonka alakban: csak az S_ hang van meg belőle. (seregély = sığırcık)
Összegezve mondandóm lényegét, a nyelvészek teljesen vakvágányon haladnak, mikor a szavakat és azok eredetét külön-külön próbálják magyarázni ahelyett, hogy egy teljes szóbokor, továbbmegyek, egy teljes gyökcsalád komplex vizsgálatát végeznék el a különböző nyelvekben. - Persze, akkor bajban lennének, mert nem lehetne a magyar szavak nagy részét átvételnek minősíteni... És akkor lőttek a finnugor / török / szláv, germán stb. eredetnek, az ilyen-olyan mondvacsinált nyelvcsaládoknak..
"...kikerüli szinonimákkal, mint másodlagosan fejlődött "tömeg, sokaság..."
Igen pontosan, ugyanezt a jelenséget megfigyeltem az idegen szavak esetén is. Gyakran előfordul hogy megvan a magyar hangalak hasonmása egyébként a szinonimák közt, de a fordítás egy tök másik hangalakot akceptál.
Ezért szeretem az igazi nagyszótárakat, ami az összes jelentést leírja, és bőségesen körülírja a kifejezést, mert sokszor abból látszik meg hogy hoppá, megvan a mi szavunk hogy miből is lett ami.
Ezekből is a régieket preferálom igazán.
Ez a baj az összehasonlító nyelvészettel hogy egy szóhoz kizárólag egyetlen fix másikat akar hozzárendelni és nem számol a szinonimákkal. Pedig egy szónak adott esetben tucatnyi szinonimája is lehet. Legtöbben az angol CALL szót úgy fordítják csak simán hogy HÍV, és le van tudva.
De ez vajon mennyire a teljes igazság?... Semennyire sem teljes az igazság, mert ez még jelent :
kiált, bemond, kihív, és most kell figyelni mert most jönnek az igazán kulcsszavak : SZÓL (hangszer) és SZÓLÍT/FELSZÓLÍT !!! És itt derül ki igazán hogy ez a CALL mögött mi is van valójában, mert ez kerek perec a SZÓL szavunk. Hisz akit hívunk annak evidens hogy SZÓL-unk, ez az igazi szó az "angol" hangalak mögött. Egy már képzett magyar kifejezés, hiszen a SZÓ az alapja a szólásnak. Ott van náluk magyarul igére képezve !
Ráadásul a SAY szavuk is ugyanaz, szintén a magyar SZÓL, csak mivel azt a "mond" dologgal párosítják, így már sokaknak nem tűnik fel a közös hangalak a magyarral. Szinonimákkal is számolni kell, hiszen aki mond bármit az szintén SZÓL valamit. És így már látszik hogy mi is ez, tehát valójában a CALL és a SAY mögött is a magyarul érthető és a nyelvünkön képzett SZÓL szavunk van megírva, voltaképpen két másik külalakra mindez. Egy angolos köntösben kétféleképpen.))
Visszatérve még a SER-EG meg a SOR és hasonló értelmű szavakhoz. Eszembe jutott még egy idevágó szó, éspedig ez a SORS
Ugye ezt a fősodor még ma is latinnak kamuzza, persze megvan ez náluk több szóban is, de ettől még magyarul van értelme az egésznek.
SOR szóból---- SOROS egymást követő események. Hogy megy a SOROD?... Még szokták ma is ezt kérdezni. Jól megy a SORA (sorsa) valakinek. A történések időrendben SOROS események, sorban jönnek egymást követve. Összehúzva új főnév, ez a SORS. A SORS az élet SORA , az egésznek magyarul van értelme...
"A magyar szótörténeti kutatásokban a serke szónak ótörök jövevényszó volta Vámbérynál merült fel, majd Gombocz óta (Gombocz 1908: 77) Pais kivételével a legtöbb kutató elfogadta a besorolást (TESz. 3: 523 524; EWUng. 1321). A magyar etimológiai irodalom kezdetekor megtaláljuk a török nyelvre utalás (szirke) mellett a számi csurosz, mordvin [moksa] , mordvin [erza] , udmurt szerer, finn szaivare alakokat (CzF. 5: 801) mely alakokban (ld. lent és a 4.1. fejezetet). A szerkesz- Nevét vagy onnan kapta mert seregesen tenyészik, vagy a fiatal növésre, csírázásra vonatkozó ser serdül, sereny, mély hangon sarj, sarju, sarjadzik származtak CzF. 5: 801). A TESz. a CzF. által közölt finnugor adatokkal a magyarázatban nem foglalkozik, egyszerűen elveti a finnugor kori eredeztetést. De már magyar serke koM. , votj. , zürj. , lp. Norv. , Lule - (nom. ), finn saivar, észt saeras, cser. , , - Niss szavakra, miközben ezek török jövevényszavaknak (Gombocz 1908: 77). A további etimológiai vizsgálatot a Németh Gyula által uráli török egyezésnek etimológiák . Ezek közé tartozik a magyar serke szó is (Németh 1928: 68, 78; Németh 1942: 77). Ezt az egyeztetést Ligeti Lajos szintén elfogadta (1953/1977: 370)"
Nyelvi és nyelvjárási kölcsönhatások kutatásának:
A serke, csíra, sarjú, (gyógy)ír szavak etimológiája
Antal M. Gergely,1 Czentnár András,2 Németh Dániel1,3
Írta: G Antal · 2022 — A sering, sereng ~ serëng. (MNyA. 39. lap: Ipolytölgyes, Tolmács).
