"Úgy érzem, hogy tele vagyunk gyanakvással, elvesztettük a bizalmunkat abban, hogy valaha is kiderül bármi bárkiről, aki magasan van, vagy politikai védettséget élvez. Vagyis kezd kialakulni a kirekesztettség, kisemmizettség érzése az emberekben, amely politikai apátiához vezet,het valamint rezignáltsághoz és ahhoz, hogy nem is próbálnak meg tájékozódni a közügyekben."
lehet, hogy megdöbbentő, de nekem tényleg euforikus örömet okozott, hogy a Kulcsár-vallomások elérhetővé váltak. És tényleg úgy gondolom, hogy ha a sajtó következetesen így viselkedik -- tehát minden dokumentumot, amelynek van jelentősége, megpróbál nyilvánosságra hozni, még akkor is, ha ezzel pereket vesz a nyakába --, akkor hosszú távon sokkal működőképesebb demokráciánk lesz, és sokkal jobban bízhatunk majd abban is, hogy az üzleti élet szereplői önérdeküktől vezérelve megtartóztatják magukat a vesztegetési és kampányfinanszírozási ügyektől. A nyilvánosságnak akkor van csak visszatartó ereje, ha rendszeresen nyilvánosságra kerülnek ügyek, ha követni tudjuk -- például -- egy nyomozás menetét. Még akkor is így van ez, ha nem vagyok híve a népítéletnek, és nem hiszem, hogy a sajtó révén feltétlenül és mindig tisztábban látunk. Még akkor is jobb a nyilvánosság, mint a nyilvánosság hiánya. John Stuart Mill se úgy gondolta, hogy a sajtószabadság azért jó, mert mindig a teljes igazságot olvashatjuk, vagy mert a nyilvánosság önmagában morális érték: úgy gondolta, hogy a sajtószabadság azért jó, mert előbb-utóbb, a sokféle érdek versenyében, felszínre bukkannak olyan igazságok, amelyek hiányában nem tudnánk tájékozódni a világunkban. Magyarán: nem lehet eltussolni dolgokat, legalábbis hosszú távon nem. Ez az élmény szerintem hiányzik még az új magyar demokráciában, és ezért örültem a HVG döntésének.
Úgy érzem, hogy tele vagyunk gyanakvással, elvesztettük a bizalmunkat abban, hogy valaha is kiderül bármi bárkiről, aki magasan van, vagy politikai védettséget élvez. Vagyis kezd kialakulni a kirekesztettség, kisemmizettség érzése az emberekben, amely politikai apátiához vezet,het valamint rezignáltsághoz és ahhoz, hogy nem is próbálnak meg tájékozódni a közügyekben.
Ennek a folyamatnak a másik oldala épp ilyen rémes: a közéleti szereplőink és a gazdasági élet szereplői úgy gondolhatják, hogy egymás közt kell elintézniük a piszkos ügyeiket, mert annyira erős az egyes sajtótermékek ideológiai öncenzúrája, hogy mindig csak a másik oldal botrányait teregetik majd ki, így pedig hiteltelenné válnak, vagyis a nyilvánosság nem jelent komoly veszélyt a politikai és üzleti ügyeskedők számára.
Mellesleg pedig a gyanakvás kultúrájában hajlamosak leszünk mindig a legrosszabbat feltételezni azokról, akik "fölül" vannak, míg egy egészségesebb és nyíltabb kultúrában, ahol lehet hinni abban, hogy a nagy disznóságok előbb-utóbb pártsemlegesen kiderülnek, inkább tudunk majd hinni abban is, hogy akiről nem derült ki disznóság, az nem különlegesen ügyes gazember, hanem esetleg nem is gazember. Így pedig inkább megérni nem-gazembernek lenni. Ha azt gondoljuk a politikusainkról és a legnagyobb üzleteimbereinkről, hogy gazemberek, akkor egy idő után nem is éri meg nekik becsületesen viselkedni, hiszen nem nyernek semmit azzal, ha becsületesek (eltekintve attól, hogy a lelkiismeretük tiszta, de erre nem építenék demokráciát).
Azt nem állítom, hogy ezért szerezte meg, nyilvánvalóan korábban is tervezte, hiszen a szerkesztési folyamatnak le kell zárulnia csütörtök este vagy péntek délelőtt. De az biztos, hogy felhívott szombaton, hogy elmondja, hogy fontos és jó cikket írtam, és ő le fog adni a videóból részleteket.
nem tudom, mi örömed leled abban, hogy vadászol itt rám, de egészségedre váljék.
1. Mészáros a cikkem megjelenése <i>előtt</i> leküldte a HVG-t és Hirschler Richárdot, amiért hozzáférhetővé tették a vallomások szövegét. Erről én értesültem, noha nem ezért írtam a cikket (az ő megnyilatkozásától függetlenül írni akartam arról, hogy ez nagyszerű dolog volt a HVG részéről, és hogy a Kulcsár-akta rendkívül fontos lépcsőfoka lehet a demokráciánk önmegismerési folyamatának). Ő pedig magára vette a szövegemet, és elküldött a fenébe engem is (ezt nem láttam, csak tőled tudok róla). Nem lep meg, ha megharagudott, hiszen érintve érezhette magát az öncenzúra, a túlzott paranoia és a politikai óvatosság vádja által.
2. Véleményem szerint az igazságot az szolgálja, ha ezek a szövegek (is) hozzáférhetővé válnak. A nem ideálisnak elképzelt, hanem valóságos működő demokráciában ugyanis a sajtó csak azáltal szolgálja az igazságot, hogy sokszor félinformációkat is közöl, botrányokra ugrik, és nincs tekintettel személyiségi jogokra. Ennek történeti előzménye a muckcracking újságírás az Egyesült Államokban, amely kifejezetten szaftos botrányokra szakosodott, amelyek közéleti szereplőket érintettek, és sok tekintetben nem volt gusztusos, de megteremtette a sajtó azon hatalmát, amelytől a közszereplőknek érdemes félniük. Magyarországon a sajtó nem ilyen hatalom. Sajnos.
Ami az igazságot illeti: a szövegben igyekeztem arra helyezni a hangsúlyt, hogy az igazság megismerése nem egyszeri aktus, hanem kínos, hosszú és esetleg csak részsikereket hozó folyamat.
3. Ami az igazságot szolgálja, az nem feltétlenül szolgálja a Kulcsár által megvádoltak érdekeit, konkrétan az érintett MSZP-politikusokét, Forró Tamásét, Kerék Csabáét, stb. Ha azonban mérlegelnünk kell a köz és az érintett -- megvádolt -- emberek érdekei között, akkor, mivel közszereplőkről van szó, véleményem szerint Hirschler helyesen döntött, egy nem egyszerű ügyben. Amúgy a Magyar Nemzet egyébként is lehozta a vallomások kínosabb részleteit -- csak nem a maguk teljességében. A Kulcsár által megvádoltak közül legalább egy ember úgy gondolta egyébként -- saját közlése szerint --, hogy az én cikkem volt az első korrekt írás a tárgyban.
4. Annak, hogy az írott szöveg és a kihallgatáson elhangzott szöveg eltér egymástól, van jelentősége. Ha bízhatunk az ügyészség működésében, akkor ez a jelentőség csekély. Ha nem bízhatunk az ügyészség működésében, akkor az írott és a beszélt szöveg közti különbség jelentősége nő. A Stop.hu a beszélt szövegre hivatkozott, az írottal szembeállítva azt. Én ezért mondtam, hogy a kettő persze nem azonos, de az írott szöveg a hivatalos dokumentum, ezért helyes, hogy a HVG nyilvánosságra hozta, és ezért kell foglalkoznunk vele. Semmi mást nem állítottam -- azt például nem állítottam, hogy helytelen, szabálytalan vagy szokatlan, hogy a vallomás szövegét szerkesztették.
5. Ami a "valóságos" jelzőt illeti: a demokráciának és a kapitalizmusnak van normatív elmélete, ahogy a szocializmusnak és a kommunizmusnak is volt. A közíró értelmiségiek talán túl nagy hangsúlyt helyeztek eddig -- lehet, hogy helyesebb csak magamról beszélnem -- a normatív aspektusokra, és kevesebb hangsúlyt arra, hogy ténylegesen hogyan működnek a dolgok Magyarországon. Ez mindaddig helyénvaló volt, míg a jogi keretek kialakítása folyt, és az új demokratikus állam alapvető működési elveit próbáltuk elsajátítani. Úgy gondolom, hogy mostanra véget ért ez a korszak, jelentős törvényhozási vagy pláne alkotmányozási teljesítményre nem számíthatunk a jövőben, ezért a normatív elméletnek helyet kéne adnia az empíriának és a tényfeltárásnak.
6. Lehet, hogy szerinted ismerjük a demokráciát és a kapitalizmust, amiben élünk. Szerintem nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy Kulcsár megdöbbentő állításainak valószínűségét meg tudjuk ítélni. És ez baj.
"Amikor a HVG Online bárki számára elérhetővé tette Kulcsár Attila vallomásainak szövegét - összesen 21 darab pdf formátumú fájlt, kiegészítve a sajtóban megjelent elemzésekkel és cáfolatokkal -, nagy, mély levegőt vettem, és boldogan megállapítottam, hogy új fejezet nyílt a magyar sajtó és a magyar demokrácia történetében."
Hogy mik nem okoznak neked örömet?!
Félretéve a viccet, az írásodhoz gratulálok, értékes és okos.
Leginkább az utolsó bekezdést ajánlanám mindenki figyelmébe.
1.) fontos dolog, hogy a HVG lehozta a Kulcsár-vallomások szövegét, tekintet nélkül arra, hogy mi igaz belőlük, és nem értem, hogy miért nyafogott ezen Mészáros Tamás,
2.) ha ma Magyarországon sokan gondolják, hogy "sosem fog kiderülni az igazság", az önmagában figyelemreméltó és elszomorító tény,
3.) jelen pillanatban nem tudni, hogy mi igaz és mi nem abból, amit ott Kulcsár elmondott, de ettől nem kell megijedni. A lényeg ugyanis az, hogy ha bármi igaz belőle -- főleg ami az MSZP politikusait illeti --, az súlyos botrány, és ha bármi nem igaz belőle, az is épp elég súlyos botrány, mert ebben az esetben az ügyészség nem működött megfelelően. Fontos, hogy megtudjuk, hogy minek lehet alapja, és minek nem, és hogy a sajtó kiharcoljon minél több információt (Friderikusz meg is szerezte a kihallgatási videót és leadott belőle részleteket, ha másra nem, erre jó volt a cikkem),
4.) az egész Kulcsár-ügy alapvetően arra kéne hogy szolgáljon, hogy megértsük a valóságos demokráciánk és a valóságos kapitalizmusunk működését, mert véleményem szerint nem tudunk eleget erről, miközben túl sokat foglalkozunk azzal, hogy melyik párt hogyan kommunikál és mekkora szavazati arányra számíthat éppen.
Kedves Gespenst, a gyerekem lassan 12 éves lesz, úgyhogy már elég régen nem kell pelenkázni. Én tudom, hogy egy vallomás szerkesztett szöveg, de nem biztos, hogy minden olvasó tudja. A vallomás attól lesz hiteles szöveg, hogy Kulcsár aláírta, nem attól, hogy szó szerint tartalmazza a kihallgatás anyagát, erre hívtam fel a figyelmét azoknak, akik ezt esetleg nem tudják -- tehát a HVG a releváns dokumentumokat (a legrelevánsabb dokumentumokat) hozta le és ezzel a közjót szolgálta.
Ha szerinted nem paranoiás országban élünk, annak örülök. Bár ha jól emlékszem, te gondoltad, hogy verőembert akarok rád küldeni, ami mégiscsak paranoiára utal.
Szerintem Teleki öngyilkosságával (erre kívántam rámutatni előző hozzászólásomban is) nem "emelkedett felül önmaga közvetlen érdekein," hanem saját személyes úri becsületszavát nem volt hajlandó feladni, ezért lett öngyilkos. Persze mákja volt, mert pont történelmileg is viszonylag megfelelő volt az időzítés (erre mondtam, hogy végülis mindegy, miért tette, ki lehet használni a fiatalok és mindenki okulására történetét), de őt ez pont nem nagyon érdekelte, fejében csak az járkált, hogy "szószegők lettünk." Tiszta tizennyolcadik századi japán szerelmi ponyva, a szerelem és a család meg a társadalom közül az öngyilkosságot választani. Egy igazi úr nem szegi meg a szavát, inkább öngyilkos lesz, de összeurópai zsidódeportálásról fecserészik kedélyesen Hitlerrel. A szószegést az életbenmaradókra hagyta, ő meg elvitte az erkölcsi dicsőséget és utána az özönvíz.
Még offabb
Az öngyilkosságról alkotott véleményemet talán segít megérteni egy kedves csan (zen) történet:
Csiu-feng Si-Csuang kísérője volt, és amikor a mester eltávozott, a közösség úgy döntött, hogy elhívják maguk közé a szerzetesek fejét, hogy az utódja legyen. Csiu-feng tiltakozott.
- Várjátok meg, kérlek, amíg kikérdezem. Ha érti Si-Csuang tanítását, szolgálni fogom, mint a boldogult mestert - Csiu-feng a szerzetesek fejéhez fordult:
- Si-Csuang azt mondta: "Szűnj meg, hagyj fel; tölts tízezer évet egyetlen gondolatban; légy hideg hamu, halott fa; légy füstölő egy ősi szentélyben; légy tiszta, fehér selyemcsík." Most mondd meg, ez melyik oldalt magyarázza.
- Az egyformaság oldalát magyarázza - mondta a szerzetesek feje.
- Akkor még mindig nem érted a boldogult mestert - mondta Csiu-feng.
- Ha nem értesz egyet - mondta a szerzetesek feje -, hozz egy tömjénrudat.
Meggyújtotta a füstölőt, és azt mondta:
- Ha nem értem a boldogult mester tanítását, nem leszek képes eltávozni, amíg ez a füstölő leég - ezzel leült, és meghalt.
Csiu-feng megpaskolta a hátát, és azt mondta:
- Az ülve vagy állva meghalás már megy. Ám ami boldogult mesterünk tanítását illeti, nem is álmodtál róla.
Lehetnek nekem egyéb nemzeti aggodalmaim is, mint az antiszemitizmus. Ha megtisztelsz vele, olvasd el, amit a "nemzeti, nem ilyen vagy olyan pártok által állított kormány" koncepciójának "forrásvidékéről" írtam.
Én komolyan veszem, mert pontos és egyértelmű. És egy szót se írtam ennek kapcsán se zsidókról, se antiszemitákról.
Pillanatnyilag nem ők vannak veszélyben. Már szerintem.
És az meg nem reflektált álláspont, hogy "kampányol". Mert nem mindegy, hogy mivel, és hogy ez hogy illeszkedik a szovetségépítő nemzeti petíciós, nemzeti konzultációs világképbe.
Nem hiszem, hogy igazad lenne, ha azt gondolod, hogy "dumál, ami éppen jól hangzik, aztán a hatalomban majd racionálisan viselkedik, ha megszerzi".
Azt elhiszem, hogy ő vagy valaki ő helyette esetleg így gondolja. De a szavaknak és különösen a koherens és teljesen pontosan identifikálható politikai krédóknak van bizonyos megállíthatatlanul továbbgördülő tehetetlensége.
Ami elhangzott, az nem hangozhatott vlna el.
És erre nem válasz, hogy "a Gyurcsány pont ilyen".
"Élni fog ő is, mint a patkányok a romok között. De mégis, élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."
Kedves Eszter,
a Köztársaság Elnökének az a tiszte, feladata, küldetése, meghívása, hivatása, kötelessége, hogy őrködjék az állam intézményeinek alkotmányos működése felett. Ő nem egy szplínes bölcsész funkciójában van ott, ahol van, mint Mihály, az idézett Szerb Antal-regény hőse.
A köztársaság bajban van, és ezt a megválasztása ordítóan mutatta meg.
És neki ilyenkor egyetlen mérlegelendője van és az nem az, hogy "az ő helyébe rosszabb is léphetne", hanem az, hogy mit tehet a fennálló alkotmányos válság és a várható folyományai elhárításáért.
Ha kell, lője főbe magát, vagy menjen Jan Palach után. De hát nem kell, persze...
És aki ért belőle, annak Orbán Viktornak a nemzeti kormányról szóló megjegyzése is megmutathatta a köztársaság várható jövőjét.
Hallottuk. Nem tagadhatjuk le a fiaink előtt, hogy hallottuk. És hogy értjük, vagy, ha akartuk volna, megértjük.
Nehéz megállapítani, hogy mikor jött el az ideje a hangos, a messzehangzó "megállj"-nak. Egy feddhetetlen jobboldali "megállj"-nak. Azt hiszem, most.
mi történik akkor, ha Sólyom elutasítja a jelölést, vagy visszalép a második forduló előtt vagy után?
Szerintem semmi -- az MSZP megúszta volna még azt a minimális szembenézést is a saját belső állapotával, amelyet így nem úszhatott meg, a Fidesz pedig nem kockáztatott volna kormányzást egy olyan köztársasági elnök mellett, aki netán időnként hangot ad a véleményének, amelyet nem lehet pártvéleményként leírni.
Teleki lépését és Bögöyhöz hasonlóan értékelem, ami nem jelenti, hogy ne tekinteném fontos jelzésnek egy történelmi pillanatban. De ő hibásan politizált, rosszul számított, veszített, és úrként akart veszíteni.
Nem becsülöm le az úriembereket, sőt. Jó lenne, ha léteznék még ez a műfaj (amúgy nemcsak Magyarországról vesztek ki, de máshonnan is -- ez az ár a társadalmi mobilitásért). Abban is igazad van, hogy Sólyom bizonyos értelemben még úriember, ahogy Antall is az volt.
De hogy az úriemberi gesztusoknak van-e értéke egy demokráciában -- vagy jelentősebb értéke van-e, mint a jogi gesztusoknak, ebben már kételkedem. Szerintem bármilyen alpári is a demokráciánk, demokrácia van, vannak jogintézményeink és politikai intézményeink, és egy elegáns gesztussal nem lehet őket működővé, jobban működővé tenni, csak a távolságtartásunkat kifejezni.
Én a reálpolitizálás híve vagyok, a valóságos cselekvésé, a valóságban való részvételé. A politika arról szól, hogy a valóságon kell alakítani valamit, akkor is, ha a valóság büdös. Az elegáns távolságtartás valójában mindig a vesztes stratégiája, csak a cselekvés lehet nyertes stratégia. A szimbolikus távolságtartás egyeseket megerősít a saját erkölcsi identitásukban, de ennél többre nem képes. Nem tud változtatni a dolgokon.
Azt hiszem, helyes, ha Sólyom ad magának esélyt a változtatásra -- legyen ez az esély bármilyen minimális.
Őszintén örülnék, ha ez a rovat névadójáról és névadója véleményeiről, illetve a vele és azokkal kapcsolatos reflexiókról szólna, esetleg a köztársasági elnökről. Szeretnék ebben számítani együttműködésedre, ha szabad, természetesen bárkinek bármiben való korlátozása gondolatától is elzárkózva.
Bizonyára ismered a lexikai egységek jelentésfejlődését, vulgo és pontatlanul "átvitt értelmeket" meg ilyeneket.
Ha nem, esetleg ajánlhatom egy lassan elfeledett különc magyar zseni, Zsilka János: A jelentés szerkezete c. művét.
Bár szerintem az értelmező kéziszótár is meggyőz a jelenség létezéséről és eligazít a "rosszízű" szó jelentéseivel kapcsolatban, különös tekintettel az egybeírásra.
Az egybeírt "rosszízű"-nek gyakoribb, sőt preskriptív terminusokat használva, korrektebb a hozzászóló kontextusába illő jelentése.
A rosszízű ámokfutás rád vonatkozott, ha már tegeződünk. Nem volt szándékom , mert ilyen ócska alakkal még nem találkoztam.
Régebben tiszteltelek, de azután közölted, hogy ne essek hanyatt attól, hogy okos valaki. Megfogadtam a tanácsodat.
Nem láttam még ilyen tanult alakot ennyire alpári módon megnyilvánulni. Erre nincs is szó, nem is lehet. Kívánság esetén idézhetek és talán egyszer elszégyelhetnéd magad. Szembesítettelek már az idézeteiddel egyszer és még egy nyavalyás sajnálom sem koppant a billentyűdön.Szomorú.
A zseni és az őrült között csekély a határvonal.
Talán elhúzhatnál innen és békesség költözhetne ebbe a topikba /is/.
Majd később meglátjuk. Véleményem szerint ma már Magyarországon olyan mértékben elfajultak az indulatok, olyan agresszív politizálás folyik, ami kizár bármilyen elfogulatlan vélemény-nyilvánítást.
Ez alól a KE sem lehet kivétel.
A polika beszűrődik a hétköznapokba , tönkretesz mindent ,ami eddig normálisnak volt mondható. Házasságok, kapcsolatok, barátságok. Bármi tönkre mehet.
Már abból is látszik, milyen indulatokat gerjesztett maga a választási hangulat. Az az egy-két hónap.
Ui. Örülök , hogy köztünk vagy, miután talán elfelejtődött a rosszízű ámokfutás.
Az egy utólagos és pontatlan történészi feltételezés szokott lenni, különösen a huszadik század Európájáról szólva, hogy egy politikus tisztábban látja az életútja állomásait maga előtt és önmagán meg az alkalmazkodásain kívül valami sommásan és morális terminusokban megfogalmazhatót valósít meg.
Ha nagy pillanatokat felismer és önmaga közvetlen érdekein és efemer elkötelezettségein felülemelkedve cselekszik, az éppen elég. Ezeket próbáltam emblematikus pillanatoknak nevezni.
A közéleti motivációjú öngyilkosság nem gyávaság, azt hiszem. Olykor optimális, olykor nem optimális megoldás, az lehet.
Mellékszál, de szerintem - kicsit sommásan és keményen fogalmazva - Teleki részéről gyáva és aljas tett volt az öngyilkosság. A lemondás, és utána az ország érdekében való továbbpolitizálás, az más lett volna, az tisztességes és gerinces tett lett volna. Így a gerinctelen "kereszténymagyarúri" közép- és felső osztály tipikus képviselőjeként elhagyta a süllyedő hajót, a lényeg az volt, hogy a személyes becsületén esett foltot lemossa. Mely folt alatt ő természetesen nem az ún. zsidópolitikában és általában az ország lezüllesztésében játszott szégyenteljes szerepét értette, hanem az ő személyes kereszténymagyar úri becsületszavának megszegését az angol lordok előtt. "Szószegők lettünk," írta, de azt kihagyta, hogy "és az országot a zsidóbirtokra és zsidóállásra lesés erkölcsi állapotába hoztuk." Ami, ugyebár, a lényeg lett volna.
Persze abban igazad van, hogy a történelmi szereplők esetében nem az a lényeg, hogy kik is voltak valójában ők, és mit is tettek, hanem hogy mire használjuk őket. Teleki ilyen értelemben - bár történeti szempontból hamisan, de - mégiscsak felhasználható, mint pozitív minta.
vannak úgynevezett emblematikus pillanatok. És ez az volt. Olyan, mint Telekié annak idején. Csak Sólyomnak nem főbelőnie kellett volna magát, hanem megálljt parancsolva elutasítani a megválasztását.
Ebben úgy körülbelül biztos vagyok. Az elnökválasztás ideológiai előkészítetlenségében, tehát a hagyományos, többnyire ócska, de mégiscsak valamilyen fügefalevelet pótló csoportképző ideológiák ("a nemzetiek ezt választják, a ballib nemzetárulók amazt" vagy megfordítva) nélkül lelepleződött a hatalmin kívül minden más megfontolást nélkülöző alkotmánytipró és emberi méltóságot sértő értéktelenség.
Pedig hát magam is azért voltam Sólyom megválasztása mellett, mert úgy gondoltam, hogy létezik az emberi minőségnek valamilyen természetes koalíciója, bár - hozzád hasonlóan - magam sem rokonszenvezem Sólyom zöld állásfoglalásainak jó részével és egyáltalán a nyughatatlan és némileg hisztérikus önfejűségre hajló lényével.
Ezenkívül meg azt gondoltam, hogy a szocialista párt jelenlegi állagában való fennmaradása árán a parlamenti és polgári demokráciának az ellenségeivel szembeni küzdelmeit nem szabad, nem érdemes megvívni. Mert a - hogy is nevezzem - polgári progresszió - határain az Mszp túlsúlyba jutott szárnya éppúgy kívül esik, mint a látszatra monolitizált jobboldal jórésze.
De hát, úgy látszik, a jelen együttállásban nem juthat szóhoz a minőség koalíciója, nem engedtetik meg.
Meglehetősen pesszimista vagyok e tekintetben: ha nem volnánk a Nato és az Unió tagjai, elháríthatatlannak tartanék egy meciari-tudjmani fordulatot. Így sem tartom kizártnak, kivált az Unió jelen állapotában. Miért is ne? Minden adott hozzá és védtelenek vagyunk vele szemben.
Ezt a folyamatot állíthatta volna meg Sólyom László bátor gesztusa.
nem volt éppen elegáns történet, valóban. De Sólyom legitimitása ettől még nem csorbul és képes lesz a civil Magyarországot képviselni azzal együtt is, hogy ő maga értelmezte korlátozóan még alkotmánybíró korában az elnöki mozgásteret. Szóval nem hiszem, hogy rosszul tette, hogy elfogadta, vagy hogy jobban tette volna, ha nem fogadja el.
Mivel karakteres, erős személyiség, aki nehezen befolyásolható, nagy érdeklődéssel várom, hogy mire használja majd az elnöki pozíciót. Nem értek vele egyet mindenben (én nem vagyok adatvédelmileg paranoid, és a zöld-mozgalomból csak a kifejezetten pragmatikus irányzatok érintenek meg), de már azt is öröm látni, ha valaki egyáltalán képvisel határozott értékeket és világos prioritásai vannak.
Én nem gondolom, hogy a fidesz taktikázása miatt neki vissza kellett volna lépnie. Az más kérdés, hogy a jelenlegi KE-nek nem kellett volna e megszólalnia, akkor, ha igazak azok a mende-mondák, hogy egyes képviselők lezárt borítékját kinyittatták és új szavazó lapot töltettek ki vele.
Ha ez igaz, akkor bizony a választás nem volt törvényes! Ha nem igaz, akkor viszont a terjesztőit kellene felelősségre vonni.
Én gratulálok Sólyom Lászlónak és biztos vagyok benne, hogy a tartása, erkölcsi nívója alkalmassá teszi a feladatra.
Mit várok el tőle?
Szólaljon meg ha sérül a demokrácia, az állampolgári jog, a törvényesség, de akkor azonnal.
Ügyeljen a közélet tisztaságára és ne hagyja szó nélkül ha pártok, vagy bárki más "értelmezni" akarja a törvényt.
Saját erkölcséből kiindulva itélje el, amit Ő maga nem tart "polgári", emberi értéknek, merje felvállalni a "saját véleményt"!
Én is örültem neki. De sajnos, a választásának körülményei miatt nem lett volna szabad elfogadnia a megválasztását.
Beköpte, mint a légy, őt is a pofátlanul tolakodó és gátlástalan antiparlamentarizmus. Az elnökválasztás a politikai osztály ideológiamentes lelepleződésének meztelen tora volt.
Bebizonyította, hogy a jelen pártstruktúra minden egyes - természetesen egymást determináló - eleme rothadt és elveszítette morális legitimitását és egyáltalán, mostani állagában való fennmaradásához való jogát.
