Brandon Smith elég megbízhatóan elemzi a körülöttünk folyó eseményeket és a mögöttük sejthető célokat, illetve jól körvonalazza az ezek alapján várható forgatókönyveket. Ezúttal a Trump-jelenség értelmezését folytatja a korábban elindított gondolatmenet mentén.
Amellett, hogy megjósolta Trump választási győzelmét, abban is elég biztos volt, hogy elnökségét elődjéhez hasonlóan a washingtoni bennfentesek, Goldman Sachs bankárok és háborúgyártó politikusok fogják irányítani.
Lássuk:
Trump egyik első ígérete volt, hogy „lecsapolja a mocsarat” és ez volt az első, amiben visszatáncolt. Olyannyira, hogy lecsapolás helyett éppen azokkal a mocsári lényekkel töltötte meg kabinetjét, akiknek kiebrudalását ígérte, és akiket riválisa, Hillary Clinton is szolgált.
Ebből sejteni lehetett, hogy a többi ígéret is hasonló sorsa jut, vagy azért, mert eleve ez volt a szándék, vagy azért, mert a Fehérház a főnök személyétől függetlenül a kijelölt keretek között kormányozza az Egyesült Államokat.
Trump mentségére legyen mondva, hogy az elnöki ciklus még nagyon az elején jár, így egyes ígéretek még megvalósulhatnak, de a jelen helyzetet nézve, ennek egyre kisebb a valószínűsége.
A törvényjavaslat szerint a kabinet finanszírozása szeptemberig szól. Vajon a kormány végül beadja a derekát, hogy elkerülje a csődöt? Valószínűleg. Ez amúgy egy olyan terület ahol Trump igazi tűzvészt indíthatna, ha a másik opciót választaná. Trump támogatói mindenesetre erősen törik a fejüket, hogy hová tűnt a csökkentett üzemmódú államgépezetet ígérő, harapós bajnokuk.
Bár Trump célzott arra, hogy egy szeptemberi államcsőd jól jöhet az országnak, kevés az esély rá, hogy ezt tényleg hagyja megtörténni.
A NAFTA, vagyis az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény elleni kiállását is módosította. A Wall Street Journal számára adott interjúban a döntését azzal magyarázta, hogy ő egy „nacionalista globalista”. Tessék?
Trump azt a korábbi kijelentését is visszavonta, hogy Kína manipulálja a valutaárfolyamokat. Elképzelhető, hogy ezt egy Észak-Korea elleni támadás előkészületeinek részeként teszi. Az pedig, hogy Kína már nem áll ki kommunista társa mellett, azt mutatja, hogy a keleti nemzetek szintén a nyugatra jellemző globalista befolyás alatt állhatnak, vagyis teszik, amit mondanak nekik. Amennyiben Kína tartja magát legújabb álláspontjához, egy Észak-Korea elleni támadás egyre valószínűbbnek tűnik.
Ez a fajta retorika szintén szembemegy Trump korábbi pozíciójával, hiszen Irakkal kapcsolatban folyton arról beszélt, hogy a háború „teljesen értelmetlen” és az Egyesült Államoknak „még haszna sincs belőle”. Amennyiben az Irak elleni háború értelmetlen, mit mondhatnánk egy Észak-Korea elleni háborúról? Ez a háború még tovább tartana és még többe kerülne. De talán éppen ez a cél…
Mi lehet az oka a 180 fokos fordulatnak Trump politikai álláspontjában?
Kezdésnek ne felejtsük el, hogy Trump nem véletlenül került a Fehér házba. Első és legfontosabb, talán számára sem egyértelmű feladata, hogy a konzervatív címkét viselő táborból és a szuverenitást fontosnak tartókból bűnbakot gyártson az elkerülhetetlenül közelgő katasztrófákhoz. Innen lehetett előre sejteni Trump győzelmét, majd a választási ígéretek visszavonását is. Trump azért lett az Egyesült Államok elnöke, hogy a konzervativizmust egyszer s mindenkorra befeketítse.
Ettől függetlenül azt is fontos látni, hogy Trump konzervatív támogatottsága, a globalisták reményeivel ellentétben, egyáltalán nem vak vagy egységes. Nagyon sok konzervatív figyeli kritikus szemmel és igen óvatosan Trump ténykedését. Ettől persze még nem biztos, hogy meg lehet úszni a bűnbak szerepet. Van, aki úgy gondolja, hogy folyamatos vélemény- és pozícióváltása miatt Trump alkalmatlanná vált a bűnbak szerepre, mert nem „konzervatívként viselkedik”, pedig a lényegen ez nem változtat.
Trump egy konzervatív, nacionalista platformon győzött és retorikája továbbra is a nacionalista képet erősíti. Akkor is, ha a tettei ezzel nincsenek összhangban. A globalisták továbbra is neki szánják a konzervatív szerepet és a nyilvánosság nagy része ez alapján fogja megítélni, mert a kézzelfogható tettekhez képest a retorika sajnos jobban megmarad az emberek fejében.
A liberális gondolkodók is kitartanak Trump konzervativizmusa mellett, mert mindenáron szeretnék bebizonyítani, hogy a konzervatív elvek gonoszak. Trump minden rossz döntését a konzervativizmusra kenik majd, akkor is, ha még köszönőviszonyban sincsenek a konzervatív elvekkel.
Trump színváltásának másik oka az lehet, hogy az elit már nem tartja szükségesnek a „konzervativizmus és szuverenitás védelmezője” álca fenntartását. Talán azért, mert a válság már nagyon közel van, vagy olyan eseményekre számítanak, amik elfeledtetik az emberekkel az ilyen „mellékes” tényezőket.
Egy Észak-Korea elleni támadás például ilyen esemény lehet. Észak-Korea megtámadása minden szempontból teljesen értelmetlen, ami valóban csődbe juttathatja az Egyesült Államokat (hivatalosan is, nemcsak technikailag). Hihetetlen, hogy mennyire elszántan próbálják mélyíteni a feszültséget Észak-Korea és az Egyesült Államok között. Ennyire értelmetlen retorika az Irak elleni háború óta nem dőlt a Fehérházból. Obama se hagyott ki egyetlen helyzetet sem, ha háborúk kirobbantásáról volt szó, de Trump és Észak-Korea esetében az ürügyek gyártásával se nagyon törődnek, ami indokolhatna egy ilyen háborút. Mintha egyszerűen csak napirendre tűzték volna és kész.
Ettől függetlenül az igazi válság továbbra is inkább gazdasági jellegűnek tűnik. Az elmúlt nyolc év során rekord mennyiségű pénzügyi lufit fújtak fel, így tényleg nem az a kérdés, hogy mikor durrannak ki, hanem az, hogy mikor.
Persze mindemellett az is elképzelhető, hogy a Trump kabinet egyszerűen csak bénázik vagy rosszul időzít, de ennek kevesebb az esélye.
A rekord mennyiségű színváltást könnyelműség lenne céltalan skizofréniával magyarázni. Az Obama kormány is számtalanszor visszatáncolt ígéreteivel, csak éppen óvatosabban, és mindig fenntartva a látszatot. Ezért is sikerült kitölteniük a két teljes ciklust. Trumpnál nem ez a helyzet. Talán azért, mert komolyabbak a tétek vagy azért, mert időben közelebb vagyunk a tervezett válsághoz.
Addig állandó vitatéma lesz, hogy vajon a háttérhatalom menet közben vette át az irányítást a Fehérház felett, vagy erre nem volt szükség és Trump végig az ő emberük volt. A második variációnak azért nagyobb a valószínűsége, mert Trump nem sok ellenállást mutatott a fennálló hatalommal szemben, illetve az ellenállás mindössze szóbeli volt. A szavak pedig mit sem érnek tettek nélkül.
A helyzet egyik pozitív hozadéka lehet, hogy mivel sokan nem dőltek be a retorikának, a forgatókönyv jelentősen csúszhat. Emellett persze az se felejtsük el, hogy amikor az elit nem kapja meg, amit akar, többnyire régi, jól bevált eszközeihez nyúl, ami a háború és az erőszak.
(Forrás: alt-market.com)
