"Elvileg tehát érdekel a dolog, őszintén elnézést kérek tőled (is), ha tudom, hogy megéri. Ha tudom, hogy mit kapok érte cserébe."
Ez meglehetősen kicsinyes alkudozás, amiben nem leszek partner. Haladéktalanul, őszintén és feltétel nélkül kell elnézést kérned, megígérve, hogy a jövőben tartózkodsz minden sértő megnyilvánulástól.
"Pontosan olyanok vagytok, mint az ország, közepesek, átlagosak, olykor hülyék is persze, itt nemigen pipiskedhet senki a másik fölé."- és ugyanezt leírod még néhány változatban.
Rendben van, mindenki egyforma, ha ez neked olyan fontos. Viszont akinek ennyire fontos ennek hangoztatása, az elég bizonyosan valamilyen kisebbségi komplexusban senyved, amivel viszont nem árt mégiscsak foglalkozni!
Rájöttem, hogy mi bajod a világgal, s különösen a zsidókkal, mert egyszerűen nem bírsz elszakadni ettől a zsidótémától. Az, hogy te nem vagy az. Te nem pénisz-, hanem zsidó-irígységben szenvedsz, hogy Zsiga bácsit parafrazáljam. Törődj bele, fiacskám, hogy van, akiknek nem jön össze, bármennyire is szeretné. Mellesleg nekünk is jobb nélküled.
"Amennyiben haladéktalanul és őszintén elnézést kérsz sértegetéseidért."
Ja, és - ez kimaradt - ezzel együtt határozott ígéretet teszel arra, hogy a jövőben maradéktalanul tartózkodsz minden efféle megnyilvánulástól. Ehhez is ragaszkodom.
"Ám te még mindig tartozol egy „elmagyarázással”:"
Súlyos tévedésben vagy: én neked semmiféle elmagyarázással nem tartozom. Bárki könnyedén ítéletet alkothat hozzászólásom - a VM-es topikban tett valamennyi hozzászólásom - alapján, hogy a Vásárhelyi Máriát becsmérlő, avagy a Vásárhelyi Máriát tisztelő csoportba tartozom.
De lásd nagyvonalúságomat: egy esetben mégis hajlandó leszek neked elmagyarázni néhány dolgot. Amennyiben haladéktalanul és őszintén elnézést kérsz sértegetéseidért. Onnantól kezdve tárgyalhatunk.
Világosan elmagyarázta: nem tornatanárnő. Ugyanolyan egyértelműen, mint amilyen egyértelműern Állományjavító is elmagyarázta, hogy mit is keresett mondandójában az a bizonyos "genetikai" kitétel. Ennek ellenére mindkettőjük esetében fújtad, illetve fújod a szokásos, másokat lenéző stílusodban a magadét.
Szerintem félreértettél. Olvastam a cikkét, és röhögtem. Azt hittem, hogy valami vicc. De nem.
Tegnap megnéztem ezt a topikot, hogy mi erről itt a vélemény. Tetszett, amit írtál. Hasonlót gondolok a cikkéről.
Aztán visszaolvastam. Úgy érzem, mintha itt köztetek nem világnézeti, nem politikai véleménykülönbségről lenne szó. (Bár őt sem ismerem, és őszintén fogalmam sincs, hogy te ki vagy.) Olyan, mintha nem is a cikkéről írnál. Ez olyan mintha a topikokon átívelő szerelmi civakodás lenne.
A hozzászólók véleménye külön röhejes, mert érzik a feszültséget, de félreértik.
Nekem nem fontos, hogy ne beszélj erről. Beszélj! Csak tudd, minden mondatod után azt érzi, hogy ő (még?) fontos, hogy ő még valaki.
A Népszabadság szerkesztőjét valóban felelősség terheli. A szerkesztők ilyen állhatatos munkája vezetett többek közt a példányszám folyamatos csökkenéséhez.
Vele kapcsolatban viszont azt gondolom, hogy ezek a viták tartják őt életben. Ha úgy tetszik, ő a Népszabadság Anettkája.
Ha tényleg meg akarod őt fékezni, akkor ne vegyél róla tudomást.
A gyermeket anyjából bizton képes vagy kibeszélni, az meg ne zavarjon, hogy (lehet akaratlanul) mindenkihez van egy két leminősítő szavad.
De, hogy a kályhánál maradjak az alábbi kiragadott mondatot értékeltem nagyra , mert őszintének és időszerűnek tartom ,ezért is köszöntem meg B.E.-nek:
"Úgy érzem, hogy tele vagyunk gyanakvással, elvesztettük a bizalmunkat abban, hogy valaha is kiderül bármi bárkiről, aki magasan van, vagy politikai védettséget élvez. ...
A sokunk által bőszen ásott szakadéknyi árok ellentétes partjain állók között először a megértés , az esetleges megbékélés szándékát kéne felfedezni.
Utána keresheted a gondolatot.
De ezzel búcsúzom is , van itt elég méltó ellened.
Reménytelen, szánalmas és meglehetősen nemtelen kísérlet ez - újfent - arra, hogy egyrészt összemoss lujzával - aki velem ellentétben valóban a "szaxofonozásról", mint VM "dolgáról" írt - , másrészt pedig a többi, hivatásos antiszemita gyűlölködővel. Már a megfogalmazásod is tendenciózus, rosszindulatú, sőt, becstelen: mintha én valóban a Dés-Vásárhelyi család szaxofonozási szokásaira kérdeztem volna rá, méghozzá nem is szaxofonozás, hanem kifejezetten "szaxofonozás" (átvitt) értelemben. Ha van valami, ami viszolyogtató, akkor ez a fajta undorító sejtetésed az.
"míg a többi ember értelemszerűen nem olyan interiorizált, mint ők, sőt némelyik egyenesen „nyomoronc”, „paranoiás”, „hülye fasz” és „ótvar tetű”. "
Azért ezekben a minősítésekben, bármennyire is durvák, messze nem érzékelhető az a fajta hihetetlen gátlástalanság, ami téged jellemez. Úgy látszik, nemcsak kontra-antiszemiták vannak- már ha vannak - , hanem kontra-bunkók is. Bár szerintem te egyből a szubkontránál kezded.
"számára az „antiszemitizmussal szembeni fellépés” nem a potenciális antiszemiták meggyőzését jelenti, hanem a már „gyakorló” s legprimitívebb antiszemitákkal való eszement acsarkodást, ostoba hadakozást, köpkölődést, olykor kölcsönös gyalázkodást. Ezért tartom buta embernek."
Elhiszem, hogy nehéz ellenállni a csábításnak, ha a prekoncepcióidat szeretnéd görcsösen igazolni. De ki kell ábrándítsalak: az „antiszemitizmussal szembeni fellépés” számomra sohasem jelentette par excellence "a már „gyakorló” s legprimitívebb antiszemitákkal való eszement acsarkodást, ostoba hadakozást, köpkölődést, olykor kölcsönös gyalázkodást." Ezt csak te állítod a szokásos gátlástalanságoddal. Ezért tartalak hazug embernek.
Bár eredetileg nem volt ilyen hajlam bennem, de ahogy nézegetem ezt a topikot, egyre inkább felbukkan a tudatalattimból, hogy jó lenne, ha Babarczy Eszter lenne a KE.
Vigyázz, Ein Gespenst hamarosan rád fogja bizonyítani a durva és szándékos hamisítást, amit vele szemben elkövettél (s amire persze csak a világ legostobább tökfejei merészelnek vetemedni, azaz mindenki, aki nem ő maga), mert ő soha, sehol nem hívott fel "igazi" vitára. (Itt általában követelni szokta bizonyítékként hozzászólásának számát!). Ő "érdemi" vitára hívott fel, s aki ehelyett "igazit" ír, az legkevesebb anyagyilkos.:-)
" Semmit nem értesz ebből az egészből. A zsidókérdést nem az dönti el, hogy a pixyk, a kontra-antiszemiták meg tudják-e győzni az antiszemitákat, hanem az, hogy az antiszemiták, avagy a nem antiszemita gondolkodók tudják-e meggyőzni a társadalom többségét. És ebben a vonatkozásban egyáltalán nem mindegy, hogy a pixyk, a kontra-antiszemiták is szállítanak-e érveket az antiszemitizmus számára. Én például hiába mondanám az olvasónak, hogy az antiszemitáknak nincs igazuk, amikor az olvasó azt látja, hogy a „zsidók” (vagyis a kontra-antiszemiták) valóban úgy viselkednek, ahogyan az antiszemiták állítják: „szándékosan és teljesen indokolatlanul szítják az antiszemitizmust” (pl. a legprimitívebb antiszemiták szándékos, indokolatlan, értelmetlen hergelésével). "
Szerintem pereld be Triste-et helyreigazításért. Másodfokon nyerhetsz. Egyszerűen szó nem volt kontraantiszemitizmusról. Sőt, kontraantiszemitákról sem. Kontra-antiszemitákról volt szó, ami nem taggyűlés.
SZVSZ a helyzet sajnos bonyolultabb: attól, hogy Ein Gespenst egy kibírhatatlan - par excellence kibírhatatlan!:-) - alak, még joggal mutatott rá Babarczy bántó logikátlanságaira. Amúgy ha visszaolvasod a Hívjuk meg Babarczy topikot, rájöhetsz, hogy minden ellentét mellett nem egy kérdésben kezet foghatnának egymással: nézd át, hogy mit vallanak pl. az antiszemitizmus-kontraantiszemitizmus (Ein Gespenst), illetve az antiszemitizmus-anti-antiszemitizmus (Babarczy) témakörben. Bár azért Babarczy javára szól, hogy ő legalább hajlandó morális értelemben disztingválni, míg Ein Gespenst ugyanazt a tüzet okádja mindenkire. Így jutnak el az azonos végeredményig.
Az Eszter írásában a feltett és a fel nem tett kérdések fontosak, és a mi saját válaszunk...
Érdekes, hogy nekem is csak kérdések jutottak eszembe...
Milyen ország az, ahol, hogy bűnös, vagy ártatlan valaki, az a kapcsolatrendszerén múlik? Milyen törvény az, ami úgy ad jogosítványt 1-1 szervezetnek, hogy nincs közvetlen kontroll alatt?? Milyen jogállam az, ahol szubjektív okokra hivatkozva lehet dönteni hatáskörről és illetékességről?? Milyen demokrácia az, ahol általános mentelmijogok vannak? Milyen hivatal az, ahonnan "kiszivárognak" szolgálati titkok, vagy adatvédelem szempontjából aggályos adatok? Milyen erkölcs az, ahol a kiszivárogtatók "tiszteletnek" örvendenek?
Egy darabig nagyon vicces tud lenni, amikor egy seggfej okoskodik. De egy idő után csak idegesitő. Te már rég átmentél idegesitőbe.
Mi a franc bajod van neked ezzel a Babarczy Eszterrel? Hogy milliószor intelligensebb, mint te? Mi ez a resentment? Olyan élményed neked naponta lehet, hogy úgy viszonyulsz a H. sapiens sapienshez, mint a cserebogár, és pont annyiszor, ahány emberrel találkozol, de mi ebben BE bűne? Kirúgtak a Sztori magazintól? Egészen biztos vagyok benne, hogy BE-nek nem volt hozzá semmi köze.
Tudod , nem minden úgy gömbölű, ahogyan látni véled.
Műveltség, tanultság nem pótol értéket, max. elfedi hiányát.
Kontráid, meglátásaid ülnek, ám keserűségedet magadnak kevered.
Miután távdiagnosztizáltuk egymást -a la Gyurcsók- visszatérhetünk a malomhoz. Légy egyszer önzetlen, erősíts meg hitemben, ugyanis valóban tanácstalan vagyok.
Mint mindenki -úgy 15 éve- idehaza.
Hiányzik az őszinte szó.
Bűn, ha egy félzsidó meglátását érzem -hosszú idő után először- érdeknélkülinek?
Szarok rá, hogy mifajta, ha azt mondja amit helyesnek tartok.
Másképp: aki veszi a fáradságot, és elég ügyes, hogy tényszerűen bizonyítsa az ellenfele machinációit ebben az ügyben, más hasonlóan fontos ügyben, vagy több egyenként kevésbé fontos, de együtt szintén fontos ügyben, az esélyes a szavazatomra. Aki viszont csak sorozatosan sejtet, de nem adja bizonyítékát erőfeszítésnek, arra biztosan nem szavazok. Ha senki nem erőlteti meg magát, akkor esetleg nem megyek el választani, vagy szándékosan érvénytelen szavazatot adok le, hogy megkülönböztessem magam a politikailag passzívaktól. Vannak elvi és ízlésbeli preferenciáim, de nem olyan fontosak, hogy ne azt válasszam, akiről úgy látom, hogy több erőfeszítést tesz a tisztább közéletért. A több erőfeszítés természetesen nem csak több szó, hanem felderített ügyek, a saját hatáskörben levont konzekvenciák, részletesen kidolgozott és megindokolt változtatási javaslatok, vállalt konfliktusok.
A javaslat szerintem elég egyértelmű: Ha hozzáférsz a nyilvánossághoz, netán ebből élsz, akkor merjél belevágni aprólékos és fáradságos tényfeltárásba azokban az ügyekben, melyekhez hozzáférsz, még ha minden más jövedelmezőbbnek látszik is. Fogyasztóként adj hangot az igényednek, hogy akik hozzáférnek a nyilvánossághoz, netán ebből élnek, azok járjanak a zavarosnak látszó ügyek végére, s válassz olyan képviselőt és sajtóterméket, mely ezt hitelesen megpróbálja.
