Keresés

Kedves Asteriksz, nagyon kedves tőled, hogy így utánanéztél. Sajnos én is csak eddig jutottam. A baj az, hogy tovább nem. Sehol egy cím, egy telefonszám, egy elérhetőség. Erre lenne szükségem.

"A Magyar Kávéház Alapítvány a pesti kávéházak történetét kutató Bodor Ferenc művészettörténész emlékére alakult. Az alapítvány tagjai folytatják munkásságát és szívesen segítenek mindenkinek, akit ez a rég letűnt, csodálatos világ érdekel. "

Ilyesmit csinálhat

NSZ • 2003. január 23.

Ha én lennék a járda a Centrál kávéház előtt, olyan széles lennék, hogy a gyalogos- és járműforgalom veszélyeztetése nélkül elférjen rajtam a tolókocsirámpa.

Ha én lennék ez a száztizennyolc éves pesti műemlék épület, simán oda lehetne gördülni tágas liftjeimhez és vécéimhez.

Ha én lennék a műemlékvédő hatóság, minden felújításkor szigorúan ragaszkodnék az eredeti állapot helyreállításához.

Ha én lennék az építésügyi hatóság, nem adnék se építési, se használatbavételi engedélyt olyan épületre, amelyik nem felel meg az uniós álmokat kergető – de például a műemlékvédelem szempontjaival nem számoló – törvényi előírásoknak.

Ha én építész lennék, megőrülnék.

Ha mozgáskorlátozott és fiatal lennék, borzalmasan felháborodnék, hogy nem tudok bemenni egy új kávéházba.

Ha én eközben építészhallgató lennék, azért körülbelül sejteném: nem direkt kitolásból épült úgy, hogy ne juthassak be.

Ha én teljesen jogos felháborodásomnak ilyen esetben hangot kívánnék adni, nem a pincérekkel kezdenék kötözködni.

Ha én pincér lennék a Centrálban, tőlem telhetően segítenék a mozgássérültnek mégis bejutni, s nem örülnék, ha utólag az ellenkezőjével vádolnának.

Ha én újságíró lennék, tudnám, hogy a másodfokú tárgyaláson nem feltétlenül ismétlődnek meg a védelem tanúinak szájából első fokon elhangzott cáfolatok. Ha ezt tudnám, elolvasnám a jegyzőkönyvből például azt, hogy a személyzeti mosdó ajtaját a felperes állításával ellentétben senki nem „nyitogatta”, miután nagy keservesen sikerült odajuttatni a kerekes széket. S ha ezt tudnám, legalább én nem aláznám meg emberi és szakmai méltóságukban ilyen képtelen rágalommal a kávéház alkalmazottait.

(Mellesleg: ha én újságíró lennék, nem titulálnám „kávézónak” a város egyik legpatinásabb kávéházát, ami olyan alulcivilizált baromság, mint összetéveszteni a Nyugatot egy popsimagazinnal.)

Ha én olyan tárgyalóterem lennék a Fővárosi Bíróságon, ahol mozgássérültek ügyében kell dönteni, nem az első emeleten lennék, s ha olyan bírósági épület lennék, amely semmilyen szempontból nem felel meg a mozgássérültek sajátos szükségleteinek, nem hoznának bennem elmarasztaló ítéletet egy másik, hasonló fogyatékosságoktól szenvedő épülettel szemben, de ha mégis, akkor nem az üzemeltetőjét vonnák felelősségre, hanem azt az építésügyi hatóságot, amelyik a szabálytalanságot engedélyezte.

Ha én bíró lennék, kezemben egy törvényszöveggel, mely szerint a középületek esetében 2005-ig kell biztosítani a mozgássérültek bejutásának lehetőségét, egyetlen egyedi esetben sem írnék elő 120 napos határidőt az átalakításra.

Ha én végrehajtási utasítás lennék ahhoz a törvényhez, amelyik a mozgássérültek jogos követeléseinek megvalósulását hivatott biztosítani, szerepelne bennem valamiféle fontossági sorrend: egészségügyi intézmények, oktatási intézmények, az állampolgári jogok gyakorlásának színterei és így tovább. Ha én efféle lista lennék, nem a kávéházak állnának bennem az első helyen.

Ha én nyolcvanéves falusi néni lennék, beperelném a MÁV-ot, mert a kavicsos peronról nem tudok felmászni a vasúti kocsiba a méteres magasságban lévő lépcsőn, de ha testi épségem kockáztatásával mégis felkapaszkodom, emberi és női méltóságom sérül azáltal, hogy kivillan a barhentalsóm.

Ha én nyolcvanéves pesti néni lennék, hasonló okokból beperelném a BKV-t. Is.

Ha én gyerekkocsiban ülő kisbaba lennék, mindenkit beperelnék.

Ha én gyengén látó lennék, követelni kezdeném: minden közérdekű tájékoztató felirat készüljön akkora betűkkel, hogy én a tíz dioptriámmal el tudjam olvasni.

Ha én hallássérült lennék, követelni kezdeném: a tömegközlekedési eszközökön szóljon a tájékoztatás olyan hangosan, hogy én azt meghalljam.

Ha a hallássérültek ezen jogos követelése megvalósulna, és én ettől mindjárt az első napon megőrülnék, beperelném az összes olyan angol luxusjachtgyártó manufaktúrát, párizsi divatszalont és pesti vendéglátóhelyet, amelynek árait jövedelmemből (önhibámon kívül) nem vagyok képes megfizetni, ezáltal pedig emberi méltóságom naponta súlyosan sérül.

Ha én a nagyon kevés olyan magyar vállalkozó egyike lennék, aki a pénzét embertársai érdekeit szem előtt tartva forradalmian újszerű kisvárosi egészségközpont és forradalmian hagyományos pesti kávéház alapítására fordította, és ezek után precedensteremtésre és lenyúlásra a lehető legtenyérbemászóbb módon kiszemelt célpontjává válnék egy támadásba lendült kerekes széknek, nem tudom, mit gondolnék.

Saly Noémi
irodalomtörténész

Micsinál ez az alapítvány?

Sziasztok, tanácstalanságomban mindenhova benézek, ahol kávéról esik szó. Nem tudja valaki véletlenül a Magyar Kávéház Alapítvány elérhetőségét? Vagy az elnökéét, akit Saly Noéminek hívnak? Előre is kösz, ha tudtok segíteni.

Hogy a friss, életerős arab KV-t kibírják-e, azt nem tudom, de a zaccot hagyományosan a szobanövények földjére/be szokás rakni.

Van egyébként egy Skócia & Anglia topic, oda majd teszek fel képeket, de most foglalt a CD-olvasóm mer' dógozok!

:)
Mert a kávéval szobanövényeket kell trágyázni? De hogy?!
(Úgy vigyázz, mit mondasz, hog én mindent elhiszek! És írtam valamit a londoni topikba)

A kávét szerintem dobd ki, vagy használd el szobanövények trágyázására. A kérdéseket meg csak rakosgasd felfele.

Jaaa, emlékszem már.
Na várj, itt egy londoni topik, volt ott már szó Skóciáról, belefér Írország is.
Nos? Tegyem fel a kérdéseimet, vagy mondod magadtól??

És mondja már meg végre valaki mit csináljak ezzel a koromfinomságúra őrőlt, méregerős arab kávéval, még mielőtt rám nem penészedik!!!:))

A vonatkozó dokumentumot a (149)-ben láthatod :-)))

(Szóval QQB. Írországban járt!)

Bárhogy próbálkozok, ez az arabkávé nem olyan jó.
Szerintetek próbáljam összekeverni valamilyen más kávéval, és hagyományos módon lefözni?

Szia, pedig vagyogatok, csak figyellek titeket, mert mostanság el vagyok havazva.

Bocs, csak hát a kíváncsiság, ugye...

Üdv.

Igyekszem csakhát dolgoznom kell...

Qqberci, mikor írsz még az ír utadról?

Üdv: Moni

Szia, Nembreki, rég láttalak!

Olyan lentebb látható készüléket használtál? Anyósomnak van és teázásra használja :).

Vasárnap kedvenc ügyvédem, barátom, lakó- és sorstársam irodájában ittam először (négyszer :) )olyan automatás kávét, ami finom volt, lágy és nem műízű. A meglehetősen fárasztó meló mellett ez volt az egyetlen pozitívum aznap :).

Részemről már ott el van rontva a dolog, hogy cukor kerül bele. Egyálalán: édes lesz, brrrr.

Asszem a török kávét úgy készítik, hogy karamellizálják a cukrot, felöntik vízzel, belerakják a kávét is, és összefőzik. Tehát nem leforrázzák, hanem ott fő a vízben.

Na kipróbáltam:
Két kávéskanál örlemény, másféldeci forróvíz.
Öt percig állni hagytam, de egy kicsit se ülepedett le a zacc. Túl apróra van szerintem darálva.
És inkább tea állagú lett a lé, mint kávé (végül kávéfilteren átszürtem. Ezt a pancsolást! Az egész mosogató tiszta kávézacc.:)), viszont a teveszarra emlékeztető szaga megmaradt. (Bár sose láttam még tevét, pláne nem teveszart, de így képzelem az "illatát".) Egyébként nem volt ihatatlan,
Holnap új technológiát próbálok.:))

Igen, határozottan!:-)

Akkor a koffein bizonyos embereknél nem élénkítő, hanem boldogító?

:-))))

Hát, még ilyen értelemben nem rendeltem az interneten semmit, meg kell gondolnom, ez legyen-e az első, vagy valami más.

Egyébként is először ennem kell spárgát, mert még soha nem ettem, utána el kell mennem egy balettelőadásra, mert még soha nem voltam, és csak utána következhet, hogy rendelek valamit az interneten.

Ha a ti utcátokban nincs, akkor itt meg lehet rendelni.

Én annyira élvezem a kávéivást, hogy sokszor lefekvés előtt elkortyolok egy jó nagy bögre finom, meleg kávét, sok tejjel. Olyan harmonikus, megnyugtató íze van, hogy mosolyogva alszom el tőle!:-)

Jóvanna, láttam már ilyet.
Tavaly voltam Hollandba' (:D), aztán ott ilyennel főzték. Jó volt, de tényleg. Egy kis tejjel.

(De ha esetleg lenne valami varázslat, amivel ez a berendezés itt tudna teremni, annak örülnék, mert hogy a mi utcánkban nem kapható, az egyszer biztos..)

Egyébként találtam neked angol mintájú kávékészítőkét:

[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]


Külön érdekessége a dolognak, hogy az angolok "French Press"-nek hívják...

Á kösz.
Dálután Szof megkóstol törökös kávé.:))