"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
(1) * Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.
(2) * Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését, továbbá a közterület közcélú használatának védelmét az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.
(3) * Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.
Hát, dedegni persze lehet ellene, de attól még tény marad, hogy nőknek járnak jogelőnyök, míg férfiaknak nem.
Vicces patriarchális elnyomás az, ahol csak a nőknek vannak előjogaik :-)))
Az viszont furcsa, hogy az ellenőrizhető tényekre alapuló logikus gondolkodást nevezed hitnek, és nem a valóság tagadására és fanatikus hitre épülő feminizmust. Ez szerinted nem sántít valahol egy kicsit?
Nem kérdezek vissza arra, amit megértettem, csak ha nem hiszek a szememnek. Nagyon sok mindenben egyetértek Grével, úgyhogy ha ez neked segít sorolj nyugodtan az ő halmazához, vagy bármilyenhez, ami neked célszerű.
Nekem sem nem célom, sem nem eszközöm a megszégyenítés.
Meg sem próbállak meggyőzni semmiről. Hívőnek tartalak, tisztelem a hitedet, csak nem követem. Érteni akarlak - egy bizonyos szintig, és ennek érdekében kérdezek. NEM akarlak legyőzni.
Szóval úgy vélem, FÉLREérted azokat a bizonyos fentieket. Vagy mert nem tudsz még eleget, hogy megérthesd, vagy mert félre akarod érteni, nem akarsz eretnek, majd renegát lenni - vagy más miatt: nem tudom, nem is tudhatom, szerintem nem is tartozik rám. Szerintem félreérted.
Most estem be a fűtőházba a két ócskavassal amik együtt nem adtak ki egy normális mozdonyt, meghallgattam hogy milyen ügyes volt a főnököm - és itt meg szájkaratéra érkezem?
A legfontosabb : Cyrano, vidd innen a vityakultuszt, kérlek.. Jenő már lép is bele a csapdába.
Az hogy Igornak eszébe jutott a nőhatalmi törvényekről a nyugdíja, az az ő logikája - de te ne vígy minket a tolvajok számlálásába, mert mindenki tagadni meg hazudni fog amíg meg nem jön a radírkezelő.
A. I.. irigylem a türelmed. Némely szavaddal én se értek egyet, de a gondolataiddal igen.
Megyek haza, és onnan írok majd többet.. de hagyjátok Orbánt békén. :-)))
Nekem nem vágyam egyik női kedvezmény eltörlése sem, így nem értelmezhető az a kérdés, hogy melyikeket törölném el.
Csak a feministák sunyiságára akartam rámutatni, hogy a női többletjogok és kivételezés ellenére is elnomásról ajvékolnak.
Ahogy rámutattam arra a vicces tényre is, hogy ha komolyan gondolnák az egyenjogúsági követeléseiket, akkor az a női előjogok és kedvezmények elvételét jelentené.
És igen, egyenlőséget, úgy jogi, mind társadalmi szinten.
Nem akarom ideidézni azt a bejegyzést egy másik topikról, ahol pontról pontra be lett bizonyítva, hogy a nők állítólagos jogelőnye nettó badarság. Ha jól emlékszem, kemény egy darab "többletjogot" sikerült bemutatnod, és az az egy is inkább formális, mint gyakorlati.
De vegyük sorra, mert most épp ráérek:
Ad. 1.: az alkotmányban lefektetett kiemelt védelem miben nyilvánul meg? Milyen gyakorlati hasznát veszem?
Ad. 2.: Ha akarnék is élni a Nők40-nel, akkor is legkorábban 63 éves koromban mehetnék nyugdíjba... ha valaki egyetemet végez, akkor nagyjából a húszas évei közepe felé tud munkába állni. El nem vitatva, hogy vannak, akik tudnak ebből érdemi előnyt kicsiholni, a legtöbben ennek sem veszik érdemi hasznát. Ma már nem az az általános gyakorlat, hogy valaki a 8 általánost végzi el, és 14 évesen munkába áll... szóval ez is inkább egy gesztus, mint valami irigylésre méltó dolog. Jah, és egy kérdés: ennyire nyugdíjba akarsz menni, hogy ezt irigyled?
Ad. 3.: A hadkötelezettség csak háborús helyzetben érvényes, az meg szerencsére ritkán van. De ha gondolod, adott helyzetben én is bevonulhatok, nehogy emiatt rosszul érezd magad...
Ad. 4.: Mik is ezek a különféle "családjogi előnyök"? Mivel sem férjezett nem vagyok, sem gyermekeim nincsenek, miben is érintenek ezek engem?
Ad. 5.: Ha ezt kedvezményként értékeled, ám legyen, kapjon mindenki (férfi és nő) ugyanazért a bűnért ugyanannyit.
Ad. 6.: Kérem a "nőknek szóló támogatások" részletes listáját.
Ad. 7.: Női kvóták... aha. Hol és mit pályázhatok meg, hová és mikor kerülhetek be csak azért (és csak azért!), mert nő vagyok?
Beláthatod, engem ezek közül a "többletjogok" közül egy sem érint.
Akkor miről is beszélünk?
Ellenben az egyenlőséget nem kapom meg, mert pl. te is minden további nélkül nevezhetsz "gendermagos fanatik"-nak, amit én visszafelé nem teszek meg. Te lenézel és kigúnyolsz - csak mert nő vagyok.
Ki lopott kit?... -Talán az államcsőd jobb lett volna. Gyurcsány folytathatta volna sikeres kormányzását, és eladják a földeket és a vizeket is (persze jutalékos alapon).
"Egyszer majd meg fogod érteni, hogy miért védik törvényekkel a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket."
Fontos lenne tudnom, hogy te is olyan gréféle gendemagos fanatik(us) vagy, vagy csak nem fogalmaztam elég közérthetően.
Szóval te most tényleg úgy véled, az jött le neked az általam írottakból, hogy én nem értem a fentieket, vagy csak a feminista 'shaming language'-t próbáltad bevetni érvek helyett?
Iszonyú makacsság, hogy még mindig inkább a tényeknek hiszek, mintsem a feminista hisztériázásnak :-)
"hol van a nőkkel való kivételezés? Mi az, amit én nőként megkapok, te pedig férfiként nem?"
A nőkkel kivételező, nekik kedvező jogszabályok gyűjteményét már láthattad. És természetesen semmi sem lett bebizonyítva, csak egy-két feminista pampogott ellene, hogy denemisz, de hát a tényeken ez mit sem változtat. Tehát amiket megkapsz nőként (és a férfiak nem):
Kiemelt védelem az alkotmányban rögzítve, Nők40, nincs hadkötelezettség, különféle előnyök családjogi téren.
És ez még csak a hivatalos kivételezés, aztán ott vannak mondjuk a jóval enyhébb büntetések ugyanazért a bűncselekményért, nőknek szóló támogatások, női kvóták stb.
Szóval, mit is akartok még? És most ne gyere azzal, hogy csak egyenlőséget, mert akkor egy sereg kedvezménytől búcsút kellene vennetek :-)))
Engem mondjuk a nemzethalállal televízionált jövő, a fogyamagyar ésatöbbi szólamok pont hidegen hagynak, az egész kizárólag petspektívájában érdekel; kíváncsi vagyok, még az életemben eljön-e a 'római birodalom bukása', vagy lehet még néhány évtizeddel tovább húzni az apokalipszisig olyan unortodox döntésekkel, hogy a nőket érzelmileg és pénzügyileg egyaránt érdekeltté tegyék a fenntartható társadalmat eredményező volumenű gyerekvállalásra a populáció azon szegmenseiben, ahol nem börtöntölteléknek és segííílykéért szülnek, talán ezt nem is részletezem, érted, mire gondolok.
A hitalapú születésszabályozás nem kellene, hogy ebben az évezredben egyáltalán bárhol is felmerüljön, ld Lengyelország vagy Afganisztán, ugyanúgy, ahogyan a gyerekvállalás, mint elkerülhetetlen biológiai program ld Közép-Afrika, ugyanúgy a kényszer bármilyen formájától (ld. mennyiségi szabályozás, Kína) távol tartanám magamat.
A nők, mivel az ő 'bőrükre' megy a játék, arról belátásuk szerint döntsenek, hogy szülnek-e és mennyit, ám a férfiak cserébe dönthessenek arról, ebben hogyan és milyen mértékben kívánják támogatni a születendő gyermeket (és az anyát) még további 18 évig. Ez normál családokban, mint kérdés fel sem merül természetesen, viszont mindannyian ismerünk olyan élethelyzeteket, ahol a másik félnek nincs beleszólása a történet alakulásába, de ez a népességfogyás kérdésében nyilván csak annyira tétel, amennyire az állami elvonásokból visszaosztanak az egykeresős háztartásokba.
Ami _szerintem_ leginkább járható út, az az adókedvezmények, a gazdasági stabilitás és a szamár elé belógatott répa, oppardon, a hosszabb távú, nyugodt fejlődésbe vetett hit és az a jó érzelemben vett agymosás, hogy akinek fekszik a gyereknevés, az csinálja, lehessen csak anyuka, ne kelljen szégyellnie magát, hogy 'htb'. A társadalom ehhez pedig járuljon hozzá anyagilag, taníttatásilag, ha olyan adófizető álompolgárokat akarnak látni belőlük a kormáynrúdnál tevékenykedő (most majdnem mondtam valamit) döntéshozók, akik nem dobbantanak egy jobb életkörülményeket biztosítani tudó helyre addig, amíg még megtehetik.
És nyilván Japán sem a követendő modell, viszont a feje tetején álló korfa és a kezelési stratégiájuk kb. mutatni fogja a helyes irányt. Kontrasztként: 1.36 a fertilitási rátájuk. Mo. 1.49, EU 1.53
Végleges megoldást választottam a gyermekszám fixálására. Én gondoltam úgy, hogy egy gyermek is elég lesz a boldogságunkhoz. Nem mérlegeltem én semmit, mikor erről döntöttünk, legalábbis a "nemzethalál" fogyamagyar" milesszígyatársadalommal" "kitartjamajdelazidőseket" szólamok az eszembe sem jutottak. Akkor vettünk fel egy lakáshitelt, pont elég azt egy házaspárnak kifuttatni. Nálunk egyértelműen ez döntött a gyermekszámról. Ha nekem van sanszom, nekem is két lurkóm lenne.
Olyan dolgokért aggodalmaskodtok, ami szemmel láthatóan minden fejlett(ebb) társasdalomban lezajlik: fogy a népesség. Nem hiszem, hogy lehet tenni ellene, legalábbis szép szóval nem. A másik megoldás, hogy valamiféle kényszert alkalmazunk, illetve korlátozunk, arra szerencsére a társadalom nagyobbik fele nem vevő.
Amit a férjed írt, hogy a nyugdíjrendszernél támogatna/büntetne a gyermekszám függvényében: totál mellé menne... Az csak egy még igazságtalanabb felosztó-kirovó rendszert eredményezne, amivel így is tele van a cipője mindenkinek (aki nem a nyerő oldalán áll a bulinak)
Sem én, sem a feleségem nem voltunk restek. Mi manyup tagok maradtunk. Meg is érte anyagilag, hát még erkölcsileg!
Ha másra nem, hát arra jó volt a politikusok "kiiratkozik a társadalombiztosítás rendszeréből" ámokfutása, hogy kiderüljön, ki a polgár (szerintem azok, akik megértették, hogy egy tetves tolvaj banda nem tehet meg akármit kb százezer ember) és ki a jobbágy. Szerinted én mennyire lettem érdekeltté téve az utóbbi időben? És mennyire sikerült meggyőzniük, hogy az egy szem kisfiam, ha felcseperedik, itt próbáljon boldogulni? Szóval lehet aggódni a társadalomért gőzerővel, sok ember pont mostanában vesztette el a bizalmát a társadalommal szemben. És nem is lesz nagyon partner a mesterséges megoldásokra.
De azért te is kapsz három kérdést, ha már nekem ezzel kedveskedtél:
Te megvonnád a nőktől azt a jogot, hogy felelősen döntsenek arról, hány gyermeket szülnek?
Abortusztilalom, esetleg a férfinek (vélelmezett "apa") is legyen beleszólási joga?
Többlettámogatás/adómentesség/korkedvezmény a többet szült nőknek?
Gondolom úgy értetted: megértését=megértetését elfogadásával=elfogadtatásával A véleményedről azt gondolom, hogy a rendelkezésedre álló információkból, tapasztalatokból ma nem jöhet ki más eredmény, és annak a reményemnek adtam hangot, hogy ez idővel változhat, ha te is akarod. Nem volt cél megértetni (bár szerintem megérthető) és nem volt cél elfogadtatni sem.
