A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Nincsen olyan az emberi agy által elképzelhető dolgok között, ami pontosan leírhatja a részecskék viselkedését. Ez itt a probléma, és ezt nem vagy képes elfogadni.
Aki viszont elképzeli, de nem tudja igazolni azok számára, akik elképzelni sem tudják, egy újabb problémát jelent. Nagyon sajnálom, hogy olyan fizikusokat, mint Szász és Rockenbauer, akiknek elszállt a képzelete, egyesek debilnek néznek. :(
Maga a foton viselkedik részecskeként ÉS hullámként. De mondom: ez magas neked, mint kisvakondnak a lórács.
És nemcsak a foton teszi, hanem minden részecske.
Tudnak részecskeként viselkedni és tudnak hullámként viselkedni. Azonban itt egy másik probléma van: a részecskék viselkednek, ahogy viselkednek DE ERRE NINCSEN AZ EMBERNEK MAKROSZKÓPIKUS ELKÉPZELÉSE. Van kettő makroszkópikus elképzelés, és mindkettő igaz a részecskére: apró golyócska és kiterjedt hullám. Nincsen olyan az emberi agy által elképzelhető dolgok között, ami pontosan leírhatja a részecskék viselkedését. Ez itt a probléma, és ezt nem vagy képes elfogadni. Te azt hiszed, hogy a makroszkópikusan ismert és elképzelhető hullámok egzakt pontosan megfelelnek a részecskéknek.
"Ami fény egy kozmológiai horizonton belüli objektumtól elindul felénk, az ELŐBB-UTÓBB ide is ér. Ez azt jelenti, hogy hiába sodorja a tér tágulása a távoli objektumot a (fénysebességet meghaladó távolodás jelentette) kozmológiai horizont mögé, mi itt a Földön végestelen végig látni fogjuk azt az objektumot."
elég ha csak arra gondolsz, hogy a a kozmikus inflációt követően a kozmosz a jelen "gyorsuló+ tágulásának sebességével tágult. ebben az esetben ui. a Nagy Bumm 10-37 másodperce után mára 1,5*1034 fényév nagyságra tágult, ami 3*1023 fényévnyi mérettel nagyobb, mint a ma megfigyelhető kozmosz. ez azt jelenti, hogy eleve rengeteg látnivaló lenne, amit sajna, de nem láthatunk. emiatt lehet az, hogy a ma belátható kozmosz széle jóval nagyobb objektumokat tartalmaznak, mint az a feltételezett intervallum alatt létrejöhetett volna. na jó, hát az éveket lehet tolni, kérdés azonban az igazolhatósága a feltételezéseknek.
"Einsteinnek pedig tévedés volt szinte az egész munkássága."
Nem volt az.
Csak te egy büdös szót nem értesz belőle, ezért szerinted hibás kell legyen. Hiszen te mindenhez értesz, tehát amit nem vagy képes felfogni, az nem is igaz.
Persze Doppler sem volt tévedhetetlen. Például a csillagok különböző színeit is a Doppler hatással magyarázta. Ebben tévedett, de aki új utakon jár, az néha eltéved.
De Doppler a nagy felismerések között csak néha tévedett.
Einsteinnek pedig tévedés volt szinte az egész munkássága.
Erre csak idős korában jött rá, de már nem volt elég ereje az újrakezdéshez.
Meg aztán nem is engedték neki, hogy lerombolja mindazt a mesevilágot, amelyből ekkor már nagyon sokan jól éltek, és élnek ma is.
"Ha arra visz az utam, akkor meg szoktam simogatni Doppler fejét."
És kábé ennyi a közöd a fizika Doppler-jelenségéhez.
Ismered a megnevezését, és meg szoktad simogatni a szobor fejét. Hogy valójában mi is ez, azt ugyanúgy nem tudod, ahogy a fizika összes többi dolga és hót' homály számodra.
Nem mellesleg a relativitáselméletek helyességét a napi gyakorlat percenként többszázezerszer bizonyítja. (A részecskegyorsítók csak a specrel alapján időzíthetőek, hogy működni tudjanak, a GPS rendszerek meg csak az áltrel alapján lehetnek eléggé pontosak.)
