Az adott körülmények között mindig minden a helyén van.
Ezzel nem értek egyet :) Lehet, hogy látszólag a helyén van, de egy kicsit megpiszkálod (egy beszélgetéssel :)), akkor kiderülhet, hogy csak azért volt a helyén, mert nem piszkáltad :))
Itt van neked mindjárt az egyik legalapvetőbb belső ellentmondásnak
tűnő két elv mint a szemet-szemért elv, és a ha arcul ütnek egyfelől tartsd oda a másik orcádat is elv egyidejű jelenléte. De mint ahogy ezt bővebben már a
(197) hsz.-ban is kifejtettem erre is van ésszerű magyarázat. De neked erről csak
annyi jön le hogy a Biblia arra tanít hogy ha valaki kiszúrja a szemedet akkor neked
is ugyanazt kell tenned. Lol.
Minek is írod ezt nekem? Hol beszéltem én erről?
A szemet szemért egy istennek nevezett valamit jellemez, a kenyeres sztori meg egy jézusnak nevezett szerencsétlen flótást. Hol itt az ellentmondás.
A biblia róluk szól nem rólam, ha ők kiszúrták egymás szemét vagy kenyérrel dobálóztak, az engem hidegen hagy nem kell nekem elavult eszméket követnem. Engem nem tanít semmire a biblia. Vetítsd bele magad másba.
27. És akár férfi, akár asszony, hogyha ígéző vagy jövendőmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kővel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok. Mózes III. könyve 20. fejezet
Mondd már el bazmeg hogy mi ebben a számomra felfoghatatlan szimbólumok tömkelege!
Az hogy Te mit értesz meg egy olyan mély szimbólumok tömkelegét tartalmazó műből amiről még komoly Biblia kutatók is késhegyre menő vitát folytatnak, az a
Te problémád. Itt van neked mindjárt az egyik legalapvetőbb belső ellentmondásnak
tűnő két elv mint a szemet-szemért elv, és a ha arcul ütnek egyfelől tartsd oda a másik orcádat is elv egyidejű jelenléte. De mint ahogy ezt bővebben már a
(197) hsz.-ban is kifejtettem erre is van ésszerű magyarázat. De neked erről csak
annyi jön le hogy a Biblia arra tanít hogy ha valaki kiszúrja a szemedet akkor neked
Az, hogy te nem írod isten számlájára az a te pszihés problémád, magánügy. Ha egy értelmes és elfogulatlan ember elolvassa a bibliát úgyis látja miről van szó benne, tagadhatod magad előtt, félremagyarázhatod, a leírt mondatok értelmén nem változtat.
1. Okokat keresünk, és azt hisszük, találunk. 2. Aztán kiderül, tévedtünk. 3. goto 1.
Így megy ez.
Vannak dolgok, amelyekre az elmének nincsenek szimbólumai, mégis arra törekszik hogy megértse ami azokon túl van. Olyan ez, mintha a processzor a saját tranzisztoraival akarná megérteni, mit gondolok mikor programozom. Ez elég vicces dolog.. :)
Egyszer egy szerzetes egy hosszú és három rövid vonalat húzott Ma-cu lába elé: – A négy vonal közül az egyik hosszú, a másik három rövid – közölte a szerzetes –, mit tudsz még hozzátenni? Ma-cu is húzott egy vonalat a földre: – Ezt mondhatod hosszúnak is, mondhatod rövidnek is – mutatott rá. – Ez a válaszom.
"Hogyne lehetne. Meg lehet érteni minden emberi érzést." "Elárulnád, hogyan?" "Értelemmel."
Konkrét példára gondoltam. (Mondj egy példát valamire, amit átéltél, megértettél, és át tudod nekem úgy adni, hogy a megértésem azonos legyen a tiéddel, és ezzel gyakorlatilag átélhetem élmény nélkül azt amit te.) Bárminek a megértése sosem lesz azonos az élménnyel. Az két külön "dimenzió".
"olyan dolgokat, amelyek a boldogsághoz vezet(het)nek" Akkor azok a dolgok boldogságot okoznak nem?"
Nem. Először is feltételes módba raktam, mert egyáltalán nem biztos. Másodszor a boldogság felé CSAK vezet(het), de nem azonos azzal.
"Mi "töltünk meg" mindent" Mi is ürítünk ki mindent."
De az ürítés legvégső pontja után már van egy határ, ami után már nem tudunk tovább üríteni. Ilyenkor az a "csupasz" valami az, ami mindenen túlmutat.
"Ne pont ez az amit megint üres beszédnek tartok. Arra hivatott, hogy a bölcsesség látszatával semmit se mondjon."
A bölcsesség hallgat. A nem bölcsesség beszél - ahogy én is most, és eddig is. Magyarázatot mindig gyártunk mindenhez - ami valamilyen aspektusból igaz lesz, de ettől a magyarázattól, "ok teremtésétől" nem lesz a virág virágabb, lényegileg nem változik semmi.
"a mester saját magáról beszélt, hiszen ő nem tudott semmit mondani róla, de a tanítványokra hárította a tudatlanságot."
Attól hogy valaki átéli azt, amiről NEM LEHET beszélni, és nem is próbál meg beszélni róla, mivel nem lehet, attól hogy erre felhívja a figyelmét valakinek, miért lenne tudatlan? Azt hittem világos, hogy EZT csak az TUDJA, aki ÁTÉLTE azt amiről nem lehet beszélni. Mivel a szavakon és értelmen túli dologról van szó, és ezt meg is élte, teljes nyugalommal felhívhatja bárki figyelmét arra, hogy mindennemű elmélkedés, megértésre való törekvés, erőlködés, bármilyen út-nak a követése KÖZVETLENÜL SOSEM vezet el a célhoz. És ha olyan valaki mondja aki nem élte meg, semmivel sem tudatlanabb vagy okosabb mint azok, akik szintén nem élték meg, akkor sem, ha esetleg a fentieket ki is mondja/vitatkozik róla, bármi.
"Rosszul tudja. Istent meg lehet érteni, az ember értetlenségéből származó dolgok a nem érthetőek."
Konkrét példával kérek erre magyarázatot. De nem eseti dolgokra, hanem globálisan, mindenestől, istenre. Baromi kíváncsi vagyok, hogyan értetted meg istent (ezzel bekeretezted, befejezted istent, megölted).
Weöres: "Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont. Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz. Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene. Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van."
"A puding ízének magyarázása azért rossz példa, mert a tapasztalatlanságot állítod szembe a tapasztalattal, viszont Isten is ugyanúgy megismerhető, mint a puding."
Sajnos nem értetted. Nem a puding ÍZÉRŐL van szó, nem vegyi folyamatokról, stb., hanem az ÉLMÉNYRŐL. Amiről ha lecsupaszítasz minden gondolatot, meghatározást, hasonlatot és metaforát, mégis marad valami, arról.
"Csak addig nem tudod megérteni Istent sem, amíg nincs tapasztalat róla. A mester ezért árulta el önmagát, hogy semmit sem tud."
Igazán rossz hírem van számodra, igazán rossz: aki istent átélte, TUDJA hogy nem lehet megérteni. Ha mégis érti, véleményem szerint biztosan nem istent élte meg. Amit teljesen megérthetsz, AZ kiszámítható. Isten pedig nem az, pontosabban maga a teljes kiszámíthatóság, és a teljes kiszámíthatatlanság. Ha valaki, esetleg egy mesternek kikiáltott valaki azt mondja, hogy megértette istent, nos attól elég távol fogom tartani magam. Gyenge hasonlat, de egy férfi azt mondja, bármilyen élmény után hogy MEGÉRTETTE milyen nőnek lenni (és fordítva is), csak baromságot mondhat.
"Az igazság és hamisság nem kettősség. Mivel EGY dolgoról van szó ebben az esetben különösképpen, vagyis a VALÓSÁGRÓL, ezért az igazság és a hamisság nem kettősség."
Ismered, mikor a vakok meg akarják határozni, milyen az elefánt? Mindegyik az igazságát mondja... és mindegyik igaz is. RÉSZBEN.
"az igazság is és a hamisság is csak EGY dologhoz viszonyul, a VALÓSÁGHOZ. A hamisság azonban a hibás viszonyulás."
És ki az, aki a "valóságot" azzá teszi? És milyen úton?
"Ugyan, isten gonoszságát nem kell bizonyítani megteszi azt a biblia.:)
Nem baj ha isten gonosz tetteit nem tartod gonosznak ez rendjén is lenne ha nem állítanád a fogalom objektív létét ami látod nagyon is szubjektív, a Te példád bizonyítja, csak erről akartam beszélni."
Akkor nagyon félreértettél. Én semmilyen a Bibliában előforduló gonosz tettet, úgy
mint a megkövezést, népírtást nem írtam Isten számlájára.
Én még sosem láttam senkit önzetlen szeretettel ölni.
"A Bibliában is van erre példa, maga a féltőn szerető Isten mészárolja le Izrael ellenségeit több esetben."
Biztos vagy abban hogy a szerető Isten mészárolt személyesen? Egyébként a féltő szeretet és az önzetlen szeretet között szakadéknyi különbség tátong. És ha már itt tartunk. Leírnád nekem az önzetlen szeretettel ölés fiziológiáját? Én például még sosem éreztem azt hogy a szeretetemmel (akár csak a szimplával is :) meg tudnék ölni valakit.
