(Off: mitől van az, hogy vasárnap délután is ilyen lassú a Zindex???? Hamarosan fel is adom, mert unom a fehér képernyőt bámulni...)
Emese, tök igazad van és az az út amit te megtettél, igen rögös volt(??remélem..) Nálam a biztosítékot az a hiredetés verte ki, ahol egy nagy műanyaglábost láttam, olyasfélét, ahol egy tisztességes családban monduj 20 szeméylre halászlevet vagy gulyáslevest főznek, és kiderült, hogy az egy olyesféle babafürdető, amibe a gyereket csakis függőlegesen lehet fürdetni, hogy mennél tovább érezze úgy magát mint az anyamáhben... na itt kikészültem rendesen... mitől kéne egy gyereket túl sokáig születése után az anyaméhben tartani (avagy ahhoz hasonló állapotban???) Ha már egyszer megszületett teccik nem teccik meg van születve! És ezt a sokkot bizony ki kell bírnia!!!
(Mint ahogyan eddig is minden megszületett kibírta...)
kicsit fel vagyok háborodva, hogy manapság milyen ürüggyel lehet pénzt legombolni a lányomhoz hasonló gondolkodásmódú egyedektől
Nem csak a lányodhoz hasonlóaktól! Mi ugye keményen érintve vagyunk a babásokat célzó pénzfejésben. Teljesen elképedtem. Kutacsvédő bukósisak, ételhőmérő, fütyülős bili! De más rétegeket is megcéloznak. Elég a Quelle, Otto hátsó részében körülnézni. Nekem a világító kerti kövek tetszettek legjobban.
A témához nem nagyon tudok hozzászolni, mivel nem értek hozzá. De úgy látom, aki sokat analizálja magát, előbb-itóbb belehülyül, és olyan dolgokat fedez fel magán, amit épp ezzel idézett elő.
A mérgező szülök könyvet nekem is ajánlották, amikor krízisben voltam, el is olvastam, és nekem igencsak mérgező szüleim vannak, mégsem igaz, hogy köze volt az állapotomhoz.
Nagyon jól láttam, hogy mivel, ill. kivel van bajom, és miért. És abban is igazam volt, hogy bár a napi túlélésben sokat, és sokan segítettek, a gödörből kimászni önerőmből kellett.
Nem segítettek volna a múltban vájkáló pszihók. Sőt, kifejezetten ártottak volna. Mi értelme háborgatni a múltat, újra feltépni a sebeket, amik már behegedtek, amiken már sikeresen túljutottunk. A bűnbak keresés, mások hibáztatása sem visz előre. Nem jut előre az, aki a múltban él. És az sem visz előre, ha valaki mindig a múltban, és másokban keresi a hibát, ahelyett, hogy a jó utat kutatná.
Egyetértünk, végül is mindenki maga dönti el mire adja ki a pénzét, és ha ez a kúra amire kiadja nem árt (maximum használ), akor a dolog rendben is van... node ahhoz, hogy ez az egész aztán általános legyen... nos ahhoz lesz még egy két szavam! A szülés egy természetes dolog, a terhesség is az minden KELLEMETLEN velejárójával együtt, és azért minden kismamában meg kell hogy legyen annyi önérzet MINDEN KÜLÖNÖSEBB HÓKUSZPÓKUSZ NÉLKÜL, hogy azzal azért tisztában legyenek, hoyg ami ODA BEMENT, az onnan a maga természetes módján KI IS FOG JÖNNI, ugyanúgy ahogyan ők is megszülettek, meg még előttünk is pár tízezer évvel előbb is SZINTE mindenki - de ez a "szinte" dolog ma már kiküszöbölhető az orvosi rutineljárásokkal... azóval nagyon dühös vagyok azokra, akik a szülést mindenféle mítikus meg mittudémmilyen dolognak tüntetik föl, amihez mindenféle lelki felkészítés szükséges... ha az a baba megfogant és megérik akkor meg is fog születni, akár a vécében is! (Maximum a gátrepedéssel lesznek gondok, de ez mondjuk egy kis pech, és kis plussz fájdalom...)
(MOndjuk én kicsit keményebben fogalmaznék... az arra fogékony kismamákat símán legombolják MIND A 7000 forintos óránkénti előadásukkal, mind pedig azokkal a könyvekkel amiknek a jogdíjából szép pénz akasztanak le...)
Nekem inkább az a nagy kérdés mainapság, hogy ugyan mitől olyan bizonytalanok amgukban a kismamák, hogy ennyi tanácsa van szükségük???
Nálam bepánikolósabb terhes anyát még nem hordott a hátán a föld - éppen emiatt értem meg az ide beírók félelmeit - nálam jobban senki nem félt a szüléstől, mégis két igen könnyű szülésem volt - lehet azért, mert a sok sikoltozós, véres szülésjelenetek után (filmekből, elbeszélésekből) sokkal nehezebbre számítottam?
Mindenesetre - és bocsánat a vulgásis megfogalmazásért mninden kismamától - nekem mind a két szülésem olyan volt mint egy nagy szarás. A székrekedési görcsöket is beleértve. (KIcsit keveredve a menstruációs görcsökkel...) Szóval semmi elviselhetetlen nem volt...
szasenyka, most őszintén, tényleg ennyire kardinális kérdés lenne ez a mama- magzat beszélgetés? Tényleg csak azok az emberek ép pszichéjűek akiknél ez rendben volt? Tényleg - most ugye 2004-et írunk - csak azok az anyák a leglelkiismeretesebbek, akik még erre is gondot fordítanak??? Most tényleg komolyan gondolja ezt valaki is? Nem csak arról van szó, hogy egy két orvosi egyetemet végzett illető nagyot akar kaszálni ebből????
Erről a kapcsolatanalízisnek tartott izéről nekem is megvan a saját véleményem. Pláne amióta végigolvashattam egy csajszi leírását, aki várta a lányát Kingát, június akárhanyadikára, mert megbeszélték, és otthon készült szülni. A baba később jött, Kornél lett, és császárral végződött valamelyik klinikán. Na innentől kezdve nem annyira hihető az egész. De elfogadom, hogy vannak akik ebben hisznek, ahogy a magam módján én is hiszem, hogy kerülhetsz kapcsolatba a pocakodban lévő babával, csak éppen nem ilyen módon. ÉS nem hiszem, hogy ebbe önmagamon kívül bármiféle külső személy bele tudna szólni.
Mindenkiben van alul a lelke mélyén egy kis ezoterikus ördög, avagy nevezhetjük miszticizmusnak vagy akárminek... mindenki vágyik efféle magyarázatra, hiszen ha nem így lenne, hogyan élhetne meg nálunk orvosok olyan rétege, akik azért kaszálnak le jó pénzeket, hogy hetente kétszer pszichoanalízist tartson a párhetes kismamáknak arról, hogy hogyan kerüljenek kapcsolatba a magzatukkal????
(bocs, de elolvastam a babaneten ezt a lelki köldökzsinór linket meg a hozzá kapcsolódó kismama élménybeszámolókat - és igazán bocs mindenkitől, de kicsit fel vagyok háborodva, hogy manapság milyen ürüggyel lehet pénzt legombolni a lányomhoz hasonló gondolkodásmódú egyedektől... :-((( )
Én valahol azt hiszem legszivesebben a buddhizmus azon ágát képviselném, miszerint "legjobb út az arany középút..." - no meg nem szabad ám nagykanállal semmit sem enni...
Ez nem a felelősség kérdése, az ezoterikus gondolkodásmód szerint a gyermek választja ki a szüleit, aszerint, hogy az általa vállalt életfeladatokat meg tudja oldani. Azért azok a szüleid akik, hogy megtanulhasd azt, amit akartál.
Nem viccnek és mókának szántam, bár azok számára akiktől ez a fajta gondolatvilág távol áll, talán annak tűnik.
Kedves Piglet,
nekem semmi ingerenciám nincsen arra, hogy bármiért is felelőssé tegyem a lányomat. Sajnos azt hiszem az az egyszerű magyarázat van rá, hogy az anyám is ilyen volt, és az ő génjeit örökölte, anyám valami véletlen folytán férjhez ment és megszült minket az öcsémmel, de soha egy pillanatig nem járt a földön... nevetségesen hangzik, de sokszor eszembe jutnak anyai nagyanyám szavai, amiket kb. 8 éves koromban mondott: "Alizka a te anyád angyal és csak véletlenül szállt le erre a földre..."
Szia Zimizumi! én nyáron voltam a hasonkorú fiammal egyáltalán nem tervezetten kórházban, de én egyáltalán nem gondolkodtam ezen a dolgon. Én este húztam csak pizsit rá, napközben itthoni ruhában volt és egyébként pedig fel-alá caflattunk egész nap a kórházban. Állandóan mozgásban volt, annak ellenére, hogy pihennie kellett volna. Ezenkívül pisilni is csak úgy tudtam elmenni, hogy próbáltam rábízni vkire, vagy megvártam, míg elalszik. Egyik se működött igazán, mert szinte azonnal felébredt, ha nem voltam a közelben. Az utolsó 2 napban vittem magammal mindenhová, mert másképp nem ment. Játékot, cumit, itatóspoharat, kanalat, pelust és a többi egyébként is szükséges cuccokat vidd neki.
mrs
Ha a lányod ennyire hisz az ezoteriában, akkor legközelebb, amikor a szemedre hány dolgokat, csak annyit mondjál neki: "Az a helyzet, hogy mivel te választottál engem anyának, ezért neked kéne azon elgondolkoznod, hogy ebből mit tanulhatsz, és miért pont én, az ilyen rettenetes és szörnyűséges, lettem a te anyád."
Szerintem, ha ő valóban hisz ebben, és valóban komolyan veszi, akkor ezen a mondatodon sokkal jobban el fog gondolkozni mint bármi máson.
A segítségeteket szeretném kérni. Lassan 2 éves kisfiamnak kiveszik az orrmanduláját, ezért pár napra kórházba megyünk. Néhány napja fejben már pakolgatom a cuccait, de nem tudom eldönteni, hogy inkább pizsama+köntös vagy szabadidőruci jellegű ruhákat vigyek neki.
Ha valaki tudna tanácsot adni, hogy milyen dolgokat vigyünk be magunkkal, nagyon hálás lennék. :)
Előre is köszi a segítségeteket,
Zimizumi
Tarotból van legalább 5 csomag, én magam vettem belőle legalább 3-at, mert azt kért különböző karácsonyokra, magam is imádom a szép kártyákat, nem gondoltam, hogy létezik valaki aki komolyan hisz benne...
(Amúgy nemigen értem a hümmögésedet, hogy őszinte legyek...)
Ezt a könyvet még az öngyilkos topicban (Nulli) ti ajánlgattátok, aztán ezt kértem karácsonyra, meg is kaptam Eric Berne egy másik könyvével együtt, meg még magánszorgalomból bettek vagy 3 ugyanilyet. Nos én kiolvastam ezek közül kettőt, meg beleolvastam egy harmadikba, utána "kölcsönkérte", és valahogy az istennek se akarja visszaadni... szóval szvsz. mindenképpen segíteni kéne rajta ha mással nem hát azzal, hogy valaki aki nem én vagyok dobassa ki vele azt rengeteg ezotériával és ilyesmivel foglalkozó könyvet meg a kb. 15 csomag különböző jóskártyát a hozzá tartozó magyarázatokkal együtt, meg a feng-sui könyveket meg a mandala táblázatokat... eleinte azt hittem sima hobbi, játék, de azt hiszem kicsit már az agyára ment ez a dolog. Már azt várom, mikor hozat vízérszakértőt, hogy átrendezze a bútorait... esetleg mikor találom nála Don Padrét vagy valami hasonló alakot... aztán már csak Gyurcsok mester hiányzik a kórusból... eh, itt valami valahol tényleg nagyon el lett bäszva az az igazsság, de nem hinném, hogy ennek kizárólag én legyek az oka....:-(((
(Ahelyett, hogy inkább ezen a pénzen befizetne néhány társasútra...)
Én mindig csodálkoztam a lányok bátorságán, ha egyedül mertek gyereket vállalni.
Pici korában könnyűnek tűnik, a legtöbb baba olyan édi, lehet mutogatni, dicsekedni, és persze babusgatni.
Aztán 10 éves kora táján akkor is kínos kérdéseket képesek feltenni, ha nem cikizik őket a pjtások, ami sajna megtörténhet.
És hogy a kamaszok meg az annál nagyobbak milyen számomkérőek tudnak lennni!
Nagyon erősnek kell lenni mindezekhez.
Nagyon nehez am a gyerekkori brutalizalas (nem feltetlen fizikai) emlekeit feldogozni, itt a topikon is van olyan aki remsegeket irt le a sajat gyerekkorabol, de meg mindig mentegeti a szuleit.
Alice, a nagyobbik lanyodat nem uldozod a szereteteddel, mint a kicsit? Mert annak a terhessege (teherbe esese, nogyogyaszati problemai) nem maradhattak soha titokban elotted, akarmilyen nicket talalt ki, azonnal kiszagoltad. Meg az is elhangzott, hogy koltozzon hozzad a babaval. Szoval ha a nagyobbikat tenyleg beken hagynad, akkor valszeg nem jonne 15 honapos kori sztorikkal. A "nem illik szepnek nevezni magunkat" kerdeshez meg annyit, hogy valoszinuleg nem ez volt az egyetlen dehonesztalo megjegyzesed feleje, csak ez maradt meg markansan. Te nem vagy az a tipus, aki dicsergeti a gyereket, nekem ez jott le, es altalaban mindkettorol eleg lekezeloen nyilatkozol, ami bizony nyomaszto lehet szamukra. Legalabbis a nagyobbiknak mindenkeppen.
Ha TENYLEG segiteni akarsz neki, akkor add a kezebe Susan Forward: Mergezo szulok c. konyvet, segitene neki a gyerekkorat/kamaszkorat feldolgozni.
Nálunk 1 kivételével volt mindenkinek, de azt nem tudom, hogy hány nap a lappangása. Ha van 1 Spock könyved elérhető közelségben, akkor ott tán megvan a válasz. Jó magas láz szokott lenni, de nem feltétlenül biztos, hogy elkapjátok. Esetleg kísérheti kisebb orrfolyás is és a 2-3. napon jönnek elő a pöttyök, amik aztán a hét végére lekopnak.
mrs
Sziasztok Tapasztalt Anyuk!
Segítsetek nekem légyszi!
A 3napos lázról tudtok pontosabbat mondani? Pl. hogy mennyi kb a lappangási ideje? és hogy kitörés után (lázasan) fertőz csak? A szomszédban van egy leányzó, aki 3 napig lázas volt, most kiütéses (a leányzó egyébként 18éves) ... ez lehet az?
Köszi, Mazsi (+Máté 6 hó)
Hát megértelek, és tök igazad is van (bár ettől még boldogultál a magánéletedben..).
És most hogy felhoztad ezt az iskolát, hát nekem is van nem is egy, hanem 2 élményem! Elmesélem.
Első élmény:
Nagyon szerettem a magyar és irodalom tanítónőmet. Ő is nagyon szeretett engem, mert fogékony voltam arra amit tanított. Évvégi szereplésre meg kellett tanulni Ady Endre "Üzenet egykori iskolámba" c. versét, és azt mondta, hogy aki a leghamarabb megtanulja, és a legszebben elmondja, az fogja az évzárón szavalni. Nekem ez fontos lett volna nagyon. Mindent belevetettem, és végül is én lettem a nyerő. Aztán az utolsó pillanatban közölte velem, hogy inkább mégse én mondjam hanem, egy másik osztálytársnőm... mintha jeges kéz szorította volna össze a szívemet, a mai napig nem felejtem el azt a csalódottságot, ugyanis az évzáró napján közölte velem.... és hogy miért? Erre 2 nagyon ésszerű magyarázat van, bármelyiket el tudom képzelni...
1. Az igazság az, hogy én raccsolok. No nem úgy mint a Fajkasházy, csak éppen torokból mondom a "r" betűket, nagyanyám sokat beszélt franciául és én tőle tanultam beszélni...
2. Az a kislány akinek átadta egy potentát lánya volt.
Azóta sem tudom, hogy melyik variáció miatt mondta nekem meg ezt az utolsó pillanatban...
A másik történet ugyanilyen, csak kissé humorosabb, és itt már tényleg a raccsolásomon van a hangsúly...:-)))
Szóval volt egy szavalóverseny az osztályban, aki nyert volna az továbbjut az iskolai, kerületi stb döntőbe, miondenki egy szabadon választott verssel készülhetett az első válogatásra. Én kedvenc versemmel, Arany János Walesi bárdok -jával készültem... a mai napig nem felejtem el... kiálltam a dobogóra (akkor még volt ilyen), nem is néztem senkire, hanem teljes átéléssel kezdtem szavalni... csak éppen mikor ida értem, hogy "ti urak, ti urak, ti velsz ebek, hát ne éljen Eduárd????!!!" - akkor figyeltem fel arra, hogy az egész osztály eleinte némán kuncog, de mikor ezt mondtam, mindenkiből kitört a röhögés, szeretett magyartanárnőm is a könnyeit törölgette...:-))) -akkor abbahagytam a szavalást, pár másodpercig értetlenül bámultam, majd én is velük nevettem.... hát ez volt...
MIndkét történet valamikor általános iskola 6-7. osztályában történt... :-)))
