Ez a foghagyma errefelé általános lehet, a zöldségesnél, és út melletti pavilonokban is g-vel láttam. Ha jól belegondolunk, ránézésre foghoz/agyarhoz hasonlít a gerezd (vagy girizd?)
A hét végén voltam Borotán (Észak-Bácska), az ott élőknek Kiskunhalas is vidéknek számít.
Hogy ON is legyek, a jánoshalmai Korzó vendéglő még mindig rezzenés nélkül viszi a lécet,
ha arra jártok, ne hagyjátok ki. Kenyérsütőknek: a jánoshalmai műmalom lisztjei megvásárolhatók a városka boltjaiban, csak ajánlani tudom. Félfogós lisztet pl. csak itt láttam.
"Nem tudom te mennyire örültél vólna ha te vagy a mennyaszony" - én sem, de kiabált volna a násznép, hogy "Pöcse van a mennyasszonynak" :-) Lett volna nagy riadalom, kavarodás ;-)
Mi is jártunk így, ha nem is esküvő, de egy családi születésnapozás kapcsán a Dragonyosban (fogott az átok, be is zárt azóta)
Ránk szerveztek egy tízvalahány fős ballagási csapatot, hiába mentünk időre, őket szolgálták ki először, a mi fogásaink langyosak voltak, a Szt.galleni májnak pedig erős stichje volt.
Pedig előtte n alkalommal ettünk ott, hiba nélkül.
Meglep, mert kb 1 éve látogattam meg a csárdát a családommal. Kifogástalan kiszolgálással és ételekkel találkoztunk. A gondom inkább az volt, hogy nekem már kínosan udvarias volt a kiszolgálás, túlontúl mézes-mázos, de ez már egyéni ízlés kérdése...
2011 szeptember 10.én tartottuk a párommal az esküvönket az Árvay Csárdában Csepelen.
Mikor meg beszéltünk mindent az üzletvezetővel,mondta hogy 3 termük van plusz a kültéri rész, a kültéri részt választottuk ,ahol garantálták hogy rajtunk kivűl senki nem lesz .
A nagy terembe este 6 ra jön 70 fő, de mivel mi 1 órára megyünk és csak 20 fő egyszerű ebéd lesz valószinűleg nem találkozunk össze. Meg kérdeztem hogy foglalót adjak e a kültéri részre mert tényleg nem szeretnék ott mást látni, nem kell itt nincs bérleti dij.
Az esküvő után megérkeztünk du 1 órára, a kültéri teljesen tele volt össze volt tólva 3 asztal ahol nem lehetett kiférni annyira rá volt tólva a keritésre. Már ekkor el akartam jönni, majd du 3 kor meg kaptuk a levest nagykönyörgés árán. 20 főre egy pincér jutott akinek még egy fehér ingre sem futotta h tudjuk h ő a pincér, mndenért könyörögni kellet egy kávéra félórát kellet várni, a kiszolgálás borzalmas volt, nagy nehez elfogyasztottuk az ebédet.
A fizetésnél jött a probléma hogy meg mertem emliteni hogy nagyon lassúak voltak nem jött oda hozzánk senki, hogy innánk e valamit. Erre az üzlet vezető Úr felemelt hangon közölte hogy mit képzelek én hiszen mindjárt jön egy esküvő akik 10 szer annyi pénzt hagynak ott mint én és mit képzelek nekik nincs erre idejük.
A fő úrat kis hiján meg lincselte a násznép, rajtunk kivűl más is volt az étterembe akik végig nézték az incidenst.
Nekünk ez a második esküvőnk volt előtte inkáb elutaztunk 2 hétre egyiptomba , tehát én is tudtam volna nagy lagzit csapni de teljesen fölöslegesnek tartom és pénz kidobásnak. De ha 1 milliót hagytam volna ott akkor is igy bántak volna velünk.
Undoritó egy hely senkinek sem ajánlom csak akkor ha legalább 2-3 milliót ott hagy akkor talán ki is szolgálják a násznépet.
ebben egyetértünk, bár nem tudtam, hogy az öreg eladta...amikor (nagyon rég) utoljára voltam, akkor még ott strázsált, és árgus szemekkel figyelt. :)
a pozitív élményben az is közrejátszhatott, hogy félelmemben nagyon alacsonyra tettem a mércét, bár felesleges volt, mint kiderült.
más: istücsökben ebédelt múlt héten egy baráti pár (javaslatomra), és ódákat zengtek róla, úgyhogy következő köröm oda vezet (ezen a környéken), mégpedig a tavaly kihagyott vadnapokat próbálom majd elkapni.
Hej, ha még a régi Mauroban lettél volna! Én is jártam nyár elején Zamárdiban, de sajnos a régi Mauro árnyékát találtam csak. Mióta eladták pont az a szellem veszett ki amiért az ország egyik legizgalmasabb helye volt. Igaz, most sem történt semmi szörnyű, de valahogy már nem a régi.
tegnap beugrottunk egy vilámvacsorára a mauroba, zamárdiban. szó szerint.
autópályán hazafelé kordult egyet a gyomrom, éppen a nélkülözhetetlen/nagyívű/világ8.csodája kőröshegyi völgyhídon. bevillant egy cirka évtizeddel ezelőtti vacsora a rohangálós-bondzsornós helyen, és úgy döntöttem, beveszem a következő lehajtót. miközben zamárdi utcáin kanyarogtam, szorongással vegyes félelem rántotta össze a gyomrom, hogy megint elcseszek egy régi, és szép emléket, ahogyan az már lenni szokott.
elgurultunk a kocsival a bejáratnál, ahol sor fogadott. újra a váci utcában éreztem magam, '80-as évek, adidas bolt, ha megvan valakinek. a hely tele, elképesztő nyüzsi, egy üdülőfalu a cinque terre-n júliusban megirigyelte volna. mire leparkoltam, szerencsére a sor is apadt, így pillanatok alatt kaptunk egy asztalt - a lehető legrosszabb helyen, bent a pultnál, két számlázógép közt. kérdeztem az ordítva bonaszerázó pincért, hogy a teraszon esetleg...? aztán jót röhögtünk a viccemen, és leültünk. mivel nem volt semmiféle évforduló/születésnap/rettentő-romantikus-pillanat, így tökéletesen megtette a hely a két fáradt utazónak.
cserébe egy pillanat alatt kint volt a 3 féle kencefice (nem találok jobb szót az isteni paradicsomos-fokhagymás-hagymás izére - csak semmi erős pista!), a friss parmezán (nem tesco gazdaságos), a valóban rontatlan olívaolaj (olasz szavakon kívül mást nem látott a címkéje), és az olajhoz hasonlatosan szicíliából származó féltestvére, a balzsamecet. amíg ezt leírtam, addig sem tartott, mire ott volt a pincér felvenni az italrendelést. párom hezitált, hogy merjen-e limonádét kérni, erre a pincér ránéz, lepillant a hasára, megállapítja szakszerűen, hogy második trimeszter, és közli, hogy minden sallang nélküli (értsd: cukorszirup, egyéb trutyi) friss limonádét hoz...elképedésemben alkoholmentes sört kértem (persze vezettem). alig győztünk napirendre térni a nőgyógyász-pincér figyelmességén, meg is jöttek az italok, megrendeltük a főételt, majd rá 30 másodpercre (ekkorra már elkezdtem stopperrel és szekundumban mérni az időt) megérkeztek az üdvözlő falatkák, szám szerint 5 db friss kenyér, lehelletnyi paradicsompöttyökkel rajtuk, fantáziánkra bízva, hogy az asztalon sorakozó első osztályú hozzávalókból mit főzünk ki, amíg megérkezik a rendelt szarvasgombás penne. a hangos nyammogások közepette elfogyasztott üdvözlőfalatkák alatt ahányszor elment (mi az hogy elment? suhant!) egy pincér, mindig volt egy odavetett kedves megjegyzés, ami hangulattól függően magyarul, vagy olaszul történt (párom szerencsére érti macskafogyasztó barátaink nyelvét, és biztosított róla, hogy felmenőim nyugodtan pihenhetnek).
alig fejeztük be a falatkákat, alig szusszantunk, máris előttünk terpeszkedett toszkána fél évnyi penne-termelése, két vaddisznót is jóllakató szarvasgombamennyiséggel rajta. ritkán szoktam meredt szemmel bámulni ételeket, főleg ha éhes vagyok, de ezek a gondolányi adagok most megigéztek, és valóban furcsán festhettem, mert odajött (futott) az egyik pincér, igencsak aggódó arckifejezéssel. summa summárum, ketten (illetve hárman) gyűrtünk le egy adagot a tökéletesen elkészített ételből, talán csak a tejszínnel (?) bánhattak volna kicsit óvatosabban a konyhán.
a végén kértem egy presszót, ami vetekedett a titkos olasz remekművével, majd elcsomagoltattuk az etióp falu ebédjét kitevő egy adagot, és fizettünk 5500 ft-ot.
t mínusz 46 perc.
aki el szokta olvasni hozzászólásaimat, ritkán próbálkozom amolyan trendi/álirodalmár kritikusírókhoz hasonló nyelvezettel, de ez a hely/személyzet megérdemelte.
hazáig tárgyaltuk a legnagyobb jókedv közepette....hogy többet nem megyünk. mert nem akarjuk elrontani a szerzett élményt, amire nagyon rég volt példa, hogy konszenzusosan csillagos ötöst adjunk egy helynek. tele van a mauro hibákkal (mert van bőven), sokaknak bizonyára feláll tőle a hátán a szőr, de mi tegnap jókor és jó helyen voltunk akkor és ott. :)
Vargányaleves: rántásos, krumplis, semmi különös ízű.
Szarvaspörkölt szerintem nem szarvasból készült. Eddig négy-öt alkalommal ettem, és ez egyikhez sem hasonlított, leginkább egy sok paradicsomos marhapörköltre emlékeztetett.
A dödölle miatt mentünk oda, és az egy nagy-nagy csalódás volt. Először azt mondták, hogy csak két adag van a négy helyett, majd visszajött a pincérlány, hogy mégis meg tudják csinálni. A "Vasi dödölle tejfellel" kevés hagymán megforgatott, kevéske túlpirított krumpli volt kiszárítva, egy csík tejföllel. 950 Ft-ért. Mivel sok helyen ettem már dödöllét, és jót, ezt nagyon mogorván fogadtuk. Tévedés kizárva, pofátlan lehúzás volt. A tökmagolajos babsalátába a bab konzervből került.
Italok, felszolgálás rendben volt, de morcosan jöttünk el.
A szomszédos asztaloknál evő németszavúak elégedettnek tűntek.
Nem tudom, hogy 0 km-esen miért ne lehetne véleményem???
A minőség magáért beszél, bármit irogathatnak itt az önjelöltek. Pláne olyanok, akik nem is jártak még a Brill Bisztróban. Én, és baráriköröm rendszeresen látogatjuk az éttermet, és még nem csalódtam. Nekem csak ez számít!
