Az utolsó mondatot leszámítva, meg néhány szerintem fölösleges felkiáltójelet, meg néhány közhelyet (én csak egy gyenge báb vagyok),tök jó... végre valaki aki nem akar mindenáron stanzákat meg rímeket... lám-lám mégis elgurulgat. Prózavers rulez! :-)))
Az élet újra csak pofont adott. De miért azt nem tudom.
Hogy lehetek újra boldog egymagam? Hisz most körülvesz ez a magányos csend. Újra egyedül kell, nézem a naplementét, melynek utolsó sugarai körülveszik fáradt testemet.
Egyedül kell táncolnom már a hold fényébe, ami a napot váltja fel az égen, és mely megvilágítja arcom.
Én csak vadul pörgök, míg a sodrásom a földre nem taszít! A hideg padlón, pedig sírva fakadok.
Ölelő tested nem tartott meg, nem húzott magához! Hagytad, hogy elessek, mert nem vagy velem!
Nem értetted, hogy nélküled én csak egy gyenge báb vagyok, ki ha meginog, elbotlik. És már nem vagy velem, hogy védj. Többé nem kapaszkodhatok beléd! Nincs már te, és én, csak én.
És most már csak a farkasok üvöltése a ritmusom, és a hold a kritikusom!
- Hát, az az igazság, hogy nem. Elszállnak, csapkodnak a kis szárnyukkal, aztán a mélybe hullanak. Bizonyára azért, mert az Úristen az ő kegyelmében a levegőben valő röpködésre teremtette őket. És ugyan ki vagyok Én, hogy Őt felülbíráljam?
Sok ilyet lehet készíteni, de aki írta, klisékből építkezik és olyan dolgokról ír, amiket maga nem élt át, nem tapasztalt meg. Ami Radnótinál az Eclogák, ami Pilinszkynél A francia fogoly, az itt merő hatásvadászat. Sajnos.
Ja, Beethoven pedig, aki néha hússzor javított ki egyetlen kottát, meg egy amatőr. Igazi lúzerek voltak, mindketten belehaltak. Inkább tekintették volna szórakozásnak.
2) Az írásaimat még nem tartom elég jónak arra, hogy közzétegyem, még ha csak itt is.
3) Szerintem lehet velem beszélni, csak érvek kellenek hozzá.
4) És ha kiderül, hogy én vagyok minden kritikusok anyja, vagy koszorús költő, akkor hirtelen hiszel nekem?
"- Kár volt Petőfit belekeverni, mert annak a sornak nem volt hozzá köze, eszembe se jutott... Ha érdekel, elárulhatom, hogy az említett kifejezés nem Petőfitől származik, elterjed frázis, ja és nemcsak magyar nyelven (cf.: go up in smoke)"
Arról, hogy "nemcsak tervem, én is füstbe mentem" - hát, akinek MAGYAR nyelven erről nem Petőfi jut eszébe, az nem járt általános iskolába, ami pedig elvileg kötelező. Persze lehet, hogy igazad van, és a vaskalapomtól nem látom a költői képet.
"ez az ostoba kötözködés, a szavakon való lovagolás."
Miért, a Pegazus az most nem szárnyas ló? :-)))
5) Ebben igazad van, az vagyok.
6) Ignore on, mert basáskodó megjegyzés következik: a költészet nem szórakozás és kikapcsolódás. Már annak, aki műveli. A költeményeiden nem látszik, hogy igazán megszenvednél velük.
"ízlések és pofonokhoz még: említed Kassákot. No, ő nagy ember volt (azaz művész, vagy mi) ezt elismerem, mindazonáltal a legtöbb versétől és a festményeitől határozott lábrázást kapok..."
Megértelek, nem szórakozásra és kikapcsolódásra való szerző. Ki mit vár a költészettől, tudod.
Bocsánatot kérek a szerzőtől, rosszul idéztem, de ez sajna nem változtat a véleményemen. Viszont az utolsó sor legalább annyira jó, mint amennyire rosszak az előzők.
1) A köztudomású tény mint fogalom a bíróság előtt számít, nem a költészetben.
2) Ezek szerint a költő nem tudja.
3) Ha a költő is tudja, minek állítja?
A "tervemmel együtt én is füstbe mentem"-hez pedig inkább nem fűznék kommentet... szerintem most a földrengésjelző állomások a sírban forgás intenzitása révén végre meg tudnák állapítani, hova temették el szegény Petőfit. (Holokauszttal nem viccelődünk, de ez a vers önmagában is egy vicc.)
Kassák szerintem bevállalná a halandzsát :-) Ahogy az ő és Pilinszky szavaival példálódzól, az olyan, mintha folyamatosan fejjel mennél a falnak, hiszen másnak sikerült áttörnie. Csakhogy nekik bulldózerjük volt...
Ők úgy tudták egymás mellé tenni a szavakat, illetve új szavakat alkotni, hogy annak megváltozott az eredeti jelentése, új asszociációs tartalmat kapott. A "nikkelszamovárban" például benne van a dada-féle abszurdum, de a repülőgép is, és a szamovár miatt az akkoriban dúló kontruktivizmus is (amit Kassák is művelt, nagyon szeretem ezeket a festményeit), nekem most speciel akkori szovjet szobrok és képek jutnak az eszembe, és ezt az egész gondolatsort, amely az enyém és a tied egész más lehet, a fejünk felett elrepülő nikkelszamovár indította el.
Ha viszont azt olvasom, hogy "Mostmár nem bánt sötét pillantásod", akkor ha a fene fenét eszik is, csak arra tudok gondolni, hogy megszoktam a bunkó arcodat. (Különösen, mert ezzel kapcsolatban a "bántás" szót használod, ezzel még inkább felerősítve a "sötét pillantás" hétköznapi értelmére való asszociációt). A sötét pillantás megtartotta eredeti jelentését, erősebbnek bizonyult, mint a költő kifejezni akarása. A nikkelszamovár és a plakátmagány esetében a költő volt az erősebb.
Szóval asszem nem azzal van a baj, hogy nem bírok túlemelkedni a szavak szó szerinti jelentésén, hanem hogy némely szavaknak nem sikerül túlemelkedniük saját magukon, és erről nem ők tehetnek.
Ha a jól bevált "sötét szem"-nél maradsz, akkor máris megúszod az eredetieskedést, a mondatnak máris több értelme lesz, szerintem jobban is hangzik és ha valaki nem érti, hogy "most már nem bánt sötét szemed", akkor biztosabb alapról utasíthatnád vissza a kritikát. De a "bántás" eléggé kétélű szó itt, mert ugyanúgy jelentheti azt, hogy valakinek egy adott vonása "bánt" téged, azaz nem tetszik, mint azt, hogy valamilyen fájdalmas asszociációt indít el benned... ezt már neked kell végigjátszanod. Ha mindenképp ragaszkodsz a sötét pillantáshoz, akkor sztem inkább másik igét használj: szúr, fáj, ilyesmi...
Nem azt mondtam, ne írj verset, hanem hogy ha nem tudsz fölülemelkedni a szavak szoros, szó szerinti jelentésén, akkor ne foglalkozz költészettel. Azért ne, mert folyton számodra bosszantó dologokkal fogsz találkozni. Halandzsa? Hm. A plakátmagány, a fejünk fölött elrepülö nikkelszamovár, illetve megjárni a lélek hosszát is ezek szerint halandzsa. Biztos sokaknak nem jön le, másoknak igen, nekik ettöl tetszenek ezek a versek. Létezik költöi szabadság. Ha számodra ez halandzsázást jelent, jobb, ha nem foglalkozol költészettel.
Kedves Mollly, elmondom még egyszer. Vannak szavak. A szavaknak van jelentésük. Ha úgy teszed egymás mellé a szavakat, hogy csak te érted a jelentésüket, másnak "meg nem jön le", akkor az a gyerekek halandzsájával egyenértékű.
Például, te érted azt a metaforádat, hogy "sötét pillantásod". Szerinted ez barna (fekete) szemeket jelent. Az olvasó azonban nem így látja. Neki a sötét pillantás egész mást jelent, mert a szókapcsolat elsődleges jelentését nem tudtad új értelemmel felruházni, ezért megmarad az eredeti jelentése. Ezért soraidban a szavak a saját kis életüket élik és attól, hogy versformába tördelted, még nem lesz vers. Mit gondolsz, miért egész könyveket lehet Ady jelzőiről, például? Ha nem tudsz felülemelkedni a szavak szűk értelmén, inkább ne írj verset.
(Ez magas labda volt, de nyilvánvalóan több van benned annál, hogy leragadj ezen a szinten.)
Radnóti tehát rossz költö? Kassák? Mind-mind dilettáns? Ady? József Attila? Ha nem tudsz fölülemelkedni a szavak szük értelmén, ne olvass verseket. Csak bosszantani fognak.
A szavak makacs dolgok... foggal-körömmel ragaszkodnak az értelmükhöz, és csak akkor engedik el, ha jobbat kapnak helyette... válogatósak, durcásak, ravaszak.
