1: "a W nem azonos a V-vel, viszont hasonlít az U-ra "
Szerintem te valami citromdíjra pályázol hogy egymás után ilyen eszméletlen aranyköpéseket helyezel itt el.))
Nekem biztosan nem dumálod meg hogy a V vagy a W az valójában U, egy magánhangzót akarsz egy mássalhangzóval összemosni, egyáltalán nem hasonlítanak sehogyan sem egymásra. Más a kettő és nem kicsit.
Továbbá alapvető V hangos szavaink korabeli leírásai gyakran W jellel vannak megírva, ez meg tényszerűen igaz, utána lehet nézni. VÍZ, VÉR, VAS, VÍG és sokan mások mind szerepelnek W hanggal írva. Tehát a W az a V pontosan. Magyar szavaknál biztosan ugyanaz, tök mindegy ha régen W írták is meg.
És akkor mi van?... Szerinted ez U hang valójában?.)) Jó, nézzük akkor szerinted ezek :
UÍZ, UÉR, UAS, UÍG valójában. Gratulálok, ezt nevezem ! Viccnek jó, de poénnak gyenge.)) Ugyanaz a V és a W is pontosan, de ez utóbbi az idegenes írás, magyar nyelv nem használja így normális esetben.
Angolban néha csak pótlék mert nem is kéne igazán oda, máskor a valódi V van mögötte. Vagy épp az F ők a két hangot élből kevergetik. És ne gyere az eltorzult kiejtésükkel, eleve ugyanazt nagyon kétféleképp ejtheti az angol meg az amerikai. Mondom ugyanazt.
Amúgy meg ne az utódnyelvekből eredeztesd az ősi nyelvet, fordítva kéne. Te a későbbi átírt/elváltoztatott hangalakból akarod eredeztetni az ősit. Nem jó a sorrend.))
2: Tájszó (1) : "Egy nyelv olyan szava amely nem található meg az írott és beszélt köznyelvben..."
Tájszó (2) "Valamely tájon divatos beszédmód" "Csak egyes tájakon használatos szó"
Tehát ne üljünk fordítva azon a bizonyos lovon, mert ez nem az eredeti köznyelvi beszéd és írás, ne az elszigetelt és elkülönült szóhasználatot vedd már etalonnak, hiszen az eredeti nélkül ez nem is létezhetne. Tehát megint a helyes sorrend ! A tájszólás mindig az eredeti későbbi torzítása/változása már. Sorrend !
3: A részleges, vagy teljes hasonulás egy másik történet. Az nem tájszólás, a beszédünk hangkeveredéseinek természetes része. De az EGYSZER szót nem fogjuk ECCER írni, és normális esetben azért nem is tiszta CC ejtünk ki hangsúlyosan. Kivéve Röcsögén persze.))
A VAL és VEL toldalékolt szavaink egy jó része meg szándékosan van beszédkönnyítés okán KÉZVEL helyett KÉZZEL tulajdonképp elkészítve a szó.
De ez sem úgy működik hogy jön "egy vezető aki hivatalos titulust akaszt rá" mert a feje tetejére is állhat bárki, ha az emberek nem fogadják el az ötletet. Sok ilyen szóképzés van, amit X kitalált egyszer és a nép nem volt rá vevő. De ez a VAL/VEL dolog hasonulása jó ötlet, sokkal jobb és gördülékenyebb azt mondani hogy VIRÁGGAL mint VIRÁGVAL.
Nyilván az emberek is vevők voltak a sokkal könnyebb és gördülékenyebb beszédre. És a magánhangzó végű szavaink továbbra is a VAL/VEL használja, ez meg biztosítja hogy mindig tudható legyen hogy a hasonult alaknak mi is a valódi eredete...
"Nem az mert a szó ismert első leírásai "TETHEW" és "TETW" jóval a "tetű" előtt már így konkrétan és tényszerűen már V hanggal van leírva "
Hányszor kell leírnom, hogy megértsd, a W nem azonos a V-vel, viszont hasonlít az U-ra:
"W Zöngés labioveláris (ajak-hátsószájpadlás) közelítőhang, Hasonlóan a magyar augusztus szóban az u-nak felel meg."
A TETW legrosszabb esetben is TETU.
"Nem kötelező annak lennie, jól kimondható a "betűs" szó is."
Igaz, de a tetűs-t sem nehezebb kiejteni, vagy a fenyős, nedüs, stb... szavakat. Feltéve, ha nem ragaszkodunk az S hang előtt álló magánhangzóhoz, mert akkor már kissé nehézkessé válik a kiejtés: TETÜES, FENYŐES, NEDÜES... Itt már az Ü hang helyén megjelenik a W hang is, egy elmosódott U-V köztes hang, amit később V-nek ejtünk.
A VÍZ feltehetően a legrégebbi szavaink egyike. Lehetséges-e az U-val mondott eredeti alak? Úgy tűnik igen. Nézzük:
angol: water,
fidzsi: wai
amhara: wiha
hawaii: wai
albán: ujé
ír: uisce
jakut: uu
mongol: us
Az A, vagy más hanggal kezdődőket figyelmen kívül hagytam, csak U (W) hangúakat gyűjtöttem.
"Amúgy is ez más felépítésű szó, hiszen a "betű" már összetett szó, BE+TŰ bontásban."
Jól látod, vannak olyan gyökeink is, melyek nem három, hanem négy hangból állnak.
Ilyen lehet a TETŰ is, a FENYŐ is (FE(l)-NyŐ), a NE-DŰ is.
"TÓU/KŐU/HŐU/FŰU , ezek hatalmas hülyeségek."
Ettől függetlenül léteznek, ezt nem lehet letagadni. A létezésüknek pedig oka van...
"Értsük már meg hogy egy régi ékezetmentes leírásban a hosszú magánhangzók sokszor két másikkal vannak helyettesítve,"
Értjük, tudjuk, de ilyesmi csak Írásban fordul elő... Kiejtésben ilyen nincs.
"A Röcsöge beszéd meg nem lehet minta, mert annak egy része már rontott beszéd,"
Nem érdemes olyasvalamit állítani, amiről nem vagyunk meggyőződve.
Önhatalmúlag senki nem döntheti el egy beszédről, hogy rontott-e vagy sem.
Arról nem is beszélve, hogy ez a minősítés minden alapot nélkülöz, hiszen ilyen kategória nem létezik, és nem is létezhet. Egy beszédet (átvétel esetén) nem lehet elrontani, csak igazítani lehet a saját beszéd-jellemzőkhöz. Ha pedig saját fejlődési utat jár egy nyelv és idővel több tájszólásra bomlik, akkor meg semmiképp nem beszélhetünk rontásról, mert ez az új nyelv(ek) kialakulásának kezdete. - Amennyiben végigjárják azt a fejlődési utat, mely egymás meg nem értéséig vezet.
Egy tájszólásnak nevezett nyelvi változat simán lehet az eredeti, mert egymáshoz képest minden változat tájszólás.
A "hivatalos" titulust a vezető réteg ragasztja rá valamelyik változatra, rendszerint arra amelyiket beszéli...
"EGYSZER szavunk Röcsöge 1.0 ÉGYSZŐR mondja. Röcsöge 2.0 viszont ECCŐ mondja és ráadásul így is írja."
A Röcsöge 3,0 pedig azt mondja: eccer.
Ugyan ezt tette a hivatalos nyelv is - a Röcsöge 3,0 -, mikor kiejtést könnyítő hangokat fogadott el más hangok kiváltására. Csak azt már megszoktad, ezeket a kiejtést könnyítő változatokat pedig még nem. Egyébként a beszédben mindenki hivatalosan is eccer-t mond.
Lásd még: játszik ť jáccik, látszik ť láccik, barátság ť baráccság, anyja ť annya, bátjya ť báttya, éljen ť éjjen, népdal ť nébdal dobszó ť dopszó, vízpart ť viszpart.....
És ugye, ott vannak azok is, melyeket már elfogadtunk, és írásban is követjük a kiejtést:
"a germánok a 3.század környékén kerültek a szkíták területére az azovi tenger északi részén (meg előtte párszáv évig ahogy lefelé terjeszkedtek a baltikum felől), a hunok idejéig"
Ok, de még így is kb. 5 000 km légvonalban az Altájig...
"Mint a tetv-ből a tetves? Nemde tetű a szógyöke?"
Nem az mert a szó ismert első leírásai "TETHEW" és "TETW" jóval a "tetű" előtt már így konkrétan és tényszerűen már V hanggal van leírva szintén, mint a "nedves" szó esetén is.
És mi következik ebből?... Az hogy most sem vált az U hang V hanggá, hiszen a V-vel írt hangalak már eleve létezett. Az lesz az eredeti, a V hangos.
"És itt van a betű, az érdekes módon nem lett betves"
Nem kötelező annak lennie, jól kimondható a "betűs" szó is. Egyébként is egy szóképzési minta nem kell hogy szükségszerűen kiterjedjen mindenre. Amúgy is ez más felépítésű szó, hiszen a "betű" már összetett szó, BE+TŰ bontásban. Ezt ruházatba/textilbe tűzték be, onnan a neve, legalább is én ezt tartom a helyesnek. Azaz a betűzés mögött valódi fizikai be+tűzés van (varrás, hímzés stb...). Ugye van a BEÜTÜ (beütés) fogalma általi értelmezés is, amúgy meg akár ez is jó lehet, a lényeg hogy két rövid szó összetétele. Az biztosnak látszik hogy a BE szóval kezdünk.
TÓ van, KŐ van, HŐ van, FŰ van és nem TÓU/KŐU/HŐU/FŰU , ezek hatalmas hülyeségek. Értsük már meg hogy egy régi ékezetmentes leírásban a hosszú magánhangzók sokszor két másikkal vannak helyettesítve, mondhatjuk egyfajta leírási anomáliának, amit a hosszú hangok rendes jelölése rögtön fel is oldott.
A Röcsöge beszéd meg nem lehet minta, mert annak egy része már rontott beszéd , van ahol csak ártatlan akcentusbeli különbségről van szó, azok rendben vannak. De a másik típus nincsen. példával szemléltetném :
EGYSZER szavunk Röcsöge 1.0 ÉGYSZŐR mondja. Röcsöge 2.0 viszont ECCŐ mondja és ráadásul így is írja.
Az első variáció max. az ember fülét bántja kicsit de lényegében a gyökszavak megőrződtek : EGY szó felismerhető és a "SZER" gyökszó is, mert igazából SZ_R váz a lényeg, SZER/SZOR/SZÖR formákban is ugyanaz a gyök még a toldalékolásainkban is. Tehát ez a "helyes" tájszólás.
Ugyanakkor az ECCŐ forma már ultragáz, és ez igen is egy elfajult rontott igénytelen tuskó proli beszéd, ha sértődik bárki hanem, mert itt totál szét van már cseszve az eredeti nyelv. Gyakorlatilag ezzel a gyökszavakat is felszámolja aki ilyet tesz, mert két alapvető kulcsgyökszavunk, az EGY és a SZER konkrétan így már felismerhetetlen. Ez már a nyelvrontó és helytelen tájszólás.
Tehát alapvető különbség van a két illusztrált tájbeszéd közt és nagyon nem mindegy hogyan történik ez meg...
a germánok a 3.század környékén kerültek a szkíták területére az azovi tenger északi részén (meg előtte párszáv évig ahogy lefelé terjeszkedtek a baltikum felől), a hunok idejéig
"Ezt nem én találtam ki, maradjunk annyiban hogy nevezhetem akadályhangnak a fentiek okán. Persze a V réshang is ezzel együtt, ezt nemrég én magam is írtam le."
Maradjunk ennyiben, közös nevezőn vagyunk...
"Nem cserél a V az U hanggal, vagyis pontosabban csak bizonyos esetekben tűnik úgy hogy mintha erről szólna a dolog, valójában csak a beszédünket könnyítjük vele."
Vannak szavaink, ahol beszédkönnyítő hangnak tűnik, és vannak olyanok, ahol cserét kel föltételezni. Az előbbire példa a weekend, ahol nem réshang a W, és mi V hanggal helyettesítjük. Az utóbbira pedig az egyik példa a shawarma, ami arabul kiejtve saurma. Ennek a kiejtésével semmi gond, a német mégis savarmát mond ahogy mi is.
És, ha az arab saurmában valóban SAV-gyök szerepel, amit Te is feltételezel a CSAV- gyök kapcsán, akkor itt mindenképp U-V cseréről van szó.
És az angol is W-vel írja. Ahol az IPA szerint a W hang "Hasonlóan a magyar augusztus szóban az u-nak felel meg"
A német viszont határozottan V-nem ejti, csakúgy, mint mi.
No, és a mi nyelvünkben ott vannak a "röcsögei" szavak: Taú-tav, jaú-jav, saú-sav, haú-hav...
"A NEDVES szó kapcsán még lehet valamikor én is elsőre azt írtam hogy a NEDŰ szó képződött NEDVES-re, de megállapítottam hogy szó sincs erről, a már létező NEDV szó képződött,"
Mint a tetv-ből a tetves? Nemde tetű a szógyöke?
És itt van a betű, az érdekes módon nem lett betves, hanem (nagy) betűs maradt...
és igen a fenyő-fenyves is ebbe sorba illik.
Lám, a mi nyelvünk is tele van érdekességekkel, kivételekkel, amiket nehéz megfejteni - amik talán nem is kivételek. Csak nem tudjuk rá a magyarázatot.
Ez a "SZÉL" dolog még másképpen is ott van az angolban, a SHELL és a SAIL szavakban is :
SHELL : héj, burok, hámoz, fejt és nagyon sok hasonló -------- A dolgok SZÉL-e amivel foglalkozik.
Például GAS-SHELL : gázlövedék --- azaz GÁZ-SZÉL keletkezik. NUTSHELL a "dióhéj" azaz a dió "SZÉLE" egy ilyen fura értelmezéssel. De helytálló végül is valamelyest.
SAIL : vitorla, vitorláshajó ----- SZÉL kell neki mert úgy megy. A SZÉLŐR irányítja rajta az eseményeket.)) Magyar nyelven angolozunk újfent...
1: A mássalhangzók képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb...) ütközik.
Ezt nem én találtam ki, maradjunk annyiban hogy nevezhetem akadályhangnak a fentiek okán. Persze a V réshang is ezzel együtt, ezt nemrég én magam is írtam le.
Nem cserél a V az U hanggal , vagyis pontosabban csak bizonyos esetekben tűnik úgy hogy mintha erről szólna a dolog, valójában csak a beszédünket könnyítjük vele. A V ilyenkor egy betéthang. De egyébként is csak 1-2 tucat szó érintett benne, nyugodtan nevezhetjük kivételeknek ezeket. Jellemzően most ugye a rendhagyó melléknévképzésről beszélünk ez ügyben, legalább is eddig ezen példaszavak kerültek elő.
De még itt sincsen mindig úgy, ahogyan elsőnek tűnik. A NEDVES szó kapcsán még lehet valamikor én is elsőre azt írtam hogy a NEDŰ szó képződött NEDVES-re, de megállapítottam hogy szó sincs erről, a már létező NEDV szó képződött, tehát itt csak egy hagyományos és megszokott melléknévképzés van.
A NEDVES szó már 1220-ban le volt írva, jóval megelőzte a NEDÜ szó felbukkanását. "MEDWYS" ilyen furcsán és idegenül van leírva, de tényszerűen V hanggal van már a szó előttünk. Innentől nem kérdés, ez egy hagyományos melléknévképzés.
LÉ szóból meg LEVES lett. Sehol semmi U hang, de kell ilyenkor egy mondjuk V hang hogy ne LÉS vagy LEES mondjunk.
De van példa amikor mind a kétféle képzés megvan mind a mai napig, és aktívan használva. Hőhatás egyik ösztönszava a HŰ (hűű de..) Ebből van HŰS és HŰVÖS szavunk is egyaránt. Gyakorlatilag ugyanazt jelentik. Csak egyik tömörebb. Itt sincs semmi U csere, nincs is U sehol sem.
Vagy egy jó példa még a FENYŐ és ebből FENYVES. Na itt meg az Ő szívódott épp fel.)) Ugye azt remélem végképp senki nem akarja mondani hogy most már akkor az Ő is V hang lesz. U sehol sincs. De a FENYŐVES is igen hülyén hangzana így az Ő most pihen egyet. Vagy FENYŐS amit mondtak régen, vagy FENYVES.
Na az első pont is elhúzódott szépen, a többit külön cikkben...
"2: Csak szemléltettem hogy a magyar nyelvben még a tényleges rokonhangok esetén is (V-F) különböző értelműek az azonos alakú szópárok többségében"
Ok, értem.
"4: Az arab is a CSAVAR szót használja (eredetileg) meg a török is."
A török igen, de az arab nem. Azért néztem meg a csavar szó arab jelentését, ahol látható, hogy más a két szó gyöke.
Ettől függetlenül a CSAV- és SAV mindenképp rokon gyökök. Ezt nem lehet elvitatni, és nem is teszem.
Csupán azt vitatom, hogy a csavar szó lenne az alapja a shavarmának. Már azért is, mert az arabban nincsen CS hang, így CSAV- gyök sem lehet.
Persze, ettől még az arabban lehet olyan SAV- gyök, aminek a jelentése valamiképp kapcsolódik forgáshoz, csavaráshoz, de ehhez tovább kéne kutatni és bebizonyítani.
"Maga a FLOW is már egy ragozott magyar, mivel a FOLY-ból lesz FOLYÓ"
Erre minden esély megvan. Én is így írtam: "Erre a szóra hasonlít az észt VOOLU "magyarul" FOLU, azaz FOLU, vagy FOLÓ, mai alakjában FOLYÓ."
Találtam benne egy kis hibát, helyesen: FOLÚ
"rákerestem a soul etimologiájára"
Én is megnéztem:
"From Middle English soule, sowle, saule, sawle, from Old English sāwol (soul, life, spirit, being), from Proto-West Germanic *saiwalu, from Proto-Germanic *saiwalō (soul), of uncertain ultimate origin (see there for further information)." https://en.wiktionary.org/wiki/soul
Lényegében a proto-germánig megy vissza, majd ismeretlen eredetűnek mondja.
Ez az angol szó a lélekre vonatkozik, ugyanakkor a szél-lel kapcsolatos. Persze, átvitt értelemben. Mint a lélek, lehellet... Minden esetre valószínűsíthető, hogy az alap szó a szél, ennek átvitt értelmezéseként lett suwl/soul jelentése lélek. Ugye, a lélek nem más, mint a szellem, ami légies, szellő-szerű.
Természetesen a szellem is kapcsolatos a szél-lel. (szellő) Ugyan ez (szel) a gyöke mindnek, a szélnek, a soulnak, és a szellemnek is.
"a szél korai altai szónak néz ki"
Nem találtam hasonló gyököt a déli nyelvekben (arab, héber, hindi, sumer), de a szanszkritban sem.
A "soul" (lélek) változatai a germán nyelvterületek (É-Európa) jellemzője, a "szellem", "szél" elvileg lehet altáji, de hogyan került kapcsolatba az európai germánnal? Hiszen ugyan ez a gyök szerepel a szél, szellem szavakban is. Viszont a héber (vagy talán még előbbi kánaáni) seol (a lelkek helye is a "soul" (S_L) gyököt tartalmazza.
Szerintem ez a gyök sokkal korábbi, mint ezek a nyelvek Korábbinak is kell lennie, hiszen a szél fújt már a Föld korai szakaszától kezdve, s az ősember szükségszerűen meg kellet, hogy nevezze, miután nap mint nap találkozott vele... Arra viszont nem igazán tudom a választ, hogy az ősember mely csoportja, mely területen tette meg ezt a lépést.
"From Middle English soule, sowle, saule, sawle, from Old English sāwol (soul, life, spirit, being), from Proto-West Germanic *saiwalu, from Proto-Germanic *saiwalō (soul), of uncertain ultimate origin (see there for further information)." https://en.wiktionary.org/wiki/soul
Lényegében a proto-germánig megy vissza, majd ismeretlen eredetűnek mondja.
Ez az angol szó a lélekre vonatkozik, ugyanakkor a szél-lel kapcsolatos. Persze, átvitt értelemben. Mint a lélek, lehellet... Minden esetre valószínűsíthető, hogy az alap szó a szél, ennek átvitt értelmezéseként lett suwl/soul jelentése lélek. Ugye, a lélek nem más, mint a szellem, ami légies, szellő-szerű.
Természetesen a szellem is kapcsolatos a szél-lel. (szellő) Ugyan ez (szel) a gyöke mindnek, a szélnek, a soulnak, és a szellemnek is.
"a szél korai altai szónak néz ki"
Nem találtam hasonló gyököt a déli nyelvekben (arab, héber, hindi, sumer), de a szanszkritban sem.
A "soul" (lélek) változatai a germán nyelvterületek (É-Európa) jellemzője, a "szellem", "szél" elvileg lehet altáji, de hogyan került kapcsolatba az európai germánnal? Hiszen ugyan ez a gyök szerepel a szél, szellem szavakban is. Viszont a héber (vagy talán még előbbi kánaáni) seol (a lelkek helye is a "soul" (S_L) gyököt tartalmazza.
Szerintem ez a gyök sokkal korábbi, mint ezek a nyelvek Korábbinak is kell lennie, hiszen a szél fújt már a Föld korai szakaszától kezdve, s az ősember szükségszerűen meg kellet, hogy nevezze, miután nap mint nap találkozott vele... Arra viszont nem igazán tudom a választ, hogy az ősember mely csoportja, mely területen tette meg ezt a lépést.
1: U és a V totál más hangok, egyik magánhangzó, míg a másik egy igazi mássalhangzó, mert valódi akadályhang, másképp ki sem lehetne ejteni. Butaság ezeket egy lapra tenni, ráadás ez a V egy "rendes" mássalhangzó képzésre is. Amiről írsz az inkább a H meg a J hangokra igaz de nem a V hangra. Az F a közvetlen rokona, majdnem ugyanaz a manőver képzéskor is.
2: Csak szemléltettem hogy a magyar nyelvben még a tényleges rokonhangok esetén is (V-F) különböző értelműek az azonos alakú szópárok többségében.
3: Itt egyetértünk.
4: Az arab is a CSAVAR szót használja (eredetileg) meg a török is. Azért írtam a török CEVIR-mek dolgot, mert az náluk az angol TURN és ROTATE szinonimája is, az angol "turn" meg CSAVAR igét is jelent.
Hogy a nyárson pörgetést nevezték éppen csavarásnak, vagy a hús tésztába tekerését az nekem édes mindegy, duplán is van oka a hangalaknak CSAVAR szót használnia. És a török nyelvben egyaránt jelenti a két hasonló hangalak az ételt is, meg a fordítós/tekerős/csavaros mozdulatú igét is. Ez mutatja hogy a kapcsolat több mint helyes lehet...
5: A magyar hangalak az eredeti a folyóra, a kiterjedt FOLY-ra épülő szóbokraink a bizonyíték rá. Meg a magyar ragozások, amelyek önmagukban már eldöntenek itt mindent. A többi átírás és kész. Az angol FLOW hasonmásai megvannak a régi nyelvükben is. De ez az egész már a latin nyelvből került oda a "FLO" meg a "FLUO" és a többi alakból, kilométernyi szómennyiséget ki tudok írni a latinból több hangalakban is, írtam is már ki jó néhányat onnan.
Maga a FLOW is már egy ragozott magyar, mivel a FOLY-ból lesz FOLYÓ ami így ebben a formában a nyelvünkben egyszerre melléknév is lehet meg főnév is lehet.
GLOW is magyarul ragozott, mert GYÚLÓ.
Amúgy meg gyakran egyébként a régi hangalak még magyarosabb is ráadásul, többek közt épp az angol nyelvben is előfordul gyakorta ez...
Én az R hang későbbi megjelenéséről beszéltem. Amiből persze, azt a logikus következtetést lehet vonni, hogy az R hanggal ejtett szavak L hangos változatai a korábbiak.
"Az U és a V hangok alapjaiban egészen mások, az első egy mély magánhangzó"
Csak részben mások. Az U valóban egy mély magánhangzó, de a V is az. A V hang nem igazi mássalhangzó (hamis mássalhangzó), mivel hosszasan ejtheted a V hangot mély kísérőhanggal, ami nem magánhangzó, nem Vö, vagy Vé, hanem VVVVV, egy kvázi magánhangzó!
"VALÓ és FALÓ nagyon nem egy. "
Szerintem sem, de ezt most miért kevered ide? Ez egy teljesen más kérdés, hiszen - ahogy Te is írtad - mindkettő foghang, a különbség csupán annyi, hogy az egyik zöngés, a másik zöngétlen.
"A SAVANYÚ szónak a SAV illetve a SÓ amihez köze van."
Igaz!
"A SHAWARMA szónak szerintem a CSAVAR fogalmához lesz köze, már a török CEVIR szóelem is erre hajaz, és ezt az ételt már régen is tésztafélébe CSAVARVA készítették el."
Meglehet, hogy van ilyen török étek, de az nem shawarma. A shawarma török megfelelője a döner kebab, azaz forgó kebab. Nem csavarták bele semmibe, hanem tányéron szolgálták föl. Ennek utcai változata, mikor ketté választott pita közé tették a tölteléket és a hozzávalókat. Ennek görög neve a nálunk is elterjedt girosz.
Amúgy a shawarma nem a CEVIR szóból származik, hanem eredetileg is arab szó...
az arab سَاقَ aminek a jelentése csavar (ige) az első betűje pedig SA: سَا kiejtve sza. A teljes szó kiejtése kb: szaha
Viszont a sawarma első betűje SHA, azaz: شا kiejtve sa. A teljes szó kiejtve saurma... Tehát nem a "csavar" jelentésű szóból származik.
S miután ez az U hang lett más nyelvekben és a magyarban is - V, így azzal érvelni meddő igyekezet, hogy "alapjaiban egészen mások" .
Ahogy a weekend-ből nálunk vikend lett... Mert, ugye, itt is a W (U) hangból lett V hang.
A tényekkel nem lehet vitatkozni. Nekem is, - aki nem vagyok a hangváltozások híve - meg kellett emészteni ezt a jelenséget, és kifogások helyett inkább magyarázatot kerestem rá.
"de az angolban előfordul hogy "betéthangként" valamiért ott van a szóban, pedig sokszor ki sem ejtik rendesen."
Ez az angol messze nem az eredeti. Shakespeare-korabeli óangolt csak tolmács (fordítóprogram) segítségével értik a maiak.- És még az sem volt az eredeti...!!!
Írásukban még ott a W(U) hang, de már nem ejtik.
Erre a szóra hasonlít az észt VOOLU "magyarul" FOLU, azaz FOLU, vagy FOLÓ, mai alakjában FOLYÓ. (Érdekes itt a V-F változás)
Valószínűleg az angolban ezt az U hangot jelöli a W. Persze, náluk nem FOLW, hanem FLOW a hangok sorrendje.
Old Saxonseola, Old Norsesala, Old Frisiansele, Middle Dutchsiele, Dutchziel, Old High Germanseula, GermanSeele, Gothicsaiwala), a word of uncertain origin.
kifejtettem miért az R eredeti a valószínűbb. nem 1, hanem 2 érvet soroltam fel. az az erősebb érv, eléggé valószerűtlen, h kvázi egyszerre R-re váltottak volna egy feltételezett L-es szóalak központi helyétől nyugatra, észak-nyugatra és délre is.
de itt van egy 3.érv is: a burját zele szóalak ütközik a mongol szél* szóalakjával ami салхи szalgi (a -gi egy jellegzetes altai képző, lásd a korábbi szóalakokat is), azaz a zele átvétel.
a szél korai altai szónak néz ki
amelyik alakváltozatai a csuvas sil, az üzbég samol (nyugat-altai és dél-altai) és az s-ből lett j (a türkben)
és nem j-ből s ahogy az etimológiai szótár hamisan sugalmazza
Az U és a V hangok alapjaiban egészen mások, az első egy mély magánhangzó. A V hang meg egy zöngés mássalhangzó, egy foghang úgymond, a két hangot sehogyan sem lehet egy lapra tenni, mert annyira más még puszta hallásra is. Képzésre is ég és föld.
Ezenkívül még réshang a V hang. Képzésre és hallásra is a legközelebbi párja és rokona a zöngétlen F hang, és még egy néhány kivételes esetet leszámítva ezeket a párokat sem keveri össze és cseréli fel a magyar nyelv.
VALÓ és FALÓ nagyon nem egy. VÉR és FÉR sem. VESZÍT---FESZÍT, VÉSZEK---FÉSZEK , --VAL---FAL,
--VEL ----FEL , többnyire teljesen mást jelentenek, pedig ezek tényleg rokonhangok valóban. De nem az U-val azok, csak egymással. Az idegen nyelv az más tészta, ők rendesen keverik a két hangot gyakorta, mármint az ősszó eredetijét F-V csereberékkel.
Magyar nyelvben meg ha találunk azonos szópárt ami csak V-F hangokban tér el egymástól , kivételes esetekben kapunk hasonló értelmű szavakat. U-val végképp nem, egyedül néhány szó toldalékolásánál fordul elő, hogy a kimondhatóság megkönnyítendő bekerül a V, ha a szó vége magánhangzó.
A SAVANYÚ szónak a SAV illetve a SÓ amihez köze van. A SHAWARMA szónak szerintem a CSAVAR fogalmához lesz köze, már a török CEVIR szóelem is erre hajaz, és ezt az ételt már régen is tésztafélébe CSAVARVA készítették el.
Az angol sem egyféleképpen ejti, néha hatalmas a különbség a csak brit és az amerikai kiejtés közt. Pedig ugyanazt az írásban egyezőt mondják ki teljesen másképpen. Utóbbi hangsúlyos első szótaggal kimondja a CSA-WAR dolgot "rendesen" , a brit ehhez képest nagyon furán mondja valóban. Az amerikai meg CS hangot is ejt az elején.
A SÁV gyökben igazad lehet, többfelé előfordulhat ez is. Az angol SHAW (SÁV) kapcsolat felvetése is szerintem helytálló, teljesen passzol a facsoportra (erdősáv), bozótsáv, stb...
"A Shawl pedig nemes egyszerűséggel SÁL"
Jó meglátás, ez pontosan az ! A W nem is kéne oda jelen esetben, de az angolban előfordul hogy "betéthangként" valamiért ott van a szóban, pedig sokszor ki sem ejtik rendesen. Szó végeken például, FLOW szó is a magyar FOLYÓ eredetileg, vagy a GLOW szót is könnyű beazonosítani hogy ez a magyar GYÚLÓ szó volna egészen pontosan eredetileg, csak elváltoztatott hangalakban.
Talán a hosszú magánhangzó okán írták oda ezt a W hangot, talán csak azért írták oda hogy más legyen a hangalak. Ehhez meg "OLD ENGLISH" fejjel kéne gondolkodnunk, hogy vajon mi motiválta őket akkoriban ebben...
"Az üzbég és hasonló nyelvekben is megvan a "SERIYA" (SOR-JA) szó és ezek hasonmásai amelyek a SOR szóhoz köthetőek, azaz a SAF/SAFF és hasonlók mögött én egy már másik szót sejtek."
Jól sejted!
"Maga a SÁV (SÁVOLY) szó a SZÖVés SZŐ (szövet, szövés) kapcsolódó szava."
A szövet gyökéhez nem kapcsolódik, hanem a SÁV-hoz, a minta színes csíkjához van köze.
Amúgy a SAVanyú, SAVó szavak gyöke is...
shawarma (angolul kiejtve kb így hangzik: SAUrma, és arabul is!!!)
Tudjuk, hogy ez az étel Levante (a bibliai Kánaánt is magába foglaló terület) térségéből származik, és vékony szeletekre, SÁVokra vágott, nyársra SORba felhúzott és megsütött húsból készül.
Az angol SHAW (sou, ahol az U hang csak sejthető) jelentése facsoport, bozót, ahova kis jóindulattal beleérthetjük a faSOR jelentést is.
a Shawl pedig nemes egyszerűséggel sál. Azaz SÁV alakú ruhadarab. De nem úgy ejtjük, hogy SAVL..
Arabul is sál-nak ejtik, és ott is sál a jelentése.
Két okból írtam ezeket a szavakat:
- a SÁV gyök - többek közt) az angolban (németben is) sőt, az arabban is megtalálható.
- A gyök kiejtése azonban eltérő, mivel a V helyett U hangot hallunk (vagy még azt sem...) igazolva, hogy más nyelvekben is föllelhető az AV helyén az AU változat nem csak Röcsögén...
Az üzbég és hasonló nyelvekben is megvan a "SERIYA" (SOR-JA) szó és ezek hasonmásai amelyek a SOR szóhoz köthetőek, azaz a SAF/SAFF és hasonlók mögött én egy már másik szót sejtek.
Szerintem a SAF mögött a SÁV szó lehet F-re írt véggel.
Maga a SÁV (SÁVOLY) szó a SZÖVés SZŐ (szövet, szövés) kapcsolódó szava. Egy minta sorba/csíkba szövése az anyagon. Ez persze csak a kezdet, ma már kiszélesedett értelmű szó lett a SÁV, a belső sávban haladva a belső sorban haladunk, és igen így rokonértelmű a két szó már. A sávok is egyfajta sorok, és egy X idegen nyelv asszociálhatott efféleképpen.
ASSOCIATE : összekapcsol, társít, egyesül -------- Ez egy összetett magyar szó eredetileg elváltoztatva. ASSO = ÖSSZE és CIATE = KÖTŐ elbarmoltan, ez az ÖSSZEKÖTŐ kifejezésünk, és parádésan stimmelünk értelmileg.
A "latin" ASSOCIATES mögött az ÖSSZEKÖTÉS forma lehet...
"azért mert ez egy jól dokumentált nyelvi jelenség volt a türk nyelvcsoportban."
Szerintem csak ez az elképzelés lett jól dokumentálva, ugyanis nem tudok sok-száz éves írásos emlékekről, melyekből tényleg kiderülne ez a hangváltozás, ami szerintem nem volt, hanem eleve így alakult ki. Ti. senki nem tudja megmondani, hogy előtte milyen hangot használtak.
Ugye, a magyar nyelv alakulását is tengernyi "szabályos" hangváltozással próbálják magyarázni, aminek a fele sem igaz. Lásd, hogyan csináltak a kotá-ból ház-at...
Nem tartom lehetetlennek, hogy az L-es változat a régebbi, abból az időből, mikor az emberiség még nem ejtette ki az R hangot, ami valószínűleg kései megjelenésű.
Az R hang tulajdonképpen "pergetett" L .
Ugye, az angolok ma sem ejtenek tiszta R hangot, csak egy elmosódott raccsoló változatát. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna olyan etnikum, amely jóval korábban rájött az R hang kiejtésére, míg más térségek lakói csak jelentős késéssel, vagy egyáltalán nem találtak rá erre a hangra.
Az emberiség fejlődése nyilván különböző volt az egyes földrajzi területeken, s ez a hangok artikulálásában is megmutatkozott. Nem véletlenül hiányzanak egyes nyelvekből különböző hangok, és az sem, hogy az egyes hangokat is sokféleképp ejtik, és még ma is számottevő a "köztes" hangok száma. Az IPA által nyilvántartott kb. 100 féle hangból egy-egy nyelv csak max. kb. 30-40-et használ.
A piraha 10-et, a hawaii 13-at, az eredeti latin 21-et, az angol 23-at, a francia, a német 26-ot, a spanyol 27-et, a finn 29-et, a lengyel 32-t, az orosz 33-at, a magyar és cseh 42-t.
azért átvett szóalak a mongoloknál (illetve egyik népcsoportjuknál), és maradt úgy ahogy átvették, miközben körülöttük R-es formában van ugyanaz a szóalak.
volt az emberiségnek egy olyan része amelyik ki tudta ejteni. nem az volt h L es volt eredetileg és mindenhol (uralnál, a baltikumnál, perzsiánál) R-re váltottak. az L-es alak láthatóan jóval ritkább.
"1. a szir sziz kapcsolata: a türk nyelvekben az R Z-re változott"
Miért változott volna? Ezek hallásra is távoli hangok egymástól, nem úgy a V és az U.
Ha egy nyelv átvesz valamilyen hangsort, (gyököt) azt nemigen változtatja meg, nem jellemző.
Pl a K_R gyök a magyarban, a latinban, de az újlatin nyelvekben, szlávban is, északi nyelvekben és még a japánban is K_R maradt. (legföljebb a K változott leírva néhol C-re...)
Korona:
Angol: crown (kroun)
Dán: krone
Német: Krone
Norvég: krone
Észt: kron
Finn: kruunu
Lett: kronis
Francia: couronne (kuron)
Albán: kurorë
Baszk: koroa
Belorusz: карона (karona)
Bolgár: корона (korona)
Cseh: korun
Orosz: корона (korona)
Katalán: corona (korona)
Latin: corona (korun)
Portugál: coroa (koroe)
Román: coroană koroane)
Spanyol: corona (korona)
Csuvas: korona
Jakut: корона (korona)
Komi: корона (korona)
Japán: kuraun (khüran)
"2. szizik csizik kapcsolata: vagy sz lett cs, vagy a cs egy korábbi s maradványa"
Erre sem vennék mérget...
A CS, az SZ, és az S hangok más-más természeti hangokat utánoznak:
A CS hang a víz csobogó, csurgó, csepegő, valamint tárgyak csikorgó, csapódó, a madarak csivitelő, csipogó, csicsergő hangját utánozza.
Az SZ hang a levegő sziszegő hangját (szellő, szél, száll...)
Az S hang pedig a súrlódó tárgyak hangját - és az ezt a hangot létrehozó mozgást - hivatott megjeleníteni. (súrol, sikál, sereg, sürög, sóder...)
Persze, különböző nyelvterületeken különböző hangokat használtak, még ma is kb. 100 hangot tart nyilván az IPA.
A beszéd kezdetén nyilván sokféle hangot használtunk, melyek idővel vagy "letisztultak" mint a magyarban, vagy maradtak köztes hangok, mint az angolban a W, mely sem nem U, sem nem V, hanem valahol a kettő közt hallatszik. Ott, ahol a hangok letisztultak, a köztes hangok vagy az egyik, vagy a másik "tiszta" hang hangzását vették föl.
Más szóval: Nem az egyik "tiszta" hang (pl. CS) lett egy másik "tiszta" hanggá, (pl: S) hanem a valamikori köztes hang (ami se nem CS, se nem S, hanem valahol a kettő közt volt) tisztult ki a hozzá közelebb eső hangra. Természetesen a jelentése is ennek megfelelően alakult ki a mai formájában.
Ugye, ma már mi sem különböztetünk meg nyílt és zárt E hangot, noha még érezzük, hogy melyik nyílt és melyik zárt.
