A szokatlan és meglepő dolgok először mindig hülyeségnek tűnnek. Aztán a tények súlya alatt kénytelenek vagyunk megbarátkozni vele.
"Akkor mi volna az eredetije a "vág", vagy a "van-vala" szavainknak?"
IPA szabvány szerinti kiejtéssel: wag, wan-wala.
"A v kezdőhangos szavaink sokkal régebbiek, mint a gótok,"
Persze, hogy régebbiek! Csak éppen nem V, hanem W hanggal ejtettük ki őket.
Csak kérdezem: Ha a sztyeppei rovásjelek között sem található V hangjel, akkor hogyan írtuk le ezeket a szavakat?
Amúgy a latin abc-ben sem volt V hang...
"pláne nem az ő hatásukra alakult a így nyelvünk."
Mi tiltja, zárja ki ezt a lehetőséget? A gótok simán kapcsolatba kerülhettek és kerültek is a magyar őslakosokkal és a honfoglalókkal is. A kelet gótok a hunok alattvalói voltak, s a hun birodalom szétesése után alapítottak államot, amely időben és térben is a mi korábbi szállásterületeinkkel esett egybe, és Pannóniában, Erdélyben is voltak letelepedett gótok.
Perzsa tartomány volt, s a perzsa nyelvben sincs V hang. Igaz, a "و " jelet így hangzósítják kissé bizonytalanul: v, ó, u, ou, azonban a térségben és a kései perzsában sehol nincs V hang, így ez sem tekinthető annak. A tárgyilagossághoz tartozik, hogy az óperzsában - amit még ékírással írtak - feltételezik a V hangot.
A hozott példáid éppen a déli területekről valók, ahol pont nem volt a V hang ismert.
Erre az egészre részletesen inkább nem reagálok, mert úgy K.O. az egész ahogy van. Kiterjedt szóbokrú V hangos gyökeink vannak, alapvető szavaink gyakori és félreérthetetlen hangja összefüggő hálózattal.
Az ősmag(yar) nyelv már réges-régen használt minden mai tiszta hangot még mielőtt a gótok egyáltalán létező fogalom lettek volna ebben a világban. Ez biztos valami humor, hogy övék a V hang "felfedezése"
csak akkor az nagyon érdekes hogy csak a teljesség nélkül de néhány szó :
-- NINIVE és VASSUKANNI igen ősi városok már V-vel.
--VÉDÁK sem éppn mai irományok.))
--Mükénei palotagazdaságok VANAX/WANAX néven futottak.
--ókori Egyiptom térképen egy valóban HATÁR menti település neve véletlenül HATVERET névre van írva. Egy másik határtelepülés neve véletlenül épp ugyanezen a térképen HATHORIHA nevű. Ebben nincs V csak érdekességképp.
-- Hunor és Magor EVILÁTH földjén születtek. Krónikánk szerint.
-- És a végére hagytam a legfőbbet: Az emberiség ősanyjának világszerte egy bizonyos ÉVA nevűt tartanak és világszerte V-vel mondva. Annyira, hogy van hogy 2 V is megvan írva.
Úgyhogy maradjunk már abban hogy nem a gótok tanítgatták az emberiséget a V hangra, egy kicsit pár évezreddel a V alaposan előzte őket . De örüljünk neki hogy legalább használták ezt.))...
"Ez csak egy önkényes átírás és semmi több. Azért mert ők keverik a kettőt (hibásan), nekünk még ezt nem kell."
Nincsenek önkényes árírások, ezeknek megvolt a szükségszerű oka, hogy így történt.
"a V-nek is egyaránt volt magán- és mássalhangzóértéke, mert a rómaiak a mai u és v közötti átmenetet alkotó hangot ejtettek. A középkorban ugyan hangtanilag megkülönböztették az u-t a v-től, mégis a két betűt grafikailag általában egyazon módon jelölték; mégpedig a Karoling-írásban kerek, a gótikusban pedig hegyes változatban (U, V). Az U és V hang közötti különbséget grafikailag is csak a XVI. század óta jelölik. Ekkor jött létre a külön U betű," http://mek.niif.hu/03200/03226/html/jako18.htm
Tehát a latinok és még a rómaiak is ugyan azt a köztes (U) hangot használták, amit ma az angolok, ezt ők V betűvel jelölték. De a hangzása nem a mi V hangunkra hasonlított.
Az U hang jelölését, az U betűt - az idézet szerint - a Karolingok vezették be, míg a skandináv származású gótok maradtak a V formánál.
Úgy tűnik, hogy Európában - a K.M.-ben is - a köztes U hang volt az elterjedt, ez lehetett az ősibb változat.
A mai V hangot jó eséllyel a gótoknak köszönhetjük legalábbis Európa nagy részén:
A W betűt a németek (valószínűleg az északi gót hatásra) ma V-nek ejtik, míg az angolszászok maradtak az dél-európai U-szerű kiejtésnél. Lásd a német Wasser és angol water szavakat. Az ír nyelvben a VÍZ szót ma is így írják: UISE. A nyugati gótok neve: WISE (milyen meglepő ők a vizigótok...V-vel ejtve.)
Azonban van egy csavar ebben a dologban: A néhány tudós szerint magyarral rokon etruszk, és az ugariti abc-ben van az U hangnak külön jele, külön jele van a V-nek, amit F-ként is értelmeznek, így vitatható a kiejtése, és külön van jelölve a W (U-szerű) hang. https://hu.wikipedia.org/wiki/Etruszk_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9
Az F betűnek is ugyan az a jele, mint a V-nek:
Ráadásul még hasonlít is rá! Bár ez nem bizonyít semmit... Viszont a W (U) megléte azt sejteti, hogy az előbbi V betűt ténylegesen F-nek ejtették. Ugyanis ez a W lett a későbbi V hang Európában.
Így a V hang megléte nincs egyértelműen bizonyítva ebben a két nyelvben.
Az ó-kánaáni abc-ben is van U hangzósítású betű, és van W (U) hang is, de itt sincs V hang.
Ugyanakkor a rovás abc-ben külön van U, és külön van V hangot jelölő írásjel, viszont nincs jele a W-nek, ami arra utal, hogy mi már nem használtuk ebben az időben a W (u) hangot. Sajnos nincs, vagy csak nagyon töredékes rovásemlékünk van, s azok olvasata is vitatott, így nem tudjuk, korábban volt-e jele a V hangnak, illetve hogyan ejtettük ezt a jelet.
Az arab abc-ben nincs sem U, sem V hangzósítású írásjel, viszont van W (U) hangot jelölő betűjük.
Úgy tűnik, hogy a déli vidékeken a V hang nem volt még kialakult, helyette a köztes W(U) hangot használták, így talán mi is ebbe a "csoportba" tartozunk.
"Oké, de az csak egy idióta idegen leírása a magyar szavaknak. Mármint a FEHÉRVÁR szónak a "feheruu-uuaru" meg ezek a hasonlók."
Ez igaz, sőt, az sem biztos, hogy aki írta tudott magyarul...
"Az már biztos vagyok benne hogy akkoriban is FEHÉR-VÁR volt mondva és így szépen V-vel kiejtve."
Én egyáltalán nem vagyok ebben biztos, sőt! Miért?
- Mert a Rögöcse-nyelvben is megtalálható az U-V kiváltás, ami nem a mai nyelv, hanem annak az őskövülete. (nem rontott, hanem az az eredeti. A mai hivatalos a rontott...)
- Más nyelvekben is van ilyen váltás, nem csak a miénkben.
- Az angolban ma is U-nak (U-hoz közeli, de semmiképp sem V) ejtenek olyan szavakat, melyeket mi simán V-vel mondunk.
Még annyit az egészhez hogy az úgymond "klasszikus latin" nyelv hülyesége volt hogy a V hangot tetszés szerint és kedve szerint U-ra is megírta olykor. Ez csak egy önkényes átírás és semmi több. Azért mert ők keverik a kettőt (hibásan), nekünk még ezt nem kell.
V hangos néhány szavunk első ismert leírásai :
VAS : WOSOS és WASAS így képezve 1000 és 1100-as években. Aztán egy Röcsöge latin-hibrid UOS tényleg előkerül az 1300-as évek közepéről, ez csak egy ostoba leírása a már rég V-vel létező szónak. Ezután közvetlenül VAS is előkerül.
VÍG : WÍG 1138-ból. Aztán sima V-re tér át később.
VAD : 1138-ból WODASU (vadas) , 1298-ban már V-re vált.
VÍZ : 12. század VIZE sima V-vel, de ugyanebben a században WYzes is van írva.
VÉR: 1211 WERUSS (véres) 1416 már felbukkan a VÉR így pontosan írva.
VILÁG: 12. században VILAG már megvan így ékezetmentesen. De 1493 meg WYLAGOS is van, tehát simán előkerülhet később is a W forma, nem feltétlen van ennek következetesen időrendje.
Egyik V hangnak sincs köze az U-hoz, de biztosan találnék rá valami latinos torzót valahol, ha nagyon keresgélnék, nem fogom őket mert azok eltorzított hangalakú kifejezések, engem meg az eredeti az mi érdekel...
Oké, de az csak egy idióta idegen leírása a magyar szavaknak. Mármint a FEHÉRVÁR szónak a "feheruu-uuaru" meg ezek a hasonlók. Az már biztos vagyok benne hogy akkoriban is FEHÉR-VÁR volt mondva és így szépen V-vel kiejtve. Csak a leírás ilyen Röcsöge módi.)) Azaz idegenül írt magyar.
De komolyan, eleve az alapítólevél latinul van egyébként írva és vannak benne magyar szófoszlányok idegenül megírva, ugye ez az ominózus "Fehérvárra menő hadi útra" szövegelés a leghosszabb összefüggő magyaros mondat az egészben. Ami "feheruuaru rea meneh hodu utu" féle barbárságra van megírva idegen módon.
De ez már eleve egy igen torzított leírás, nem ebből kell kiindulnunk. Ez ugyanaz hogy egy KIRÁLYVÁR mára a románban CRAIOVA hangalakra van eltorzítva, ettől még az első alak a valós és eredeti.
"mi meg a magyar V hangos szavakról beszéltünk, amelyeket a korabeli időkben W formában is megírtak bizonyíthatóan. [...] Ez tényszerűen így igaz, és ez igen könnyen ellenőrizhető."
Leellenőriztem a legkorábbi magyar nyelvű emlékünkben:
A Halotti beszédben a V hangot V betűvel írták. Ugyanakkor az Ü(U) hangot W-vel. Az U hangot U-val.
És kapaszkodj meg a VALA szót U kezdőhanggal jegyezték le.
A Tihanyi alapító levélben ezt olvashatod: feheruuaru. feheru-uaru, vagy feher-uuaru, ahol (U)UARU = VÁR
És van egy másik szó is MORTIS UUASARA KUTA RE (vására)
Igen, magyar V hangos szavakról beszéltünk, de más nyelvekben a hasonló gyökök sokszor W betűvel vannak írva az IPA kiejtési szabályainak megfelelően.
Erre hoztam a VÍZ szó idegen nyelvű megfelelőit, ahol rendre U hang a kezdő.
Az angol nyelvű példákat meg azért, hogy lásd az U és V hang közt átjárhatóság van.
A röcsögei szavakat meg azért, hogy lásd, a magyar nyelven belül is gyakorlat az U»V hangváltozás, (JOU-JAV, TOU-TAV...)
Még egy gondolat a tájnyelvhez:
Ugye, a magyar nyelvben kétféle E hang volt ismert, a zárt és a nyílt. Ma már csak egyfélét ismerünk/használunk. Hol található meg még ma is a kétféle használat? Na, hol?
A tájnyelvben... Csak a tájnyelvben őriztük meg az eredeti kiejtést, a hivatalosban már nem. Na, most akkor melyik a rontott?
"AUGUSTUS császárt másképpen M-AGASZTOS uralkodó néven illették."
Könnyen lehet, hiszen az M-es változat is ismert: MAGISZTER
Valami nemzetközi fonetikai témázást olvashattál (a linken csak a gugli jön be), mi meg a magyar V hangos szavakról beszéltünk, amelyeket a korabeli időkben W formában is megírtak bizonyíthatóan. Ez tényszerűen így igaz, és ez igen könnyen ellenőrizhető.
Tehát nálunk a V és W teljesen ugyanaz, csak formai és külalaki a különbség és nem érdemi. Egyébként is hogy nevezzük meg ezt a W jelet ?... DUPLA VÉ !!! Nincs több kérdésem.))
Amúgy az AUGUST és AUGUSTIN formák magyarul is megvannak, ÁGOSTA és ÁGOSTON mondjuk ezt ma. ÁGOSTAI hitvallás is létező kifejezés. Ezek ugyanazok. Nincs ezekben eredendően V hang, és ha itt-ott
Egyébként nekem nagyon gyanús ez az AUGUSTUS szó, főleg ha megnézzük ennek az eredeti "latin" jelentését, mert teljesen egybevágó egy magyar kifejezéssel. Nézzük meg :
AUGUSTUS császárt másképpen M-AGASZTOS uralkodó néven illették. Vegyük csak le a MAGASZTOS szó kezdő M hangját és akkor már AGASZTOS amit kapunk hoppá ! Micsoda "véletlenek" vannak már megint.))
AUGUSTUS : eredeti jelentése : fennkölt, szent, fenséges, és legfőképp MAGASZTOS !
(m)AUGUSTUS----MAGASZTOS Eredetileg a ragozott magyar szó lehet előttünk, csak lehagyott kezdőhanggal.
AUGUSTUS császár volt a MAGASZTOS császár. Tényleg így is hívták valóban ! A hónap neve meg már a személye okán az ami, az év ezen szaka már a nevéből született meg...
1: "a W nem azonos a V-vel, viszont hasonlít az U-ra "
Szerintem te valami citromdíjra pályázol hogy egymás után ilyen eszméletlen aranyköpéseket helyezel itt el.))
Nekem biztosan nem dumálod meg hogy a V vagy a W az valójában U, egy magánhangzót akarsz egy mássalhangzóval összemosni, egyáltalán nem hasonlítanak sehogyan sem egymásra. Más a kettő és nem kicsit.
Továbbá alapvető V hangos szavaink korabeli leírásai gyakran W jellel vannak megírva, ez meg tényszerűen igaz, utána lehet nézni. VÍZ, VÉR, VAS, VÍG és sokan mások mind szerepelnek W hanggal írva. Tehát a W az a V pontosan. Magyar szavaknál biztosan ugyanaz, tök mindegy ha régen W írták is meg.
És akkor mi van?... Szerinted ez U hang valójában?.)) Jó, nézzük akkor szerinted ezek :
UÍZ, UÉR, UAS, UÍG valójában. Gratulálok, ezt nevezem ! Viccnek jó, de poénnak gyenge.)) Ugyanaz a V és a W is pontosan, de ez utóbbi az idegenes írás, magyar nyelv nem használja így normális esetben.
Angolban néha csak pótlék mert nem is kéne igazán oda, máskor a valódi V van mögötte. Vagy épp az F ők a két hangot élből kevergetik. És ne gyere az eltorzult kiejtésükkel, eleve ugyanazt nagyon kétféleképp ejtheti az angol meg az amerikai. Mondom ugyanazt.
Amúgy meg ne az utódnyelvekből eredeztesd az ősi nyelvet, fordítva kéne. Te a későbbi átírt/elváltoztatott hangalakból akarod eredeztetni az ősit. Nem jó a sorrend.))
2: Tájszó (1) : "Egy nyelv olyan szava amely nem található meg az írott és beszélt köznyelvben..."
Tájszó (2) "Valamely tájon divatos beszédmód" "Csak egyes tájakon használatos szó"
Tehát ne üljünk fordítva azon a bizonyos lovon, mert ez nem az eredeti köznyelvi beszéd és írás, ne az elszigetelt és elkülönült szóhasználatot vedd már etalonnak, hiszen az eredeti nélkül ez nem is létezhetne. Tehát megint a helyes sorrend ! A tájszólás mindig az eredeti későbbi torzítása/változása már. Sorrend !
3: A részleges, vagy teljes hasonulás egy másik történet. Az nem tájszólás, a beszédünk hangkeveredéseinek természetes része. De az EGYSZER szót nem fogjuk ECCER írni, és normális esetben azért nem is tiszta CC ejtünk ki hangsúlyosan. Kivéve Röcsögén persze.))
A VAL és VEL toldalékolt szavaink egy jó része meg szándékosan van beszédkönnyítés okán KÉZVEL helyett KÉZZEL tulajdonképp elkészítve a szó.
De ez sem úgy működik hogy jön "egy vezető aki hivatalos titulust akaszt rá" mert a feje tetejére is állhat bárki, ha az emberek nem fogadják el az ötletet. Sok ilyen szóképzés van, amit X kitalált egyszer és a nép nem volt rá vevő. De ez a VAL/VEL dolog hasonulása jó ötlet, sokkal jobb és gördülékenyebb azt mondani hogy VIRÁGGAL mint VIRÁGVAL.
Nyilván az emberek is vevők voltak a sokkal könnyebb és gördülékenyebb beszédre. És a magánhangzó végű szavaink továbbra is a VAL/VEL használja, ez meg biztosítja hogy mindig tudható legyen hogy a hasonult alaknak mi is a valódi eredete...
"Nem az mert a szó ismert első leírásai "TETHEW" és "TETW" jóval a "tetű" előtt már így konkrétan és tényszerűen már V hanggal van leírva "
Hányszor kell leírnom, hogy megértsd, a W nem azonos a V-vel, viszont hasonlít az U-ra:
"W Zöngés labioveláris (ajak-hátsószájpadlás) közelítőhang, Hasonlóan a magyar augusztus szóban az u-nak felel meg."
A TETW legrosszabb esetben is TETU.
"Nem kötelező annak lennie, jól kimondható a "betűs" szó is."
Igaz, de a tetűs-t sem nehezebb kiejteni, vagy a fenyős, nedüs, stb... szavakat. Feltéve, ha nem ragaszkodunk az S hang előtt álló magánhangzóhoz, mert akkor már kissé nehézkessé válik a kiejtés: TETÜES, FENYŐES, NEDÜES... Itt már az Ü hang helyén megjelenik a W hang is, egy elmosódott U-V köztes hang, amit később V-nek ejtünk.
A VÍZ feltehetően a legrégebbi szavaink egyike. Lehetséges-e az U-val mondott eredeti alak? Úgy tűnik igen. Nézzük:
angol: water,
fidzsi: wai
amhara: wiha
hawaii: wai
albán: ujé
ír: uisce
jakut: uu
mongol: us
Az A, vagy más hanggal kezdődőket figyelmen kívül hagytam, csak U (W) hangúakat gyűjtöttem.
"Amúgy is ez más felépítésű szó, hiszen a "betű" már összetett szó, BE+TŰ bontásban."
Jól látod, vannak olyan gyökeink is, melyek nem három, hanem négy hangból állnak.
Ilyen lehet a TETŰ is, a FENYŐ is (FE(l)-NyŐ), a NE-DŰ is.
"TÓU/KŐU/HŐU/FŰU , ezek hatalmas hülyeségek."
Ettől függetlenül léteznek, ezt nem lehet letagadni. A létezésüknek pedig oka van...
"Értsük már meg hogy egy régi ékezetmentes leírásban a hosszú magánhangzók sokszor két másikkal vannak helyettesítve,"
Értjük, tudjuk, de ilyesmi csak Írásban fordul elő... Kiejtésben ilyen nincs.
"A Röcsöge beszéd meg nem lehet minta, mert annak egy része már rontott beszéd,"
Nem érdemes olyasvalamit állítani, amiről nem vagyunk meggyőződve.
Önhatalmúlag senki nem döntheti el egy beszédről, hogy rontott-e vagy sem.
Arról nem is beszélve, hogy ez a minősítés minden alapot nélkülöz, hiszen ilyen kategória nem létezik, és nem is létezhet. Egy beszédet (átvétel esetén) nem lehet elrontani, csak igazítani lehet a saját beszéd-jellemzőkhöz. Ha pedig saját fejlődési utat jár egy nyelv és idővel több tájszólásra bomlik, akkor meg semmiképp nem beszélhetünk rontásról, mert ez az új nyelv(ek) kialakulásának kezdete. - Amennyiben végigjárják azt a fejlődési utat, mely egymás meg nem értéséig vezet.
Egy tájszólásnak nevezett nyelvi változat simán lehet az eredeti, mert egymáshoz képest minden változat tájszólás.
A "hivatalos" titulust a vezető réteg ragasztja rá valamelyik változatra, rendszerint arra amelyiket beszéli...
"EGYSZER szavunk Röcsöge 1.0 ÉGYSZŐR mondja. Röcsöge 2.0 viszont ECCŐ mondja és ráadásul így is írja."
A Röcsöge 3,0 pedig azt mondja: eccer.
Ugyan ezt tette a hivatalos nyelv is - a Röcsöge 3,0 -, mikor kiejtést könnyítő hangokat fogadott el más hangok kiváltására. Csak azt már megszoktad, ezeket a kiejtést könnyítő változatokat pedig még nem. Egyébként a beszédben mindenki hivatalosan is eccer-t mond.
Lásd még: játszik » jáccik, látszik » láccik, barátság » baráccság, anyja » annya, bátjya » báttya, éljen » éjjen, népdal » nébdal dobszó » dopszó, vízpart » viszpart.....
És ugye, ott vannak azok is, melyeket már elfogadtunk, és írásban is követjük a kiejtést:
"a germánok a 3.század környékén kerültek a szkíták területére az azovi tenger északi részén (meg előtte párszáv évig ahogy lefelé terjeszkedtek a baltikum felől), a hunok idejéig"
Ok, de még így is kb. 5 000 km légvonalban az Altájig...
"Mint a tetv-ből a tetves? Nemde tetű a szógyöke?"
Nem az mert a szó ismert első leírásai "TETHEW" és "TETW" jóval a "tetű" előtt már így konkrétan és tényszerűen már V hanggal van leírva szintén, mint a "nedves" szó esetén is.
És mi következik ebből?... Az hogy most sem vált az U hang V hanggá, hiszen a V-vel írt hangalak már eleve létezett. Az lesz az eredeti, a V hangos.
"És itt van a betű, az érdekes módon nem lett betves"
Nem kötelező annak lennie, jól kimondható a "betűs" szó is. Egyébként is egy szóképzési minta nem kell hogy szükségszerűen kiterjedjen mindenre. Amúgy is ez más felépítésű szó, hiszen a "betű" már összetett szó, BE+TŰ bontásban. Ezt ruházatba/textilbe tűzték be, onnan a neve, legalább is én ezt tartom a helyesnek. Azaz a betűzés mögött valódi fizikai be+tűzés van (varrás, hímzés stb...). Ugye van a BEÜTÜ (beütés) fogalma általi értelmezés is, amúgy meg akár ez is jó lehet, a lényeg hogy két rövid szó összetétele. Az biztosnak látszik hogy a BE szóval kezdünk.
TÓ van, KŐ van, HŐ van, FŰ van és nem TÓU/KŐU/HŐU/FŰU , ezek hatalmas hülyeségek. Értsük már meg hogy egy régi ékezetmentes leírásban a hosszú magánhangzók sokszor két másikkal vannak helyettesítve, mondhatjuk egyfajta leírási anomáliának, amit a hosszú hangok rendes jelölése rögtön fel is oldott.
A Röcsöge beszéd meg nem lehet minta, mert annak egy része már rontott beszéd , van ahol csak ártatlan akcentusbeli különbségről van szó, azok rendben vannak. De a másik típus nincsen. példával szemléltetném :
EGYSZER szavunk Röcsöge 1.0 ÉGYSZŐR mondja. Röcsöge 2.0 viszont ECCŐ mondja és ráadásul így is írja.
Az első variáció max. az ember fülét bántja kicsit de lényegében a gyökszavak megőrződtek : EGY szó felismerhető és a "SZER" gyökszó is, mert igazából SZ_R váz a lényeg, SZER/SZOR/SZÖR formákban is ugyanaz a gyök még a toldalékolásainkban is. Tehát ez a "helyes" tájszólás.
Ugyanakkor az ECCŐ forma már ultragáz, és ez igen is egy elfajult rontott igénytelen tuskó proli beszéd, ha sértődik bárki hanem, mert itt totál szét van már cseszve az eredeti nyelv. Gyakorlatilag ezzel a gyökszavakat is felszámolja aki ilyet tesz, mert két alapvető kulcsgyökszavunk, az EGY és a SZER konkrétan így már felismerhetetlen. Ez már a nyelvrontó és helytelen tájszólás.
Tehát alapvető különbség van a két illusztrált tájbeszéd közt és nagyon nem mindegy hogyan történik ez meg...
a germánok a 3.század környékén kerültek a szkíták területére az azovi tenger északi részén (meg előtte párszáv évig ahogy lefelé terjeszkedtek a baltikum felől), a hunok idejéig
"Ezt nem én találtam ki, maradjunk annyiban hogy nevezhetem akadályhangnak a fentiek okán. Persze a V réshang is ezzel együtt, ezt nemrég én magam is írtam le."
Maradjunk ennyiben, közös nevezőn vagyunk...
"Nem cserél a V az U hanggal, vagyis pontosabban csak bizonyos esetekben tűnik úgy hogy mintha erről szólna a dolog, valójában csak a beszédünket könnyítjük vele."
Vannak szavaink, ahol beszédkönnyítő hangnak tűnik, és vannak olyanok, ahol cserét kel föltételezni. Az előbbire példa a weekend, ahol nem réshang a W, és mi V hanggal helyettesítjük. Az utóbbira pedig az egyik példa a shawarma, ami arabul kiejtve saurma. Ennek a kiejtésével semmi gond, a német mégis savarmát mond ahogy mi is.
És, ha az arab saurmában valóban SAV-gyök szerepel, amit Te is feltételezel a CSAV- gyök kapcsán, akkor itt mindenképp U-V cseréről van szó.
És az angol is W-vel írja. Ahol az IPA szerint a W hang "Hasonlóan a magyar augusztus szóban az u-nak felel meg"
A német viszont határozottan V-nem ejti, csakúgy, mint mi.
No, és a mi nyelvünkben ott vannak a "röcsögei" szavak: Taú-tav, jaú-jav, saú-sav, haú-hav...
"A NEDVES szó kapcsán még lehet valamikor én is elsőre azt írtam hogy a NEDŰ szó képződött NEDVES-re, de megállapítottam hogy szó sincs erről, a már létező NEDV szó képződött,"
Mint a tetv-ből a tetves? Nemde tetű a szógyöke?
És itt van a betű, az érdekes módon nem lett betves, hanem (nagy) betűs maradt...
és igen a fenyő-fenyves is ebbe sorba illik.
Lám, a mi nyelvünk is tele van érdekességekkel, kivételekkel, amiket nehéz megfejteni - amik talán nem is kivételek. Csak nem tudjuk rá a magyarázatot.
Ez a "SZÉL" dolog még másképpen is ott van az angolban, a SHELL és a SAIL szavakban is :
SHELL : héj, burok, hámoz, fejt és nagyon sok hasonló -------- A dolgok SZÉL-e amivel foglalkozik.
Például GAS-SHELL : gázlövedék --- azaz GÁZ-SZÉL keletkezik. NUTSHELL a "dióhéj" azaz a dió "SZÉLE" egy ilyen fura értelmezéssel. De helytálló végül is valamelyest.
SAIL : vitorla, vitorláshajó ----- SZÉL kell neki mert úgy megy. A SZÉLŐR irányítja rajta az eseményeket.)) Magyar nyelven angolozunk újfent...
1: A mássalhangzók képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb...) ütközik.
Ezt nem én találtam ki, maradjunk annyiban hogy nevezhetem akadályhangnak a fentiek okán. Persze a V réshang is ezzel együtt, ezt nemrég én magam is írtam le.
Nem cserél a V az U hanggal , vagyis pontosabban csak bizonyos esetekben tűnik úgy hogy mintha erről szólna a dolog, valójában csak a beszédünket könnyítjük vele. A V ilyenkor egy betéthang. De egyébként is csak 1-2 tucat szó érintett benne, nyugodtan nevezhetjük kivételeknek ezeket. Jellemzően most ugye a rendhagyó melléknévképzésről beszélünk ez ügyben, legalább is eddig ezen példaszavak kerültek elő.
De még itt sincsen mindig úgy, ahogyan elsőnek tűnik. A NEDVES szó kapcsán még lehet valamikor én is elsőre azt írtam hogy a NEDŰ szó képződött NEDVES-re, de megállapítottam hogy szó sincs erről, a már létező NEDV szó képződött, tehát itt csak egy hagyományos és megszokott melléknévképzés van.
A NEDVES szó már 1220-ban le volt írva, jóval megelőzte a NEDÜ szó felbukkanását. "MEDWYS" ilyen furcsán és idegenül van leírva, de tényszerűen V hanggal van már a szó előttünk. Innentől nem kérdés, ez egy hagyományos melléknévképzés.
LÉ szóból meg LEVES lett. Sehol semmi U hang, de kell ilyenkor egy mondjuk V hang hogy ne LÉS vagy LEES mondjunk.
De van példa amikor mind a kétféle képzés megvan mind a mai napig, és aktívan használva. Hőhatás egyik ösztönszava a HŰ (hűű de..) Ebből van HŰS és HŰVÖS szavunk is egyaránt. Gyakorlatilag ugyanazt jelentik. Csak egyik tömörebb. Itt sincs semmi U csere, nincs is U sehol sem.
Vagy egy jó példa még a FENYŐ és ebből FENYVES. Na itt meg az Ő szívódott épp fel.)) Ugye azt remélem végképp senki nem akarja mondani hogy most már akkor az Ő is V hang lesz. U sehol sincs. De a FENYŐVES is igen hülyén hangzana így az Ő most pihen egyet. Vagy FENYŐS amit mondtak régen, vagy FENYVES.
Na az első pont is elhúzódott szépen, a többit külön cikkben...
"2: Csak szemléltettem hogy a magyar nyelvben még a tényleges rokonhangok esetén is (V-F) különböző értelműek az azonos alakú szópárok többségében"
Ok, értem.
"4: Az arab is a CSAVAR szót használja (eredetileg) meg a török is."
A török igen, de az arab nem. Azért néztem meg a csavar szó arab jelentését, ahol látható, hogy más a két szó gyöke.
Ettől függetlenül a CSAV- és SAV mindenképp rokon gyökök. Ezt nem lehet elvitatni, és nem is teszem.
Csupán azt vitatom, hogy a csavar szó lenne az alapja a shavarmának. Már azért is, mert az arabban nincsen CS hang, így CSAV- gyök sem lehet.
Persze, ettől még az arabban lehet olyan SAV- gyök, aminek a jelentése valamiképp kapcsolódik forgáshoz, csavaráshoz, de ehhez tovább kéne kutatni és bebizonyítani.
"Maga a FLOW is már egy ragozott magyar, mivel a FOLY-ból lesz FOLYÓ"
Erre minden esély megvan. Én is így írtam: "Erre a szóra hasonlít az észt VOOLU "magyarul" FOLU, azaz FOLU, vagy FOLÓ, mai alakjában FOLYÓ."
Találtam benne egy kis hibát, helyesen: FOLÚ
"rákerestem a soul etimologiájára"
Én is megnéztem:
"From Middle English soule, sowle, saule, sawle, from Old English sāwol (“soul, life, spirit, being”), from Proto-West Germanic *saiwalu, from Proto-Germanic *saiwalō (“soul”), of uncertain ultimate origin (see there for further information)." https://en.wiktionary.org/wiki/soul
Lényegében a proto-germánig megy vissza, majd ismeretlen eredetűnek mondja.
Ez az angol szó a lélekre vonatkozik, ugyanakkor a szél-lel kapcsolatos. Persze, átvitt értelemben. Mint a lélek, lehellet... Minden esetre valószínűsíthető, hogy az alap szó a szél, ennek átvitt értelmezéseként lett suwl/soul jelentése lélek. Ugye, a lélek nem más, mint a szellem, ami légies, szellő-szerű.
Természetesen a szellem is kapcsolatos a szél-lel. (szellő) Ugyan ez (szel) a gyöke mindnek, a szélnek, a soulnak, és a szellemnek is.
"a szél korai altai szónak néz ki"
Nem találtam hasonló gyököt a déli nyelvekben (arab, héber, hindi, sumer), de a szanszkritban sem.
A "soul" (lélek) változatai a germán nyelvterületek (É-Európa) jellemzője, a "szellem", "szél" elvileg lehet altáji, de hogyan került kapcsolatba az európai germánnal? Hiszen ugyan ez a gyök szerepel a szél, szellem szavakban is. Viszont a héber (vagy talán még előbbi kánaáni) seol (a lelkek helye is a "soul" (S_L) gyököt tartalmazza.
Szerintem ez a gyök sokkal korábbi, mint ezek a nyelvek Korábbinak is kell lennie, hiszen a szél fújt már a Föld korai szakaszától kezdve, s az ősember szükségszerűen meg kellet, hogy nevezze, miután nap mint nap találkozott vele... Arra viszont nem igazán tudom a választ, hogy az ősember mely csoportja, mely területen tette meg ezt a lépést.
"From Middle English soule, sowle, saule, sawle, from Old English sāwol (“soul, life, spirit, being”), from Proto-West Germanic *saiwalu, from Proto-Germanic *saiwalō (“soul”), of uncertain ultimate origin (see there for further information)." https://en.wiktionary.org/wiki/soul
Lényegében a proto-germánig megy vissza, majd ismeretlen eredetűnek mondja.
Ez az angol szó a lélekre vonatkozik, ugyanakkor a szél-lel kapcsolatos. Persze, átvitt értelemben. Mint a lélek, lehellet... Minden esetre valószínűsíthető, hogy az alap szó a szél, ennek átvitt értelmezéseként lett suwl/soul jelentése lélek. Ugye, a lélek nem más, mint a szellem, ami légies, szellő-szerű.
Természetesen a szellem is kapcsolatos a szél-lel. (szellő) Ugyan ez (szel) a gyöke mindnek, a szélnek, a soulnak, és a szellemnek is.
"a szél korai altai szónak néz ki"
Nem találtam hasonló gyököt a déli nyelvekben (arab, héber, hindi, sumer), de a szanszkritban sem.
A "soul" (lélek) változatai a germán nyelvterületek (É-Európa) jellemzője, a "szellem", "szél" elvileg lehet altáji, de hogyan került kapcsolatba az európai germánnal? Hiszen ugyan ez a gyök szerepel a szél, szellem szavakban is. Viszont a héber (vagy talán még előbbi kánaáni) seol (a lelkek helye is a "soul" (S_L) gyököt tartalmazza.
Szerintem ez a gyök sokkal korábbi, mint ezek a nyelvek Korábbinak is kell lennie, hiszen a szél fújt már a Föld korai szakaszától kezdve, s az ősember szükségszerűen meg kellet, hogy nevezze, miután nap mint nap találkozott vele... Arra viszont nem igazán tudom a választ, hogy az ősember mely csoportja, mely területen tette meg ezt a lépést.
1: U és a V totál más hangok, egyik magánhangzó, míg a másik egy igazi mássalhangzó, mert valódi akadályhang, másképp ki sem lehetne ejteni. Butaság ezeket egy lapra tenni, ráadás ez a V egy "rendes" mássalhangzó képzésre is. Amiről írsz az inkább a H meg a J hangokra igaz de nem a V hangra. Az F a közvetlen rokona, majdnem ugyanaz a manőver képzéskor is.
2: Csak szemléltettem hogy a magyar nyelvben még a tényleges rokonhangok esetén is (V-F) különböző értelműek az azonos alakú szópárok többségében.
3: Itt egyetértünk.
4: Az arab is a CSAVAR szót használja (eredetileg) meg a török is. Azért írtam a török CEVIR-mek dolgot, mert az náluk az angol TURN és ROTATE szinonimája is, az angol "turn" meg CSAVAR igét is jelent.
Hogy a nyárson pörgetést nevezték éppen csavarásnak, vagy a hús tésztába tekerését az nekem édes mindegy, duplán is van oka a hangalaknak CSAVAR szót használnia. És a török nyelvben egyaránt jelenti a két hasonló hangalak az ételt is, meg a fordítós/tekerős/csavaros mozdulatú igét is. Ez mutatja hogy a kapcsolat több mint helyes lehet...
5: A magyar hangalak az eredeti a folyóra, a kiterjedt FOLY-ra épülő szóbokraink a bizonyíték rá. Meg a magyar ragozások, amelyek önmagukban már eldöntenek itt mindent. A többi átírás és kész. Az angol FLOW hasonmásai megvannak a régi nyelvükben is. De ez az egész már a latin nyelvből került oda a "FLO" meg a "FLUO" és a többi alakból, kilométernyi szómennyiséget ki tudok írni a latinból több hangalakban is, írtam is már ki jó néhányat onnan.
Maga a FLOW is már egy ragozott magyar, mivel a FOLY-ból lesz FOLYÓ ami így ebben a formában a nyelvünkben egyszerre melléknév is lehet meg főnév is lehet.
GLOW is magyarul ragozott, mert GYÚLÓ.
Amúgy meg gyakran egyébként a régi hangalak még magyarosabb is ráadásul, többek közt épp az angol nyelvben is előfordul gyakorta ez...
Én az R hang későbbi megjelenéséről beszéltem. Amiből persze, azt a logikus következtetést lehet vonni, hogy az R hanggal ejtett szavak L hangos változatai a korábbiak.
"Az U és a V hangok alapjaiban egészen mások, az első egy mély magánhangzó"
Csak részben mások. Az U valóban egy mély magánhangzó, de a V is az. A V hang nem igazi mássalhangzó (hamis mássalhangzó), mivel hosszasan ejtheted a V hangot mély kísérőhanggal, ami nem magánhangzó, nem Vö, vagy Vé, hanem VVVVV, egy kvázi magánhangzó!
"VALÓ és FALÓ nagyon nem egy. "
Szerintem sem, de ezt most miért kevered ide? Ez egy teljesen más kérdés, hiszen - ahogy Te is írtad - mindkettő foghang, a különbség csupán annyi, hogy az egyik zöngés, a másik zöngétlen.
"A SAVANYÚ szónak a SAV illetve a SÓ amihez köze van."
Igaz!
"A SHAWARMA szónak szerintem a CSAVAR fogalmához lesz köze, már a török CEVIR szóelem is erre hajaz, és ezt az ételt már régen is tésztafélébe CSAVARVA készítették el."
Meglehet, hogy van ilyen török étek, de az nem shawarma. A shawarma török megfelelője a döner kebab, azaz forgó kebab. Nem csavarták bele semmibe, hanem tányéron szolgálták föl. Ennek utcai változata, mikor ketté választott pita közé tették a tölteléket és a hozzávalókat. Ennek görög neve a nálunk is elterjedt girosz.
Amúgy a shawarma nem a CEVIR szóból származik, hanem eredetileg is arab szó...
az arab سَاقَ aminek a jelentése csavar (ige) az első betűje pedig SA: سَا kiejtve sza. A teljes szó kiejtése kb: szaha
Viszont a sawarma első betűje SHA, azaz: شا kiejtve sa. A teljes szó kiejtve saurma... Tehát nem a "csavar" jelentésű szóból származik.
S miután ez az U hang lett más nyelvekben és a magyarban is - V, így azzal érvelni meddő igyekezet, hogy "alapjaiban egészen mások" .
Ahogy a weekend-ből nálunk vikend lett... Mert, ugye, itt is a W (U) hangból lett V hang.
A tényekkel nem lehet vitatkozni. Nekem is, - aki nem vagyok a hangváltozások híve - meg kellett emészteni ezt a jelenséget, és kifogások helyett inkább magyarázatot kerestem rá.
"de az angolban előfordul hogy "betéthangként" valamiért ott van a szóban, pedig sokszor ki sem ejtik rendesen."
Ez az angol messze nem az eredeti. Shakespeare-korabeli óangolt csak tolmács (fordítóprogram) segítségével értik a maiak.- És még az sem volt az eredeti...!!!
Írásukban még ott a W(U) hang, de már nem ejtik.
Erre a szóra hasonlít az észt VOOLU "magyarul" FOLU, azaz FOLU, vagy FOLÓ, mai alakjában FOLYÓ. (Érdekes itt a V-F változás)
Valószínűleg az angolban ezt az U hangot jelöli a W. Persze, náluk nem FOLW, hanem FLOW a hangok sorrendje.
Old Saxonseola, Old Norsesala, Old Frisiansele, Middle Dutchsiele, Dutchziel, Old High Germanseula, GermanSeele, Gothicsaiwala), a word of uncertain origin.
