E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Az Úr szava, amelyet a moreseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamáriáról és Jeruzsálemről.
I. VÁDBESZÉD IZRAEL ELLEN
Fenyegetés és büntetés. Ítélet Szamária felett. 2 Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az ő szent templomában. 3 Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár. 4 Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tűzben, mint a lejtőn a víz. 5 Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamária? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem? 6 „Szamáriát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szőlővel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait. 7 Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták őket össze, legyen belőlük újra a paráznaság jutalma.”
Siralom a síkság városai fölött 10 Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket... Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában!
16 Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyű, mert fogságba viszik majd őket, messzi földre.
1 Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam. 2 Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bűneim büntetlen? 3 Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és a bűneim ne szaporodjanak. Hogy le ne roskadjak elleneim előtt, és az ellenségem ne diadalmaskodjon rajtam. 4 Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, 5 és a mohóságot tartsd távol tőlem. 6 Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély.
Az eskü 7 Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába.
9 Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd.
11 Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának.
Szégyenteljes beszéd 13 Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.
16 Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot. 17 A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal. 18 A férfi, aki vétkezik ágyában, azt gondolja magában: „Ugyan ki lát engem? Betakar a sötét, elrejtenek a falak, senki sem lát engem, miért félnék hát vétkezni? A Magasságbeli nem ügyel vétkemre.”
Isten félelme próbatétel idején 1 Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. 2 Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit.
4 Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban.
10 Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta? 11 Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban. 12 Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz. 13 Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat.
15 Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik őt szeretik. 16 Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek.
Az Úr szemrehányást tesz népének 1 Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! >>>
3 „Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem!
4 Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted?
5 Népem! Emlékezz csak, mi volt Balaknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? … Sittimtől Gilgalig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.” 6 „Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? 7 Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért? 8 „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
A csalók ellen 9 Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek! 10 A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek. 11 Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt? >>>
A templom újjáépítése.1 Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: 2 Ezt üzeni a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja: „Nem jött el még az idő, hogy újjáépítsük az Úr templomát!” 3 [Ezt a szózatot intézte (hozzájuk) az Úr Aggeus próféta által:] 4 Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever? 5 Azért most ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról!
7 Ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról!
9 Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? – mondja a Seregek Ura. Hajlékom miatt, amely romokban hever – mindegyiketek csak a maga házával törődik. 10 Ezért nem adta meg az ég az esőt, ezért nem adta meg a föld a termést. 11 Szárazságot bocsátottam a földre, a hegyekre, a búzára, a borra, az olajra és mindenre, amit a föld terem az emberekre, az állatokra és a kéz minden munkájára. 12 Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és a nép maradéka hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem.
1 Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? 2 Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. 3 Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. 4 Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. 5 Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
7 Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. 8 Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. 9 A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.
A csillagok és a természeti erők kultusza.1 Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, 2 hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. 3 Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. 4 Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.
7 Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. 8 Még sincs mentségük ezeknek sem.
A bálványok kultusza. 12 A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék. 13 Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja, 14 vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.
17 Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért.
Izrael helyreállításának ígérete. 1 Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
3 Mert eljön az idő – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek [és Júdának] sorsát – mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam. 4 Ezek az Úr szavai, amelyeket Izrael [és Júda] felől mondott: 5 Ezt mondja az Úr: Szörnyű kiáltást hallottam; a rettegés szavát, nem a békességét. 6 Kérdezzétek meg, s nézzetek utána: Vajon szülnek-e férfiak gyermeket? Miért látom hát, hogy minden férfi derekán tartja kezét, mint a vajúdó asszony? Miért változott meg minden arc és lett halálsápadt? 7 Valóban, annyira nagy ez a nap, hogy nincs hozzá hasonló. A szorongattatás napja Jákob számára, de megmenekül. 8 Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, összetöröm az igát nyakukon és szétzúzom bilincseiket. Nem lesznek többé idegenek szolgái, 9 hanem az Úrnak, Istenüknek fognak szolgálni, és Dávid királynak, akit támasztok nekik. >>>>>
A széttört korsó. Vita Paschur pappal.1 Az Úr így szólt Jeremiáshoz: Menj, vásárolj egy agyagkorsót, s végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok közül.
3 Ezt mondd: „Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. 4 Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt, ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. 5 Magaslatokat építettek a Baálnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott. 6 Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor ezt a helyet nem nevezik többé Tofetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem az Öldöklés völgyének.
1 Most ezt az intelmet intézem hozzátok, papok! 2 Ha nem hallgatjátok meg, és nem szívlelitek meg, s nem dicsőítitek meg nevemet – mondja a Seregek Ura –, akkor átkot küldök rátok, és átokká változtatom áldásaitokat. Sőt már átokká is változtattam, mert senki sincs köztetek, aki ezeket szívére venné. 3 Nos, eltöröm karotokat, arcotokba szórom a szemetet, ünnepeitek szemétjét, és benneteket is kiszórlak vele együtt. 4 Akkor megtudjátok, hogy én küldtem nektek ezt az üzenetet, hogy megszűnjék Lévivel kötött szövetségem – mondja a Seregek Ura. 5 Szövetségben voltam vele: ez élet volt és béke – de így adtam neki; félelem és rettegés – félt engem, és tisztelte a nevemet. 6 Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. Velem járt, békében és egyenes lélekkel, és sokakat eltérített a gonoszságtól.
8 Ti azonban letértetek az útról, sőt sokakat félrevezettetek a tanítással. Ti bontottátok fel Lévi szövetségét – mondja a Seregek Ura. 9 Én ezért megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket az egész nép előtt, mert nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban tekintettel voltatok az emberek személyére.
A vegyes házasságok és válások. 11 Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül.
13 S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből.
16 Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene –, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!
Befejezés: buzdítás a megtérésre 1 Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! 2 Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]: 3 keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.
II. A NÉPEK ELLEN
A nyugati ellenség: a filiszteusok 4 Gáza bizony lakatlanná válik, Askelon meg pusztasággá. Asdodot fényes nappal űzik el, Ekront pedig tövestül kitépik. 5 Jaj a tengerpart lakóinak, és a krétaiak nemzetségének! Ezt mondja az Úr nektek: „Megalázlak, filiszteusok földje, lerombollak, kiirtom lakóidat. 6 Legelő lesz belőled, tengerpart, pásztorok mezeje, és juhok akla.
A keleti ellenség: Moáb és Ammon 8 Hallottam, amint Moáb gyalázkodott, és Ammon fiai káromkodtak: gyalázták népemet, és kérkedtek határaikkal. 9 Ezért – amint igaz, hogy élek! – mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra: a bogáncs birodalmává, sóhalmazzá, pusztasággá mindörökre. Népem maradéka kifosztja őket, aki fennmarad a népből, tulajdonul kapja. 10 Kevélységükért ezt kapják majd, mivel gyalázkodtak és hatalmaskodtak a Seregek Urának népe fölött.
Az északi ellenség: Asszíria 13 Kinyújtja kezét észak ellen, romba dönti Asszíriát; Ninivét pusztasággá teszi, kiaszott sivataggá. 14 Nyáj tanyázik benne, mindenféle állat a völgyből; a pelikán és a sündisznó is szobrai között éjszakázik. Az ablakban bagoly huhog, és a holló a küszöbön, mert cédrus(burkolat)át levették.
Az Úr eljövendő uralma Sionban 3 Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést. 4 Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így. 5 Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.
A szórványból mindenki visszatér Sion hegyére 7 A sántákat maradékká teszem, a gyengéket hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. 8 Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, visszatér a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.
Sion ostroma, száműzetése és szabadulása 9 Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt? 10 Gyötrődj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezőn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből.
A népek szétzúzása a Sionon 11 Most összesereglik ellened számtalan nép. Így beszélnek: „Legyen Sion tisztátalan, vessünk rá szemet!”
1 Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van. 2 És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél.
3 Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne.
4 Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le! 5 Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe.
6 Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire!
7 Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled.
8 Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat.
9 A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.
11 Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened.
1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg. (1Tim 6,9)
5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül! (Péld 5,4;6,26;22,14)
6 Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;
7 Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted. (1Móz 1,27)
9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét. (Péld 14,7; Máté 7,6)
11Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened! (Péld 22,3)
1 Dárius király 4. esztendejében [az Úr szózatot intézett Zakariáshoz], a kilencedik hónap [Kiszlév hónap] negyedik napján 2 Bételből elküldték Szarecert, Regem-Meleket és embereit, hogy imádkozzanak az Úr színe előtt, 3 és kérdezzék meg a Seregek Ura templomának papjaitól, valamint a prófétáktól: „Kell-e nekem az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, amint már számos esztendeje megtettem?”
Visszatekintés a nemzet múltjára. 4 Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
6 Hát amikor esztek és isztok, tán nem magatoknak esztek és isztok? 7 Nem ismeritek a tanítást, amelyet az Úr a régi próféták által adott, amikor még laktak Jeruzsálemben, és békében élt a környező városokkal együtt? Amikor még laktak a Negeben és a síkságon? 8 [Az Úr szózatot intézett Zakariáshoz: 9 Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt. 10 Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.
13 Ez történt: Hiába kiáltott, nem hallgatták meg, [majd ők is hiába kiáltanak, én sem hallgatom meg őket – mondja a Seregek Ura]; 14 ezért szétszórta őket a különféle népek közé, amelyeket nem is ismertek. Mögöttük pedig elpusztult az ország: nem járt arra senki sem. Sivataggá tették a csodálatos földet!”
Intelem Ninivéhez bűnei miatt 1 Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat! 2 Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek! 3 A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak… 4 Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket. 5 Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt. 6 Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek. 7 Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?
Théba példája 8 Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize. 9 Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták. 10 De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek.
Ninive védekezése fölösleges 12 Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.
Moáb. 1Ezt mondja az Úr: Moábnak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel szénné égette Edom királyának csontjait, 2 tüzet bocsátok Moábra, hogy eméssze meg Kerijjot palotáit és pusztuljon el Moáb a zendülésben, csatakiáltás és harsonazengés közepette.
Júda . 4 Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek, 5 tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem palotáit.
Izrael . 8 Minden oltár közelében zálogba vett ruhákra telepszenek, és Istenük házában az elítéltek borát isszák, 9 noha én söpörtem el előlük az amoritákat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgyfa, mégis elpusztítottam felül a gyümölcsüket, alul meg a gyökerüket.10 Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, vezettelek benneteket a pusztában negyven éven át, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét.
13 Nos hát, rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik.
Isten nagysága.1 Aki öröktől él, az teremtett mindent, 2 csak az Úr bizonyul igaznak.
4 Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni?
5 Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni? 6 Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. 7 Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
Az ember kicsisége 8 Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? 9 Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
12 Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük. 13 Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
A helyes adakozás 18 A bolond mit sem ad, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául .1 Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra. 2 Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.
4 Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”
II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA
Bevezetés 5 Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. 6 Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd:
Az öt átok I.
6 Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. 7 Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! 8 Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.
II.11 Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.
III.12 Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! 13 Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?
V. 19 Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!” A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne!
Jeruzsálem bűne. 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Hát te, emberfia, te nem mondasz ítéletet? Nem mondasz ítéletet a vér városára? Tárd elé minden iszonyatos bűnét!
4 A vérrel, amelyet kiontottál, bűnt követtél el, a bálványokkal, amelyeket állítottál, beszennyezted magad, siettetted napjaidat és elérkeztél éveid végéhez. Ezért gyalázat tárgyává teszlek a népek számára, nevetség tárgya leszel az egész földnek. 5 Akik közel és akik távol vannak tőled, kigúnyolnak, te becstelen s csupa zavargásból álló város. 6 Lám, Izrael főemberei azon vannak – a maguk kénye-kedvére –, hogy vért ontsanak. 7 Megvetik benned az apát és az anyát, erőszakot követnek el az idegennel, elnyomják az özvegyet és az árvát.
9 Rágalmazó emberek vannak benned, akik vért ontanak. Olyanok vannak benned, akik a hegyeken esznek és gyalázatos dolgokat művelnek. 10 Fölfedik benned apjuk szemérmét, erőszakot követnek el az asszonnyal tisztulása idején. 11 Az egyik meggyalázza benned szomszédja feleségét, a másik azzal szennyezi be magát, hogy megbecsteleníti menyét, ismét más erőszakot követ el nővérén, saját apja lányán. 12 Megvesztegetésül ajándékot fogadnak el benned, hogy vért ontsanak, uzsorakamatot és ráadást fogadsz el, erőszakkal kifosztod embertársadat, rólam pedig elfeledkezel – mondja az Úr, az Isten.
15 Szétszórlak a népek közé, szétszélesztelek a népek közé, elsöpröm a tisztátalanságot, amely benned van. 16 Szégyent vallok miattad a népek előtt, te pedig megtudod, hogy én vagyok az Úr.
18 Emberfia, Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében – tisztátalan fémmé váltak.
22 Amint megolvad az ezüst az olvasztókemencében, ugyanúgy megolvadtok ti is, és megtudjátok, hogy én, az Úr zúdítottam rátok haragomat.
27 A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat.
Azok ellen, akik vakmerően bizakodnak 3 Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát!
5 Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; 6 korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. 7 Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
A büntetés rettenetes lesz 8 Megesküdött az Úr, az Isten saját magára – mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom. 9 Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
13 Lodebárnak örültök és azt mondjátok: „Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?” 14 Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza – mondja az Úr, a Seregek Ura –, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.
1 Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. 2 Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. 3 Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. 4 Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. 5 Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. 6 A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.
A teremtmények egyenlőtlensége 7 Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? 8 Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. 9 Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta.
12 Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről.
1 Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. 2 Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. 3 Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. 4 Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. 5. ,,Megkapták az Úr öt hatalmának használatát , hatodikként részt kaptak az értelemből és a hetedikként a szellemet kapták , mely hatalmainak az értelmezője”6 Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. 7 Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz. 8 Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.
11 Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.
Az isteni bíró 17 Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.
18 ,, Elsőszülöttje, akit fegyelmezve táplált, akinek megadta szeretete fényét anélkül, hogy lemondott volna róla”
1 Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
A bölcsességben minden jó megvan. 2 Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének. 3 Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti, 4 mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg. 5 Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? 6 Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
8 Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
A bölcsességet nem nélkülözhetik a vezetők. 10 Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
16 Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.
Siratóének Izrael főembereiről. 1 Te meg mondj siratóéneket Izrael főembereiről! Ezt mondd:
4 A népek összefogtak ellene, s megfogták a barlangjában. Karikát tettek az orrába, és Egyiptom földjére vitték. 5 Amikor látta, hogy amit várt, meghiúsult és reménye szétfoszlott, fogott egy másikat a kölykei közül, s fiatal oroszlánná nevelte. 6 Ez jött-ment az oroszlánok között, fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket. 7 Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat. Az ország és lakói megborzadtak iszonyú bömbölésétől. 8 A körülötte élő népek csapdát állítottak neki, kivetették rá hálójukat és megfogták barlangjában. 9 Karikával az orrában ketrecbe tették, és elvitték Babilon királyához, egy erődbe zárták, hogy többé ne lehessen hallani bömbölését Izrael hegyein. 10 Anyád hasonló volt a víz partjára ültetett szőlőhöz, termékeny és dús lombozata volt a bőséges víztől. 11 Erős ágat hozott, amely kormánypálcává lett. Felnövekedett és a felhőkig ért, megcsodálták nagyságát és dús lombozatát.
13 Akkor a sivatagba ültették, száraz és kietlen földbe.
A nép jelképes fogságba hurcolása.1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
4 Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. 5 A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki.
7 A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem. 8 Reggel az Úr szózatot intézett hozzám:
11 Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. 12 A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet.
14 Azokat, akik elkísérik – segítőit és seregét –, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. 15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba.
18 Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd, 19 és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erőszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják.
AZ ÖTÖDIK SIRALOM1 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! 2 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
4 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. 5 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. 6 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. 7 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. 9 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
A nyolcadik látomás: a kocsik.1 Majd ismét fölemeltem a tekintetem, és látomást láttam: Négy kocsi jött elő két hegy közül. A két hegy ércből volt.
4 Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek, Uram?” 5 Az angyal így válaszolt: „Ezek itt a négy égtáj felé tartanak; előbb az egész föld Urának színe előtt álltak. 6 A vörös lovak Kelet földje felé tartanak, a fekete lovak Észak földje felé, a fehér lovak Nyugat földje felé, a deres lovak pedig Dél földje felé tartanak.”
8 Ő pedig odahívott, és azt mondta nekem: „Látod, azok, amelyek észak felé haladnak, azért mennek, hogy Észak földjén lehívják a földre az Úr lelkét. 8 Akkor azután azok, akik távol vannak, eljönnek, és helyreállítják az Úr szentélyét. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.] Ez mind megvalósul, ha egészen megszívlelitek az Úrnak, Isteneteknek szavát.”
A fogadalmi korona.9 Az Úr a következő szózatot intézte hozzám: 10 Gyűjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldájtól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból. 11 Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére, 12 s így beszélj hozzá: Ezt mondja a Seregek Ura: Íme a férfi, akinek „Sarj” a neve, mert ahol áll, ott sarjadni fog valami [ő állítja majd helyre az Úr szentélyét].
Jeremiás elítélése a templom elleni beszéde miatt. 2 Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. 3 Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt. 4 Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam, 5 és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: 6 ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt. 7 A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. 8 Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod!
11 Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok. 12 Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. 13 Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket.
16 Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk.”
