Na, aztán ilyen az, amikor a Strokkur megembereli magát, és a pont szélirányban tevékenykedő fotósnak arra sincs ideje, hogy káromkodjon egyet, csak próbál menekülni (jelzem, sikertelenül :o)), mielőtt pár vödörnyi melegvíz érkezik a nyakába (és nem feltétlenül vízálló felszerelésére)... A méreteket jól szemlélteti a pár körülötte lézengő turista – valójában ez még pályakezdő óvodás a Geysir sikeresebb kilövelléseihez képest. [De a gejzirek mondjuk tipikusan olyan látványosságok, melyek élőben sokkal lenyűgözőbbek, mint fotón, szóval tessék megnézni őket élőben! ;o)]
Gejzírpótlók: Litli-Geysir és Strokkur. Az eredeti Geysir, amelyikről az egész jelenség a nevét kapta, egy időre teljesen leállt, majd egy földrengést követően ismét életre kelt, bár teljesen rendszertelenül és jóval ritkábban lövell ki vizet, mint korábban. (Mi konkrétan nem is tudtuk elcsípni az ott töltött 2 óra alatt, a jóval nagyobb átmérőjű tölcsér csak gőzt eregetett, később azt sem.)
Fotók a híres-nevezetes Kék Lagúna – itt már kihűlt – vizéről. A színek visszaadása – jóllehet kellett hozzá némi fotós trükk – nem utólagos photoshopolás eredménye! A tó feneke fekete vulkáni kőzettörmelék, a víz valószínűtlen „öblítőszínét” tehát nem az adja, hanem a vízben lebegő, fehér szilikát és algák.
Első kép: a látogatóknak kiépített új útvonal a gunnuhveri geotermikusan aktív területen (Reykjanes félsziget). A deszkákról letérni nem tanácsos: a földfelszín 80-100 fokos, nem sokkal alatta azonban akár a 300 fokot is elérheti. A második képen a régi kiépített út romjai láthatók. Nem tudtuk meg, mikor és milyen körülmények között rendeződött át a terep, de nem szerettünk volna ott lenni akkor... (Ld. még a mini vulkánforma, gőzt eregető kürtőt a háttérben!) Harmadik kép: gázokat eregető tájkép a geotermikus erőmű valószínűtlenül türkizkék tavával.
Az első kép az eurázsiai és amerikai kontinens közötti hasadék – Európa a túloldalon van. Ha emlékeim nem csalnak, valahol azt olvastam, a két rift évi 20 mm-t mozdul el (nem feltétlenül ellentétes irányba). A második kép is a környéken készült, és egy érdekesre formálódott vulkánikus kőzet látható rajta.
Örülök, hogy jó időtök volt. :) Annak meg különösen, hogy "de cserébe volt 3 geotermikusan aktív terület is (a Reykjanesviti erőmű környéki (tisztes polgári nevén Gunnuhver) [no ennk a neve nem jutott eszembe, amikor ajánlottam a helyet], a Seltún és a Námafjall), amelyek nekem nagyon bejövősek voltak;". :)))
(Amúgy egy csomó helyen azt olvastam, hogy az északi fénynek szeptembertől van szezonja arrafele, no meg találkoztunk is egy ausztrál fickóval, aki épp akkor érkezett Grönlandról, és azzal fájdította a szívünket, hogy utolsó nap fantasztikus, minden színben pompázó, gyönyörűen ragyogó északi fényt látott, ami órákig tartott, és az egész utazási élményének a legeslegmeghatározóbb élménye és emléke. Á, alig voltunk irigyek! :o))
Az északi fény később jön, leginkább október végén-novemberben illetve február-március folyamán. Egy apró kötekedés :-) a puffin magyarul lunda. Várjuk a képeket, Izlandot nem lehet megunni :-)
A Kék Lagúna szerintem is egy túrista vakító műintézmeny, a többi hasonló sokkal jobb, olcsóbb, esetleg ingyenes, és azok természetesek is. Ezzel szemben a Kék Lagúna konkrétan egy ökológiai katasztrófa következménye, de az okos izlandiak pénzt csinálnak belőle, ha már... :)
No, megvolt a Nagy Trip. Amint az előre várható volt, egy kisebb afrikai ország éves büdzséjét elköltöttük, de legalább minden jó volt, szép volt. Reykjavíkból dél fele indultunk el a körúton, 2 napot elmolyoltunk a környéken (Reykjanes + arany háromszög), úgyhogy utána picit igyekezni kellett, hogy tudjuk tartani az itinert, de azért amit lehetett, kipréseltünk a rövid tartózkodásból. Landmannalaugar ezúttal kimaradt (lesz miért visszamenni egyszer... :o)), de cserébe volt 3 geotermikusan aktív terület is (a Reykjanesviti erőmű környéki (tisztes polgári nevén Gunnuhver), a Seltún és a Námafjall), amelyek nekem nagyon bejövősek voltak; volt persze egy csomó vízesés (a végén persze az ember már csak legyintett, hogy kvázi „ezért a kicsiért már nem is éri meg kiszállni” – pedig az a „kicsi” is alighanem reggelire megenné a leglátványosabb magyarországi vízeséseket); temérdek érdekes lávaformáció; gleccserek (sajna csak tisztes távolból + Jökulsárlón); Myvatn; Snæfellsnes, no meg ami ezek között van. Erősen valószínű, hogy eggyel gyarapítottam azok számát, akik körbefotózták az amúgy is százezerszer, minden létező szögből körbefotózott turisztikai közhelyeket, de azért majd rakok fel ide néhányat, ha készen vagyok az utómunkázással. A Grjótagja is kimaradt (inkább időhiány, mintsem a lenge szűzek miatt :o)), pedig átfagyásban nem volt hiány – igaz, néhány helyen azt írják, ez mostanság olyan forró, hogy nem is lehet benne fürdeni. Továbbá szégyen és gyalázat, de nem volt részünk északi fényben sem (pedig minden este nagyon rákészültem és halálra fagytam a fényképezőgép mellett), illetve egyetlen nyamvadt puffin nem sok, annyit sem láttunk, pedig szintén nagyon kerestük őket. Szóval érv a visszamenés mellett akad bőségesen! (De nem mostanság lesz, az biztos, mert teljes anyagi csőd...) Viszont kiderült, hogy Izland szeptemberben is simán bevállalható – bár valószínűleg nagy mázlink is volt az idővel, csak az utolsó 2 nap volt durván esős, előtte pedig a sok felhős idő közepette még szórványos napsütéssel is találkoztunk.
Ja, és tudom, hogy azt ígértem, nem gerjesztem újra a „Kék Lagúna megéri-e” című vitát, de plusz egy szavazat amellé, hogy alapjában véve durva turizmusipari lehúzás, még ha a fehér szilikátos cucc valóban jónak is néz ki bőrápolásügyileg. Mindazonáltal a Myvatn tótól északra, a Námafjall közelében található, szintén kékvizű műintézmény ezerszer bejövősebb: kisebb ugyan, de kevésbé zsúfolt (volt, hogy egyedül voltunk a medencében), családiasabb, édesvizű és nem utolsó sorban olcsóbb (értsd: kevésbé drága). (Mondjuk pont fehér iszap nincs.) Ehhez képest a Kék Lagúna konkrétan igénytelen volt: az öltözők büdösek, felszólító módú tiltások és rendelkezések (ez különösen angolul elég udvariatlan stílus), nem műküdő szauna ellenére teljes árú jegy fizettetése, vízbe dobált/sodródott műanyag söröspoharak (extra broáf!), törülközők tárolásának civilizálatlan megoldása (viharos erejű szél szanaszét viszi őket) stb. Csalódás volt az utolsó estére időzítve. :o( Aki csak a főváros közelében tud portyázni, annak mondjuk talán megéri, mert unikális élmény, viszont akinek van ideje/lehetősége elmenni a Myvatn tóhoz, annak sokkal inkább azt ajánlanám, még fehér iszap nélkül is.
Nemrég hoztunk 2 zacskó Hákárl-t Izlandról, mely közül az egyiket szívesen átadnánk egy szimbolikus összeg ellenében. (a másikat elfogyasztottuk és köszönjük jól vagyunk)
Mivel kétlem, hogy az EU-s étel egészségügyi előírások megengednék a rothasztott cápahús forgalmazását, ezért a felajánlás nem étkezési célú :) Ha valaki mégis megkóstolja akkor azt saját felelősségre teszi.
A Hákárl szept 26.-án jár le, elvihető a héten a Váci út környékéről napközben.
Landmannalaugar talán túl nagy kitérő ahhoz, hogy beleférjen a 7 napos körbe, no meg ilyenkor bizonytalan már, hogy a gázlókon át tudsz-e kelni kétkerék-meghajtású autóval.
Délen-délkeleten sok helyen nincs melegvizes fürdő, ott nincs midenhol forró víz a felszínközelben. A bm613 által említett barlangfürdőt Grjótagjá-nak híják, 42 fokos és Reyklahlíd előtt balra lefordulva találod meg (ha keletről érkezel). szerintem szuper, de célszerű előtte egy nagyot sétálni a hideg szélben, hogy jól átfagyj, különben túl forró lesz a víz. :)))) Ha szerencséd van, hiányos öltözetben fürdőző helyi szüzeket is kifoghatsz esténként. :D Csak asszony meg ne tudja!
Ami kötelezőkön kívül nekem nagyon bejött, az a Reykjanes félszigeten a Reykjanesviti világítótoronyhoz vezető út mentén lévő geotermális erőmű környéke (maga a fortyogó pokol, kb. mint a Námafjall, csak turisták nélkül) meg a Húsavik-i bálnamúzeum.
Tapasztalatom nincs a patakban való vezetésről, még a terepjárót sem mertem kipróbálni a vízben, inkább hagytam másokat érvényesülni, csak azt tudom, hogy láttunk a parkolóban Yarist. Persze lehet, hogy egy X5-ös csomagtartójában vitték odáig :-) Örülök, ha szereztem pár vidám pillanatot az írásommal.
Iszonyatosan el vagyok havazva munkával és mindenféle teendővel, de éjszaka együltő helyemben végigolvastam/végignéztem a blogot és a képeket. Epekedtem; a blogon meg néha nagyon röhögtem (például a múzeumleírás a rohadó dzsekivel büntet! :o)), igazán kellemes olvasmány volt, és hasznos is, köszi.
(Azért azok a „kis patakok” a landmannalaugari gázlós fotód alapján nem tűnnek olyan kicsinek egy alsó kategóriás autó számára – a frász kiverne tőle, nem akadok-e fenn pont a közepén egy ravaszul odahelyezett kövön (vagy ami hasonlóan jó: nem tépem-e le a komplett kipufogórendszert). :o))
1: Erre sajnos nehezen tudok válaszolni, mert a túravezetőnk ugyanilyen patologikusan fotós ember volt :-) ennek ellenére a körbemenés, kiegészítve Felfölddel, nyugati fjordokkal, belefért 10 napba. De ez azt jelentette, hogy néha szó szerint egész nap úton voltunk, fél-egy órás megállókkal. Landmannalaugar ugyan Felföld, de sima autóval is megközelíthető; ha bele mersz menni vele 2 kis patakba, akkor érdemes. Bár kevés az idő... No meg ha nincs már lezárva ősz közepén az út, ezt nem tudom. Az utolsó víz már nagyobb, ott a közönséges járműveket le kell tenni, de gyaloghíd van rajta, és pár percet kell csak sétálni a célig. Ahol egyúttal melegvizes szabadbanfürdési lehetőség is van, civilizált öltözővel és zuhannyal, de ezt én kihagytam, mert nagyon hűvös és esős idő volt (10 fok alatt lehetett, pedig június vége volt).
3: A fjordvidéken viszonylag rendes utak vannak, amennyiben a murvából készült szakadékszéli szerpentin annak nevezhető :-) de egyáltalán nem igényelnek terepjárót. Viszont ha ennyire korlátozott időtök van, inkább hagyjátok ki. Ami igazán nagy élmény ott (amellett, hogy az egész táj lélegzetelállító, de ez máshol is igaz Izlandon), az a Dynjandi vízesés, legalább 3 órányira a főúttól, illetve Európa legnyugatibb csücskébe ellátogatni is poén, de az minimum 5 óra.
5: Egyet már említettem fent, ezen kívül volt egy szerintem nagyon forró, de a többiek szerint élvezhető barlangfürdő a Myvatn-tó közelében, ott semmiféle öltöző nem volt, tehát jobb a szálláson felvenni a fürdőcuccot a ruha alá, és úgy odaautózni. Valamint a fjordvidéknek viszonylag az elején volt egy termálmedence, egy jellegtelen vacak kis épületben, 250 koronáért, de kellemes volt. Ott is volt öltöző meg zuhany.
Részletek mindenről: izland2009.blog.hu képek, hogy addig is epekedj :-) picasaweb.google.hu/bm0613
Én azért döntöttem úgy, hogy dél felé indulok,mert akkor az arany hárömszöget úgy lehet letudni, hogy közben haladsz is. Ha észak felé indulsz, akkor akkor külön kitérőt kell tenni emiatt az utolsó napon (feltéve, hogy Reykjavikban töltitek az utolsó éjszakát).
Szerintem egy nem fotósnak is az 1-esen haladva épphogy belefér a 7 napba a teljes kör, mert bőven van látnivaló útközben különösebb kitérő nélkül. Nekünk kisebb kitérőkkel (pl. Akureyriben +1 éjszaka,és bálnanézés Husavikban, vagy Egilstadirból körbementünk a most nem jut eszembe nevű tavon és felsétáltunk a Hengifosshoz ) 8 nap volt a teljes kör.
A Skandináv utazási központ körútja tényleg jó kiindulás, tőlük lestem ki a programból a Kerid krátert, csak szerintem ellenkező irányban érdemes megtenni a kört.
A skandináv utazási irodának van egy 1 hetes körútja. Érdemes a programot ellesni a honlapjukról. Ott van, hogy melyik nap, melyik településen (közelében van a szállás), mit néznek meg.
Szeptember 17-től 25-ig leszünk Izlandon, ebből az első/utolsó nap kiesik az utazás miatt. A maradék nettó 7 napot szeretnénk tehát minél tartalmasabban eltölteni. Egy csomó mindennek persze utánaolvastunk már útikönyvben, weben (egy picit itt a fórumot is megböngésztem), de túl sok a tennivaló addig, és túl kevés az idő: nagyon gyorsan le kéne foglalni a szállásokat és az autót, amivel körbe akarjuk járni az 1-est – attól tartok, hosszabb, F utakat érintő túra sem anyagilag (terepjáróbérlés), sem időben nem fér bele, de állítólag ez is épp elég szép. Ezzel kapcsolatban szeretnék segítséget kérni attól, akinek van tapasztalata, mert elég nehéz innen megtippelnem, mire mennyi idő fog elmenni, melyik éjszakára hova érdemes szállást foglalni. A tervezést súlyosbítja, hogy fotós vagyok, s temérdek időt bírok eltölteni mindenféle hosszúzáridős, filter le- és felrakogatós, objektívcserélgetős, optimális pozíciót keresős, fel- és lemászós, állvány és korrekt expóbeállítgatós (stb.) pepecselésekkel, ráadásul ez az izlandi túra már vagy tíz éve érlelődik, a teljes skandináv országkollekció megkoronázása úgymond, új, profibb felszereléssel, tehát kedvesem a legrosszabbra számít...
Temérdek kérdésem (tördéke) tehát a következőkben olvasható:
1) Normális (= nem fotós, vagy legalábbis nem patologikusan terhelt) embernek mennyi idő, mire körbemegy az 1-esen? Azaz mennyi az olyan látnivaló, amire egy átlagember is azt mondja, na ezért megéri megállni, kiszállni, ellőni egy kockát (ezt csak megszorzom tízzel, és máris extrapoláltam a nekem szükséges időt... :o)), s ily módon hány nap alatt ér vissza Reykjavíkba?
2) Vannak-e olyan látnivalók (az 1-es mentén, esetleg racionálisan bevállalható kitérővel, F-es utak érintése nélkül), amelyek nem feltétlenül szerepelnek az útikönyvekben, de feltétlenül meg kell őket nézni? Egyáltalán, mi az, ami abszolút must-have?
3) Egyáltalán, még csak azt sem tudom, melyik irányban induljunk el körbe. Talán dél fele célszerűbb, s akkor látja az ember, hogyan halad, mire a Westfjords környékére ér (merthogy volt egy olyan kósza gondolat, hogy tán oda is érdemes bekukkantani, de egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy arra már végképp nem lesz idő). Mondjuk nem is tudom, arrafele milyenek az utak – korrekt, F-utakat feltüntető térképet még nem láttam online, persze lehet, hogy csak én voltam béna.
4) Ha tehát valakinek van ötlete, nagyjából hogyan kéne ütemezni egy v1.0-s izland körutat (remélem, egyszer lesz majd hosszabb folytatás is), vagy esetleg konkrét szállástippje, kérem, ossza meg velem. (A szállásnál értelemszerűen költséghatékony változatokra gondoltunk, pl. farmházakban, B&B-ekben, viszont a sokfős szobás YH-ek lett légyenek bármely civilizáltak, kedvesemnek alighanem nem bevállalható opciók.) (Szállással kapcsolatban számításba jött lakóautó bérlése is, nyilván ez lett volna az igazán überkirályság, de az állófűtéssel rendelkezők nagyon drágák, a nem fűthetővel kapcsolatban viszont felhívott (!) a bérbeadó cégtől egy kedves hölgy, hogy LEBESZÉLJEN a bérlésről, mert szerinte az autóik az évnek ebben a szakában már nem alkalmasak az éjszakázásra. Hát, nem magyar mentalitás, az már egyszer bizonyos!)
5) Olvastam, hogy léteznek mindenféle „natural hot pool”-ok meg egyéb ingyenes (meg nem ingyenes) medencék – esetleg ezekről valami tippek? Előbbiek amúgy hogyan működnek? Az ember átöltözik fürdőgatyára a kocsiban, majd szánalmas porhüvelyét exponálja az őszi időjárásnak, míg oda nem ér a természetes medencéhez? Miről ismerszik meg az, amibe nem tanácsos belemászni? (Pl. időnként túl forró lesz vagy nemkívánatos paraziták élnek benne stb.) (Ez utóbbi szintén kedvesem olvasmányélménye volt valahol, azóta nemigen érez késztetést az ilyen fürdőzéshez, pedig nyilván nem ez a jellemző, és jó lenne kipróbálni!) (A „kék laguna megéri-e” diskurzust nem akarom feléleszteni, láttam, hogy voltak itt érvek alant pro és kontra egyaránt, amúgy is, ez az egy programpont már biztos, mert a főnökasszony ki akarja próbálni a bőrfrissító hatást. :o))
A tanácsokat, tippeket előre is köszönjük minden kedves válaszolónak!
