Bár azt hiszem inkább a TV-közvetítés és nem az én kérésem miatt tették át az Alba meccset péntekre:-) Eltehetnék a Körmend meccset is.
Holnap nyerni kéne.
Elkészült a foci NB1 tavaszi összes fordulójának órarendje amely köti a csapatokat a fix kezdési időpontokhoz. Ez a Rákóczi szombati meccseinél este 7 órát jelent.
Ezúton is kérném az ILLETÉKESEKET, ha olvassa közülük valaki, hogy a szombati kosármeccseket (ha lehetséges) tegyék át 6 óráról mondjuk 5-re vagy 4-re. Szerintem lenne értelme. Konkrétan pl. jövő héten nem kellene választani a szurkolóknak a Rákóczi- Pápa és a KKK- Körmend rangadó közül. Sőt érdemes lenne meggondolni, hogy két héttel utána a Pécs- Rákóczi meccset sem kéne ütköztetni a KKK- Albacomppal. Szerintem jópáran szívesen ott lennénk mind a két eseményen.
Jó lenne ha tényleg történne valami változás e téren.
Ha még egy meccsen pályára lépett volna Báne Dzunics a KKK színeiben, akkor az lett volna (szerény számításaim szerint:) a 100. tétmérkőzése itt.
Így tehát összesen 99 tétmeccsen játszott nálunk. Ezeken 90-szer volt kezdő, és (szintén szerény számításaim szerint:)) 1958 pontot dobott. Ez 19.8-es átlag.
Az alapszakaszban 54 meccsen lépett pályára, 51-szer kezdőként. 1129 pontot dobott. 20.9-es átlag. A rájátszásban 16 meccset játszott, 14 alkalommal volt kezdő. 270 pont, 16.9-es átlag. A Magyar Kupában 9 meccsen 5-ször volt kezdő; 110 pont, 12.2-es átlag. A nemzetközi kupákban 20 meccsen játszott, mindannyiszor kezdő volt, összesen 449 pontot dobott, ez 22.5-es átlag. /A rájátszáson belül 3 alkalommal játszott bajnoki döntőben, mindig kezdett, és 38 pontot dobott, ami 12.7-es átlag./
Évenkénti lebontásban az összes lejátszott meccse:
OFF: Holnap délután kosár! A Lacával beszéltem, mondta, hogy holnap sem tud jönni, csak szerdán. Azért mi menjünk holnap is. "lbjames"-nek oké, "Dopic10"-nek is. Miki Fehérváron van a héten, csak csütörtökön délután jön haza. Most meg megyek alukálni. ON
ELKÖSZÖNT A KLASSZIS HÁTVÉD. Nem az évek, hanem a sérülések vetettek véget Dzunics Braniszlav káprázatos karrierjének
Kicsit fájdalmas búcsúzás
JUTASI RÓBERT, SAHIN TÓTH RÓBERT
NS, 2005-03-18
"Búcsúzni csak nagyon szépen szabad…" - a hajdani slágerben megfogalmazott óhaj most Dzunics Braniszlavnál is testet öltött. Múlt szombaton este a Kaposvár-ZTE bajnoki mérkőzés előtt ott állt civilben a rivaldafényben, a hangosbemondón méltatták sportpályafutását, miközben a közönség egy emberként, állva, ütemes tapssal festette alá a hallottakat.
"Köszönjük, Báne!" - ez Braniszlav beceneve - olvashattuk egy szurkolói transzparensről. A csapat volt válogatott bedobója érezhető meghatottsággal hallgatta a méltatást és vette át klubjától a bekeretezett kilences mezét egy díszes serleggel, no meg a csapattársak meglepetését a kis fehér terrier kutyakölyköt. Aki átélt már hasonlót, pontosan tudja, hogy nehéz ilyenkor megszólalni. Neki is felkínálták a mikrofont, de kissé remegő kézzel elhárította a lehetőséget, és ezt senki sem vette tőle zokon. A magához ölelt kis ebbel oly esendőnek tűnt, arcáról leolvashatóak voltak a lelkében dúló érzések.
- Tisztában vagyok vele, hogy ez az élet rendje, mindenki életében eljön egyszer ez a pillanat, s bár nagyon jólesik ez a felém áradó szeretet, azért én egy másfajta visszavonulásról álmodoztam - kezdett bele Dzunics Braniszlav. - Tudom, a magam negyvenegy évével meglett korúnak számítok a sportágban, de nem éreztem az esztendők múlását, jól is ment a játék, hisz tagja lettem a magyar válogatottnak is. Itt befogadtak, ezért makacsul kitartottam, segíteni kívántam még a város kosársportjának, no meg a nemzeti együttesnek is.
- Ám a sérülése önnél is makacsabbnak bizonyult. - Sajnos, így igaz, előbb a térdem rakoncátlankodott, s amikor végre felépültem, az Achilles-ínam szakadt el. És ez már megfontolásra késztetett.
- Meddig játszott volna még, ha nincs ez a sok kellemetlenség? - Nem tudom pontosan, de néhány évet biztosan. Tudja, az az érdekes, hogy talán még így is be tudtam volna szállni, vállalhattam volna a játékot, de úgy vagyok vele, annak nincs sok értelme, hogy árnyéka legyek korábbi önmagamnak. Márpedig, ha a játék mellett a térdemre, a fájdalomra is figyelnem kell, akkor nem érdemes erőltetni.
- Így sem töltött tartalmatlan éveket Magyarországon. - Nem mondhatnám. Kupagyőzelem, valamint bajnoki érmek a ZTE-vel és a Falcóval és csúcsként a bajnoki cím itt Kaposváron. Kedveltek, s én igyekeztem ezt jó játékkal viszonozni.
- A kényszerpihenő alatt megbarátkozhatott a gondolattal: nincs tovább. - Én ezt az utolsó pillanatig magam előtt is titkoltam, talán ezért olyan nehéz most a szívem. Bevallom, elérzékenyültem a búcsúztatáskor, nem is tudtam megköszönni az embereknek, akik szerettek, bíztattak éveken keresztül. Ugyanakkor készültem a jövőre, tanultam a szakmai fogásokat, hogy mást ne mondjak, nemrégiben szereztem meg a legmagasabb edzői diplomát Belgrádban.
- Akkor tehát marad a kispad, csak más minőségben? - Igen, bár nincs még helyem, és várom az ajánlatokat. A családommal megszerettük Kaposvárt, a lányom is itt jár iskolába, maradunk tehát.
- És szakemberként hogyan tovább? - Végig kell járnom - hogy is mondják itt? - a szamárlétrát. Edzőként is szeretnék olyan sikeres lenni, mint játékosként.
Bodrogi Csaba, egykori csapattárs, a ZTE KK ügyvezetője: - Elsőként érkezett és utolsóként távozott az edzésekről, nem sok ennyire ambiciózus kosarast ismertem. Sokszor vele voltam párban, úgyhogy fel kellett vennem vele a harcot, kölcsönösen húztuk egymást. Azt sajnálom csak, hogy nem tudtunk együtt bajnokságot nyerni. Jellemző a kitartására, hogy amíg csak lehetett, küzdött a visszatéréséért.
Kálmán László, a Falco játékosa: - A legelső sztori, ami eszembe jut vele kapcsolatban, hogy amikor Szombathelyre került, azt mondták, két labda is kevés lesz a Falcónak. Na, ehhez képest együtt értük el a klub legnagyobb sikereit. A pályán és azon kívül is jól megértettük egymást, alighanem azért, mert hasonlóak vagyunk, mindketten állandóan győzni akarunk. Előfordult, hogy emiatt össze is kaptunk az edzésen, persze utána azonnal elszállt a harag és szent volt a béke. Báne edzésmániás, dolgozott éjjel-nappal, bevallom, az alázata rám is pozitív hatással volt. Én sem vagyok már mai gyerek, de őszintén szólva a három nálunk töltött idénye alatt nagyon sokat tanultam tőle. Sajnálom, hogy úgy kell visszavonulnia, hogy még mindig kulcsember lehetne. Sztojan Ivkovics, egykori csapattárs, a PVSK játékosa: - Igazi profi. Jellemző Dzunics barátom hihetetlen eltökéltségére, hogy még a családja életét is alárendelte a kosárlabdának. Mániákus kosárlabdázó, emellett kitűnő társ is. Azt hiszem, minden fiatal elé példaként lehetne állítani, ha valaki olyan alázattal közelít a sporthoz, mint ő, akkor garantált a siker. Nagyszerű volt vele játszani, és vele lenni is, mert nagyon jó ember. Színes egyénisége volt a magyar kosárlabdázásnak, őszintén sajnálom, hogy búcsúznia kell, bár annak nagyon örülök, hogy marad a sportágban. Ha edzőként csak fele annyira fanatikus lesz, mint korábban a pályán, akkor ragyogó sikerekre számíthat leendő csapata.
Született: 1964. május 30., Bar (Jugoszlávia) Magassága/testsúlya: 190 cm/86 kg Állampolgársága: szerb-montenegrói és magyar Posztja: hátvéd Mezszáma: 9 Korábbi klubjai: Kolubara (1989–1990, jugoszláv); Cselik Zenica (1990–1992, jugoszláv); Koszovo Polje (1992–1993, jugoszláv); Zalaegerszeg (1993–1998); Falco (1998–2001); Kaposvár (2001–2005)
Kiemelkedô eredményei: magyar bajnok (2004, Kaposvár); 4x magyar bajnoki-2. (1994, 1995, Zalaegerszeg, 1999, Falco, 2003, Kaposvár); 2x magyar bajnoki-3. (1997, Zalaegerszeg, 2000, Falco); 2x Magyar Kupa-gyôztes (1996, Zalaegerszeg, 2004, Kaposvár); 5x magyar válogatott
Érdekességek a búcsúzó kilencesrôl
• Már 24 éves volt, amikor komolyan kosarazni kezdett • Az egyetemi évek alatt egyáltalán nem játszott • Nikola Laziccsal együtt hozta Magyarországra Sztevan Tot edzô • Az 1997–98-as bajnokságban 26.7-es pontátlaga volt • Harmincnyolc évesen mutatkozott be a magyar válogatottban • Egy kis terrierrel búcsúztatták a csapattársai • Évek óta különleges étrend szerint táplálkozik • Mindenképpen Magyarországon szeretne élni
A legendás hátvéd legjei
A legemlékezetesebb mérkőzés: "Az olimpiai ezüstérmes franciák legyőzése a magyar válogatottban."
A legtöbb dobott pont: "A Paks ellen a ZTE-ben. Hosszabbítás után győztünk odahaza, és én ötvennégy pontot dobtam, ami azt hiszem, azóta is a klub történetének legtöbb bajnoki meccsen dobott pontja."
A legszebb élmény: "Sok volt. Talán az a legszebb, amikor a ZTE-vel Budapesten megnyertük a Magyar Kupát."
A legrosszabb élmény: "A tavalyi időszak a sok-sok sérüléssel."
A legsikeresebb évad: "Talán a ’96-97-es Zalaegerszegen. Főleg a rájátszásban ment nagyon jól a játék."
A legrosszabb idény: "A második egerszegi szezonom. Akkor is megsérültem, a bajnokság előtt eltört a lábam, és csak szenvedtem."
A legkeményebb ellenfél: "A Honvéd a kilencvenes évek közepén. Kétszer is kikaptunk tőlük a bajnoki döntőben."
Amire a legbüszkébb: "Amerre megfordultam, talán nem csak a játékom miatt tiszteltek. Sok barátom van Egerszegen és Szombathelyen is."
Nagyon örülök ennek a gyözelemnek, ha veszítettünk volna, minden bizonnyal elúszott volna a 8-ba kerülés. Jól jöhet ez a másfél hét szünet, mert bár győztünk az utolsó 3 meccsünkön, a játékunk nem volt meggyőző enyhén szólva sem... A Kecskemét itthon verhető, de ahhoz mindennek klappolni kell majd a sikerhez. A csapatnak, a játékosoknak, az edzőnek és persze nekünk szurkolóknak is oda kell tennünk magunkat majd! Aztán egy ki-ki meccs Szombathelyen szerdán :), majd egy nem kevésbé fontos a Körmend ellen. Izgalmas hét lesz az egyszer biztos...
Igen, Varga szerepeltetése főleg idegenben ahol esetleg lassabb játékot kell játszani mindenképpen előnyösebb.
Jól jött a Falco veresége, remélem ők kikapnak Nyíregyen a következő fordulóban.
Nagyon örülök a sikernek, féltem a meccstöl egy kicsit. Kmézics a múltkor nagyon elégedetlen volt Strnad-al, már nem elöször... Bobó mindenképp jobban képes összefogni a csapatot szerintem is!
