Most nem olvastam végig, ezt bevallom. Pedig oldották is a sok szöveget képekkel. Ez képernyőn egyszeri végigolvasásra sok, de megjegyzésre érdemes link.
Az előbb az jutott eszembe (belekukkantottam Yogi linkjébe is), hogy a magyar nyelv hangzásának szerves része a dallam (napesze melyik nyelvnek nem??) vagyis szebb, kellemesebb a hangíve a "férfinak", mint a "férfinek".
No, hogy miket találok itt ki :) Nyilván azért tűnik kellemesebbnek, mert az a helyesebb forma.
OFF: A 70-es, 80-as években a közgáztudományban kulcsszó volt a szabványosítás, sznobul sztenderdizálás. Mivel a sztenderd magas hangrendű szó, magas hangrendű toladlék járna hozzá, közgáz egyetemi hallgatók javasolták a sztenderdizélés szó használatát. ON
Ez nagyon aranyos...:)) Ámerikában viszont nagy nappalik voltak messzire kellett menni.
A TV-k 12 csatornás dobváltókkal működtek. Irigyeltem is a német nyomógombos TV-ket, azok nem jöttek be errefelé. Aztán ott volt a hangrő szabályozó is azt is kellett néha tekergetni.
>Talán az altatáskor sérült meg, vagy az altatásból ébredéskor.
Úgy látszik, a macskák agyilag sérülékenyek. Hallottam egyről, aminek két kölykét hagyták meg, azokat nevelgette szépen, aztán mindkettőt elgázolta egy autó, elpusztultak. Az anyamacska megbolondult, feküdt egész nap, meg sem moccant. Nem is evett, aztán elpusztult.
>Ugye vannak még itt akiknek fel kellett kelni és a tévé tárcsáit tekergetni, ...
Nem kellett sokat tekergtni, mert összesen két műsor volt, egy VHF meg egy UHF. Jobb tévéken gombbal lehetett váltani. A tévé elé tettem a szemetest, arra a lábam, és ha mindkét csatornán "érdekes" műsor ment, a nagy lábujjammal váltogattam a két műsor között :-)
Napok óta készülök elmesélni Bohócot. Nálunk kiskoromban nem volt állat, mert apukám szerint körúti lakásban kizárt, még halat se (a zongora meg nem hangszer, hanem bútor). Aztán lett a húgomnak egy udvarlója, aki erről nem tudott, és becsempészett a lakásba egy fehér, foltos kölyökmacskát afféle jegyajándékul, neve a keresztségben leend Bohóc.
Persze apám imádta a legjobban, a macsek beleült a cipőjébe, onnan nézett szerteszét, felmászott a vállára, ott dorombolt, sötöbö. Mígnem egyszer a marhája felmászott valami függönyre, és leesett, összevissza törte magát. Elvittük az állatklinikára, ahol ki volt téve mindenféle macska képe - no, ilyen nem volt, még hasonló sem. Ebből gondoltuk, hogy szívós fajta, és tényleg, túlélte. Egy hét után már sántikált, egy hónap után mintha mi sem történt volna.
Csak épp megbolondult szegény. Ekkortól ellenségének tekintette az egész családot, a simogatás ellen irtózatos erővel védekezett, ha álmában megcirógatta az ember, áramütésszerűen felébredt, és véresre marta a kedveskedő kezet. Fantasztikus betegségeket lehetett így kapni. :) A vége sajnos az lett, hogy vadászni kezdett nagyanyánkra, így muszáj volt valahová elhelyezni. Bohóc ekkor vidékre vonult vissza. Mesélték, ott végre megbékélt - zsákmányolt madarat, békát, halat, bárakármit, és egy kutya lett a legjobb barátja.
Szóval csak azt akartam mondani, irtó helyesek ezek a szelid nyelvkilógatók. :)
