Nekem 3 éves koromban vették ki, de már nem sok mindenre emlékszem, azon kívül, hogy altattak, valamint hogy kikötözve ébredtem és visítottam. Vadidegen helyen ébredni kikötözve, ez nagyon sok volt akkor nekem. Pár évvel idősebben jobban viseltem volna, de 3 évesen.... :( Sosem fogom elfelejteni.
Mert ösztönlény vagy. Nehogy megharagudj:) nem sértésnek szántam.
A gyermeksírásnak egyetlen feladata van: azonnali beavatkozásra késztetni a szülőt. Azért "idegesítő" a sírás, azért teremtette a természet "elviselhetetlen" hangfekvésbe, hogy te, a szülő, azonnal meg akard szüntetni ezt a hangot, akármit is kell tenned ezért.
Ez nem baj, csak neked kell felnőttnek lenned, és erről tudnod. És akkor egészen másképpen fogod előbb magad lecsendesíteni, a haragodat irányítani, és csak utána leszel képes a helyzetnek megfelelően cselekedni, csendesíteni a gyermeket, kommunikálni a doktorral.
Egyébként a szülő az első, akinek nem szabad félnie, és sajnálnia látványosan a gyereket. Átveszik a hangulatot, és ettől nyűgösek, nem attól, ami vár rájuk. Kitűnő indigó a gyermek, mindent átvesz a szülőtől:)
Egy apa, egy férj, ha azt látja hogy a családjában valakinek valami gondja van, azt mindenáron meg akarja oldani. Valahogy. Ha nem tudja, akkor begurul, és az legkkönnyebben elérhető pontot támadja. Láttam a feleségem szülés után, gondolom min ment keresztül, ha akkor az orvos valami rosszat szól neki, mégha azért is hogy segítsen, (mittudomén nyomjon már erősebben) tuti bepancsolok neki egyet. Jobb nekem nem ott lenni ilyen helyeken.
Nem mondanám, hogy megviselt volna, sőt... már első este a vacsorát reklamáltam, másnap pedig bevertem 2 karéj kenyeret.
Gyerekekkel nincs tapasztalatom, bár sokan modják, hogy semmi az egész, a kicsik ott rohangálnak utána, míg sok felnőtt meg nyög és nyelni sem mer/bír.
Jó lenne valaki olyan aki nemrég ment át rajat és részletesen elmondaná mi hogy lesz, mire kell vigyázni, hogy fel tudjunk készülni. Nagyon sajnálom szegénykét, nagyon sokmindenen átment, a kartonján már az első nap többminden volt mint most az enyémen.
Mandula.. hát nem tudom... mindenesetre javaslom a megfontolt körbejárását a kérdésnek. Én nagyon örültem volna - így utólag - a mandulák kivételének 6 éves koromban, de apám nem engedte, pedig anyám már mindent lerendezett. Aztán egész felnőtt koromban küszködtem vele. Ősztől tavaszig hat hetente átlag begyulladt, aztán később már nyáron is. 41 évesen vetettem ki, akkor is azért, mert valami oltári nagy kitolást kellett elviselnem a munkahelyen, és begurultam, de tenni ellene nem tudtam, hát bas..ál egyedül felkiáltással sorra vettem testi bajaimat, hogy mit tudnék kilöketni, vagy melyik betegségem az, amelyik gyógyítása nem okoz túl nagy traumát, de mégis távol tart pár hétig a munkahelyemtől...
Ötéves unokámnak két éve vették ki az orrmanduláját, mert romlott a hallása. Nem volt kérdés, hogy megcsináltatják-e, mert a szeme is rossz, hát ha már nem lát jól csak az egyik szemére, legalább a hallásával ne legyenek gondok. Eddig úgy tűnik, minden rendben, lassan a betegségek is elkerülik, hozzászokott az óvodai bacikhoz az egész család.
Ez a korosztály elég jól tűri a kórházat, ha ott van legalább egy szülő . Hároméves öccsét a héten műtötték a kezével, még azt is elviselte, hogy nem ehetett délutántól másnap délutánig az altatás miatt, pedig igencsak szereti a hasát. Este igen vidáman dicsekedett a bebugyolált ujjával.
A nagyobbik fiammal voltunk valahogy igy. Az iskolában tanulási problámája volt. Először szemészet, ahol mondták, hogy hallásproblémája is lehet. Egy specialista megnézte, hogy milyen mértékű. Onnan is továbbküldtek bennünket és kiderült, hogy nem fújja ki rendesen az orrát és a trutyi az arcüregeiben gyűlik össze, de már a hallójáratában is van. Úgyhogy hetente háromszor kellett hordani Gyálra ahol az Orszivó-porszivó ipari kivitelével szivták ki amit lehetett. Közben minden nap reggel-este gőzben inhalálni, hogy fellazuljon. A következő évben is kellett még hordani a nátha szezon után. Pár évig rá kellett szólni, hogy fújja rendesen az orrát, meg inhaláltatni. Mostmár nagyjából kinőtte.
Nagyapáméknak volt egy nyári konyhájuk ahova nagyapám halála után nem igazán járt senki. A mai napig meg tudnám mutatni honnan vette le nagyapám a kávés ízű cukrot amit azóta sem ettem. Egyszer meg itthon ültünk a bilin a nővéremmel amikor átjött nagyapám és emlékszem hogy azt kérdezte "mi van, trónoltok" ezt azért jegyeztem meg mert utánna még sok évig nem tudtam mit jelent a "trónoltok" De mivel beszélni akkor még nem tudtam, nem tudtam megkérdezni. Bosszantott hogy nem tudom, később meg szégyeltem hogy nem tudom, így valami meséből tudtam meg hogy mit jelent. Arra is emlékszem hogy nagyapám hogy ült föl a biciklijére, és a kerekes kútra is tisztán emlékszem amit akkor szereltek át nyomósra. Ezen kívül arra is emlékszem hogy a hüvelykujjam hajlatát mindig elvágta a fű és nagyapám sárga hintőport szórt rá. Ezeket az emlékeket be lehet határolni időben, nagyapám halálának az ideje miatt.
Nekem is vannak egészen kicsi koromból emlékeim. Például ahogy piros ceruzával körülrajzolom a szobában a falon a birkákat. Mert azok a birkák már ott voltak, hiába szidtak később össze. Meg hogy beöntést kapok a konyhaasztalon. Elég kicsi lehettem még akkor is.
Na igen, ilyet is sokat olvasok, kiveszik, felszúrnak, majd visszanő, kiveszik, felszúrnak és így tovább. Látva hogy erősen javul a hallása, már alig alig hallom tőle hogy "mi?" pedig jóval halkabban beszélunk hozzá, el tudnám képzelni hogy teljesen redbejön magától. De nem akarok orvost játszani, így legfeljebb kétségek merülnek fel bennem és más orvost is megkérdezek. Az elsődleges hogy igy vagy úgy, csak ne legyen beteg. Azért ha van mód legyen minnél kíméletesebb a terápia, mind fizikailag, mind lelkileg. Amúgy én simán visszaemlékszem 2 éves koromig is a fontosabb eseményekre. Komplett jelenetek vannak előttem nagyapámról aki 2 éves koromban maghalt (érdekesség képpen a fiam azon a napon született amikor nagyapám meghalt és nagyapám pont 100 éves lett volna). A lányomnak is nagyon jó a memóriája, ő is tisztán emlékszik olyan dolgokra amik 2 éve történtek.
Nekem valamikor iskolás korom előtt vették ki a mandulámat. Azt sajnos nem tudom, melyiket, az orrmandula is közte volt-e. Az altatás elejére emlékszem (úgy rémlik, ültem), az rossz volt. Ezen kívül ékénk emlékeim vannak a kórházi kaják közül a lében úszó krumlipüréről húskrémmel (sose szerettem a húst és a pempőket, így a krumplipürét sem, lében úszva meg pláne) és egy levesről. Volt a szobámban egy nálam jóval idősebb cigánylány a fülével, ő kanalazta belém, és úgy hajlandó voltam lenyelni. Csillag alakú tészta volt benne, nem rágtam meg, hogy hamarabb túllegyek rajta. A húskrémet és a krumplipürét nem tudták belém tömni.
Azért kerültünk mi is szakrendelőbe, mert arcüreggyulládása volt. Bele nézett a szájába és nem is mondott semmit csak a kezembe adták a papirt. Én nyugodtam vittem a gyerekorvoshoz, merthát semmit nem mondta akkor nem lehet baj, de mondta gy.orvos, hogy mandulaműtét javasolt. Majd amikor kerestünk ismerőst és "megköszöntük szépen" az orvosnak, hogy fogadott akkor már kikezelték az arcüregből és azóta sincs baja.
ez igaz, párom is mont mondta hogy a lányainak is ki akarták vetetni, de egy idő után nem betegeskedtek annyit így nem került rá sor, mindenesetre én örülök hogy nekem kivették, bár már féligmeddig visszanőtt :)))
Köszönöm az ajánlást, biztos kipróbáljuk. Én is azt gondolom hogy a mai túlterhelt egészségügy az egyszerűbb verziót választja. Pl. fáj a fogam, húzzuk ki. Magánfogorvos gyökérkezeli.
Ő nem emlékszik majd, de második gyereknél (az első ugye nem volt annyira sima ügy) az apás szülést is azért nem vállaltam mert szerintem szülés közben megvertem volna az orvost ha azt látom hogy a feleségemnek fáj. Így inkább kint toporogtam egész éjszaka. :-) Ráadásul elég apás, ha valami baja van rögtön azt kiabálja hogy apát akarom, de azért azt sem hagyná hogy az annya ne legen ott. Egyikünknek viszont itthon kell maradni a másik gyerekkel, így a lány azért ordít majd mert apát akarom, a másik meg hogy anyát akarom. Szóval megértetni vele hogy ne sírjon.... na az szerintem nem fog menni. :-(
